Komcsi és Kövi
elvesztése után pár hónappal, 2016 februárjában, a csabai lilák felett aratott
győzelmi mámorban, egy olyan hírt kaptam pár órával a lefújás után, ami
teljesen lesújtott. 37 évig nem tudtam mi a halál, mit jelent a gyász, milyen
sírni még hónapok múlva is, amikor egy közös kép vagy videó lévén mint egy nyíl
csapódik beléd a felismerés szörnyű fájdalma, hogy az akit szerettél,
tiszteltél és együtt nőttél fel vele nincs többé. Nem tudtam milyen könnyes
szemmel felkelni és várni a párod ölelését, aki már tudta mi a baj, hisz a több mint húsz év alatt nem hagyta el annyi könny a szemedet mint abban az
elátkozott egy esztendőben. Az élet tett róla hogy mindezt megtudjam és volt
annyira mocsok, hogy azóta mindig újabb embereket ragad el mellőlem, hogy soha
ne feledjem a fájdalmat. Kemény a megmérettetés, de kiállom, és igaz, a
szívemben örök marad a fájdalom. Elmentetek ti is barátaim, ismét
értelmetlenül, ismét tragikusan, ismét itt hagyva magatok mögött egy hatalmas
űrt és mérhetetlen fájdalmat. Mit mondhatnék....... legyen nektek könnyű a
föld! Ádi, Lackó, Danika egyszer még találkozunk! Szóljon most nektek ez a
bejegyzés, hogy odafent is olvasni tudjátok, hogyan is kezdődött az a párharc,
amin ti is részt vetettek, sajnos utoljára.
hancsi78
Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC
29-23
Békéscsaba
- Városi Sportcsarnok
1993.03.01
NBI Rájátszás
A női kézilabdázás mind Békéscsabán,
mind Debrecenben igen jelentős múltra tekint vissza és a labdarúgás után a
legnépszerűbb sportnak tekinthető. A két város viszonylagos közelsége ellenére
a kilencvenes évek elejéig nem volt túl nagy ellentét a felek között, pedig
elég sűrűn összecsaptak a lila-fehér és piros-fehér sportolók a gyepen vagy
éppen a parketten. Persze nagy összeborulásról sem beszélhetünk a két város
szurkolóit illetően, amolyan éles rivalizálás volt a felek között, de
összetűzésekről, véres jelenetekről nem szólt a fáma.
Az ellenséges viszony 1992-ben
kezdődött, amikor az MKSZ úgy döntött, nem a tabella szerint elfoglalt helyek
szerint indítanak csapatot az IHF Kupában, hanem a DVSC-t, mint korábban
remekül szereplő kupacsapatot előreveszik és újra kiterelik a nemzetközi
vizekre, pedig a Loki csak az 5. helyen végzett az előző évi bajnokságban. A
lilák bronzérmesek lettek, így nekik kellett volna startolniuk a kupában, de
nem így lett, a szövetség másképp határozott. Debreceniként mondom, nagyot
hibázott. Nem is csoda, ha kiakadtak a Viharsarokban és előbb a klubok csaptak
össze az újságok hasábjain, majd a békéscsabai drukkerek üzenték meg
Debrecenbe, hogy ha egyetlen cívis lemer menni a találkozóra, ők bizony pépé
verik. Nagy volt a sérelem és aki tiszteletben tartja a "fair play"
szabályait, az bizony a csabaiakkal értett egyet ebben a kérdésben. Az esetről
legkevésbé tehető debreceni szurkolók csak mosolyogtak magukban, mígnem
megkapták a lilák üzenetét, amit kihívásnak vettek, így meg is indult a
szervezkedés a déli túrára. Ezt követően visszaüzentek, hogy most már biztos
nem hagyják ki a találkozót és ott lesznek Békéscsabán.
A nagy napon a cívisek két rogyásig
telt busszal és kocsikkal indultak neki a 130 kilométernek, míg a lilák igen
tekintélyes létszámban gyülekeztek a sportcsarnok körül, hogy méltó
fogadtatásban részesítsék a vendégeket. Természetesen a "lebeszélt"
randevúról a rendőrség is tudomást szerzett, így kiemelt létszámban voltak
jelen a környéken, sőt a klub feketébe öltöztetett rendezőgárdájának létszámát
is megnövelték. Mint az ilyenkor lenni szokott, nem is történt semmi különös a
meccs előtt. A 120 cívis és az 1.500 főnyi hazai drukker viszonylag csendesen
foglalta el a lelátókat, ami köszönhető volt annak, hogy a debreceniek buszai
épphogy beestek kezdésre és ekkora a türelmetlen hazaiak már a szektorukban
hangoltak. A szurkolás viszont hamar szidalmakba csapott át a hazaiak részéről
és a hangbéli üzenetek mellett egy "Red Animal" és egy "I love
Dijon" (A CSL Dijon verte ki a DVSC-t az IHF Kupából) molinót is
kihelyeztek a sok-sok lila-fehér kellék mellé, amelyek között ott volt a Violet
Fanatics lobogója is. A megszokott konfettieső mellett a
lila-fehér drukkerek mindenféle labdát (pingpong, tenisz, gumi) dobáltak a
játéktérre, amely egyedülálló koreográfia egyfajta csattanós válasz volt a DVSC
csapatának, mert az odavágón "labdalopással" vádolták meg a csabai
gárdát. A debreceni oldalon a piros-fehér kellékek között egy Jolly
Roger és egy amerikai lobogó is feltűnt a kor zászlóparkjának
megfelelően. A szurkolást a vendégoldal is hamar megkezdte és a pokoli
hazai hangorkánban ők sem maradtak csendben. Látványként az előre felaprított
papírokból készített és mondhatni megszokott konfettieső hullott a vendégben, amit többször
megismétlődött a meccs folyamán. Hogy ne maradjunk pofozkodás nélkül a meccs
alatt, arról pár eltévedt debreceni tehetett, akiket rendesen helybenhagytak a
lilák, de így legalább megtanulták merre van a biztonságos vendégszektor. Az
egymást megtaláló rigmusok ellenére a csapatuk biztatásával is foglalkoztak a
táborok és ennek köszönhetően végig hatalmas hangzavar volt a csarnokban. Ha
viszont nem szurkoltak, akkor ocsmányabbnál ocsmányabb rigmusokat küldtek
egymás felé. A meccset a hazaiak nyerték, így a két pont mellett a
lefújás utáni öröm is az övék volt.
 Kép: Bartolf Ágnes |
Az igazi móka ezután kezdődött. A kivonuló
debreceniek összetörtek pár ablakot, meg ajtót, de a csarnok előtt a rendőrök
élő gyűrűt vontak köréjük, így a hazaiak nem férhettek hozzájuk. Nem maradt más
eszközük, csak a dobálás, ami viszont igen veszélyes mutatvány volt, hiszen az
eldobott méretes kövek, üvegek nem kis sérülés okozására képesek. Ráadásul
a cívisek sem maradtak adósak, így amit tudtak visszahajigáltak a lilák
irányába. A rendőrök végül kiszorították a hazaiakat dobótávon túlra, de
ekkorra már többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket mind a két oldalon, sőt
a rendőrök és a rendezők sem úszták meg épp bőrrel. A hazaiak elterelés viszont
lehetővé tette, hogy a debrecenieket buszokra szállítsák, de az út nem tartott
sokáig, hiszen a rendőri kíséret ellenére a parkolóból kifordul járgányokat a
lilák ismét kőzápor alá vették. Bezúztak rengeteg ablakot és sajnos egy
debreceni drukkert is fejbe találtak, akit komoly sérüléssel szállítottak a
mentők kórházba. Az újabb támadás következtében ismét elszabadult a pokol, a
járatok megálltak, a rendőrök pedig aprítottak akit értek a hazai oldalon,
illetve a buszról leszálló cíviseket is visszaverték a járgányokra. A rend nagy
nehezen helyreállt és a debrecenieket kivitték a városból. A meccs után
kétségtelenül kijelenthető, hogy kezdetét vette a Békéscsaba - Debrecen háború
a pályán és a lelátón
hancsi78
Képek: Ultras Debrecen /
Bartolf Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése