Egy életen át - A gyűjtés

 A gyűjtés

A gyűjtő szenvedélyem már gyerekkoromban is meg volt, igaz rendszeresen még nem jártam meccsre, de az újságokból kivágott fényképeket szorgosan ragasztgattam egy nagy füzetbe, illetve  a gombfocijaim is egyfajta gyűjteményt képeztek, de csak 30-35 csapatig jutottam el. Mivel a sport szeretete hamar magával ragadott és lettek (voltak) kedvenc játékosaim és versenyzőim a róluk szóló könyvek is egyfajta alapállomásai a később bővülő kollekciómnak.

Az igazi nagyüzem akkor indult be, amikor elkezdtem rendszeresen DVSC meccsekre járni, hisz a belépőket azóta teszem el, ami mondhatni az első tudatosan összegyűjtött része a kollekciómnak. Az elején egyfajta gyerekkori beidegződésnek köszönhetően szépen beragasztottam mindet egy füzetbe, ami néhány biléta megsemmisülését jelentette, amikor megpróbáltam kiszedegetni őket. Közben egyre közelebb kerültem a debreceni lelátói élethez és a kor szellemének megfelelően aktív levelezésbe fogtam más magyar táborok tagjaival, így elkezdett gyarapodni a szurkolókról készített fénykép gyűjteményem. Ezek első adagját viszont eladtam pár év gyűjtés után, mert a cél akkor már az volt, hogy megpróbáljam beszerezni a debreceni  sálakat és erre kellett a pénz. A fő profilom ezután ez lett, a debreceni sálak, majd minden ami a DVSC-hez vagy a városhoz köthető. Viszont az eladott fényképekért befolyt összeg  nem hozta meg az elvárt sikert, így innentől semmit nem adtam el pénzért a gyűjteményemből és nem adtam oda semmit, amiből csak egy volt. Néha elcserélem, de sok esetben csak odaadom ismerősöknek, barátoknak, gyűjtőknek amiből nekem több van, ezzel próbálok egyfajta ellenpólust képezni a teljesen elanyagiasodott "gyűjtői" világban.

A fényképcserés levelezés másik fontos hozadéka a matricák voltak, amelyeket kezdetben nem tettem el! Amit kaptam és baráti tábortól jött azt egyszerűen kiragasztottam a gyerekszobám ajtajára, míg az ellen tricáit küldtem tovább azoknak, akik esetleg több figyelmet szenteltek rájuk. Ezt később megbántam, hisz pótolhatatlan darabok kerültek el így tőlem, de akkor, abban az időben ez nem számított. Emellett a szurkolói újságokat is gyűjtöttem és gyűjtök, de kezdetben ezek sem képeztek nagy értéket számomra, így a többségét egy társamnak adtam még a kétezres évek elején. A debreceni darabok maradtak csak, amihez azóta próbálom visszagyűjteni amit csak tudok.

Gyerekkori szerelem volt a zászlók nézegetése is a földrajz atlasz közepén, így nem csoda  hogy később képes voltam fizetni is azért hogy egy-egy nemzet (később csapat) lobogója hozzám kerüljön. Aztán az évek alatt jött még egy csomó apróság, amelyeket megtartottam és ennek köszönhetően elég szépen felhízott egy-egy szekció, így kisebb klubzászlóm már több száz van, de kitűzők, kulcstartók, naptárak, képeslapok is szépen elszaporodtak. Aztán ott vannak a programfüzetek, amelyekre soha nem szenteltem nagy figyelmet, hisz Magyarországon nem volt olyan központi kérdés, mint például Angliában. Utoljára, de nem utolsó sorban  ott vannak a könyvek, amelyek örök szerelmet jelentenek. Főleg a régi klubtörténeteket feldolgozó példányok és természetesen azok, amelyek a lelátóval foglalkoznak, ezek komoly kincsek számomra a kispolcon.

Az eltelt több mint 30 évben a gyűjtő szenvedélyem egy percre nem múlt el, de persze voltak, vannak kisebb visszaesések, akár hónapos szünetek is, de ez nem jelenti azt, hogy egy pillanatra is feladnám a kollekcióm tovább bővítését, csak olykor nem árt egy kis pihenés, hogy rendezni tudjam gondolataimat, soraimat és céljaimat, hisz elhivatottság kell ahhoz hogy gyűjteni tudjunk, egy életen át.

hancsi78