Debreceni TE

 Debreceni TE
(Debreceni Torna Egylet)

1867 végén egy 16 fős tornász társulat alapított a Debreczeni Tornaegyletet (DTE), amely egyesület úttörőnek számított Debrecenben. Ez volt az első év hogy a Kiegyezésben született egyik megállapodás értelmében az emberek "egyleteket" hozhattak létre, miközben Magyarországot tartományi (önkormányzati) jogokkal ruházták fel. Ezen új lehetőségek lehetővé tették a versenysport kialakulását az országban és a fővárosi Nemzeti Torna Egylet után megalakult a DTE is Debrecenben. A csapat a város színeit, a kék-sárga kombinációt választotta magának. A DTE keretein belül ekkor vívás, atletizálás és a torna jelentette  az aktív sportot és minden év júniusában nagyszabású viadalokat tartottak ezekben a sportágakban. A DTE szoros kapcsolatban volt a Református Kollégiummal és sok sportoló az iskola keretei közül került a tornaegylet kötelékébe. A csapat alapítói a református és a zsidó hitközösséghez tartoztak és soraikban a városi elithez tartozás volt a jellemző. Ezen elit státuszt mi sem mutatja jobban mint hogy az egyesület 32 alapítója volt tagja a város vezető bizottságának. 1873-ban felépült a Református Kollégium Tornacsarnoka, mely hazánkban az elsők között volt. Ezen létesítmény nem csak az iskola diákjainak, hanem a DTE sportolóinak is kiváló felkészülési lehetőséget nyújtott, majd 1896 szeptember 1-én az első újkori olimpiával egy időben került átadásra a DTE önálló Tornacsarnoka (Bem-tér) amely még nagyobb teret biztosított a sportolóknak, a sportolni vágyóknak és kiváló lehetőséget nyújtott a sport fejlődéséhez. 1899-ben  a Jogakadémián alakult meg az első labdarúgócsapat Debrecenben, amely Ady Endrét is a soraiban tudta, ez biztosította az alapot a DTE gárdájának megszervezéséhez is. Három évvel később (1901) a város vezetése egy területet adományozott a csapatnak a Nagyerdőben, ahol felépítették a DTE labdarúgó pályáját, melyet a „Sporttér” elnevezéssel illettek. Az első hivatalos, nyilvános debreceni futball mérkőzésre is itt került sor a DTE és az Egyetértés FC csapatai között, de erre csak a következő évben azaz 1902-ben került sor. Közben a DTE tornászai egyesültek a DKE kerékpárosaival és létrejött a Debreceni Torna és Kerékpáros Egylet  (DTKE), igaz ez a házasság nem tartott sokáig és 1905-re már ismét külön utakon jártak.  A kezdeti években jószerivel a DTE első és második csapata játszott egymás ellen labdarúgó bemutató meccseket, akikhez néha csatlakozott az Egyetértés FC egy-egy hétvégén. A helyi meccsek mellett fővárosi alakulatok is érkeztek hírvivő meccsekre, így a BTC (1903) és as FTC (1906) is ellátogatott Debrecenbe. 1908-ban 10-0-ra győzték le a Nyíregyházi TVE csapatát, ami az első meccs volt a két város klubcsapatai között.  1910-ben első debreceni csapatként neveztek a vidékre szervezett hivatalos tornára és a negyedik helyet szerezték meg az északi körzeti bajnokságban, majd egy év múlva már elhódították a bajnoki címet. 1911-ben lejátszotta a csapat az első nemzetközi meccsét, ahol a bécsi Wiener AC volt az ellenfél. A tízes években aztán egyre jobban vesztett kezdeti vezető szerepéből a DTE és 1914-ben feloszlatták a labdarúgó szakosztályt. 

A háború befejeztével, 1919-ben lett újra labdarúgócsapata a Debreceni Tornaegyletnek és a keleti kerületben ezüst és bronzérem került a vitrinbe, de a csúcsra már egyszer sem tudtak felkapaszkodni. Ezek voltak az utolsó kiemelkedő sikereik, ezután már csak a bajnokság hátsó traktusban végeztek, jobb esetben a középmezőnyben. 1925-ben kivágtak egy huszáros hajrát a Corinthian Díjért kiírt kupasorozatban, de a későbbi győztes Szegedi AK megálljt parancsolt nekik. 1934-ben az utolsó helyen végeztek, de a kiesést okozta alacsonyabb osztályt már nem várták meg és ismét feloszlottak. A tényekhez hozzátartozik, hogy 1934-ben csak a futball szakosztály szűnt meg a tornázók, birkózók, atletizálók továbbra is a DTE színeiben sportoltak. Mindez azért volt érdekes, mert a város vezetése végig patronálta a csapatot és többször külön segélyezte is őket, mégsem tudtak talpon maradni és az eredmények sem jöttek. A megszűnésért a szurkolók elpártolását és természetesen a gazdasági világválságot okolják, de az is tény, hogy a korábban sokáig őrzött és féltett  liberális arculata is megváltozott az egyletnek. 

Pár évig nem is nagyon került szóba, hogy ismét felállítsák a szakosztályt, majd 1938-ban átfogalmazták a klub alapszabályát és mint Debrecen Torna Egylet (innentől külön írva) folytatták, de a labdarúgó csapatot csak 1941 májusában állították fel ismét. Közben eleget tettek az állami vezetés diszkriminatív szabályzóinak, így a DTE egylete tovább folytathatta működését. 1941-1942-ben a negyedik vonalban, pontosabban a Felső-tiszai Kerületben szerepeltek és ott meglepetésre a bronzérmet szerezték meg. Ehhez nagy segítséget nyújtott a debreceni villanygyár, ahol a helyi labdarúgók mellett a Postás SE tagjai is sportoltak (DVPSE), de bajnokságban nem szerepeltek. Ezt hasznára vált a DTE-nek, ahová beintegrálódtak ezek a játékosok és így sikerült elcsípni a bronzérmet. Ezzel a fényes diadallal ért véget Debrecen egyik legismertebb sportegyesületének labdarúgó története, mert a következő esztendőben az ő nyomdokvízén haladva a Debreceni Villanygyári SC szerepelt a negyedik vonalban, amelyet meg is nyertek és feljutottak az NBIII-ba. A háború után a DTE újraindította a legtöbb szakosztályát, viszont a labdarúgókét nem, így végleg eltűntek a magyar futball tréképről. 1994-1995-ben feltűnt ugyan egy Debreceni TE Imperial nevű klub a debreceni körzeti ligában, de ennek a formációnak semmi köze nem volt a nagynevű elődhöz, ráadásul mindössze egy évig funkcionáltak csak.

hancsi78

Források:

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza

Szegedi Péter: Riválisok

Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája

magyarfutball.hu

Képek:

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza

Sándor Mihály