II. Egri Erbstein Tournament (London)

 II. Egri Erbstein Tournament

London, King George Field

2022.07.23-24

2019-ben figyeltem fel egy eseményre, amely az amatőr focit volt hivatott képviselni hazánkban. Nevezetesen az Egri Erbstein Tournament-ről volt szó, amelyet a 2018-ban újjá alapított Budapesti AK csapata rendezett Budapesten, a BVSC stadionjában. A magyarországi tornára a BAK mellett a BEAC és a Testvériség SE csapata voltak meginvitálva, illetve az a Corinthian Casuals Football Club, amelynek a Corinthians fele, 1904-ben Magyarországra érkezvén népszerűsítette a labdarúgást. Később egy kupát is adományoztak a MAC együttesének, amely trófea megszerzéséért  az MLSZ évekig versenyeket írt ki  a magyar amatőr csapatok számára. Ez volt a Corinthian Díj (Corinthian Kupa), amely kupasorozat kisebb szünetekkel egészen a negyvenes évek elejéig tartott.  

Mivel szeretem az amatőr focit, nézelődök a nagyvilágban, így a covid okozta szünetek után örömmel vettem, hogy idén a Corinthian Casuals FC tűzte zászlajára a torna megrendezését, amelyre természetesen egy magyar csapatot, a Budapesti Atlétikai Klubot is meghívták. Be is véstem hamar a naptárba, hogy engem ez a rendezvény nagyon is érdekel, így már csak ki kellett várnom a július 23-24-i hétvégét és már mehettem is II. Egri Erbstein Tournament-re Londonba.

Azt már előre tudtam, hogy a házigazdák és a BAK mellett a londoni Hilltop FC kapott meghívást, akik az itt élő szomáliai kisebbséget képviselik észak Londonból. A csapat 2005-ös alapítású és szépen araszolgattak felfelé az eltelt 17 esztendőben, az angol Ligarendszerben. A tavalyi évben épp a tízedik osztályból jutottak fel a kilencedikbe egy elcsípett második hellyel. A negyedik csapat egy igazi nagy név az amatőr „szakmában”, hisz a Sheffield FC a világ legrégebben alapított labdarúgó csapata és megalakulása óta az amatőr szellem megtestesítői, akár csak a CCFC, akik a kezdetek-kezdetétől a labdarúgást népszerűsítik a világon, profi szinten, de amatőr szellemmel. A magyar Corinthian Díj mellett a világ számos országában tették le a névjegyüket és vittek hírt erről  a gyönyörű sportról. Elég csak a brazil Sport Club Corinthian Paulista gárdájára gondolunk, akik a Corinthians FC egy brazil túrája után alakult meg 1910-ben és azóta, számos dél-amerikai trófea birtokosa.

Ezzel a négy csapattal rendezték meg a tornát a King George Field-en, amely a CCFC otthona és 2.000 néző befogadására alkalmas. Utazásaim során már jártam itt, így nagy meglepetéssel nem szolgált a létesítmény, de a jó helyekre mindig érdemes visszatérni és ez most sem volt másképp.  A jegyvásárlással nem volt gond. Több opcióra is volt lehetőség. Lehetett online és a helyszínen venni, lehetett egy-egy napra, vagy az egész tornára venni, a lényeg az volt, hogy fennakadást egyik sem okozott.

A szombati napon volt egy kis egyéb elfoglaltságom, így az első elődöntőről lemaradtam. Csak a helyszínre érve tudtam meg, hogy a hazaiak komolyabb megerőltetés nélkül győzték le a Hilltop együttesét 2-0-ra. Nagyon nem bánkódtam, hogy lemaradtam, hisz én első sorban a magyar BAK szereplésére voltam kíváncsi, akik délután négykor léptek gyepre a Sheffield FC ellenébe. Mivel se az úttal, se a parkolással, se a bejutással nem volt gond, bőven a kezdés előtt ott voltam a stadionba, így jutott idő körbejárni a szomszédos futballmezőket is. Aztán bemasíroztam a stadionba és első körben az emléktárgyakat árusító helyet rohantam le, mert nem szerettem volna lemaradni semmiről. Már említettem, hogy pár éve jártam itt, de akkor nem sikerült például sálat vennem, így most nem akartam kockáztatni. Corinthian Casuals ereklyékkel és a hétvége programfüzetével felvértezve a stadiont is körbesétáltam, de ekkor csak tucatnyian voltak odabent, a többség inkább a sport büfé teraszán szürcsölgetett és beszélgetett, de a legtöbben a két meccs szünetében máshol keresték a felfrissülés lehetőségét és csak a második elődöntő kezdetére jöttek vissza.

A tucatnyi bennlévő mellett a lelátók teljes harci díszben voltak, ami azt jelentette, hogy a CCFC szurkolói klubjainak molinói mellett a testvércsapatnak számító Corinthians Paulista hatalmas lobogói voltak még kitéve a barátság jegyében. Ez utóbbi szurkolók a Londonban és Angliában élő brazil szurkolók voltak, akik a csapatuk mellett a Corinthian Casuals-t is támogatták, de nem csak az Egyesült Királyságból, hanem például Spanyolországból is érkezett szekciójuk erre a hétvégére. Mivel a CCFC letudta a meccsét, így a szurkolóik a magyar testvércsapatnak számító BAK-nak drukkoltak, akiket nem kísért el aktív állomány, csak a labdarúgók barátnői alkottak egyfajta szurkolótábort, de a második nap végéig még őket se fedeztem fel, lévén nem szurkoltak, csak nézéssel és járással támogattak. Ennek ellenére volt kint két Budapest AK zászló az egyik kapu mögött, amelyet vagy a labdarúgók hoztak Budapestről, vagy az is lehet, hogy a házigazdák készítették tiszteletük jeléül.  

Féltucatnyi Sheffield FC szurkoló is befutott kezdésre, így négy órakor minden készen állt a második elődöntőre. Azért azt csak halkan jegyzem meg, hogy az angol csapat erőben, méretben és mentalitásban magasan a magyar gárda felé kerekedet és ránézésre már oda is ítélte mindenki a döntőt az északiaknak, pedig a meccs még el sem kezdődött. Őszinte leszek, a kezdés után aggódtam egy kicsit a kék-feketék testi épségéért, lévén az angol alakulat úgy tornyosult feléjük, mint egy hatalmas hegy. Amolyan Dávid és Góliát küzdelem kezdett kibontakozni a pályán, ahol úgy nézett ki, mintha az SFC a helyi rögbi válogatottat küldte volna el focizni alapozásként. Aztán pár perc elteltével és pár sikeres felszabadítás, vagy szögletre mentett akció megállítása után, a srácok egymást biztatták a pályán, hogy „jó lesz az”, amit még én is elhittem. Egy pillanatig. Aztán olyan gyorsan potyogtak a gólok, olyan könnyen pattantak le a magyar focisták az angol kolosszusokról, hogy a második félidőre már mindenki azért fohászkodott, hogy nagyon ne alázzák már meg a BAK csapatát, ez mégis csak egy baráti torna lenne. Talán ennek is köszönhető, hogy a szünetben teljes sorcsere volt az SFC csapatánál és kicsit visszavettek a tempóból, ami azt jelentette, hogy „megúsztuk” hét kapott góllal. A meccset több helyről is néztem, lévén nem vagyok elkötelezett BAK szurkoló, így a groundhopper énem kerekedett felül és körbesétálva a pályát, matricáztam, fényképeztem és beszédbe elegyedtem hasonló vizitőr társaimmal, miközben fél szemmel követtem az eseményeket. 

Pár elvakult hazai drukker „BéÉjKéj” ordítással szurkolt a magyaroknak, de meglepetésre ők voltak a legmagyarabbak, akikkel találkoztam aznap a lelátón. Pontosabban nem, mert egy meccs közben is könyvet olvasgató ipse (megörökítettem a ténykedését, mert ilyet nem minden nap lát az ember) is hozzám szólt, és amint megtudta, hogy magyar vagyok, már át is váltott az anyanyelvemre. Elmondása szerint imádja a nyelvünket és minket, magyarokat! Igaz még soha nem járt Magyarországon, de annyira szépnek és egyedinek találta a nyelvünket, hogy könyvekből megtanulta azt. Emeltem kalapom, még azt is elfelejtettem megkérdezni, egyébként kinek szurkol, csak az irodalomé, a nyelveké és a tanulásé volt a főszerep ebben a beszélgetésben. Rajta kívül volt két hopper, akik a régi, vörös csillagos replika Honvéd mezben jöttek ki a rendezvényre, de nem magyarok voltak, hanem angol műkedvelők, gyűjtők. Rajtuk kívül még egy magyar vonatkozású dolgot találtam, nevezetesen a Portsmouth Granata képviselői is kint voltak az első napon. Ráadásul azzal a zászlóval, amely pár éve feltűnt a debreceni vendégben is a DVSC – Torino meccsen. 

Ez a zászlóval való megjelenés a tornán egyébként nem volt egyedi, rajtuk kívül voltak Eintracht Frankfurt, RCD Espanol drukkerek is molinóval, illetve találkoztam Schalke 04, St. Pauli drukkerekkel, valamint pár angol klub (Southampton, Preston North End, York City, Manchester City) képviselőjével, akik csak egyszerű műkedvelőként érdeklődtek az esemény iránt. Hosszabban egy southamptoni idősebb fazonnal beszélgettem el, aki alapból South Chineham szurkoló és épp az asszonyt vitte el vásárolni, de úgy gondolta, hogy amíg a nej shoppingol, addig ő kijön és megnézi magának a torna első napját. Meglepetésemre simán vágta, hogy Debrecen és a DVSC az mi, merre és hány méter. Adtam is neki gyorsan matricákat, aminek nagyon megörült. Nem maradt adós, cserébe én is kaptam pár levonót és megbeszéltük, hogy ha az asszonyt be tudja adni a plázába, akkor másnap is kijön és dumálunk még, de erre sajnos nem került sor.

Mivel mind a két elődöntő sima angol győzelmet eredményezett, ez azt jelentette, hogy vasárnap már délre jelenésem volt, mert ekkor rendezték a bronzcsatát, ahol a Budapesti AK is érdekelt volt.  Én ugye a BAK sikeréért szorítottam a hétvégén, így alap volt, hogy már a kezdőrúgásnál ott legyek, ezért el is indultam időben. Wimbledon sem volt túl messze, ezért úgy gondoltam megnézem magamnak a Plough Lane felújított lelátóit, amelyet az egykori kutyafuttató stadionból alakították át és a régen lebontott eredetitől csak pár utcára volt. Sajnos egy karambol keresztbe húzta a terveimet, így a végén már annak is örülhettem, hogy csak pár percet késtem a helyosztóról. A körítés az előző napon tapasztalt volt. Párszáz hazai, akik a BAK sikeréért szorítottak és néha még ordibáltak is ez ügyben, majd a vezető találatot hangosan meg is tapsolták. Azért azt meg kell jegyezni, hogy a szomáliai alapú gárda, sokkal gyengébbnek tűnt kinézetbe, mint a Sheffield és a Casuals kettős, így érthető okokból több keresnivalója volt a magyar alakulatnak is ellenük a pályán. A vezetés megszerzése után foggal-körömmel őrizték a megszerzett kis előnyt a magyar labdarúgók és egészen a 78. percig sikerrel jártak. Addig több gólvonalról való mentés, kapufa és egy nagy adag szerencse volt a magyar gárda mellett, de a vége előtt bő tíz perccel már nem volt esély, megérdemelten egyenlített a Hilltop. A győzelmet jelentő második találatot viszont már egyik alakulatnak sem sikerült bevinnie, így jöttek a bűntetők. Itt is fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd a negyediknél botlott a BAK, de a szomáliaiak nem hibáztak. Aztán az utolsó lövés olyan gyenge volt, hogy öreganyám járókerettel komolyabb lövést eresztett volna meg a kapu irányába, mint a BAK utolsó rúgója. A harmadik hely így a Hilltop FC gárdájáé lett, míg a közönség szimpátiáját a magyar együttes nyerte el. A szomáliai alakulatot egyébként nem kísérték el szurkolók, mindössze 5-6 fekete srác álldogált pluszban a kispad mögött, ha játszottak, de csak ennyi. A meccs után jött a csapatfotózás és az érmek átadása, majd a szomáliak angolosan távoztak. A magyar srácok szolidan, de önfeledten sörözésbe fogtak és vidáman várták a döntőt. Ma ennyi volt bennük. A döntő kezdőrúgása előtt volt egy szűk két órás üresjárat, amely idő a többségnél evéssel, ivással, beszélgetéssel  és ereklyék beszerzésével telt. Tovább gazdagodtam én is matricákkal, sálakkal és tapasztalattal. Szerencsémre a Sheffield FC képviselői tanulva az előző napi hibából komoly sál, kitűző, póló és mezválasztékkal álltak elő. Közben a döntőre egy népesebb brazil kontingens is érkezett, akik dobokkal, hatalmas rudasokkal hangoltak a „sport büfé” előtt, így a legtöbb figyelmet ők kapták és nem a melegítő csapatok.

Kezdésre tucatnyi Sheffield FC fan is befutott egy zászlóval és leültek a tribün szélére, míg a hazai oldalon a „brazil” B-közép tucatnyi rakéta fellövésével és dobokat pergetve foglalta el a szektorát. Egyedül a rudasokat hagyták kint, mert a fedett kis lelátó miatt ezeket nem tudták használni. Olyan 30-35-en lehettek minden korból és nemből és teljesen szamba stílusban szurkoltak a CCFC csapatának. Kicsit furcsa is volt hallgatni mindezt egy angol stadionban, két angol csapat meccsén. Azért pár perc múlva befutott egy 12-15 fős casual mag is, akik el is bődültek párszor, így innentől ez volt a jellemző a Corinthian Casulas szurkolókra, hogy a folyamatos brazil dallamokat, néha megszakították pár ismerős angol rigmussal. Sajnálatomra mindez csak egy félidőn át tartott ki, a második játékrészre ugyanis mindenki elfelejtett visszajönni, így 25-30 percig csend volt a stadionban, majd a visszaszivárgó táborlakók még rázendítettek párszor. A meccs közben különösebb helyzet nélkül 0-0-val csorgott, hogy az utolsó utáni pillanatban a vendégek betaláljanak, amivel el is vitték a kupát Londonból. Ekkor a vendégszurkolók i s megszólaltak egyszer, míg a pályán egyszerűen összeverekedett a két csapat. Kicsit túlpörögték a srácok, na, de a futball, az futball, aki nyugit akar, az menjen krikettmeccsre.

Innen már egyszerű volt a képlet, fotózás, díjátadás, gratulációk és véget is ért a II. Egri Erbstein Tournamnent, amelyet a Sheffield FC nyert a Corinthuan Casulas FC ellen. A harmadik helyet az észak londoni Hilltop FC szerezte meg büntetőkkel a magyar Budapesti Atlétikai Klub előtt.

Remek, kellemes, élvezetes hétvége volt ez, az amatőr foci szellemében!

hancsi78