Nyíregyháza on tour Debrecen
A labdarúgás magyarországi térhódítása, majd a
szurkolók lelátói megjelenése után hamar kialakultak a rivalizáló felek. A
kezdet kezdetén nem volt nagy ellenségeskedés a Debrecen – Nyíregyháza vonalon,
emitt a Nagyvárad, amott a Kisvárda volt amolyan körzeti rivális. Később a
debreceni drukkerek egymással voltak legjobban elfoglalva és felekezeti,
politikai alapon püfölték egymást amatőr szinten, míg a profi vonalon már akkor
is a fővárosi nagyok számítottak a legnagyobb ellenfélnek, na meg a miskolci Attila
és drukkerei. Közben a körzeti bajnokságban (ahol a Nagy Lokomotív is
vitézkedett) a szabolcsiak úgy érezték teljesen el lettek nyomva a debreceni
csapatok által, így ahol lehetett ártottak a cíviseknek. Nyíregyházától,
Kisvárdán át Záhonyig. Sokszor alaposan ellátták a cívis bandériumok dolgát, nem
csak a pályán, de azon kívül is. Nem egy történet fogott tollat a korabeli
sajtóban, ami arról szólt, hogy a szabolcsi feldühödött szurkolók nem bántak
kesztyűs kézzel a cívis csapatokkal és szurkolóikkal. Érdekes módon debreceni
válaszlépésekről nem nagyon lehetett ebben az időben hallani, amelynek két oka is
volt. Az egyik, hogy az akkori profi Bocskai FC meccseire és főleg a fővárosi
nagyok elleni találkozókra élezte a bicskáit a cívis. A másik pedig, hogy
egyszerűen nem tartották méltó ellenfélnek a Nyíregyháziakat Debrecenben.
A felbomlott a profi küzdelemsorozat után jött
az Nemzeti Bajnokság, ami rendesen szétzilálta a háttérben zajló kerületi
bajnokságokat, így a rivalizálás kicsit háttérbe szorul, majd a háború meg is szakította
azt. A világégést követően kezdtek kialakulni mindkét oldalon azok a csapatok,
amelyek komolyabb szurkolóbázissal rendelkeztek, de ezek rendre elkerülték
egymást a bajnoki rendszerben. A kisebbek közötti csatákban meg kevésbé
érződött a tirpák-hurkás ellentét.
Az ötvenes évek viszonylag nyugalomban telt,
pedig több debreceni (Honvéd, Dózsa, Vasutas) is egy osztályban játszott a kor
legjobb nyíregyházi alakulatával az Építőkkel. A hatvanas évek elején is maradt
a csendes vizitálás, igaz ekkor már Spartacusnak hívták az Építőket és
nagyrészt már csak a Vasutashoz érkeztek az NBI/B-ben. Majd előbb a DVSC, aztán
a Szpari tűnt el egy időre az NBIII süllyesztőjébe, így nem bontakozott ki nagy
rivalizálás ebben az időszakban sem a felek között.
A Debreceni Vasutas nem is találkozott a bajnoki
rendszerben nyíregyházi ellenféllel egészen az 1978-79-es esztendőig. Akkor egy
kétéves fúzió (Spartacus+Vasutas) lévén megerősödött nyíregyházi labdarúgó
csapat és népes közönsége jutott fel az NBII-be NBI-es álmokat szövögetve. Igen
ám, de a DVSC is hasonlót tervezett, szintén komoly szurkolói bázissal
rendelkezve, így a régi, kicsit egyoldalú rivalizálás komoly szintre lépett a
hetvenes évek legvégén. Tízezrek jártak mindkét oldalon a meccsekre és
idegenben sem marad sehol üres a vendégszektor. Mivel a bajnoki címre is ez a
két csapat volt a leginkább esélyes, illetve az őszi meccsen a szabolcsiak
komoly hajtóvadászatot indítottak a piros-fehérek ellen, várható volt, hogy
Debrecenben sem akar senki az ellen adósa maradni. Az 1979. június 3-án sorra
kerülő meccsre hatalmas volt az érdeklődés. 28.000 néző volt kint a Nagyerdei
stadionban, míg a vendégeket szerény becslések szerint is kb. 5.000 nyíregyházi
drukker kísérte el. Mivel ebben az időben még nem volt jellemző a totális huliganizmus
a felekre, a meccs előtt csak elszigetelt pofozkodásra, kisebb terrorizáló
cselekményekre került sor, de a legtöbb vendég nyugodtan sétálgathatott a
városban és a Nagyerdő környékén. A meccsen komoly szurkolást nyújtott a vendég
B-közép, pár száz fővel és rengeteg piros-kék lengetőssel operáltak és bizony
rajtuk nem múlott a siker. A vereséggel a feljutási esélyük elszállt és a nagy
bánatuk mellett páran még a csónakázótó hűs habjaiba is megmártóztak, igaz nem
önszántukból, oda a hazaiak kényszerítették őket. Minden idők egyik
legizgalmasabb, legnagyobb érdeklődéssel övezett Loki – Szpari rangadója volt
ez, ahol a vendégek olyan létszámban jelentek meg, amiről a későbbiekben már
álmodni sem lehetett.
A következő évben már a Szparinak is simábban ment
minden és összejött a nagy álom, végre NBI-es csapatot köszönthettek
Szabolcsban. Közben Debrecenben összeházasították a Munkást a Vasutassal és ez
a mixelt csapat vívta ki a bennmaradást. Ennek köszönhetően 1980 őszén előbb
Nyíregyházán, majd 1981 tavaszán Debrecenben az NBI-ben is összecsaphattak a
riválisok.
Mivel a tét szürkébb volt, most nem jöttek akkora
létszámban a piros-kék hívek a Nagyerdőre és úgy átlagban nem volt nagy
visszhangja a vizitjüknek. A hazai oldal sem a régi arcát mutatta, a csapatra
rákényszerített fúzió bizony a szurkolókra is erősen kihatott. A következő két
NBI-es szezonban sem volt nagy csinnadratta a nyíregyházi drukkerek vizitjein.
A komolyabb események inkább a szabolcsi megyeszékhelyen zajlottak. 1983-ban a
DMVSC búcsújával vége szakadt az első osztályú találkáknak, de azért a kupában
még összefutottak és hosszabbítás után a Szpari jutott tovább Debrecenben. Egy
kis elégtételt szerezve ezzel maguknak és szurkolóiknak a sok debreceni
vereségért. Aztán kiesett a Szpari is, de az NBII-ben már a Debreceni
Kinizsihez látogathattak csak, lévén az akkor sárga-kékben pompázó debreceni
„munkásvasutas” visszajutott a legjobbak közé. Itt kisebb szünet következett a
debreceni randevúkban, volt ugyan egy kupatalálka, de arra a Sóstón került sor.
Megmaradt az osztálykülönbség a két fél között egészen 1988-ig, akkor ugyanis
kiesett a DMVSC is a legjobbak közül, így tíz év után újra az NBII Keleti
csoportjában adtak egymásnak randevút a felek. A Szpari drukkereknek mindjárt
három alkalommal is Debrecenbe kellett utazniuk, lévén a színeit és nevét
visszakapó Vasutas mellett a Debreceni Kinizsi és az Universitas is ebben az
osztályban szerepelt. Mivel jelentős állóvizet nem mozgattak meg egyik meccsen
sem a szabolcsi drukkerek, ennél a pár sornál nem is érdemel többet ezen
esztendők elemzése. A Loki egyből visszajutott a legmagasabb osztályba, míg a
Szpartacus a továbbiakban a Kinizsi és a DMTE csendes vendége volt a
Hajdúságban.
1991-92-ben újra Vasutas – Spartacus derbi volt
az NBII Keleti csoportjában, de a komolyabb események ismét elmaradtak. Ekkor
eléggé visszafogott volt mind a két oldal aktív szurkoló bázisa, amolyan vihar
előtti csendnek volt ez felfogható a hamarosan beinduló ultra nagyüzem előtt.
A szezon végén a Szpari feljutott, a Loki maradt,
majd 1992-93-ban a Szpari kiesett a Loki feljutott, így a mindkét oldalon
megjelenő szurkolócsoportok bizony elkerülték egymást a kezdet kezdetén.
A magyar labdarúgás nagy asztalán nem is hozta
őket össze a sors egészen az 1998-99-es szezonig, az addig NBI-ben szereplő DVSC-hez
ekkor jutott fel a Spartacus és végre az Oláh Gábor utcába is érkezhettek a
nyíregyházi csoportok.
A focin kívül azért jöttek Debrecenbe! Nem
egyszer elkísérték a férfi kézilabda csapatukat a Debreceni Dózsa elleni
meccsekre. Megjelentek férfi kosármeccseken, illetve szinte mindig feltűntek a
békéscsabai barátaik oldalán, amikor az Előre a Nagyerdőn járt. A legnagyobb
visszhangja a kézi és kosármeccseknek volt, hisz ide sokszor igen komoly létszámban,
szervezetten és határozottan érkeztek és többnyire felügyelték a rendet a
csarnokok között. A hazai oldalról viszont csak mérsékeltebb érdeklődés volt a meccsek
iránt, így komolyabb összecsapás nem is alakulhatott ki ezeken a találkozókon.
Aztán eljött 1999 áprilisa és végre a Spartacus
oldalán jelenhettek meg a szabolcsi drukkerek Debrecenben. Olyan 500-an
kerekedtek útra és a többségük rendőri kísérettel, vonattal érkezett és a meccs
előtt egy órával már a déli oldalon kialakított vendégszektorban kuksolt. A
hazaiakkal nem sok kontaktjuk volt az utcán, a stadionban is csak verbálisan
találták meg egymást, így minden a szurkolásra terelődhetett. Az akkori
nyíregyházi csoportok mindegyike megjelent. A Keleti Front, Mastiffs, Bulls
Attack hármas mellett kikerültek még olyan transzparensek, mint a Blue
Red Force, Hooligans, Tirpák Powers. Aztán kint volt még a kilencvenes évek
egyik legmeghatározóbb honi transzparense a nagy Nyíregyháza molinó és persze
egy csomó keltakereszt, ami akkoriban természetes velejárója volt a szabolcsiak
fellépéseinek. A meccsen egy komolyabb koreográfiára is futotta részükről
nagyzászlókon a Szpari felirat vált olvashatóvá egy városcímeres nagyzászlóval
egyetemben, amelyet egy kerítésre tett kiírás nyomatékosított: „Városunk
Büszkesége”. Az első félidőben kitettek magukért és komoly hangerővel,
folyamatosan szurkoltak, vagy épp szidták a hazaiakat. A második félidőben egy
kiírást mutattak be: „Ez lenne itt a Kálvinista Róma? De hisz itt mindenki roma!”* majd hatalmas konfetti esőt zúdítottak magukra. A szurkolásuk ekkor már
visszafogottabb volt, de azért végig tolták ezt a 45 perccet is. A végén sima
elvonulása volt a vonatosoknak, csak pár kocsival érkező futott bele a hazaiak
„looking for” brigádjaiba.
A következő szezonban ismét tavasszal érkeztek és egy kicsivel többen voltak, olyan 600 főre taksálták akkoriban a létszámukat. Ezúttal a keleti oldalon kaptak szállást, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ide is látvánnyal készüljenek. A kerítésre egy a „Lapokat mi osztjuk!”, igényes felirat került, míg a szektorban ennek megfelelően karikatúráztak ki egy nagyzászlót, amely mellett két oldalon piros és kék kartonok emelkedtek fel. A látvány után vált láthatóvá a Keleti Front és a Mastiffs lepedője a kerítésen, illetve az elmaradhatatlan Nyíregyháza transzparens. A szurkolásuk kezdeti lendülete valamiért megtört egy negyedóra elteltével, onnantól csak alaklom adtán vetették bele magukat a nótázásba. A hazaiakkal meg volt a megfelelő szóbeli közeledés, illetve most kisebb dobálásba is bocsátkoztak a piros-fehérekkel. A második félidőben sem javult fel a szurkolásuk, viszont a hazaiaknak ismét készültek egy kiírással: „Attól még, hogy van villamosa, Debrecen a parasztok fővárosa!”*. Ezzel kicsit kavartak az állóvízen és felélénkült a vendégszektor, de ez nem szurkolásban, hanem a hazaiak szidásában és intenzívebb dobálásban merült ki. Aztán előkerült pár petárda a soraikban, sőt, az eléjük keveredő hazai játékosokat is elkezdték dobálni, ami rendőri beavatkozást igényelt és kisebb dulakodás után három tagjukat előállították. A vége nyugis volt, milliónyi rendőrrel, esély nem volt a találkozásra.
Kép: Mastiffs Nyíregyháza |
A következő szezon kvalifikációjában külön csoportba
került a két fél és a Szparinak nem sikerült jól a selejtező, így a rájátszást
már egy osztállyal lentebb folytatták. A
következő szezonban a DVSC is követhette volna a keleti szomszédot, de a BKV
visszalépésével a Loki szerencsésebb volt, maradhatott az NBI-ben. 2005 tavaszáig
nem is találkoztak a felek, akkor az újra feltöltött első osztályba befért a
Nyíregyházi Spartacus FC is, így pár év kihagyás után újra megjelenhettek a
Nagyerdőben, teljes pompájukban.
Az áprilisi meccsre 500-an érkeztek, de olyan erős
rendőri felügyelettel, hogy még szuszogniuk is csak mértékkel lehetett. Nem is
volt semmi esély a találkára. A szektorban a Mastiffs és a Keleti
Front kisebb zászlói kerültek ki előre, valamint egy Kadétok* és egy Angels
lepedő. Hátul a nagy Keleti Front és a névjegyükké vált Nyíregyháza feliratú
transzparens került. A látványt most csak „kutyák” által bevetett rudasok,
kétrudasok alkották, de szurkolásban elég jó kis pörgős magánszámot adtak elő,
beleszőve természetesen a hazaiaknak címzett rigmusokat is. A második félidő
elején annyiban változott a műsorszám, hogy fehér füstöket gyújtottak és
elégettek egy korábban szerzett DVSC sálat a szektorukban. A hazaiak felé most
csak két kétrudasra futotta: „Szar a Loki!” és a „Csak a csapvíz!”, felirattal,
ez utóbbira a DVSC szponzora (AVE Ásványvíz) adta az ihletet.
Kép: Derencsényi István |
A szezon végén a DVSC bajnok lett, a Spartacus meg
kiesett, így két évig nem találkoztak Debrecenben a felek. A kupában ugyan
összefutottak, de arra meg Nyíregyházán került sor.
2007 augusztusában volt a következő mérkőzés a két
fél között Debrecenben, de az egy Ligakupa meccs volt, ami nem sok mindenkit
érdekelt. Kivéve azt a tíz piros-kék drukkert, akik eljöttek a találkozóra és a
vendégszektor tetejéből végig követték az izgalmas mérkőzést. Decemberben ismét
találkoztak a felek a Ligakupa újabb körében, de ezúttal nem érkezett senki
vendégségbe.
Jöttek viszont tavasszal, hisz a bajnokságban újra
Loki – Szparit vívtak áprilisban. Viszont eléggé visszafogott volt a megjelenés,
amelynek a nyíregyházi táboron belüli konfliktus volt az oka. Ősszel hazai
pályán nem a legjobban jöttek ki a cívisek elleni ütközetekből, ami után
komolyabb válságba került a nyíregyházi mozgalom és ez érződött a tavaszi
meccsen, ahová a Mastiffs brigádja el sem utazott. Jött viszont a Keleti Front és az Elit tagsága, de mindössze 300 fővel. A hangulat is elég harmatos
volt és látványra sem futotta, mindössze a vendégszektor körbedekorálása
jelentett pozitívumot. A csapatukat sem sikerült eléggé feltüzelniük a meccs
előtti edzésen, így a meccsen kaptak egy négyest. Az újkor egyik leggyengébb
fellépése volt ez a pályán és a lelátón részükről, ahol az utca is eseménytelen
marad.
A következő évadban újra a Ligakupa jelenthetett
volna bemelegítést, de az újra nem érdekelt senkit, így elmaradtak a
vendégszurkolók októberben. Jöttek viszont tavasszal immár megbékélve és egy
450 fős létszámmal. A többség ismét vonattal érkezett és a Hódos előtt össze is
futottak a hazaiak ott gyülekező magjával, de mindössze egy ívesen megküldött
sörösüveg csattant az egyik troli oldalán, amivel el is ült a csatazaj. Ezután
csak acsarkodásra futotta. A meccs előtt a szektoruk mögé érkező cívisek miatt
volt egy kis mozgolódás, de csírájában fojtódott el itt is minden. A
vendégszektort igen szépen feldíszítették és most itt volt mind a három
meghatározó csoport (Mastiffs, Keleti
Front, Elit) és mellette kerültek ki érdekesebbnek mutatkozó lepedők, mint
a Vecchio Mastimo, Nyíregyháza Casuals, Jósaváros Group és
természetesen a nagy Nyíregyháza transzparens. A másnapi március 15-e miatt
több magyar zászló is díszítette a szektorukat és a bemutatott koreográfia is
az ünnepnapnak szólt. „Ébredj magyar!”, volt a látvány címe és egy szittya
magyar harcost ábrázoló fej felé kifeszített lobogót magyar és Árpád-sáv fogott
közre. A szurkolásuk jól indult, majd a bekapott gólok hatására egyre halkabbak
lettek, a végén már csak a hazaiakat szidták kínjukban. Az elvonulással sem
volt gond, a rendőrség felpakolta őket pár trolira és meg sem álltak az
állomásig. A szomszédba ugyan átruccant pár cívis kocsi utánuk, de ebből a
kezdeményezésből nem lett semmi.
2009 augusztusában ismét visszafogott létszámban
érkeztek, az ok hasonló volt a korábbihoz. A Mastiffs tagsága nem utazott
Debrecenbe, ugyanis volt egy komoly összetűzésük a klub által alkalmazott
rendezőkkel, aminek hatására ideiglenesen felfüggesztették a működésüket és
mindaddig nem is szándékoznak meccsre járni, amíg a csapatnak a jelenlegi
vezetése van. A Keleti Front és az Elit nem csatlakozott mindehhez, így ők
elutaztak Debrecenbe a megszokott vonatos, korai érkezéssel. A létszám alig
ütötte a 400 főt, de legalább most a látvánnyal nem volt gond, azt kisebb,
csíkos lengetősök adták, amivel igen csak mozgalmassá tették a vendégszektort.
A kerítésre egyébként az említett két csoporton kívül a tribünt képviselő Red Blue Fan Club tette még ki vásznát.
A szurkolásuk csak az elején volt hangos és lelkes, majd a bekapott gólok
visszavettették a lendületüket, csak a hazaiakt szidták a későbbiekben, majd nem
meglepő módon egymásnak estek. Ez utóbbit a bevonuló sárga mellényeseknek
kellett megoldaniuk és jelenlétük elég volt a kedélyek lecsillapításához.
Februárban még volt egy Ligakupa meccs a két fél között Debrecenbe, de arra nem
érkeztek piros-kék szurkolók. A szezon végén búcsúzott a Szpari az élvonaltól,
de nem maradtak debreceni vizit nélkül, hisz az akkori szabályoknak megfelelően
a DVSC II egészen a második vonalig menetelhetett és ezt meg is tette, így a
Kisloki – Nagyszpari meccsekkel folytatódhatott a sor, immár az NBII-ben.
Az első ilyen találkozó 2011 májusában nem sült el
valami jól, lévén a nyíregyházi csoportok egymással, a klubjuk vezetésével, a
rendezőkkel is harcban álltak, így a hazai meccseiket se nagyon látogatják
egységesen. Ezért azt se lehetett tudni, hogy utaznak e Debrecenbe vagy nem,
lévén az Elit már járt hazaira, de a többiek még nem. Végül a debreceni meccsre
mindössze negyven szabolcsi érkezett, ebből talán 10-15-en lehettek az Elit
tagjai, de zászlókat nem tettek ki, így nagyon beazonosítani se lehetett őket.
A meccsen nem szurkoltak és nem feleltek a hazaiak provokálására sem. Csendben
végignézték, ahogy a kikap a csapatuk, majd rendőri felügyelettel távoztak
Debrecenből.
Szeptemberben már helyre állt a rend, igaz nagy
tömeg nem mozdult meg Debrecen irányába, a vonaton csak egy 50 fős mag
tartózkodott. A hazaiak megneszelték, hogy melyik vonattal indultak el és egy
kisebb debreceni állomáson vártak rájuk, de nem akartak leszállni, így csak
acsarkodás lett a vége. A történet a Nagyállomáson is folytatódott, de itt már
komolyabb rendőri jelenléttel, így itt sem fértek össze a felek. Volt pár
rendőrségi előállítás, a hevesebben közeledők nem úszták meg a találkozót. A
meccsen kevesen voltak a szabolcsiak és szurkolás helyett szinte végig a
hazaiakat szidták. A kerítésre kikerült mind a három csoport (Mastiffs, Keleti Front, Elit) lepedője,
de látványosságra ma nagyon nem törekedtek. A vége sima elvonulás volt, komoly
rendőri jelenlét mellett.
Egy év múlva 2012
októberében érkeztek újra a DVSC II ellen és eredetileg a DEAC stadionban lett
volna a meccs, majd biztonsági okokra hivatkozva mégis csak az Oláh Gábor
utcába vitték. A találkozóra mindössze harminc szabolcsi érkezett, ami még
akkor is kevés, ha megemlítjük, hogy minderre péntek délután került sor. A
vendégszektor olyan csendben foglalták el, hogy rajtuk és a zsarukon kívül
senki nem is tudott róla. A kerítésre a kisebb lepedők kerültek ki, közte egy
Hurkatöltő VSC feliratos molinóval. A meccsen csak néha aktivizálták magukat,
még az ellent se szidták olyan sokszor. Meglepően visszafogott fellépés volt ez
részükről, a nem sokkal ezelőtti balmazújvárosi határozott és jó megjelenés
árnyékában.
Pont egy hónap múlva
már a Nagy Lokomotív ellen érkeztek a Magyar Kupa negyedik fordulójában. Az
első meccsen elért győzelem jobban megmozgatta a piros-kék magot és a hétköznap
ellenére érkeztek vagy 150-en. Ráadásul egy harmincfős mag a városban próbált
szerencsét, de a rendőrség hamar lekapcsolta őket. A meccsen igen aktívnak
bizonyultak és az egyenlítést követően elszabadult egy picit a vendég. Többen
félmeztelenre vetkőztek és előadtak mindent, ami a repertoárban volt. A siker
végül elmaradt, de abban az időszakban, amikor közel volt a meglepetés nagyon
jól teljesítettek. A meccs után nem volt semmi említésre méltó.
2013 szeptemberében
a Ligakupában is érkezett egy kocsinyi drukker, de csak sütkéreztek a
vendégben, sok vizet nem zavartak.
Zavartak viszont
hétvégenként, az éjszakai életben, mert néha úgy gondolták, átruccanak 1-2
kocsival a Hajdúságba és vadászgatnak a hazafelé tartó cívisek közül. Ez nem
volt újkeltű próbálkozás, volt erre már példa korábban és később is.
2014 tavaszán a
kupában volt ismét jelenésük, de most visszafogottabban, mindössze hatvanan
érkeztek Debrecenbe, főleg a Mastiffs kötelékéből.
Az alacsonyabb létszám ellenére egész aktívnak bizonyultak, mígnem egy
vendégjátékos kiállítása után megpecsételődött a sorsuk a pályán. Innentől
jóval halkabbak lettek és amilyen csendben érkeztek, olyan csendben távoztak is
a Hajdúságból.
Kép: DVSC |
2014 októberében csatlakoztak az össznépi MLSZ
ellenes tűntetéshez, ahol a szurkolói kártya és a névre szóló regisztráció volt
a téma. Ennek függvényében nem látogatták sem a hazai, sem az idegenbeli
meccseket, így Debrecenbe sem utaztak el szervezetten. Azért az utolsó edzésre kilátogattak a keleti
rangadó előtt és görögtüzekkel, stroboszkópokkal valamit egy kiírással
„Küzdjetek a végsőkig, tegyetek csodát, vezessétek győzelemre szívünk városát!”
indították útjára a csapatukat. A pirózás közepette a kerítésen egy Kitartás
Magyar Ultrák” felirat is olvashatóvá vált, akár csak egy kisebb „Buzi MLSZ!”
felirat. A meccs napján a nyíregyházi szervezett csoportok otthon maradtak és
egy Debreceniekkel közös kiírással „MLSZ! A kártyátokkal megöltétek a derbit!”
és némi piróval vétették magukat észre. Az ő távolmaradásuk ellenére nem maradt
üresen a debreceni vendégszektor, mert mintegy 200 szabolcsi így is elutazott a
meccsre a klub hathatós támogatása mellett. Hangulat nem volt az igazi, de még
így is jobban szóltak, mint a hazai alkalmi szurkolók, csak a harmadik, majd a
negyedik bekapott gól után csendesedtek el. Pontosabban innentől csak a
hazaiakat szidták, amit az MLSZ díjazott is, egy 700 ezer forintos büntetés
megfizetésével.
Ekkor még nem sejtették a szabolcsi drukkerek, hogy
ez lesz a legkevesebb gondjuk az MLSZ szervezetével. A szezon végén ugyanis nem
kaptak NBI-es licencet és hírtelen az NB3-ban találták magukat, ahol viszont újra
a DVSC II várt rájuk. Azért előtte még összefutottak az MK-ban a nagyok és az odavágó
meccsen nem épp a legjobb napot fogták ki a piros-kék drukkerek az utcán. A kérdés
az volt mindez mennyire spanolja fel őket az NBIII-as randevúra, majd a
debreceni kupavisszavágóra. A bajnokin nem alkottak maradandót, mindössze
negyvenen voltak az Elit és a Mastiffs kötelékéből és nem nagyon
kerestek semmiféle kontaktot a cívisekkel. A hangulat sem volt jó a soraikban,
valahogy az volt az érzése az embernek, hogy alig várják már a meccs végét.
Kép: Hajdú-Online |
A kupavisszavágóra komolyabban készültek, de a
találkozó előtt történt a tragikus baleset a Békéscsabáról hazatérő debreceni
szurkolókkal, így nem is nagyon erőltette senki az utcai és egyéb randevúkat. A
hazaiak gyászoltak, a vendégek meg osztoztak mindebben a maguk módján. A
szektorukban mintegy 250-en voltak, ami egy igen jó fellépésnek számított az
elmúlt időszak gyengébb létszámait figyelembe véve. Ráadásul az Elit és a Mastiffs mellett a régi Keleti
Front vászna is kikerült a kerítésre. Az első 15 percben megzengették a
Nagyerdőt, majd a továbbiakban is egész jól elszurkoltak, igaz a bekapott 5 gól
a végére elcsendesítette őket. A hazaiakkal még verbális kontaktus se nagyon
volt, ez a nap most nem az ősi ellenségeskedésről szólt.
A következő évadokban nem volt találka a felek
között, majd a 2020-as debreceni első osztályú búcsú lehetővé tette, hogy újra
legyen bajnoki rangadó a csapatok között. Sajnos azt senki nem sejtette, hogy a
Covid közbeszól. Igaz nem maradtak debreceni vizit nélkül a szabolcsiak, mert az
NB3-ból feljutó DEAC a Nagyerdőben fogadta őket, még a lezárások előtt.
Érkeztek is vagy 120-an és a Mastiffs
vezérletével jól elszurkolgattak 10-12 egyforma kis lengetős bevetése mellett.
Az Elit csak a kakasüllőig jutott, a
Keleti Front pedig meg sem jelent. Ez
volt az utolsó debreceni vizitjük, lévén a tavaszi DVSC elleni visszavágóra a
Covid okozta zártkapu miatt nem utazhattak. Azóta egy osztály választja el a
két nagycsapatot, a DEAC is kiesett a harmadik vonalba, így egyelőre várat
magára az újabb Debrecen – Nyíregyháza randevú.
hancsi78
Forrás: *Pauwlik Tibor
Képek: Derencsényi István / Dihen Tibor / Sándor Mihály / Égerházy Péter / Csuti / Hajdú-Online / DVSC / Ultras Debrecen / Mastiffs Nyíregyháza / StormCorner Békéscsaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése