Soha nem titkoltam, hogy nagy tisztelettel adózóm a kisebb szurkolócsoportok teljesítménye előtt, hisz nekik túlélni, átélni, folyamatosan jelen lenni a lelátót sokszor helyettesítő korlát mögött igen komoly feladat. Tamási ezen kisebb csoportokon belül is egy különleges színfolt, hisz több mint 32 évig kitartani a sárga-kék színek mellett azt hiszem egyedülálló Magyarországon. Nem titok, hogy ez a túlélés egyetlen személynek köszönhető, ő Gyence, aki a "Tamási Mindörökké" jelmondatot igen komolyan vette és az ő vezérletével a Sárga Ultrák 1993 óta egyetlen meccsre sem hagyta magára kedvenceit. Az, hogy ő mellette a Kispesttel és a magyar válogatottal is számtalan 100%-os szezont letudott, az csak ráadás, amire csak a legnagyobbak és a legelkötelezettebbek képesek. Megtiszteltetés, hogy vele készíthettem el a következő interjút.
Szerintem már fel se kell tennem az elsőt.....
A szokásos kérdésre, miszerint hogy kerültem a lelátóra illetve a futball közelébe, nem mondok vele újat, hogy a vidéki településeken egyetlen vasárnapi szórakozási lehetőségként szolgáló futballmérkőzésekre sokáig édesapám férfibiciklijének vázán érkeztem.
Mondjuk ki, melyik csapat meccseire érkeztél vasárnaponként?
A helyi Tamási MEDOSZ meccseire.
Más elfoglaltság tényleg nem volt? Hétköznapok? Foci a haverokkal?
Egyéb napokon még ha akartam is volna sem mehettem volna focizni, mert fater szigorúsága miatt állandón a helyi Várhegyen lévő szőlőskertünkben kellett segítenem és így csak a vasárnapi labdaszedés jutott nekem a futballból a gyerekkoromban.
Lőjük be, hogy melyik évtizedről is van szó.
A 80-as évekről beszélünk amikor a szegényebb társadalmi réteg számára nem volt elérhető az utazás és első osztályú focicsapatot csak a Magyar Népköztársaság Kupa keretein belül láthattunk a tamási "stadion"-ban.
Volt ilyen?
Igen, a sorsolás szeszélye folyamán 1982 és 1985 között háromszor is játszott a MEDOSZ az akkori időben a Disztl fivérek nevével jelzett, Real Madridot verő Videotonnal, ám szurkolásról abban az időben még semmilyen szinten nem beszélhettünk.
Első lelátói élmények?
A szervezett szurkolásról először a 90-es évek elején olvastam a Sándor Misi cikkeiből. Akkor már a főiskolás éveimet töltöttem ahol elkezdtem levelezni és fotónegatívokat küldeni és cserélni a hazai és külföldi szurkolótáborokról az akkori fiatal generáció tagjaival. Ebből az időből ismertem meg többek között a szegedi Zotyát és Kahibot is, akikkel azóta is folyamatosan tartom a kapcsolatot.
Mikor köszöntött be Tamásiban az ultrakorszak?
1993 őszén két idősebb srác ekkor már tandembiciklivel járta a Tolnai dombságot a MEDOSZ idegenbeli meccsein és ők kiabálták először hogy Sárga Ultrák, akikhez csatlakoztam én is és innentől kezdődött el a Sárga Ultrák Tamási korszaka.
Kezdeti lelkesedés, korabeli eszközök. Miből állt a Sárga Ultrák repertoárja akkoriban?
A helyi virágbolt raktárában gyártottuk innentől kezdve a konfettiket, festettük Neolux sprayvel lepedőkre a zászlókat, valamint egy esztergagép segítségével nagyüzemben gyártottuk fax és pénztárgép szalagokból az 1 cm széles papírszalagokat, amelyekből ezek után a hétvégi meccseken több tucatnyi lett bedobálva az aktuális település pályáira. Gyári füstbombák a Magyar Honvédségtől lettek szerezve, illetve a kaminszmog, pontosabban a szaga sok hasonlókorú veteránnak ismerős lehet miközben próbáltunk házi füstgyertyákat készíteni.
Túrák?
Értelemszerűen a megyei bajnokság által rengeteg falusi helyszínre kellett járnunk akik számára teljesen ismeretlen volt a tucatnyi vendégszurkoló által össznépileg történő buzdítás, amely rengeteg komikus és néha komolyabb szituációt is jelentett.
Mesélj!
Volt ahol azért találtak be bennünket mert a füstöléseink miatt nem fognak tejet adni a tehenek a közeli tehenészetben, volt hogy a kisbalta vagy a gázpisztoly is előkerült, biciklik is repültek, de szerencsére sehol nem történt komolyabb atrocitás illetve sérülés.
Anno még Sándor Misi egyik cikkében olvastam, hogy a játékvezetőkkel különösen "baráti" volt a viszonyotok.
A játékvezetőkkel és a Tolna megyei MLSZ vezetőkkel folyamatosan zűrös volt a kapcsolatunk, újságcikkeken keresztül is ment a szóváltás oda-vissza és volt olyan időszak is hogy a játékvezetők aláírásba kezdtek miszerint nem hajlandóak a Tamási meccseit vezetni, mert veszélyben érzik magukat a SUT miatt.
Ennek komoly média visszhangja is volt akkoriban.
A 90-es évek végén havonta jelentünk meg a Tolnai Népújság hasábjain és az MLSZ Fegyelmi Bizottsága is már menetrendszerűen osztogatta a pénzbüntetéseket, pályabezárásokat és a rendezői létszám növelését. Igazi káosz volt azokban az években a tamási meccseken és mindig történt valami, ami a következő napokban témát adott a megyei fociberkeknek.
Akkor nem igen kedveltek benneteket a szövetségben sem.
A szurkolókat a mai napig érintő kettős mérce már akkor is jelen volt, mivel az MLSZ sportszerűségi versenyein a tamási focicsapat mindig az utolsó helyezett volt az általunk használt füstbombák miatt, de épp a Tamásiban kialakult futballhangulat által minden csapat számára külön kihívás volt az ellenünk való szereplés és a hátunk mögött irigykedve mondták az ellenfél játékosai: "milyen jó a tamási játékosoknak, hogy ilyen szurkolói támogatás van mögöttük".
Tamásin kívül merre vezetett még az utad?
1999 őszén -személy szerint mint későn érő típus- elkezdtem járni az ország futballpályáit is és a korábban említett szegedi barátok miatt részt vettem a PNB-s Szeged minden hazai és idegenbeli mérkőzésén. Hatan voltunk, akik az összes meccsen ott voltunk.
Az szép teljesítmény, kár hogy a Szeged LC megszűnésével ennek vége lett. Hogyan tovább?
A Szeged LC csapatának megszűnése után Zotyának köszönhetően kezdtem el járni a Kispest meccseire és kezdtem el itt is a rám jellemző "mindig és mindenhol" megjelenést teljesíteni.
Csak úgy, vagy tartoztál is az Északi Kanyaron belül valahova?
2000 tavaszán egy Diósgyőr-Kispest meccsen kérdezte meg Pistike, a még ma is aktuális kispesti kápó, hogy nincs-e kedvem belépni a Nuova Guardiába és onnantól kezdve lettem minden bizonnyal a kétezres években a Kispest miatt a legtöbbet utazó ultra, mivel nekem minden hazai meccs is egy Tamási-Budapest-Tamási útvonalat jelentett (és jelent ma is), ami több mint 300 km.
Vissza egy kicsit Tamásiba. A SUT-on belül szurkoltak a többiek is nagyobb budapesti vagy vidéki csapatoknak? Rémlik egy Tamási Violák drapi.
Valóban sokáig vitték a Tamási Violák zászlót a helyi lilák, majd egy idő után furcsa módon egy dombóvári hasonszőrű hordta magával ezt a tamási zászlót az Újpest meccseire, mivel egy baráti társaságba tartozott a tamásiakkal, de már ő is enélkül a zászló nélkül jár. Ez mellett minden nagyobb csapatnak voltak, illetve vannak szimpatizánsai a csoporton belül.
Akkoriban mintha női kézire is jártatok volna Tamásiban?
Igen, ezzel párhuzamosan 2002-től a tamási női kézicsapat mérkőzéseire is elkezdtünk a SUT-al járni.
Idegenbe is?
Persze! Például Nagykanizsára kisebb autókonvojjal mentünk és történetünk egyik legnagyobb ünneplését rendeztük a vasutas sportcsarnokban, mivel ott nyertük meg az utolsó meccsen az NB II-t.
Mi történt ezután?
A következő évtől az NBI/B-ben róhattuk a kilométereket és utaztunk többek között vonattal Pestre a Postás csapatához, jutottunk el a Győri ETO és a Cornexi sportcsarnokába,voltunk Szombathelyen, Nagyatádon, Tatabányán, Dunaújvárosban, Tökölön, Csurgón és Marcaliban.
Legnagyobb meccsetek a csarnokban?
Egyszer a Németh András vezette FTC csapatával is játszottunk az MK keretein belül, ahol végre volt egy meccsen az ellenfélnek is tábora.
Legemlékezetesebb meccsek a csarnokban?
2002 őszén egy rendkívüli alkalomnak köszönhetően a Tamási női kézicsapata a Magyarországon edzőtáborozó Ausztrália válogatottjával is játszott edzőmérkőzést, ahol a nemrég épített sportcsarnokunk hangzását sikerült teljes mértékben kimaxolnunk.
Még valami, ami a fedetthez kapcsolódik?
A női kézimeccsek és a hódmezővásárhelyiekkel kialakult személyes barátságom miatt szeretném érdekességképp megemlíteni hogy tudomásom szerint sportcsarnokban először mi görögtüzeztünk Magyarországon egy Vásárhely-Debrecen NBI-es bajnoki mérkőzésen.
Miért maradtatok el a csarnokból? Meddig tartott egyáltalán a folyamatos jelenlétetek? Kinéztetek még később?
Igazából csak úgymond poénból járogattunk kézimeccsre, alapból mindenképp a futball volt a priorizált sportunk és maradt azóta is az.
Mostanában feltűnt egyszer-kétszer a Sárga Ultrák lepedője a sportcsarnokban. Vissza-vissza jártok csak, vagy tervben van a folyamatos jelenlét?
Utánpótláscsapataink futsal meccsein illetve az öregfiúk egy-egy teremtornáján volt hogy megjelentünk az elmúlt években szurkolni, de ez is igazából csak egy-két alkalom volt. Személy szerint az utánpótlás meccseinket (U13,U14,U17,U19) is látogatom a lehetőségeimhez mérten hátha előbb-utóbb egy világsztár születik Tamásiban.
Van egy VIP Club feliratos zászlótok. Erről megtudhatunk valamit?
Az NG-től örököltük ezt a zászlót és az egyik fiatal SUT tagunk volt „belebolondulva”abba a zászlóba.
Mi volt a helyzet a helyi labdarúgással mindeközben?
Időközben fociban a megyei I. osztályt sikerült végre megnyernünk 2004-ben és indulnunk az NBIII-ban, ahol ismét új helyszínek vártak ránk és teljes erővel vetettük be magunkat a szurkolásba a harmadosztályban is.
Milyen volt az új osztályban?
Két évig a Dráva csoportban szerepeltünk ahol a második évadban az utolsó fordulóban a Baján elért győzelmünkkel dobogós helyezést sikerült elérnünk, amely minden idők legjobb tamási futball eredménye volt és stílusosan egy futballfesztivállal ünnepeltük meg.
Hogyan tovább?
A következő évben azóta is ismeretlen ok miatt átraktak bennünket az NBIII Duna csoportjába, ahová szinte csak Budapest körüli pályákra kellett mennünk.
Legemlékezetesebb túrátok?
Sok, azóta már megszűnt pályán voltunk Budapesten, mint például a Bp. Erőmű otthona. A legemlékezetesebb talán a Pénzügyőr-Tamási mérkőzés volt. Erről 90-es évek végéhez hasonlóan több médiacikk is született, de számunkra a legérdekesebb tény az volt ezen a meccsen, hogy annyian mentünk idegenbe hogy elfogyott a belépőjegy.
Ti magatok is sportoltatok?
A magyar ultramozgalom hőskorában többször szerepeltünk a 3. Félidő által rendezett szurkolói focikon Budapesten és Siófokon, majd 2003 februárjában én is megszerveztem az első focitornánkat ahol a Nuova Guardia és a Majestic Szeged jött el. Ezután a következő években 20 éven keresztül minden évben szerepeltünk egy vagy több focitornán a kispesti, szegedi és hódmezővásárhelyi barátainknál.
A hazai rendezés sem maradt el?
Nem, több évben is a tamási strandon tartottuk meg a rendezvényünket strandfoci keretein belül amely tornák rengeteg nevetést és újabb személyes barátságok létrejöttét eredményezte.
Sikerek?
Kis szurkolócsoport lévén szerepeltünk a "Mi Utunk" focitornán is 2005-ben, amelyet kimondottan kis szurkolócsoportok részére került megrendezésre és hetes rúgásokkal sikerült a döntőt is megnyerni abban az évben.
További baráti összetartások, az egymás meccseinek látogatásán kívül?
A barátságaink még jobb elmélyítése érdekében kitaláltam a közös disznóvágásokat és helyszíni pálinkafőzéseket a téli holtszezonban, amelyek irdatlan népszerűségnek örvendtek mindegyik brigádnál és már alig várták, hogy mikor lesz már a következő évi rendezvény.
A hazai meccsek mellett, jutott még időd külföldre is menni?
Minden bizonnyal a gyerekkoromban kimaradt utazások miatt időközben egyre jobban kezdett vonzani az utazások világa és hogy minél távolabbi helyszínekre juthassak el.
Mi volt az első nemzetközi meccsed például?
Első külföldi meccsemként 2001 novemberében megbeszéltük Zotyával és Kahibbal hogy lemegyünk az autómmal Szabadkáig és onnan majd vonattal megyünk Belgrádba, hogy a magyar rendszám miatt ne essen bántódásunk. A határhoz viszont már csak ketten értünk a Zotyával.
Hoppá. Hol hagytátok Kahibot?
A szláv nyelven is jól beszélő barátunk Budapesten hagyta az útlevelét.
Hogyan tovább kettecskén?
Mivel Szabadkáig nem volt semmiféle afférunk ezért végig mentünk autóval Belgrádig, ahová a reggeli órákban érkeztünk meg.
Minden simán alakult?
Délelőtt megvettük a Maracana stadionnál a jegyeinket, majd délután a jegyüzérek már ujjal mutogattak ránk, hogy magyarok vagyunk, mivel nem náluk vettük meg a belépőket, így jobbnak vettük ha átmegyünk a nagyon közel lévő Partizan stadionhoz. Pont akkora értünk oda amikor a kb. kétezer Grobari a rendőrök U alakjával körbevéve elindultak a Zvezda stadionja felé. A félúton lévő benzinkútnál viszont a teljes tömeg kilépett a rendőrök közül és totális háború kezdődött a két csapat szurkolói között, majd mint akik jól végezték a dolgukat visszaálltak a Grobarik a rendőrsorfalba és mentek tovább a vendégszektor irányába. Azóta többször is voltunk a belgrádi derbiken, de olyan tömegverekedést azóta sem láttunk.
Válogatott?
A Guardiás barátaim jóvoltából elkezdtem járni a magyar válogatott idegenbeli meccseire is.
Itt is jött a "mindig mindenhol"?
Igen, most már elmondhatom, hogy a kezdetek óta 106 hazai meccsen és 59 külföldi meccsen voltam jelen ahol a magyar válogatott szerepelt.
Akkor nem most kezdted!
Abban az időben sokszor csak néhány tucatnyian voltunk külföldön válogatott meccseken, például a Feröer-szigeteken. Nem volt ilyen menő válogatott meccsre menni mint manapság és nem kellett nyomkodni reggel 10 órakor a billentyűzetet, hogy meccsjegyhez jussunk.
Első túrád a válogatott mellett?
Az első külföldi válogatott meccs a Chorzowban 2003-ban megrendezett lengyel-magyar meccs volt, ahová egy nagybusszal mentünk Kispest-Szeged-Tamási összetételben és ott találkoztunk először azzal a ténnyel, hogy a lengyeleknél a huliganizmus még a válogatott meccseken is erőteljes és konkrétan gyűlölik egymást, amely eredményeképpen a stadionban is összeugrottak egymással.
További emlékezetes fellépések?
Zenicán 2006-ban konkrét kőzáporral fogadtak bennünket a lakótelepen, ahol parkoltunk, de nem volt sokkal jobb a helyzet Tiranában sem ahol folyamatos volt meccs közben a kődobálás az irányunkba. Ez az albán túra ez mellett még arról is emlékezetes maradt, hogy tíz határátkelőhelyen kellett átlépnünk, valamint Tirana határából egy 1-es fekete VW Golf követett végig bennünket, sehogy nem tudtuk lerázni és a felmerült szervkereskedéssel szemben a Szkander bég téren derült ki, hogy azért követett minket, mert meg akarta venni a kisbuszunkat. A válogatott meccseknek köszönhetően lett baráti kapcsolat illetve keresztszülői kapcsolatom Erdélyben, Székelyszentmihályon, illetve Korondon, amely kapcsolat rendkívül szoros lett és tart jóval több mint egy évtizede.
Az utazások mindig szülnek új barátságokat és válnak emlékezetessé, ettől is szép mindig útra kelni. Folytasd, milyen élményekben volt még részed.
2011-ben Ukrajnában voltunk Kispest edzőmeccsen, ahol végül csak az én autómat engedték át a határon, 2012-ben Andorrába kisbusszal mentünk le, 2014-ben Feröer-szigeteken a helyi szurkolóknak köszönhetően grillezett bálnahúst ehettünk.
Legemlékezetesebb utak?
2013-ban a nagybuszunkat nem engedték be és le is foglalták a törökök, mert 20 évnél idősebb volt. Az első török cserebuszról át kellett szállnunk egy másik, fedélzeti étel és ital kiszolgálással bíró menetrend szerinti járatra, amely Isztambul elővárosából műszaki hiba miatt alig jutott be egy belvárosi, nagyobb buszállomásra, ahol egy negyedik buszra kellett átszállnunk, amely elvitt végül a szállásunkra. Innen pedig egy ötödik busz vitt át bennünket a meccs napján az ázsiai részen lévő Fenerbahce stadionba -ahol már négy évvel korábban jártunk kisbusszal Kispest meccsen- majd a gázolajcsempész buszsofőrrel simán visszaértünk már a török-bolgár határra, ahol simán átengedtek bennünket, míg az eredeti buszunkat üresen is csak nagy nehezen engedték át a törökök a bolgár részre.
Különleges utazások, különleges élmények a túrákon?
2015-ben Shanghaiban voltam Didier Drogba korábbi csapatának mérkőzésén és mehettünk 431 km/h sebességgel a Maglev mágnesvasúttal. 2016-ban Minszkben voltunk ugyan focimeccsen is, de az igazi szurkolói hangulat a Dinamo Minszk - Dinamo Moszkva jégkorong mérkőzésen tapasztalhattuk meg. Koszovóban 2017-ben valódi aknamezők mellett kellett elmennünk és ugyanebben az évben Izraelben a Kispestért utazva konkrétan az amerikai nagykövetség mellett tudtam foglalni szállást a tengerparton a brigádnak és éjjel már akkor látszódtak a becsapódások a Vaskupolán miközben a tengerben fürödtünk.
Mennyien jártok amúgy Tamásiból válogatottra?
Többször volt hogy külföldi válogatott meccsen Tamásiból 18-an is voltunk két kisbusszal és így az egyik legnagyobb kontigenssel biztattuk a válogatottunkat, amely egy kisvárostól szerintem egyáltalán nem rossz létszám.
Volt amikor nem úgy jött össze, mint ahogy terveztétek?
Sajnos olyan is volt. 2024-ben a két kisbuszból az egyik műszaki gond miatt nem tudott saját lábán hazaérkezni, míg 2018-ban a Kispest szkopjei kupameccséről szintén műszaki hiba miatt autóstoppal kellett hazajönnünk.
Az utak csak a meccsről szóltak, vagy azért mást is beveszel ilyenkor a repertoárba?
Az utazásaim során próbálom összekötni a kellemest a hasznossal, így mindig szervezek túrákat a helyi látványosságok megtekintése érdekében és nem egyszer előfordult hogy több tíz kilométer séta lett a túra vége.
Nyugodtan mesélj tovább, tudom hogy van mit!
Idén a párom születésnapjára egy meglepetés utat szerveztem Japánba, amely keretein belül sikerült két japán élvonalbeli meccsre is eljutni és mindkét meccsről elmondható hogy szurkolói szempontból is kimondottan élvezetes mérkőzések voltak. Idén még az örmény út van vissza a válogatottal külföldre, amely országot két éve már felfedeztünk két autóval és biztos vagyok benne, hogy a most kiutazó több mint 900 főnek is nagyon tetszeni fog Örményország. A mostani örmény út különlegessége -még véletlenül se legyen egyszerű az utazásom Jerevánba és nem is olyan egyszerű egy utazás megszervezése- hogy a Wizzair önkényes járatmódosítgatásai miatt már kilenc különböző járatra kellett repülőjegyet vennem hogy meg tudjam csinálni ezt a túrát Bukarest és Larnaca többszöri érintésével.
Akkor a hétvégéid eléggé fixre vannak véve egy jó ideje.
Az elmúlt több mint 32 évben nem volt egyetlen olyan hétvége sem ahol ne lettem volna legalább egy focimeccsen és az elmúlt évtizedekben többször is előfordult hogy akár 4 meccsen is voltam.
Teljes szezonokat számolod?
Több tucatnyi "aranyszezonom" van mind a Tamási, mind a Kispest és mind a magyar válogatott tekintetében, ahol egyetlen tétmeccset sem hagytam ki sem otthon, sem idegenben. Amennyiben valamelyik csapatnál nem volt az adott idényben "aranyszezonom" akkor azért volt mert vagy Tamási, vagy válogatott meccsen voltam illetve fordítva.
Ez azért rengeteg utazás. Ezt is számolod?
Az utazás a hobbim lett időközben, amely eredményeképpen a mai napig több mint egy millió 200 ezer kilométert utaztam, 68 országban jártam, 98 nemzetközi klubmérkőzést láttam és eddig összesen 3725 focimeccset tekintettem meg élőben a nagyvilágban.
Mi vezérel?
Szent Ágoston idézete lett a jeligém, miszerint "„A világ egy könyv, és aki nem utazik az csak egyetlen lapját olvassa el!”
Visszakanyarodva egy kicsit a kiindulási ponthoz. Mi a helyzet most a focicsapattal Tamásiban?
Sajnos manapság már nem a legrózsásabb a helyzet. Négy évnyi NBIII-as szereplés után a csőd szélére került a klubunk és a megye III/b osztályba tudtunk csak elindulni 2008-ban.
A Sárga Ultrák még kitartott?
Ekkor már szurkolóként szinte csak egyedül jártam az akkor már a foci felé kacsingató kisfiammal, Levivel és a párommal, Krisztával.
Soha nem gondoltad, hogy feladod?
A megye focipályáit semmiképp sem akartam és tudtam feladni a magamnak felállított "Tamási Mindörökké"jelszót figyelembe véve.
Pedig ez az időszak nem sok sikert hozott sárga-kékeknek.
Egy kis vigaszként 2009-ben egy országos szavazáson indultunk a még NB III-ban készített tamási klubindulóval és országos tekintetben is mindenkit megelőztünk.
Wow! Gratulálok. Hogy hatott ez a csapatra?
Ugyanebben az évben visszakerültünk a megye I osztályba és 2023-ig maradtunk is ebben az osztályban.
Csoport szinten változott valami?
Az ultracsoportunk is újravirágzását élte azáltal hogy szinte csak új és fiatal tagok kezdtek el járni Tamási meccsre szurkolni és újból jó volt járni meccsre mind itthon, mind idegenben.Több tucatnyi új póló, pulóver és zászló készült ebben az időszakban és rengeteg pirotechnikát használtunk az mellett hogy gyakorlatilag 90 percet szurkoltunk végig minden egyes meccsen.
Ennyi idő távlatából máshogy is kötődtél a csapathoz, vagy megmaradtál "csak" mindig hűséges szurkolónak?
Időközben a fiam utánpótlásba kerülésével már a focipálya közvetlen szélén találtam magam mint edző is és több éven keresztül próbáltam minél több srácot visszaszerezni a futball részére. Rengeteg munka és szervezés árán kimondottan sikeres éveket élhettem meg az U13-tól felfelé vitt akkori tamási korosztállyal. Időközben az edzői diplomát is megszereztem, tucatnyi érmet szereztünk a srácokkal és onnantól kezdve hangzott el minden utánpótlás meccsen csatakiáltásként hogy "Tamási Mindörökké"!
Hogy fért ez bele a folyamatos meccsre járásoddal mint Tamási, Kispest és magyar válogatott szurkoló?
Ebben az időszakban rengeteget kellett egyeztetnem más utánpótláscsapatok edzőivel hogy úgy tudjuk rakosgatni a mérkőzések időpontjait, hogy a felnőtt csapatok meccseire továbbra is tudjak mindig járni szurkolni.
Alacsony szinten mennyire dominált a pénz?
A modern foci következményei miszerint a pénz beáramlása az amatőr fociba ekkor már jelentősen felszínre került, hiába voltunk mi a megyei első osztályban, ha alacsonyabb osztályokban horribilis összegeket kínáltak a játékosainknak és előfordult például, hogy a 14 éves futballistánk megkérdezte hogy "Zoli bácsi mikor kapok pénzt a fociért?"
Egyébként te is fociztál valaha?
Korábban említettem hogy későn érő típus vagyok amelyre jó példa hogy az első labdarúgó igazolásom is 44 éves koromban készült el majd ennek köszönhetően éltem át életem egyik legszebb élményét is.
Mi volt az?
A felnőtt csapatunk mellett volt egy második számú felnőtt csapatunk is és a 2017/2018-as évad egyik tavaszi meccsén kezdőként sikerült gólt szereznem majd a 60.percben a nagyfiam állt be helyettem és ő szintén rúgott egy gólt. Nagyon felemelő élmény volt mindenesetre és a fiam foci iránti szeretete is töretlen annak ellenére hogy kiskorától kezdve mindig vittem idegenbe is és nagyon sokszor csak mi ketten voltunk tamási szurkolók.
Ez tényleg felemelő érzés lehetett és biztos vagyok benne, hogy az a mai napig. Apáról fiúra, ahogy tartja a mondás. Hogy áll a csapat az új érában?
Sajnos 2023-tól kezdve már megszűnt a megyei I. osztályban szereplő csapat és már csak a megyei III. osztályban szerepel a Tamási felnőtt csapata, amelynek köszönhetően nagyon megcsappant a közönség létszáma a hazai mérkőzéseken is.
Gondolom ez kihat a Sárga Ultrákra is.
A SUT régi tagjai már egyre kevesebb meccsre jönnek és legfeljebb az időközben futballkegyhelynek kialakított Ben Joe sörözőbe járnak csak TV-ben meccset nézni.
Volt olyan közlekedési eszköz, amivel még nem utaztál meccsre?
Az elmúlt több mint három évtizedben utaztunk meccsre többek között vonattal, hajóval, repülővel, biciklivel, motorral, menetrend szerinti busszal, de az elkezdett "Minden meccsen, minden stadionban jelen" szlogent próbálom megtartani míg az egészségem engedi és mindvégig fogom hirdetni a nagyvilágban, hogy "Tamási Mindörökké!"
Egy szokásos, mindenkinek feltett kérdés. Debrecennel, a DVSC-vel kapcsolatos élmény vagy első gondolat, ami eszedbe jut a városról, a csapatról?
A Kispest miatt több debreceni szurkolóval (Kisté,Buci,Döni) is haveri kapcsolatban állok, volt hogy a „Ronaldo” épp Tamási felé járt és pont volt szurkolói focink ahová bejött dumálni, de a SUT-al is volt olyan szegedi focitorna Gyálaréten 2011-ben ahol egymás ellen fociztunk a döntőben a Szivtiprók csapatával és 3:1-re nyertünk.
Az amatőr kutatásaim és a magyar lelátó iránt érzett vonzalmam miatt mindenkitől megkérdezem, aki járja az alacsonyabb ligákat, hogy a hátországi kalandjain során találkoztál olyan táborokkal, csoportokkal, vagy csak kitett csoport jellegű zászlókkal, amelyek holmi szervezettségre utalnak?
Közelünkben Iregszemcsén van „Mindenki Iregi” és Magyarkeszin a csak csajokból álló „Magyarkeszi KSE Amazonjai” szurkolói közösség, akik zászlókkal is rendelkeznek.
Van egyébként kedvenc külföldi csapatod?
Külföldön is a szurkolók alapján vannak kedvenc csapataim de jellemzően a balkáni,magasabb osztályban játszó és az olasz alacsonyabb osztályban játszó csapatok szurkolóit preferálom és próbálom őket minél többször élőben megtekinteni minél több helyszínen mint például a Barletta.
Még valamit a végére, amit mindenféleképpen meg szeretnél említeni?
Személy szerint az egyik legfontosabb, hogy mint az élet egyéb területein,itt is nagyon fontos a családi támogatás. Ebben pedig szerintem hihetetlenül szerencsés vagyok hisz a párom imádja a focit és van olyan tamási dalunk, amelynek a Kriszta találta ki a dalszövegét. Az összes szurkolói dalt ismeri, szeret meccsre is jönni. Otthon ő leül meccset nézni a TV előtt is, míg én már nem igazán nézek tv-s meccset, mert a szurkolás nem igazán élvezhető a fotelből.
Maximális tisztelet a feleségednek, mert az ő támogatásuk, megértésük nélkül ez tényleg nem megy. Mint ahogy igaz barátok nélkül sem.
Két éve, az ötvenedik születésnapomra a párom és a barátaim meglepetés bulit rendeztek a részemre, amelyen voltak Szegedről és Kispestről is és elérzékenyülve láthattam, hogy milyen is a baráti szeretet.
Néhány érdekesebb meccset megosztanál velünk a nagyvilágból, amelyek hangulatát személyesen is átélhetted?
- Partizan - Panathinaikosz kosármeccs a régi Pionirban
- tucatnyi Zvezda-Partizan focimeccs oda-vissza
- Partizan kosármeccsek az új Beograd Arénaban
- Levski - CSKA Szófia focimeccs 2017-ben
- PSG - Inter BL döntő 2025-ben
- Real Madrid - Al Hilal FIFA klub világbajnoki döntő 2023-ban
- Dinamo Minszk - Dinamo Moszkva jégkorong mérkőzés 2016-ban
- Dinamo Zágráb - Hajduk Split horvát bajnoki meccs 2000-ben
- Kawasaki - Albirex Niigata japán J1 League mérkőzés 2025-ben
- Tokyo - Yokohama FC japán J1 League mérkőzés 2025-ben
- Shanghai Shenhua - Cangzou Mighty Lions kínai Superleague mérkőzés 2015-ben
-1860 Munchen - Bayern Munchen II 2014-ben
- FC Augsburg - Schalke 04 2014-ben
- Hertha Berlin - Bayern Munchen 2017-ben
- New York Jets - New England Patriots amerikai foci meccs 2018-ban
- és pluszba kivétel nélkül az összes élvonalbeli olasz stadionban voltam már és ez mellett többek között Barletta, Salernitana, Catania, Foggia, Nocerina, Bari, Fidelis Andria, Chioggia, Pisa, Viareggio meccseken is.
Nincs mit hozzáfűznöm. Lenyűgöző és egyben irigylésre méltó. Legszívesebben minden egyes meccsre rákérdeznék, hogy mesélj és mesélj! Milyen volt az ország, a város, a meccs, a hangulat, az étel, az ital és az érzés. Helyünk mondjuk van, meg időnk is, de azt hiszem mindez egy könyvet érdemel, sőt, az eddig átbeszélt dolgokat figyelembe véve nagyon remélem, hogy egyszer kezembe foghatok egy terjedelmes kiadványt az eltelt évtizedekről, mert az nem lehet, hogy ezt ne add át papíron az utókornak. Remélem ez az interjú, csak az első oldal ebben a történetben és tudunk majd tovább utazni, hogy olvashassunk, amivel együtt tovább utazhatunk. Történeted nem csak érdekes és tiszteletet érdemlő, hanem példa lehet minden egyes magyar szurkoló számára, aki a lelátó világában él, nőtt fel, vagy részese volt egy ideig, sőt, tovább megyek nem csak nekik: MINDENKINEK! Köszönöm Gyence!
hancsi78
Köszönet a segítségért Zotyámnak Szegedre és Sándor Misinek Debrecenbe
Képek: Gyence / MLSZ Adatbank / Sándor Mihály / Sárga Ultrák Tamási
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése