BUÉK

 BUÉK

hancsi78

Boldog Karácsonyt!

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

hancsi78

Nyíregyháza on tour Debrecen

 Nyíregyháza on tour Debrecen

A labdarúgás magyarországi térhódítása, majd a szurkolók lelátói megjelenése után hamar kialakultak a rivalizáló felek. A kezdet kezdetén nem volt nagy ellenségeskedés a Debrecen – Nyíregyháza vonalon, emitt a Nagyvárad, amott a Kisvárda volt amolyan körzeti rivális. Később a debreceni drukkerek egymással voltak legjobban elfoglalva és felekezeti, politikai alapon püfölték egymást amatőr szinten, míg a profi vonalon már akkor is a fővárosi nagyok számítottak a legnagyobb ellenfélnek, na meg a miskolci Attila és drukkerei. Közben a körzeti bajnokságban (ahol a Nagy Lokomotív is vitézkedett) a szabolcsiak úgy érezték teljesen el lettek nyomva a debreceni csapatok által, így ahol lehetett ártottak a cíviseknek. Nyíregyházától, Kisvárdán át Záhonyig. Sokszor alaposan ellátták a cívis bandériumok dolgát, nem csak a pályán, de azon kívül is. Nem egy történet fogott tollat a korabeli sajtóban, ami arról szólt, hogy a szabolcsi feldühödött szurkolók nem bántak kesztyűs kézzel a cívis csapatokkal és szurkolóikkal. Érdekes módon debreceni válaszlépésekről nem nagyon lehetett ebben az időben hallani, amelynek két oka is volt. Az egyik, hogy az akkori profi Bocskai FC meccseire és főleg a fővárosi nagyok elleni találkozókra élezte a bicskáit a cívis. A másik pedig, hogy egyszerűen nem tartották méltó ellenfélnek a Nyíregyháziakat Debrecenben.

A felbomlott a profi küzdelemsorozat után jött az Nemzeti Bajnokság, ami rendesen szétzilálta a háttérben zajló kerületi bajnokságokat, így a rivalizálás kicsit háttérbe szorul, majd a háború meg is szakította azt. A világégést követően kezdtek kialakulni mindkét oldalon azok a csapatok, amelyek komolyabb szurkolóbázissal rendelkeztek, de ezek rendre elkerülték egymást a bajnoki rendszerben. A kisebbek közötti csatákban meg kevésbé érződött a tirpák-hurkás ellentét.

Az ötvenes évek viszonylag nyugalomban telt, pedig több debreceni (Honvéd, Dózsa, Vasutas) is egy osztályban játszott a kor legjobb nyíregyházi alakulatával az Építőkkel. A hatvanas évek elején is maradt a csendes vizitálás, igaz ekkor már Spartacusnak hívták az Építőket és nagyrészt már csak a Vasutashoz érkeztek az NBI/B-ben. Majd előbb a DVSC, aztán a Szpari tűnt el egy időre az NBIII süllyesztőjébe, így nem bontakozott ki nagy rivalizálás ebben az időszakban sem a felek között.

A Debreceni Vasutas nem is találkozott a bajnoki rendszerben nyíregyházi ellenféllel egészen az 1978-79-es esztendőig. Akkor egy kétéves fúzió (Spartacus+Vasutas) lévén megerősödött nyíregyházi labdarúgó csapat és népes közönsége jutott fel az NBII-be NBI-es álmokat szövögetve. Igen ám, de a DVSC is hasonlót tervezett, szintén komoly szurkolói bázissal rendelkezve, így a régi, kicsit egyoldalú rivalizálás komoly szintre lépett a hetvenes évek legvégén. Tízezrek jártak mindkét oldalon a meccsekre és idegenben sem marad sehol üres a vendégszektor. Mivel a bajnoki címre is ez a két csapat volt a leginkább esélyes, illetve az őszi meccsen a szabolcsiak komoly hajtóvadászatot indítottak a piros-fehérek ellen, várható volt, hogy Debrecenben sem akar senki az ellen adósa maradni. Az 1979. június 3-án sorra kerülő meccsre hatalmas volt az érdeklődés. 28.000 néző volt kint a Nagyerdei stadionban, míg a vendégeket szerény becslések szerint is kb. 5.000 nyíregyházi drukker kísérte el. Mivel ebben az időben még nem volt jellemző a totális huliganizmus a felekre, a meccs előtt csak elszigetelt pofozkodásra, kisebb terrorizáló cselekményekre került sor, de a legtöbb vendég nyugodtan sétálgathatott a városban és a Nagyerdő környékén. A meccsen komoly szurkolást nyújtott a vendég B-közép, pár száz fővel és rengeteg piros-kék lengetőssel operáltak és bizony rajtuk nem múlott a siker. A vereséggel a feljutási esélyük elszállt és a nagy bánatuk mellett páran még a csónakázótó hűs habjaiba is megmártóztak, igaz nem önszántukból, oda a hazaiak kényszerítették őket. Minden idők egyik legizgalmasabb, legnagyobb érdeklődéssel övezett Loki – Szpari rangadója volt ez, ahol a vendégek olyan létszámban jelentek meg, amiről a későbbiekben már álmodni sem lehetett.

A következő évben már a Szparinak is simábban ment minden és összejött a nagy álom, végre NBI-es csapatot köszönthettek Szabolcsban. Közben Debrecenben összeházasították a Munkást a Vasutassal és ez a mixelt csapat vívta ki a bennmaradást. Ennek köszönhetően 1980 őszén előbb Nyíregyházán, majd 1981 tavaszán Debrecenben az NBI-ben is összecsaphattak a riválisok.

Mivel a tét szürkébb volt, most nem jöttek akkora létszámban a piros-kék hívek a Nagyerdőre és úgy átlagban nem volt nagy visszhangja a vizitjüknek. A hazai oldal sem a régi arcát mutatta, a csapatra rákényszerített fúzió bizony a szurkolókra is erősen kihatott. A következő két NBI-es szezonban sem volt nagy csinnadratta a nyíregyházi drukkerek vizitjein. A komolyabb események inkább a szabolcsi megyeszékhelyen zajlottak. 1983-ban a DMVSC búcsújával vége szakadt az első osztályú találkáknak, de azért a kupában még összefutottak és hosszabbítás után a Szpari jutott tovább Debrecenben. Egy kis elégtételt szerezve ezzel maguknak és szurkolóiknak a sok debreceni vereségért. Aztán kiesett a Szpari is, de az NBII-ben már a Debreceni Kinizsihez látogathattak csak, lévén az akkor sárga-kékben pompázó debreceni „munkásvasutas” visszajutott a legjobbak közé. Itt kisebb szünet következett a debreceni randevúkban, volt ugyan egy kupatalálka, de arra a Sóstón került sor. Megmaradt az osztálykülönbség a két fél között egészen 1988-ig, akkor ugyanis kiesett a DMVSC is a legjobbak közül, így tíz év után újra az NBII Keleti csoportjában adtak egymásnak randevút a felek. A Szpari drukkereknek mindjárt három alkalommal is Debrecenbe kellett utazniuk, lévén a színeit és nevét visszakapó Vasutas mellett a Debreceni Kinizsi és az Universitas is ebben az osztályban szerepelt. Mivel jelentős állóvizet nem mozgattak meg egyik meccsen sem a szabolcsi drukkerek, ennél a pár sornál nem is érdemel többet ezen esztendők elemzése. A Loki egyből visszajutott a legmagasabb osztályba, míg a Szpartacus a továbbiakban a Kinizsi és a DMTE csendes vendége volt a Hajdúságban.

1991-92-ben újra Vasutas – Spartacus derbi volt az NBII Keleti csoportjában, de a komolyabb események ismét elmaradtak. Ekkor eléggé visszafogott volt mind a két oldal aktív szurkoló bázisa, amolyan vihar előtti csendnek volt ez felfogható a hamarosan beinduló ultra nagyüzem előtt.

A szezon végén a Szpari feljutott, a Loki maradt, majd 1992-93-ban a Szpari kiesett a Loki feljutott, így a mindkét oldalon megjelenő szurkolócsoportok bizony elkerülték egymást a kezdet kezdetén.

A magyar labdarúgás nagy asztalán nem is hozta őket össze a sors egészen az 1998-99-es szezonig, az addig NBI-ben szereplő DVSC-hez ekkor jutott fel a Spartacus és végre az Oláh Gábor utcába is érkezhettek a nyíregyházi csoportok.

A focin kívül azért jöttek Debrecenbe! Nem egyszer elkísérték a férfi kézilabda csapatukat a Debreceni Dózsa elleni meccsekre. Megjelentek férfi kosármeccseken, illetve szinte mindig feltűntek a békéscsabai barátaik oldalán, amikor az Előre a Nagyerdőn járt. A legnagyobb visszhangja a kézi és kosármeccseknek volt, hisz ide sokszor igen komoly létszámban, szervezetten és határozottan érkeztek és többnyire felügyelték a rendet a csarnokok között. A hazai oldalról viszont csak mérsékeltebb érdeklődés volt a meccsek iránt, így komolyabb összecsapás nem is alakulhatott ki ezeken a találkozókon.

Aztán eljött 1999 áprilisa és végre a Spartacus oldalán jelenhettek meg a szabolcsi drukkerek Debrecenben. Olyan 500-an kerekedtek útra és a többségük rendőri kísérettel, vonattal érkezett és a meccs előtt egy órával már a déli oldalon kialakított vendégszektorban kuksolt. A hazaiakkal nem sok kontaktjuk volt az utcán, a stadionban is csak verbálisan találták meg egymást, így minden a szurkolásra terelődhetett. Az akkori nyíregyházi csoportok mindegyike megjelent. A Keleti Front, Mastiffs, Bulls Attack hármas mellett kikerültek még olyan transzparensek, mint a Blue Red Force, Hooligans, Tirpák Powers. Aztán kint volt még a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb honi transzparense a nagy Nyíregyháza molinó és persze egy csomó keltakereszt, ami akkoriban természetes velejárója volt a szabolcsiak fellépéseinek. A meccsen egy komolyabb koreográfiára is futotta részükről nagyzászlókon a Szpari felirat vált olvashatóvá egy városcímeres nagyzászlóval egyetemben, amelyet egy kerítésre tett kiírás nyomatékosított: „Városunk Büszkesége”. Az első félidőben kitettek magukért és komoly hangerővel, folyamatosan szurkoltak, vagy épp szidták a hazaiakat. A második félidőben egy kiírást mutattak be: „Ez lenne itt a Kálvinista Róma? De hisz itt mindenki roma!”* majd hatalmas konfetti esőt zúdítottak magukra. A szurkolásuk ekkor már visszafogottabb volt, de azért végig tolták ezt a 45 perccet is. A végén sima elvonulása volt a vonatosoknak, csak pár kocsival érkező futott bele a hazaiak „looking for” brigádjaiba.

A következő szezonban ismét tavasszal érkeztek és egy kicsivel többen voltak, olyan 600 főre taksálták akkoriban a létszámukat. Ezúttal a keleti oldalon kaptak szállást, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy ide is látvánnyal készüljenek. A kerítésre egy a „Lapokat mi osztjuk!”, igényes felirat került, míg a szektorban ennek megfelelően karikatúráztak ki egy nagyzászlót, amely mellett két oldalon piros és kék kartonok emelkedtek fel. A látvány után vált láthatóvá a Keleti Front és a Mastiffs lepedője a kerítésen, illetve az elmaradhatatlan Nyíregyháza transzparens. A szurkolásuk kezdeti lendülete valamiért megtört egy negyedóra elteltével, onnantól csak alaklom adtán vetették bele magukat a nótázásba. A hazaiakkal meg volt a megfelelő szóbeli közeledés, illetve most kisebb dobálásba is bocsátkoztak a piros-fehérekkel. A második félidőben sem javult fel a szurkolásuk, viszont a hazaiaknak ismét készültek egy kiírással: „Attól még, hogy van villamosa, Debrecen a parasztok fővárosa!”*. Ezzel kicsit kavartak az állóvízen és felélénkült a vendégszektor, de ez nem szurkolásban, hanem a hazaiak szidásában és intenzívebb dobálásban merült ki. Aztán előkerült pár petárda a soraikban, sőt, az eléjük keveredő hazai játékosokat is elkezdték dobálni, ami rendőri beavatkozást igényelt és kisebb dulakodás után három tagjukat előállították. A vége nyugis volt, milliónyi rendőrrel, esély nem volt a találkozásra.

Kép: Mastiffs Nyíregyháza

A következő szezon kvalifikációjában külön csoportba került a két fél és a Szparinak nem sikerült jól a selejtező, így a rájátszást már egy osztállyal lentebb folytatták.  A következő szezonban a DVSC is követhette volna a keleti szomszédot, de a BKV visszalépésével a Loki szerencsésebb volt, maradhatott az NBI-ben. 2005 tavaszáig nem is találkoztak a felek, akkor az újra feltöltött első osztályba befért a Nyíregyházi Spartacus FC is, így pár év kihagyás után újra megjelenhettek a Nagyerdőben, teljes pompájukban.

Az áprilisi meccsre 500-an érkeztek, de olyan erős rendőri felügyelettel, hogy még szuszogniuk is csak mértékkel lehetett. Nem is volt semmi esély a találkára. A szektorban a Mastiffs és a Keleti Front kisebb zászlói kerültek ki előre, valamint egy Kadétok* és egy Angels lepedő. Hátul a nagy Keleti Front és a névjegyükké vált Nyíregyháza feliratú transzparens került. A látványt most csak „kutyák” által bevetett rudasok, kétrudasok alkották, de szurkolásban elég jó kis pörgős magánszámot adtak elő, beleszőve természetesen a hazaiaknak címzett rigmusokat is. A második félidő elején annyiban változott a műsorszám, hogy fehér füstöket gyújtottak és elégettek egy korábban szerzett DVSC sálat a szektorukban. A hazaiak felé most csak két kétrudasra futotta: „Szar a Loki!” és a „Csak a csapvíz!”, felirattal, ez utóbbira a DVSC szponzora (AVE Ásványvíz) adta az ihletet.

Kép: Derencsényi István

A szezon végén a DVSC bajnok lett, a Spartacus meg kiesett, így két évig nem találkoztak Debrecenben a felek. A kupában ugyan összefutottak, de arra meg Nyíregyházán került sor.

2007 augusztusában volt a következő mérkőzés a két fél között Debrecenben, de az egy Ligakupa meccs volt, ami nem sok mindenkit érdekelt. Kivéve azt a tíz piros-kék drukkert, akik eljöttek a találkozóra és a vendégszektor tetejéből végig követték az izgalmas mérkőzést. Decemberben ismét találkoztak a felek a Ligakupa újabb körében, de ezúttal nem érkezett senki vendégségbe.

Jöttek viszont tavasszal, hisz a bajnokságban újra Loki – Szparit vívtak áprilisban. Viszont eléggé visszafogott volt a megjelenés, amelynek a nyíregyházi táboron belüli konfliktus volt az oka. Ősszel hazai pályán nem a legjobban jöttek ki a cívisek elleni ütközetekből, ami után komolyabb válságba került a nyíregyházi mozgalom és ez érződött a tavaszi meccsen, ahová a Mastiffs brigádja el sem utazott. Jött viszont a Keleti Front és az Elit tagsága, de mindössze 300 fővel. A hangulat is elég harmatos volt és látványra sem futotta, mindössze a vendégszektor körbedekorálása jelentett pozitívumot. A csapatukat sem sikerült eléggé feltüzelniük a meccs előtti edzésen, így a meccsen kaptak egy négyest. Az újkor egyik leggyengébb fellépése volt ez a pályán és a lelátón részükről, ahol az utca is eseménytelen marad.

A következő évadban újra a Ligakupa jelenthetett volna bemelegítést, de az újra nem érdekelt senkit, így elmaradtak a vendégszurkolók októberben. Jöttek viszont tavasszal immár megbékélve és egy 450 fős létszámmal. A többség ismét vonattal érkezett és a Hódos előtt össze is futottak a hazaiak ott gyülekező magjával, de mindössze egy ívesen megküldött sörösüveg csattant az egyik troli oldalán, amivel el is ült a csatazaj. Ezután csak acsarkodásra futotta. A meccs előtt a szektoruk mögé érkező cívisek miatt volt egy kis mozgolódás, de csírájában fojtódott el itt is minden. A vendégszektort igen szépen feldíszítették és most itt volt mind a három meghatározó csoport (Mastiffs, Keleti Front, Elit) és mellette kerültek ki érdekesebbnek mutatkozó lepedők, mint a Vecchio Mastimo, Nyíregyháza Casuals, Jósaváros Group és természetesen a nagy Nyíregyháza transzparens. A másnapi március 15-e miatt több magyar zászló is díszítette a szektorukat és a bemutatott koreográfia is az ünnepnapnak szólt. „Ébredj magyar!”, volt a látvány címe és egy szittya magyar harcost ábrázoló fej felé kifeszített lobogót magyar és Árpád-sáv fogott közre. A szurkolásuk jól indult, majd a bekapott gólok hatására egyre halkabbak lettek, a végén már csak a hazaiakat szidták kínjukban. Az elvonulással sem volt gond, a rendőrség felpakolta őket pár trolira és meg sem álltak az állomásig. A szomszédba ugyan átruccant pár cívis kocsi utánuk, de ebből a kezdeményezésből nem lett semmi.

2009 augusztusában ismét visszafogott létszámban érkeztek, az ok hasonló volt a korábbihoz. A Mastiffs tagsága nem utazott Debrecenbe, ugyanis volt egy komoly összetűzésük a klub által alkalmazott rendezőkkel, aminek hatására ideiglenesen felfüggesztették a működésüket és mindaddig nem is szándékoznak meccsre járni, amíg a csapatnak a jelenlegi vezetése van. A Keleti Front és az Elit nem csatlakozott mindehhez, így ők elutaztak Debrecenbe a megszokott vonatos, korai érkezéssel. A létszám alig ütötte a 400 főt, de legalább most a látvánnyal nem volt gond, azt kisebb, csíkos lengetősök adták, amivel igen csak mozgalmassá tették a vendégszektort. A kerítésre egyébként az említett két csoporton kívül a tribünt képviselő Red Blue Fan Club tette még ki vásznát. A szurkolásuk csak az elején volt hangos és lelkes, majd a bekapott gólok visszavettették a lendületüket, csak a hazaiakt szidták a későbbiekben, majd nem meglepő módon egymásnak estek. Ez utóbbit a bevonuló sárga mellényeseknek kellett megoldaniuk és jelenlétük elég volt a kedélyek lecsillapításához. Februárban még volt egy Ligakupa meccs a két fél között Debrecenbe, de arra nem érkeztek piros-kék szurkolók. A szezon végén búcsúzott a Szpari az élvonaltól, de nem maradtak debreceni vizit nélkül, hisz az akkori szabályoknak megfelelően a DVSC II egészen a második vonalig menetelhetett és ezt meg is tette, így a Kisloki – Nagyszpari meccsekkel folytatódhatott a sor, immár az NBII-ben.

Az első ilyen találkozó 2011 májusában nem sült el valami jól, lévén a nyíregyházi csoportok egymással, a klubjuk vezetésével, a rendezőkkel is harcban álltak, így a hazai meccseiket se nagyon látogatják egységesen. Ezért azt se lehetett tudni, hogy utaznak e Debrecenbe vagy nem, lévén az Elit már járt hazaira, de a többiek még nem. Végül a debreceni meccsre mindössze negyven szabolcsi érkezett, ebből talán 10-15-en lehettek az Elit tagjai, de zászlókat nem tettek ki, így nagyon beazonosítani se lehetett őket. A meccsen nem szurkoltak és nem feleltek a hazaiak provokálására sem. Csendben végignézték, ahogy a kikap a csapatuk, majd rendőri felügyelettel távoztak Debrecenből.

Szeptemberben már helyre állt a rend, igaz nagy tömeg nem mozdult meg Debrecen irányába, a vonaton csak egy 50 fős mag tartózkodott. A hazaiak megneszelték, hogy melyik vonattal indultak el és egy kisebb debreceni állomáson vártak rájuk, de nem akartak leszállni, így csak acsarkodás lett a vége. A történet a Nagyállomáson is folytatódott, de itt már komolyabb rendőri jelenléttel, így itt sem fértek össze a felek. Volt pár rendőrségi előállítás, a hevesebben közeledők nem úszták meg a találkozót. A meccsen kevesen voltak a szabolcsiak és szurkolás helyett szinte végig a hazaiakat szidták. A kerítésre kikerült mind a három csoport (Mastiffs, Keleti Front, Elit) lepedője, de látványosságra ma nagyon nem törekedtek. A vége sima elvonulás volt, komoly rendőri jelenlét mellett.

Egy év múlva 2012 októberében érkeztek újra a DVSC II ellen és eredetileg a DEAC stadionban lett volna a meccs, majd biztonsági okokra hivatkozva mégis csak az Oláh Gábor utcába vitték. A találkozóra mindössze harminc szabolcsi érkezett, ami még akkor is kevés, ha megemlítjük, hogy minderre péntek délután került sor. A vendégszektor olyan csendben foglalták el, hogy rajtuk és a zsarukon kívül senki nem is tudott róla. A kerítésre a kisebb lepedők kerültek ki, közte egy Hurkatöltő VSC feliratos molinóval. A meccsen csak néha aktivizálták magukat, még az ellent se szidták olyan sokszor. Meglepően visszafogott fellépés volt ez részükről, a nem sokkal ezelőtti balmazújvárosi határozott és jó megjelenés árnyékában.

Pont egy hónap múlva már a Nagy Lokomotív ellen érkeztek a Magyar Kupa negyedik fordulójában. Az első meccsen elért győzelem jobban megmozgatta a piros-kék magot és a hétköznap ellenére érkeztek vagy 150-en. Ráadásul egy harmincfős mag a városban próbált szerencsét, de a rendőrség hamar lekapcsolta őket. A meccsen igen aktívnak bizonyultak és az egyenlítést követően elszabadult egy picit a vendég. Többen félmeztelenre vetkőztek és előadtak mindent, ami a repertoárban volt. A siker végül elmaradt, de abban az időszakban, amikor közel volt a meglepetés nagyon jól teljesítettek. A meccs után nem volt semmi említésre méltó.

2013 szeptemberében a Ligakupában is érkezett egy kocsinyi drukker, de csak sütkéreztek a vendégben, sok vizet nem zavartak.

Zavartak viszont hétvégenként, az éjszakai életben, mert néha úgy gondolták, átruccanak 1-2 kocsival a Hajdúságba és vadászgatnak a hazafelé tartó cívisek közül. Ez nem volt újkeltű próbálkozás, volt erre már példa korábban és később is.

2014 tavaszán a kupában volt ismét jelenésük, de most visszafogottabban, mindössze hatvanan érkeztek Debrecenbe, főleg a Mastiffs kötelékéből. Az alacsonyabb létszám ellenére egész aktívnak bizonyultak, mígnem egy vendégjátékos kiállítása után megpecsételődött a sorsuk a pályán. Innentől jóval halkabbak lettek és amilyen csendben érkeztek, olyan csendben távoztak is a Hajdúságból.

Kép: DVSC

2014 októberében csatlakoztak az össznépi MLSZ ellenes tűntetéshez, ahol a szurkolói kártya és a névre szóló regisztráció volt a téma. Ennek függvényében nem látogatták sem a hazai, sem az idegenbeli meccseket, így Debrecenbe sem utaztak el szervezetten.  Azért az utolsó edzésre kilátogattak a keleti rangadó előtt és görögtüzekkel, stroboszkópokkal valamit egy kiírással „Küzdjetek a végsőkig, tegyetek csodát, vezessétek győzelemre szívünk városát!” indították útjára a csapatukat. A pirózás közepette a kerítésen egy Kitartás Magyar Ultrák” felirat is olvashatóvá vált, akár csak egy kisebb „Buzi MLSZ!” felirat. A meccs napján a nyíregyházi szervezett csoportok otthon maradtak és egy Debreceniekkel közös kiírással „MLSZ! A kártyátokkal megöltétek a derbit!” és némi piróval vétették magukat észre. Az ő távolmaradásuk ellenére nem maradt üresen a debreceni vendégszektor, mert mintegy 200 szabolcsi így is elutazott a meccsre a klub hathatós támogatása mellett. Hangulat nem volt az igazi, de még így is jobban szóltak, mint a hazai alkalmi szurkolók, csak a harmadik, majd a negyedik bekapott gól után csendesedtek el. Pontosabban innentől csak a hazaiakat szidták, amit az MLSZ díjazott is, egy 700 ezer forintos büntetés megfizetésével.

Ekkor még nem sejtették a szabolcsi drukkerek, hogy ez lesz a legkevesebb gondjuk az MLSZ szervezetével. A szezon végén ugyanis nem kaptak NBI-es licencet és hírtelen az NB3-ban találták magukat, ahol viszont újra a DVSC II várt rájuk. Azért előtte még összefutottak az MK-ban a nagyok és az odavágó meccsen nem épp a legjobb napot fogták ki a piros-kék drukkerek az utcán. A kérdés az volt mindez mennyire spanolja fel őket az NBIII-as randevúra, majd a debreceni kupavisszavágóra. A bajnokin nem alkottak maradandót, mindössze negyvenen voltak az Elit és a Mastiffs kötelékéből és nem nagyon kerestek semmiféle kontaktot a cívisekkel. A hangulat sem volt jó a soraikban, valahogy az volt az érzése az embernek, hogy alig várják már a meccs végét.

Kép: Hajdú-Online

A kupavisszavágóra komolyabban készültek, de a találkozó előtt történt a tragikus baleset a Békéscsabáról hazatérő debreceni szurkolókkal, így nem is nagyon erőltette senki az utcai és egyéb randevúkat. A hazaiak gyászoltak, a vendégek meg osztoztak mindebben a maguk módján. A szektorukban mintegy 250-en voltak, ami egy igen jó fellépésnek számított az elmúlt időszak gyengébb létszámait figyelembe véve. Ráadásul az Elit és a Mastiffs mellett a régi Keleti Front vászna is kikerült a kerítésre. Az első 15 percben megzengették a Nagyerdőt, majd a továbbiakban is egész jól elszurkoltak, igaz a bekapott 5 gól a végére elcsendesítette őket. A hazaiakkal még verbális kontaktus se nagyon volt, ez a nap most nem az ősi ellenségeskedésről szólt. 

A következő évadokban nem volt találka a felek között, majd a 2020-as debreceni első osztályú búcsú lehetővé tette, hogy újra legyen bajnoki rangadó a csapatok között. Sajnos azt senki nem sejtette, hogy a Covid közbeszól. Igaz nem maradtak debreceni vizit nélkül a szabolcsiak, mert az NB3-ból feljutó DEAC a Nagyerdőben fogadta őket, még a lezárások előtt. Érkeztek is vagy 120-an és a Mastiffs vezérletével jól elszurkolgattak 10-12 egyforma kis lengetős bevetése mellett. Az Elit csak a kakasüllőig jutott, a Keleti Front pedig meg sem jelent.  Ez volt az utolsó debreceni vizitjük, lévén a tavaszi DVSC elleni visszavágóra a Covid okozta zártkapu miatt nem utazhattak. Azóta egy osztály választja el a két nagycsapatot, a DEAC is kiesett a harmadik vonalba, így egyelőre várat magára az újabb Debrecen – Nyíregyháza randevú.

hancsi78

Forrás: *Pauwlik Tibor

Képek: Derencsényi István / Dihen Tibor / Sándor Mihály / Égerházy Péter / Csuti / Hajdú-Online / DVSC / Ultras Debrecen / Mastiffs Nyíregyháza / StormCorner Békéscsaba