Interjú - Györke (MU'98)

Az interjú sorozatom harmadik szereplője egy olyan személy, aki merőben határozta meg a csoportja életét, hisz nem csak az egyik alapítója az MKC szurkolótáborának, hanem azóta vezetője, sőt,  előénekese a Magico Ultras nevével fémjelzett mezőkövesdi kézilabda brigádnak.  Jöjjön tehát egy terjedelmes és tartalmas beszélgetés egy lelátói nagy „öreggel”, Györkével, az örök fiatal capóval, aki nem mellesleg két gyermek édesapja, és ha nélküle kezdődik egy MKC meccs, az akkor már nem is az igazi. Vágjunk is bele……

Ha jól tudom minden Kispesten kezdődött, de a Fradival? Mikor is?

1992.04.11 Kispest Honvéd FC – Ferencváros. Ez volt az első meccsem a lelátón. 17 voltam, amikor az egyik rokon (aki egyébként Honvéd szurkoló) kivitt a meccsre. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a 90-es évek elején más volt 17 évesnek lenni, akkor hihetetlen volt egyébként, hogy Fradi meccsre megyek, a legmenőbb voltam.

….de hogyan lettél Fradista?

Fogalmam sincs miért és mikor lettem Fradi szurkoló, de az rémlik, hogy gyerekként már őket szerettem.

Mesélj akkor az első meccsélményről?

A Honvéd tábor szélén voltunk, de ez nem tetszett, így megbeszéltük a rokonnal hol találkozunk majd átsétáltam a Fradisták közé. Már nem emlékszem, hogy volt mindez kivitelezhető, de megoldottam. Az maradt még meg, hogy egy Honvéd szurkoló valahogy odakeveredett közénk és azt kergették a betonkaréj mögött. Így indult a történet….

És hogyan folytatódott?

A következő szezonban már volt 3-4 olyan ember, akikkel együtt jártunk fel és kezdett egyre komolyabb „meccsreutazós” brigádunk kialakulni.

Hogyan találkozott ez a pár ember?

Én sose jártam diszkóba, helyette elég sokat bicikliztem a városban, éjszaka is. Volt, hogy épp Fradi mezben. A diszkó előtt cigizgetőknek tetszhetett, mert jött egy-két Hajrá Fradi! Megálltam, beszélgettünk. Majd dumáltunk arról, hogy ők is járnának meccsre, így folytatódott a történet.

A mai fiataloknak ez eléggé elképzelhetetlen szituáció! Elmondanád, hogy szerveztétek össze a meccsre utazást?

Mivel még nem volt Facebook és Messenger és vezetékes telefon sem, ezért elbicikliztünk (legfőképpen én) egymáshoz és megbeszéltük, hogy reggel 6-kor indulunk vonattal. Vegyük például a Videoton – Ferencváros meccset. Na, ez úgy nézett ki, hogy hajnal 4 körül mentem Lacihoz, onnan átsétáltunk a város másik végébe Szepuhoz. Őt nem engedték el, ezért horgászcuccban jött, konkrétan horgászbotostól, mert azt mondta otthon, hogy megyünk a városszéli tóhoz pecázni. Innen átsétáltunk Nándihoz, ott Szepu átöltözött meccsesbe és hat előtt az állomáson voltunk, így szerveztük össze, majd egyre profibb meccsre járók, amolyan ultrák lettünk.

Ez már a Green Power-es időszak?

A Green Power drapit Nándiék festették.

Honnan jött az ötlet?

A 90-es években meghatározó irányvonal volt a skinhead és a szélsőjobboldali mozgalom a lelátókon is. Ezen ideológia alapján született meg a név. Akkoriban nem volt Mezőkövesdről vagy a környékről drapi, így jött az ötlet, hogy megcsinálják. Nem volt hosszú életű és nem is csoport drapi volt.

Hogy nézett ki ekkor egy Fradi meccsre menetel Mezőkövesdről?

1995-ben újra bajnok lett a Fradi, az utolsó akasztói meccsre szombat reggel 8-kor indultunk és vasárnap reggel 8-ra értünk haza. A Keleti pályaudvaron aludtunk, mert lekéstük a csatlakozást, postavonat meg nem volt akkor. A postavonatozás is egy külön sztori. Rengeteget jártunk azzal haza. Az utolsó vonat este 10 körül eljött Pestről, így azzal sokszor nem tudtunk hazajönni. Viszont jött hajnalban a postavonat, nagyon sokat utaztunk vele, de mire hazaértünk lefeküdni, már lehetett is kelni.

Válogatott meccsekre is vonattal jártatok? Az is ilyen nagy esemény volt?

A 90-es években és a 2000-es évek elején minden Fradi és válogatott meccsre vonattal jártunk. Egy idő után már kialakult egy vonatos társaság, akik különböző állomásokon szálltak fel. A nagyobb meccsekre már Szerencsről jött Fradi szurkoló, aztán Miskolcról, amikor mi felszálltunk Kövesden már jó páran voltunk. Szinte már tudtuk, mikor, melyik állomáson kik szállnak fel. A magyar válogatott meccseken ugyanez, csak többszörös létszámmal.

Nagy élmény lehetett?

Az volt. Ahogy Kövesden az állomásra fordult rá a vonat, öröm volt nézni, ahogy piros-fehér-zöld a vonat oldala a sok magyar zászlótól. Végig éneklés és ugye a szokásos ablakban lógás minden állomáson, vagy az akkor menő piró, a petárda dobálása. Volt, hogy emiatt vártak is a rendőrök a következő állomáson. Majd a keletibe érve zengett a pályaudvar. Meccs után, ha még volt vonat, akkor szerencsénk volt, ha nem akkor foci lent a jegypénztárnál, amíg be nem tolták a hajnali postavonatot.

Akkor itt nem is érhette negatív élmény az embert?

Alapból nem, de volt egy nagyon megrázó eset, amikor szegény Szántai Ákost eltalálta az oszlop, ott voltam, vele egy kocsiban, az borzasztó volt……… szerencsére túlélte, köztünk maradt és továbbra is meccsre jár.

Neked ez még megrázóbb lehetett?

Az volt, ugyanis engem is eltalált egy oszlop korábban, de nekem szerencsém volt, csak a karomat kapta telibe, a csuklóm bánta.

Hogy történt?

1995-ben a Vác – Fradi kupadöntő visszavágójára utaztunk. Valahol Pest környékén volt egy oszlop, ami közelebb volt, mint a többi és ugye a szurkoló mindig az ablakban lóg a vonaton. Na, ez a közelebb lévő engem is eltalált, borzasztóan fájt, bedagadt a kezem. Rácsavartunk egy vizes Fradi sálat, majd Vácon a stadionnál megkerestem a mentőket. Ők mondták, hogy bevisznek a sebészetre röntgenre! Én meg mondtam, hogy tuti nem. Irány a stadion! Egy őrült 7 gólos meccsen kupagyőztes lett a Ferencváros. A meccs végén, ahogy akkor szokás volt másztunk be a gyepre ünnepelni. Nem mondom, hogy egyszerű volt fél kézzel, de sikerült. Másnap itthon röntgen, de szerencsére csak zúzódás volt.

Ha már 1995! Bajnokok Ligája? Hogyan élted meg?

Tiszacsegén voltunk Nándiék Tisza-parti nyaralójában, délután volt a BL előselejtező sorsolása. Vártuk, hiszen a Fradi is érdekelt volt. Valaki poénból kérdezte, ha olyan ellenfél lesz, megyünk? Rávágtuk persze! Rádióban hallgattuk a sporthíreket, Anderlecht, Brüsszel! Megyünk? Megyünk!

Mentetek?

Mentünk. Elindult a szervezés végül Nándi, Szepu és én vágtunk neki.

Mivel ez a kor egyik nagy túrája volt a Fradistáknak és az akkoriban beinduló szurkolókkal foglalkozó rovatok (Fanatifo) és újságok (Tribün, 3. Félidő) is hírt adtak róla, ezért mi külsősök is tudunk pár dolgot, de örömmel vennénk egy részletesebb visszaemlékezést?

Szervezett kereteken belül utaztunk, reggel 6-kor volt az indulás a stadiontól, így reggeli vonat híján, már előző nap felmentünk és rokonoknál aludtunk, majd kedd reggel indulás. Két Ikarus robogott Brüsszel felé, ami legfőképp a német autópályán volt vicces, főleg mikor játszottunk olyat, hogy az egyik busz az egyik sávban, a másik a másikban és így mentünk egymás mellett és örültünk neki milyen hosszú a sor mögöttünk. Szerda reggel 6-7 körül értünk Brüsszelbe, megkerestük a stadiont és nem messze tőle parkolt le a két busz. Majd szabadfoglalkozás délutánig.

Milyen volt a belga fővárosban?

Az első út a stadionhoz vezetett, ámulat volt! Fás, ligetes kis parkban a házak között. Fotók, majd mindenki mindenfelé. Mi is elindultunk….. valamerre…  Először a főtérre jutottunk el, kerestünk ajándékboltokat, majd betévedtünk egy plázaszerűségbe, ahol picit megdöbbentünk azon, hogy amint kiszúrt minket a secu, azonnal mindenhová jöttek velünk. Azért be volt reklámozva rendesen a Fradi tábor. Ezután visszamentünk a főtérre, ahol találkoztunk a csapat egy részével. Simon Tibi, Telek Manci, Albert Flóri, Fatusi. Pár közös kép, pár Hajrá Fradi és mindenki indult tovább. Felkerestük a Heysel stadiont, bejutni sajnos nem sikerült, valamilyen építkezés volt. Természetesen a pisilő kisfiús szökőkutat is felkerestük.

Akkor rendesen felkészültetek a városból?

Így leírva úgy tűnik, hogy tapasztalt turisták voltunk, de ez pontosan úgy történt, hogy mentünk-mentünk, aztán egyszer ott volt előttünk valami. Fogalmunk nem volt merre kell menni, délután már fostunk is, hogy el ne tévedjünk.

Hazaiakkal milyen volt a viszony meccs előtt?

Mire visszaértünk már elég sokan voltak és sok rendőr, bár alig lehetett őket észrevenni, de ha volt valami, bamm, egyből ott voltak. A meccs előtt elég nyugi volt, bár a ferencvárosi huligánok megtalálták a hazaiakat és kialakult egy kis boksz.

És milyen volt odabent?

A stadion gyönyörű volt kívülről is, de belülről még szebb. Kétszintes, a két szint között körben üvegablak. A vendégszektor brutál volt! A kerítés tetején hatalmas hegyes tüskék, amik ráadásul forogtak, ha megpróbáltál felkapaszkodni. A meccs az minden képzeletet felülmúlt, a gólnál robban az 500 fős Fradi tábor. A meccs végén fieszta, majd megindultunk kifelé.

Ha jól emlékszem itt volt egy kis összezörrenés?

A vendégkijáratnál az utcán már félkörívben álltak a rendőrök. Mögülük dobáltak rendesen a belgák. Minket próbáltak terelni a buszok felé, ami pár métert sikerült is, aztán vezényszóra megfordult a tömeg, neki a rendőrsorfalnak. Nagyon nem voltak erre felkészülve, ahogy a hazai huligánok sem, több hazai került a vendégek közé, majd a földre. Valamikor éjfél után tudtak csak a buszokhoz terelni, vagyis úgy rémlik akkor ültünk fel, de még vártuk mire összeszedtek mindenkit. Majd hatalmas rendőri biztosítással kivittek a városból. A hazaút eltelt, csaknem alvással. Szerencsére elértük a Keletiben az utolsó vonatot, így csütörtök este 10-re letudtuk a túrát. Irány haza videóról megnézni a meccset.

Akkor jól éreztétek magatokat és örök emlék maradt?

Igen, hatalmas meccseket játszottunk az Anderlecht ellen! A visszavágó nagyon nehéz volt, borzasztó izgalmakkal, de sikerült, BL csoportkörbe került a Fradi. Számomra még egy fontos dolog kapcsolódik a kinti brüsszeli mérkőzéshez! Ehhez a meccshez kötjük ugyanis a feleségemmel, Edittel a megismerkedésünk kezdetét. A hétfő esti mezőkövesdi indulásnál a vonathoz már kikísért, a 2 héttel későbbi visszavágón pedig már ott volt velem az Üllői úton a B-középben.

BL csoportkör?

Vártuk a sorsolást nagyon! Ajax, Real, Grashoppers mekkora meccsek lesznek! De ahogy közeledett az első hazai Ajax elleni meccs, úgy kezdtünk rádöbbeni, lehet, nem jutunk be…. Hatalmas érdeklődés volt és elég sok jegy ment olyan helyre, akik azért nem feltétlenül a hazai csapat miatt mentek ki. Mindegy, Szepu vállalta, hogy kimegy hajnalban a stadionhoz és megpróbálkozik a lehetetlennel. Akkor még ugye nem volt internetes jegyváltás és a rendszer sem omlott össze sosem. Csak felhúzták az ablakot, odaadtad a készpénzt és már volt is egy szép jegyed. Na, ilyet szerettünk volna mi is, de nem sikerült. Szepu elmondása szerint voltak, akik este a stadionnál aludtak, csak hogy jegyhez jussanak, így mire ő hajnalban odament már brutál tömeg volt. Egyébként a táborban ezen a meccsen nem voltak kirakva drapik, ha jól emlékszem pont azért, hogy még több ember tudjon bemenni, és ugye így a legalsó sorokból is lehetett látni a meccset. Szóval így kimaradt.

Real? Grashoppers?

Jött a következő hazai, a Real. A helyzet ugyanez volt, de mi Edittel úgy döntöttünk, hogy felvonatozunk Pestre, kicsi shoppingolás és megpróbálunk valahogy a meccsre is kimenni. Ha nem sikerül bejutni, akkor csak a feeling meglegyen. Elég korán a stadionnál voltunk, nem nagyon voltak még szurkolók. Sétálgattunk egy kicsit, mikor egy fiatal pár megszólított minket „Sziasztok. Volna 2 jegyünk a mai meccsre az oldalsó szektorba. Sajnos úgy jött össze, hogy nem tudunk kimenni este és nem üzérkedni akarunk, rendes árban szeretnénk eladni.” Na, most kérdem én, van ilyen???

A kérdés költői lesz! Átvettétek?

Természetesen kellett a jegy, de azért vártuk a kandi kamerát. Szerencsére nem volt, majd jó korán bementünk a stadionba, mert valahogy szerettem volna átjutni a táborba.

Sikerült?

A szektorok között a lelátó tetején nem volt magas kerítés, így át tudtunk mászni. Közben elkezdett esni az eső, így kicsit izgultam Edit vajon meddig bírja. Lett 2 jegyünk oldalra, ahonnan még a meccset is jobban látni és esetleg fent még fedél alatt is lettünk volna, de nem, mi átmásztunk ázni a kapu mögé. Egy szót nem szólt, szerintem élvezte ő is! Ezért is vagyok még vele! J J J

Milyen volt maga a meccs?

Albert gólja hihetetlen volt, egy Real Madrid ellen. A hangulat pokoli volt, a régi stadion is tudott eszméletlen erővel szólni.

És a svájciak ellen?

A Grashoppers ellen természetesen lett jegyünk, az már nem volt annyira érdekes a sok embernek. Ráadásul, ha jól emlékszem elég hideg is volt. Egy jó kis 3-3-mal búcsúztunk.

Közben Mezőkövesden is elkezdődött valami! Hogyan jött képbe az MKC?

Fradi meccsről tartottunk haza Bajzi haverommal és nem tudom miért mentünk a Sportcsarnok felé, de pont, amikor odaértünk valaki egy nagy dobot vitt befelé. Természetesen bementünk megnézni minek egy dob a csarnokba. Kiderült, hogy megalakult a Mezőkövesdi Kézilabda Club a helyi gimis csapatból és a dobbal az osztálytársak mentek szurkolni. Első szezon, első meccse volt a megye egyben. Én pedig ott ragadtam……

Akkor halljuk a kezdeteket?

Abban az időben egy nagyon sikeres kézilabdacsapata volt a mezőkövesdi gimnáziumnak. Néhány ember nem szerette volna veszni hagyni az akkori tehetségeket, megalapították az MKC-t és elindították a legalsó, megye 1-es osztályban.

És a lelátó? Hol is járunk naptárilag?

1993-ban kezdtem el az MKC meccsre járást, a csapat sikeres volt, jöttek az eredmények és vele a nézők is. Több régi haver is csatlakozott a meccsek látogatásához és pár forduló után már szervezett keretek között ment a szurkolás. Akikkel jártam Fradi meccsekre (Nándi, Laci, Duka, Bajzi) őket könnyű volt rábeszélni, de nem csak Fradisták alkották és alkotják a táborunkat. Csuka például Kispest szurkoló, de vannak köztünk: Diósgyőr, Videoton, Debrecen és Újpest szurkolók is. Akármennyire is gondolkodom nem emlékszem, hogy Csuka és Csabi hogyan keveredett oda, pedig később mindketten alapítói voltak az MU-nak.

Hát ez nem maradhat kiderítetlenül! Szerintem kérdezzük meg Csukát! Használd el a telefonos segítséged!

Jó ötlet! Meg is kérdezem.

"Csuka! Hogy kerültél az MKC közelébe?

…. én se emlékszem, hogy kerültem a csarnokba, de nagytételben fogadnék rá, hogy a vásárteres ismeretségünk okán. Ami viszont tuti, hogy Csabi velem jött, mert őt régebbről ismertem, ugyanis általános sulis korunkban együtt atletizáltunk az MMSE-nél. Szerintem nem csak a tábor fennmaradásában játszott nagy szerepet a barátságunk, hanem már a kialakulásában is. Persze később is erős barátságok szövődtek, de ez volt az alapja, hogy már az első évben is komoly szurkolás lehetett Kövesden!

Neked, hogy rémlenek az alapok?

A Red Ultras alapja, még 1994-ben megfogant és ezt onnan tudom, hogy a drapit Csabiéknál, január első hétvégéjén, mínusz 10 fokban festettük az udvaron.

MU?

Bár 1998.01.10 a dátum, de az idegenbeli drapi alapja, már 1997 decemberében kint volt az Eger – Levski meccsen.

Még valami? Van még hátra 15 másodpercünk!

Ne felejtsd el megemlíteni, hogy a klubnak első évben hivatalosan nem is volt színe, de mivel az első garnitúra mezük ugye fehér volt piros szegéllyel és írással, mi azt gondoltuk, hogy piros-fehér és ezért kezdtünk el piros-fehér drapikat festeni. Végül is miattunk lettek piros-fehérek! Azt se feledd, hogy az első hivatalos klubcímert is Csabi találta ki és csinálta meg.

Óóóó, tényleg! Köszi! Szép napot!"

……. a lényeg, hogy pár meccs múlva azon vettük észre magunkat, hogy egy 10-15 fős állandó mag szurkol. Élére álltam a dolgoknak és szurkoltunk otthon és idegenben. Annyira sikeres volt, hogy az első évben bajnokok lettünk, ha jól rémlik veretlenül. A következő szezonban már az NB2-ben találtuk magunkat.

Az első sikerélmény?

Az első szezon utolsó előtti fordulójában Putnokon játszottunk. Az ottani meccsen bajnokok lettünk és már 15-20 fővel voltunk ott. Nagyon jó volt a hangulat, ahogy a hazaúton is, ugye akkor még a csapattal jártunk.

Ünneplés? Körítés?

Az utolsó hazai meccs után volt egy fogadás (vacsora) a Kispipa étteremben, majd onnan gyalog át a város másik végére az egyik játékos kocsmájába. Végig a főutcán énekelve, ahogy azt kell, néha még a 10 méteres Mezőkövesd feliratú drapit is kihúztuk keresztbe az úton. Ezután már nem volt megállás, kell egy tábor Mezőkövesdre, ez lett a jelszó! Nem tudom miért, vagy hogy, de talán mert én voltam az első, de én lettem a főnök. Tettem is érte persze, ami abban az internetmentes világban nem volt egyszerű. Az első években még vezetékes telefonja se volt mindenkinek, így mentem az emberek után, hogy ekkor, meg ekkor indul a busz, gyere, menjünk, csináljuk.

Már tudjuk, bevált, az alapok igen szilárdan állnak Mezőkövesden! Volt ennek titka?

Nem igazán, csináltam, csináltuk amit diktált a szívünk, ahogy teltek az évek egyre komolyabb lett a tábor és én is egyre rutinosabb lettem. A hét elején már tudtam mikor indulunk, összeírtam a listát és hívogattam végig mindenkit, kinek jó, kinek nem. Ha nem miért nem, gyere már, megoldod, megoldjuk…..stb. Aztán amikor elkezdtünk koreókat is gyártani, akkor már hétfőtől azon járt az agyam, mit és hogyan lehet megvalósítani és mellette ugye az utazásszervezés is ugyanúgy ment. Szépen, lassan, de idővel összeállt egy komoly kis brigád, akinek a meccsrejárás lett a hétvégi programja.

Idegenbe is jártatok?

Igen, ezekben a kezdeti években szinte mindig a csapattal utaztunk! Ők a busz elején, mi a végében. Volt olyan utazás vasárnapi 11 órás nyírbátori meccsre, hogy a csapatbusz reggel 5-kor megállt a diszkó előtt, mert ott még bulizott pár ember, aki jött meccsre. Odafelé általában viszonylag csendben, hogy pihenjenek a meccs előtt, visszafelé meg közösen ment a buli. Innen kezdődött az alapja a klub és a szurkolók közötti jó kapcsolatnak, ami nagyjából a mai napig tart. ….. de várjál csak, a dátumokkal gondban vagyok, csak fel kellene hívni Csukát!

Persze, csak nyugodtan! Jött válasz?

Igen!  „A vasárnap 11 órás meccs az első NB2-es idényünkben volt és nem Nyírbátorban, hanem Záhonyban. Erre azért emlékszem jól, mert én is a diszkó előtt szálltam fel a buszra!” - Csuka

Folytasd…….

Közben pár akkor még számunkra ismeretlen srác elkezdett mezőkövesdi focimeccsen szurkolni, kinéztünk mi is, összehaverkodtunk és mikor volt időnk akkor kijártunk az MSE labdarúgó meccseire is.

Abba ne hagyd!

…… ha jól emlékszem Márk rájött, hogy kell házilag füstbombát gyártani, onnan nem volt megállás. A házuk udvarán kilószámra száradtak a pétisóba beáztatott telefonkönyv lapjai és szórtuk a mezőkövesdi focimeccseken.

Mi volt a következő lépés?

1995-ben jött az ötlet, hogy legyen végre valami nevünk, így jött a Red Ultras, a piros-fehér színek miatt. Innentől így mentünk mindenhová, nem volt nélkülünk mérkőzés, igaz nem is voltak olyan nagy távolságok.

Hogyan tovább?

1996-ban besoroztak katonának egy évre Debrecenbe. Volt egy pici hanyatlás a csoport életében, de leszerelés után újult erővel kezdtem bele.

Katonaság alatti fociélmények?

Nem sok volt. Meccsre nem igazán tudtam menni, ami rémlik, hogy valahogy megtudtam nézni a Fradi – Newcastle meccset a TV-ben valamelyik körletben, illetve volt egy tiszt, aki nagy Loki szurkoló volt, és amikor megtudta, hogy Fradista vagyok, picit barátibb lett velem. Többször beszélgettünk meccsélményekről, aztán egyszer este hívatott az irodájába. Be voltam szarva, de mikor becsuktam magam mögött az ajtót, kérdezte, hogy megnézzük az EB döntőt? Természetesen megnéztük.

Leszerelés után mi következett?

Felpörögtem, felpörögtünk!  Mindenhová mentünk ahol játszott az MKC, jártuk a Fradi és magyar válogatott meccseket, és ha még maradt szabadidőnk, akkor kimentünk az MSE meccsekre is szurkolni. Aztán ahogy komolyodott az ultra szemlélet, rájöttünk, hogy a focimeccsekre nem illik a Red Ultras piros-fehér drapink, mivel ők kék-sárgák voltak.

Milyen megoldás született?

Öten ültünk össze Csabi, Csuka, Laci, Nándi és én. Két névre lehetett szavazni: East Sharks vagy Magico Ultras, de én tudtam mi lesz a nevünk, de azért szavaztunk. Csuka megcsinálta a drapit és 1998. január 10-én megalakult a Magico Ultras Mezőkövesd.

Új csoport, új lendület?

Úgy, ahogy mondod! Ezek után nagyon mozgalmas évek következtek. A létszámunk is emelkedett 25-30 főre és egyre több helyen kezdtek megismerni minket. Ontottuk a koreográfiákat, 3. Félidő országos fanzine szinte minden számában szerepeltünk képpel, beszámolókkal. Összegezve megerősödtünk és megismert minket az ország. Élveztem a meccsrejárást és szinte nem volt olyan MKC meccs, amin ne lettem volna ott.

A kézilabda mellett jártál még Fradi meccsre is?

Persze megmaradtak a Fradi és magyar válogatott meccsek is. Próbáltam oda is a legtöbb helyre eljutni és közben ott is kialakult egy 10-15 fős baráti társaság, akik mindenben számíthattak egymásra.

Viszont egyszer csak elmaradt a helyi labdarúgómeccsek látogatása! Lehet tudni mi volt ennek az oka?

Történt egy eset, ami miatt szakítottunk a mezőkövesdi focival. Egy nézeteltérés ütéssé fajult, így onnantól megmaradtunk csarnoktábornak.

Ez mikor történt?

1999-2000 környéke.

És mi történt pontosan?

Azokban az időkben a focicsapat épületében lévő különteremben festegettük a koreókat. Az egyik MSE-nél dolgozónak ez valamiért nem tetszett és szóvá tette. Mi mondtuk, hogy senkit nem zavarunk vele és el is kértük a termet. Nagyjából ennyibe is maradt a dolog. Majd rá pár napra összefutott az egyik tagunk, aki ott volt a festésnél és az előbb említett személy és elcsattant tőle egy pofon. Ezt mi úgy gondoltuk, hogy ez az ütés magát a csoportot érte és ezek után döntöttünk úgy, hogy nem kívánunk többé focimeccsre járni.

Nem hiányoltak benneteket?

Természetesen volt megkeresés többször is, hogy beszéljük át, menjünk vissza, de mi nem akartuk.

Akkor maradt csak a csarnok? Mit adott nektek ez a következő esztendőkben?

2002-ben sikerült az NB2-ben is bajnokot avatnunk, így feljutottunk a másodosztályba, az NBI/B-be. Lelkesedésünk töretlen maradt továbbra is mentünk, mentem mindenhová. A koreográfiák, látványos szurkolások, utazások megmaradtak, úgy gondolom ekkor már a lelátó népe be tudta azonosítani a Magico Ultras nevet.

Emlékezetes koreó?

Egy tiszaújvárosi válogatott meccsre úgy csináltunk koreót, hogy nem is mi voltunk „otthon” és annak a látványnak a képe az újvárosi sportcentrum egyik edzőcsarnokának a falán a mai napig megtalálható.

Milyen volt a magasabb osztály?

Tulajdonképpen ezek után évekig semmi extra nem történt. Az NBI/B-ben kicsit komolyabb sportcsarnokokban jártunk, elmaradtak a szabadtéri bitumenes pályák, de a lelátón itt sem volt ellenfelünk. A csapat évről-évre fejlődött és 2007-ben eljött az a pillanat, amire szerintem a kezdetekkor senki nem gondolt.

Mi volt az?

NBI-es csapat lett az MKC!!!

Hogy élted, éltétek meg az első évet?

Mivel első osztály új helyszínek, új élmények, így nagyon sokan utaztunk, én szinte mindenhová és ugye tévés meccsek, ahol tényleg megismerhetett minket az ország. Szép idők voltak!

Mi jött ezután?

2008-ban megszületett a lányom, majd 2009-ben a fiam és természetesen már más lett a fontossági sorrend. Hazaikra jártam, utazások viszont már maradtak ki, vagy volt, hogy mentünk inkább kocsival családilag.

Az MKC hogy masírozott ekkor?

Az MKC közben folyamatosan fejlődött. A lehetőségekhez képest komoly, profi klubbá vált. Kicserélődött a játékosállomány a helyi vagy környékbeli játékosokról profi magyar vagy külföldi játékosokra. Több szerb, horvát és szlovák játékosunk is volt.

Hogy fogadtátok őket?

Jól, mert a legtöbbjük nagyon jó mentalitással volt megáldva, az a sose adom fel típus. Mentek előre, mintha évtizedek óta itt lennének és élvezték a hangulatot is.

Van, aki közelebb került hozzátok?

Rengeteg játékossal voltunk / vagyunk jó kapcsolatban, volt olyan, hogy az egyik horvát játékos Cuzic, az első meccs után mikor jött ki az öltözőből mondtuk neki, hogy gyere, igyál velünk egy sört. Erre odament a büféhez és kikért vagy 20 sört, mert megérdemeljük, vagy Vojin, aki volt hogy  MU pólóban jött ki a meccs előtt melegíteni. De rengeteg játékossal tartom / tartjuk a kapcsolatot, nem csak ebből az időszakból, hanem az elejétől kezdve a mai napig.

Milyen volt ez az időszak a tábor életében?

Remek hangulatú meccsek voltak a csarnokban 800-1000 néző előtt. Gyakran hangoztatták az edzők, játékosok, bírók, hogy ilyen pokolban nagyon nehéz játszani. Minden nagy élcsapatnál jelentős létszámban megjelentünk és nagyon élveztük a TV-s meccseket.

Aztán jött a világjárvány! Mire készültetek éppen??

Egy Komló – Mezőkövesd meccsre készültünk 35-40 fő körüli létszámmal. Már mindent leszerveztem, 5 mikrobusz, reggeli indulás a piacról, a hurkástól. Kora délutáni érkezés, a komlói étteremben már a kaja is le volt beszélve. Közben terjed a híre a covidnak, de csak pár nappal a szombati meccs előtt kezdett komolyabb lenni. Kedden jött az MKSZ körlevél, hogy javasolják a kluboknak a zártkaput, szerdán viszont már hivatalos lett.

Mi lett a vége?

Próbáltunk még egy kiskaput kihasználni, de nem sikerült, így csütörtökön visszamondtunk mindent. Lebeszéltük, hogy a csapatot azért megfelelő módon elindítjuk a megmaradt piróval, de péntek estére félbeszakították a bajnokságot.

Hogy éltétek meg?

Bizonytalanság,  „senki nem tud semmit” napok jöttek. Majd a bajnokságot lefújták, így bennmaradtunk. 3 hónap múlva jött a hír, hogy a klub nem vállalja az első osztályt a tőkeháttér hiánya miatt. Nyár végén már kupa előselejtező (pár hónappal előtte még első osztályúak voltunk) meccsre mehettek a nézők.

Legalább mehettek, mehettünk!  Hová vezetett az első túra?

Kiszabadulva rengetegen szálltuk meg a 15 kilométerre lévő füzesabonyi sportcsarnokot és környékét. A csapattal és a klubbal éreztettük, hogy mögöttük állunk.

Aztán, ahogy hallottam még rosszabb lett a helyzet?

Kiestünk. Sajnos az idei szezont még 1 osztállyal lentebb kezdjük. Majdnem napra pontosan 20 év telt el az utolsó NB2-es meccsünk és azon meccs között, amelyen kiderült, hogy újra ez az osztály lesz nekünk.

Magico hétköznapok?

Fontos megjegyezni, hogy ezt a csoportot (már) nem csak az MKC tartotta és tartja életbe! Egy nagyon szoros baráti társaság alakult ki. Rengeteg közös programunk volt legénybúcsúk, lagzik, szilveszterek ezek amolyan alap események lettek. Aztán közös nyári programok, nyaralások, házépítés minden, amit el tudsz képzelni. Ha úgy volt csak egy esti kerti parti, ha úgy gondoltuk hosszú hétvége Abádszalókon, de voltunk már közösen nyaralni a Magas Tátrában is.

Lelátón kívüli tevékenységek?

Rengeteg gyűjtést szerveztünk a városban és a környékén és ez által is egyre jobban elismertek lettünk. Segítettünk állatmenhelyeknek, kórházaknak, mentősöknek, beteg gyerekeknek, szegény családoknak és bárkinek, akinek tudunk.

Legemlékezetesebb MKC meccsed?

A majd 30 év MKC meccseiből nekem a legemlékezetesebb a 2016-os pécsi Magyar Kupa Final Four hétvége volt, ami tulajdonképpen a klub legnagyobb sikere is.

Jöhetnek a részletek! Elsőnek is, hogy sikerült a bravúr? Bejutni a legjobb négy közé?

Skaliczki Lacibácsi volt már az edzőnk, ő 2013 végén jött a klubhoz. Emlékszem nagyon tartózkodó volt velünk szemben, de évek múlva amikor elköszönt a klubtól olyan búcsúztatásban részesítettük, ahogy senki mást. Megérdemelte, felejthetetlen évek voltak. Egymás után kétszer bejutottunk a négyes kupadöntőbe, ebből a pécsi volt az első, számomra az hétvége eddig a legfeledhetetlenebb.

Mesélj!

A Szeged és a Veszprém mellett a másodosztályú Vác és mi jutottunk be a legjobb négy csapat közé. Szombaton voltak az elődöntők, mi a Veszprémet kaptuk. Már hetekkel előbb elkezdtük a szervezést, szállást, utazást, kis rudaszászlók készültek, sőt a dobjaink is felújításon estek át. Ahogy közeledett az időpont, úgy kezdett egyre jobban hangolódni a társaság. Sajnos nem a teljes létszám utazott szombaton, mert nem mindenki tudott mindkét napon ott lenni, így 40-en busszal és 2-3 autó indult el, szombaton reggel a sörözőnk elől. Az út a szokásosan telt, sörözés, sztorik, éneklés, megállók. Délután értünk a szálláshoz, gyors lepakolás után indulás a csarnokhoz, ahol az első elődöntőt mi játszottuk. Nagy szurkolói mozgás nem volt, persze minket kivéve. Eléggé meggyőző volt a megérkezésünk a sportcsarnokhoz, szerintem a rendezőknek és rendőröknek is pici meglepetést okoztunk, illetve a Bomba hostessei is örültek (szerintem örültek), hogy valakik elfogadják tőlük az ingyen osztogatott energiaitalokat. Mondjuk, ha egy sörgyártótól jöttek volna, biztos nagyobb sikerük lett volna, de így legalább a büféseknek is örömet okoztunk.

Milyen volt maga a meccs, a hangulat?

A meccsre mindenkinek sikerült felpörögnie, Veszprém szurkolók nem nagyon voltak, így tőlünk zengett a hatalmas csarnok. Nagy meglepetést okoztunk a tv-ben közvetítő kommentátornak is, mert elég sokat emlegetett minket. Még nekem is (aki elég kritikus vagyok) tetszett a lelátón nyújtott teljesítményünk, amihez a csapat is sokat hozzátett.

Mi lett a vége?

A vége egy 5 gólos vereség lett, ami egy Veszprém ellen teljesen elfogadható volt.

Aztán?

Meccs után büfé, Bomba, büfé, Bomba. Végül kiültünk a szektorunk mögötti kijárat lépcsőjére és elszórakoztattuk magunkat. A rendőröket annyira nem sikerült, mert nekik nem tetszett, hogy néha elrepül 1-2 piró, így inkább elindultunk a szállás felé.

Hogyan telt az este?

Útközben már mindenki tervezte az éjszakai programot, miközben én folyamatosan közöltem velük, hogy vasárnap reggel kilenckor ébresztő, mert a bronzmeccs déltől lesz. Mindenki megnyugtatott, hogy nem lesz probléma, de azért nem voltam teljesen nyugodt.

….. és akkor hogyan telt az este?

Visszamentünk a szállásra, gyors átöltözés, aztán mindenki ment amerre gondolta. A legnagyobb tömeg nem jutott messzire és a szállás alatti kocsmában maradt, ahol a magyar jégkorong válogatott győzelmét szurkoltuk ki. A meccs után záróra volt, így átmentünk egy hasonló szórakozóhelyre, amely pont félúton volt a csarnok felé. Éjfélig itt is elvoltunk, majd a brigád egyik része tovább indult, a másik része (velem együtt) a szállásra.

Alvás?

Én egy gyors zuhany után próbáltam aludni, de Csabánk miatt nem sikerült, mert picit horkolt. Így viszont végig tudtam hallgatni, hogy érkezik vissza a társaság, egészen reggel 4-ig, amikor is az utolsó is megjött. Talán 2-3 óra alvás után frissen és fitten ugrottam ki az ágyból és elkezdődött az ébresztő.

Hogy sikerül? Gondolom örültek neked?

Meglepően jól ment! Gyors összepakolás után el is indultunk a csarnok felé.

Most is volt meglepetés a csarnoknál?

Az éjszaka letesztelt kocsmánál volt a megbeszélt találkozó, ide vártuk azokat is, akik csak vasárnapra tudtak jönni, meg is érkeztek tucatnyian. Az előző naphoz képest hatalmas tömeg volt a csarnoknál, viszont mi megint olyan megérkezést mutattunk be, hogy szinte mindenki minket nézett.

Bejutás? Bronzmeccs? Hangulat?

Gyors bejutás, majd büfé, Bomba, büfé, Bomba. Majd a szektorba beérve más képet mutatott a csarnok. Dugig volt, legfőképp a veszprémi és a szegedi szektor. A váciak velünk voltak szemben, nem túl jelentős létszámban. Mezőkövesd 200 jegyet kapott, ami el is fogyott, ebből a mi létszámunk 55-60 fő volt. 10-15 perccel a kezdés előtt már megszólaltunk és már akkor éreztem, hogy itt valami nagyon furcsa dolog van kibontakozóban. Aztán felálltam a táborral szemben és az első ütemek után láttam a szemekben, hogy itt egy nagyon jó előadás lesz. Senkin nem láttam fáradtságot, senkit nem kellett b.szogatni, hogy gyerünk, csináld! Tedd fel a kezed! Nyomjad már! Ment, működött és hangosak voltunk, pörgött a tábor és fantasztikus volt látni őket.

Kívülről is így látták?

Nagyjából ezen a véleményen volt az egész csarnok is, rengetegen jöttek oda a meccs után, hogy ez nagyon durva volt. Szerencsére a csapat is tűzben tartott minket és 30-21-re nyertek a Vác ellen, így hatalmas bravúrt elérve bronzérmes lett.

Ünneplés?

Őrült fesztivál lett a meccs végén! Baromira nem érdekelt minket, hogy ott épp a döntőre melegítenének. Majd a csapat elindult kifelé és vele elindult a brigád is én meg leültem a lelátóra és végigfutott az elmúlt 23 év. Csabi ébresztett fel, de pont betalált, azt mondta te sem gondoltad volna 98-ban? Kimentünk levegőzni, majd kezdődött a döntő, úgy emlékszem a Veszprém nyert…….

Meddig maradtatok?

A döntő után jöttek az éremátadások, itt még összekapartuk maradék erőinket és újra zengett a lelátó. Közös fotók a csapattal, majd kiültünk a lépcsőnkre a játékosokkal együtt. Itt megkaptuk a kupát, fotózkodott mindenki. Majd szépen lassan, inkább csak lassan elindultunk a buszunk felé és még lassabban elindultunk haza. Hulla fáradtan, de estére hazaértünk.

A következő évi debreceni kupadöntő is ennyire emlékezetes volt?

Számomra nem volt annyira meghatározó, csak a vasárnapi bronzmeccsen voltam. A létszámunk és a hangerő volt meghatározó akkor is.

Kikerülhetetlen kérdés következik. Barátok – Ellenségek a Magico táborának?

Ez a kérdés annyiban bonyolult, hogy majd 3 évtized alatt talán 4 hasonló mentalitású táborral találkoztunk.

Melyek voltak ezek?

Tiszavasvári, Várpalota, Balmazújváros és Komló. És közben eszembe jutott, hogy Tiszaföldváron is volt egy kis tábor. Tehát nem négy, hanem öt!

Csak ezeken a meccseken volt szurkolás?

Természetesen több helyen is volt szurkolás, de dudák fújásával, vagy kolompokkal, dobokkal csapott zajkeltést nem nevezném szurkolótábornak.

És kik lettek barátok?

Két táborral voltunk baráti kapcsolatban, az egri és a tiszaújvárosi srácokkal. Ez a két kapcsolat a mai napig tart! Sokszor járnak hozzánk meccsre, vagy egyéb rendezvényre, illetve manapság már együtt jár a 3 város magyar válogatott vagy Fradi meccsre a hazaiakra és a külföldiekre egyaránt (Fradira természetesen csak a Fradisták).

Más?

2018-ban volt egy szlovéniai túránk, világbajnoki selejtező Koperben. Ott a Komlóiakkal a hasonló gondolkodás miatt páran jó kapcsolatot alakítottak ki velük. Pár tiszaföldvári kézilabda szurkolóval és egy ózdi sráccal vagyunk még jó kapcsolatban, illetve a Fradihoz köthető gyöngyösi barátaink vannak még.

Ellenség?

Kimondott ellenségünk sose volt, egy kivétellel, Tiszavasvári, bár elég keveset találkoztunk.

Hogy történhetett mindez? Mármint az ellenségeskedés kialakulása?

2000 környékén még az NB2-ben. Akkoriban formálódott ott is egy tábor, de a kezdeti barátkozások után úgy döntöttek, inkább ellenségként kezelnek minket. Ennek több hallható és látható jelét adták, mind az itteni, mind a vasvári meccsen.

Mi lett a vége?

Ott a lefújás után kiürítettük a szektorukat.

Nem is nagyon voltak akkor meredek kalandjaitok?

Nem az a típusú tábor vagyunk. Természetesen, ha megtalál, akkor odaállunk, odaálltunk. Mindenhol van 2-3 ember, aki szeret magyarázni, mutogatni minden gól után.

Konkrét balhék?

Az említett tiszavasvári eset, de azt elég gyorsan lerendeztük. Érdekes volt, mert amikor elsőnek mentünk csak beszélgetés volt, teljesen normális viszonyban vált el a két brigád.

És mi történt ezután?

Ezután jöttek ők, nagyjából 20-an. Már a csarnok előtt szidtak minket. Bent hamar rendeztük velük a dolgokat.

Volt még randevú?

A következő találkozónk náluk volt, készültünk rá, egy busszal mentünk, remek volt a hangulat, viszont már ellenséges is.

Történt valami?

A lefújáskor egyszerűen átmentünk a szektorukba és kitakarítottuk. Ezek után már minden ottani meccsünkön nagy volt a rendőri jelenlét, de nagyjából 2-3 meccsünk volt még ott.

Akkor nincs is más?

Riválisnak tartjuk még a szomszédvár Gyöngyös és Eger csapatát! Ezek rangadók a kézilabdában. Azért azt igazsághoz hozzátartozik, hogy sehol nem szeretik, ha egy idegen csapatnak szurkolói érkeznek, pláne, ha láthatóan, szervezetten hallatják a hangjukat. És ez így volt 1993-ban a megye 1-ben és ugyanígy az NB1-ben.

A másod, harmadik vonalban volt még lelátói élet máshol is?

Nem nagyon volt, van! Furcsa, de a mezőkövesdi sportcsarnokban még sosem volt több tucat fővel vendégtábor, és itt most kimondottan táborról beszélek. Ózdon volt egy kis társaság, illetve Tiszavasvári, ahol 20-25 fős tábor volt. NBI/B-ben Tiszaföldvár, itt már Ultras felirat is volt a vásznon. Aztán az első kecskeméti meccsünkön volt még egy csoportosulás egy Capricorn feliratú drapival.

És az első osztályban?

Veszprém, Szeged őket mindenki látja a tévében, de ott csak annyi van, amennyit látunk a képernyőn keresztül.

Tényleg ennyire silány?

Az egymás elleni meccseik vagy a BL találkozóik az más. Mi mindkét csarnokban voltunk. Volt 1.500 néző, de esélyük sem volt, simán leszurkoltuk őket. Nálunk még nem voltak. Persze valahol érthető, ha BL szezon van és utazol külföldre, nem biztos, hogy még egy teljesen érdektelen mezőkövesdi meccsre akarsz költeni.

Többiek?

Tatabánya, Balatonfüred, Csurgó, Gyöngyös, Eger, Orosháza ezeken a helyeken vannak még szurkolók, de nem az a stílus, amit mi képviselünk. Komló az egyetlen hely, ahol hasonló gondolkodású tábor van, mint a miénk.

Hogyan jött egyébként az előénekesi pozíció? Mióta vagy capo?

Az elejétől. Mindig az voltam. Mivel én voltam az első és mindenki úgymond hozzám kapcsolódott be, így én maradtam mindenkinél a „főnök”, a capo.

Viszont ez nálatok nem csak azt jelentette, hogy háttal a pályának levezényelsz egy meccset és élvezed a vezetői előjogokat?

Természetesen nem! Én szerveztem és intéztem szinte mindent. Nekem a hét minden napja ebből állt. Kijött a sorsolás, az első az volt, hogy tudatosítottam a brigáddal, hogy ez meg ez a nap meccsnap. Lement a hétvége, már terveztem a következőt. Nagyon az elején nem volt még telefon sem, tehát szó szerint menni kellett az emberekhez, de nem bántam, mentem, szerveztem, intéztem, kitaláltam és a többi.

Utánpótlás?

Sajnos az elmúlt „okos” évtizedben a fiataloknak már fontosabb lett az ingyen wifi a sportcsarnokkal szembeni szabadidőparkban, mint a meccsre járás, így az utánpótlás ide sem érkezett meg. Pedig egy-egy buszos túra az ország másik végébe feledhetetlen élmény, de sajnos a fiatalságot felénk sem érdekli a szurkolók világa, az „öregektől” pedig már nem várható, hogy 40-45 évesen a hátukon cipeljék a csoportot, így manapság változó 10-30 fős létszámmal, de 24 év óta folyamatosan jelen vagyunk a sportcsarnok lelátóin, ami hihetetlenül nagy szó.

Míg sok helyen generációváltás történt, nálatok a családi kötelezettség ellenére mégis te maradtál a capo? Mi ennek az oka? Hogy bírod?

Ahogy már mondtam, a fiatalokat tényleg nem érdekli a lelátók világa. Pedig te is tudod, milyen egy igazi idegenbeli utazás. Az, hogy együtt vagytok, egy a cél. Odafelé tényleg őrület a buszon, jön a meccs, kiordítasz magadból mindent és akkor még vár rád egy mocskos hosszú hazaút, ha kikaptatok a meccsen, akkor még hosszabb. ….. de ez tényleg egy jó érzés, egy jó dolog! Szinte majdnem minden idegenbeli túráról van egy emlék. És ugye együtt vagy a haverjaiddal, ha kell hazafelé az utolsó szendvicsét ossza meg veled.

Vezetőként azért picit másabb?

Csoportvezetőként még nehezebb, mikor folyamatosan hallgatnod kell: „Álljunk meg pisilni! Miért állunk már meg megint? Álljunk meg cigizni! Miért nem tudtál cigizni, amikor megálltunk pisilni? Haladjunk már, nem érünk oda! Szállj már fel a buszra, induljunk már el! Álljunk meg a mekibe! Nehogy már megálljunk valahol! Legközelebb nem jövök! Legközelebb kocsival jövök!” és a többi.

És mit mondasz te erre?

Nem foglalkoztat, megszoktam ezeket a „hisztiket”, bár elszoktam gondolkodni, hogy mi a picsáért kell ez nekem? Miért nem csinálja már más?

Miért?

Hogy miért? Egyszerűen nincs más! Voltak próbálkozások, de vagy nem megfelelő volt a személy, vagy egyszerűen nem igazán hallgatott rá senki. ….. ha nem muszály manapság már nem állok a tábor elé, ha kell akkor újult erővel!

A család hogyan viszonyul mindehhez?

A feleségemmel, Edittel 1995-ben kezdődött a közös kaland, de  akkor már elég aktívan jártam meccsre, így ő már tudta mibe kezd bele. Az MKC meccsek annyira nem, de a Fradi és a magyar válogatott meccsek őt is érdekelték, így ha tudott, akkor ő is jött velünk.

Gyerekek?

Inkább Fradi meccs. A Magico-val még nem akarnak együtt utazni, pontosabban én nem akarom.

De voltak már?

MKC meccsen ritkábban, de Fradi meccsen többször voltunk együtt.

Hogyan élik ezt meg?

Természetesen a B-középben vagyunk akár hazain, akár idegenben. Tetszik nekik, ismerik a nótákat, ugyanúgy szurkolnak, ahogy más, simán tudják kezelni a füstbombákat, görögtüzeket. Egyébként a lányom 6, a fiam 4 évesen már Fradi – Újpest derbin volt, ráadásul a Népstadionban 35.000 nézővel. Gergő szeret szurkolni járni, Fatime hidegben nem.

Egyéb emlékezetes meccsek neked, nektek?

Kassa –Juventus 1997.10.22-én. Mikor Telek Manci a Fradiból a Kassához igazolt és velük bejutott a BL csoportkörbe, mondtam a feleségemnek, milyen jó volna egy kassai kirándulás egy BL meccsnapon. Aztán én ezt valamennyire el is felejtettem, de mikor közeledett a születésnapom két héttel hamarabb kaptam meg tőle az ajándékot, két jegy volt a Kassa- Juve BL meccsre.

Hogyan sikerült ezt véghezvinnie? Azért akkoriban még nem volt nagy divatja az online jegyvásárlásnak?

Egy Szlovákiában élő ismerősén keresztül sikerült jegyet szereznie, így beültünk a Trabant kombiba és irány Kassa.

Élmények?

Kora délután értünk oda, rengeteg időnk volt még, így szétnéztünk a városban, ahol találkoztunk vendégszurkolókkal is. Rémlik, hogy nagyon hideg volt, így nem akartunk olyan hamar bemenni a stadionba, próbáltunk volna tenni egy kört a létesítmény körül, de nem engedték. Ami érdekes volt, hogy volt egy 2 literes flakon nálunk, amire rákérdeztem a beléptetésnél, hogy hova tegyem? Azt mondták nyugodtan bevihetem. Furcsa volt, de aztán láttam, hogy bent a nézők literes szeszes üvegből itták a pálinkát. Nagyon hideg volt bent, a meccs annyira nem lett emlékezetes, ráadásul se Kassa, se Juve szurkoló nem vagyok. Telek Manci jól játszott, de egy Del Piero szabadrúgással nyertek a vendégek. A meccs után egy fél óra gyalogút a kocsihoz, eléggé szét voltunk már fagyva, jó volt az a kis mozgás. Kassáról kifelé még kötekedtek a szlovák rendőrök egy ellenőrzésnél, azt nem tudom miért, de aztán elengedtek. Valamikor hajnalban értünk haza, egy újabb BL élménnyel.

Hangulat a lelátón?

Ha jól emlékszem 1-2 tucat Juve szurkoló volt csak, a hazai táborban, ha jól rémlik voltak Diósgyőrből is. A hangulat nem volt az igazi, vagyis nem rémlik, hogy olyan jó lett volna.

Egyéb érdekes külföldi meccsek?

Érdekes módon, pár kivétellel, nem jártam külföldre meccsekre, pedig Mezőkövesden elég gyakran utazik a brigád a válogatott vagy a Fradi meccseire külföldre.  Sose volt külföldi kedvenc csapatom sem, pedig az Ultra – A Kemény Mag című film után sokan lettek Róma szurkolók. Az AS Róma himnuszát viszont én is kedvelem! Ahogy éneklik a stadionban, azt szinte mindig meghallgatom, amikor adja a TV. Kedvenc csapat híján inkább a játékosok játékát szerettem nézni. Ilyen volt a Barcelona csatársora Messi, Suarez, Neymar, de Bale, Ribery, Robben játéka is tetszett.

Az utolsó kérdés Debrecen? DVSC?

Nem sok minden. A Fradival jártam többször mindkét stadionban. MKC-val 1 meccs ugrik be. Vonattal mentünk és a meccs után gyalogoltunk a stadion mellett, ahol a Loki – Vidi meccs készülődött. Pont akkor értek oda a vendégszurkolók mikor ott jártunk. Megismertek, mondták, hogy menjünk be a vendégbe.

Honnan az ismeretség?

Még Siófokról ismernek, szurkolói focitornákról, egy péntek este együtt szórakoztunk.

Bementetek?

2-3-an mentünk be, volt még idő a vonatindulásig.

Más?

Még egy sztori volt a Debreceniekkel. 3-4 évvel ezelőtt Gyöngyösön játszottunk. Két mikrobusszal és kocsikkal mentünk a rangadóra. Félúton megálltunk egy autópálya parkolóban. Aznap volt egy Ferencváros – Debrecen focimeccs is, és pont Fradi szurkolók mellé parkoltunk le. 5-10 perce voltunk ott, mikor 2 busznyi Loki ultra gurult be. Szerencsére a nagy területű parkolóba és pont a legmesszebb részen álltak meg. Viszont kiszúrták a mellettünk kajáló Fradistákat és lassan elindult felénk a tömeg nagy része. A Fradisták összepakoltak és be a kocsiba, mire a Loki odaért már csak a mozgó autók kaptak. Rájöttek, hogy mi nem velük vagyunk, jó páran be is azonosítottak minket, hogy Magico, az kézilabda!

Még valami, amit meg szeretnél említeni?

Egy dolog még, ami személy szerint nekem nagy büszkeség. 2018-ban bekerültünk 1.1 millió követővel rendelkező Ultras World oldalra. Ide elég ritkán kerül be magyar csoport, főleg, ha az csak egy kis csoport.

Kép: Ultras World

Köszönöm! Nagy élmény volt ez a „Matyó” időutazás! Kívánom neked, nektek, hogy a lassan 30 éve megkezdett szorgalom, kitartás és a lelátón nyújtott mentalitás soha el ne tűnjön az MKC meccseiről. Mert nem csak egy táborral lenne szegényebb a magyar szurkolói társadalom, hanem egy olyan csoporttal is, akik a kezdetek óta változatlanul hozzák azt, amit egy magamfajta öreg harcos a nagybetűs ULTRAS-nak nevez. Hajrá MKC és kitartás Magico Ultras.

Köszönet a segítségért Csukának és Nándinak!

Utószó: „Az érdem elsősorban a tiéd Györke! Ha közülünk valaki nem lenne, akkor ezt elbírta volna a tábor szinte bármelyik korszakában, a te hiányodat viszont már a katonaságod alatt is megsínylette!” – Csuka

Képek: Magico Ultras Mezőkövesd, Csuka, Györke, Zega, Belkovics Krisztián, Ultras World

hancsi78

DVSC - Videoton (2022.04.30)

Debreceni VSC – Videoton FC 0-3

Debrecen, Nagyerdei Stadion

2022.04.30 NBI

2014-15 körül vetődött fel egy gondolat pár régi harcostárs fejében, hogy minden évben, legalább egy meccsre össze kellene trombitálni azokat a srácokat is, akik ilyen-olyan okoknál fogva már nem aktív részesei a debreceni lelátónak, de egykoron meghatározó szereplői voltak a Lokista tábornak és csoportoknak. A gondolatot tettek követték és 2016-ban a Szívtiprók Ultras Debrecen 20 évét bemutató könyv kiadására és az aktuális focitornára meg lett szólítva nép, amolyan próba gyanánt. Ez egész jól sikerült, így egy hazai Újpest elleni meccs (ez még nagyobbat szólt) következett, hogy egy felcsúti kirándulással záruljon az eddigi nosztalgiavonatozás, vagy ha úgy jobban tetszik az öregdiák találkozó. Aztán jött egy kis szünet, majd a covid, a lezárások és az össznépi ramazúri feledésbe merült. Viszont az idei esztendő ismét lehetőséget adott, hogy újra összerázódjon a fiatal, öreg, fiú, lány, ultra, huligán, szimpla néző úgy „ámblokk” mindenki, aki egyszer részese volt a debreceni lelátónak, és most úgy gondolta, itt az ideje visszatérni, legalább egy meccs erejéig a táborba. 

Nagy toborzás nem volt az eseményt illetően, egy kiértesítési rendszeren keresztül jutott el a hír a legtöbb emberhez, vagyis, hogy az április 30-i Videoton elleni hazai meccsen lesz újra egy nosztalgikus találka. Azért valljuk be, nagy lázba nem jött a nép, de mint minden évben most is sok olyan ember jött el, akik eddig még nem voltak, viszont sokan távolmaradtak azok közül, akik eddig minden évben eljöttek. Szóval így utólag vegyesek az érzelmek, de az egyértelmű volt, hogy megfelelő ráhangolódás, beharangozó és összefogás nélkül, csak egy kicsivel több egy-egy ilyen társas találkozó, mint egy átlagos meccs. Persze mint a felcsúti kirándulás kapcsán itt is rengeteg hátráltató tényező jött elő. Mindjárt a legkomolyabb, hogy az MLSZ bezárta a hazai B-lelátót, így az NBII-ből már ismerős ideiglenes szektorokban vert tanyát a tábor. Aztán, hogy ne csak ennyi legyen, a paksi pályára rohanás miatt megszülettek az ítéletek, amely több mint 50 ember kitiltásához vezetett, de ezen a meccsen és a szezon hátralévő meccsein mindez még nem emelkedtek jogerőre, de a néphangulatra erősen rányomta a bélyegét. Persze aki jönni akart az jött és ki-ki a maga habitusában gyülekezett a nap folyamán erre-arra, de egységesen a Víztoronyban volt találka koradélutántól. 

A meccsnek volt még egy pikantériája, nevezetesen a két tábor aktív állománya nagyon összerúgta a port az elmúlt két találkozón, így sok idősebb szurkoló (akik nem jártak mostanság Loki meccsen) egy teljesen új szituációba csöppent. Visszatérve a gyülekezőhöz. Jöttek a népek, gyűltek, gyülekeztek, beszélgettek, sörözgettek, néha énekelgettek, jó volt látni sok megjelent régi arcot, na meg azt, amikor megpróbálták egymásról kitalálni, hogy te ki is lehetsz, mert ismerős ugyan a fizimiska, de eltelt egy, de több esetben két évtized is az utolsó találkák óta. Ilyenkor sajnálhatja az, aki nem jött el, mert ezek az a találkozások és azaz „Ó baz+ te vagy az!”szituációk egyszerűen pótolhatatlanok. Szóval összejöttünk, beszélgettünk, befutott pár diósgyőri fiatal is, majd szedelőzködtünk és elindult a nem túl hosszú menet, a nem túl távoli Nagyerdei stadionba. Pár kisebb füst és hanggránát szárnyra is kapott, de ez csak amolyan itt vagyunk, együtt vagyunk elindultunk jellegű volt, majd jött a Vidi elleni meccsek mostani klasszikusa, a Fehérvár szidása. Ez azért nekem még mindig furcsa és persze az is marad! Húsz barátságos év és meganyi jó cimboraság után, nekem azért nem áll a számra a Videoton és szurkolóinak a gyalázása. Egy semleges szakítás azért emberibb lett volna mind a két fél részéről, mind a két félnek! Nem hiába mondják, a legjobb barátokból lesznek az legádázabb ellenségek és ezt most a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, mind a két oldalon. A fiatalok szemében, megnyilvánulásaiban olyan gyűlölet sugárzik, hogy nem igen lehet tudni, hogy hová fog mindez vezetni, vagy mikor fog csillapodni. Egyelőre nem látszik, hogy a meghatározó emberek közül bárki is a békére vagy legalább a semleges viszony kialakítására törekedne. Szóval a Vidistákat szidva elindult a menet, hogy egy gyors bejutás után elfoglalja a nem túl acélos debreceni tábor az ideiglenesen kijelölt szektorát. A korlátra a megszokott lepedők kerültek, itt volt a baráti táborok 1-2 képviselője, de drapikat nem hoztak és eleve, látványos elemek ma nem tűzdelték a debreceni szurkolást. A Vidisták közben már a szektorukban voltak, nem volt túl nagy felhajtás a szektorfoglalásuk körül és nem is tudok róla, hogy az elmúlt két meccs pörgős eseményei után most is oly intenzív lett volna a kapcsolatteremtési fázis. A létszámuk olyan 80-100 fő körüli lehetett és egységesen, összetömörülve álltak, többnyire feketében, a Red Blue Devils lepedője mögött. 

A szurkolásukból ugyan kevés szűrődött át a hazai táborba, de azért mozdulataikból látszott, hogy nem pihenni jöttek a Nagyerdőre, amihez a csapatuk is kellő asszisztációt nyújtott és lemosta az akaratgyenge debreceni gárdát a pályáról. A gólok és a biztos győzelem tudatában a vendégszektor élénk maradt és mondhatnánk, hogy tőlük zengett a stadion, de ez csak félig volt igaz, mert a vereség ellenére a debreceni kanyar sem csendesedett el, sőt, a rangadónak megfelelően végig szurkolt. Egyedül a létszám volt számomra kevesebb a vártnál és kicsivel több látványelem azért feldobta volna a piros-fehér egységet, így viszont maradt pár kétrudas és lengetős. Az ellen szidása az végig meg volt a meccs alatt, de a Fehérvár mellett a többiek is sorra kerültek, mondhatni futószalagon jöttek az ellenfeleket becsmérelő nóták is. 

Kép:Hajdú-Online

A meccs nagy csalódás volt, így jobbnak látta mindenki, ha italba folytja a bánatát és hajnalig mulat valamelyik debreceni kricsmiben. A Fehérváriakkal meccs után sem volt kontakt, így az ádáznak kikiáltott ellenségeskedésnek ez a nap egy csendes szegmense volt csak.

hancsi78

ETO on tour Debrecen

A szervezett szurkolás magyarországi térnyerése előtt a vidék egyik nagy szurkolói fellegvára Győr városához volt köthető, mint ahogy a legsikeresebb vidéki egyesület is a Rába ETO volt akkoriban. Debreceni szempontból nem volt nagy visszhangja a győri zöld-fehérek vizitjeinek, jöttek, láttak és többnyire 1-1-et játszottak a Vágóhíd utcában, vagy a Nagyerdőben. Szurkolói szempontból nem volt ezeknek a találkozóknak komolyabb tétje és a mindenkinek kedvező döntetlenek nem is korbácsolták túl a két tábor lelkesedését, így nagyon fel sem paprikázódtak egymás ellen a felek. A két csapat egyébként közel hasonló utat futott be az első világháborúig, vagyis az ETO is a körzeti bajnokság egyik meghatározó gárdája volt mint a Debreceni Vasutas, csak ők a nyugati oldalon. Aztán az NB-s rendszer bevezetése után elkezdtek ők is kapaszkodni az első osztály irányába és nekik pár évvel hamarább sikerült felkerülniük mint a DVSC-nek. 1943-ban került sor az első találkozóra a két gárda között, amely emlékezetes marad, hisz az osztályozó csoportmeccsen a Győr 7-0-ra ütötte ki a Debrecent. A visszavágón született 4-2-es debreceni siker csak gyenge vigaszt jelentett a piros-fehér drukkereknek a csúfos vereségre, viszont a többi meccs eredményét is figyelembe véve, a DVSC jutott fel a legjobbak közé, amely tény már igazi gyógyír volt a debreceni drukkerek számára. A következő évben félbeszakadt a bajnokság, mert a háború elérte Magyarország földjét is, de az 1945-46-os nagy „Országos Bajnokságban” mind a két csapat bejutott, csak a csoport volt más és a rájátszásban sem találkoztak a felek, mert a Győr nem tudta beküzdeni magát a legjobb tízbe, míg a DVSC-nek ez sikerült. A negyvenes évek végén azért három szezont együtt töltöttek a legmagasabb osztályban, majd a DVSC alacsonyabb szintre ereszkedett és csak a hatvanas években volt újra randevú, de abban sem sok köszönet volt a Lokinak, mert ismét egy hetest kaptak, de ezúttal hazai pályán a közben már Győri Vasas ETO néven szereplő Rába-parti alakulattól. Ekkor az ETO magyar bajnok is lett, a Loki meg visszaereszkedett a másod, majd a harmadik vonalba, azaz nem volt találka a két fél között egészen a hetvenes évek végéig, amikor is a DMVSC fogadta a Rába ETO-t. Így érkezünk el a bevezető pár mondatban taglalt nyolcvanas évekig, a nagy Rába ETO csapatáig és táborig, a látszólag megbeszélt 1-1-es döntetlenekig, majd az szervezett szurkolócsoportok megjelenéséig, az 1991-es esztendőig. Pont ekkor még egy osztály választotta el a két csapatot és szurkolótáborát, de elérkezett 1993 ősze, amikor DVSC újra az NBI-ben szerepelhetett.

 

Az új érában 1993. október 30-án érkeztek elsőnek a győri drukkerek a Hajdúságba, de mindössze negyvenen jelentek meg a keleti blokk közepén. Két szimpla zöld-fehér molinó volt csak velük, a győri csoportosulások láthatóan nem voltak jele, és akik elutaztak sem szurkoltak a meccsen. A két fél nem nagyon érdeklődött egymás iránt, így a semlegesség jegyében telt el ez a randevú.

Kép: MLSZ Archívum

1995-ben már komolyabb létszámban jelentek meg és a zászlóparkjuk is komolyodott. A kipakolt két molinó már nem csak szimpla zöld-fehér volt, hanem az egyik csíkos, a másik pedig kockás, ami lényegesebb, hogy a Green Lions megjelent a vendégszektorban, így most már arca is volt a Hajdúságban vizitáló ETO tábornak, habár elég láthatatlan volt ez még így is. A jó létszám és a kedvezően alakuló meccs (2-1-re nyertek) ellenére nem volt egy pokoli hangulat a soraikban és a hazaiak provokációja se nagyon rángatta meg az oroszlán bajszát.

Sajnos 1996 júniusára nem mentették ezt a „jó” formát és mindössze 20 győri volt a vendégben zászlók és szurkolás nélkül. A csapatuk harmatgyenge volt ebben a szezonban és a kiesést jelentő 15. helyen végeztek, de szerencséjükre az MLSZ épp létszámot emelt, így maradhattak.

A szerencsés bennmaradás ellenére nem jöttek nagy lázba és 1997-ben a tavaszi nyitófordulóban mindössze negyvenen voltak az Oláh Gábor utcában. Egyetlen zöld-fehér zászlót akasztottak ki a hátsó kerítésére, majd ülve, csendben végignéztek egy álmosító 0-0-át.

1998 májusában a főbb győri csoportok ugyan nem bontottak zászlót, de a Borsodi Green Tigers megjelent és mellette egy Hajrá ETO és egy Hungary – Győr lepedő is kikerült és a 100 körüli létszámukkal sem volt gond.

Még ebben az évben, de már az új szezonban is utazniuk kellett Debrecenbe. Egy nagybusszal jöttek, de a busz késett. Az idejében érkezőkkel együtt mintegy hetvenen lehettek a vendégbe, viszont meglepetésre egyszerűen leültek és nézték a meccset. A góljaik után megrázták egy kicsit az öklüket, talán még egy „Hajrá Eto-t!” is megeresztettek, de ennyi és semmi több. Zászlót egyet sem hoztak magukkal.

Tavasszal a Magyar Kupa elődöntőjében is ugyanez volt a párosítás és győri drukkerek létszáma is ugyanakkora volt a vendégszektorban, de mégis mekkora a különbség volt ez a találkozó. Eleve hétköznap jöttek ennyien (ok, tudom, ingyenbusz), mondjuk ekkor is késtek egy negyedórát, ami pont elég volt ahhoz, hogy ne lássanak egy találatot sem a meccsen. Viszont a nagybusszal most az aktív állomány utazott, így kikerült a Green Lions, Wild West Győr, Arrabona 1997 transzparense és egy nagyobb csíkos lengetőst is bevetettek. Ami még fontosabb szurkoltak és az első félidő hátralévő részében le se akartak állni, pedig nem nekik állt a meccs. A második félidő elején egy ETO címeres nagyzászlót húztak a fejük fölé, majd ugyanolyan intenzitással szurkoltak, mint korábban. Nem is hagyták abba a lefújásig és még utána sem, mert a vereség és a kiesés ellenére a csapatukat éltették még percekig. A hazai oldallal nem volt különösebb gondjuk a nap folyamán és megjegyezendő, hogy ilyen jó fellépésük még nem volt Debrecenben.

Kép: 3. Félidő

1999 augusztusára nem tudták átmenteni ezt a jó formát és alig negyvenen érkeztek egy angol zászlóval és egy Hungary – Győr drapival. A csoportok ismét távol maradtak, de most legalább szurkoltak így is, változó intenzitással. Viszont a hazaiakkal egész komoly szócsatába bocsátkoztak, aminek nem sok értelme volt, lévén a meccs után semmi nem történt.

A 2000-es kvalifikációban nem egy csoportba került a két gárda, de mind a ketten sikeresen kivívták az első osztályban maradást, így novemberben már jöhettek a Győriek ismét Debrecenbe. Negyven körüli létszámmal érkeztek, de most a csoportok (Wild West, Arrabona, UCSK) kisebb lepedői is kikerültek. A szurkolásuk nem volt egetverő, de azért néha egész jól belejöttek. A hazai oldallal megint csak verbális eszmecsere volt a meccs alatt, utána semmi.

A 2001-es alapszakasz második meccsére csak 15-en érkeztek az UCSK és a Borsodi Green Tigers vásznával. Szurkolni nem sokat szurkoltak, de a hazaiaknak bőszen mutogattak, így nem csoda, ha Ebesen utolérte őket pár hazai kocsi és megkérdezték mire volt ez jó?

A rájátszásban mind a két csapat az alsóházba került és az utolsó fordulóban, egy tétnélküli meccsen csaptak össze, amelyet a DVSC 4-0-ra megnyert. Talán a tétnélküliség, talán a közöny, talán az őszi debreceni rajtaütés, vagy ki tudja miért, de egyetlen győri szurkoló sem volt a találkozón.

Ez a hozzáállás annyira megtetszett nekik, hogy a következő szezonban sem érkeztek az alapszakaszbeli meccsre.

A rájátszásban sem vitték túlzásba és csak egy kocsinyi ember üldögélt a Borsodi Green Tigers drapija mögött.

2003 októberében ismét a távolmaradást választották és a Téli Teremtorna debreceni döntőjére sem érkeztek. Ez egy nagyon gyenge periódus volt részükről. A rájátszásban külön „házba” került a két csapat, így az újabb „nem utazós” blama ezúttal elmaradt.

2004 augusztusában sem jelentek meg, pedig az MLSZ visszatért az alap bajnoki rendszerre, így mindössze egy bajnoki meccset kellett volna letudniuk Debrecenben. Nem tették, nem utaztak el és kihagyták az újabb téli teremtornát is a következő év elején. *Pontosabban megjelentek, de az MLSZ vagy a DVSC telepakolta a vendégszektort gyerekekkel, így a vonattal utazó két fő nem tette ki az UCSK vásznát.

A jeget 2006 márciusában sem törték meg és újra üresen hagyták a vendégszektort az Oláh Gábor utcában.

A következő szezonban már jöttek tucatnyian, de csak pár mez, sál jelezte, hogy melyik csapatért lelkesednek, szurkolni nem szurkoltak, zászlókat sem hoztak.

2007. július végén is hozták ezt a nem éppen acélos létszámot, de most egy pici zöld-fehér molinót legalább a kerítésre tettek.

2008 májusában a tavaszi Ligakupa Döntőben is utazhattak volna a Hajdúságba, de ezúttal sem tették.

Pont egy év múlva lett volna az újabb vizitre lehetőség, de ezúttal is csak egy kocsival jöttek, nem szurkoltak, de legalább állva megtekintették a meccset.

Ismét volt egy évük, hogy felkészüljenek egy kis keleti utazásra és végre gatyába rázták magukat és 2010 májusában betoppantak megfelelő létszámban és külsőségekkel. A dolog szépséghibája, hogy a bronzra hajtó csapatuk dobta össze megint a buszra valót, de legalább kaptak az alkalmon és utaztak. Mint általában a nagyobb létszámú utazásaik esetén most is késtek, nem is kicsit, az első félidőt szó szerint nélkülük rendezték, de aztán nagy dirrel-durral elfoglalták az vendégszektort az ultrák és az azon kívüliek. Összevissza olyan nyolcvanan lehettek és a kihelyezett zászlók számában csúcsot döntöttek. Kint volt az UCSK két lepedője, az UBAS, Zöld Stílus Szurkolói Csoport, Infinity Győr, Youth Infinity, Etosokk transzparens és egy ETO feliratos magyar lobogó is. Látványként pár kisebb rudast is meglengettek és egy „Boldog Szülinapot!” kiírást is kifeszítettek, de nem tudni kinek? A szurkolásuk jó, hangos és folyamatos volt, a döntetlennel pedig elérték, hogy az első három hely sorsa az utolsó fordulóban dőlt el ebben a szezonban.

Az újra életre keltett téli teremtorna debreceni döntője most sem hozta őket lázba, ami nem csoda, mert csak a B csapatuk érkezett, az A csapat már rég Törökországban edzőtáborozott.

2011 áprilisában csak 10-en vállalták be a hajdúsági túrát, ami nagy szó, mert épp náluk és épp ekkor rendezték a női kézilabda magyar kupa négyes döntőjét, amiben az ETO is érdekelt volt. A 10 fő hozott magával jó pár zászlót: UCSK, UBAS, Ultras Győr és egy DAC címeres Nyárasd magyar trikolor is kikerült. Az alacsony létszámuk ellenére szurkoltak a meccsen és az egyenlítő góljuk után a kerítés tetején csüngtek. Valahogy így kellene ezt csinálni, alacsonyabb létszám esetén!

2011 októberében minden csúcsot megdöntöttek és a bajnoki aranyra hajtó csapatukat mintegy 800-an kísérték el Debrecenbe. Persze a klub most is besegített, de ezt már fel se kell venni, annyi, hogy a miskolci ingyen buszoztatást most azzal fejelte meg a klubjuk, hogy a belépőket is kifizették a vendégszurkolóknak. 11 buszt adott a klub, de azért voltak, akik magánúton tudták le a túrát a rendőrök pedig háztól-házig kísértek a konvojt. A magas létszám ellenére a beléptetés kissé lassú volt, de a kezdésre beért mindenki. A kerítést teljesen kidekorálták, előre kikerült az UCSK, UBAS, Green White Ultras, Infinity Unity, Youth Infinity, Zöld Stílus Szurkolói Csoport és pár kiegészítő lepedő, míg oldalra az Etosokk és egy Nyúl feliratú magyar zászló. A meccs elején az egész szektor megdörrent, de a későbbiekben csak egy 150-200 fős magot tudtak rávenni a szurkolásra, de folyamatosan csak egy 70-80 fős aktív brigád énekelt. Viszont ők kitettek magukért a GWU pár egy és kétrudast is bevetett, illetve egy zászlót is mindig a fejük fölé rángattak a Zöld Stílus műhelyéből. A második félidőben alábbhagyott a lelkesedés és az utolsó negyedórában mozgatták csak át a szektort, amúgy csak szócsatát vívtak a szomszédos debreceni szektorokkal és nézték a csapatuk aránylag sima vereségét. Nem volt ez rossz fellépés részükről, főleg a létszám volt kiemelkedő.

2012-ben a bajnoki nyitányra érkeztek Debrecenbe, mintegy hatvanan az UCSK, Green White Ultras, Zöld Stílus lepedőkkel és pár kiegészítővel Győr, Eto címer, szimpla zöld-fehér zászló. Nem mutattak egységes képet, szurkolni se szurkoltak, teljesen idény eleji formában voltak a lelátón, de a pályán is kaptak egy négyest.

2014 márciusában a Ligakupa negyeddöntője volt a két csapat és szurkolótábor következő közös állomása, de erre a meccsre nem érkeztek ETO drukkerek.

Egy hónap múlva a bajnokira 50-en érkeztek az Infinity és Zöld Stílus csoportok zászlóival és kisebb lengetősöket is bevetettek. Elég szétszórva álltak a vendégben, de ez nem akadályozta a szurkolásukat, egész jól eldalolásztak a kilencven perc alatt. Emberhátrányos helyzetükben a döntetlenért szurkoltak és össze is jött nekik. A meccs után egy kocsival belefutottak a hazaiakba, de gyorsan elinaltak, nem voltak mozgolódós kedvükben.

2015 májusában már kitört a botrány és tudta mindenki, hogy a győri csapatot visszasorolják a harmadik vonalba, de ennek ellenére, csak azért is alapon nekivágtak az utolsó NBI-es túrájuknak a szezonban. Mintegy 120-an toppantak be és velük volt pár nyíregyházi Elit és egy 20 fős lengyel (Unia Tarnow) tag is. A kerítést szépen feldíszítették, kikerültek a csoportok (Infinity Győr, Green White Ultras, Zöld Stílus) zászlók és a lengyelek is hoztak magukkal egy rakat molinót. A meccsen végig jó szurkoltak és a debreceni tábor aktuális bojkottja miatt tőlük zengett a stadion. A meccs már nem alakult ennyire jól számukra és 5 bekapott góllal búcsúztak az első osztálytól. Ez nem hatotta meg őket, hisz már tudták, hogy megfelelő licenc híján jövőre csak az NB3-ban lehet jelenésük. Megünnepelték a csapatukat, majd elköszöntek Debrecentől és az NBI-től.

Kép: Ultras Győr

A száműzetés miatt az NBI-ben azóta se találkoztak a felek. A Magyar Kupában volt randevú, de arra Győrben került sor. Viszont két évvel ezelőtt már a második vonalban vitézkedett az ETO, ahová a DVSC is kipottyant, így ha nem is a magyar elit ligában, de a második vonalban újra utazhattak a Hajdúságba.

Elsőnek a DEAC ellen jöttek a Nagyerdőre és mintegy 20-an voltak a vendégben, de ebből csak egy 6-7 fő szurkolgatott az ETO Fanatics, Etoshokk drapik mögött, a többiek csak nézték a találkozót, amit nagy küzdelemben elvesztettek az Egyetemi csapat ellenében.

A DVSC ellen is jöttek, de mindössze 20-an, de legalább az ETO Fanatics, Infinity Unity csoportok is megjelentek. Mondjuk kicsit furán festett, hogy a drapijaikat előre tették ki, ők meg a szektor tetején álldogáltak. Sok potenciál nem volt ebben a létszámban, de azért szurkolgattak és néhány elvetemült még félmeztelenre is levetkőzött a novemberi hidegben.

Eddig így fest a Győri ETO szurkolók debreceni fellépése. Pár jó fellépés mellett sajnos gyakori volt az „üresjárat” soraikban, talán ha újra NBI-es lesz az ETO ők is jobban rákapcsolnak.

A női kézilabda meccseken, sokkal kiegyensúlyozottabb a győri tábor fellépése, igaz ott nagyon régóta már egy teljesen más közeg szurkol, mint a labdarúgó meccseken. Erről viszont majd máskor, egy újabb bejegyzés kapcsán.

Forrás: *Јцндѕи Бчжгьч

Képek: MLSZ Archívum, 3. Félidő, Ultras Győr, Sándor Mihály, Dihen Tibor, Szabó Viktória, Csuti, Ultras Debrecen

hancsi78