Újratöltve - ZTE on tour Debrecen 1990-2025

 Zalaegerszeg on tour Debrecen 1990 - 2025

Az első írásos emlékek az 1971-72-es szezonból származnak, mármint ami a zalaegerszegi szurkolók debreceni fellépését illeti. Akkor feljutásra volt esélyes a Zete és jelentős számú egerszegi drukker érkezett a Vágóhíd utcai stadionba, ahol sportszerűen végigszurkolták a meccset, az akkor még zöld-fehérben virító drukkerek. A nyolcvanas években az NB I-ben többször is játszott egymás ellen a két brigád, de számottevő zalai drukkerről egyszer sem szólt a fáma. Majd jött az 1991-es NB I-es osztályozó, ahol a Debrecenbe sereglett zalaiak már a Vágóhíd utcán elért döntetlennek is örülhettek, majd hazai pályán a hosszabbításban szerzett góllal az NBI-es tagságot is bebiztosították.

Az új időszámítás a kilencvenes évek közepén kezdődött a két szurkolótábor életében. Az időközben kieső, majd 1994-ben ismét feljutó Zete, a már egy éve a legjobbak között szereplő DVSC-vel immár az NB I-ben meccselhetett. Az első évben nem érkeztek sokan (tucatnyian) nyugatról, így mondhatni értékelhetetlen volt a fellépésük.

A következő évad elején hazai pályán bezsebelték a Wrong Side drapiját, ami pontot tett az addig semlegesnek nevezhető kapcsolatra. Igaz, a drapi elvesztése nélkül is szidta már egymást a két fél, ami főleg annak volt köszönhető, hogy a zalaiak jó kapcsolatban álltak a Ferencváros táborával, akiket Debrecenben egyre nagyobb utálat kezdett övezni. A zalai események ellenére a visszavágóra csak szimpla zetések érkeztek a Hajdúságba, mindenféle szervezett szurkolói kötődés nélkül, így esély sem volt a hazaiaknak bármiféle revansra.

1996-1997-es szezonban még a hazai meccsen sem jelentek meg szervezetten a kék-fehérek, így nem csoda, ha a debreceni vendéget is teljesen üresen hagyták.

1997 szeptemberében törték meg az átkot. Egy tömött nagy busszal érkeztek Debrecenbe és magukkal hozták a pár évvel azelőtt begyűjtött Wrong Side lepedőt. A vendégszektor elfoglalása közben az útleveleiket lobogtatták és az „Ázsia, Ázsia!” rigmust skandálták. Közben megszaggatták a debreceniek lepedőjét és hevenyészve rádobták az Armada ’93 és Brigade della Morte molinókra. A szurkolást csak az első félidőben erőltették, majd a mellettük lévő hazaiakkal hergelték egymást. A komolyabbra forduló szóváltás miatt a rendezőknek kellett beavatkozni, majd a rendőrség is megérkezett. Ezt a ziccert kihasználva, a hazai sárga mellényesek a kerítésen hagyott WS drapit visszadobták a jogos tulajdonosaiknak és a fáma arról is szólt, hogy a BA93 drapijának egy része is a hazaiakhoz került, de ez a mai napig csak egy meg nem erősített pletyka maradt. A további komolyabb rendzavarás elkerülése végett a rendőrök a buszra terelték a zalaiakat, majd gyorsan kikísérték őket a városból. 

A következő év tavaszán újra utaztak Debrecenbe és a 80 fős létszámuk nagyon jónak számított a városuktól 450 kilométerre. A meccs előtt egy órával már a stadion körül szállingóztak és meghajtottak pár kisebb debreceni csoportot, amivel a rendőrség figyelmét hamar felkeltették. A kerítésre az Armada és BDM lepedők kerültek, ám egy 10 perces intenzív szurkolás után teljesen elcsendesedtek. A hazai oldallal meglepetésre csak minimális párbeszéd zajlott. 

A következő évben véget ért a jó sorozatuk és meglepetésre senki nem érkezett nyugatról Debrecenbe, csakúgy, mint a következő évad alapszakaszbéli meccsére, amikor szintén üresen maradt a vendégszektor.

A sikeres kvalifikáció után egy osztályban maradt a két csapat és két kocsival jelent meg az Armada Ultras fiatal tagsága. Sok vizet nem zavartak, szinte nem is szurkoltak, csak bőrig áztak a fedetlen szektorban.

A 2001-2002-es szezon háromfordulós alapszakaszt hozott (az MLSZ már akkor sem volt eszénél) és kétszer az egerszegiek utaztak Debrecenbe. Az elsőn a fiatal ultrák (Armada Ultras) egy dobot vetettek be és szépen feldíszítették a vendéget.  A szektoruk viszont tele volt szimpla drukkerekkel (köztük debreceniekkel is), így elég nehéz volt megállapítani, hogy mennyien jöttek ténylegesen Zalaegerszegről. Ez a szám valahol 20 és 40 között lehetett. 

A második meccsen kiütéssel győztek a pályán, amit ők félmeztelenül tomboltak végig, ám ekkor csak 30-an voltak  a szektorukban, viszont biztosra állíthatom, hogy ott mindenki a kék-fehéreknek szorított. A rájátszásban külön osztályba került a két csapat így nem találkoztak. A DVSC a kiesés ellen küzdött, míg a Zalaegerszegi Torna Egylet begyűjtötte története első, és eddig egyetlen magyar bajnoki címét.

A következő esztendőben a nemzetközi kupa árnyékában 25-en érkeztek az alapszakaszban, ha már elutaztak szurkoltak egy keveset, majd nyugodtan távoztak. A rájátszásban helyet cserélt a két csapat (a Loki fent, a Zete lent), így ismét nem találkoztak. A  Debrecenben rendezett téli teremtorna döntőre viszont betoppant 30 Armada harcos egyen pulóverben.  A jó megjelenést egy kis szurkolás kísérte, megtalálták egy csöppet a szombathelyieket és a hazaiakat, majd az elvesztett elődöntő után hazafelé vették az irányt.

Az újabb debreceni fellépésre (2003. augusztus) mindössze 6 vendégszurkoló érkezett, viszont drapit nem hoztak magukkal, mint ahogy szurkolni se volt erejük. A rájátszásban ismét elkerülte egymást a két gárda, így ebben az évadban csak egyszer kellett (volna) utaznia Debrecenbe az Armadának, de azt nem tette meg.

2005-re a pár éve még bajnok ZTE csapata a csőd közelébe került, de a szurkolók előtt most nem volt akadály. A lehetetlen időpont ellenére húszan megjelentek Debrecenben az Armada és az Azzuro Avanguardia lepedőikkel és 4-5 fradista cimborával. A meccsen szurkolgattak, majd a forgóreklámmal akadt gondjuk, mert az nemes egyszerűséggel bekeblezte a lepedőjüket. Később  a vezetőség elleni tiltakozásuk jeléül megfordították a transzparenseiket, majd megtapsolták volna a csapatukat is, de azok nem mentek ki eléjük. A hazaiakkal amolyan semleges viszonyba kerültek, így nem kereste komolyabban egymás társaságát a két fél, se Debrecenben, se Zalaegerszegen. A találkozó után menetvonalon betértek a Ferencváros - Kispest meccsre támogatva a hazaiakat a barátság jegyében.

Mivel a csődtől megmenekültek, a következő szezonban harminc kék-fehér érkezett az Armada, Amici és Angels lepedőkkel és 8-10 kisebb csíkos lengetőssel operálva végig szurkolták a találkozót, ami az egyik leghangulatosabb fellépésük lett Debrecenben. A kerítésen feltűnt egy "Öcsi Örök" kiírásuk, amely a távozó legenda előtt tisztelgett, illetve egy fiatalok alkotta brigád, a Fighters is transzparenssel jelentkezett.

A következő évben megfejelték az előző évi remek szereplésüket és kb. negyven fővel, a már látott 8-10 csíkos lengetőssel kellőképpen felpörögtek a találkozóra. A kerítésre a megszokott zegi lepedők kerültek ki és feltűnt pár skót is a soraikban. A hazaiakkal csak szóváltás volt és ennél nem is lett mérgesebb a viszony azon a napon.

2008-2009-ben szintén jó létszámban érkeztek, de ezúttal több volt az öreg, kipróbált harcos a soraikban, ám pár kisebb lengetős ide, megafon oda, a szurkolásuk eléggé akadozott. A hazaiakkal továbbra sem volt semmi a meccs alatt, de a felügyelet nélkül kifelé gördülő buszukra rácsaptak a debreceni legények. A leszállással akadtak gondok, így a komolyabb összecsapás helyett a rendőrök jelentek meg és álltak a felek közé. A zegiek nekifordultak a rendőröknek, így sok tagjukat bilincsbe verve vitték be a kapitányságra. 

Talán az előző év eseményeinek hatására, vagy csak egyszerűen a fásultság miatt, hosszú évek után az Armada nem jelent meg Debrecenben, helyettük az Ultras Zalaegerszeg 5 tagja érkezett egy kisebb lepedővel, de másra nem futotta.

2010-re duplázták ezt a számot, de sajnos bő 20 perccel később érkeztek a meccsre mint azt kellett volna. Pedig a hazaiak készültek rájuk, lévén egy héttel korábban Szabolcsból hazafelé tartottak, amikor „bevették” a Hódost. Joggal feltételezték tehát a debreceniek, hogy ez amolyan előszele lehet a mostani fellépésnek, de nem így lett, így a móka elmaradt.

A következő évben ismét a stabilnak számító 10 fős UZ érkezett Debrecenbe, de most voltak szimpla szurkolók is a vendégben (ők láthatóak a képen), így a létszámuk magasabb lett.

2012-ben nem sok esélyük volt a bennmaradásra, de ennek ellenére egy mikrobusznyi Ultras tag csak elutazott Debrecenben. A drapijuk kitétele mellett néha még szurkolgattak is, de a hazaiakkal nem volt említésre méltó párbeszéd. Az események akkoriban amúgy is a zalai megyeszékhelyre tevődött át.

Sajnos a Loki – Zete rivalizálásnak 2012-ben vége szakadt egy hosszabb időre, mert többévnyi közös bajnokságban való részvétel után a kék-fehérek meglepő könnyedséggel estek ki a második vonalba, ahol többnyire az élmezőnyben végeztek, de 2018-ban a kiesés szele is megérintette őket. Ettől úgy megijedtek Zalaegerszegen, hogy a következő évben bajnokcsapatot fabrikáltak, ami azt jelentette, hogy hosszú idő után újra Debrecenben volt vizitjük.

2019 augusztusában egy kisbusszal és pár kocsival érkeztek az új nagyerdei stadionba, de a belépőjük csendes volt, ami fura annak tükrében, hogy egy héttel korábban a mezőkövesdi vendégben végig a cíviseket szidták. A hatalmas vendégszektorban elveszet az UZ 20 fője és zászlója, de azért néha hallhatóak voltak a mindenki számára az oly ismert "Zeg-Zeg-Zeg Zalaegerszeg" rigmus párszori elskandálása közben. A meccs után csendesen próbáltak eltűnni, de belefutottak egy nagyobb debreceni magba, így szapora lett a vége. 

A tavaszi harmadik fordulóban a beinduló világjárvány miatt zárt kaput rendelt el az MLSZ, így nem tudtak utazni a kék-fehérek. A csapatuk tök utolsóként, új edzővel ezen a találkozón éledt újjá és sima győzelmük után a bennmaradást is kivívták, viszont a DVSC innen meg sem állt az NB II-ig, így a következő esztendőben már ismét nem "írtak ki" DVSC - ZTE párosítást, kérdés, hogy abban a lehetetlen helyzetben ez számít e egyáltalán.

2021 augusztusában az NBI-be visszakerülő Debreceni Vasutas ellen mindössze tucatnyian utaztak Zalaegerszegről, és pár sálon és pólón kívül semmi nem mutatta, hogy honnan érkeztek, azaz a szervezett csoportok nem tették tiszteletüket és nem tették ki vásznaikat. Viszont két bátor fiatal fittyet hányva az ellenséges viszonyra felségjeleikkel körbesétálták a stadiont. Tisztelet nekik!

Tavaszra a harmadik körre megrázták magukat és duplázták a "tucatnyi" létszámot, de ami fontosabb az Ultras Zalaegerszeg és az Armada is zászlóval érkezett. Pár rigmus, nagy hatásszünetek, ez jellemezte leginkább ezt az áprilisi fellépést.

A következő évadban csak egyszer kellett a Nagyerdőn vizitálniuk, erre 2023 január végén került sor. A sima hazai győzelmet 15 fő nézte végig az UZ kötelékéből

2023 augusztusában érkeztek legközelebb a Hajdúságba, de csak tucatnyian árválkodtak a hatalmas vendégszektorban. A 25. perc körül befutott az UZ kocsija, így legalább egy zászló kikerült a vendégben, de ennél többre nem voltak képesek.

A harmadik fordulóra összekapták magukat, ami valószínűleg annak is köszönhető volt, hogy hazai pályán nem voltak valami "stabilak" a Debrecen ellen. A vendégben negyvenen jelentek meg és azért ez már az a létszám, ami ilyen távolságot figyelembe véve jól fest az UZ, Armada drapik mögött. Pár kisebb lengetőst is hoztak és a hangjuk is meg volt, amíg be nem kaptak három gólt. Velük volt pár fradista cimbora, amelyet egy zászlójuk (Ferencváros 1899) kitételével nyomatékosítottak, az már egy más kérdés, hogy vissza biztos nem értek a saját, Felcsút elleni meccsükre. A második félidőben a sima vereség ellenére végig szurkoltak, a hazaiakkal csak szóváltás volt.

2024-ben is augusztusban érkeztek elsőnek, de csak 15 fő álldogált elanyátlanodva a vendégszektorban. Nem néztek ki valami acélosan, szurkolással se nagyon próbálkoztak.

Az áprilisi harmadik fordulóra megint megrázták magukat és harmincan toppantak be a megszokott UZ, Armada felállásban. Most szurkoltak becsülettel, a csapatuk is jól ment, hisz a 88. percben vezettek 3-2-re és ők tomboltak is becsülettel. A győzelmi ünnep alatt arra nem nagyon számítottak, hogy egyenlít a Loki és a 96. percben a győztes gólt is megszerzi, így már nem volt mit ünnepelniük az utolsó pár percben.

2025-ben megfordult az utazási ráta a két csapat között és csak egyszer kellett Debrecenben megjelenniük. Hoztak egy stabil harmincas létszámot és a megszokott (UZ, Armada) külsőségeket. Szurkoltak is, amikor úgy tartotta kedvük, a hazaiakkal meg nem volt semmi említésre méltó.

Ezzel zárult az eddigi DVSC - ZTE fellépés zalai szempontból. Néha színes volt, néha egyhangú, de ne legyünk telhetetlenek, ilyen a mi futballunk és ilyen a mi kis magyar lelátónk.

hancsi78

Képek: 3. Félidő / Armada '93 / Derencsényi István (Deri) / Dihen Tibor / DVSC / Fehér Tamás (Kecsege) / Hajdú Online / Kurucz László /  Sándor Judit (Csuti) / Sándor Mihály / Ultras Debrecen / Ultras Zalaegerszeg / ZTE FC

Interjú - Norbi (Ultras Csapod)

 „Hiába megye három, én egész héten ezt várom!" – hangzik fel a Győr-Moson-Sopron megyei, alig 650 fős Csapod község szurkolóitól a biztatás hétvégente. Az Ultras Csapod a jelenkor egyik legjobban elismert kis csoportját adja az országnak, igazi hátországi banda, ahol nem cél és nem is realitás a magasabb osztály, de ők azért 15 éve hűségesen és aktívan kitartanak. A lelátói jelenlét mellett a kezdetek óta büszkén és hangosan hirdetik magyarságukat, és a nemzeti öntudat nemcsak a pálya szélén köszön vissza soraikból, hanem aktív részvevői is minden fontosabb, ilyen irányú megmozdulásnak és rendezvénynek. Ráadásul az ő kezdeményezésükkel és aktív szerepvállalásukkal helyi szinten is évről évre megemlékezéseket, rendezvényeket szerveznek, ám nem akarok minden fátylat fellebbenteni az Ultras Csapod 15 éves szerepvállalásáról, azt tegye meg helyettem Kovacsics Norbi, aki a kezdetek óta a csoport aktív tagja és vezetője, sőt, még annál is több.

Csapjunk is bele a szokásos kérdéssel. Hogyan jött képbe a sport, a foci?

Érdekes kezdés lesz, mert egyébként engem apró kölyökként még nem igazán érdekelt a foci. Ez adódhat abból is, hogy szüleim sem voltak rajongói egyetlen labdajátéknak sem. Ennek megfelelően apám sem fogott kézen soha, hogy „gyere fiam, megyünk a meccsre!”.

Akkor gyerekként még nem csapott meg a csapodi csapat varázsa?

Nem, de ennek ellenére voltam kinn alkalmanként Csapod-meccseken már akkor is, de nem tudnék ebből az időszakból semmilyen meghatározó meccsélményt felidézni.

Mikor jött az áttörés?

Valamikor 14 éves korom környékén kezdett el meghódítani magának a futball.

Mitől lett más a foci számodra?

Volt Csapodon egy betonozott focipálya, ahol suli után rendszeresen tobzódtunk, megszámlálhatatlan labdát rúgtunk rongyosra és vele együtt rengeteg cipőt koptattunk el. Hogy egy Romantikus Erőszak szám címét idézzem, itt éreztük úgy, hogy „miénk a grund”. Sajnos, a pálya már nem létezik, ám az élmények, amiket adott, örökre bennünk maradnak, ez biztos. Ezek voltak az első igazán maradandó sportélményeim.

Szurkolóként?

Akkor kezdődött el az is, hogy már a tévében is megnéztem egy-egy focimeccset. Eleinte csak a válogatott meccseit (2004-től kb). Hiába volt ez egy dicstelen korszaka a magyar focinak, nekem a Málta elleni „gigászi” csaták is megragadták a figyelmemet és táplálták tovább a szenvedélyemet a sportág, valamint a nemzeti színeink irányába.

Akkor a válogatott lett az alap?

Igen, a nemzeti tizenegynek akkor már aktívan szurkoltam.

Első válogatott meccsélmény?

Jóval később jött az első válogatott meccsélményem, amin személyesen is részt vettem, az egy Győrben, 2012-ben lejátszott Magyarország–Bulgária találkozó volt, ami 1-1-re végződött. Ide egy kisbusznyian utaztunk Csapodról, akkor már mint UCS tagok.

Térjünk egy kicsit vissza Csapodra, az ottani focira. Mennyire vagy képben a klub múltjával kapcsolatban?

Az 1960-as években alakult először focicsapat Csapodon. Nem ástam még bele magam túl mélyen a múltjába, de amennyire lehet tudni, sikeresnek számított a járási bajnokságban. Aztán már 1966–1967 körül megszűnt a futball Csapodon, és 1999-ig nem is volt itt csapat. Akkor született meg a Csapod SC, Németh László és Kocsis László jóvoltából. Érdekesség, úgyhogy leírom, hogy az első hazai Csapod-mérkőzésre 2000-ben került sor, az Agyagosszergény ellen. Nagy Tibor góljával 1-0-ra nyertünk, aki azóta sem távolodott el az együttestől, mindenben segíti, amiben csak tudja.

Akkor Nagy Tibor a csapodi labdarúgás élő legendája?

Igen, 2018-as bronzérem idején kapusként és edzőként vezette a dobogóra a társaságot. Nem mellékesen aktív tagja az Ultras Csapodnak is. Ugyan ezek kis szintek a profi futballhoz képest, viszont ennek ellenére jogosan írhatjuk, hogy ő egy igazi klublegenda itt, Csapodon.

Van esély arra, cél egyáltalán, hogy a megye háromból fentebb kerüljetek?

A megyei háromból feljebb lépni – a jelen követelményeket figyelembe véve – esélytelen. Tehát kijelenthetjük, hogy ez nem reális cél. Egy 650 fős falunak, mint Csapod, 2026-ban, igazán nagy küzdelmek árán sikerülhet az is, hogy két csapatot (első csapat és tartalék) versenyeztessen. Ez egyre több nagyobb községnek, sőt, kirívó esetben városnak (Fertőd, Harka, Fertőendréd, Balf stb.) sem sikerül már.

Akkor a 2018-as bronz a csúcs, és egy megye hármas arany (feljutás nélkül) lehet a cél?

A csapat dicsőségfalán a 2001–2002-es 2. hely a csúcs, amit még követett egy 3. hely a 2006–2007-es idényben. De igen, számunkra a 2018-as bronz volt a csúcs, hiszen azt tudtuk az UCS-vel személyesen átélni. Előtte és utána is, legjobb esetben is középcsapat voltunk, de soha nem volt esélyünk dobogóra lépni vagy bajnokságot nyerni. A csoportunkat nem a siker és a csillogás kovácsolta össze, talán azért is vagyunk ennyire kitartóak! Ezúttal azonban még a bajnokság megnyerésére is van esélyünk, szóval igen, ez lehetne a merészebb cél.

Szaladjunk kicsit előre, ha már szóba jött a csoport! Idén vagytok 15 évesek, és a csapat is szárnyal.

Úgy tűnik, hogy 2026 a mi évünk lesz! A csoportunk 15 éves fennállását ünnepeljük az idei évben, a csapatunk pedig stabilan, a tabella második helyén áll (jelen sorok írásának pillanatában) mindössze 4 pontra lemaradva az első helyezett Oslitól. Négy mérkőzésre vagyunk végre egy sikertől, hiszen a dobogó már biztos. De nem szeretnénk előre inni a medve bőrére. Piszok nehéz találkozók lesznek, de nagyon várjuk őket és természetesen készülünk is rájuk némi látványossággal!

Milyen a csapattal a kapcsolatotok?

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy baráti. Nem titok, hogy például én is tagja vagyok a vezetőségnek, és még van olyan UCS-tag, aki szintén. Így természetesen a vezetőséggel is baráti, korrekt a viszony.

Ez azért egy érdekes szituáció.

Az. Bármi büntetést kap a csapat a szenvedélyes szurkolásért, azt mi mindig magunkra is hárítjuk. Mivel belelátunk a működésbe, tudjuk, hogy mennyire nem egyszerű egy egyesület irányítása, fenntartása. Ezt igyekszünk is figyelembe venni a szurkolás alatt, ám persze a fanatizmus, az adrenalin nem mindig engedi a higgadt gondolkodást Ilyenkor vállaljuk is a felelősséget. Mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy ilyen esetekben, rendszeresen vannak olyan játékosok, akár vezetőségi tagok is, akik önként segítenek az adott összeg előteremtésében.

Akkor a közös programok is adottak.

Egyes játékosokkal sok esetben csinálunk közös programokat. Előfordul, hogy közösen sörözünk, bulizunk, egymás születésnapjait ünnepeljük. A nyáron tervezünk egy UCS 15 bulit koncertekkel, természetesen oda is várjuk majd őket, és tudjuk, hogy sokan jelen is lesznek. Ezek mind-mind segítik azt, hogy egy erős közösség épüljön itt, ebben a kis faluban.

Térjünk egy kicsit vissza az alapokhoz! Hogy kerültél a csapat közelébe?

Nagyjából 2006-ban lettem igazolt játékosa a Csapod SC-nek, és innentől kezdve a csapodi futballpályát is gyakrabban látogattam.

Ez azt jelenti, hogy már a „lelátón” is ott voltál, vagy csak a kötelező szerepvállalás miatt kerested fel a focipályát?

Öten-hatan voltunk, akik azonos időben, együtt érkeztünk a csapathoz. Mielőtt csapattársak lettünk volna, már barátok voltunk, így a kötelékeket ez csak szorosabbá tette. Miután lejátszottuk az „ifi” meccset, egyre többször fordult elő, hogy kinn maradtunk és megnéztük az első csapat meccsét. Az évek alatt aztán ebből már megszokás lett, de a szervezett szurkolás gondolata akkor még nem fogalmazódott meg.

Követted közben a honi magasabb bajnokságot, vagy az nem érintett meg?

Akkoriban már aktívan követtem a magyar bajnokság küzdelmeit és minden közvetítés alatt, sokkal inkább figyeltem a lelátót, mint a pályán zajló eseményeket.

Volt, akire jobban odafigyeltél a honi „nagyok” közül?

 Sopronban töltöttem a középiskolás éveimet, így ennek okán egyre több barátra leltem a Leghűségesebb városban, ami nyilván a Sopronhoz való kötődésemet is erősítette. A soproni focit követtem, illetve a lelátót is, hiszen ismertem már onnan pár srácot, de én nem jártam a Sopron meccseire akkor. Jóval később volt egy időszak, amikor igen, nagyjából 2019 körül.

Akkor a lelátói aktivitás is egyre közelebb került hozzád?

Ezek az impulzusok már egyre közelebb vittek ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennem az, hogy szeretnék egy olyan társasághoz tartozni, amelyik büszke a nemzeti identitására, fontos neki a sport és a saját közössége, a városa/községe iránti hűség. Viszont annyira szerettem Csapodot, hogy nem igazán tudtam magam máshol elképzelni, azonban Csapodon akkor még nem mertem egy hasonló csoportról álmodni. Idővel aztán a nagyobb és kisebb városok ultracsoportjait figyelve egyre közelebb került hozzám a kérdés: vajon Csapodon is születhetne valami hasonló?

Milyen példák voltak akkoriban előtted?

Akkortájban a régiónkban működött még megyei szinten tevékenykedő ultracsoport a Fertőd Fanatic és a Bad Boys Balf képében. Kettejük közül a fertődiek működtek tovább és voltak rám is nagyobb hatással, ám a balfiak is jó benyomást tettek rám. Fertőddel kapcsolatban tetszett, hogy ők sem féltek kirakni az irányjelzőt, pl. árpádsávos drapéria formájában, és az Iván elleni idegenbeli túrájuk is emlékezetes volt számomra. Volt még két másik csoport, akik ugyan már egy picivel később, az UCS korai éveiben kezdtek el rám hatást gyakorolni. Ők a Szentes City Bad Bones és a makói Lángszórós Alakulat voltak. Az egymás elleni meccseik, az ott bemutatott koreográfiák és az igényes molinóik nagyon tetszettek, illetve az is, hogy nem fukarkodtak a nacionalista szimbólumok használatával sem.

Hogyan sikerült a tapasztaltakat átültetni Csapodra?

2011-re már nagyjából tíz főre volt tehető azoknak a száma, akikkel közösen tekintettük meg a Csapod-meccseket. Ekkor már szétszórtan, de felharsant a társaságunkból egy-egy „Hajrá, Csapod!” rigmus.

Miként szerepelt akkor a csapat?

Csapodon a 2000-es évek elején kifejezetten sikeres focicsapat lépett pályára hétről hétre. Ennek megfelelően viszonylag sokan is jártak meccsre, és a nagyobb rangadókon volt némi kezdetleges szurkolás is, ami ugyan elég spontán és szervezetlen volt. Amennyire tudom, rigmusok tekintetében is az országban mindenki által unalomig ismert dalok csendültek csak fel, „értünk csörögnek a sörösüvegek” és a hasonlóak, de a falusi meccsekhez képest jó hangulat uralkodott nálunk akkoriban is.

Hogy festett mindez az Ultras Csapod közvetlen megalakulása előtt?

Még az UCS létrejötte előtt az egyik srác kihozott magával egy dobot a meccsre, és páran rápróbáltunk néhány egyszerűbb rigmusra, viszont nagyon szétszórt és töredezett volt az egész, mindenféle elképzelés nélkül. Még azon a mérkőzésen megszakadt az egész hamvába holt próbálkozás, ellenben nekem a végső lökést megadta. Én valami újat és kreatívabbat, nem utolsósorban komolyabbat szerettem volna.

Akkor itt már elérkezett a „tettek mezeje”. Hogyan alakult tovább?

Ezt követően elkezdtük magunkat különválasztani a többiektől a meccseken, és ezzel a lépéssel gyakorlatilag meg is született az Ultras Csapod, bár akkor még nevet sem adtunk magunknak. Ez valamikor 2011. augusztus-szeptember környékén következhetett be, és mi innen datáljuk az UCS megalapítását.

A politikai beállítottságotok egyből teret is kapott a meccseken?

Abban biztos vagyok, hogy akkor már megvolt életem első Harcos-kabátja és többen is voltunk már, akik a ruházatunkon sem rejtettük véka alá a politikai hovatartozásunkat.

Első zászlós megjelenés?

Az első drapériánk 2011. decemberének végén született meg, egy azóta már sajnos elhunyt csapodi vállalkozónak köszönhetően, akit Gáncs Gábornak hívtak. Nyugodjon békében! Szerettük volna, ha a drapériánk is tükrözi a nemzeti identitásunkat, így került rá a Nagy-Magyarország-térkép.

Voltak feltételei a csoporttagságnak?

Fontos volt már akkor is köztünk az ideológiai egység és a megbízhatóság, így igyekeztünk – némileg zártabb közösségként – csak olyanokat magunk köré gyűjteni, akik ezeknek a kritériumoknak megfeleltek.

Mekkora volt az induló „sebesség”? Hogy alakult az UCS létszáma?

Nagyjából 5-6 fővel kezdtük, most pedig a szigorú értelemben vett tagságunk 14 fő. Vannak még olyanok, akik a tagsággal járó kötelezettségeket nem tudják, vagy nem akarják teljesíteni, de megbízhatóak. Gyakran csatlakoznak hozzánk, nemcsak a meccseken, hanem különböző megemlékezéseken és más eseményeken is. Ez a létszám változó, de 10-15 fő körül mozog, így hála Istennek, (igaz, hogy csak ritkább esetben) az is előfordul ma már, hogy akár 20-22 aktívan szurkoló csapodi áll a drapériák mögött. Ez a vármegyei harmadosztályban szerintem kifejezetten jónak számít.

Ezt szerintem több mint jó, ez megsüvegelendő, ez követendő, ez példa kellene hogy legyen, és akkor sokkal előrébb tartana a magyar lelátói élet is, ha mindenhol ilyen alapokon nyugodhatna. Mi az, ami hétről hétre hajt benneteket?

A motiváció minden meccsen ugyanaz. Méltóképpen képviselni a közösségünket, a csoportunkat, a falunkat, és a Csapod SC-t minél hangosabb és látványosabb szurkolással hajtani a győzelmekbe.

Csak csapodiak vannak köztetek?

Már a kezdetektől is voltak olyan tagjaink, akik nem csapodiakként csatlakoztak hozzánk, és most is vannak. Bár kezdetben még a tagságot annyira nem vettük komolyan, ám ma már annál inkább. A többségünk csapodi vagy csapodi kötődésű, de akadnak olyanok, akik a baráti kapcsolatok révén csapódtak hozzánk, viszont vannak olyanok is, akikkel az azonos világnézet kapcsán hozott bennünket össze a gondviselés. Egyébként akad néhány olyan tagunk is, aki kirívó esetben ugyan, de akár egy-egy távolabbi idegenbeli meccsre – oda és vissza – 140 km-t is utazik a csoportért. Mindezt a megyeháromban! Ezúton is tisztelet nekik ezért. Az ilyen mentalitás miatt aktív még ez a csoport. A szomszédos települést, Pusztacsaládot érdemes még megemlíteni ebben a kérdésben, hiszen ez a falu alapítótagokat is adott a csoportnak, akik a mai napig tevékenyek.

A hazai nagy csapatokkal van aktív szimpatizálás a csoporton belül?

Nem titok, hogy van néhány olyan tagunk, akik különféle egyéb csapatokkal is rokonszenveznek, azonban ők is csak elvétve járnak más klubok mérkőzéseire. Nálunk mindenkinél Csapod az első.

Nacionalizmus?

Ahogyan azt az előző válaszban már említettem is, a csoportunknak a kezdetektől fogva fontos volt a nacionalizmus. Ez megmutatkozik a drapériáinkon, a ruházatunkon és a rigmusainkon is. Ezek az irányjelzők olykor hátrányt jelentenek, de mindig büszkén vállaljuk őket. Amiként az előző kérdésben is érintettem, lényeges volt számunkra, hogy a Nagy-Magyarország térkép rákerüljön az első drapériánkra, és ez a jelkép nem csupán külsőségként jelenik meg a csoportunk életében.

Ennél azért sokkal több, amit te és az Ultras Csapod hozzátett, hozzátesz a nemzeti értékeink megőrzéséhez, ápolásához. Itt van mindjárt a Trianon-emlékmű. Hogyan jött az ötlet, miként sikerült mindezt megvalósítani?

2013-ban kezdtem megtenni a falu vezetésével azokat a lépéseket, amik lehetővé tették azt, hogy Trianon-emlékmű létrejöhessen Csapodon. Felvázoltam az elképzeléseimet, és hála Istennek, ezek értő fülekre találtak.

Hogyan alakult a „munka” része?

Az Ultras Csapod tagjaival, 2014 májusában kezdtük el a munkálatokat, és a térkövezést leszámítva minden adódó munkát a két kezünkkel végeztünk el. Az UCS soraiban van kőműves, így a kivitelezés szakmailag is kifogástalanul sikerült.

Mikorra készültetek el?

2014 novemberére készült el az emlékmű, amit aztán 10 évvel később, 2024 májusában újítottunk fel. 

Első megemlékezés?

Az első megemlékezésre 2015-ben került sor, és azóta is minden évben megtartjuk.

A megemlékezéseket szinte mindig meccsekre is beillesztitek.

Trianonról megemlékeztünk már több ízben a meccseken is. Volt festett, nagyméretű molinónk, ám kiírások, rigmusok formájában is évről évre emlékezünk és emlékeztetünk.

Legemlékezetesebb ilyen irányú fellépésetek?

Emlékezetes volt, amikor úgy hozta a véletlen, hogy 2021. augusztus 28-án – napra pontosan a Rongyos Gárda által Sopronért megvívott első ágfalvi csata 100. évfordulóján – mi éppen az Ágfalva csapata ellen játszottunk és éppen Ágfalván.

Ez érdekesen hangzik. Jöhetnek a részletek.

Már a sorsolás pillanatában megszületett a gondolat, hogy ezen a napon a Rongyos Gárda előtt kötelességünk tisztelegni. Azt a napot kora délelőttől estig Ágfalván töltöttük. Délelőtt részt vettünk a Légió Hungária megemlékezésén, majd készültünk a koreográfiánk bemutatására. Akkor az volt talán az addigi legtöbb munkát igénylő látványunk. Politikailag nem korrekt ultrákhoz illő módon Prónay Pál arcképét választottuk a molinóra, amit nagyjából 12-14 órán keresztül festettünk. A molinót egy „Ha magyar vagy, nem hagyod magad!” kiírással és piros-fehér-zöld füstökkel egészítettünk ki. Azóta is minden alkalommal, amikor a soproni népszavazás kapcsán érintett helyeken járunk, zúg a „Rongyos Gárda” és a „Lesz még Őrvidék” rigmus.

Az Ultras Csapod egyfajta profilja, hogy mindig látványosan emlékezik meg a magyar nemzet hőseiről.

Évről évre megemlékezünk az 1956-os forradalom hőseiről is. Általában kiírások formájában tesszük mindezt, de egy nagyobb, festett látvány formájában is igyekeztünk előttük tisztelegni. Jó érzés volt annak idején mindezt a Vendégszektor magazin hasábjain is viszontlátni.

Azért ez jó közösségépítő program a csoportnak

Azok az alkalmak, amikor ilyen nagyobb látvánnyal készülünk, kiváló csapatépítők is szoktak lenni, ugyanúgy, ahogyan más nagyobb brigádoknál is. Több ízben kora estétől másnap reggelig zajlanak a munkálatok, és bár fárasztó tud lenni, ám élvezzük is, és közben jól szórakozunk. Éppen a jelen sorok írásakor is készülőben van egy ilyen látványunk. 

Viszont a „kötelező körök” mellett olyan magyar hősöket, olyan eseményeket is bevesztek a megemlékezési repertoárba, amelyekkel úttörő szerepet töltötök be.

Van egy eseményünk, aminek a története nem túl hétköznapi, s igazi ideológiai sarokpontot jelent a csoportunk életében. Ez a történetünk 2016-ban kezdődik. Akkor hallottam arról először, hogy a Csapod melletti erdőben áll valahol egy kereszt, amit egy magyar honvédtiszt tiszteletére emeltek. Még ebben az évben, halottak napjához közeledve, szerettem volna meglátogatni ezt a helyet. Végül apám segítségével találtam rá erre a keresztre, ami sajnos akkorra már elkorhadt és elterült a fűben. A kereszten állt egy kézzel festett tábla, „Itt zuhant le Mészáros Géza repülőhadnagy” felirattal, így a nevét legalább már megtudtam a hősi halált halt honvédtisztnek. Később belevetettem magam a kutatómunkába, és minden tudható információt sikerült róla és a lezuhanásának a körülményeiről begyűjtenem. A későbbiekben a repülőhadnagy rokonsága is nagy segítségemre volt ebben. Mészáros Géza Munkácsy Mihály díjas festőművész a Vidéki Bolygó című könyvében is sok hasznos információval szolgált ezt illetően. Az így összegyűjtött információk alapján megírtam a repülőhadnagy történetét egy helyi újságba. Ez a cikk felkerült a Légió Hungária honlapjára is, így bárki számára olvasható.

Mi lett a kereszt sorsa?

Természetesen nem hagytuk magára a keresztet és egy-két napra rá behoztuk az erdőből. Két héten belül felújítottuk és időtálló formában visszahelyeztük a helyére. Később fogant meg a gondolat, hogy szervezzünk egy megemlékezést, aminek köszönhetően a falu és az érdeklődők újra megismerkedhetnének Mészáros Géza nevével.

Mikor jött el az első alkalom?

Az első alkalmakat az Ultras Csapod tagjaival szerveztük meg, az elmúlt években pedig már a Légió Hungária is aktív segítője az eseménynek. 2018-ban 19 fő részvételével tartottuk meg az első megemlékezést. Az idei évben már a kilencedik alkalomra került sor, amin nagyjából 200 fő vett részt! 2020 óta Mészáros Géza repülőhadnagy rokonsága is látogatója a rendezvénynek, ami igazi kuriózum, és egészen különleges, leírhatatlan érzést jelent számomra. Mészáros Géza Munkácsy Mihály díjas festőművész volt az első, aki a család részéről felvette velem a kapcsolatot. Azóta ő és a testvérei is megtisztelték már az eseményt, a családtagjaikkal egyetemben. Az ő nagybátyjuk volt a Csapodon lezuhant pilóta. A megemlékezések szervezésénél egyetlen motivációs tényező lebegett a szemem előtt, Mészáros Géza repülőhadnagy nevének és történetének visszahelyezése a köztudatba, ami úgy érzem, hogy sikerrel járt.

Emlékszem, egyszer meccsen is visszaköszönt Mészáros Géza alakja, és az akkori koreográfiátok miatt néztem utána, hogy kit is takar a repülőhadnagy.

Igen, Hősök napja alkalmából, egy ízben Mészáros Géza alakját is megfestettük, amit piros-fehér-zöld füstökkel színesítettünk. A molinó alatt az RPG zenekar Magyar zászló című dalából állt egy idézet: „Áldozatotok élteti ezt a nemzetet!” Ezt a molinót minden évben a megemlékezést követő bajtársi esten a színpadot díszítő elemként használjuk fel.

Mondanál pár szót erről az eseményről is?

Az emléksétákat követően már harmadik éve szervezünk egy bajtársi és ballada estet, ahol a soproni RPG zenekar rendszeres fellépő. A repülőhadnagy emlékének is szenteltek egy feldolgozásdalt. Ezt különösen jó érzés élőben hallgatni a pilóta rokonságával, az pedig egy felejthetetlen pillanat volt, amikor a családból egy kis legényke, Ultras Csapod sállal a nyakában énekelte a színpadon a hős elődje emlékére feldolgozott dalt. Az idei évben kiemelt történés volt az is a csoportunk életében, hogy az UCS kedvenc zenekara, a Romantikus Erőszak is fellépett akusztikus formában ezen a ballada esten. Felejthetetlen éjszaka volt! Ezúton is köszönet Balázsnak és Ricsinek, az RPG zenekarnak és természetesen mindenkinek, aki segítette a szervezést!

Más eseményeken, megemlékezéseken is aktívak vagytok?

A saját eseményeinken kívül látogatunk más megemlékezéseket is, pl. minden évben járunk Győrbe, a Légió Hungária által szervezett eseményre koszorúzni, ahol a várost ért terrorbombázás áldozataira emlékezünk és a magyar légtér hős védői előtt tisztelgünk. De ugyanígy látogatjuk Sopronban, a szintén a Légió Hungária által szervezett Rongyos Gárda-megemlékezést, illetve távolabbi helyszínekre is igyekszünk eljutni. Nemcsak a megemlékezéseket, de a hazafias rockzenei színtér zenekarainak a koncertjeit is szívesen látogatjuk. A Légió Hungária mellett fontos megemlítenem a Betyársereget akiket szintén nagyon tisztelünk, a tagjaikkal ugyancsak bajtársi a viszony, és ők is látogatják a megemlékezéseinket.

Egy kicsit az én terepem és érdeklődési köröm kérdései következnek. Jött veletek szembe bármilyen más csoport az elmúlt 15 évben a mérkőzéseken?

Nem sokszor fordult elő, sajnos. 2014-ben volt az első ilyen alkalom egy Fertőd–Csapod meccsen. Akkor még működött a Fertőd Fanatic, a tagjai szép számban voltak jelen, de drapériát már nem hoztak magukkal a találkozóra (azon legalábbis nem volt náluk). Egyébként mi akkor ünnepeltük a harmadik születésnapunkat, amelyre kiírással és néhány füstbombával készültünk.

Balf?

Balfon kb. 5 évvel ezelőtt újra aktívvá vált a Bad Boys Balf, azonban pár évvel ezelőtt ismét megszűnt. A Balf nagyjából egy idényt szerepelt abban a csoportban, ahol a Csapod, ám akkor épp nem működött ott szurkolói csoport, így soha nem találkoztunk. A kapcsolat semleges volt. Egy időben előfordult, hogy 1-2 balfi ellátogatott Csapod-meccsre.

Kapuvár sincs messze.

Kapuvárral egymás elleni meccsen nem találkoztunk még az UCS fennállása során, de egyébként velük nagyon jó a viszony. Többször is előfordult már, hogy együtt utaztunk a válogatott fellépéseire. Azok jellemzően mindig emlékezetes alkalmak.

A Soproni FAC csapatával viszont találkoztatok, és ott is volt (van?) csoport, már amikor aktívak a soproni srácok.

A SFAC csapatával előfordult, hogy összemértük az erőnket, amiből egy igencsak emlékezetes összecsapás is kerekedett.

Ez érdekesen hangzik. Jöhetnek a részletek.

Volt, hogy az Ultras Sopron is ellátogatott Csapodra. Erre 2015 augusztusában, a bajnokság nyitányaként került sor. A soproni ultrák kb. 45-50 fővel, több drapériával és rengeteg piróval érkeztek Csapodra. Akkor az volt a koncepció, hogy a legalacsonyabb osztályból induló SFAC, majd egészen az NB-s osztályokig fog menetelni (végül ez sajnos nem sikerült, jelenleg a vármegyei II. osztályban szerepel), így a soproni srácok is kedvet kaptak a megyei kiruccanáshoz és a szurkoláshoz. Végig nagyon korrektül álltak hozzánk, emlékezetes hangulatot teremtettek, látványos pyroshow-t adtak elő. Mindez nagy hatással volt ránk. Persze, mi is igyekeztünk megtenni, ami akkoriban tellett tőlünk, gyújtottunk pár füstöt, és a hangszálaink is megsínylették az aznapi délutánt. A meccs után még hosszasan italoztunk a soproniakkal a helyi kocsmában.

Akkor Sopronnal korrekt a kapcsolat. Mi a helyzet a környékbeli nagyokkal. Van kapcsolatotok Győrrel, Szombathellyel szurkolói szinten?

Győrrel és Szombathellyel kimondottan az UCS-nek nincs kapcsolata, de mind a két nevezett brigádból vannak a nacionalizmus révén barátaim, barátaink.

A rivalizálás mennyire van jelen a megye háromban?

Annak ellenére, hogy a bajnokságban nincsen más szervezett szurkolói csoport, előfordulnak súrlódások. Volt a 15 év alatt néhány helyszín, ahol kialakult kergetőzés, balhé. Előfordult akkora tömegjelenet is, ami miatt aztán félbe is szakadt a meccs. Emlékezetes túra volt számunkra, amikor egy helyszínen baltával üdvözöltek minket. Aztán az illető hamar megbánta a favágó stílusú „köszöntését”…

Legemlékezetesebb?

Volt egy répcevisi túránk, aminek a fősodratú médiának köszönhetően országos visszhangja lett. Csapodi csapás címen közölt róla cikket anno a Nemzeti Sport, de a szennylapok, például a Bors, Blikk stb. is helyet biztosítottak ennek a történetnek. Ezek a beszámolók csak nyomokban tartalmazták a valóságot. Jellemző, hogy ez volt az az eset, ahol tényleg semmi rendkívüli esemény nem történt általunk. Hozzáteszem, az is jellemző, hogy ezt a műbalhét egyből leközlésre érdemesnek találták, ám a Trianon-emlékmű építését vagy Mészáros repülőhadnagy keresztjének a megmentését már nem érezték fontosnak megírni. (Ez csak a fősodorra vonatkozik, hiszen például a Magyar Jelen és a Kuruc.info mindkét utóbbi eseményről tudósított annak idején. Köszönet nekik érte ez úton is!

Más kisebb csoport a megyében?

Lövőn most van kialakulóban egy fiatal formáció. Drapikkal és szervezett szurkolással biztatják a csapatukat, ők egy osztállyal feljebb szerepelnek. Az egyik meccsünket meglátogatták, és ott váltottunk néhány szót. Lelkes jobboldali srácok, így élvezik a támogatásunkat. Innen is üzenjük nekik, hogy hajrá!

Baráti szálak? Hallottam egy csabacsűdi vonalról.

A csabacsűdi kapcsolat a Légió Hungária kapcsán született meg. Egymás meccseit még nem látogattuk meg, de a különböző eseményeken rendszeresen találkozunk.

Fertőd?

A fertődiekkel a már említett Fertőd–Csapod mérkőzésen találkoztunk először 2014-ben. Bár a Fertőd Fanatic akkor már nem volt túl aktív, azon a 90 percen szurkoltak ők is becsülettel, sőt, egy közös felelgetős rigmus is elhangzott, az akkortájban népszerű „Szarházi... MLSZ” volt az. Volt ennek is előzménye, hiszen mindkét csapat kapott már pénzbüntetést a szenvedélyes szurkolásért a szövetségtől. Azon a bajnokin amúgy a „Lesz még Erdély” című klasszikus is közösen szólt. Ez megalapozta a barátságot. Több Fanatic-taggal, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Érdekesség, hogy a Fertőd Fanatic vezetőjével utaztam 2024-ben Zenicára a válogatott boszniai fellépésére, így a baráti viszony ma is fennáll.

Válogatott. Mennyire vagytok most aktívak a nemzeti csapat mellett?

Az utóbbi másfél esztendőben már kevesebben, és kevesebb válogatott meccsre jutottunk el, elsősorban az MLSZ igazságtalan pontrendszerének köszönhetően. Nevetséges, hogy bizonyos hazai találkozók számítanak a rendszerben, idegenbeli túrák pedig egyáltalán nem. De ettől függetlenül folyamatosan van UCS jelenlét a mérkőzéseken, és nagyon is fontos számunkra a nemzeti tizenegy.

Gondolom, sok emlékezetes esemény van a tarsolyban.

Rengeteg felemelő és felejthetetlen pillanatot éltünk át a válogatott fellépésein, és a Puskás Aréna csodálatos atmoszféráját, a tömött lelátói látványát sem fogjuk tudni megunni soha. Kis csoportként ráadásul, mi itt tudjuk megélni a nagy létszámú szurkolásokat, vonulásokat, amellett, hogy természetesen a nemzeti színekért mindig büszkeség kiállni, küzdeni, drukkolni.

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépése az Ultras Csapodnak a nemzeti tizenegy oldalán?

Csoportszinten 2022-ben Lipcsében a Németország–Magyarország 0-1-en voltunk a legtöbben, de azt megelőzően és azt követően is volt több olyan idegenbeli helyszín, amelyen volt csapodi képviselet. Mondhatjuk, hogy az UCS szemszögéből ez a lipcsei volt a legjobb túránk. Itt volt egy meccset megelőző emlékezetes jelenet, amiből egy videó felkerült és ma is elérhető az interneten. Eredetileg a Légió Hungária közölte a telegram felületein, amit átvett aztán több oldal és a youtube-ra is felkerült. Akkor sikerült beleakadni egy balos, antifákkal tarkított menetbe, amely éppen a magyar szurkolók gyülekezési pontja mellett haladt el. 

Jöhet még bármi, amit szeretnél ezzel kapcsolatban elmondani?

A csoport szempontjából emlékezetes az is, amikor a Nagy-Magyarországot mint szimbólumot tiltólistára tette az MLSZ. Ekkor Lipták Tamás „Aldo” és Horváth Tamás publikáltak írásokat, a Jobbszélső és a Magyar Jelen hasábjain, amiknek köszönhetően aztán enyhült a szigor és engedélyezett szimbólummá vált hazánk térképe. Szintén ők indították el az akciót, ami minden szurkolót arra biztatott, hogy hozzon magával Nagy-Magyarország-os zászlót a stadionba. Ehhez mi is azonnal csatlakozva, festettünk egy drapériát. Ezt azóta is visszük magunkkal a válogatott meccsekre, idegenbe és hazaira egyaránt, illetve a Csapod mérkőzéseire is.

A válogatott kapcsán van olyan amit érdemes még megjegyezni?

Igen, azt mindenféleképpen, hogy nemcsak a felnőtt nemzeti tizenegy, hanem például az öregfiúk válogatott meccsén is megjelentünk már szervezett formában.

Hogyan és mikor történt mindez?

2024 áprilisában, a magyar öregfiúk válogatott Petőházán csapott össze a Fertő-part válogatottjával, mégpedig egy nemes ügy érdekében. A jótékonysági meccsnek az volt a célja, hogy minél nagyobb összeget gyűjtsön össze a sarródi kisfiú, Heiner Bruno gyógykezelésére, aki DMD izomsorvadásban szenved. A szervezők a csoportunkat kérték fel, hogy segítsünk némi hangulatot varázsolni a meccsre. Hétköznap délután révén nem volt egyszerű feladatunk, de természetesen örömmel fogadtuk el a felkérést. Egy kiírással és némi pirotechnikával készültünk a meccsre, közben zúgott a "Soha ne add fel!" rigmus. Természetesen a gyűjtéshez mi is hozzájárultunk, illetve egy Ultras Csapod sállal ajándékoztuk meg Brunot. Mást nem üzenhetünk neki most sem, mint amit azon a meccsen a kiírásunkon, "gyógyulj meg kis harcos!"

Csapodon van még jelen más csapatsport? Téged megmozgat egyéb sportág is a futballon kívül?

Csapodon nincs jelen másik csapatsport. A „sport mindig honvédelem” jegyében én is űzök egyénileg más sportokat, de szurkolói szinten nem érdekel más, kivéve akkor, ha a magyar színekért lehet szurkolni. Akkor képes vagyok más sportágat is megnézni, ám egyébként csak a foci.

Szép ajándéktárgyaitok vannak. Erről pár szót, ha lehetne. Hogyan és mi készült eddig?

Köszönjük szépen! Igyekszünk sok energiát belefektetni ezeknek a készítésébe. Meg kell említenem, hogy a matricák tervezésében több esetben kaptunk profi segítséget. Zelei Gábornak (Zega) jár a köszönet a mezőkövesdi Magico Ultrasból, aki több mintát is készített már számunkra, illetve Torstein is kisegített bennünket már néhány ízben.

Ruházat?

A csoportruházatok (pólók, pulcsik, övtáskák, halászsapkák, sál) esetében a magyar, Ultraswebshop.com-nak jár a köszönet, akik minden elképzelésünket segítettek minőségi formában megvalósítani. Köszönjük szépen nekik ezúton is! Ezeken kívül készült még kis autós zászló, kitűző, illetve összességében kétféle sálunk is van. Tervben van egy friss matricacsomag, aztán majd még meglátjuk, milyen impulzusok érnek minket a jövőben.

Egy kihagyhatatlan kérdés, amit mindenféleképpen szerettem volna feltenni. A kisebb csoportok életében meglehetősen ritka, hogy saját indulóval és hozzá megfelelő klippel rendelkezzenek, ám ti ebben is az élen jártok. Hogy jött létre az induló, miként készült a klip?

A hazafias rockzenei színtér kedvelője vagyok, már nagyjából 20 éve. Ez idő alatt sokakkal kerültem baráti viszonyba, így a gondolat mindig is ott motoszkált a fejemben. Aztán amikor nem számítottam rá, akkor kaptam a felvetést Thomastól, hogy ő szívesen elkészítené a csoport indulóját. Róla tudni kell, hogy csapodi kötődésű, így igazán közel áll a brigádhoz, aminek köszönhetően a dalszövegben hitelesen meg tudta fogalmazni annak érzelmeit. A jobboldali zenei színtér elismert alakja, aki megfordult a Vérszerződés s a Worst Nightmare nevű zenekarokban is, most pedig az Over Fortyban aktív. Az indulót a Musical Clown nevű zenei projektje révén készítette.

Honnan jött az ötlet?

Az ötlet, ha jól emlékszem, akkor 2024 végén született meg, a dalt pedig már 2025 januárjában el is készítette nekünk. Nem tettük azonnal közzé, mert szerettem volna hozzá egy egyszerűbb klipet készíteni. Úgy gondoltam, hogy ha már ilyen megtiszteltetés érte a csoportunkat, akkor adjuk meg a módját, és ne egy egyszerű állóképpel tegyük azt közkinccsé. A tervezgetés, ötletelés és a megfelelő időpont keresése közel fél évig tartott, hiszen 2025 júniusában került sor a „klipforgatásra”.

Hogyan zajlott a forgatás?

Azon a napon játszotta a Csapod SC a szezon utolsó bajnokiját, így a délelőttöt, a kora délutánt lőttük be. Természetesen szakadó eső fogadott bennünket, de nem hátráltunk meg, és végül aznap megcsináltuk az összes szükséges felvételt. Büszkék vagyunk mind az indulóra, mind a klipre, és ezúton is nagyon szépen köszönjük Thomasnak! A tervünk az, hogy még idén nyáron, az UCS 15 éves fennállása alkalmából élőben is felcsendüljön többek között ez a dal is.

Szokásos záró kérdősor. Külföldi kedvenc, kedvencek?

Nincsen kimondott külföldi kedvencem. Minden nacionalista csoporttal szimpatizálok és igyekszem követni a munkásságukat.

Mi az, ami eszedbe jut Debrecenről?

Elsőként Cseresznye György és Komáromi Gábor neve ugrik be. Nyugodjanak békében! A Légió Hungária révén vannak debreceni bajtársaim, így jó szívvel gondolok Debrecenre és jártam is már a városban. Nagyon szép!

DVSC, a debreceni lelátó?

A DVSC-ről elsőként a 2009–2010-es Bajnokok Ligája szereplése idéződik fel. Élénken emlékszem minden egyes meccsére. Ami még kapásból eszembe jut a Loki-táborról, az egy nagyon régi youtube videó, amin a Lesz még Erdély! rigmus hallatszik. Rengetegszer meghallgattam annak idején, erőt sugárzó videó volt. Szintén beugrik egy felvétel, amikor a „Hallgatói Hálózat” debreceni fórumát „látogatták meg” a szurkolók, kifejezetten tetszett az is, illetve néhány lokistával közösen mozogtunk Lipcsében 2022-ben, a válogatott mérkőzése alkalmából.

Norbi, köszönöm az interjút. Sok sikert és minden jót kívánok nektek! Boldog 15. születésnapot Ultras Csapod!

Nagyon szépen köszönjük a megtisztelő megkeresést! Sok sikert kívánunk a blog szerkesztéséhez, és kitartást minden magyar szurkolónak!

hancsi78

Fotó: Norbi / Román Péter / Ultras Csapod 2011 (UCS2011)