Az emberi utak és sorsok kifürkészhetetlenek, erre bizonyíték az Odinnal való „találkozásom”, akivel csak „öreg” korunkra futottunk össze. Elsősorban az utak mentén, az ott található temérdek szurkolói matrica kapcsán, amelyek fotózásával és beküldésével a Lelátó és Szenvedély Facebook-oldalt színesítette. A germán főistentől átvett becenév egyébként egy nagykőrösi veteránt takar, aki még a nyolcvanas években lépett a tettek mezejére, akkor kötelezte el magát a zöld-fehér színek mellett, majd vágatta le a haját, hogy a kibontakozóban lévő magyarországi skinheadmozgalom aktív tagja legyen. Nézzük, hogyan alakult az ő története.
Vágjunk bele! Melyek voltak az első lépések a labdarúgás és a lelátó szeretete felé?
Gyerekkoromban a labda volt a legfőbb sporteszköz Nagykőrösön, ahol felnőttem. Az utcán kevesen voltunk egykorúak, ott inkább tengóztunk. A suliban többnyire kapus vagy hátvéd voltam.
Beinduló labdarúgó-karrier?
Nem volt, nem igazán szerettem focizni, de nem volt más csapatsport.
Mégis szurkoló lettél. Melyik lett a kedvenc csapatod, ki lett a kedvenc játékosod?
A környezetemben szinte mindenki fradista volt, így én is az lettem. Nyilasi volt a sztár.
Kikkel, hogyan kezdtél el az Üllői útra járni?
1986-ban fejeztem be a sulit. Gyakran feljártam Pestre, a Nyugatiban futottam bele egy fradista társaságba: Rizsa, Kulacs, Hajni, Csoki, Vuk stb.
Az első meccs?
Az első meccsre nem emlékszem, de valamelyik vidéki találkozó volt, talán Békéscsaba.
Merre jártál még akkoriban?
Békéscsaba, Tatabánya, Dunaújváros, ezek rémlenek. Persze, biztosan volt több is, de ez már közel 40 éve történt, nem emlékszem minden meccsre, minden túrára.
Az említett fradista társasággal egy helyről jártatok, vagy mindenki csapódott valahonnan?
Hajni Üllői volt, Csoki Zebegényi. Zebegényből járt fel egy rocker lány még a meccsekre, néha bandázni is.
Akkor már az iskolai évek alatt is a Fradi volt számodra a No. 1?
Volt egy pár hónapos eltévelyedésem, úgy tízévesen, az akkori haverom Vasas-drukker volt, így én is beszereztem egy posztert Mészáros Buburól, ám ettől eltekintve mindig fradistának vallottam magam.
A foci, mint játék nem a te sportod volt, ezt hamar tisztáztuk, de sportoltál-e valami mást?
Hegyi kerékpároztam nagyon sokáig, közel tíz évig! Amatőr versenyző voltam. A mai napig a kerékpár a fő közlekedési eszközöm. A szakmunkásképzőben karatéztam is pár évig, az utolsó évben a lányok már jobban érdekeltek, így elhanyagoltam.
Mi takar pontosan a hegyi kerékpározás fogalma? Melyik ágát űzted?
Hegyi terepkerékpározásként tudnám leírni. Maratoncrossoztam, crosscountryztam és hillclimbeztem, azonban kipróbáltam magam a downhillben is és indultam pár cyklocross versenyen is.
Melyik volt a favorit ezek közül? Voltak kedvenc pályáid?
A maratonokat szerettem a legjobban. Kedvencem a Mátra maraton kövesebb terepe volt, általában 50-70 km közti távokat mentem a maratonokon. A downhill már nagyon extrém volt, amikor belecsöppentem, közel sem ment úgy, mint a fiataloknak. Nem is erőltettem, a versenyekig nem is jutottam el.
Maratoni sikerek?
A nagyobb versenyeken fixen a közép mezőnyben voltam, egy Alpokalja maratonon jutottam a 18. helyig. Kisebb kerékpárversenyeken gyakran álltam dobogóra.
Csúcsversenyed?
Európa legnépszerűbb versenye a Salzkammergut maraton volt Ausztriában, Salzburg közelében. Ez volt mindenki álma, az enyém is. 2007-ben megvalósult.
Miért hagytad abba?
Végül az anyagi okok miatt hagytam abba a versenyzést, a nevezési díjak már az egekben voltak. Ez a sport nagyon népszerű lett itthon, és gondolom, így akartak határt szabni a nevezéseknek.
Azért a kerékpározást nem dobtad?
Nem, velem együtt nagyon sok ember tért át az olcsóbb teljesítménytúrákra és a cyklocrossra. Ez, sajnos nem adta meg azt az élményt, amit egy maraton, és a pályák is jóval könnyebbek voltak, de azért szerettem őket. A szervezők eleinte nem voltak felkészülve a nagy tömegre, nem értették, miért lett egyszerre népszerű a rendezvényük, így gyakran indultunk rajtszám vagy pecsétgyűjtőpapír nélkül.
Térjünk át a lelátói évekre, a kezdetekre. Mikor jutottál ki aktív szurkolóként egy hazai Fradi-meccsre?
1987 elején voltam első alkalommal az Üllői úton.
Milyen volt?
A hangulat beszippantott. Ezután amikor tehettem, minden találkozón ott voltam, idegenben és otthon is. A Fradi-tábor hangos volt a vonaton, az utcán, a meccsen, viszont valódi balhékra nem emlékszem, kivéve a debreceni villamosborogatást, ám annál nem voltam jelen, ellenben én voltam a kalauz a vonaton, odafelé.
Egyből aktív is lettél, vagy volt egy ismerkedési fázis a táborral, az akkori „kemény maggal”?
Szerintem már az első meccs után, azaz egyből aktív lettem, mivel jegyvizsgáló voltam (kalauz), segítettem a vidéki utak megszervezésében, de akkoriban a lelátói aktivizmus még kimerült az éneklésben.
Utcai események?
Egy Fradi–Dózsa után mentünk a Váci utcába összecsapni a lilákkal, aztán végül ők nem jöttek el.
Mi fogott meg, mi tartott ott a lelátón vagy sarkalt arra, hogy hétről hétre ott legyél?
A hangulat, az összetartozás, a testvériesség. Ez mindenkire hatással van, aki hosszabb-rövidebb időre belekerül egy ilyen közegbe, így rám is ez hatott.
Milyen volt egyébként az akkori zöld-fehér tábor a te szemszögedből nézve?
'87-ben az akkori kemény mag még főleg csövesekből állt. Nyugatis, Moszkva téri, Batthyány téri fazonokból.
Skinheadek?
Voltak, a szezon végére már skinhead lettem én is, és a hazai meccseken velük voltam, vidékre viszont a régi társasággal utaztam.
Korabeli balhékra emlékszel?
Nagy balhék nem voltak. '88-ban a magyar–angol után vadásztunk a vandálkodó angolokra, sajnos eredménytelenül. '88. májustól '89. júniusig volt egy év kényszerszünetem. Az új szezont az akkor szerveződő B-középpel kezdtem, ami viszont akkor már tele volt skinheadekkel.
Lehet tudni, mi volt a kényszerszünet oka? Katonaság vagy valami más?
Börtönben voltam. Egy verekedés miatt ültem, ami nem kapcsolódott a focihoz.
Egy emlékezetes sztori ebből az időszakból?
A vonatokat mindig ugyanaz a két rendőr kísérte, és akkoriban jött be az a gumibot, amiben gázspray volt. Az egyik alkalommal megengedték Kulacsnak vagy Rizsának, hogy kipróbálja egy üres kocsiban, elég hatásos volt, aznap már nem utazott senki a kocsiban.
Vannak emlékeid az akkori Kettes Szektorról?
Nem emlékszem rájuk. Talán a Frank City Hools drapi volt az első, amit láttam. Innen volt a későbbi fanzine neve is. Persze, erre nem mernék megesküdni, azok elég mozgalmas évek voltak.
Ha már megemlítetted. Magyarország első, a huliganizmussal foglalkozó újsága (Ferencváros Hools Front) a Ferencvároshoz és általa hozzád köthető. Mondanál róla pár szót?
Ketten csináltuk. Korábban már mind a ketten skinheadújságot készítettünk, és mindketten fradisták voltunk. Egy beszélgetés alkalmával vetettem fel, hogy csinálnunk kellene valamit ebben a témában. A srác rábólintott. Másnap vittem neki egy szatyornyi újságcikket, és ez lett az első szám alapja. Amolyan igényfelmérés volt.
Bejött?
Bejött! Koncerteken és meccs előtt árultuk. Az első 100 darabot elkapkodták.
Volt folytatás?
Igen, de a második számot már egyedül készítette a srác, rendes írásokkal, újságcikkekre írt reakciókkal, és persze, zöld borítóval. Nem tudom, mennyi fogyott belőle, ám szintén népszerű volt.
Említetted, hogy a nyolcvanas évek végére skinhead lettél. Mikor csapott meg a „kopaszvilág” szele?
1983-ban már megvolt a Mos-oi! koncert felvétele, 1986-ban a Nyugatiban találkoztam rendszeresen kopaszokkal és hamar összebarátkoztunk. 1987-ben egy közös buli után vágattam le a hajam.
Hogyan fűződött össze ekkor a lelátó és a skinheadmozgalom? Sok bőrfejű járt akkor rendszeresen Fradi meccsekre?
Eleinte nem sokan. Az utcán nagyobb ellenség volt a skinheadek körében egy hajasbaba, mint egy dózsás.
Mikor változott ez meg szerinted? Mármint mikor kezdtek el a kopaszok nagyobb számban megjelenni a magyar táborokban?
Az 1988-as magyar–angol után szaporodtak meg a skinek a lelátókon. Azon a meccsen már ott volt a későbbi ferencvárosi B-közép és a majdani vásárhelyi Blue Front magja.
A mai fiatalok már kevésbé tudják belőni, hogy kiket takart a „hajasbaba” kifejezés. Megtennéd, hogy leírod, kik voltak ők!
Gyakorlatilag mindenki, aki nem volt kopasz, de főként a csövesekre használtuk. Ez alatt a csöves szubkultúrát értem, hosszú haj, csöves farmer stb. Akkoriban a rocker, illetve metálos rész még gyerekcipőben járt, így gyakorlatilag mindenkit csöves jelzővel illetek, illettünk. A baráti köröm főleg ebből a közegből lett kopasz, így mi nem igazán bántottuk őket.
Kik számítottak a legfőbb ellenlábasnak egy skinhead szemében?
A legfőbb ellenség a punkok voltak a szubkultúrák közül, de volt, hogy egy live aid bulin az R-Go közönségét támadtuk be, szóval gyakorlatilag mindenki ellenség volt. Természetesen a közel-keleti, afrikai diákok sem jelentettek kivételt, vidéken pedig a cigányok.
Milyen stílusokkal találkoztatok akkoriban az utcán?
A legnagyobb hazai szubkultúra a csöveseké volt, nem véletlen, hogy ők uralták a lelátókat, és a rendszerváltás után ők tűntek el elsőként. Punkok is voltak akkoriban már szép számmal, persze, sok csak divatból. A Depeche Mode-rajongók a fekete ruháikban 1986 körül jelentek meg nagyobb számban, ők a Duran Duran-os New Romantikusokat szorították ki. A Wham-rajongók viszonylag átlagos külsejűek voltak, ám ők felismerték egymást, azt hiszem, ők a poppereket váltották abban az időben. Volt pár ska-rajongó is, azonban ők többnyire skinheadekkel együtt mozogtak.
Ha már így belefogtunk. Zenei irányzat, amit ezek a csoportok szerettek?
A csövesek elég széles zenei ízléssel rendelkeztek. Főként az LGT, Piramis, Rice, P. Mobil, P. Box, HBB, Deák Bill, Korál voltak a hazai kedvenceik. A külföldiek közül a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Black Sabbath, a Uriah Heep és még sok más együttes. A metálosok nem sokan voltak, de már akkor is több irányzatra tagozódtak. A klasszikus metál bandák, mint az Iron Maiden, Saxon mellett a thrash metál is népszerű volt: Slayer, Metallica, Anthrax, Destruction, Kreator stb. vagy a speed metal Overkill, Helloween, Anthrax (gyakran váltott stílust a banda), aztán a black metál: Bathory, Bulldozer vagy a hazai Tormentor, és akkor már az extreme metálnak is voltak rajongói: Celtic Frost, Venom, Voivod. Persze, ezeket a stílusokat gyakran a szaklapok is keverték, sőt, néha még a mai napig vérre menő viták vannak arról, hogy a Venom black metalt játszott-e vagy sem.
Punkok?
A punknak két fő iránya volt. Volt a hagyományos punk rock és a hardcore. A hagyományos bandák itthon az ETA, Kretens, QSS a hc Tizedes, AMD, Psycho, Leukémia, a korai Auróra. Persze, már a punk is több irányra szakadt akkoriban, a poszt punk, dark stílusok is jelen voltak, de ők csak később, a Fekete Lyuk megnyitása után lettek népszerűbbek.
A többiek?
A diszkósok többnyire divatos ruhákban jártak, őket főleg a csövesek utálták. A csövesektől több verést kaptak, mint a kopaszoktól. Voltak zenekarok köré szerveződő szubkultúrák is, de ezeket korábban már említettem.
Meccsre egyébként jártak az említett szubkultúrákból?
Néhány punk járt a meccsekre meg gondolom, egy csomó diszkós is hétköznapi ruhában, ám, nem volt túl színes a lelátó.
A ti megjelenésetek, öltözködésetek mennyit változott az évek alatt?
A skinheadek öltözete nem sokat változott az évek alatt, talán a ruhamárkák változtak, akkor még nem volt nekünk Ben Sherman, így sima flanel ingekben jártunk. Alfa dzsekik helyett angol YKK cippzáras bombereket hordtunk.
Plusz kiegészítők? Te viseltél még valami mást?
Sosem voltam karácsonyfa, max. egy kitűző vagy felvarró. Sál csak a meccseken.
Lelátói divat mennyire befolyásolt?
Nem követtem soha a lelátói divatot, a '90 után megjelenő susogós melegítőt egyenesen viccesnek tartottam. Bár elég sok tetoválásom van, Fradi-tetkóm nem készült soha.
Mostanság?
Mostanra egy skinhead már elvész a lelátón, az ultrák ugyanazokat a márkákat hordják, amit a kopaszok, legfeljebb más fazont (Lonsdale, Fred Perry, Ben Sherman, Alfa).
És te?
Ahogy öregszem, már nincs mindennap bakancs a lábamon, és farmert sem veszek fel mindennap, így van pár Dobermans Aggressive ruhadarabom, viszont ez a véletlen műve.
Vissza a múltba! Ti kiket hallgattatok?
Oi-kort, Fejbőrt, 88-as csoportot hallgattunk, persze, volt sokkal több zenekar, de felvételeik nem nagyon voltak.
Adtak koncerteket is?
Igen, eleinte évente pár koncertet, majd 1988-ban lett saját klub, ahol háromhetente voltak koncertek.
Focihoz, lelátóhoz már akkor kapcsolódtak ezek az együttesek?
A focihoz kapcsolódó dalok már a '80-as évek közepén megjelentek, eleinte a nemzeti válogatottat biztató számok, majd később az Egészséges Fejbőr által a Fradi-nóták is.
Külföldről milyen zene jött be?
Külföldről a Skrewdriveren kívül főleg az Oi!-bandák számai jutottak át a vasfüggönyön.
Miből állt akkoriban skinheadnek lenni? A meccsek és koncertek mellett gondolom nálatok is a hétvégi összejövetelek, találkozók, megemlékezések voltak előtérben.
'87-'88-ban főként koncertekre jártunk, ha nem volt skinhead-buli, akkor punk- vagy metal-buliba mentünk. Hétköznap és hétvégén egyaránt találkoztunk, ha nem a Nyugatinál, akkor valamelyik téren.
A fővároson kívül is jártál „összetartásokra”?
Gyakran jártam Szegedre is, ott is egy nagyon jó társaság volt.
Megemlékezések?
Akkor még nem voltak megemlékezések, az első közös megemlékezés 1988. március 15-én történt, akkor jelent meg az általam készített skinhead-újság nagyobb példányszámban, ebből vittem a találkozóra, de nem tudtam velük maradni, mert dolgoztam. Akkor a munkahelyemen még a kokárda viselését is megtiltották.
Erről a skinhead újságról mondanál pár szót?
Power of Oi! volt a fanzine neve. Újságcikkek, koncertplakátok, fényképek voltak az első pár számban. Fénymásolt volt, ismerősök munkahelyein lett másolva, így ingyenes volt az első néhány szám. Amikor megnyíltak a fénymásoló szalonok, már nagyobb példányszámban tudtam egy-egy számot legyártani, de így már pénzért kellett adnom a lapot.
Meddig csináltad?
Több mint tíz évig készítettem, persze, később tartalmasabb lett, interjúkkal, koncertbeszámolókkal. Összesen 36 szám jelent meg ezen a néven, de volt több mellékprojekt, mint például a Ferencváros Front Hools. Később még Hajnalhasadás néven jelent meg egy kiadvány, a második része valahol porosodik. 1988 elején jelent meg az első szám, 1999 elején hagytam abba, ekkor már javában működött idehaza is az internet.
Koncertre Budapestre jártatok, vagy vidékre?
Koncertre Pestre jártunk, 3 havonta voltak skinhead koncertek. Abban az időben gyakran tiltották be a bulikat, a szegediekkel is egy ilyen betiltott bulin találkoztam. Vidéken egyszer voltam koncerten, Hódmezővásárhelyen, egy diszkó előtt volt a Péntek 13 búcsúkoncertje a Békeszállóban. Szegediekkel mentem át, ezen a bulin a Bőr is énekelt egy számot.
Mennyire zaklatott akkor benneteket a hatóság? Voltak igazoltatások, vegzálások az utazások során?
Szerintem mindenkiről volt egy mappa valahol, a Fradi-vonatot kísérő rendőrök név szerint ismertek mindenkit. Fradistaként 1988-ig nem volt összetűzésem rendőrökkel. A skinheadeket gyakran igazoltatták, ami vicces, hogy a VÁP (Katonai Rendészet) sűrűbben megállított, mint a rendőrök, a kopasz fejünk miatt gyakran kiskatonáknak néztek bennünket.
Koncerteken?
Ha a koncertet engedték megrendezni, akkor ott már nem vegzáltak, nem jöttek be, ellenben nagyon sok koncertet betiltottak.
Hogy szereztétek be anno a ruháitokat? A bakancsokat?
A Hunky Punky már a '80-as évek közepén árult skinhead-cuccokat, így főleg onnan vásároltunk. A bakancsaink leginkább katonai vagy ifjúgárdista lábbelik voltak, engem a cég látott el vele.
Bomber?
A bombert ismerősök hozták külföldről, egy új dzseki ára egy havi fizetés volt, ezért főleg használt dzsekijeink voltak.
Helyi szinten egyébként hányan voltatok, hányan öltözködtetek, éltetek skinheadként?
Nagykőrösön hárman-négyen voltunk. Cegléden egy srác volt, ő egy skinhead-suliban, a Lékaiban tanult. Kecskeméten punkok voltak páran, egy idősebb srác (Rat) vezette őket, ő később kopasz lett.
Volt nevetek?
Nem volt nevünk. Abban az időben még nem volt divat nevet adni a brigádoknak. Inkább csak a lakóhelyről, találkozóhelyről kaptak nevet a társaságok, pl. Óbudaiak, Felszabtériek stb.
Viszont országos szinten voltak nevesített csoportok, ha jól tudom?
1988-ig nem volt neve a csoportoknak. Az első az óbudai Pannon Skins volt, rögtön utána a zuglóiak csináltak egy kerületi bandát. 1990-től szaporodtak meg a csoportok, viszont a helyi brigádok nem voltak hosszú életűek. A '90-es évek közepétől lettek erősebb bandák Pesten és vidéken is (Hungária Skins, Blood and Honour).
A külföldi skinhead-mozgalom termékei, irányzatai mennyire jöttek be az országba akkor? Hogy jutottatok például zenéhez, propagandaanyagokhoz?
1987 végén találkoztam Cegléden egy dark párral, annyira meg voltak ijedve tőlem, hogy valamiért nem vertem meg a srácot, hanem beszélgetni kezdtünk. Kiderült, Németországban élnek és valami osztálykirándulásszerű dologról léptek le, psychobilly osztálytársaik vannak és a beszélgetés végén odaadtam nekik a nálam lévő Oi-kor demót. A címem hamar körbeszaladt Nyugaton, több német városból is kaptam leveleket, újságokat, zenéket, később Belgiumból is jött levél, kazetta és fanzine.
A „dark pár” kifejezés tisztázásra szorul.
A darkok itthon még épp csak megjelentek 1987-ben, punk- és underground-körökben mozogtak. Azt hiszem a Fuck Off System volt az első hazai zenekaruk.
A skinhead-mozgalmat akkor szinte mindenki és a legtöbben ma is a nacionalista, rasszista fiatalok csoportjával azonosítja. Akkoriban az mennyire jött át, hogy nem csak erről van szó a skinheadek világában?
Politikailag nem voltunk szervezettek, de igen, helytállóak a fenti jelzők. Azt azért hozzátenném, hogy nem erről szóltak a hétköznapjaink, többet beszélgettünk zenékről, zenekarokról, balhékról, bulikról, nőkről, mint politikáról.
Tudnál mesélni a kezdetekről? Hogy alakultak, jöttek létre az első skinhead-csoportok a világban?
Ez a téma mindig heves vitákat vált ki mindenhol. 1968 körül jelentek meg az első skinheadek, akiket már ténylegesen skinheadnek hívtak. Ők a mod szubkultúra keményebb ágából (hard mod) váltak ki. Főleg melósok voltak, a verekedés volt az életük, ezért jártak bulizni és ezért jártak meccsre is. Eleinte főleg rockzenét hallgattak, leginkább mod-bandákat, innen indult az első skinhead-zenekar, a Slade is.
Az újkorban már nem így dívik bemutatni mindezt.
Amit ma propagálnak, a ska- és reggae-vonalat, az már később csatlakozott be a szubkultúrába. Azt, hogy a kopaszok lejártak a jamaicai klubokba, igyekeznek úgy beállítani, mintha a színesek szubkultúrája, a Rude Boy azonos lett volna skinheaddel. Pedig ennek egyetlen oka volt, addigra kitiltották a kopaszokat mindenhonnan. Több száz újságcikk bizonyítja, hogy a skinheadek már akkor is rasszisták voltak, köztük több magyar nyelvű írás is 1970-ből, sőt, egy reggae szám is fennmaradt ebből a korszakból, amelyben elítélik a skinheadeket, amiért pakisztániakat vernek.
Később?
A skinhead szubkultúra nem szűnt meg 1970 után, de a punk megjelenéséig ellaposodott, 1976 után kapott új erőre. Mindig a rasszista vonal volt erősebb, ám ekkor már voltak olyanok, akik nem foglalkoztak politikával, vagy nem vettek részt ilyen indíttatású verekedésekben.
Szakadás?
1980 után szakadt többfelé politikailag a mozgalom, megjelentek a vörösök, antifák is. Nem tudnám összeszámolni, mennyi irányzata van jelenleg. A legerősebb még mindig a nacionalista vonal világszerte.
Magyarországon mennyire erős a többi irányzat? Vannak egyáltalán?
A hazafias vonal is kétfelé szakad, egy radikálisabb és egy konzervatívabb szárnyra, ez még a '90-es években volt. Vannak itthon balos, vagy magukat politikamentesnek hazudó bandák is, de ezek többnyire csak egykori punkok, vannak zenekaraik, viszont nincs tömegbázisuk.
Vissza a lelátóra! Hogyan tovább? Hogy teltek az évek? Hogy alakult a lelátó szerepvállalásod?
Az 1992-es Ferencváros–Slovan volt az utolsó Fradi-meccs, amin kint voltam.
Közben?
Közben a Fradi– Brémán volt egy eset, amikor a ránk támadó rendőröket sarokba szorítottuk, már nem tudom, miért, de akkor sajnos nem vertük meg őket.
Még mindig a régi brigáddal?
Részben. Ezen a meccsen láttam utoljára Csokit, aki azóta elhunyt. Itt már nem voltunk barátok, belőle nepper lett, még nekünk is tízszeres áron akarta adni a jegyet, így végül Hajnival belógtunk a meccsre, jegy nélkül. A régi brigádból Kulacs és Rizsa, úgy emlékszem, fiatalon meghalt. Csoki pár éve ment el örökre, a többiek pedig eltűntek. Egyedül Hajnival szoktam néha „beszélni”.
Mennyire számítottál vezéralaknak az akkori táborban?
Nem voltam vezéralak, bár amikor megtehettem, ott voltam minden meccsen.
Mikor és miért maradtál el?
1993 elején megnősültem. Azóta nem voltam az Üllői úton.
A legemlékezetesebb meccsed az Üllőin?
Az utolsó, az egy szál szlovák szurkolóval.
Legemlékezetesebb túrád a Fradival?
A debreceni, pedig a meccsen nem is voltam ott. Minden ismerős jegy nélkül utazott, mert én voltam a kalauz. Ugyanúgy énekeltem és ittam velük, mintha nem dolgoztam volna.
A Slovan–Fradin voltál Pozsonyban?
Nem, mert nem volt útlevelem.
Csak a család miatt maradtál el, vagy más is közbeszólt?
Egyértelműen a család miatt.
Később?
A közelemben sok fradista volt, így volt néhány közös meccsnézés, azonban az már nem volt ugyanaz, a tv nem pótolta a lelátót.
Az akkori nemzetközi meccsek mennyire maradtak meg? Azt említetted, hogy voltál a Werder ellen. Milyen volt? Más volt, mint egy szimpla bajnoki?
Sokkal nagyobb tömeg volt kíváncsi rá, sokkal nagyobb rendőri készültség volt. A hangulat is más volt, talán a felemelőbb jelző illik rá.
A német szurkolókra egyébként emlékszel? Voltak?
Az egyik kedvenc zenekarom, az Endstufe brémai, vártuk, hogy sok skinhead jön majd, de nem láttunk skinheadeket. Ha voltak is, akkor civilben. Nem rémlik, hogy sok német lett volna
A többi nemzetközi meccsre kijutottál? Gondolok itt az Admira, a Levszki vagy a Bröndby elleniekre?
A vasútnál abban az időben 12/24-ben dolgoztam. Ez eléggé korlátozta a szabadidőmet, ráadásul nem is kerestem túl jól. Ezekre a meccsekre gyorsan elkapkodták a jegyeket, ha nem vett időben az ember, a nepperektől már csak aranyárban tudott, ám amúgy sem voltak túl olcsók a jegyek a nemzetközi meccsekre. Taksonyban dolgoztam, 20 percnyire Ferencvárostól, így néhány alkalommal le tudtam lépni korábban a munkahelyemről, és el tudtam menni a hazai mérkőzésekre, azonban ez csupán pár alkalommal fordult elő, és soha nem tudhattam előre, hogy összejön-e.
Hogy látod a későbbi magyar lelátó alakulását?
Szomorúan láttam, hogy a skinheadek átöltöztek, a farmert susogós melegítőre, a bakancsot Adidas cipőre cserélték. Igaz, meccsre nem jártam, de belül megmaradtam fradistának, és továbbra is gyűjtöttem a cikkeket, vásároltam a fanzineket és természetesen a kazettákat, Fradi-dalok, K-L szektor és a többi. A Blahán az Elektromos Krokodil volt a fő beszerzési forrásom, ott kapható volt a 3. Félidő fanzine is a zenék mellett.
Nem hiányzott ott lenni? Nem hiányzott újra menni, átélni a lelátó moraját, az utca adrenalinját?
Eleinte hiányzott, de munka, másodállás és a gyerekeim mellett nem maradt időm.
Követted azért a Fradit? Meccseket a tévében, újságokban, vagy egyáltalán nem foglalkoztál onnantól a zöld-fehérekkel?
Igen, követtem és követem. A volt feleségem unokatestvérével egy ikerházban éltünk. Naponta hozta a híreket, játékoscserék, meccsek, az újságokból pedig megvoltak a lelátói hírek.
A foci mellett megérintett bármelyik más Fradi-szakosztály?
Az aktív időszakomban többször terveztük, hogy kimegyünk egy-két jégkorongmeccsre, ám én végül nem jutottam el.
Hátországban, helyi szinten jártál meccsekre?
1993 után voltam pár Taksony- és Szigethalom-meccsen, viszont be kellett látnom, a puszta játék szurkolók nélkül nem adja meg azt az igazi lelátói élményt, amit megszerettem.
Mind a két helyen volt szervezett szurkolás egykoron. Találkoztál esetleg velük?
Amikor „jártam”, még nem volt. Később a fiam játszott a szigethalmi csapatban a megszűnéséig. Az újjászervezett gárdának pedig szurkolt két 4-5 fős brigád. Talán a Szigethalmi Átutazókkal volt jobb viszonyban, de erre már nem emlékszem.
Ezeken kívül?
Voltam pár Nagykőrösi Kinizsi-meccsen a csapat megszűnéséig, de sem helyi szurkolócsoport nem volt, sem az idelátogató csapatoknak nem volt szervezett tábora. Kivéve a Vasast, ők olyan 20 fős brigáddal voltak itt.
Nagykőrösön soha nem jártál rendszeresen focimeccsre?
Voltam kint pár meccsen, de ennyi. A játék színvonala elég gyenge volt. Nem volt lelátói hangulat.
Tábor, szurkolás?
Pár nyugdíjas volt a törzsközönség. Az új csapat már vonzott ki pár fiatalt, talán lesz valami.
Egy emlékezetes élmény, ami Nagykőröshöz köthető?
Emlékezetes élmény itt ,a szülővárosomban? Volt egy régi skinheadlány, aki Nagykátára ment férjhez. A fia a helyi csapatban focizott és jöttek a Kinizsi ellen játszani. A meccs alatt elmentünk sörért és utána a helyi „táborból” néztük a meccset. A fia gólt rúgott, az előttünk álló fazon elüvöltötte magát, hogy a „kurv@ anyád”! A lány meg megszólalt: „itt vagyok, mondjad!” A fazon megfordult, meglátott bennünket és a meccs végéig csöndben maradt.
Anno volt NB I-es kosárcsapat Nagykőrösön, és működött egy Front nevezetű csoport is. Volt esetleg közöd hozzájuk? Jártál ki a csarnokba?
Akkor már nem éltem Nagykőrösön, de rémlik valami. A helyi szurkolók főleg a balosok közül kerültek ki (BIT később MSZP tagok), majd a kosár megszűnése után a Szolnoki Olaj meccseire jártak át, ha jól emlékszem. Gyalogos a Blue Frontból mindig írt, ha jöttek Kőrösre szurkolni. Emlékszem, az első alkalommal a meccs után pár nappal hozta a postás a levelét, hogy jönnek…
Jelenleg hogy látod a magyar lelátót?
Utolértük a Nyugatot, színvonalas lett a szurkolás, drapik, koreók, ruházat. Nekem azért hiányzik kicsit a nagymama által kötött sál, a trikolórból átalakított zászló.
Egy kicsit kanyarodjunk még vissza arra a pár évre, amikor igazán aktív voltál a lelátón. Milyen volt akkor egy Újpest elleni derbi?
Ezek mindig izgalmas meccsek voltak, eleinte csak a Dózsa volt ellenfél az utcán, bár valahogy sosem álltak fel ellenünk, szemtől szembe.
A többi fővárosi tábor?
A legtöbb táborral találkoztam. A fővárosi „kemény mag” mindenhol a „csövesekből” került ki.
Vidéken?
Vidéken nem igazán emlékszem az ellenfeleinkre, ám ott többnyire átlag gyári melósok szurkoltak ellenünk. A vidéki rock- és metálrajongók többsége inkább fradista volt.
Akkoriban mindenki valamelyik nagy fővárosi csapatnak szurkolt.
Így van! A helyi csapatok meccseire a játékosok rokonai, barátai és a kivezényelt iskolások jártak, legalábbis a kisvárosokban, településeken. Emlékszem egy Kecskemét–Fradi meccsre, akkor még talán 12-13 éves lehettem, vásárolni mentünk épp Kecskemétre. A városban csak zöld-fehér sálakat lehetett látni, a helyi tábornak vagy szurkolóknak nyoma sem volt. Nekem nagyon tetszett már akkor is, édesapám igyekezett kikerülni őket, elég rossz híre volt már akkor is a fradistáknak.
Hogy látod a mai lelátói és utcai viszonyokat?
Ma már más a helyzet, időnként eljut hozzám egy-két videó az ustawkákról. Ez már egész más színvonal. A lelátók is színesebbek lettek, már a puszta látvány miatt is érdemes megnézni egy-egy meccset.
És mit gondolsz a magyar huliganizmusról? Milyennek tartottad, amikor benne voltál, a kilencvenes években és napjainkban?
Fradistaként eleinte nem kellett félnem az utcán, a hírnevünk megelőzött bennünket mindenhol. Ez 1990-re megváltozott, a többi tábor is megerősödött. Mivel többnyire fővárosi meccsekre jártam, így azért túl nagy balhékban nem vettem részt, és ezt abban az időben bántam, ma már nem annyira. Szerintem a huliganizmus nem változott, a huligánok lettek csak kigyúrtabbak, sportosabbak.
Jelenleg jársz bármilyen meccsre?
A kisebbik fiam Csepel-szurkoló, általa ismét közel kerültem a lelátóhoz.
Mi a véleményed a csepeli srácokról?
Nagyszerű brigád, nagyon lelkesek, egy vesztes meccs után is nagyobb ünneplést kap a csapatuk, mint a győzteseké.
Ez rendszeres, vagy csak alkalomadtán teszed tiszteleted a szigetországiak között?
Csak alkalomadtán, eddig csak vidéki meccseken voltam, amelyek a szülővárosom közelében voltak. Mivel jelenleg a fizetésem fogorvoshoz hordom, így tavaszig szünetel is a dolog.
A csepeli öregekkel nem szűrted össze a levet? A Veteran Velorex brigád korban kb. veled azonos és igen lelkesen nyomja.
Természetesen beszélgettem velük, nagyon jó arcok, és jól írtad, nagyon lelkesek.
A labdarúgáson kívül más sportágat követsz-e?
A kerékpársportokat kedvelem, de nem vagyok fanatikus rajongó. Azon kívül a Blue Fronttal jó kapcsolatot ápoltam, hívtak többször kosármeccsre, ám valahogy sosem jött össze, pedig akkor még a városunknak is jó csapata volt. Ez még a '90-es évek elején, közepén volt.
Jelenleg jársz e bármilyen más sporteseményre?
Sajnos, nincs időm, ráadásul a városomban nincs semmi érdemleges.
Pedig emlékeim szerint még rögbipályátok is van? Jártam ott egyszer.
Igen, egyszer voltam is kint. A Budapesti Kosokban játszik pár barátom, őket néztem meg. Az a rögbipálya eredetileg sima focipálya volt. A '80-as években ott voltak a szabadtéri karateedzéseink, a pálya egyik felén mi, a másik felén az atléták edzettek. Amúgy a lakótelepi srácok fociztak rajta éjjel-nappal.
A stadionban lévő ódon, régi tribünről már nem is beszélve. Egyik kedvencem.
Az egy sablonépület, szerintem mindenhol olyanokat építettek abban az időben.
Ünneprontó. Ettől még nekem nagy kedvenc. A Kinizsivel mi lett?
A Kinizsit anyagi okokra hivatkozva megszüntették, egy új csapatot hoztak létre, bekerítették a pályát és új öltözőket építettek a bejárathoz.
Az ő meccsükön voltál kint?
Mióta nem lehet szabadon odaállni a korláthoz, nem voltam hazai mérkőzésen.
Válogatott?
Már többször terveztem, hogy pár külföldi meccsre kimegyek, de eddig még nem jött össze. Legutóbb Örményország volt tervben, azonban a repülőjegy ára felszaladt az egekbe.
Bármi más hobbi vagy elfoglaltság a kerékpározáson, labdarúgáson és a lelátón kívül?
Rendszeresen túrázom a gyerekeimmel. Ezen kívül évente 8-10 skinheadkoncert, főleg külföldön: Olaszország, Csehország, Szerbia, Szlovákia, Horvátország.
Volt vagy van külföldi kedvenc csapatod?
Nincs igazán kedvencem, és ahogy visszaemlékszem, nem is volt. Persze, szimpatikus a West Ham, a Chelsea vagy a Hansa, de ők is inkább a kedvenc zenekaraim kedvencei (pl. Iron Maiden, Hafenhauer), vagy az egykori szurkolótáboruk miatt (Headhunters Chelsea) kedvelem őket.
Akkor konkrét külföldi kedvenc táborod sincs?
Ma már nincs. Főleg olyan táborokat kedveltem, amelyek emlékeztettek arra a Fradira, amelyik még karlengetve szurkolt és rettegett tőle fél Európa. Például Feyenoord vagy a Chelsea.
Melyik az a lelátói forma, amivel leginkább azonosulni tudsz napjainkban?
Az az ultra hozzáállás, amivel a Csepel táborban találkoztam, nagyon szimpatikus. Pénzt, időt nem kímélve követik a csapatukat, akkor is ünneplik, ha veszít, profi és házi készítésű drapik, zászlók vegyesen, minden meccs egy ünnepnap a srácokkal. Dalok, rigmusok 90 percen keresztül, ismétlés nélkül. Közös programok a meccs előtt és után, közös utazások.
Te sem térhetsz ki a szokásos kérdésem elől. Debrecenről, a DVSC-ről, a debreceni lelátóról mi az, ami elsőnek beugrik, akár pozitív, akár negatív értelemben?
Sajnos, nem jártam Debrecenben meccsen, az egyetlen lehetőség alkalmával dolgoztam. Lassan 60 leszek, szóval nem is látok rá túl sok esélyt, hogy eljutok. Ami elsőként beugrik, vagyis inkább aki, az Komcsi. Legenda volt már életében is. Hatalmas űrt hagyott maga után.
A végére jöhet egy emlékezetes sztori, ami elsőnek eszedbe jut.
Volt egy Dózsás becenevű haverunk, talán váci volt. Egyszer piásan meghívott minket egy kettős rangadóra, azt hiszem, a Vasas ellen játszottak. Hajnival be is álltunk az Újpest-tábor közepébe. Senki sem ismert fel bennünket, azt hiszem, ma már ez elképzelhetetlen lenne. Szegény Dózsást verte a víz végig, nehogy elszóljuk magunk.
Zárszó?
A hazai lelátók nagyrészt jobboldali, rendszerkritikus alapokon állnak. Ez zavarja az MLSZ-t, és nem a pirotechnika, a zászlók, a molinók vagy a százéves rigmusok. Ezért akarja a szövetség visszaszorítani a lelátói életet.
Köszönöm!
hancsi78
Köszönet a segítségért Sándor Mihálynak!
Képek: 3. Félidő / Dihen Tibor / Facebook - Meta / Fradidrukker / magyarfutball.hu / Mátay Detre / Odin / OSS Hungária / OSS in Europe / Sándor Mihály / Zsolt Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése