Magico Ultras 25

Magico Ultras 25

25 év nagy idő egy szurkolócsoport életében. 25 évet átfogni egy szimpla bemutató keretében már-már szinte lehetetlen. Ahhoz már könyv kell! Az már könyvet érdemel!  Én mégis megpróbálom pár oldalba összesűríteni a Magico Ultras „életét”, ami ráadásul bővebb is, mint 25 év, de hogy miért is? Az majd mindenki számára kiderül a történet olvasása közben.

Időszámítás előtt

Az első (1993-as) mezőkövesdi szurkolótábor megszervezése előtt a városnak nem volt komoly szurkolóbázisa, így aktív B-közepe sem. Persze a labdarúgó megyeiben megszokott nézősereg itt is kijárt az MSE meccseire, de sokat nem hallatott magáról. Csoportos szurkolásról, nagy csinnadrattáról nem számolt be a korabeli sajtó. Azért a helyi érdeklődők itt is kijártak, hisz a futball az futball, de az igazi nagy változást a lelátón mégis csak a férfi kézilabda hozta el a városnak. Az a férfi kézilabda, amely ugyan a kilencvenes évek előtt is létezett Mezőkövesden, de nagy sikereket és tartós, folyamatos működést nem tudott felmutatni, így igazi szurkolóbázis itt sem alakult ki korábban.

Ami meglepőbb, hogy a legnépszerűbb sport sem mozgatott meg tömegeket. Igaz a csapat csak a megyeiben játszott, de legalább helyi kötődésű játékosokkal. Ez utóbbi adta az extrát, de se komoly stadionja se komoly riválisa nem volt a Kövesdieknek, amolyan szürke eminenciásai voltak a borsodi labdarúgó életnek.  Egyedül a Szikszó, talán a Mád ellen vívott meccsek váltottak ki kicsit hevesebb érzelmi töltést a Matyó szurkolókból.  Aztán néha érkeztek hozzájuk vendégszurkolók, vagy ők voltak hangosabbak idegenbe, amit ugye sose néz jó szemmel a helyi nézősereg. Összességében megállapíthatjuk, hogy a kilencvenes évek előtt a város méretéhez képest nem volt nagy szurkolóbázisa Mezőkövesdnek. A többség inkább eljárt Budapestre Fradi, Újpest, Kispest meccsekre, vagy Miskolcra a Diósgyőrnek szurkolni, mert ott komolyabb focit láthattak.

Red Ultras Mezőkövesd

Az első nagy változás 1993-ban jött el, amikor megalakult a Mezőkövesdi Kézilabda Club. Ekkor a helyi nagy sportegyesület már nem üzemeltette a férfi kézilabda szakosztályát, így egy ügyes iskolai csapatra építve, pár lelkes támogató segítségével, teljesen nulláról indult el a helyi férfi kézilabdázás és vele beindult a mezőkövesdi szurkolói élet is.

A történet mesébe illő. Pár fiatal, fővárosi NBI-es bajnoki meccseken már megedződött lelkes szurkoló pont akkor tévedt a Városi Sportcsarnok felé, amikor ott az MKC első megyei bajnokijára készült. Ez még nem is lett volna feltűnő, de a csapat gerincét alkotó iskolások osztálytársai egy méretes dobot vittek épp befelé a lelátóra, amely tény és tett felkeltette az épp arra masírozó társaság figyelmét, így bevonultak ők is. Az osztálytársak lelkesedéséhez ők adták a rutint és együtt, már az első meccsen igen jó hangulat alakult ki a sportcsarnokban. A csapat nyert, az alkalmilag összeverődött tábor pedig olyan plusztöltést kapott a meccs apropóján, hogy a következő bajnokin is ott tobzódtak a lelátón.  Egyre nagyobb visszhangja lett a városban, hogy ezek a lelkes amatőr kézisek egyenesen a megyei bajnoki cím felé menetelnek és nincsenek egyedül, egy ugyancsak fiatal, de annál hangosabb mag biztatja őket meccsről-meccsre.  A tábor ennek hatására egyre csak duzzadt és azon kapta magát a társaság, hogy az MKC meccsrejárás lett a hétvége fő momentuma, de mellette nem maradtak ki az NBI-es meccsek sem. Talán ennek is köszönhető, hogy sose volt gond a matyó táboron belül, hogy ki szurkol a Fradinak, Újpestnek, Kispestnek vagy épp a Diósgyőrnek, Debrecennek, Videotonnak. Mindenki érezte és érzi azóta is, az MKC az első és ennek alá is rendeltek és rendelnek mindent, már a kezdetektől.  A pár fős osztálytársak, gyerekkori barátok, sporttársak, szomszédok alkotta srácokból vagy a közösen NBI-be járó brigádokból tevődött össze a tábor, amely egyre jobban összeérett. Egyre komolyabb baráti szálak alakultak ki az addig ismeretlen felek között is, ami a későbbi csoportok kialakulásában, majd fennmaradásában is óriási szerepet játszott. Ez a jó közösségi szellem volt az alapja, hogy már a kezdet kezdetén komoly szurkolás lehetett az MKC meccsein.

Az első év annyira jól alakult a csapat számára, hogy kimagasló teljesítménnyel bajnokok lettek, ami azt jelentette, hogy az NBII-be jutott az újonc csapat. A lelátón ekkor már egy alap 15-20 ember szurkolt nekik, akik az idegenbeli csarnokokban sem hagyták üresen a vendégszektort. Pontosabban az idegenbeli pályákat, hisz sokszor még csarnok sem volt. A kültéri bitumenes pályákon meg csak álom volt a vendégszektor. Az első év legemlékezetesebb túrája Putnokra vezetett, ahol megszerezték a megyei bajnoki címet, így a 20 fős szurkolótábor örömittasan éltette a csapatot a lefújás után. Az utolsó hazai meccsen volt az ünneplés a sportcsarnokban, ahol elkészült az első látvány is a mezőkövesdi szurkolók műhelyében. A kapu mögötti hálót piros és fehér lufival díszítették fel, amelyből az NBII felirat vált olvashatóvá. A mérkőzés után fogadás következett egy helyi étteremben, ahová vonulva, énekelve ment a társaság, az ekkor már meglévő 10 méteres Mezőkövesd feliratú drapit maguk előtt tartva. Közben már megfogalmazódott, hogy kellene egy csoport, amely kézbe veszi a kövesdi tábor irányítását és szervezi annak életét, az utazásokat.

A tettek mezejére lépve és a csapat piros-fehér szerelését figyelembe véve létrehozták a Red Ultras Mezőkövesd csoportját, amelynek drapija 1994 januárjában készült el. A piros-fehér színválasztáshoz fűződik egy újabb érdekes sztori. A klubnak ugyanis ekkor még nem volt se hivatalos színe, se címere, de mivel a csapat első meze fehér volt, piros szegéllyel és felirattal a szurkolók azt gondolták ez a csapat színe, így elkezdtek piros-fehér zászlókat használni a lelátón. Később az első hivatalos címere is a szurkolóknak köszönhető. Ők találták ki és rajzolták meg az egyesület számára.

Az idegenbeli túrákat ebben az időben a csapatbusszal oldották meg. Ők hátul, a játékosok elől, majd hazafelé már közösen ment a mulatás, főleg, ha nyert az MKC és ebben az időben bizony gyakran nyert. A társaság mindenhol megjelent ahol fellépett a csapat Nyírbátortól, Záhonyon át Balmazújvárosig. Ezen kívül komoly létszámban utaztak a magyar válogatott meccsekre, ahová magukkal cipeltek egy fekete-fehér Navy Seals feliratos drapit, ami rendre kikerült az MKC meccseken is. A zászlót az alkalom szülte, akár csak az ez idő tájt látható Red Devils feliratú molinót, de egyik sem különült el csoport szinten a Red Ultras tagságától.

Közben az MKC tábortól függetlenül pár srác elkezdett a mezőkövesdi focimeccseken is szurkolni és némi átfedéssel összeismerkedett a két társaság. Innentől a Red Ultras kijárt az MSE focimeccseire is, ha ideje engedte. Többnyire hazai meccseken jelentek meg, de elmentek idegenbe is, ha nem ütközött az MKC kézilabdázóinak a meccsével. Ez új teret nyitott a csoport életében, hiszen a kinti meccsek miatt lehetett pirózni, szólhattak a petárdák és egyszerűen kiélhette a labdarúgás iránti szeretetét a társaság helyben is. A többség a két hazai csapat mellett továbbra is eljárt a kedvenc NBI-es csapatának a találkozóira, sőt, a válogatott mérkőzéseire is egyre szervezettebben mentek, legtöbbször az egri és a tiszaújvárosi szurkolókkal közösen. Ennek köszönhetően egyre jobb lett a kapcsolatuk ezzel a két táborral, amely barátságok a mai napig élnek. Riválisnak talán a hevesi „klánt” lehet számítani, mert egy ottani fellépésen volt némi kakaskodás a két fél között, de MSE vonalon nem volt ennél nagyobb gondja a társaságnak.  Persze itt sem kellett heves ökölcsatáktól tartani, de az ellenfél kispad tetejének a püfölése, vagy a humoros, néha obszcén beszólások mindig esélyt adnak egy kis erőfelmérőre bárhol. Kézilabdában semmi ellenfél nem akadt ekkor a csoport útjába, így ott rivalizálásról nem lehetett beszélni.

Összegezve az első években a társaság csinálta, amit a szíve diktált. Egyre rutinosabban, egyre jobb hangulatban zajlottak az MKC meccsei. 1996-ban a sorkatonasági behívók kissé visszafogták ugyan a brigádot, de a leszereléseket követően egyre aktívabb és intenzívebb lett a csoport, nem csak kézi, hanem az MSE labdarúgó meccsein is. Ez előhozott egy újabb érdekes dolgot. A labdarúgócsapat színe ugyanis kék-sárga volt, amibe a Red Ultras színei és vele zászlói nem nagyon illettek bele, így a csoport vezetése döntésre szánta el magát.  1997 év végén az 5 vezető (Csuhai Zoltán, Gál László, Sebe Nándor, Vasas Csaba, Győrődi Tamás) összedugta a fejét és szavazás alapján East Sharks illetve a Magico Ultras név közül mindenki a másodikra adta le a voksát valamint a „semlegesség” jegyében a fekete-fehér csoportszín mellett döntöttek.

Magico Ultras Mezőkövesd

A Magico Ultras idegenbeli drapijának az alapja 1997-ben először Egerben a Levski elleni meccsen volt kitéve. A csoport első hazai transzparense felirattal és teljes pompájában 1998.01.10-én debütált, szintén Egerben egy teremtornán, amelyen az MSE is részt vett, így a csoport hivatalosan innen számolja a megalakulását.  A „Varázslatos Ultrák” jelképe egy leples varázsló lett, amelynek alapját egy korabeli Haladás montázs adta. A társaság kezdetektől mellőzi a politikai megnyilvánulásokat, de ők magyarok, amelyet a kezdet-kezdetétől szeretnek kihangsúlyozni.  Mindez azt is jelentette, hogy a csoport ekkora már teljesen kiforrta magát. Egyértelműen az ultra vonal mellett törtek lándzsát és a Red Ultras tanulóéveinek köszönhetően, mint egy jól működő gépezet vetették bele magukat a munkába. Alapból szóltak a dobog és lengtek a rudasok, ez utóbbiak gyakran csak otthon, mert idegenbe olyan aprók voltak a csarnokok, hogy értelmetlen volt cipelni őket. Mondhatni beindult az ultra nagyüzem, ami elsősorban hazai koreográfiákban mutatkozott meg a csoport életében. A létszám harminc fő körül mozgott és szinte minden meccsre készült valami érdekességgel az MU tagsága.

Az össznépi idill nem tartott sokáig, ugyanis a csoport összerúgta a port az MSE-nél dolgozó egyik munkatárssal, amikor a labdarúgók egyik különtermében épp koreográfiát festettek. Később ennek a szóváltásnak lett a folytatása, hogy az említett MSE dolgozó megütötte az MU egyik tagját. A csoport ezt úgy vette, hogy őket ütötték arcon, így elhatározták, nem látogatják tovább a labdarúgók meccseit. Az eset után természetesen volt megkeresés többször is a klub részéről, hogy menjen vissza a csoport, de ők ekkora már elhatározták magukat. 1999-től a Magico Ultras nem járt a mezőkövesdi labdarúgócsapat meccseire. Az NBII-ben vitézkedő férfi kéziseket viszont teljes mellszélességgel támogatták továbbra is. Közben a tiszaújvárosi és egri barátság mellett jóban lettek a tiszaföldvári ultrákkal, akik később, a csapatuk megszűnésekor az MKC meccseire jártak át néhányan. 2002-ben sikerült az NBII-ben is bajnokot avatni a társaságnak, amivel feljutottak az NBI/B-be. A csoport lelkesedése töretlen maradt és továbbra sem kezdődött nélkülük egyetlenegy mérkőzés sem. A látványos megoldások nem csitultak a második vonalban sem, továbbra is jöttek a koreók, új zászlók, kültéri pirók és ekkora már mindenki határozottan be tudta azonosítani őket a magyar palettán. A kor szurkolói újságai is többször foglalkoztak velük, de nem csak a lelátón teremtett kiváló hangulat miatt, hanem az országos szurkolói életben betöltött szerepük (focitornákon való részvétel, válogatott meccseken való megjelenés) miatt is. A helyi sajtó (újság, tévé) is foglalkozott a csoport munkájával, ami bőven túl nyúlt a szurkoláson, hisz ott segítettek, ahol tudtak (gyűjtések, társadalmi munka és a többi). A lelátón sem álltak le és egyre látványosabb koreográfiák kerültek ki a Magico műhelyéből. Egy tiszaújvárosi válogatott kézilabda meccsre például úgy csináltak koreográfiát, hogy nem is ők voltak otthon.

Az NBI/B-ben már komolyabb sportcsarnokokba járt a Magico és itt-ott már némi ellentábor is megfigyelhető volt, de a versenyt nem tudta felvenni velük senki, hozzájuk meg szinte senki nem érkezett vendégségbe olyan létszámban, hogy méltó ellenfelek legyenek. Egyedül a tiszavasvári szurkolók próbáltak valami újat vinni az állóvízbe és a kezdeti semlegesnek tűnő viszony után a hazaiakat szidva vonultak be a mezőkövesdi városi sportcsarnokba. Ebből adódott az MU első konfliktusa és vele az első és mindezidáig egyetlen komolyabbnak számító ellenfele is. A visszavágóra kiemelt létszámban és határozattan érkezett a matyó társaság és a lefújás után kitakarították a csarnokot. Megmutatták ezzel, hogy ha kell, akkor ilyen téren is felveszik a versenyt az ellenféllel. Az összecsapások miatt ennek a csatározásnak is vége lett, hisz a rendőrök kiemelten készültek a két társaság további találkozóira.

Az eseménytelenebb időszakokban sem hagyták magukra egy meccsre sem a csapatot, így ahol játszott az MKC, ott ők is ott voltak. Ennek köszönhetően mindent láttak, mindenkivel találkoztak, akik az ő osztályukban a lelátón kötöttek ki. Innen van a jó kapcsolat egy ózdi szurkolóval, aki akár csak néhány tiszaföldvári srác, átjár az MKC meccseire. Az ellenfelek névsora nem nagyon bővült, de területi alapon nem néztek jó szemmel a gyöngyösi szurkolókra. A két tábor nem volt soha egy kategória, így igazi rivalizálás nem alakult ki a felek között. A rossz viszony azért kézzel fogható egy-egy gyöngyösi vizit alkalmával.

A csapat évről-évre fejlődött és 2007-ben eljött az a pillanat, amire a kezdetekkor senki nem számított, nevezetesen feljutottak az NBI-be. Ezzel az MKC a város történetének első NBI-es csapata lett. Mivel az első osztályban újak voltak a helyszínek, jöttek az új élmények és persze a tévés meccsek. Egyre jobban előtérbe került, hogy milyen szuper hangulat uralkodik ott, ahol a Magico fellép. Pedig itt már voltak komolyabb szurkolótáborok, de szervezettségben itt sem vehette fel velük senki a versenyt. Szó szerint megismerte az ország a varázslók nyújtotta hangulatot, hisz a tévéközvetítéseknek köszönhetően sokszor ország-világ láthatta, mire képes a mezőkövesdi tábor. Szerencsére a csapatuk is felnőtt az első osztályú szinthez és igazolásokkal, légiósokkal bent tudtak maradni a legjobbak között és ott kiváló eredményekre is szert tettek. Igazi profi egyesület alakult ki Matyóföldön, akik profi támogatást kaptak a lelátóról és a 2008-09-es bajnokságban megszerzett hetedik hely a legjobb kézilabda szereplése lett a városnak.

A sok igazolás és az idegenlégiósok ellenére megmaradt a csoport és a csapat közötti jó viszony, ami a kezdetek óta jellemezte az MKC családját, és ha lehet ilyet mondani a sikerek még jobban összekovácsolták a társaságot. Hazai meccseken szinte mindig tele volt a csarnok, és ami főbb, mindig remek volt a hangulat. Gyakran az ellenfél játékosai, edzői nyilatkozták, hogy nagyon nehéz Mezőkövesden, abban a pokolban játszani.

A lelátón egy kisebb változás történt, megalakult ugyanis a Magico Ultras egyik belső szekciója az Emigrates 2011. Mintegy 10-15 fő tartozott a soraikba és ebben az időszakban mindenhol megjelentek, ahol fellépett az MKC. Az ötletet a diósgyőri Emigrates Rojos adta és a facebooknak köszönhetően külön tudták szervezni a Budapestre szakadt és onnan MKC meccsre indulókat.

2013-ban Skaliczky László vette át a csapat irányítását, de akkor még nem sejtette senki, hogy a csapat szereplése szempontjából a legkiválóbb évek következnek. Az NBI-ben még mindig a bennmaradásért küzdöttek, de a Magyar Kupa teret nyitott az MKC előtt. Kétszer is bejutottak a „final four” végküzdelmeibe és a 2015-ben megszerzett bronz a valaha volt legjobb szereplése a mezőkövesdi kézilabdázásnak. A pécsi és a debreceni négyes kupadöntő lelátói szempontból szinte csak a Magicoról szólt. A pályán a Szeged, Veszprém duóval nem lehetett felvenni a versenyt, viszont a lelátón meg nekik nem akadt ellenfelük. A két döntő egész hétvégés programot jelentett a Magico Ultras számára és ők éltek a lehetőséggel. Remekül érezték magukat és kiváló hangulatot teremtettek mind a két (pontosabban négy) alkalommal, mondhatni a csapat mellett a csoportnak is a csúcs fellépései voltak ezek a döntők. Közben ingáztak is picit, így voltak nehezen emészthető kiesős évek, aztán meg fieszta jellegű NBI/B-s bajnoki címek.

2018 januárjában ünnepelte a csoport a 20. életévét, ami egy nagyszabású rendezvény volt a városban. Egész nap együtt volt a társaság, majd este vonulással egybekötött pirózás következett. Egy szépen megkomponált, görögtüzes produkcióval rukkoltak elő. Az otthonuk, a Városi Sportcsarnok melletti Kavicsos tónál körben gyújtottak be tüzeket, amely fenomenális látványt nyújtott. A produkció több nemzetközi internetes szurkolói oldalra is felkerült, így a Magico elindult egy kicsit a „világhírnév” felé is. Este fergeteges koncert a Zorall együttessel, majd hajnalig buli a CsCs szolgáltatta zenei aláfestéssel.

A következő években egy kis vérfrissítés is érkezett a csarnokba, ugyanis a labdarúgó meccsekre szerveződött fiatal Matyó Front a Magico utánpótlásában látta meg a jövőt és felhagyott a sárga-kék labdarúgók támogatásával.

2020-ban épp Komlóra készült a társaság a Magico Classic keretein belül, amikor jött a világjárvány és felborított mindent. És hogy mi az a Magico Classic? Egy szezononként megrendezésre kerülő túra, ami az adott évad legtávolabbi pontjára szólítja a társaságot. Ezért ennek mindig külön figyelmet szentelnek. Győrben, Orosházán, Csurgón majd Komlón léptek fel ilyen formában eddig. Ez az újabb komlói kirándulás lett volna az ötödik ilyen megmozdulás. Az utazás, az étterem, már minden le volt szervezve, de az MKSZ lefújt mindent, még arra se volt lehetőség, hogy a csapatot pár görögtűzzel elindítsák az úton, mert a bajnokságot egyszerűen félbeszakították.

Bizonytalan hónapok következtek, de az MU közben sem állt le. Gyűjtöttek és segítettek a helyi kórházaknak, mentősöknek, mely közben jött a hír, hogy lefújták a bajnokságot, így a csapat bennmaradt az NBI-ben.

Kicsit mindenki megnyugodott, erre jött a fekete leves. A klub nem tudta vállalni az első osztályt megfelelő szponzoráció híján. Szerencsére a csapat megmaradt, de a visszalépés miatt a nyár végén az újabb NBI-es bajnoki készülődés helyett, már a magyar kupa előselejtezőre mehettek. A lezárások utáni első meccsre Füzesabonyban került sor, amit szó szerint megszálltak az MU tagjai. Az alig 15 kilométerre lévő helyszínre vonattal érkeztek, majd a komolyabb lelátó nélküli csarnokban végre kiordíthatták magukat. A szezont végig tolta a társaság, de a meggyengült csapat nem jutott be a rájátszás felső házába. Ezután, hidegzuhanyként jött, hogy a bennmaradást sem sikerült kivívni az alsóágon, így 20 év elteltével újra az NBII-re készülhettek a 2022-2023-as szezonban.

Az NBII-ben rég nem látott csarnokocskák jöttek újra elő és egy régi nagy rivális, a Tiszavasvári csapata. Igazi nosztalgikus környezetbe kerültek, bár bitumenes pályákon már nem játszhattak és az egykori ellenfélnél sem marad kézzel fogható táborocska. A Magico Ultrast megviselte a csapat visszaesése, de igazából egy percig nem adták fel és a harmadik vonalban is rendre ott vannak a bajnoki és kupameccseken.

Eleve ezt a csoportot (már) nem csak az MKC tartja életbe! Egy nagyon szoros baráti szál alakult ki közöttük, amely rengeteg közös programban nyilvánul meg.  A legénybúcsúk, lagzik, szilveszterek amolyan alap események lettek. Aztán nyári programok, nyaralások, házépítés vagy csak sima kocsmázás, grillezés, esti kertiparti, vagy irány Abádszalók, de ha úgy volt megmászták a Magas Tátrát is közösen. Aztán ott van az év végi Magico focitorna, amire általában az egri és a tiszaújvárosi barátok is megérkeznek és a hazaiak is összelöknek vagy 3-4 csapatot. Komoly csaták szoktak menni a kupa elhódításáért. Az „Öregek” és a fiatalok alkotta „Radical” összecsapása, a mezőkövesdi „el classico”. Egyébként a tavalyi torna volt a 12. a sorban, csak a covid vett el tőlük egyet.

A Magico Ultras az eltelt 25 év alatt több ajándéktárgyat is piacra dobott, így pólókban, sálakban, matricákban soha nem szűkölködtek. Az alap kellékeken kívül is gyártottak sok mindent a csoportnak, amire éppen igény volt. Széldzseki, övtáska, sapka, baseball sapka, hűtőmágnes, de a covid alatt volt saját maszkjuk is. Anno tagsági kártyákkal is rendelkeztek és rendszeres volt a tagdíjfizetés, de ma már csak összedobják, ha szükség van valamire. A zászlóparkja is meglehetősen széles a csoportnak a több mint két évtized alatt felemésztettek pár hazai és idegenbeli textíliát, de a rudasokból, kétrudasokból sem mutatkozott soha hiány.

A baráti vonal nem nagyon változott az évtizedek alatt. Szinte mindenkivel jól megférnek és szimpatizálnak, de kimondott baráti kapcsolat csak az egri és tiszaújvárosi szurkolókkal van. Idő közben jól elvoltak az ózdi és tiszaföldvári szurkolókkal is.  2018-óta van kapcsolatuk a komlói ultrákkal, akik hasonló mentalitású brigád, mint ők. A szlovéniai világbajnoki selejtezőn találkoztak Koperban. A két csoportból ott lévő tagok akkor jóban lettek, de egyelőre ez a szál még elég halovány. Napjainkban feltűnt egy Olds School Csepel és a budakeszi  Wudigess Kaos drapija is a meccseiken, de ezek inkább személyes jó kapcsolatoknak tudhatók be, mint csoportok közötti barátságnak.

Kimondott ellenséges viszony senkivel sem volt, egyedül csak a tiszavasvári drukkerekkel volt több, mint szimpla utálat. A Gyöngyös továbbra is nagy riválisnak számít, de ott a lelátón nem nagyon van kivel felvenni a versenyt. Ezen kívül is sok helyen volt parázs a hangulat, hisz a legtöbb helyen nem szeretik, ha hangos vendégtábor érkezik az ellenfél csapatával, viszont ahol fellép a Mezőkövesdi Kézilabda Club, ott számítani lehet erre a jövőben is.

Nem titok, hogy a magyar palettán egyik személyes kedvencem a Magico Ultras csoportja és 25 éves (na jó van az harminc is) munkássága. Megtalálom bennük azokat az értékeket, azt a fajta mentalitást, együvé tartozást, amiről a legtöbb magyar csoport csak beszélni képes.  Nekem a honi lelátón ők még mindig a nagybetűs ULTRAS! Azaz igazi, klasszik, olaszból importált! Old School jellem, egy modernizált világban.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a megalakulásától kezdve az előénekesi és egyben vezetői szerepet hihetetlen módon ugyanaz az ember tölti be! Ő Györke a csoport capoja és irányítója.  Köré csoportosul egy régi mag, akinek az MU lett szintén az élete, így csoport működése nem kérdéses, még akkor sem, ha 40-45-évesen már más dolgok is szerepet játszanak a tagok életében. Sajnos az utánpótlás kérdése nem megoldott náluk sem, kevesen csatlakoznak a táborhoz, így napjainkban 10-30 fő az a létszám, amit a Magico adni tud egy-egy meccsen. Viszont 25 éve folyamatosan jelen vannak a sportcsarnok lelátóin és ezalatt egyetlen meccset sem hagytak ki, ami hihetetlenül nagy szó egy magyar ultracsoporttól.

Mert 25 év nagyon-nagy idő egy csoport életében. 25 évig tartani egy színvonalat kibaszott kemény egy csoport életében. 25 év alatt nem letérni, nem meginogni a kiválasztott útról szinte lehetetlen egy csoport életében. Erre csak a legnagyobbak képesek! Boldog 25. születésnapot Magico Ultras!

hancsi78

Forrás: Györke, Csuka, Nándi, Csabi, Laci, Zega, Sándor Mihály, Magico Ultras Mezőkövesd, 3. Félidő, Focivilág, Old School Supporters Hungary

Képek: Magico Ultras Mezőkövesd, Csuka, Györke, Zega, Belkovics Krisztián, Sándor Mihály, 3.Félidő, Focivilág