Barátság(ban) - Videoton & Debrecen

 Videoton & Debrecen

A kilencvenes évek előtt a fővárosi nagycsapatok kedvencnek, a kelet magyarországi riválisok ellenfélnek, a nyugati magyarországi gárdák meg semlegesnek voltak tekinthetők egy DVSC szurkoló szemében. A szervezett szurkolóbázisok magyarországi kialakulása előtt a rivalizálás kézzel fogható volt egy-egy csapat körül, de a baráti szálak tisztázása azért nem volt ilyen egyértelmű, lévén erről sokszor nem is tudott senki, csak az adott B-közép pár tagja. Kevés információ maradt fent, hogy anno melyik magyar tábor ápolt jó kapcsolatot egy másikkal. Képi vagy konkrét írásos bizonyítékot meg alig-alig találni. Debrecenben is csak a riválisokkal való összecsapásokról hallott az ember, arról már kevésbé, hogy jóban volt a debreceni Vasutas és a szolnoki Olajbányász tábor. Az időszámításunk előtti években másról nem is tudni debreceni vonatkozásban, hacsak meg nem jegyezzük, hogy a Loki tábor is (mint majdnem minden akkori vidéki B-közép) Fradi, Kispest, Vasas és Újpest szurkolókból állott. Ez természetes jelenség volt akkoriban, mert szinte csak a fővárosban volt jó magyar foci. Elődeink, de még az én generációm tagjai is a fővárosi nagyokból választott magának egyet kedvencnek a Barcelona, Manchester United vagy épp Juventus előtt.

Aztán ahogy elkezdtek szaporodni a magyar szurkolói csoportok és kezdtünk kicsit talján módra szurkolgatni a baráti szálak is kezdtek kialakulni egy-egy brigád, majd sok helyen egy-egy tábor között. Így jutunk el az 1995-ös tavaszi szezon végére, amikor is a Debreceni Vasutas az akkor épp Parmalat névre hallgató Videoton ellen lépett pályára a Sóstói Stadionban. A Loki épp a bajnoki bronzra hajtott, ami története legnagyobb sikerének számított akkor még, így nem csoda, hogy megtelt a vendégszektor. Mindenki ünneplésre készül. Sok néző, aránylag jó meccs, vereség, de ezzel együtt is bajnoki bronz jutott a cíviseknek, amelyet a kor szokásának megfelelően a kerítésen átmászva vagy a menekülőkapukat kinyitva a pályán akart megünnepelni a debreceni tábor. A rendőrök ezt nem így gondolták és a rend fenntartása érdekében megpróbálták megakadályozni a piros-fehér horda térnyerését, majd a szót agresszió követte és a fakabátok módszeresen kiverték a szurkolókat a pályáról és közben a lelátóról is. Ez volt az a pillanat, amikor egymásra találtak a székesfehérvári és debreceni szurkolók. Úgy szól a fáma, hogy a Vidisták a Lokisták mellé álltak a harcban és együtt próbálták meg a lehetetlent a yardok ellen. Ez volt a nyitány, a kezdet, innen alakult ki egy baráti szál az RBD és a debreceni tábort vezető csoportok között.

Korábban egyébként nem volt baráti a szál, sőt, azon a pár találkozón, amin összefutottak a felek a kilencvenes évek elején inkább volt mérges a viszony, mint semleges, de az acsarkodáson túl nem nagyon jutott senki. Az, hogy nem volt kedvére való egyik fél a másiknak, az akkoriban egész egyértelmű volt. Egyik oldalon a Vidisták jó kapcsolatot ápoltak a Békéscsaba szurkolókkal, akikkel ebben az időben a legmérgesebb volt a debreceni tábor viszonya. Míg a másik oldal baráti szálakat szövögetett a Déli Front Pécs – Red Territory Debrecen vonalon, ami meg a fehérvári srácoknak volt egyfajta vörös posztó.

Ezeknek a kapcsolatoknak tett pontot a végére a Videoton – Debrecen egymásra találás és kialakulhatott egy jó viszony a feltörekvő generációk között. Első körben az egymás elleni meccsek és a levelezési partnerek adtak jó táptalajt mindehhez. Az RBD fiataljai és a DVSC meccsein is megjelenő Szívtiprók között mélyült el végül a „szerelem”, amelynek érdekes színezete volt a két csoport vezetőjének kiváló kapcsolata. Az érdekes színezetet a két srác teljesen más stílusa adta, de a barátság közöttük olyan mély gyökeret vert, hogy bárhogy is állt egymáshoz a két fél az elkövetkezendő évtizedekben az ő köteléküket nem tudta elszakítani senki és semmi.

Közben egyre több levelezési partnerkapcsolat alakult ki a két fél között és az egymás elleni meccsek mellett a szurkolói focitornákon mélyült tovább a barátság. Igaz nem csak a Vidi és a Loki ultrái között, hanem körkapcsolat lett a diósgyőri és kiskunhalasi szurkolókkal is. Ez a vidéki négyes adta a korszak egyik legerősebb és legismertebb barátságát, amely pár évig létezett csupán aktív formában. Viszont ekkor mindenki járt mindenkinek a meccsére és már nem csak pár fővel, hanem olykor tömegesen, sokszor egy-egy hétvégét is együtt töltve. Hivatalosak lettek ezek a baráti kontaktok, ami azt jelentette, hogy zászlókkal is képviselték színeiket egymás meccsein a felek. Kevesen emlékeznek rá, de még egy közös abádszalóki hétvégét is együtt töltött a négy baráti társaság tucatnyi tagja. Ez volt az első és egyben utolsó „Hajrá Vidék Tábor”!

Aztán a baráti szállak el kezdtek rogyadozni, a kiskunhalasiak szinte teljesen eltűntek, de a diókkal is összerúgta a port a debreceni és a székesfehérvári tábor is, viszont a Vidi – Loki kapcsolat megmaradt és talán a többi szakításnak köszönhetően egyre erősebb lett. Innentől rendszeresebb lett az egymás meccseinek a látogatása, nem állandó jelleggel, de azért évente pár meccsen ott voltak egymás mellett a csoportok tagjai. Állandósult, kisimult a két fél barátsága és igaz tábor szinten nem mindenki értett egyet az RBD és a SZUD jó viszonyával, de a két kanyart vezető csoport együttműködését nem nagyon merte megkérdőjelezni senki.

Kezdetben azért nem volt egyszerű a baráti szálak tartása, vagy egymás meccsére a menetel, de a közeli helyeken (értsd Vidinél Siófok vagy Dunaújváros, a Debrecennél Hajdúszoboszló, Nyíregyháza) mindig számítani lehetett a baráti felekre és egy kis tivornyára. A Gázszer – Lokira is mindig volt pár srác, aki kilátogatott a piros-kékek részéről, vagy a Cornexi elleni kézilabdameccseken is a vendégeket segítette a Vidi tábor pár tagja. A Debrecen – Videoton vonal egyik legemlékezetesebb esete, amikor a siófoki vendégben tömegesen megjelenő RBD tagokat, alig pár főnyi debreceni srác tudta csak fogadni. Volt olyan is, amikor a Videoton – Gázszer meccsre érkeztek a Szívtiprók képviselői, de a nagy esőzések miatt elmaradt a meccs, de a srácok ennek ellenére hajnalig együtt mulatták az időt. Aztán említhetném az 1999-es váci kupadöntőt, ahol szép számmal voltak Vidista srácok és még a pirotechnika jelentős részét is ők segítettek beszerezni. A 2001-es kupadöntőt egymás ellen vívták a felek az Üllői úton, ahol a helyi erők támadásakor siettek a Fehérváriak megsegítésére a cívisek, de volt, hogy a Kispest ellen ment a matek a Bozsiknál és a Vidisták oldalán ott harcoltak a Debreceniek is. Ezek csak kiragadott példák voltak, ezen kívül is számtalan meccsen támogatta egymást a két fél, vagy egyszerűen csak együtt töltöttek egy-egy hétvégét.  A DVSC első nagy nemzetközi menetelésénél sem maradtak egyedül a piros-fehérek, a Vidista srácok elutaztak a cívisekkel Varasdra és Brugge városába, de a legemlékezetesebb talán az volt, amikor a két kocsival Nagyszombatra érkező cívisek mellé befarolt ugyanennyi Videoton szurkoló az UEFA Intertoto Kupában.

Aztán, ahogy lenni szokott ennek az idilli állapotnak is vége lett. Nagyon nem kell ezen meglepődni, olyan még két ember között sincs, hogy egy barátság állandóan magas hőfokon ég! Mindig vannak hullámvölgyek, kisebb elhidegülés, takarékláng és a többi. Egy csoportos barátságban meg főleg esély van az ilyesmire és ez utolérte ezt a kapcsolatot is. Elsőnek csak pár ember kakaskodott össze, majd nagyobb méreteket öltött a haragszom rád. A debreceni oldalon a rosszallást a Videoton táborban megjelenő Che Guevara zászlók váltották ki. A cíviseknél nagy számban jelenlévő szélsőjobbos elemek nehezen emésztették mindezt, majd a Skins Debrecen csoporttá alakulásával még hangosabb lett az ellenkezés. Megenyhült a Kispest – Debrecen viszony is. Páran már nem csak az egymás elleni meccseken jöttek össze a rossonerokkal, hanem a hétköznapokban is, sőt, már Honvéd meccseken is megjelentek. Ezt természetesen nagyon nem tetszett a koronázó város szurkolóinak, hisz ők továbbra is ádáz ellenségek maradtak.

Ebben az időszakban lejátszott egymás elleni meccseken volt szóváltás bőven, de azért a régi barátok, vezetők találkoztak.  Ez néha szintén konfliktust jelentett, hisz volt, hogy a slepp is megjelent, ami parázs jeleneteket okozott, de csak acsarkodásig jutottak a felek. Azt azért tegyük hozzá, a vezetőknek volt akkora tekintélye mind a két oldalon, hogy le tudták inteni a felpaprikázódott egységeket.

A barátság utáni elhidegülés ilyen kisebb kakaskodások tarkították, de alapvetően semlegesen viseltetett egymás iránt a két tábor. Aztán a Vidi bajnoki törekvései és a vele megnövekedett létszám bizony magában hordozta, hogy egy-egy debreceni, vagy fehérvári összecsapáson lehetnek gondok. Végül nem lettek, maradt tovább a semleges viszony, ami a régi baráti szálak ápolását, meg az új ellenséges klikkek egymás elleni provokatív fellépését is jelentette egyben. Aztán szépen lecsitult minden, az acsarkodók nagy része kikopott, vagy lehiggadt, így maradt egy laza semleges viszony, amelyben a régi barátok is kényelmesebben érezték magukat az egymás ellen vívott találkozókon.

Aztán telt és múlt az idő és a semlegesség jegyében a DH és a fiatal fehérvári huligánok teremtettek kontaktot egymással. Az akkoriban Magyarországon teret nyerő és hódító lengyel huligán mintára kívántak egyfajta szövetséget kialakítani. A barátság nem lett hivatalos újra, de a két fél küzdeni szerető rétege megjelent egy-egy meccsen a másik mellett, zászlók nélkül, csak az öklüket adva a szövetségesnek. Ezeket a közös fellépéseket tényleg csak a lehetséges erőfelmérők tartották egyben, nem voltak tivornyák, hétvégi bulik, csak boksz, vagy az akció keresésének lehetősége.

Ezen a szálon elindulva mélyült el végül a kapcsolat, de egy tragikus fordulat, Komcsi halála játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy egymásra talált újra a két fél, csoport és tábor szinten. A temetést követően, ahol rengeteg régi fehérvári cimbora is lerótta kegyeletét, lett újra hivatalos a két fél barátsága. Elsőnek csak pár fővel, pár meccsen és egymás focitornáin voltak közös találkozások. Majd újra zászlókkal és nagyobb létszámban voltak látogatások egymás mérkőzéseire. Megjelentek egymás rendezvényein, focitornáin, de ami még fontosabb a huligán szövetség is megmaradt és egy picit talán erősebb is lett ebben az időszakban. Több helyen is segítették egymást a felek ezen a téren, voltak cívis huligánok a Vidi II – Győri ETO meccseken, de elutaztak velük Belgrádba a zártkapus Partizan elleni találkozóra. Ott voltak a Lokisták a Vidi nemzetközi hazai meccsein is, mint ahogy a fontosabb hazai találkozókon is. A Vidisták is állandó jelenlétükkel biztosították a barátságot Felcsúton, Budapesten vagy épp a Craiova – DVSC nemzetközi kézilabda mérkőzésen.

Aztán ma már kiboncolhatatlan, hogy ki, kik és miért kezdte el bomlasztani ezt az egységet, vagy az, hogy egyáltalán hogyan kezdődött romlani a viszony. Mindenki másképp emlékszik, mindenki mást tart kiinduló pontnak és valószínűleg ebben már nem is fognak kiegyezni a felek. Mindenkinek beégett valami a kis fejébe és azt hajtogatja kitörölhetetlen és meggyőzhetetlen mementóként.

A lényeg a történetben, hogy romlani kezdett a két csoport meghatározó embereinek a viszonya, de ettől függetlenül tábor szinten még nem voltak gondok, sőt, ebben a nehezebb időszakban is volt, aki látogatta a másik meccseit. Azért az érezhető volt, hogy a nagy „lamúr” már tovaszállt és mindenki inkább a negatív dolgokat vette elő a másik fél kapcsán. Sokan keresték is az alkalmat, hogy újabb hibákat előtérbe helyezve pontot tehessenek végre az ekkor már igen csak ingatag lábakon álló barátságra. Talán a 2019-es budapesti MK döntő volt az utolsó fellépés, hogy elutazott a SZUD néhány tagja a piros-kékekkel, míg az RBD egy Felcsút – DVSC meccsre látogatott ki utoljára zászlóval 2019 tavaszán.

Kép: Hajdú-Online

Innentől elhidegülés. Egymás betalálása. Burkolt anyázás. Majd nyílt ellenségeskedés. A kivált ok? Maradjunk annyiban ismeretlen, mindenki másképp élte át. Egyik oldalon a Fradisták, másik oldalon a Diók is bekerültek a képbe és közben a Debrecen – Kispest viszony is maradt stabil semleges.  A szomorú a történetben, hogy egy több mint két évtizedes baráti-semleges viszony gyűlöletbe csapott át, ami nem volt méltó a két fél korábbi józanész politikájához. Most a „forró fej” győzött! Nem higgadt le igazán senki, így egy idő után már mindenki csak a szart vágta a másikhoz, így a szerelemből gyűlölet lett.

Szomorú, de sajnos ilyen is van. Mert az élet is ilyen. Hányszor van, hogy vakszerelmes emberek esnek egymásnak a kapcsolatuk elhidegülése után? Egy válás hányszor békés? Hányszor tudnak megegyezni a felek, hogy akkor te erre, én arra, aztán ne is keressük egymást, ha meg találkozunk, akkor meg férjünk el egymás mellett békében. Ez ritka! Ilyen volt nagyjából az első szakítás, viszont ez a második már véglegesnek bizonyult. Talán majd idővel csitul, de jelenleg annyi sérelem gyűlt fel mind a két oldal fiaiban, hogy kilátástalan a megegyezés egy semleges viszonyban. Új fejezetet kezdtünk el írni a Videoton – Debrecen kapcsolatban. Jelenleg nem tudni mit tartogat mindez nekünk szurkolóknak, a két oldal régi barátainak és az új ellenségeknek, de hogy érdeklődésre ad okot majd minden összecsapás, az szinte biztos!

hancsi78

 

Képek: Komáromi Gábor / Sándor Mihály / Dihen Tibor / Derencsényi István / Nagy Balázs / Égerházy Péter / Császár István / Horváth Attila / Vikcsi / Hajdú-Online / Szívtiprók Ultras Debrecen / Harcosok Diósgyőr /
Red Blue Devils Székesfehérvár / DVSC