"Chuk Noris Aréna" Fülöp

„Chuk Noris Aréna”

Községi Sportpálya - Fülöp

Még gyerekként pillantottam meg a falú szélén, az erdő alatt kialakított sportpályát Fülöpön, ami misztikus szentély volt számomra, hiszen két nagybátyám is rúgta itt a bőrt fiatalon, amolyan kötelező jelleggel a helyi csapatban. Igaz játszani egyszer sem láttam őket, de épp elég volt tudnom, hogy két gyerekkori példakép a zöld gyepen is megállja a helyét. Maga a település is fontos volt az életemben, mert rengeteg nyarat töltöttem a nagyszülőknél és / vagy a nagynéniknél, nagybácsiknál, habár ebbe nem nagyon fért bele a megyei (akkor még járási) bajnokság meglátogatása, annál inkább egy kis málnaszedés, dohánytörés és egyéb határszélen űzhető tevékenység. A pálya akkor még nem mutatott különösebb egyediséget, viszont az erdő közelsége miatt a fák közötti földhányáson remek rálátás volt a játéktérre, csak a fákat kellett kerülgetni a nézőknek, ha egy-egy gyors kontrát szemmel akartak követni a pályán. Habár akkor még az akácos sem úgy festett mint a későbbi időkben. Egyébként azt nem sikerült kiderítenem mikortól állhat a szentély ezen a területen, de a hatvanas évek derekán már minden bizonnyal ki volt itt mérve a játéktér.  Kialakított fix lelátó híján a fákkal borított „domboldalba”, vagy a pályán körbehegesztett korlátot támasztva élvezhették az egyszerű népek az amatőr foci fülöpi szépségeit. A legjobb kilátás a sporttelep bejárata, azaz a főút felül volt, hiszen a pálya egy gödörben helyezkedik el, így a szintkülönbség miatt innen remek és tiszta kilátást kapott a kilátogató szurkoló. Mivel a család nagy része ekkor még a Petőfi-telepen (a falutól pár kilométerre található Penészlek irányába) éldegélt, így a ki-be ingázás során mindig vethettem egy pillantást a pályára.

A csodálatom később sem változott, de a labdarúgó meccsek komolyabb, mondhatni rendszeres látogatása miatt az imádatom már más felé terelődött. Ekkor már 1994-et írtunk és én a DVSC mellett elkötelezve róttam a kilométereket az országban és azon túl. A megyei focival vajmi keveset törődtem, így a Fülöpi Törekvés SE eredményeit se nagyon tudtam, de a családot rendszeresen látogattam, így néha a pályát is megtekintettem, de meccset a mai napig nem láttam itt.  Az iskolák befejezése után a hadsereg, majd a határőrségi szolgálat következet az életemben. Az első innen jó messzire (Kalocsa-Cegléd), míg a másik a közelbe helyezett. Igaz a szolgálati helyem a pár kilométerre lévő Bagamér községbe volt, de a Nyírbátori Határőr Igazgatóság gyakran szólította fiait egy kis vizitre, így a ki-be kocsikázások alkalmával mindig láthattam az aránylag szépen karbantartott sportpályát. Eltelt tíz év, a helyi foci gyengélkedett, a pályán pedig nem sok változást lehetett látni. Szerencsére a csapat és a focipálya sorsa miatt csak pár évig kellett aggódni, aztán a Csontos Ferenc SE Fülöp szárnyra kapott és a pályán is elkezdődtek a komolyabb átalakítások, felújítások. Ekkor a gyep meglehetősen kopott volt, a pálya korlátait is a rozsda ette és a pálya környezete, az öltözők is eléggé viseltesnek tűntek. A kétezres évek közepén járunk ekkor és én úgy határoztam, hogy önkéntesen emigrálom magam Angliába, így évekig nem láttam mi történik a pályán, de legalább több szabadidőm lévén a csapat eredményeit le tudtam követni az internet segítségével. A megye kettőben,  a középmezőnyben vitézkedett a gárda, de csak 2011-ben tudtam meg, hogy a sporttelepen is történt egy kis ráncfelvarrás. A nyugati oldal kapott egy mobil lelátót, amelyet a korlátok tetejével egyetemben fehérre festettek. Az öltözőépületet is felújították, legalábbis külsőleg biztos kapott festés és mintha a tetőt és a kéményeket is megjavították volna, így feltételezem, hogy belülről is történt felújítás, átalakítás. Ezen kívül a két hosszanti oldalon 5-5 lámpaoszlop is felállításra került, ami ha másra nem is, edzésre elég fényerőt biztosított a tréningező csapatoknak. A kispadok viszont még a két évtizeddel korábban is használt lócák voltak, műangyag hullámlemezzel befedve, amin max. 5 ember fért el, így nagyobb játékosállomány esetén a kispad szó szerint rövidnek bizonyult. A kerítésre nem sok figyelmet szenteltek, így a drót szinte a sporttelep teljes hosszában rogyadozott, csak a zöldre meszelt rácsos kapu állt stabilan a bejáratnál. Még egy valami említést érdemel, nevezetesen a gyerekeknek kialakított játszótér, amelyet felújítottak, modernizáltak.

Mivel ekkor már bőven benne voltam a groundhopperes időszakomban, 2013-ban is arra fordultam egy rokonlátogatást követően, mert azt csiripelték a kismadarak (még az Egyesült Királyságban is), hogy felújították a Községi Sportpályát. Nem is kellett csalódnom. A régi szakadt, rozsdás drótkerítést egy szép fakerítésre cserélték és végre egy tábla hirdette a sporttelep ottlétét. Az öltöző épületben is történtek változások, legalábbis kívülről átalakult picit nyílászáró ügyileg és valószínűleg kapott egy új festést is. Új térkövek, a játszótér ismételt korszerűsítése és a bitumenes kézilabdapálya új burkolata tűnt fel a pálya környezetében. A játéktéren volt egy gyepcsere és a pályát elhatároló korlátokat is végig kicserélték, a könnyűszerkezetes lelátót lefestették. A kapu mögött részen magasabb kerítést húztak fel, labdafogóval erősítették meg. Új kispadokat is munkába állítottak a „tribün” melletti részen, valamint a villanyoszlopok is új festést kaptak. Szép és pofás lett a grund.

Legközelebb 2016-ban mentem és örömmel fedeztem fel, hogy továbbra is minden szépen karban volt tartva, sőt, egy kézzel festett CSFSE Fülöp tábla immár a pályán játszó csapatot is megnevezte. Ekkor még nem sejtettem, hogy újabb meglepetések várnak rám. A főtribünnel szemben ugyanis egy „társadalmi munkában” felhúzott fedett lelátót "építettek" a fák között, amely mint később kiderült a helyi fiatal B-közép otthona és ők csinálták saját maguknak, a saját kezükkel. Az új lelátó a „Chuk Noris Aréna” nevet kapta és a helyi B-közép mellett egy VIP szektort is kiépítettek benne! Itt névre szóló padok hirdették, hogy a hely Cs. Palikájé, V. Marikájé, Cs. Pistikéjé és maga a szektor a „Tamás Bácsi Kunyhója” nevet kapta. Sokfelé megfordultam a világban, rengeteg stadiont láttam, de ilyet még nem. Lenyűgözött. Pedig akkor a tribün homlokzatán szereplő Hajrá Fülöp! CSFSE Fülöp feliratokról, vagy a kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőről még nem is beszéltem, plusz egy „Magánterület” felirat a hívatlan látogatókat is figyelmeztette a távolmaradásra.

Annyira megtetszett amit láttam, hogy a következő évben is visszamentem és örömmel tapasztaltam, hogy még minden a helyén volt és még mindig szép és rendezett volt az egész terület. Csak egyetlen változást vettem észre a kispadoknál. Felkerült egy „Vendég” felirat a vizitáló csapat számára, így a már korábbi „Hazai” felfestés után teljesen egyértelművé vált, hogy melyik pad kié.

Sajnos már 5 éve nem jutottam ki a pályához, ami nagyon hosszú idő. Lassan érne majd egy vizit, hátha tartogat újabb meglepetést számomra a Községi Sportpálya Fülöpön.

hancsi78