ESMTK LE

Erzsébeti Spartacus Munkás Testedző Kör Labdarúgó Egyesület

1909. augusztus 17-én alakították meg az Erzsébetfalvai Munkás Testedző Kört a helyi Önképző és Segélyező Egylet ifjú szociáldemokratái. A fekete-fehér színeket választó EMTK első meccsére az Erzsébetfalvai Remény SC ellen került sor, 1909. szeptember 2-án és egy 3:2-es győzelemmel mutatkozott be a magyar labdarúgás nagyszínpadán. Ekkor a gárdának még nem volt saját pályája, így ellenfélnek olyan csapatokat választott, akik rendelkeztek hazai grunddal. Szerencsére a pályakérdés hamar megoldódott, és 1910-ben már elkerítettek egy részt a Baross utcában, amit a csapat használhatott. Az év igen mozgalmasan alakult a számukra, hisz a pálya elkészítése közben fúzióra léptek az Erzsébetfalvai MTE és az Erzsébetfalvai Remény SC csapataival (a név és a szín maradt) és beneveztek a Budapest Bajnokság negyedik vonalába, ahol a 10. helyen végeztek. 1912-ben költöztek. Az Erzsébet utcában alakítottak ki egy pályát, amelyet közösen használtak az ETC gárdájával, de hamarosan visszapakoltak az eredeti főhadiszállásukra. 1913-ban tovább növekedett az Erzsébetfalvai MTK bázisa, az Erzsébetfalvai FC beolvadása után. A bajnoki rendszer mellett több kupasorozatban is indultak, ahol kisebb sikereket értek el. A csapat stabilnak mondható szereplését az I. világháború törte ketté, ám az élet nem állt meg a harcok alatt. Az Auguszta Serlegért küzdöttek, majd a Hadibajnokságba is beneveztek. A nagy világégés utolsó évében elhódították a Húsvét-kupát, ráadásul a legnagyobb helyi rivális, az Erzsébetfalvai TC ellenében (EMTK–ETC 3:2). Anyagiakban ekkor nem dúskált az egyesület, így napról napra éltek és játszották a meccseket. A háború után a Budapest Bajnokság II. osztályában szerepeltek, komolyabb eredmény elérése nélkül. 1924-ben következett be a következő fordulat a gárda életében azzal, hogy a település városi rangot kapott. A csapat neve Erzsébeti MTK-ra cserélődött és a Pesterzsébeti Ifjúsági Sport Club (PISC) diákjait vették át utánpótlásnak.  Közben végleg elhagyták a Baross utcát és visszaköltöztek az Erzsébet utcába. A klub a bajnokságban csak visszafogottan szerepelt, viszont állandóan külföldön portyázott, így legalább az anyagiak miatt nem kellett panaszkodnia. 1926-ban nem alakítottak külön profi szekciót, de kilenc játékosuk így is a legjobbak között szerepelt. Az labdarúgócsapat a BLASZ másodosztályában muzsikált, ahol közvetlen az élmezőny után futott célba, mert a szezonok végén a dobogóra egyszer sem tudott felállni. 

Az 1931–1932-es bajnokság hozta el a csapat számára az érmet, ráadásul mindjárt a legfényesebbet. A bajnoki cím egyben feljutást is jelentett a legjobb budapesti amatőr csapatok közé. Az első osztályban csak visszafogott teljesítményre volt képes és egyszer sem végzett az 5. helynél előrébb. A játékosállomány is gyengült, mert a megalakuló Levente és MOVE egyesületek elszipkázták a legtöbb fiatalt. 1939-ben, a város névváltozását követve Pesterzsébeti MTK lett az egyesület hivatalos megszólítása, miközben fúzióra lépett a Drasche Grubacs FC csapatával. Abban az évben már a politika is rendesen éreztette hatását a sportban, így az PMTK-ból is több zsidó származású vezetőnek és sportolónak kellett távoznia. 1940-ben az átszervezések miatt az NB III-ba sorolták a gárdát. Előbb a Mátra, majd a Déldunántúli, végül a Budakörnyéki csoportba került. Két hatodik és egy nyolcadik hely után 1944-ben harmadik helyen zárt mint Pesterzsébeti Kossuth FC. Az erőszakos névváltozást a kirendelt miniszteri biztos utasítására hajtották végre, és a háború végéig így szerepelt a tizenegy. 

1945-ben visszakapta az Erzsébeti MTK nevet, de mellé új színt, a piros-kéket vette fel. Az MLSZ-nek köszönhetően történtük során először elindulhattak a legmagasabb honi pontvadászatban, amely a tavaszra kiírt Budapest Bajnokságot jelentette, ahol a 7. helyet szerezték meg. Az első meccsükre a legjobbak között a Kispest ellen került sor 1945. május 6-án, ahol 5:2-es vereséget szenvedtek. A következő évben a két csoportra kiírt Országos Bajnokságban indultak. Végül a 12. helyet szerezték meg, ami nem volt elég a bennmaradáshoz, így jöhetett a másodosztály. Sokáig nem maradtak a hátországban és megnyerve az NB II-őt visszajutottak a legjobbak közé, ám oda csak újabb átszállójegyet váltottak. A második vonalban kétévnyi élmezőny (7. és 3. hely) után meglepetésre kipottyantak a BLASZ-ba. A bronzérmet már új néven mint Pesterzsébeti Vasas TK szerezték meg, miután a Központi Vas- és Fémmunkások Szakszervezete vette szárnyai alá az egyesületet 1949 őszétől. 1951-ben befogadták a Ferencvárosi Vasas SE együttesét, ami semmi változást nem eredményezett a csapat életében. A „főtámogató” belépése után sem lett jobb a szereplés, és erőteljes ingázásba kezdtek a BLASZ és az NB-s osztályok között.  1953-ban elcsíptek egy bronzérmet az NB II Közép csoportjában, ez volt ezen időszak legjobb helyezése.  Az 1956-os forradalom után visszakapták az Erzsébeti MTK nevet és a gyengébb szereplés ellenére szilárdan állt a csapat, ami BLASZ-aranyat és feljutást eredményezett 1958-ban. Itt lendületből megnyerték az NB III Északközép csoportját és feljutottak az NB II-be, ám immáron új, Erzsébeti Vasas TK néven. Közben a kerület vezetése megpróbálta összeboronálni a két erzsébeti alakulatot (akkor Vasas és Petőfi), de ez nem járt eredménnyel, így a bajnoki aranyakat és feljutásokat önállóan vívta ki a gárda. Az NB II-ben stabil középcsapatnak számítottak, de a hatodik helynél egyszer sem végeztek előrébb.

 1964-ben jött el a búcsú, hogy az NB III-ban (akkori negyedik vonal) egyből két ezüsttel vigasztalódjanak, amelyikből a második feljutást jelentett. Ezúttal három évig maradtak az NB II-ben (akkori harmadik vonal), ahol egy 5. hely volt a csúcs, majd 1970-re már ismét a negyedik vonalban (akkor az NB III-t jelentette) galoppoztak, mégpedig újfent Erzsébeti MTK néven. 1972-ben még így szereztek bronzot az Északközép csoportban, majd jött az évek óta pedzegetett fúzió az ETC csapatával. 1973-ban került sor a házasságra, a cél pedig nem volt más, mint egy erős csapat létrehozása Erzsébeten, amelyre büszke lehet az egész XX. kerület. A gárda az ESMTK nyomdokvizén haladt tovább Erzsébeti Spartacus Munkás TK néven, de új, piros-fehér színekben és az ETC alapítási dátumával (1907). A várt eredmények viszont nem jöttek.  Sikerült ugyan szerezni egy ezüstöt az NB III-ban, ami osztályváltást jelentett, azonban az átszervezések miatt maradt ugyanaz a nevezet. 1978-ban újabb szövetségi rendezkedés következett, így a megszerzett 12. hellyel a következő szezonban csak a Budapest Bajnokságban indulhattak. Öröm az ürömben, hogy ez nem jelentett osztályváltás, maradtak az akkori harmadik szinten. Itt rutinból megnyerték a bajnokságot, de felkerülni nem sikerült, ami megtörte a lendületüket és a következő évben csupán szerényebb eredményekre voltak képesek. Ennek ellenére 1981-ben már ismét az NB III Duna csoportjában szerepelhettek, az újabb átszervezéseknek köszönhetően, amit ekkor Területi Bajnokságnak hívtak. Nem sikerült viszont benn ragadni, így az újabb BLASZ I. osztály már a tényleges negyedik vonalat jelentette számukra. 

1985-ben jött az újabb promóció, egy megszerzett ezüst hozta el a harmadosztályú belépőt. 1988-ban a harmadik vonalban indultak, de 1989 februárjában már a második vonalban találták magukat, miután fúzióra léptek az Építők SC labdarúgó-szakosztályával, és az ő helyüket foglalták el a bajnokságban. Csodát itt nem tehettek, egyesülve is csak az utolsó előtti helyre futotta a kapacitásukból, így visszaestek a Duna csoportba. Ekkor viszont már magabiztosan állt a vártán a gárda, és az ezüst után a következő szezonban arany került a tarsolyába, ami egyenesági feljutást eredményezett az NBII-be. Az új idényt névszponzorral mint ESMTK Bauinvest kezdte meg az együttes, majd a következő években már ESMTK Hungaroplast néven menetelt. 

1995-ben jött el a búcsú ideje az NB II Nyugati csoportjától, ahol addig egy megszerzett nyolcadik hely volt a csúcs. Az NB III Duna csoportjába kaptak besorolást, ám az alacsonyabb osztály már ment patronáló név nélkül is, így újra szimplán ESMTK volt a megszólítás. Pár évnyi középmezőny után 2000-ben odaértek a dobogó harmadik fokára, majd a következő évben megnyerték az NB III-as kvalifikáció egyik csoportját és feljutottak az akkori harmadik vonalnak számító NB II-be, ahol lendületből szintén begyűjtötték az aranyat. Az NB I B viszont túl erősnek bizonyult a számukra, és az alapszakasz utolsó helye után a rájátszásban is utolsók lettek a Keleti csoportban. Az NB II-ben bejárták a Közép, a Nyugati és Keleti csoportot is, de csak szerény eredményekre tellett. 2005-re maradt az NB II, viszont ez már a tényleges második vonalat jelentette az NB I B megszűnése miatt. Jött újra egy főtámogató, de csodát ő sem tehetett, így ESMTK Hungaro Casing néven estek vissza az NB III-ba. A Mátra csoportban már ESMTK LE-ként indultak és meg is nyerték a bajnoki küzdelmeket, ami újabb feljutást eredményezett az NB II-be.

2008-ban sikerült bent maradniuk a Nyugati csoportban, ellenben a következő évben kiestek a Keleti csoportból, hogy az NB III Alföld csoportjába kerüljenek a megszokott Duna csoport helyett. Azért itt is begyűjtöttek egy bronzot, majd visszakerültek a bevált helyükre, a Duna csoportba, ahol szépen lépegettek minden évben előre, ámbár a negyedik, a harmadik, a második hely, majd az arany megszerzése helyett csak a 8., 10., 11. helyre sikerült odaérni, igaz, minderre már a Közép csoportban került sor. Nagyon nem ízlett ez a „centrumos  pozíció” a piros-fehéreknek, ezt bizonyítja, hogy a Keleti csoportban újra jött a felemelkedés, és két újabb érmet (egy ezüst, egy bronz) szereztek, ám 2020-ra ismét a Közép csoportban találták magukat, ahol előbb 7., majd 13. lett a csapat. A tavalyi szezonban végre sikerült legyőzni a Közép csoport okozta fóbiát, és egy remek Magyar Kupa-szereplés mellett a bajnokságban a harmadik lett az ESMTK LE. Az idei szezont is jól kezdték, de a vége még messze van, addig is „Hajrá, Liza! Irány az NB II!”.

hancsi78

Képek: Bob / Kopi / Velorex /

Forrás: esmtk.hu / facebook / János Csaba Csontos / magyarfutball.hu / Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1941) / Puskás Gábor / ultras1993esmtk.hu / Ultras Erzsébet / Velorex