Interjú - Gulyi (Nánás Front)

A következő beszélgetőpartnerem egy kisebb csoport vezetője, amely nemigen került még rivaldafénybe, hisz akkor indította a lelátói tevékenységét, amikor a város labdarúgói hosszú NB II-es és NB III-as tagság után visszacsúsztak a megyei bajnokság bugyraiba. Persze, ez kevésbé befolyásolta a Nánás Front csoportját, ugyanis a női kézilabdacsapat támogatására alakult 2008-ban, és csak később tűnt fel a focipálya szélén. Viszont nem csak az elmúlt 18 évről fogunk hallani. Gulyi, a Nánás Front vezetője ugyanis naprakész a nánási lelátóból, így nagy örömömre még a Blue Angels előtti időkről is lesz szó, majd az idén januárban nagykorúvá váló csoport szerepvállalása mellett végre megtudhatjuk, hogyan fért meg egymás mellett (persze csak tisztes távolban) egy kelta kereszt és egy Che Guevara-portrés zászló, hogy lehet, hogy nem az NF a legnagyobb csoport Hajdúnánáson, és egyáltalán, miként lehetséges az, hogy több csoport is működik egyszerre Hajdú-Bihar eme szegletében.

Több cicoma nem is kell, inkább kezdjük el! Hogyan jött képbe a meccsre járás?

Az én történetem eléggé atipikus, ugyanis nem a meccsre járáshoz kapcsolódik a lelátói kultúrával való megismerkedésem.

Ez nem éppen a megszokott kezdet, de folytasd!

Gyerekkoromban nem nagyon érdekelt a sport, és családi vonalon sem volt ez erős. A szurkolásba a világnézeti útkeresés kapcsán csöppentem bele. 16 éves voltam akkoriban (2009), és a hozzám hasonló gondolkodásúak felkutatása közben, történetesen a Nánás Front alapítójával kerültem kapcsolatba, akinek a legelső kérdése az volt hozzám, hogy szeretnék-e szurkolni. Akkor még nem volt fogalmam a dologról, de igent mondtam. Nem gondoltam, hogy a 2009–2010-es szezon őszi idényétől az életem egyik meghatározó történetét kezdem el írni a Somorjai csarnok tribünjén.

Itt azért szögezzük le, hogy női kézilabdáról van szó!

Igen.

Azt hiszem, akkor ez betalált, mert frontember lettél Hajdúnánáson.

Minden értelemben. Egyébként mindig is lokálpatrióta voltam, éppen ezért sosem volt kérdés számomra, hogy az első a Nánás, minden körülmények között. A mai napig a Mentalita Ultras híres jelmondatának „Support your local (football) team” szellemében tekintek a szurkolás céljára és fontossági sorrendjére, így nem okoz nehézséget eldönteni, mikor ki az első.

Elmaradhatatlan kérdés, hisz a hátországi csapatokat támogató szurkolók többségének van egy nagyobb kedvence is a magyar palettán. Neked ki lett a favorit?

Magyar viszonylatban egyértelműen a Fradi. Igazából nincs nagy eredetélményem, ha csak az nem, hogy nagyapám debreceniként Fradi-szurkoló volt a múlt század közepén, de ez inkább csak egy plusz adalék.

Akkor mégis honnan jött a zöld-fehérek szeretete?

Kamaszkoromban a gimiben a focit követő osztálytársaim nagy áhítattal beszéltek az FTC-ről, talán innen ragadhatott rám.

Mennyire jelent ez aktív jelenlétet számodra a Ferencváros mellett?

Természetesen szigorúan csak a Nánás után következik a fontossági sorrendben, ugyanakkor kedvem és szabadidőm szerint igyekszem részt venni a megyei brigád, a 2017-ben alapított Bihari Srácok életében, akiket nem tudok eléggé magasztalni, hiszen baromira összetartó csoport, egy remek vezetővel. Ugyanakkor ultracsoporthoz, például az Eastern Greenhez nem is próbálkoztam soha csatlakozni, mert nem tudtam volna vállalni a folyamatos meccsre járást.

Külföldi kedvenc jött a képbe? Volt ilyen?

Sosem tartottam sokra a külföldi focit, nekem mindig is biszem-baszom marad. Talán ha egyet mondani kéne, a Lazio, de főleg a drukkereinek politikai identitása miatt.

A kilencvenes években nagyot ment a nánási foci, de te mégis a női kézilabda lelátóján teljesedtél ki. Hogyan emlékszel a kezdeti lépésekre?

Én annak a generációnak a tagja vagyok, aki nem láthatta a Nánás dicső korszakát, az NB II-es, NB III-as aranyéveket. A Nánás Front kifejezetten női kézi csoportként alakult, amely viszont akkor és azóta is a másodosztályban szerepel, így egy másfajta sikersztoriba csöppentem. Mivel az első lelátói élményem a Frontban éltem át, így a szurkolói identitásom is ebben a közegben alakult ki, ezt tartottam az etalonnak, és ezen keretrendszer mentén érzem magam a legotthonosabban a mai napig. Egy tinédzsernek mi a fontos? Tartozik egy jó közösségbe, kiadhatja a gőzt, lecsúszik pár sör (és várda).

Fradi-meccsek ekkor még nem játszottak be?

Csak sokkal később, 2013-ban jutottam el először Fradi-meccsre, ahol láthattam, hogyan is megy mindez nagyban. Nagy hatással volt rám az is, de akkor is a nánási közeg maradt a number one.

Említettük már a focit, ami kezdetben nem tartozott bele a Nánás Front profiljába, ám a kilencvenes években már komoly kis tábor biztatta a kék-sárgákat. Korábbról vannak feljegyzéseid? Hogyan kezdődött a szurkolás Nánáson?

1912. augusztus 29-én rajtolt el a nánási foci. A szurkolókról az első említés 1920 körüli, miszerint minden labdaérintésnél kórusban éltették a drukkerek az akkori kedvenc játékost. Már akkor 100 körüli nézőt érdekelt a labdarúgás. A ’30-as években már a város elöljárói is kint szurkoltak a csapatnak.

Abba ne hagyd!

Az 1940–1950-es évek fordulója volt a nánási foci első aranykora, amikor a „nagycsapat” először jutott fel ’49 tavaszán az NB III-ba. Ezeken a mérkőzéseken 2-3000 ember is összezsúfolódott a bekerítetlen futballpályán a bálványozott, hófehér mezben játszó focistákat buzdítani, csak úgy feketéllett a nézőtér a sok szurkolótól. Az első, név szerint említett szurkolóról az a humoros történet maradt fent, hogy az asszony leküldte élesztőért a boltba, ám ő inkább elment idegenbe a fiúkkal. Este 10-re ért haza, élesztő nélkül. Más egy hordó sört ígért a játékosoknak, ha legyőzik Bűdszentmihályt (Tiszavasvári). Tehát a szurkolók rajongásig szerették, anyagilag támogatták, ajándékokkal halmozták el a játékosokat. Egy-egy idegenbeli meccsre a vonat is alig tudott elindulni a búcsúzó szurkolóktól, hazaérve pedig a város apraja-nagyja a főtérre vonulva várta a hazatérő, győztes focistákat és együtt énekeltek: „Megláthatja bárki, aki ránk kíváncsi. Nem lehet a HTK-val kikukoricázni!”. Igaz, pirotechnika ekkor még nem volt, de egyszer egy nagy tüzet is raktak meccs után a pálya mögött és úgy éltették a focistákat.

Meddig tartott az első sikersztori?

Sajnos nem sokáig, 1950-ben, a félszezonos bajnokság után véget ért a harmadosztályú szereplés, de a szurkolók lelkesedése nem fogyott el.

Később?

A hatvanas évek elején kb. 7-800 fő látogatta a hazai meccseket, akkor a város vezetése nem sokba nézte a helyi focit. 1968-ban a megyei másodosztályba bukott a csapat, akkor volt a története mélypontja, amiből 1971-ben sikerült felállni, de innentől a második aranykorig már csak a megyei szereplés jutott. Szurkolók mindig voltak, teljesítmény és játszani akarás is, csak éppen akkoriban nem volt annyira fontos a foci a városnak, hogy érdemben áldozzon is rá.

Aztán újra felragyogott az ég Hajdúnánás felett.

A csapat második aranykora már időben közelebb van. 1988-ban jutottunk fel az NB III Tisza csoportjába, majd 1992-ben az NB II Kelet csoportjába. 1999-től ismét jött az NB III, 2008-ban pedig, amikor megalakult a Front, visszakerültünk a megyeibe. Ez a két évtized felejthetetlen találkozókat és a nánási szervezett szurkolás kialakulását eredményezte.

Akkor el is érkeztünk a kedvenc témámhoz, a magyarországi szervezett szurkolás kialakulásához. Sok infó akkoriban nem jutott el hozzánk a nánási lelátóról, viszont létezett egy Blue Angels nevezetű csoport felétek.

Szervezett szurkolás tekintetében a Blue Angels volt az első csoport. A „kék angyalok” a másodosztályú szereplések idején, 1992–1998 között voltak aktívak. A vezetőjük, Kócsi Imi (aki jelenleg a Nánás Front tagja) egy igazán humoros ember, aki a Búzavirág kocsmában tisztességes brigádot szervezett a nánási focitörténet legfontosabb korszakában.

Külsőségekben hogy mutatkozott ez meg?

Egy nagyméretű, kék és sárga drapijuk volt, amelyen a csoport neve szerepelt inverz színekkel. Poétai hajlamokkal megáldott ember volt, meccsre menet mindig költött humoros rigmusokat, amivel szórakoztatta a hazaiakat és megbotránkoztatta az ellenfelet. A csúcson 30 körüli ember szurkolta velük végig a meccseket, amelyek mindig a kocsmától való vonulással kezdődtek és ott is fejeződtek be. Volt egy nagy dobjuk és számos daluk, amit egy füzetbe jegyeztek le. Idegenbe is jártak néha, leginkább a környékbeli mérkőzésekre. Helyben nagyon sokan szerették őket és felnéztek rájuk.

Egy jó sztori, emlék, ami fennmaradt ebből az időből?

Számos humoros sztorit mesélt nekünk Imi, volt itt minden, a túráktól barátságokon át a legemlékezetesebbig, a nyíregyiek elleni balhéig. Az akkori állapotokat mutatja, hogy a kétezer körüli nézőt vonzó találkozón, a szervezett csoportok karnyújtásnyira voltak egymástól bármiféle elválasztás nélkül, amiből majdnem tömegbunyó lett, de sikerült a vezérszurkolóknak szétválasztani a két társaságot.

Jöhet még!

Ami a személyes kedvencem. Az MTK-t nem szerették itt sem. Az ellenük játszott rangadón egy öreg bácsi a biciklijére kötve kivitt a meccsre egy néma kacsát és belökte a kerítésen. A kacsa szépen ellegelészett a pálya szélén a két félidő alatt, persze, mindenki szakadt a röhögéstől. Mikor megkérdezték a bácsit azt mondta: „Liba nem vót otthon, de ezeknek jó lesz ez is!”

Más, ami beugrik?

Emlékezetes volt még – negatív értelemben – a Loki és a Diósgyőr elleni találkozó is, de például a Fradit hatalmas tisztelet és szeretet övezte, amikor Nánáson játszott. Már akkor is a legtöbben fradisták voltak helyben, tehát Nánás esetében ez nem újkeletű sztori.

Más hajtás volt még a lelátón?

Összességében a Blue Angels hatására indultak útjukra azok a veteránok, akik jelenleg is meghatározóak a nánási szurkolás történetében. Például Mikó Zsolti, aki a Nánás Front legrégibb törzstagja már akkoriban, 14 évesen magába szívta a szurkolás szeretetét, de más tinédzserek is próbálgatták szárnyaikat. Olasz, a Partigiani későbbi alapítója egy Blue Boys-feliratos, Szent György zászlós drapival járt meccsre ekkortájt. Tehát lényegében az alapok a kilencvenes években lettek lerakva, és ezen a szép felépítményen állunk jelenleg is.

A foci mellett a női kézilabda is régóta stabil Nánáson, ráadásul a te szemszögedből nézve ez volt első körben igazán meghatározó sport. 2008 előtt hogyan festett a csarnok?

Nánáson 1958-ban kezdődött a női kézilabdázás, akkor még gimnáziumi keretek között. Többnyire a megyei első osztályban szerepeltek egy pár éves megye II-es kitérővel (1977–1983). 1992-ben feljutottak az NB II-be. A menetelés nem állt meg: 1997-től már az NB I B-ben remekeltek, ahol a 2022–2023-as szezon kivételével ma is láthatjuk őket.

Lelátói kinézet?

Női kéziben a Nánás Front előtt nem volt szervezett szurkolás, viszont Mikó Zsolti, akit fent említettem, már évekkel a Front megalakulása előtt kijárt a meccsekre, ahol egyébként mindig telt ház volt.

Mégis, mi volt az a löket, ami a Nánás Front megalakulásához vezetett?

Szerintem a kézis lelátói élet elindulására nagy hatással lehetett a 2007-es Magyar Kupa-negyeddöntő, ahol a Dunaferrel játszottunk. Velük érkezett a Red Alert szurkolói csoport is. Erre az alkalomra még egyedi pólók is készültek. Emellett Jantek Zsolti abban az évben a Fradi női kéziseknek is volt szurkolni idegenben, a Valcea elleni KEK mérkőzésen, ami ugyancsak megerősíthette, hogy itt az ideje helyben is szervezkedni. Emlékszem, ezt a meccset utána még sok évig emlegette. Ami biztos, hogy már a szurkolói honlap 2007-es indulásakor leírta, hogy ilyen sikerek mellett szükség lenne a városnak egy szervezett csoportra.

Akkor el is érkeztünk az NF alapításához. Jöhetnek a részletek!

A Nánás Frontot Jantek Zsolt és egy hajdúdorogi szurkoló, M. Nándor alapította. Az ötlet már 2006 táján megfogalmazódott, 2007 év végén pedig elkészült egy női kézit népszerűsítő honlap is. Az első szervezett szurkolásra 2008. január 23-án került sor, amikor ketten elkísérték a serdülő kézis lányokat Hajdúböszörménybe. Ezt követően majd csak az év végén, a Gyula ellen léptek a tribünre, ahol először találkoztak a srácok más szervezett csoporttal. A két alapítóhoz a kezdetek után nem sokkal csatlakozott Mikó Zsolti harmadikként, illetve a barátok, ismerősök. Elkészült az első drapéria is, mely négyszögletes, sötétkék alapon sárga zománcfestékkel festett, gót betűs Nánás Front feliratot, és a csoport címerét tartalmazta, valamint egy lengetős kék-sárga selyemzászló. Ezeket a csoport vezetője készítette, a klub jóvoltából pedig szurkolói pólókat kaptak.

Csak kézi?

Mivel az NF kifejezetten női kézilabda szurkolócsoportként alakult, így az első időszakban ez volt szinte teljes mértékben az egyeduralkodó. Ez nem azt jelenti, hogy más meccsekre nem mentünk el néha-néha. Mivel Zsoltika rendszeresen járt focira a testvérével, így évente 1-2 alkalommal mi is tiszteletünket tettük szervezetten.

Férfi kézi is?

Nem, a férfi kézi valahogy sosem volt a terepünk, aminek igazából nincs oka, talán csak az, hogy arra már egyszerűen nem jutott idő. Ha voltunk is ott szurkolni, akkor más okok miatt, például amikor a Nomád Harcosok jöttek hozzánk, vagy ha végképp nem volt meccs és hiányzott a szurkolás. Többször is szerettek volna bennünket átcsábítani, de valahogy mégsem alakult ez ki.

Más sport?

Előfordult, hogy egyéb sporteseményeken is részt vettünk, például futsalon és vízilabdán, de voltunk küzdősportgálán is.

Lelátói szemlélet?

A Nánás Front bemutatkozó szövege, mely a mai napig olvasható a muzeálisnak számító honlapon, rendkívül szemléletesen leírja a csoport mentalitását.

„…Mi csupán egy csepp vagyunk a szurkolói csoportok viharos tengerében. Vannak nálunk hangosabbak, hatalmasabbak, szimpatikusabbak, és tevékenyebbek is, de mi így is jól érezzük magunkat! ... Más honi csoportokkal jó kapcsolat kialakítására törekszünk, hisz egy vérből valók vagyunk. Minden tagunknak megvan a maga életről alkotott képe, és ez személyenként változó, néhány dologban azonban mégis egyetértünk. Aki igazán ismer minket, az tudja, hogy egy kellemes társaság, jó emberek közössége vagyunk. … elmondhatjuk, hogy a Nánás Front nem pusztán szurkolói csoport, hanem egy bajtársi közösség is, ahol haláleset, vagy szerelmi csalódás esetén is támogatjuk szenvedő szurkolótársunkat...”

Rendkívül szerényen még arra is kitér ez a rövid szöveg, hogy (ekkor még) nem tartotta magát a csoport ultrának, hiszen „az egy rang, amit ki kell érdemelni.” Ami a fentiekből kitűnik, hogy befelé egy bajtársi közösség, kifelé pedig egy jó fej társaság voltunk. Mindenki, aki nem ellenségesen érkezett hozzánk, számíthatott a baráti fogadtatásra, melyből rendre hosszú évekig tartó jó kapcsolatok kerekedtek.

Politikai beállítottság?

Világnézeti szempontból elmondható, hogy a nemzeti érzelem egy közös minimum volt, hazafias, jobboldali csoportként határoztuk meg magunkat. Ez az általunk viselt ruházatokban, a dalok szövegeiben és bizonyos kézmozdulatokban is megmutatkozott. Volt például egy kis méretű, kék alapon sárga Nagy-Magyarország drapink, amit a kezdeti időkben használtunk egy ideig. Nem régen éppen ezen nemzeti jelkép használatáért álltak ki az ultrák országszerte, 2008–2009 környékén viszont egyenesen „nácinak” minősült, aki ilyet villantott a lelátón, így itt sem engedték sokáig a használatát akkoriban.

Ezen kívül bármi látható jel?

A későbbiekben volt még két, a focimeccseken bevetett, politikai jellegű zászlónk, egy árpádsávos és egy kelta keresztes. Néhány évig rendszeresen feltettük a kerítésre, de mostanában már nem nagyon használjuk.

A lelátón kívül is megjelentetek rendezvényeken, megmozdulásokon?

Igen, a bajtársi, világnézeti sorsközösség másik jó példája volt, hogy gyakran elmentünk a nemzeti rockkoncertekre, amikből sok országos hírűt itt helyben is tartottak. A kétezres évek végén, a tízes évek elején helyben igen erős volt a szcéna, így ezek a koncertek jó alkalmat adtak akár szurkolócsoportok közti barátságok kialakulására is, mint történt ez a tiszavasvári Nomád Harcosok esetében.

Kicsit elkalandoztunk. Térjünk vissza az NF lelátói aktivitására, az évek alakulására. 

A Nánás Front történetében két korszakot tudunk elkülöníteni, nyilvánvalóan a két vezető személye miatt. Az első időszak 2008 és 2020 között tartott, a második pedig 2023-tól napjainkig.

Akkor kezdjük az első évektől!

2008 és 2015 között felfelé ívelő pályán volt a csoport. Az alakulás körülményeiről már beszéltünk, innen vegyük fel a fonalat. Az első év után tehát már volt drapi, egyenpóló, lengetős zászló és dob is. 2009-tavaszától a szurkolások is rendszeresekké váltak.

Létszámban mi volt a standard?

Ekkor már elég szép, tíz fő körüli létszámot tudtunk felvonultatni a meccseken, mivel jómagam és mások is hívtuk a barátainkat szurkolni. Olyan jól sikerült a dolog, hogy pár 12-18 éves fiatal 2011-ig rendszeres résztvevője volt a kézimeccseknek.

Látványok?

2010-ben egy máig emlékezetes koreográfiát mutattunk be március tizenöthöz kapcsolódóan, melyet egy egésztribünös magyar zászló, valamint egy kiírás alkotott. Mondanom sem kell, osztatlan sikert aratott. 2011-ben Jantek Zsolti, a brigád vezetője elkészítette a mai napig is használt hosszú drapinkat, melynek minden eleme textil, így rendkívül időtálló darab. Emellett állandó látványelem volt ekkor még a Nagy-Magyarországos drapi és a lengetős selyemzászló is. Hangszer tekintetében pedig duda és dob adta a kíséretet.

Minden meccsen jelen voltatok?

A kézimeccseket kivétel nélkül látogattuk, lett légyen az bajnoki, felkészülési mérkőzés, kupameccs vagy nemzetközi torna, de párszor focira is eljutottunk.

Hogy alakult tovább?

A 2011-es év végével megcsappant a létszám. A hajdúdorogi alapítónk befejezte a szurkolást, és a fiatalok is lemorzsolódtak, így 2012-t már csak a háromfős törzsgárda kezdte meg. Aztán 2013-ban bővült a csapat H. Zsoltival, aki rengeteg lelkesedést és energiát vitt a szurkolásba, ezáltal új lendületet kapott a brigád az elkövetkező három évre. Rendszeressé váltak a túrák, közös főzéseket, születésnapozásokat, házibulikat tartottunk, és innentől kezdve szervezettségben is még inkább egy ultracsoport képét mutatta a kollektíva.

Sikerek?

A 2013-as év (és talán az egész addigi szurkolás) legfontosabb sporteredménye a focicsapat bronzérmes helyezése volt. Itt is készültünk egy kis koreográfiával (léggömb, pezsgő) aztán együtt ünnepeltünk a futballistákkal. 2014-ben ismét megugrott a létszám, egy időre ismerősök, bajtársak erősítették a sorainkat.

Kudarcok?

A 2015-ös év a szép lassú leszállóág kezdete volt. Tavaszra már csak a törzsgárda szurkolt rendszeresen, 4 fővel. Ezeket a hónapokat sok belső feszültség és konfliktus árnyékolta be, melynek az lett a vége, hogy fájó szívvel kiléptem a csoportból.

Hogy festett nélküled a csoport?

Kézin 1-2 alkalomtól eltekintve a stagnálás tovább folytatódott 2016-ban is, ugyanakkor futballmérkőzéseken jobb volt a helyzet, itt egész jó létszámú szurkolások kerekedtek, amikből többet a tévé is közvetített. 2015-től ugyanis egyre hangsúlyosabbak lettek a focimeccsek is az április-október közti időszakokban. Az év végén H. Zsolti is otthagyta a brancsot, 2017-től pedig már csupán három-négy fő volt az állandó létszám, amit néha a tiszavasváriak egészítettek ki.

Folytatás? Volt azért még lelátói aktivitás az NF részéről?

Az utolsó szeget a csoport koporsójába egy sajnálatos berohanásos eset verte be, mely után a klub pénzbírságot, a Front pedig szekusokat kapott a nyakába. 2018–2019-ben már egyre rendszertelenebbé és erőtlenebbé vált a szurkolás, végül a brigád első korszakára a Covid-19 tett pontot. A Hódos csarnok avatómeccsén, 2020. január 24-én még utoljára megjelentek a fiúk, ami után Jantek Zsolti (az alapító és vezető) otthagyta a Frontot. Tavasszal a járvány miatt félbeszakadt a szezon, ősztől viszont még volt egy pörgős félév a fociban.

Ez egy elég hektikus rész volt minden csoport és tábor életében. Hogy vészelte mindez át a Nánás Front?

Akkor már csak Zsoltika és a testvére jártak focira, mondhatni, ők voltak a folytatása a Frontnak, igaz, akkor már drapi nélkül. 2021-ben azonban jó időre le lett húzva a roló. Tavasszal a járvány, ősszel pedig a több mint egy évig tartó pályafelújítás (a futballcsapat a tartalékpályán játszott) miatt a Partigianin kívül gyakorlatilag megszűnt a lelátói élet Hajdúnánáson.

Egy kicsit személyesítve a dolgot. Kiléptél, de azért nem szűntél meg. Mi jelentette neked a kilépés után a mindennapokat?

Számomra 2015-ben véget ért a szurkolás a Nánás Front tagjaként. Ezután egy hosszú, hét évig tartó szünet következett. Pár évig még rendszeresen átjártam Vasváriba, a Nomádok törzskocsmájába, hiszen sok barátot szereztem az évek alatt, és többször szurkoltam is velük a mérkőzéseiken.

Ebben a periódusban nem is gondoltál rá, hogy visszatérj?

2018-ban egy rövid ideig fontolgattam az újrakezdést, el is mentem egy focira együtt szurkolni a régi brigáddal, ám aztán abbamaradt a dolog. A hosszú kihagyás ellenére is valahogy mindig hiányzott a szurkolás, és amikor más irányba alakult az életem, és több szabadidőm lett, természetes volt, hogy ehhez térek vissza. 

Mikor jött el ez az idő?

2022 tavaszán, amikor a tartalékpályán játszottunk, elmentem három meccsre, és már ott megfogalmazódott bennem az újrakezdés gondolata. Az év őszén adták át a felújított pályát, és ezzel együtt újra megindultak a nézők, szurkolók a meccsre, így minden ismét lendületet kapott.

Innentől ismét rendszeresen jártál?

A tavaszi szezon utolsó hazaijára Olasszal összeálltunk, majd együtt nagyjából végigszurkoltuk az őszt is, és akkor már a régi frontosok közül is kijárt Zsoltika és Dobi Laci.

Ez akkor a Nánás Front újjáalakulását is jelentette?

A szezon végén már mind együtt szurkoltunk, 2023. februárban pedig az első hazai meccs után megállapodtunk, hogy újjáalakul a Nánás Front. Az akkor már használhatatlan állapotban lévő fődrapinkat Olasz édesanyja megvarrta (a következő években számtalanszor segített nekünk önzetlenül, amiért nagyon hálás vagyok neki), és március 3-án újra elfoglalta helyét a focipálya kerítésén. Ez volt tehát a megújult NF első hivatalos mérkőzése.

Továbbiak?

Ekkor jött létre a Nánási Lelátó Facebook-oldal is, mely a nánási szervezett szurkolást hivatott népszerűsíteni. Áprilisban már visszaköltöztünk a régi helyünkre a keleti oldalon, ahol azóta is szurkolunk. Az újrakezdés éppen a Front 15. évére esett. Ez a dátum fontos volt, hiszen sajnos anno sem az 5., sem a 10. évforduló nem lett semmilyen módon megünnepelve, ezért mindenképpen akartunk valamit a jeles évfordulóra.

Mi lett a nagy dobás?

Az 5. évfordulóra befejezetlenül maradt ünnepi drapit alapul véve készítettem egy évfordulós lepedőt, az ünneplés időpontját pedig a Hajdúböszörmény elleni rangadóra időztettük, ahova meghívtuk az ottani barátainkat is. A koreográfia a születésnapos drapi, és némi kék-sárga füst volt. A csapat tavasszal bronzérmes lett, a díjátadón pedig mi is kaptunk egy kupát.

Következő szezon?

Ősszel vettünk egy dobot, ami végre visszahozta a régi életérzést. A másik fontos dolog volt, hogy visszatértünk a kézilabdához is, és innentől ismét szurkoltunk a lányoknak a Hódos csarnokban. Az év legfontosabb eseménye ugyanakkor december 12. volt, amikor az önkormányzat sportbizottságának felterjesztésére Polgármesteri Elismerő Oklevelet vehettünk át a városnap alkalmából. „A másfél évtizedes kitartó szurkolás és a lelátói kultúra megteremtése Hajdúnánáson” városi szinten is elismerést hozott a csoportnak.

Az nem semmi! Gratulálok! Hogy fest a jelen?

2024 a külső-belső építkezés éve volt. Szerettem volna olyan alkalmakat teremteni, ahol a csoport belső összetartását erősítjük, így rendszeressé váltak a nálam tartott nyár- és évzáró főzések júniusban és decemberben, és az őszi tripla születésnapok. A kezdetektől fontosnak tartottam, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki a klubok vezetőségével és a helyi médiával, a lelátón pedig célul tűztem ki, hogy mindenkit bevonunk a régi motorosok közül, aki hajlandó rá, így a Tóth Front és a Partigiani is megjelent a keleti oldalon. Emellett felvettem a kapcsolatot a Nánás Front régi baráti csoportjaival, de új ismeretségeket is kötöttünk.

Ehhez sikerek is társultak a csapataitoktól?

A sportélet is jól alakult. Hihetetlen, de az NF első 12 évében nem volt annyi siker, mint 2023-óta. A 2023-as bronzérmet a focistáinknál 2024-ben megyei kupagyőzelem követte, és akkor járt nálunk először nagy csinnadrattával az azóta ádáz ellenséggé lett Ultras Monostor is, amely találkozó ősszel egyetlen meccsre egységbe tömörítette az egész nánási lelátót, és ezzel a szurkolástörténetünk egyik legemlékezetesebb találkozóját hoztuk össze.

Habár országos hírértéke lett a megyei eseményeknek, de azért elevenítsük fel, hogyan is festett az a rangadó a ti szemszögetekből.

A keleti oldalon a Nánás Front, Mámor, Nánási Drukkerek, Tóth Front és a Partigiani rengeteg drapival, egy kiírással és füstözönnel fogadta az ellenséges tábort. Örök élmény lesz, hogy ezen a nagy megmérettetésen úgy alakult, hogy én vezettem a szurkolást, H. Zsoltival karöltve, mindketten egy-egy dobbal rásegítve.

Más események?

Az ősszel még a futsalosokhoz is elkezdtünk járni, mivel a focicsapatunk tagjait itt is biztatni akartuk. Öröm volt a Somorjai csarnokban, a régi tribününkön szurkolni annyi év után. A futsal Magyar Kupában ráadásul volt 3 remek találkozó is, ami sok nézőt vonzott a városból.

Ha jól tudom a tavalyi év igen fontos állomása volt a csoportnak.

Igen. Sokat újítottunk a felszerelésünkön: vettünk nagy, lengetős zászlókat, felújítottam egy régebbi dobunkat és egy törött megafont is, hogy a hiányos létszámot némileg pótolni tudjuk a látvánnyal és a hangzással. Tavasszal már sejteni lehetett, hogy a futballban bajnokesélyesek vagyunk, így idegenbe is sűrűbben mentünk, illetve nagy várakozással voltunk az utolsó, a Hajdúböszörmény elleni meccsre, ahol végül megszületett 17 év után a csoda, és „a dobogó legtetején a bajnoki zászló sárga-kék”-re váltott.

Készültetek valamivel a jeles alkalomra?

Egy nagy, tízméteres kiírást készítettem: „17 év küzdelem, megérdemelt a győzelem” felirattal, de volt füst, voltak léggömbök és pezsgő is. Ez az év a nánási szurkolás aranybetűs lapjaira került, annál is inkább, mivel az eltelt 17 esztendőben csupán kevés sikert ért el a csapat. Kétszer bronzérmesek lettünk (2013, 2023), illetve 2024-ben megyei kupagyőztesek, ahogy fent is említettem. A bajnokavató mérkőzés felejthetetlen volt. Füst, zászlók, rigmusok és az ünneplés a meccs után, majd hátul a műfüvesnél – estébe nyúlóan.

Az osztályozón végül nem jött össze a feljutás az Ózd ellen. Milyenek voltak ezek a meccsek?

A hazai pályán játszott első osztályozó is nagy élmény volt. A szigorú biztonsági szabályok okán teljesen átvariálták a lelátót. A Mámort áthelyezték, a helyükre mentek a vendégszurkolók, mi viszont a maradtunk. Jött vendégtábor is, korrekt brigád, az egyik vezetőjükkel mai napig jóba vagyunk. Természetesen itt is volt szurkolás: mi a szokásos látványelemekkel, a Mámor & Drukkerek kék füstökkel készült, és mondanom sem kell, hogy rengeteg nézőt vonzott a találkozó, még egy erre járó román focivlogger is bemutatta a meccset, és megdöbbenve konstatálta, hogy ilyen komoly szurkolás van nálunk megyei szinten. Sajnos, az eredmény a papírformát hozta. A visszavágóra a másik brigád utazott csak el, ott is jó volt a hangulat, ám sajnálatosan idegenben is elhasaltunk.

Mit hozott nektek az elmúlt fél év?

Az ősz már kevésbé érdekesre sikeredett. Sajnos, a kézimeccsek rendre összecsúsztak a focival, így előbbire mindig csak késve tudtunk odaérni. Futballistáink jelen pillanatban megnyugtatónak tűnő előnnyel vezetik a tabellát, vagyis esélyesek vagyunk a második bajnoki címre is, viszont az aranyérem sorsa tavasszal dől majd el. Nem iszunk előre a medve bőrére!

2026?

2026 születésnapozással kezdődött. Január 24-én a 18. évét töltötte be a Front, amit méltó módon megünnepeltük a lelátón, az első hazai női kézin. Tavasszal sajnos az időpontok ismét ellehetetlenítik számunkra a kézit, így kevés duplameccses szurkolásra számítunk. Mivel ismét nagy a tét, idegenbe is tervezünk menni, elsősorban majd Hajdúböszörmény ellen.

Múlt, jelen, jövő! Hogy látod?

Nagyon büszke vagyok rá, hogy sok dolgot, amit még anno tagként az első időszakban elhatároztam, immár vezetőként meg tudtam valósítani, és nagyon sok külső megerősítés is érkezett, ami bizonyítja, hogy jó az irány. Sajnos, a létszámot érdemben nem tudtuk növelni, ami nyilván más csoportoknál is probléma az országban, de néha úgy vagyok vele, hogy jó ez így nekünk. Az idegenbeli túrákat is jó lenne sűríteni, ám erre szintén nem sikerült még megoldást találni. Aminek nagyon örülök, hogy sikerült az eszközkészletünket a maximumra bővíteni, ennek köszönhetően a háromfős állandó létszám ellenére is látványos a szurkolás.

Tervek?

Fontos tavaszi szezon előtt állunk ismét, egy újabb bajnoki címért nem csak a pályán, de a lelátón is meg kell dolgozni. A jövőre nézve túl nagyratörő terveink nincsenek. Kijárunk a mérkőzésekre, részt veszünk a sportéletben, tesszük a dolgunkat, a többi meg majd alakul időközben. A 20. születésnap is már itt kopogtat az ajtón, arra valami maradandót szeretnénk, azonban addig még sokat víz lefolyik a Keletin. 

Női kézi, foci kipipálva, plusz említettük a futsalmeccseket. Oda kijártok még?

A nánási futsal 2024–2025-ben üde színfolt volt a helyi sportban. Fájlalom, hogy ebben a szezonban nem indult a gárda. Remélem, a későbbiekben lesz még alkalom ott is buzdítani.

Más?

Egyéb sportágra jelenleg nem járunk.

Túraélmények?

Sajnos, azt kell mondjam, a csoportra mindig is jellemző volt, hogy nem voltak a tagjai anyagilag jól elengedve, így kevés, de annál emlékezetesebb túrát tudtunk le az elmúlt 18 évben. Az alapító meccs volt az első, utána két alkalommal voltunk Bőcsön a női kézisekkel. A másodikon 2011-ben én is ott voltam, a csapat külön kisbusszal elvitt bennünket és Olaszt. Ami nagyon megmaradt, hogy Olasz rágyújtott a csarnokban, és senki nem vette észre. A legnagyobb kimozdulásunk Kispest volt 2013-ban és 2014-ben, ugyanis az ottani brigáddal jóban voltunk és meghívtak bennünket. A környékre azért el-elmentünk. Természetesen sokat voltunk Tiszavasváriban a Nomádoknál, de több alkalommal Balmazújvároson, Hajdúböszörményben, Hajdúdorogon, tavaly pedig Létavértesen és Hajdúsámsonban jártunk, csakhogy a fontosakat említsem. Itt, Nánáson egyébként Olasz a túrabajnok. Aktív évei alatt széltében-hosszában beutazta a megyét.

Ajándéktárgyak terén hogy álltok?

Az első, 2009-ben készült pólógarnitúrát még sokáig használtuk: elől a Termál SC címerével, hátul Nánás Front felirattal. Ezenkívül volt egy sál, amit a futballcsapat fennállásának százéves évfordulójára adtak ki, abból vettünk mindenkinek. Ezeken kívül nem volt egységes ruházat, és ez nem is lett követelmény. Voltak, akik a Harcos márkát hordták a lelátón, akadt, aki valamilyen klubszínű ruhát.

Matricák?

Egyféle van jelenleg, amelyből már a második adagot használjuk el.

Az öltözködés mennyire fontos a nánási lelátón?

Olasz nagy casual volt mindig is, erről az általa készített drapik is tanúskodnak. Rengeteget járt turiba, arany keze volt, otthon pedig nagy ruhatára igazi ritkaságokkal. Egész sok márkát megismerhettem általa anno, és rám is ragadt ez a féle stílusirányzat, annyi kiegészítéssel, hogy én az úgynevezett „club casual” híve vagyok, ami, ugye a casual márkák klubszínű változatát takarja. Nem tudom, hogy létezik-e ilyen stílus, ám ha nem, akkor általam nevesítve most már igen. Egyébként nálunk ma sincs ruházati elvárás. Van, aki Fradis cuccokban jár, más mindig valami klubszínűt vesz fel.

A Nánás Front mellett idővel több csoport is feltűnt a lelátón. Róluk megtudhatnánk egy kicsit többet? Itt van mindjárt a Gialloblu Partigiani, mely balos irányt visz, az NF viszont jobbos. Ez miként fért meg a lelátón és azon kívül?

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Gialloblu Partigiani volt a magyar szurkolás történetének egyik legérdekesebb jelensége. Fennállásának teljes ideje alatt egyetlen személy alkotta a crewt, mégpedig Olasz, aki a casual vonal stílusvilágát ötvözte a livornói mintára felépített szélsőbalos irányultsággal. A vállalhatatlan politikai nézetei ellenére ultraként maradandót alkotott a „déli kanyarban”. Évente újabb drapikat készített, 60-70 körüli dalt írt át olaszból, számos koreográfiával, kiírással készült a csapatnak, és idegenbe is gyakran elkísérte a focistákat. 2009-ben kezdte szervezett formában. Sokaknak onnan is ismerős lehet, hogy kispesti évei alatt többször is járt a Loki–Kispest meccsekre, az általa készített Nánás Casual Firm feliratos drapival.

Akkor itt álljunk meg egy szóra! Pontosabban pár kérdésre és mondatra. Igaz, nem Olasszal készül az interjú, de a nánási lelátói életben játszott meghatározó szerepe elengedhetetlenné teszi, hogy kicsit jobban megismerjük. Elsőnek is az motoszkál az ember fejében, hogyan fértetek meg egyáltalán egymás mellett?

Igen, a két csoport kapcsolata megér pár sort. A történet a kétezres évtized végén kezdődött, amikor még Olasz is nemzeti érzelmű volt, és járt a híres nánási koncertekre.

Hogyan és miként vitte el mégis a balos irányzat?

Később úgy alakult az élete, hogy éles váltással az ideológiai paletta ellentétes oldalán kötött ki, de rossz viszonyba mégsem került a jobbos szurkolókkal, pontosan a régi ismeretség okán. Mivel ő gyakorlatilag az egyszemélyes csoportja teljes fennállása alatt egyedül szurkolt, a maga ura volt, így szabadon kibontakozhatott a politikai véleménynyilvánítás terén is.

Nem bírálat, de sok helyen azért ezt nem hagyták volna házon belül ekként alakulni. Nálatok mégsem lett ebből gond. Miért?

Fontos leszögezni, hogy a nánási lelátóra jellemző a fragmentáltság, ezt jól mutatják a mai állapotok is. Őszintén szólva, soha fel sem merült Olasszal kapcsolatban, hogy bárhogyan is fellépjünk ellene. Mi kéziben voltunk aktívak, ő fociban. Sosem formáltunk jogot arra, hogy mi diktáljuk a tempót a lelátón. Egy kisvárosban, ahol kevés aktív szurkoló van, nem a világnézeti dolgok fogják meghatározni a kapcsolatokat, hanem a közös ügy, a helyi sport támogatása, szeretete és mindenek előtt a személyes ismeretség. Másrészről nyilván nem lehet felvállalni jobbos embernek egy szovjet zászlós kétrudast vagy egy Che Guevara arcképes drapériát, így ennek megfelelően, amikor együtt is szurkoltunk, jól elkülönültünk a drapik tekintetében.

Ezek szerint voltak közös fellépéseitek is?

Mivel az NF és a Partigiani egy év különbséggel indult, mindig volt kontakt focimeccsek alkalmával, de néha ő is ellátogatott kézimeccsre velünk szurkolni. Focin legtöbbször külön helyen állt a két társaság, de előfordult az is, hogy egymás mellett voltunk, mindig jól elkülöníthetően (például a kerítés kisajtójának két oldalára tettük ki sorban a drapikat, a két szélére hagyva a politikai töltetűeket), aztán meccsek után persze belefért 1-2 sör is az évi 2-3 találkozás alkalmával.

Ez volt a múlt. Mit hozott a jelen ebben a kapcsolatban?

A helyzet némileg változott, amikor újrakezdtem a szurkolást. Mivel akkor éppen nem volt senki, aki aktív lett volna a lelátón, nem láttam értelmét, hogy két egyfős brigád bohóckodjon, ezért inkább egymás mellett szurkoltunk, külön drapisorral.

Az NF újraszervezése után?

Amikor 2023 év elején újjászerveződött a Front, mi visszatértünk a régi helyünkre, Olasz pedig maradt a déli kanyarban.

Aztán beütött a baj.....

Pár meccs után, áprilisban stroke-ot kapott, ami miatt mozgáskorlátozott lett, hosszú évekig tartó felépülés vár rá. Számunkra nem volt kérdés, hogy támogatjuk-e. Meglátogattuk a kórházban, bátorítottuk, amikor pedig hazakerült, gondoskodtunk róla, hogy kijusson a meccsekre. Mivel egyedül már nem tudott szurkolni befogadtuk, és a következő 2 évben együtt szurkoltunk.

Mi lett a politikai megnyilvánulásokkal?

Mivel az ellentétes politikai jelképek használata sehogy sem fért bele, úgy döntöttünk, hogy lehagyjuk őket, és maradnak csak a szurkolói drapik.

Mi a helyzet Olasszal?

2024 nyarán feloszlatta a Partigianit, tavaly nyáron pedig úgy döntött, hogy befejezi a szurkolást is. Azóta nem jár meccsre.

Nem volt róla szó, hogy beálljon közétek?

2024 nyarán ötletként felmerült, hogy lehetne egy közös indentitást adni a kisebb csoportoknak, mégpedig Keleti Szakasz néven (Sezione Nánás Est). El is készült egy drapitervezet, ami a meglévők mellé került volna, aztán végül elvetettük az ötletet. Ő megszüntette a Partigianit, és a következő egy évre betagozódott a Frontba.

Milyen volt a visszhangja ennek a nem kicsit fura jobbos-balos felállásnak? Nem ért benneteket kritika vagy támadás?

Mondanom sem kell, hogy többször is kaptam kemény kritikákat, amikor kikerült egy-egy fotó rólunk valahova, viszont akkor is és most is vállalom, hogy az ő esetében fontosabb volt a humánum, az ismeretség és később az empátia a fennálló világnézeti ellentétnél.

Napjainkban van egy jóval nagyobb tömörülés is nálatok, akik létszámban sokkal több embert tudtak bevonzani. Mondanál pár szót a Mámor FC és a Nánási Drukkerek lelátói tevékenységéről?

Nem mehetünk el szó nélkül a nánási sportélet két legnagyobb szurkolói tömörülése mellett, akik mind létszámban, mind látvány tekintetében komoly tényezőnek tekinthetők. A Mámor FC az azonos nevű kispályás futballcsapatot tömörítő baráti társaság, melynek tagjai már a 2010-es évek óta rendszeresen jártak focira, de önálló szurkolói identitást majd csak 2023-ban vettek fel, amikor elkészült a nagy drapijuk. Tőlük indult a Nánási Drukkerek csoport, akik életkori megkötés nélkül várnak soraikba minden hajdúnánási sportszeretőt. Ők 2024-ben váltak önállóvá és készítettek saját drapériát. Velük kapcsolatban a 2023-ban gyártott szurkolói pólóikat érdemes említeni, melyek sokakhoz eljutottak, és ezzel új színt vittek a nézőtérre. 2023-ban ők is városi kitüntetésben részesültek, összevontan.

Futball mellett járnak még más nánási csapat meccsére is?

Foci és férfi kézimeccseken szoktak szurkolni, évente 2 alkalommal családi napot is tartanak a műfüvesnél, ahonnan dobbal, dudákkal vonulnak a helyükre. Mivel a két csoport rendszeresen együtt jár mérkőzésekre, a létszámuk 10 és 30 között mozog. Rendre füstbe borítják a lelátót, amikkel látványossá teszik a fontosabb találkozókat. Közös szurkolásra is volt néhány példa, mégpedig az egész lelátót egyesítő, Monostorpályi elleni 2024 őszi találkozó alkalmával, de néhány női kézi és futsalmeccsen is összefutottunk.

Tóth Front?

Érdekes színfoltja volt a szervezett csoportoknak a Tóth Front, ami szintén baráti társaságként alakult, 2010 és 2012 közt volt aktív. A tagok között volt több egykori focista is, akik fiatalon a nagycsapatban játszottak. Volt két nagyon kreatív drapijuk, az egyiken kalózkoponya, a másikon Nánás-címer szerepelt. Elsősorban családi indíttatásból buzdították a csapatot. 2024-ben felvettem velük a kapcsolatot, és azóta több tagjuk is volt a Nánás Fronttal szurkolni, egyikük pedig a holdudvarunkba tartozik.

Térjünk át a baráti szálakra, hisz ahogy már említetted, senkihez sem álltok negatívan, ami azt eredményezte, hogy az évek során igen sok kapcsolatra tettetek szert. Kezdjük az érzelmi szállal, hisz a csoport szinte minden tagja fradista is egyben! Az érdekelne, milyen a kapcsolatotok a zöldekkel.

A Fradi-szimpátia a nánási lelátó sajátossága már a ’80-90-es évek óta. Bármilyen szurkolói csoportosulás volt (van) a városban, döntő részben FTC-szimpatizánsok alkotják. Nálunk sem volt ez másként. A Nánás Front mindkét alapítója fradista, valamint én, és a fentebb említett H. Zsolti is ezt a vonalat erősítettük. Ennek megfelelően mindenki járt alkalmanként közelebbi-távolabbi Fradi-meccsekre.

Csoportszinten is, vagy csak egyénileg?

Leginkább 2013-tól vált csoportszinten rendszeressé, én is akkor voltam először a zöld-fehéreket buzdítani, akkor még a Puskásban. Ezekben az években többször is voltunk közösen Fradi-meccsen a megyei szervezésű brigáddal, legyen az a derbi, vagy éppen Loki–Fradi találkozó (bármilyen sportágban). Szintén meghatározó volt a vénaszkenner miatt hosszú évekig bojkottot tartó „Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül” mozgalom is, ami 2015-ben bontakozott ki. 2017-ben a Bihari Srácok folytatta a megyei szurkolók szervezését, akikkel azóta is járok meccsekre.

Jelenleg is látogatod a Fradi meccseit?

Jómagam 2022-től kezdtem el ismét aktív lenni a zöld-fehér szintéren is, azóta alkalmanként társulok hozzájuk valamilyen meccsre, általában Loki–Fradi focira vagy női kézire, esetleg felutazom velük a derbire. Tavaly novemberben például Isztambulban is voltam velük a Fenerbahçe ellen, hatalmas élmény volt. Rajtam kívül a többiek is aktívak voltak az első időszakban, a régi brigád idején. Volt, aki az Eastern Greensben próbált szerencsét, mások, mint a Mámor, a mai napig is közösen, kocsival mennek fel egy-egy hazaira. A nánási lelátói életben is nyomot hagyott ez a Fradi-szimpátia, hiszen több szurkolói kapcsolatunk ezen a vonalon jött létre, de ellenségeket is szereztünk, éppen emiatt.

A legerősebb és egyik legrégebbi kapcsolatotok a Nomád Harcosok Tiszavasvári.

Igen, a Nánás Front legrégebbi testvértábora a tiszavasvári Nomád Harcosok. A személyes kapcsolatok már 2003 környékén kialakultak a közös koncertekkel, a csoportok megalakulásakor pedig magától értetődő volt a jó viszony a két brigád között. 2012-től kezdődően már át-átjártak a tagjaik erősíteni sorainkat, de 2014-ben, amikor egy osztályba került a két férfi kézicsapat, egymással is összemértük erőnket. Ezen az emlékezetes meccsen egymás mellett szurkolt a két brigád a saját csapatának. A Nomádok komoly koreográfiával készültek, és dugig volt a két tribün. Emellett mi is, hol szervezetten, hol egyénileg tiszteletünket tettük náluk, ilyenkor előtte-utána kocsmázás is volt a törzshelyükön, a Fehér Lóban, ahol még egy Nánás-sál is ki volt téve. 2016 végétől 2019-ig ismét többször erősítették sorainkat, mivel több vasvári lány is játszott a nánási kézicsapatban. Sajnos, ők is megszűntek 2019 környékén, viszont szintén megmaradtak a személyes kontaktok, és dolgozunk rajta, hogy alkalmanként újra összefussunk szurkolni.

Kispesten ugye, feltűnt párszor a Nánás Casual Firm drapija, de női kézivonalon is jóban vagytok.

Hát, igen, a Kispest szempontjából talán sokan a NCF-drapit, emlegetik, ami 2007–2011 környékén többször is felkerült az Oláh Gábor utcai stadion kerítésére. Olasz aktív kispesti évei alatt járt a debreceni vendégben és vitte magával az általa készített ikonikus drapériát, amit egyébként mi örököltünk meg, jelenleg is minden focimeccsen a kerítést ékesíti. Azért is olyan ikonikus darab, mert egy rossz állapotú Hajdúnánás zászló átalakításából készült, így mi is erősen kötődünk hozzá. Mivel később már nem érdekelte a magyar foci, és inkább az olasz alsóbb osztályú bajnokságok felé fordult (Livorno, Atalanta), így a Kispest meccsek fokozatosan elmaradtak.

Kézi?

A Nánás Front szempontjából is sok jó emlék köthető Kispesthez, mégpedig a női kézisek Infernali Rossoneri szurkolócsoportjával való cimboraság miatt. Már 2012-ben volt barátkozás, aminek eredményeként 2013-ban és 2014-ben is voltunk Kispesten szurkolni. A Rossoneri 2015 év elején volt először nálunk, az a meccs örökre emlékezetes marad, mivel olyan kegyetlenül berúgtak, hogy a tribünön fetrengtek, a helyi tévé pedig hosszasan vette őket – a bemondó humoros megjegyzéseinek kíséretében. Ezen a napon fogadtuk és búcsúztattuk is őket a vasútállomáson. Ők voltak még 2017-ben is nálunk, végül 2018 körül szűntek meg. A kapcsolat viszont azóta is megvan, igaz, ott már más csoportok vannak a lelátón, de Jokerrel a Rossoneritől a mai napig van kontakt. Most épp eggyel lentebb játszanak, remélem, lesz alkalom feleleveníteni a barátságot, ha visszakerülnek a másodosztályba.

Hajdúböszörmény is közel áll hozzátok, így is, úgy is.

A böszörményiekkel elsősorban a Fradin keresztül ismerkedtünk meg, ugyanis onnan is elég sokan jártak FTC-meccsre, így ilyenkor gyakran utaztunk együtt. Akkor még működött a Bocskai Katonái, tekintélyes helyi csoportjuk volt, szép létszámmal. Csoportszinten kevés közös szurkolás volt, de például emlékezetes a magyar–ukrán női futsal válogatott barátságos mérkőzés 2015 januárjából. Természetesen mi azért át-átjártunk Böszörménybe a nánási kézi vagy focicsapattal, de olyan is volt 2012-ben, hogy Nánás pályafelújítása miatt ott játszottuk a hazai találkozókat. 2020. szeptemberben volt az ominózus Hajdúböszörmény elleni futballmérkőzés, ahol 17-0 arányban kaptak ki tőlünk. A böszörményi szurkolók a „Böszörményi sport=0; HTE vezetők=0” felirattal zárták le kapcsolatukat focicsapatukkal és a korrupt vezetéssel, ami miatt máig nincs szurkolás a szomszédvárban. Jelenleg az ex. BK-sok évente 1-2 alkalommal meglátogatnak minket egy-egy focin, többükkel pedig mai napig járunk a megyei brigáddal Fradi-meccsekre.

Orosháza?

Csirke, Orosháza legfanatikusabb szurkolója fogalom a női kézi NB I B-ben. Minden hazai és idegenbeli meccsre elkíséri a csapatát évtizedek óta. Így jutott el Nánásra is, és persze barátságot kötöttünk. Nem volt nehéz, hiszen ő is fradista. Gyakorlatilag minden nánási meccsre eljött 2012-óta, így már vártuk a találkozókat. Volt, amikor dobverőket cseréltünk, máskor meccs előtt kocsmáztunk. Amikor újrakezdődött a szurkolás 2023-ban, ismét felvettük a kapcsolatot, és azóta kétszer is volt nálunk. Sajnos, tavaly kiesett az Orosháza, így egy darabig nem fogunk találkozni.

Rajtuk kívül kikkel volt még kapcsolatotok?

Női kéziben a 2010-es években volt még kapcsolatunk például Nyíradonnyal, onnan is voltak szurkolni 1-2 alkalommal, és egyszer mi is elmentünk.

Jelenleg?

Amikor újraindultunk, törekedtem nemcsak a régi kapcsolatok felelevenítésére, hanem újakra is. 2024-ben a Fradi U19 szurkolóival, az esztergomiakkal, valamint szintén Fradi-vonalon az Ultras Kozármislennyel kötöttünk barátságot.

Mit jelentenek ezek konkrétan?

A fradista barátunkkal azóta is együtt szurkolunk, ha jön hozzánk Nánásra, de volt már, hogy Fradi-meccsen is találkoztunk. Az esztergomi Egom Red White Fanatics egyszer volt csak, ahogy a mislenyiek is, mindkét csapat rövid kitérőt tett csak a másodosztályban, de természetesen a jó barátság megmaradt. Tavaly a kazincbarcikai BSK Fanatikkal lettünk jóban, felelevenítve a 30 évvel ezelőtt megkötött barátságot. Volt köztük, aki még emlékezett személyesen is az első időkre, ugyanis a nánásiak a Blue Angels, ők pedig a Yellow Angels nevet viselték, a színek pedig azonosak voltak.

Focin is alakultak ilyen szálak?

Foci tekintetében kevesebb szurkolócsoportot köszönthettünk a lelátón. Talán elsősorban a püspökladányi Ultras Ladányt érdemes kiemelni, akik Olasszal már régebb óta jóban voltak. 2016-ban voltak először nálunk. Én 2023-ban találkoztam velük, egy időre aztán kiestek, most pedig visszakerültek, remélem, a tavasszal ismét jönnek hozzánk.

Riválisok? Régről egy Nyíregyháza elleni csihi-puhi rémlik.

Nyíregyháza még a Blue Angels idején volt, de annak nem lett folytatása. A Nánás Front történetében kevés riválisunk volt. A békéscsabaiakkal volt még a Front alakulásakor interneten egy félreértés, de az később tisztázódott.

Helyi (megyei) szinten?

Fociban Balmazújvárossal volt feszkó még korábban, leginkább Olasz részéről. Ugyanis a 2010-es évek elején valamikor volt Nánáson a notóriusan lokista Balmaz Front, akik valamit balhéztak. Ez megmaradt utána, és hosszú évekig jelen volt az ellenszenv, bár én egyszer sem találkoztam velük focimeccsen. Mivel a Balmaz Front már rég megszűnt, így a konfliktus sem aktuális már.

Debrecen?

A legrégibb rivalizálásunk a Lokival van, és úgy gondolom, ez más csoportokkal való rossz kapcsolatunk eredője is. Sohasem szerettem a Lokit, de azt hiszem, ez az ellenszenv hajdúsági fradistaként érthető is. Itt nekünk a hajdúságban a Debrecen nagyobb rivális, mint az Újpest.

Voltak személyes élményeid is? Mert sokat azért nem találkozik a pályán a két település elsőszámú egylete.

Az első negatív eredetélményem 2013-ban volt, amikor a DVSC-TP II. szurkolói Nánásra jöttek, és ment a kölcsönös beszólogatás szünetben és a meccsen is. Talán valami öregfiúk brigád lehetett, de nem sikerült rájönni, pontosan kik. Tettlegességig a dolog nem fajult, de ez az eset alapvetően meghatározta a Lokival kapcsolatos hozzáállásomat, bár teszem hozzá, azóta nem történt sem szóbeli, sem bármilyen más konfliktus senkivel debreceni részről. Egyébként, több nagyon jó barátom a Loki B-középben szurkol, tehát azért vannak személyes ismeretségek is a másik oldalon.

Akkor ez inkább Fradi–Loki rivalizálás, mint Nánás–Loki?

Mivel a Nánás Frontnak jelenleg nincs rivális debreceni szurkolócsoportja a foci megye I-ben, sem a kézi NB I B-ben, így ez az ellentét nálam leginkább fradistaként jelenik meg, viszont a Front tekintetében is mindig büszkén vállaltuk a Fradi-kapcsolatainkat, ami nyilván vörös posztó a lokistáknak.

Új ellenség tűnt fel pár éve a láthatáron. Hogyan és miért alakult ki ez az ellenszenv az Ultras Monostorpályival?

Hát, igen, az elmúlt években is sikerült ellenséget szereznünk, mégpedig a monostorpályi Ultras Monostor személyében, akiknek a tagjai a 2024-es megalakulásukat követően az év májusában – minden előzmény nélkül – egy barátságtalan kiírással érkeztek és végig szidtak minket.

Ezt már ti se vettétek félvállról.

Októberben, az érkezésük hírére, megszerveződött az egész nánási lelátó, hogy fogadjuk őket, és a hozzájuk csapódott derecskei és sárospataki brigádokat, amit úgy gondolom, sikerrel vett a helyi tábor.

Akkor az ellenséged barátja az ellenségem alapon a derecskeikkel sem vagytok jóban?

A derecskeiekkel én felvettem a kapcsolatot még 2024-ben, beszélgettünk is az egyikükkel egy ideig, aztán már csak azt láttam, hogy beálltak a monostoriak mögé.

Sejtem, hogy mi lehet a kulisszák mögött, de azért érdekelne, hogy szerinted miért lettetek egyből ellenségnek kikiáltva?

A hirtelen gyűlölet forrása szerintem a Loki–Fradi ellentét lehet, ugyanis a monostoriak szervezői közül többen is járnak Loki-meccsre, bár legjobb tudomásom szerint a SZUD elhatárolódik az Ultras Monostortól. Bár el kell ismerni, hogy jól szervezettek, ám én úgy gondolom, megyei szinten más a mentalitás, nem kellene az NB I-et másolni. Más kávéház, ahogy mondani szoktuk.

A válogatott meccsei mennyire érdekelnek?

Régen is és most is nyomon követjük a környékbeli válogatott meccseket, sportágtól függetlenül. Régebben még volt 2-3 ember a Frontból, aki összefogott és együtt elmentünk, ma már inkább csak én járok ilyenekre, ha van, ami érdekel. Amit mindenképpen kiemelnék az elmúlt évekből, a futsal válogatott meccsek. A Bihari Srácok vezetőjét kérték fel két alkalommal is, hogy szervezzen válogatott szurkolást Berettyóújfaluban, ami mindkétszer nagy siker volt, sok embert mozgatott meg, remek koreográfiák készültek. Tavaly is volt egy ilyen meccs Berettyóban, amit szintén ő szervezett, ősszel pedig a románok jöttek Debrecenbe, az is jó szurkolás volt. Különleges élmény volt, hogy lokisták és fradisták egyként buzdították a válogatottat.

Megyei szinten (labdarúgás) kikkel futottatok még össze az elmúlt 18 évben, ahol volt lelátói élet?

Túl sokat nem tudok írni: Hajdúböszörmény és Hajdúdorog. Itt voltak csoportok korábban, jelenleg pedig Püspökladány, Monostor és Derecske, ami még aktív rajtunk kívül. Úgy hallottam megye II-ben a hajdúdorogi 11-15 évesek is szerveződnek, és egy tisztességes kis csoportot hoztak létre. Sok sikert nekik!

Többször is előkerült az interjúban, de a végén ezt mindig megkérdezem. Mi az, ami számodra említésre méltó a Debrecen, a DVSC, az Ultras Debrecen vonatkozásában? Mi az, ami eszedbe jut a városról, a csapatról, a szurkolókról?

Fentebb már írtam, hogy abszolút nem rajongok a Debrecenért, ugyanakkor minden NB I-es tábort tudok tisztelni, akik következetesen képviselik a nemzeti értékeket a lelátón, és nem restek félretenni az ellentéteket a közös szurkolói ügyek képviseletében, amire azért volt pár szép példa a közelmúltban. Nem látom sok értelmét az egészséges, férfias rivalizálást meghaladó, vérre menő gyűlöletnek, vagy hogy magyar magyart megvessen.

Köszönöm, Gulyi, hogy együtt átvehettük a nánási lelátó évtizedeit! További kitartást a hátországban és élményekben gazdag újabb évtizedeket kívánok nektek!

hancsi78

Kép: Gulyi (Nánás Front) / Hajdúnánási Televízió / Hajdú Online / Kispesti NKK / Kurucz László / Nánás Front / Nánási Lelátó / Olasz  / Szólláth Zoltán