BVSC - DVSC (1997.07.18)

 BVSC Zugló FC–DVSC Epona 2-1

Budapest, Szőnyi úti stadion

1997.07.18. Raab Karcher NB I - Őszi forduló

Az 1997–1998-as szezon pénteki nyitányának egy nagybusznyi fiatal vágott neki Debrecenből. A nyári szünetet az önállóvá avanzsált Szívtiprók nem töltötte tétlenül, és a létszámában kissé felduzzadt csoport a bevezetett tagsági igazolványa mellé új pulcsival jelentkezett, illetve most már nem csak a vezetőknek járt a fekete-fehér selyem nyakbavaló. Mellettük pár fiatal is a tettek mezejére lépett, és elkészült egy „Viva Lokomotion” feliratos műanyag lepedő az új szezonra, amit az út alatt többször előhúztak a srácok egy-egy megálló alkalmával. A busz mellett jó pár kocsi is nekibuzdult az útnak, de akkor még nem volt karaván, és rendőri felvezetés sem járt a kisebb meccsekhez, így mindenki úgy esett be kezdésre, ahogy tanulta. A kimustrált Ikarus szelte a legnehezebben a kilométereket egy meglepően visszafogott utazóközönséggel. Néha-néha állt csak meg feltöltés-ürítés címszóval, és így szép lassan becsordogált a járgány Budapestre.

A nagybusz megérkezése elég csendes volt. Se rendőrök, se a Zuglóban megszokott budapesti vegyessaláta nem várta a cíviseket. Leszállva a járgányról kisebb zavar állt elő. Elsőnek ugyanis a hazai oldalon próbálkoztak a srácok a bejutással. Érezték is a helyi rendészek, hogy itt puskaporos lehet a légkör, ezért pár rendőrrel kiegészülve szépen átterelték a túloldalra a brigádot, ahol egyébként a kocsikkal érkezők már gyülekeztek. Itt volt tucatnyi fehérvári cimbora is, akik zászlót ugyan nem hoztak, de megjelenésükkel és hangjukkal segítették a debreceni barátaikat. A beléptetés nem volt éppen zökkenőmentes –eleve csak a tavalyi jegytömb állt rendelkezésre –, de azért megoldódott. A hazai oldalon mindeközben összegyűlt vagy 1.000 ember, amelyből a Blue Boys alkotta mag olyan húsz főt tett ki, és a csoport lepedőjét újításként egy-egy oldalról szimpla sárga zászlókkal toldották meg. A rend kedvéért megemlítem, hogy kipakoltak még két kis MÁV zászlót is maguk elé. A szurkolásukat két dobbal támogatták, viszont hangerőben volt már acélosabb is a fellépésük. A visszafogott teljesítményt írjuk az idény eleji formára, illetve az eleredő esőre. Az égi áldás nem várt koreográfia bemutatását eredményezte a soraikban, amit a kinyíló esernyők okoztak. Igaz, volt, aki nem vett benne részt és egyszerűen felment a tribün alá és onnan nézte meg a zuglói fiúk győzelmi nyitányát. Az ellenféllel most sem foglalkoztak, hisz a két vasutas alakulat szurkolói között mindig is a semleges viszony volt a jellemző. A végén taps és a „szép volt, fiúk!” rigmus jelezte, hogy a hazai drukkerek elégedettek a csapatuk teljesítményével, majd csendesen kiürítették a lelátórészüket.

Kép: 3.Félidő

A debreceni tábor a beérkezés után szintén fentebb tolódott a fedettebb rész alá, csak a fiatalok alkotta mag vállalta az olykor eleredő eső áztató hatását. A kerítésre elég szedett-vedett formában került ki a Szívtiprók fekete vászna, a már említett új, Viva Lokomotion feliratos drapi, az akkora már elég sokat megélt DVSC-lobogó, valamint az ifjabb fanok alkotta Red Hell zászlaja. Közben megérkezett a „várva-várt” újpesti-ferencvárosi különítmény, de csak arcmemorizálás volt részükről, így csak a megjelenésük „díjazandó”. A szurkolást 3 kisebb dob segítette a debreceni oldalon és a Szívtiprók egy sárga füsttel jelezte, hogy megkezdte az újabb NB I-es szezonját. A szurkolásba nagyon nem merültek bele, mert az említett pirotechnikai eszköz bevetése miatt pár rendőr masírozott a szektorba és kiemelték az elkövetőt. A kor szellemét tükrözi, hogy az előállítás és a vele járó felesleges papírmunka helyet egyszerűen csak kirakták kerítésen kívül a „tettest”. Az már csak tényleg plusz adalék, hogy a vendégszektorból száműzött debreceni legény egyszerűen átsétált a hazai oldalra és érvényes jegy birtokában onnan nézte végig a találkozót. A szurkolásra ez a kis intermezzo rányomta ugyan a bélyegét, de hamar magához tért a debreceni mag. Nem is nagyon volt megállás. Igaz, nem kilencven perces eksztázisban, de meglehetősen jó hangulatban tudta le a szezon első meccsét a hajdúsági szurkolósereg. A bekapott két gól sem vetette vissza az éneklést, és még arra is futotta, hogy a meccs végén megtapsolják a csapatukat. Az elvonulás nem sikerült valami csendesre, mert a tribün felé vonuló cívisek összekaptak a zsarukkal, akik ezután a kelleténél kicsit erélyesebben terelték fel a piros-fehéreket a buszra. A hazaút nem csak a vereség miatt volt szomorú hangulatú. Ekkora már biztossá vált, hogy az Unscarred egyik tagja,  Bódi Robi – akit mindenki csak Vénemberként ismert – sajnos többé már nem tarthat a cívissereggel, mert az égi lelátó hívta magához.

A hétvégét ezzel még nem tudta le a tábor, hisz az újra NB I-es Diósgyőr első meccsére valóságos karaván indult meg a Hajdúságból, képviselve szinte az összes debreceni csoportot az Andrássy úton. Természetesen a Szívtiprók is ott voltak a miskolci cimborákkal, de nekik még akadt egy kis pótolnivalójuk is, ugyanis ki tudja, miért, vagy hogyan, de a csoport fekete-fehér transzparense nem volt meg a BVSC-túra után, így a gárda vezetése úgy határozott, újrafestik a vásznat. Ebből lett aztán az, hogy a következő hazai meccsen két egyforma transzparenssel jelent meg a fiatal ultracsoport az Oláh Gábor utcában, miután – a kor behatárolt kommunikációs eszközei miatt – napok alatt derült csupán ki, hogy megvan az eredeti is, csak az nem azoknál volt, akik vasárnap elmentek Miskolcra.

hancsi78

Kép: 3. Félidő / Réti Zsolt / Sándor Mihály / Ultras Debrecen

Forrás: Sándor Mihály