Budapesti "kicsik" on tour Debrecen

Budapesti „kicsik” on tour Debrecen

A fővárosi öt nagycsapat (Ferencváros, Újpest, Kispest, Vasas, MTK) mellett a kisebb budapesti alakulatok is folyamatosan vizitáltak Debrecenben. A két világháború között kezdődött minden, a profi liga bevezetésével. Előtte nem nagyon volt bekapcsolva a vidéki labdarúgás a magyar focielitbe. Ebben az időszakban a Bocskai FC fogadta az apróbb budapesti alakulatokat és olyan gárdák - és néha szurkolóik - érkeztek a Hajdúságba, mint a Nemzeti SC, 33 FC, Phöbus, de volt profi csapata a III. kerületnek vagy a Soroksárnak is. A DVSC-nek és a többi cívis alakulatnak csak amatőr csapata volt, így ők a kerületi bajnokságban szerepeltek (KLASZ), ahol nem voltak budapesti egyletek. 1938-ban a Debreceni Vasutas is felküzdötte magát a Nemzeti Bajnokság második vonalába (NB B, Keleti csoport), így több kisebb budapesti alakulat is vizitált a Diószegi úton (ma: Vágóhíd utca), de számottevő szurkoló nélkül. Az Elektromos, Testvériség, Törekvés, Testvériség, Szentlőrinc neve még ma is jól hangzik a futballkedvelők körében, de 1943-tól az első osztályban fogadhatta a DVSC a csepeli WMFC-t, a Gammát vagy épp a Herminamezei AC-t is. A hátországban még több volt a fővárosi ellenfél, ám az ő felsorolásuktól most eltekintenék, lévén szurkolói szempontból nem is nagyon jelentettek semmit. A nyolcvanas években előbb a Budapesti Volán, majd a Csepel került a legmagasabb osztályba, így akkor ők érkeztek a leggyakrabban Debrecenbe, míg a „hinterlandban” a Ganz MÁVAG vagy épp a 22. sz. Volán neve csenghet ismerősen a futballfanatikusoknak, ám nem épp a fanatikus szurkolóik miatt. Viszont nemcsak a Vasutas fogadott fővárosi ellenfeleket, hanem az akkor magasabb szintre kerülő D. Kinizsi, DMTE és olykor a DUSE is. A kilencvenes évek elején kezdett beindulni a magyar szervezett szurkolói nagyüzem, így innentől érdekesebbé vált a kisebb fővárosi klubok vizitje is. Hosszú időre távoztak viszont a területi bajnoki rendszerből a cívis alakulatok, csupán a DVSC maradt hírmondónak, így aki utazott Budapestről, az hosszú ideig csak a Vasutas vendége lehetett. 1990-től kezdve próbálok egyfajta kronológiai felsorolást összehozni azon budapesti gárdákról, amelyek a bajnoki vagy kuparendszerben Debrecenbe ellátogattak. Természetesen a szurkolók lelátói tevékenysége kerül nagyító alá. Nézzük akkor, mely csapatok és híveik tűntek fel a „Nagyerdő fái alatt” az elmúlt harminc esztendőben!

Budafoki MTE: A kilencvenes évek eleje az NB II-ben érte a debreceni Lokomotívot, így a fővárosi kicsik közül elsőnek a Budafoki MTE érkezett a Vágóhíd utcába, igaz, számottevő szurkolói kíséret nélkül. A következő évben is egy csoportban szerepelt a két tizenegy, ám a Vágóhíd utcai találkozás nem járt semmi extra lelátói megnyilvánulással. Mivel a DVSC ekkor feljutott a legjobbak közé, a Budafok pedig nem, egy hosszú, találkozásmentes idő következett a két csapat életében. A kétezres években a BMTE főleg a nyugati csoportokban szerepelt (NB II, NB III). 2005-ben kerültek át Keletre, azonban akkor nem volt debreceni képviselet ezekben az osztályokban, így még hosszabb lett a szünet. A Loki maradt stabilan NB I-es, a BMTE pedig a hátországban tevékenykedett, és különösebben nem is várta senki, hogy felkerüljön a legjobbak közé. A csoda 2020-ban jött el, amikor az MTK mögött bemasíroztak a piros-feketék az NB I-be, arra viszont kevesen számítottak, hogy a DVSC pont akkor esik ki a legjobbak közül, így a budafoki szurkolók újkori debreceni vizitje továbbra is várat magára. (Még jóval az ultrakorszak előtt, az 1970-es évtized közepén megfordultak a „kálvinista Rómában” nagyjából tucatnyian, ellenben erre az NB I B-s expedíciójukra már tényleg csak a veteránok emlékezhetnek.) Pedig érdekesnek ígérkezett a találka, mert a megszerveződött Ultras Promontor nem ígért irgalmat a hajdúságiaknak, ha egyszer végre összefutnának. A következő évben helycsere történt a felek között, így azóta sem kellett a budafoki tifosóknak Debrecenbe utazniuk.

III. kerületi TVE: 1992-ben a III. kerület volt a következő kicsi, aki jöhetett volna Debrecenbe, ám akkor még elég harmatos lábakon állt az óbudai mozgalom, így a kék-fehérek nem árasztották el Debrecent. A Loki viszont bajnok lett, így az aquincumiak csak Balmazújvárost, Hajdúnánást és Hajdúszoboszlót vehették célba Hajdú-Biharban. 1995-ig kellett várni az újabb Debrecen–Óbuda találkára, hisz ekkor jutott fel a Kerület, és addigra már egy kisebb tábor is biztatta meccsről meccsre a csapatot. Sajnos, egyelőre pusztán a hazai pályán, mert az augusztusi debreceni meccsre egyetlen „dunántúli” sem tette tiszteletét.  A szeptemberi kupapárbajra ellenben érkeztek tízen, de csak szotyizgattak, így az is feledhető produkció volt részükről. Egyetlen NB I-es szezon után osztályozón búcsúztak a Diósgyőr ellenében, de a következő idényben már vissza is liftezték magukat, így újra utazhattak Debrecenbe. 1998 novemberében 15-en jöttek kis késéssel, ám az Ultras Klan és a Legionarii drapikkal. Mivel az „északi oldal” épp a Nyíregyházán elszenvedett vereség sokkjában hallgatott, a tucatnyi óbudai beénekelte az Oláh Gábor utcát. Gólörömre nem futotta, hisz nulla-nulla lett a vége, de zúgott az „Óbudai kék-fehér, minden, ami belefér!”, illetve a „Hajrá, Kerület! Első a becsület!” a vendégszektorból. Ekkor utolsóként kiestek, és azóta vagy nem volt csapatuk, vagy ha volt is, többnyire a hátország nyugati részében szerepelt, tehát azóta nem kellett Debrecenbe utazniuk.

Csepel SC: A nyolcvanas években még a DMVSC ellen jelentek meg a szigetországi szurkolók a Nagyerdőn, majd a kilencvenes évek elején az NB II-ben a DMTE ellen is játszottak. A stabil „ultrász” érában a budapesti kicsik közül következőnek egy szigeti kék-piros brigád érkezett Debrecenbe. 1993 novemberét írtuk, amikor is – egyes becslések szerint – mintegy nyolcvan szigetországi helyezkedett el az Oláh Gábor utcai stadion keleti oldalának közepén, ugyanis – kijelölt vendégszektor híján – itt mutatták meg magukat és Commando feliratú transzparensüket. A szurkolást nem nagyon erőltették, és az sem tisztázódott, hogy a második félidőben az eleredő havas eső, vagy a Wrong Side túlzott érdeklődése miatt vonták be a lobogójukat.  A következő év szeptemberében már nem sikerült megismételni a korábbi jó fellépést, és mindössze harmincan jöttek el, drapik és szurkolás nélkül. 1995 novemberében egy busznyian lehettek a vendégben, és a Dragons lepedője is kikerült, igaz, szurkolni már nem voltak hajlandóak. Mondjuk, az 5-0-ás sima hazai győzelem sem az ő malmukra hajtotta a vizet… 1996 szeptemberében már csak 15-en éreztek a Hajdúság fővárosába, és ezzel pontot is tettek a cívis kalandjaikra, lévén utolsó helyen kiestek, és azóta nem került egy osztályba debreceni gárdával a Csepel.

BVSC: A kilencvenes évek elején – még a DMTE és a Debreceni Kinizsi ellenfeleként – érkeztek a Hajdúságba, az NB II Keleti csoportjában. 1991-ben bajnokok lettek és feljutottak a legjobbak közé, de a Loki meg pont kiesett és két évig a második vonalban tevékenykedett, így nem volt találkozó. A zuglóiak abban a szezonban bonyolították le az első vizitjüket Debrecenbe, amikor a csepeliek, csak ők 1993 ősze helyett 1994 tavaszán keltek útra. Az első vizitjük nem sikerült emlékezetesre, hisz mindössze 10-en jöttek egy kis kék-fehér lengetős zászlócskával. 1995-ben is tavasszal érkeztek, de nagy megszállásról, folyamatos szurkolásról és mindent beborító zászlórengetegről akkor sem beszélhettünk. Akik eljöttek, többnyire csendben nézték végig a csapatuk 3-0-ás vereségét. Sokáig nem vártak a következő vizittel és 1995 szeptemberében már ismét a Nagyerdőben voltak. Ezúttal a Blue Boys azóta legendássá vált transzparense is feltűnt a vendégszektorban, mint ahogy egy csomó debreceni is, akik onnan tekintették meg a találkozót. A Dreher Sasok szárnyaltak, a kék fiúk meg szurkoltak egy kicsit. A hazai oldal nem érdeklődött irántuk, talán az egyetlen budapesti csapat, akikkel totál semleges viszonyban volt a lokista tábor. A tavaszi kupavisszavágón idegenben lőtt góllal továbbmentek Debrecenben, de ezt nem láthatta számottevő zuglói szurkoló. 1996 szeptemberében 25-en érkeztek és két kis MÁV-zászlócskát akasztottak ki a kerítésre. Simán elvitték a pontokat Debrecenből, így nem volt meglepő, hogy néha még szurkolásra is vetemedtek. 1998 februárjában érkezett el a következő látogatásuknak az ideje, és egész jó létszámban érkeztek Zuglóból, akik az egyetlen góljukat felállva megtapsolták. Még ebben az évben, szeptemberben is hivatalosak voltak Debrecenbe és be is állítottak vagy kéttucatnyian egy klubcímeres kiszászlóval, de szurkolásra már nem nagyon futotta a szuflájukból. 1999-ben kiestek ugyan a legmagasabb osztályból, ám 2000 márciusában a Magyar Kupában összecsaptak a felek, és érkezett is tíz zuglói egy MÁV-címeres lobogóval. Ezután egy húszéves szünet következett, miközben hamvaiból épült újra a Budapesti Vasutas úgy, hogy egy ideig nem is volt felnőtt labdarúgócsapata. A BLSZ IV-ből kapaszkodott felfelé – a zuglói drukkerek aktív jelenléte mellett. 2020-ra együtt elérték a Nemzeti Bajnokság harmadik vonalát és ezen év novemberében volt legközelebb jelenése a BVSC-nek Debrecenben, azonban a Covid-19 okozta zártkapuk miatt a még mindig létező Blue Boysnak nem lehetett utaznia. Aztán jött egy kis nyugati csoportos időszak, majd 2022–2023-ban újra a Kelet, így a DVSC II és a DEAC ellen megint utazhattak a Cívisvárosba. Ráadásul ezek rangadók voltak, hisz akkor a bajnokságot ők nyerték, de a két hajdúsági alakulat is a 3. és a 4. helyet szerezte meg. Utána egy sikeres osztályozót megvívva fel is jutottak az NB II, ahol jelenleg nincsen debreceni csapat, így idén nem kell a Hajdúságba kirándulniuk.

BKV Előre SC: A bajnoki rendszerben nem nagyon volt esély találkoznia a feleknek, mert a kék-sárgák szinte mindig a nyugati részen szerepeltek az NB II-ben. A magyarországi szervezett szurkolás kialakulása után a BKV drukkerei elsőnek 1999-ben jöhettek Debrecenbe, egy Magyar Kupa-selejtezőre.  Az akkor épp kiváló formában lévő Viking ’95 nem is mulasztotta el az alkalmat, hogy betoppanjon a Nagyerdőre. Húszan utaztak és hangerőben a gyenge létszámban jelenlévő hazaiakkal szinte végig partiban tudtak lenni. Szurkolásuk folyamatos és kitartó volt, az akkor Debrecenben vizitáló kis budapesti csoportok közül az ő fellépésük volt a legjobb. A következő évben is összeakadtak a felek a kupában, de ezúttal a Sport utcában volt a meccs. Elég sokat kellett várni a következő vizitjükig, és akkor már nem is hozták azt a jó teljesítményt, mint anno a kupában. 2008 októberében a DVSC II vendégeként csupán egy fő és a Viking zászlaja érkezett. A megjelenés előtt viszont le a kalappal! A következő szezonban a nyitófordulóban jöttek, ezúttal két fővel, ám újra a Viking drapijával. Majdnem tíz év telt el, mire újra utaztak a „közlekedésiek” Debrecenbe – 2016-ig a nyugati részen szerepeltek –, de sajnos addigra már elfogyott a maroknyi Viking is, így üres maradt a képzeletbeli vendégszektor az Oláh Gábor utcában. 2021–2022-ben a DEAC és a DVSC II ellen is fellépett a BKV Előre Debrecenben, ám szurkolók egyik találkozón sem voltak Budapestről. A következő idényben is ez volt a helyzet. Utazhattak volna kétszer is, de egyszer sem tették. Idén átkerültek Délkeletre, ezért a bajnoki rendszerben nem kell a Hajdúságba kirándulniuk.

Kép: Viking BKV

REAC: A Budapesti Volán utáni űrt a REAC töltötte be Rákospalotán, ám sokáig csak a hátországban tevékenykedett. A kilencvenes évek elején, mire felküzdötte magát a Nemzeti Bajnokság második vonalába, a Loki feljutott az elsőbe, a többi cívis alakulat híján pedig nem kellett a Hajdúságba utaznia. Debrecenbe nem is bajnoki meccsre érkezett elsőnek, hanem a 2003-as téli teremtorna döntőjére a Főnixbe. Meglepetésre mintegy 40-en toppantak be, és az Aliens 20 fője végig jól szurkolt, ha játszott a csapata. A betegeskedő, de ekkor náluk védő egykori debreceni „hálóőrnek” is kitettek egy üzenetet „Gyógyulj meg, Kavics!” felirattal. A döntő meglepetéstábora ők voltak, pedig a csapatuk tök utolsó lett. A következő vizitjükre is a teremtorna alkalmával került sor, ezúttal 2006-ot írtunk, bár most minden megfordult. A klubjuk megnyerte a téli fedett sorozatot, viszont mindezt élőben egyetlen rákospalotai drukker sem látta. Mivel ezt az évet már az NB I-ben töltötték, így az Oláh Gábor utcai vendégben is megjelentek. A kerítésre a Palota Ironfist mellett több kisebb lepedőt is kitettek, és becsületükre legyen mondva, hogy az alacsony létszámuk ellenére szinte végig szurkoltak. 2007-ben ismét bejutottak a téli teremtorna debreceni döntőjébe, és ugyanaz volt a felállás, mint egy évvel korábban: a csapatuk nyert, a szurkolók nem érkeztek. Ezután a bajnoki tavaszt is lekopírozták. Ismét tízen jöttek a Palota Ironfist, valamint egy Rákospalota feliratú magyar zászlóval, és most is buzdítottak becsülettel, igaz, ebből nem sok hallatszott a debreceni morajlásban, lévén pont ellenük biztosította be a Loki az újabb bajnoki címét. 2008 februárjában a Ligakupa nem érdekelte őket, így a Deák Ferenc nevével fémjelzett tavaszi sorozatban nem is érkeztek Debrecenbe. Ezután mint Sopron REAC érkeztek, de igazából nem derült ki, hogy a vendégszektorban lévő 5 fő soproni volt-e vagy rákospalotai. Októberben jöttek megint, immár újra szimpla rákospalotaiként. Tízen vállalták az utat, a szakadó esőt és a méretes zakót, de zászlót nem hoztak magukkal, és a hangjukat is otthon felejtették. Mivel búcsúztak a legmagasabb osztályból, legközelebb 2010 tavaszán, már az NB II-be érkeztek a DVSC II ellen az Egyetemi Sporttelepre. 15 fővel, a nagy hazai Palota Ironfist és egy ACAB Rákospalota lepedővel. A meccset végigszurkolták, a csapatuk is nyert, amit a végén már félmeztelenül tombolva ünnepeltek. Ezzel a fellépésükkel odaértek arra a bizonyos képzeletbeli dobogóra, amire a BKV-szurkolók már felállhattak. Pár hónap múlva, az új évad szeptemberében ismét 15-en érkeztek, ám most a kisebb Ironfist Ultras és az ACAB Rákospalota lepedőt hozták magukkal. Velük tartottak a böszörményi barátok is a DEAC-pályára pár fővel, valamint a Bocskai Katonái molinójával. A szurkolásuk folyamatos és jó volt, mondhatni, lekopírozták a tavaszi teljesítményüket. Annyi kis bibi volt, hogy érthetetlen okokból (ők persze biztos tudják, miért) ünneplés helyet összeszólalkoztak a saját futballistáikkal. 2012 áprilisában sajnos már nem hozták ezt az állandóságot, hisz a csapatuk kálváriája rájuk is kihatott és nem utaztak el a találkozóra. 2012-ben búcsúztak is az NB II-től, így két év múlva találkoztak újra, amikor is a DVSC II-nek is mennie kellett a harmadik vonalba, az MLSZ új szabálya miatt. Viszont rákospalotai szurkolók erre a meccsre sem akkreditálták magukat. Sajnos, 2015 októberében sem változott a képlet: Rákospalotáról senki és semmi a DVSC II ellen. 2017 májusában sem lett jobb a helyzet, REAC-szurkolók ekkor sem érkeztek, majd kiestek a negyedik vonalba, így már nem is kellett ilyen messzire jönniük.  2023. október 15-én zászlóval megjelentek Teplicében, a Baník Most oldalán, amellyel hivatalossá vált a két fél barátsága. A meccsel egy időben a DVSC II fogadta az Egyetemi Sporttelepen a REAC csapatát az NB III-ban, ahol az "on tour" zászló mögött két REAC fanatikus szurkolt a sima vereség ellenére. 

Kép: Hajdú-Online

MTK Budapest II: 2008 augusztusában érkezett elsőnek az MTK II csapata Debrecenbe a DVSC II ellen, de ahogy az várható volt, szurkolók nem kísérték el. Legközelebb 2010 májusában és novemberében rendezték meg ugyanezt a párosítást, ugyanazokkal a külsőségekkel. A következő debreceni találkáig 2017 júniusáig kellett várni, de MTK-drukkerek akkor sem toppantak be Debrecenbe. Ugyan a következő szezonban kiesett a DVSC II a csoportból, de a feljutó DEAC miatt a kék-fehérek tartalékjai újra utazhattak Debrecenbe. Igaz, szurkolói támogatás nélkül.

ESMTK LE: A kilencvenes években az NB III Duna vagy az NB III Nyugati csoportjában szerepeltek, így elkerülték a debreceni alakulatokat. Az erzsébeti szurkolóknak 2008 novemberében kellett elsőnek Debrecenbe utazniuk, akkor épp a DVSC II ellen, a DEAC Sporttelepén volt jelenésük. Jöttek is, hisz akkor épp a legfényesebb idejét élte az Ultras Erzsébet. A 15 fős tábor zászlókkal (Ultras, RF’96, Brigate, Diffidati) és folyamatos, dallamos, végig lelkes szurkolással vétette észre magát, ami előtt már csak azért is emelhetjük kalapunk, mert a csapatuk simán lezakózott. Ezzel a teljesítménnyel elhomályosították a Viking 1999-es és a REAC ultrák 2010-es debreceni fellépését a fővárosi kicsik közül, s a képzeletbeli rangsoromban felléptek a dobogó legmagasabb fokára. A meccs ráadásul nem csak a szurkolásról szólt, mert a rendezők és a rendőrök elég primitíven viselkedtek velük szemben, amit nem hagytak ugyan szó nélkül, ám jól kezelték a helyzetet, így tényleg nem lett gáz a lefújás után. Sajnos, ekkor ki is estek, és az ország egyik legpörgősebb csoportja nem utazhatott többet Debrecenbe. Legközelebb már akkor érkeztek, amikorra letette a lantot az Ultras Erzsébet. 2017 februárjában Pallagon fogadta őket a DVSC II, de vendégszurkolók nem állítottak be a meccsre. Ezután a DVSC II a megyei bajnokságba száműzte magát, így csak 2019 augusztusában volt újra DVSC II–ESMTK találkozó. Közben volt egy DEAC elleni fellépésük, de oda nem toppant be piros-fehér budapesti drukker. Viszont szép lassan elindult valami újra Erzsébeten, és ha nem is ugyanazzal a lendülettel, mint korábban, de egy kis fantársaság csak kialakult az Ady Endre úton. 2019-ben egy kocsival Debrecenbe is befutottak, a DVSC II ellen egy címeres kiszászlóval, sálakkal, némi szurkolgatással jól elvoltak, majd pár hét múlva a DEAC ellen is jelenésük volt, amikor a pandémia félbeszakította a bajnokságot. 2021-ben átkerültek a Közép csoportba, és azóta nem találkoztak debreceni ellenféllel.

Újpest FC II: 2011 májusában érkezett elsőnek a DVSC II ellenfeleként, de szurkolók nélkül. Ugyanez volt a helyzet egy évvel később, áprilisban is. 2013-ban is áprilisban szerepeltek Debrecenben, ám a lelátói külsőségek akkor sem változtak. Legközelebb 2015 novemberében találkozott a két „B” csapat az NB III-ban, viszont a lelátón minden maradt a régiben. Ugyanez volt a helyzet 2017 márciusában is, majd együtt kiestek a negyedik vonalba.  A 2021–2022-es szezonban kétszer is utazott az Újpest FC II Debrecenbe, ellenben sem a DVSC II, sem a DEAC ellen nem voltak a mérkőzéseken lila-fehér szurkolók. Az idei évadban is egy csoportban vannak a lilák a két debreceni együttessel. A DEAC ellen nem okoztak meglepetést augusztusban, mert nem érkezett senki, a DVSC második csapatához pedig majd tavasszal vizitálnak, de nagy valószínűséggel a drukkereik azon a 90 percen sem lesznek jelen.

Budapest Honvéd FC II MFA: 2012 májusában utazott elsőnek, majd 2013 márciusában másodjára a Honvéd II Debrecenbe, bajnokira, az NB II Keleti csoportjában, ám a hívei egyszer sem tartottak vele. 2015 májusában ugyanez volt a helyzet, igaz, akkor már az NB III-ban.

FTC II: A „kis Fradi” 2013 áprilisában érkezett elsőnek Debrecenbe, ám a fanatikusok nem kísérték el. A következő évben együtt mentek a DVSC II-vel az NB III-ba, de a szurkolói külsőségek akkorra sem változtak, azaz nem voltak fradisták a meccsen. A többi klubnál ugyan nem is számított rá az ember, de a Ferencváros esetében azt hittem, legalább a környékbeliek jobban összesereglenek. Hát, nem így lett, legalábbis Debrecenben nem.

Rákosmente KSK: 2015 novemberében került elsőnek egy csoportba az RKSK egy debreceni csapattal, amely akkor a DVSC II volt. Sajnos, szurkolók nem érkeztek erre a találkozóra. Tavaszra ugyan megszerveződött a Blue Fighters alakulata, de ebből 2017 áprilisára már nem sok maradt, így a következő debreceni találkozón sem vállalkozott az RKSK biztatására senki.

Soroksár SC: A Sori Ultras 2020 decemberében (DEAC ellen), majd 2021 tavaszán (DVSC II ellen) jöhetett volna elsőnek Debrecenbe, de a Covid-19 okozta lezárások és zártkapuk miatt erre nem volt lehetősége. Korábban többnyire Nyugaton szerepelt a Soroksár SC, vagy nem egy osztályban a cívis alakulatokkal.  

Pénzügyőr SE: 2022-ben megnyerték a BLSZ 1-et és az NB III-ban Keletre kerültek, így a következő szezonban utazhattak Debrecenbe, mindjárt kétszer is. 2022. október végén a DEAC ellen, majd 2023 márciusában a DVSC II ellen, ám a Finánc Ultras nem alkotott maradandót. Az idei szezonban már Délkeletre kerültek, ezért nem kell a Hajdúságba utazniuk.

Vasas SC II: 2022 februárjában a DEAC ellen, majd 2023 áprilisában a DVSC II ellen jött a piros-kékek második csapata Debrecenbe, ám szurkolók, ahogy a többi budapesti alakulat második számú csapatánál tapasztaltuk, őket sem követték.

A kilencvenes évek óta ezek a kisebb budapesti alakulatok és híveik érkeztek a cívisvárosba, és így, visszatekintve, a harminc év alatt eléggé visszafogottnak tűnik a budapesti hátország teljesítménye Debrecenben. A sokszori fellépésből csak 7-8 olyan túra emelkedik ki, ahol azt mondja az ember, ez igen, itt nemcsak pár fő meg a drapik érkeztek, hanem egy kisebb brigád, amelyik szurkolt is a meccsen. Viszont ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak, ha nem maradt üres a vendégoldal, ha kikerült a kerítésre egy-egy zászló vagy molinó, mert bizony ez gyakran a jóval magasabbra taksált alakulatoknál is megoldhatatlan feladatot jelent Magyarországon!

                                                                                                                                                                            hancsi78

Forrás: Sándor Mihály

Képek:  Bob / Derencsényi István / Dihen Tibor / DEAC / DVSC / Hajdú-Online / index.hu / Kurucz László / MLSZ / Rákosmente Ultras / Sándor Mihály / Ultras Csepel / Ultras Debrecen / Ultras Erzsébet / Ultras Promontor / Velorex / Viking BKV