Váci NKSE - DVSC Korvex 37-30
Vác, Városi Sportcsarnok
2010.03.06 / NBI Alapszakasz
2010 tavaszán Vácon vizitált a DVSC női kézilabda alakulata és a tét mondhatni nagy volt, hisz azon az alapszakaszbeli bajnokin eldőlhetett a 2. hely sorsa. Az első hely nem volt kérdés, ott a Győri ETO állt, viszont a Fradi gyengélkedésével a dobogó másik két foka elérhető volt mások számára is. A DVSC esélyes volt a kezdetektől, így a Vác remek szereplése volt a nagyobb meglepetés, akik dacoltak a középszinttel abban a szezonban.
Volt is nagy érdeklődés a találkozó iránt és hiába a szokatlanul magas jegyárak (1 400 Forint), megtelt az apró kis létesítmény, ami 1 000 szurkolót jelentett hazai részről. A váci tábor ennek ellenére nem döngetett csúcsokat, ráadásul már korábban elszeparálódott egymástól a foci és a női kézilabda tábor, így a Ligeti stadionban kialakult minőségi megjelenést nem tudták soha a csarnokba átültetni. A kezdetek-kezdetén még ki is jártak a régi váci csoportok kézire, de a Dunakanyar Ultrái már egyáltalán nem közösködtek a közben már megszerveződő kézilabda fanatikusokkal. A csarnokban a Red Blue Panthers nevezetű csoport jött létre és fixen beálltak egy sarokba. Ez olyannyira jól sikerült, hogy onnan még a drapijuk se nagyon szokott lekerülni a meccsek végeztével. A társaság az RBP lepedő mellett több piros-kék molinóval (Veletek Vagyunk!, Vác, Let's go Vác!, Hajrá Vác!) is fel volt vértezve ezen a meccsen, igaz ezek többsége szintén állandó díszítő eleme volt a csarnoknak. A 15-20 fős mag, két nagyobbacska dobot vetett be és rájuk jellemző módon, 4-5 rigmust óbégattak végig. Az ellenféllel egyáltalán nem foglalkoztak, csak a sajátjaikat biztatták, ami szintén egyfajta védjegyük volt. Rajtuk kívül a vendégszektorhoz közel eső kapu mögött is voltak olyanok akik szurkolással voltak elfoglalva, de náluk nem voltak zászlók, viszont idegesítő dudáikat egész meccsen fújták. A hazai lányok remek játéka olykor az egész csarnokot magával ragadta és igaz nem pokoli hangulatban, viszont hangosan és örömittasan szurkolt fedett. Nem volt kérdés, azon a napon nem volt ellenfelük a pályán. A sima győzelemmel ráadásul nagyon közel kerültek az alapszakasz ezüstjének megszerzéséhez, ami végül össze is jött nekik. Az már egy másik kérdés, hogy a bajnokság végén mégis csak a cívisek örülhettek, mert ők érte oda a dobogó második fokára.
A találkozó fontosságát Debrecenben is érezték, így a fiatalabb (Boys 1902) és az idősebb (SZUD 1994) egy-egy kisebb busszal vágott neki a Dunakanyarnak. Szerencsére rajtuk kívül is volt, aki a túra mellett döntött, így a vendégszektorban sem volt egyetlen üres hely sem. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hisz a kaland nem itt, hanem kora reggel, a Dósa Nádor téren kezdődött Debrecenben, ahol mintegy 30 piros-fehér szurkoló gyülekezett. A békés sörözést és beszélgetést a Hortobágy Kommandó bevetési csoportja szakította meg, akik máig tisztázatlan okokból mindenkit a falhoz állítottak és alapos ruházatátvizsgálás, majd személyazonosság megállapítása és ellenőrzése szerepelt a programban. Ezután a járgányok alapos átfésülése következett és csak utána engedték szabadjára a túrázókat, akik a tervezetthez képest jelentős késéssel indulhattak neki. A reggeli izgalmak után szinte eseménytelen volt az út. A megszokott beszélgetés, nosztalgiázás, italozás, pár szükségmegálló és már Vácon is volt a brancs. Sőt, a hátráltatott indulás ellenére olyan jól falta a kilométereket a két busz, hogy még arra is volt idő, hogy a helyszínen több csoportra szakadva sétálgassanak és italozgassanak. A csarnokhoz egy negyedórával a kezdés előtt értek és a magas jegyár kicsit felbőszítette ugyan a Hajdúságból érkezőket, de azt azért örömmel vette mindenki, hogy a vendégszektor szűkösnek bizonyult, ami 100 körüli debreceni létszámot jelentett.
A csarnokban csak a kisebb drapik (Boys 1902, Nagy-Magyarország) kerülhettek ki, a SZUD nagy idegenbelije a táskában pihent. A nagyobb transzparensek mellett a rudasok is fennakadtak a rostán, így hiába vittek magukkal kéttucatnyi lengetőst a debreceni ultrák, azt bevetni nem lehetett. A hangulat csak percekig volt jó a vendégben, ugyanis a debreceni lányok olyan gyengén játszottak, hogy az első húsz perc után senki nem hitt abban, hogy lehet keresnivalója a piros-fehéreknek a meccsen. A játékvezetés sem volt valami erős, így pár félrefújás után szakadt a cérna a debreceni magnál és kaptak hideget-meleget a bírók. Igazából nem ezen múlott a vereség, de valakin le kellett vezetni a feszültséget. Erre tökéletes volt a bírópáros, hisz a hazaiakkal totál semleges volt a szurkolói viszony, felesleges lett volna velük összeakasztani a bajuszt. Aztán a meccset közvetítő RTL Klubhoz is volt pár keresetlen rigmus, lévén a kezdési időpontot pont délre tették. Közben a pályára belógó dob és pár berepülő tárgy miatt a biztonságiakkal is volt egy kis hajbakapás és úgy tűnt meleg lesz a szitu, ám végül lecsillapodtak a kedélyek. Azért a szurkolás is csordogált, néha fel is erősödött, viszont a meccs előrehaladtával és a biztos vereség tudatában egyre siralmasabb lett a vendégszektor hangulata. Sokan csak álldogáltak a lelátón és volt aki a büfében keresett inkább menedéket. A végére teljes volt a letargia a debreceni szektorban, hisz nem azért utaztak el, hogy a hazaiak simán két vállra fektessék a csapatukat, így az eléjük kivonuló lányokat nem is mindenki tapsolta meg. A találkozó után volt aki még maradt egy kicsit italozni, vagy lesétált a Duna partra, de a többség inkább hazafelé vette az irányt. A városban maradókat a nagy számban kivezényelt rendőrök vigyázó szemei követték, de szerencsére ők beérték ennyivel, amíg szép csendesen mindenki elhagyta a várost.
hancsi78
Fénykép: Fepi
