2025. március 28., péntek

DVSC - Békéscaba (2022.04.06)

2001.04.06

Debreceni VSC - Békéscsabai NKC 22-21

Debrecen, Hódos Imre Városi Sportcsarnok

Női Kézilabda NBI


A 2000-2001-es szezonban a két keleti női kézilabda fellegvár (Békéscsaba, Debrecen) csapata a középmezőnyben vegetált a honi bajnokságban. A Debreceni Vasutas a felsőház alsó csücskét, és vele a nemzetközi szereplést próbálta elérni, míg a Viharsarokban a biztos bennmaradás volt a cél. Az őszi békéscsabai megmérettetés igen maradandó élményeket adott, főleg a lokistáknak, akik megostromoltak egy MOL-kutat, így a szervezetten érkezők mindegyike, azaz 71 fő került előállításra a Békési Rendőrkapitányságra. Ilyen előzményekkel jött el az áprilisi visszavágó ideje, amikorra nagyjából mind a két gárda elérte a célját és végül a Csaba 9., a Loki pedig az 5. lett.

Már abban az időben is kevés kézilabda meccs esett jó időpontra, így erre a keleti megmérettetésre is egy pénteki napon került sor, így tömegeket nem lehetett várni egyik oldalról sem. A hazai oldalon 1 200 fős közönség, benne egy 50-60 fős debreceni maggal várta a kivonuló csapatokat és persze a lila-fehér szurkolókat, akik akkori szokásuk szerint kezdésre nem jelentek meg. Pedig volt egy kis fogadóbizottság a Hódos-parkolójában, akik szépen eloszlottak a meccskezdésre és mindössze 3-4 fő maradt kint szemlélődni. Az ő türelmüket koronázta siker, mert rendőri felvezetéssel, pár perces késéssel megjöttek a lilák, ám a hazai oldal ekkor már igen gyér volt, így kisebb acsarkodás és látványosan eldobott söröspohár után mindenki bevonult a csarnokba. Ott azért még folyt a móka és a vendégek bejövetele után páran a parkettre ugráltak a hazai oldalról, de a rendezők hamar kapcsoltak, így csak a meccset kellett leállítani egy pillanatra. Hazai oldalon a SZUD, SZUD sec. Budapest, Force Field molinói kerültek ki, míg a vendégeknél a StormCorner idegenbeli vászna volt kitéve. A létszámot tekintve 60-20 volt az arány, ám szurkolói intenzitásban mind a két fél kitett magáért és ha épp nem egymással voltak elfoglalva, akkor folyamatosan biztatták a lányaikat. A meccs nagyon éles volt és fej-fej mellett haladtak a csapatok, így volt miért izgulni, kevés idő volt egymást pocskondiázni, de mindenki nyugodjon le, azért szálltak az éterbe a nyomdafestéket kevésbé tűrő rigmusok is. 

A szünetben egy 15 fős hazai mag a vendégszektor mellé somfordált és ott egy könnyedebb "Mi van, mi van, mi van!" felkiáltással egybekötött megindulás után kis szájkarate következett a laza rendőri és rendezői sorfal két oldaláról, majd miután "kibeszélgették" magukat a felek ismét a szurkolásé lett a főszerepe. Debreceni oldalon egy dob adott pluszt a daloláshoz, a vendégeknél viszont nem volt ez a csarnokban csodákra képes hangulatfokozó eszköz, de ennek ellenére mind a két fél jelesre vizsgázott éneklésből és a létszámaik függvényében a hangerővel sem volt gond. A vége 22-21 a Debrecennek, így a piros-fehérek járhattak örömtáncot a csarnokban. A lelátóról még kivonult vagy kéttucatnyi radikálisabb piros-fehér drukker a vendégek búcsúztatására, de csak integetésre futotta, hisz rendőrök voltak mindenhol. Összességében egy jó kis keleti rangadó volt ez 2001 áprilisában, mind a pályán, mind a lelátón.

hancsi78

Kép: Derencsényi István / Ultras Debrecen

2025. február 28., péntek

DVSC - FC Tatabánya (2001.05.02)

Debreceni VSC - Lombard FC Tatabánya 2-0

2001.05.02 - Debrecen, Oláh Gábor utcai Stadion

Magyar Kupa, Elődöntő

Két évvel korábban a döntőben találkozott ez a két vidéki csapat. Akkor, egy szerencsésnek mondható góllal a debreceniek vihették haza történetük során először a Magyar Kupát. Tatabányán viszont bajnoki címnek örülhettek abban az évben, amivel hosszú idő után újra az NBI-be jutott a Bányász, igaz akkor épp Lombardnak hívták. 1999-ben, azon a bizonyos váci kupadöntőn találkozott először a két szervezett szurkolótábor, -előtte különböző osztályokban szerepeltek és az MK-ban sem futottak össze - igaz, akkor a Turul árnyékában még csak cseperedtek a csoportok és olyan lepedők uralkodtak a lelátón mint a Blue Boys, Blue Dragons, Blue White Clan vagy épp a Casanova Baráti Kör, majd később jött a Los Banditos. A döntő eseményei, a magas létszámok és egyéb körülmények miatt nem kerültek közel egymáshoz a cívisekkel, aminek kisebb dobálózás lett az eredménye a Dunakanyarban, ami a bajnoki meccseken további acsarkodást eredményezett. Az NBI-es találkozókon folyamatosan megjelentek a bányászok, idegenbe is utaztak, szóval várható volt, hogy az egységes Turul Ultráivá avanzsált kék-fehér tábor a kupaelődöntőt sem hagyja ki. 

Meg is jelentek Debrecenben, mintegy 120-an és előttük a már említett TU kissé egyszerű, de tekintélyes méretű transzparense került kisebb kiegészítő zászlókkal és az "Együtt a győzelemért!" kiírással karöltve. Egyébként buszokkal és kocsikkal jöttek, erős rendőri felvezetéssel és a meccs előtt egy órával már a Nagyerdőn hangoltak. Nem is szóltak rosszul az üres stadionban, de válasz nem jött, hisz a debreceni mag még kérte az utolsó köröket a stadion közeli kocsmákban. A hazai oldal egyébként se nagyon nem készült a találkozóra. A bajnoki bukdácsolás és a kiesés szele visszavetette a lendületet, de a kupatalálkozóra azért próbálta magát felszívni a hajdúsági had, hisz egy esetleges győzelemmel újra a mennyek kapuját döngethették. Ennek megfelelően a létszámmal nem volt gond, igaz nem hömpölygött a tömeg az apró Oláh Gábor utcai stadionba, de szemmel láthatólag több embert mozgatott meg a kupaelődöntő, mint egy bajnoki találkozó. A meccs előtt nem nagyon volt min izgulni, a bányászok is hamar megérkeztek, rendőr is volt dögivel, így hazai oldalon csak a kerítés kidekorálása volt hátra, ahová az akkor csoportok (Szívtiprók Ultras Debrecen, Vadmacskák, Force Field, Balmaz Front, Red Hell DVSC, Red Devils DVSC) fő transzparensei kerültek. Kiegészítőként több kelta kereszt is a korlátot díszítette, mint ahogy az ACAB felirat, vagy a Nagy Magyarország zászló. Ezek kirakása akkoriban még lehetséges volt, különösebb retorzió nélkül. 

A csapatok bevonulásakor a vendégek egy és kétrudas bemutatóval rukkoltak elő és előénekessel, dobokkal irányították a szurkolásukat. A hazai oldalon is a rudasoké volt a főszerep, de ehhez begyulladt pár jelzőfáklya és fehér füst, amit némi konfettivel elegyítettek. Itt is előénekes és dobosok irányítottak és hangerőben ők domináltak, már csak a nagyobb létszám és az eredmény alakulása miatt is. A piros-fehér csapat aránylag simán elintézte a meccset és a két gólos győzelmük döntőbe jutást ért. A hangulat ennek ellenére nem volt sokkal jobb egy átlagos debreceni produkciónál, de kétségtelen, hogy a kupasiker jobban felvidította a publikumot, mint a bajnoki szenvedés. A vendégszektor igen hangos volt, amíg volt esélyük a pályán addig kitartottak. A mag csak a meccs utolsó részében hallgatott el, amikor már biztossá vált, hogy nem tudják megfordítani a találkozót. Nem is maradtak sokáig a lefújás után, amíg a piros-fehérek ünnepelték a döntőbe jutást, ők szép csendesen elhagyták a stadiont. A hazai oldal még fellőtt pár rakétát és begyújtott 2-3 fáklyát a győzelmet ünnepelendő, majd újabb kupagyőzelemről álmodva hagyta el a stadiont. A két fél ugyan néha szidta egymást a találkozó alatt, de ennél tovább most sem jutottak, amolyan szóbeli ellenségeskedés volt a két fél között abban az időben, amely akkor nem is mérgesedett el jobban. A döntőre pár héttel később az Üllői úton került sort, ahol a Videoton volt a Debreceni Vasutas ellenfele, de az ottani eseményekről, majd egy későbbi bejegyzésben számolok be.

hancsi78

Kép: Derencsényi István / Dihen Tibor / Sándor Mihály 

2025. január 14., kedd

Évtizedes múlt, láthatatlan jövő

Évtizedes múlt , láthatatlan jövő...

2012 májusában kezdtem el írni az első blogot (Hancsi78 Groundhopper and Collector), hogy egyfajta bemutató asztala legyen a gyűjteményemnek és az általam meglátogatott sportpályáknak. A kezdeti cél az volt, hogy képi tartalommal töltsem meg az oldalt, így a felkerülő felvételekhez alakítottam a bejegyzéseket. Egy idő után amatőr szinten írt csapatbemutatókkal, visszaemlékezésekkel színesítettem mindezt és egyre több barát, ismerős küldte el nekem a sportpályákról készített képeit. Ezek kezdetben nem kerültek fel az oldalra, de az évek alatt annyi felvétel kezdett el porosodni a háttérben, hogy úgy gondoltam egy külön részt mindenféleképpen megérdemelnek, így született meg a "Csak nekem!" gondolata és vele egy új irány, amivel a mások által készített stadion felvételek is kaptak egy sarkot a blogon.

2019-re olyan méretet öltött a beérkező képek mennyisége, hogy elhatároztam a bloggal megegyező néven egy Facebook oldal létrehozását, ahová egyszerűen és gyorsan fel tudtam tölteni a kapott képeket. Mellette a saját felvételek adottak voltak. A Facebook felületén soha nem törekedtem sorrendre vagy rendszerre, így az épp szembejövő sál, matrica vagy stadionról készített felvétel került fel az archívumból. Viszont itt már teret adhattam a szintén csak porosodó, régi lelátói felvételeknek, a negatívokból elővarázsolt ezeréves képeknek, vagy épp a gyűjteményem olyan szegmenseinek -jelvények, könyvek, programok- amelyek a blogra nem kerültek fel. Ez viszont további lavinát indított el a látogatók körében és a stadion felvételek mellett egyre több képet kaptam utcákon lencsevégre kapott matricákról, graffitikről, címerekről, csapatbuszokról vagy épp saját, féltve őrzött gyűjteményekről, benne sálakkal, jegyekkel, könyvekkel és sok minden mással. Akkor olyan méretű anyagfeltorlódás született és olyan széles skálán mozogtak a beérkező dolgok, hogy kénytelen voltam a lelátót érintő témákat egy külön Facebook oldalra irányítani, így 2022-ben megszületett a Lelátó és Szenvedély.

Egy évvel korábban, 2021-re érett meg a gondolat a fejemben, hogy az eredeti blog képarchiváló jellege mellett elindítsak egy társblogot, ahol komolyabb -az én szintemet nézve- írásokkal rukkoljak elő a sport, gyűjtemény, lelátó vonatkozásában. Ez lett az "Egy életen át!", így onnantól az alapoldalamon már csak a képeké lett a főszerep.

Természetesen ezen idő alatt számtalan baki és félreértés született, ami kisebb-nagyobb nehézségekkel, de megoldódott. Ez volt a múlt és el is érkeztünk a jelenbe.

Hancsi78 Groundhopper and Collector:

Ennyi év távlatából és az utolsó pár év szabadidőhiányos időszakából kiindulva változtatásokra szántam el magam, amely egyelőre csak az alap oldalamat, a Hancsi78 Groundhopper and Collector blogot érinti.

A felhalmozódó és közlésre váró anyagok miatt egyszerűen tarthatatlanná vált az alapmetódus, miszerint minden egyes általam lencsevégre kapott pálya felkerüljön az oldalra, így most (azaz a közeljövőben) egy huszárvágással a régi anyagot archiválom és első körben csak azok a sporttelepek, stadionok kerülnek fel, ahol nagypályán zajlanak, vagy zajlottak az események. A kisebb grundok, különleges sportoknak helyet adó pályák nem lesznek külön kategorizálva, arra ott lesz a Facebook megfelelő része, ahogy a mások által készített stadion és egyéb képek is csak ott jutnak szerephez.

Az elmúlt 5 évben nem kerültek fel új felvételek, mert a múltból próbáltam elérni a jelent, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Most egy ideig az átalakításé lesz a főszerep és szép lassan elnyeri majd a blog az új formáját és terveim szerint a gyűjtemény rész teljessé is válik a közeljövőben, legalábbis sál és zászló fronton. A stadion felvételeknél sokkal hosszabb időre lesz szükségem, hogy utolérjem magam. Ezért is döntöttem amellett, hogy az új felvételeké lesz a prioritás, a régiekhez csak visszanyúlok és ahogy időm engedi feltöltögetem őket. A kisebb pályák, sportcsarnokok, különleges helyszínek közlésére random jelleggel egyelőre ott lesz a Facebook.

Egy életen át

A társblogon nem lesz változás. Maradnak a nagyobb lélegzetvételű írások, azokban a témákban, amelyeket érdekesnek tartok. Jó lenne havi szinten megírni 2-3 bejegyzést, de idő híján egyelőre örülök, ha pár hetente tudok teljesíteni majd egyet.

Facebook - Meta

A Facebook, vagy akkor legyen Meta, az más tészta. Mivel sok-sok nehézséget éltem meg velük, így az ottani két oldalon továbbra is csak kép és videó-, és vele pár soros észrevételek, alap információk kerülnek majd fel. 1-2 különlegesebb esemény kivételével továbbra sem leszek naprakész, mint ahogy nagyon kevés esetben fogok reagálni a körülöttünk zajló sport és lelátói eseményekre. Ezekre számtalan, az enyémnél sokkal komolyabb oldal áll rendelkezésre, amelyeket én is szívesen olvasok. A beküldött képeket továbbra is tárt karokkal fogadom (mennyiségi és minőségi korlátozás nélkül) és tartalomtól függetlenül továbbra is megosztom, kivéve, ha a rendszer nem engedi. A beküldésnél nekem egy szempont fontos, hogy saját készítésű felvételeket kapjak, hisz ezek a képek mindig a beküldő nevében kerülnek fel, kivéve, ha anonimitás kér a megosztó. A prioritás ezen a két felületen továbbra is a beküldőké marad. A saját gyűjteményemről, az általam meglátogatott sportpályákról készített képek továbbra is a Hancsi78 Groundhopper and Collector blogon lesznek rendszerezve láthatóak. A Facebook felületére továbbra is szertelenül, napi ráhangolódásom szerint kerülnek majd ki a saját felvételek.

A Facebookon belül a Hancsi78 Groundhopper and Collector oldalon továbbra is a sportpályáké és a gyűjteményé marad a főszerep. Viszont a bloggal ellentétben itt továbbra sem lesznek korlátok. Minden belefér, kispályák, sportcsarnokok vagy épp a céllövők barakkja, a galambászok konténere, minden, aminek apró kis köze is van a sporthoz. Ugyanígy a gyűjteményemből is az kerül fel, ami épp szembejön, legyen az különleges, vagy egy teljesen érdektelen darab, új szerzemény, esetleg egy régi cucc. A beküldött képek továbbra is két kategóriába mennek. Az "Idegen Tollakkal" -akár csak a múltban- az olvasók, barátok által készített és beküldött képeket takarják, míg az "Ereklyevadászat" olyan gyűjteményeket, gyűjtői darabokat mutat be, amelyek nem az én kollekciómat képezik. A gyűjtői daraboknál sincs minőségi vagy mennyiségi cenzúra, de csak itt lesznek láthatóak, a blogra nem kerülnek fel, mint ahogy ott eddig is csak a saját gyűjteményem volt látható.

A Lelátó és Szenvedély oldal koncepciója is marad az eredeti felállásban. A csoportok, táborok matricái és graffitijei mellett a régi, többezres lelátói képanyagom kerül fel (Vissza a múltba - Képgyűjtemény) válogatás nélkül, amolyan véletlenszerű leosztásban. Ezek a papírképek élő adathordozók és nem csak a felvétel, hanem annak hátulja is, így azt is mindig mellékelem. Ennek köszönhetően azt is megtudjuk, hogy ki szerepel a képen és kinek a kezében fordult meg anno. Olykor kis humoros szösszeneteket is olvashatunk a hátlapon, már csak ezért is kár lenne mindezt nem újra feleleveníteni. Szerencsés esetben a kép készítője, vagy a negatív birtokosa is visszaköszön, így azt külön fel szoktam tüntetni, hisz a papírkép ugyan az enyém, de a köszönet és a tisztelet a készítőnek jár igazán. Itt mindig szívesen veszem, ha valaki tudja az eredeti alkotó nevét és azt kommentben jelzi is. A "Vissza a múltba" rovat viszont nemcsak a papír alapú képeket jelenti. A Negatívból a jelenbe rész három régi barátnak (Derencsényi Pisti, Dihen Tibi, Sándor Misi) és az általuk készített felvételeknek, vagy birtokolt negatívoknak köszönhetők. Ezek évekkel ezelőtt hozzám kerültek megőrzésre és egy okos kis masina segítségével képkockánként beszkennelgettem az anyagot. Ehhez jön még az Ultras Debrecen alkotta negatív halmaz, amely több alkalmi fotós, közös anyagát tartalmazza. Itt sok esetben jól jön a külső segítség, hisz a negatívokon nem szerepelnek a meccsek adatai, így ha ilyet láttok majd a jövőben, ne habozzatok kisegíteni. A harmadik rész ebben a szegmensben a "Magángyűjtemény", amely az olvasók által birtokolt régi képanyagokból adja vissza a lelátói múltat. Ehhez jön hozzá a beküldött képek és videók, amely már igen széles skálán mozognak, benne egy-egy adott meccs lelátói megnyilvánulásával, utcai eseményekkel, meg mindennel, ami belefér. A legtöbb képet a stadionokban, városokban, autópálya-pihenőkben lekapott matricákról és graffitikről kapok, és ahogy a többi esetben, így cenzúra itt sincs, amit kapok az többnyire kikerül ilyen-olyan formában, még akkor is, ha néha saját magamnak okozok vele kellemetlen perceket, amelynek egyértelműen a felületességem és tudatlanságom az oka. Itt is a beküldött képeké a prioritás, hisz nem azért kapja az oldal őket, hogy a háttérben nézegessem. Ennek ellenére megesik, hogy több hetes csúszásba vagyok, mert néha 10-12 napi bejegyzés sem elég, hogy pár nap beküldött anyagát feldolgozzam.

Vannak olyan felvételek, amelyek többször kikerülnek, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy anno egy-egy negatív több helyre is elkerült, az előhívott papírképekről nem is beszélve. Viszont az évek alatt sok visszajutott hozzám, ám az új korban már nem rendezgettem őket külön albumokba, hanem egy-egy mappában, vagy borítékban leltek otthonra, mondhatni válogatás nélkül. Szóval, ha egy kép kétszer, vagy akár többször is felkerül annak az lehet az oka, hogy beszkenneltem a negatívról, de közben megvan a papír képeim között -akár több példányban- is.

A lelátóról, matricákról, graffitikről készített friss, az olvasók által beküldött képeket sem szelektálom, így előfordul, hogy egy hét szinte csak egy meccsről, vagy épp egy adott csoport matricáiról szól, mert onnan kapok anyagot és a sajátjaim mellett ezek a felvételek kerülnek ki.

Tudom, így nem olyan színes, szép, stílusos, naprakész és minőségi az oldal, de erre van időm és energiám, meg igazából ez vagyok én, így a jövőben is csak erre számíthattok tőlem.

Köszönet mindenkinek, aki velem -vagy épp ellenem- volt az elmúlt majdnem 13 évben, hisz veletek lettem én és az oldalaim is több és jobb, de közel sem tökéletes. Egy új életformát ismertem meg a sportpályák felkeresésével és a blogírással, ami segített, hogy a debreceni lelátó mindennapjaiból kiszakadva túléljem, majd egyre jobban élvezzem ezt a hosszúra nyúlt időszakot. Nem tudom még meddig fog tartani ez az önkéntes száműzetés, de addig biztosan láthattok még számtalan felvételt, bemutatót, interjút és megannyi mást az oldalaimon, főleg, hogy a sok beküldött képnek és önzetlen segítségnek köszönhetően mindezt veletek élhetem át. Köszönöm!

További kellemes nézelődést és átélt élményeket mindenkinek.

hancsi78