Debreceni VSC - Lombard FC Tatabánya 2-0
2001.05.02 - Debrecen, Oláh Gábor utcai Stadion
Magyar Kupa, Elődöntő
Két évvel korábban a döntőben találkozott ez a két vidéki csapat. Akkor, egy szerencsésnek mondható góllal a debreceniek vihették haza történetük során először a Magyar Kupát. Tatabányán viszont bajnoki címnek örülhettek abban az évben, amivel hosszú idő után újra az NBI-be jutott a Bányász, igaz akkor épp Lombardnak hívták. 1999-ben, azon a bizonyos váci kupadöntőn találkozott először a két szervezett szurkolótábor, -előtte különböző osztályokban szerepeltek és az MK-ban sem futottak össze - igaz, akkor a Turul árnyékában még csak cseperedtek a csoportok és olyan lepedők uralkodtak a lelátón mint a Blue Boys, Blue Dragons, Blue White Clan vagy épp a Casanova Baráti Kör, majd később jött a Los Banditos. A döntő eseményei, a magas létszámok és egyéb körülmények miatt nem kerültek közel egymáshoz a cívisekkel, aminek kisebb dobálózás lett az eredménye a Dunakanyarban, ami a bajnoki meccseken további acsarkodást eredményezett. Az NBI-es találkozókon folyamatosan megjelentek a bányászok, idegenbe is utaztak, szóval várható volt, hogy az egységes Turul Ultráivá avanzsált kék-fehér tábor a kupaelődöntőt sem hagyja ki.
Meg is jelentek Debrecenben, mintegy 120-an és előttük a már említett TU kissé egyszerű, de tekintélyes méretű transzparense került kisebb kiegészítő zászlókkal és az "Együtt a győzelemért!" kiírással karöltve. Egyébként buszokkal és kocsikkal jöttek, erős rendőri felvezetéssel és a meccs előtt egy órával már a Nagyerdőn hangoltak. Nem is szóltak rosszul az üres stadionban, de válasz nem jött, hisz a debreceni mag még kérte az utolsó köröket a stadion közeli kocsmákban. A hazai oldal egyébként se nagyon nem készült a találkozóra. A bajnoki bukdácsolás és a kiesés szele visszavetette a lendületet, de a kupatalálkozóra azért próbálta magát felszívni a hajdúsági had, hisz egy esetleges győzelemmel újra a mennyek kapuját döngethették. Ennek megfelelően a létszámmal nem volt gond, igaz nem hömpölygött a tömeg az apró Oláh Gábor utcai stadionba, de szemmel láthatólag több embert mozgatott meg a kupaelődöntő, mint egy bajnoki találkozó. A meccs előtt nem nagyon volt min izgulni, a bányászok is hamar megérkeztek, rendőr is volt dögivel, így hazai oldalon csak a kerítés kidekorálása volt hátra, ahová az akkor csoportok (Szívtiprók Ultras Debrecen, Vadmacskák, Force Field, Balmaz Front, Red Hell DVSC, Red Devils DVSC) fő transzparensei kerültek. Kiegészítőként több kelta kereszt is a korlátot díszítette, mint ahogy az ACAB felirat, vagy a Nagy Magyarország zászló. Ezek kirakása akkoriban még lehetséges volt, különösebb retorzió nélkül.
A csapatok bevonulásakor a vendégek egy és kétrudas bemutatóval rukkoltak elő és előénekessel, dobokkal irányították a szurkolásukat. A hazai oldalon is a rudasoké volt a főszerep, de ehhez begyulladt pár jelzőfáklya és fehér füst, amit némi konfettivel elegyítettek. Itt is előénekes és dobosok irányítottak és hangerőben ők domináltak, már csak a nagyobb létszám és az eredmény alakulása miatt is. A piros-fehér csapat aránylag simán elintézte a meccset és a két gólos győzelmük döntőbe jutást ért. A hangulat ennek ellenére nem volt sokkal jobb egy átlagos debreceni produkciónál, de kétségtelen, hogy a kupasiker jobban felvidította a publikumot, mint a bajnoki szenvedés. A vendégszektor igen hangos volt, amíg volt esélyük a pályán addig kitartottak. A mag csak a meccs utolsó részében hallgatott el, amikor már biztossá vált, hogy nem tudják megfordítani a találkozót. Nem is maradtak sokáig a lefújás után, amíg a piros-fehérek ünnepelték a döntőbe jutást, ők szép csendesen elhagyták a stadiont. A hazai oldal még fellőtt pár rakétát és begyújtott 2-3 fáklyát a győzelmet ünnepelendő, majd újabb kupagyőzelemről álmodva hagyta el a stadiont. A két fél ugyan néha szidta egymást a találkozó alatt, de ennél tovább most sem jutottak, amolyan szóbeli ellenségeskedés volt a két fél között abban az időben, amely akkor nem is mérgesedett el jobban. A döntőre pár héttel később az Üllői úton került sort, ahol a Videoton volt a Debreceni Vasutas ellenfele, de az ottani eseményekről, majd egy későbbi bejegyzésben számolok be.
hancsi78
Kép: Derencsényi István / Dihen Tibor / Sándor Mihály
