1999.08.07 DVSC - Dunaferr SE 2-1
Debrecen, Oláh Gábor utcai Stadion / PNB 1. forduló
Az 1999-es szezonnak felemás érzésekkel vágtak neki a debreceni szurkolók, hisz a csapatuk a friss kupagyőzelem tudatában a nemzetközi kupában indulhatott, de az egyesület csődközeli állapota miatt elég instabilnak látszott a piros-fehérek jövője. Az önkormányzat segítségével megalakuló DVSC Futballszervező Rt. vette kezébe az irányítást és elkezdték rendezni az adósságokat és a játékosok bérét, próbálták egy új jövő felé terelni a Vasutast. Az induló Professzionális Nemzeti Bajnokságban (PNB) már csak mint DVSC szerepelt a csapat, elhagyva a korábban használt Epona jelzőt. A nyáron távozott a klubtól két ikon, a saját nevelésű Dombi Tibi és a szurkolók egyik kedvenc légiósa Ilea. Minőségi erősítés nem nagyon érkezett, hisz az új irányításnak még nem volt megfelelő anyagi háttere az igazolásra, így egy meggyengült a kerettel kellett nekivágni az évadnak. A Dunaferr csapatánál mások voltak a célok. A csapat 1998-ben jutott vissza a legmagasabb osztályba, újoncként megszerezve egy előkelő 5. helyet. Jó nevű (Éger, Tököli, Orosz, Zavadszky, Rósa, Rabóczki, Nikolov, Nichenko stb.) játékosokkal vágtak neki az új szezonnak. A táboruk (Red Alert) is egyre szervezettebb lett, így a stadionjukat leszámítva minden készen állt, hogy még komolyabb eredményt érjenek el a honi élvonalban.
Új év, új remények a dunaújvárosi oldalon, gyengülő csapat, csökkenő elvárások a debreceni oldalon, ez jellemezte az 1999-es szezonkezdetet a két csapat tekintetében.
Az augusztus eleji nyitányon 4 000 hazai néző gyűlt össze az Oláh Gábor utcai stadion kopott lelátóin és az északi oldalon az előző idényből már megszokott (megmaradt) csoportok transzparensei kerültek ki: Szívtiprók Debrecen, Force Field, Vadmacskák, Red Hell DVSC. A kor kiegészítő zászlói (kelta keresztek, Forza Loki!, Ultras drapi) sem maradhatott el, csakúgy, mint a keleti oldalon maradt egyetlen csoport, a Balmaz Front lepedője. Új zászlókat, csoportokat nem lehetett felfedezni. A vendégek mintegy hetvenen érkeztek és az Ultra (ettől a szezontól kezdve vették fel) Red Alert impozáns, új, gótbetűs transzparense borította be a vendégszektor kerítését, illetve az "Idén is veletek, Dunaújváros dicsőségéért" felirat, amihez a csapatok bevonulásakor egy koreográfiát is társítottak. A szektor közepére egy címeres nagyzászlót feszítettek ki, míg mellette piros és fehér csíkokon az 1999-2000 felirat szerepelt. A látvány szépre sikeredett, beborította az egész szektort, mondhatni rendesen belecsaptak ezzel a lecsóba az URA tagjai. A debreceni oldal nem készült semmi extrával, pár rudas, a megszokott dobok és az alacsonyabb (szezon kezdeti) létszám ellenére jó hangerejű szurkolás, ami természetesen a gólok után volt a legerősebb. Ebből volt kettő, amivel a győzelem is meg lett, hisz a vendégek csak egyszer tudtak válaszolni, így a kezdeti aggódó debreceni arcok a meccs végére örömittasan ordították az előénekes után az ismert felelgetősöket. Az újvárosi szurkolók kezdeti lelkesedése a meccs előre haladtával megtört, de rudasaikat lengetve az újvárosi ultrák majdnem végig kitartottak, de a végén már csak becsületből tolták, majd csendben figyeltek. Egymással egyáltalán nem foglalkoztak a felek. Ellenséges viszony nem is nagyon volt soha köztük és a Red Alert fiataljai alapból barátságosan közeledtek a Szívtiprók felé, így már ekkor sejteni lehetett, hogy idővel kialakulhat komolyabb baráti szál a két fél között. Annál inkább foglalkozott a vendég oldal a Ferencvárossal, hisz a női kézi és főleg a jégkorong vonal után a labdarúgásban is nagy riválisnak számítottak az új szezonban, már ami a pályán zajló csatákat illeti. A hazai oldal meg a szomszédos Nyíregyházát szidta rendesen, ezzel is készülve a következő fordulóban esedékes keleti rangadóra. Viszont, ahogy írtam egymással nem foglalkoztak, békében, semlegesnek nevezhető viszonyban tudták le az évadnyitó meccset.
hancsi78
Kép: Ultras Debrecen / 3. Félidő
