Újpest FC - Debreceni VSC 2-1
Budapest, Szusza Ferenc Stadion
2006.03.26 Borsodi Liga - NBI
A 2006-os szezon tavaszi rajtja után a bajnoki cím szempontjából sorsdöntő meccsre került sor Újpesten, hisz a hazai lila-fehérek mellett a DVSC volt a bajnoki cím megszerzésének másik nagy esélyese abban a szezonban. Ennek megfelelően a Szusza Ferenc stadion nézőszáma is 5 000 felé kúszott, pedig a vasárnap délelőtti időpont nem volt épp szurkolóbarátnak mondható. Viszont Újpestnek minden esélye meg volt, hogy újra bajnoki címet ünnepeljenek a szezon végén és ezt érezték a tábor tagjai, akik egy komoly látvánnyal rukkoltak elő a meccs kezdetén. A koreográfia -mely az előadásmódjában igen csak egyedinek és különlegesnek volt nevezhető- egy hatalmas kiírásból állt, amin az “Újpest Góóól!” szerepelt. A szektort kartonokból egy hatalmas zöld résszel borították be, a labdarúgó játékteret jelképezvén, amelyen a lila-fehér játékosok játszottak. Ez szó szerint értendő, ugyanis egy labdát passzolgattak egymás között. Ezt úgy oldottak meg a lelátón, hogy egy újpesti ultra húzogatta a bőrgolyót egyik focistától a másikig, mindaddig, amíg a labda az ellenfél kapujába nem került. A szektorban kialakított focipályát a szektor két szélén egy-egy nagyobb zászlóval (melyek alulról felfelé keskenyedtek) határolták be és ezen saját szurkolótáboruk volt felfestve, amolyan "karikaturista" módon. Ezen kívül az ultracsoportok kétrudasai emelkedtek fel a szektor tetején, amely még jobban fokozta az összhatást.
A koreográfiához persze járt a kor zászlódömpingje is a kanyarban, amelyet főleg a csoportok (Ultra Viola Bulldogs, Viola Kaos, Fidelity) és szekcióik (FAT, MCMXCII Ultras, UVB Komárom, UTE Siófok) transzparensei alkottak, valamint a különböző kiegészítő lepedők (MZ/X, ACAB Fidelity, IV. Kerület, Cheeky boy, kelta kereszt). Ezen kívül egy igen impozánsra sikeredett Újpest 1885 transzparens is a kerítést díszítette. A tábor mellett a sarokban nem maradhatott el a Korps, Panthers, UTE Megyer lepedője, de ide került ki egy Szolnok feliratos magyar zászló is. A hosszanti oldalon az akkor már 12 éve operáló Fehér Front molinója mellé pár kisebb kiegészítő is kikerült, valamint az Alcoholics és pár szekció (Sarkad, Őrbottyán, Kötegyán) is itt vert tanyát, de a tribün se maradt zászló nélkül, ott az Albertirsai Erős Fan Club jelent meg.
A vendégszektorba kb. négyszáz debreceni érkezett a megszokott koreográfiával: buszok és kocsik összeterelve és bekísérve egy századnyi rendőr által a vendégszektorba. Köztük voltak a SZUD, SZUD sec. Budapest, SZUD Jugend, SZUD Nagyvárad, Skins Debrecen, Vadmacskák, Force Field, Red Front 1991, BF'99 tagjai is. Ezen csoportok transzparensein kívül olyan kisebb zászlók kerültek a kerítésre mint a DCF (Debrecen Casual Firm), palesztin zászló. A találkozóra érkezett néhány miskolci szurkoló is és ha már ott voltak kipakoltak a kerítésre egy “Hazádnak rendületlenül” feliratú zászlót. Kezdésre piros és sárga füstöket gyújtott a vendégszektor, amely szép kis szmogfelhőt okozott, amit a nagyobb rudasaik bevetésével toldottak meg. Még a füst tartott amikor egy szép sálazással is előrukkoltak a cívisek, majd egy előénekessel és két dobossal vetették bele magukat a szurkolásba.
A vendégtábor mellett ismét érkezett egy 100 főnyi VIP tagság a megszokott egyen piros cuccban és még egy Igor Bogdanovicnak címzett kisebb zászlót is a kerítésre aggattak, de ezen kívül nem csináltak mást a találkozón, csak csendben üldögéltek. A debreceni tábor szurkolása viszont átlag felettinek volt mondható, mely kevésnek bizonyult ezen a találkozón, szintúgy mint a csapatuk játéka, ami azt jelentette, hogy a DVSC került messzebb a meccs végén az újabb bajnoki arany elhódításától. A lilákkal egyébként elég keveset foglalkozott a debreceni mag, ez a meccs inkább szólt a szurkolásról, hisz csak a bajnoki arany volt a tét.
A szurkolás a hazai kanyarban is igen magas szinten szólt. Szinte egy perc szünetet sem engedélyeztek maguknak az első félidőben, pontosabban a capo nem engedélyezett pihenést a tábornak. Érződött, hogy egy esetleges győzelemmel nagy lépést tehetnek az elsőség felé és ezért mindent bele is adtak. A második félidő elején a kiírásokon volt a hangsúly, melyben az ellenfél edzőjét és egyik színes bőrű játékosát találták meg: “Sidibe Naon finom volt a kokusgojó!”, illetve “Supka: 100 milliós játékos üzletnél nem Dózsáztál!". A szurkolásuk továbbra sem lankadt, melyet csapatuk győzelemmel hálált meg és ezzel egy lépéssel közelebb kerültek a bajnoki aranyhoz, ami nagy álom volt Újpesten, hisz 1998-ban nyerték el utoljára a trófeát. A második játékrészben a szurkolás mellett a rudasok is főszerephez jutottak -immár a szektor egész területén- és pár a vendégekkel is foglalkozott (Csák á Dábrácán, DVSC Paraszt). Összegezve a hangulat az első félidőben volt kiváló a soraikban, majd valamivel visszafogottabb a másodikban. Az utolsó percben (Kovács Zoli győztes gólja után) jött a "hangrobbanás" és meghosszabbodott a kilencvenperces szurkolás. A vendégekkel természetesen foglalkoztak az üzeneteken kívül is, de nem ez volt ma rájuk jellemző, hangjukkal inkább a csapatuk mellett álltak. Az utcán viszont annyi rendőr volt, mint égen a csillag, így alapból esélytelen volt bárminemű akció kezdeményezése, amely az utcafront szempontjából egy csendes Újpest - Debrecen találkozót eredményezett.
hancsi78
Kép: Csuti / Deri / DVSC / Onlila / Ultras Debrecen / Ultras Újpest
