ULTRAS ENGLAND
Nem is olyan rég a Vendégszektor
c. újság szerkesztői kértek fel egy beszámolóra az angliai ultraéletet bemutatandó,
amely egy teljesen új, szinte ismeretlen terület a magyar érdeklődők számára,
így számomra is. Ezen alapcikk lett itt-ott kiegészítve egy picit és ez kerül
most fel az oldalra, hogy bepillantást nyerhessünk az angol lelátói élet ezen
szegmensébe is. Mindez a saját szemszögemből nézve, az általam átélt, látott és
halott eseményekből szemezgetve.
Mivel én az olasz ultramódit próbáltam
követni és figyelni egész életem során az angol lelátói élet nem vonzott vagy
kötött le igazán, így komolyabban soha nem is tanulmányoztam vagy követtem a
szigetországi eseményeket egészen 2008-ig. Akkor egy tévés összefoglaló kapcsán
megláttam az aldershot-i ultrák lelátói tevékenységét, ami arra sarkalt hogy
egy kicsit jobban utána nézzek hogyan is alakult (alakul) az ultras Angliában.
Aki egy kicsit is követi a
lelátót az tudja, hogy az Egyesült Királyságban minden másképp alakult, így
például soha nem nyert igazán teret az olasz ultra stílus, de azért már
megjelent a brit lelátókon bő egy évtizeddel ezelőtt. Az általam elsőnek látott
Red Blue Army (Aldershot Town) például
2007-ben jött létre és onnantól éveken át Angliában szokatlan lelátói
látványosságokkal (koreográfiák, füstölések, zászlózások) rukkoltak elő és
annyira beindultak, hogy 2009-ben már a Phoenix
Supras csoportjával együtt húzták az igát. Az ő megjelenésüktől csak egy picit
kell visszamenni, hogy találkozzunk az első, önmagát ultracsoportnak jegyző
bandáig. Ők a Yorvik Reds (York
City) akik 2004.07.05-én bontottak zászlót, így minden bizonnyal ők az első
ultracsoport Angliában. A 30 fő alapítási létszám után csúcsidőben 100 főt
tudtak megmozgatni. Tucatnyi koreográfia, rudasok, pirotechnikai bemutató
fűződik a nevükhöz, idegenbe pedig saját busszal jártak. A csoport apolitikus,
csak York és semmi más a jelszavuk. Nem rivalizálnak senkivel és elítélik az
erőszakot és mindenféle diszkriminációt. Szintén 2004-es alapítású a Stanley
Ultras, amely Accringtonban
székel, de náluk napjainkban egy Stanley
Boys lepedő is kint függ. Főleg
zászlós koreográfiák és hangos, folyamatos szurkolás jellemző rájuk és nem
egyedülálló ugyan, de volt egy saját focicsapatuk is a vasárnapi ligában. Sajnos
az említett három tábor napjainkban már kissé inaktív, viszont a kétezres évek
végén vezették a képzeletbeli ultratabellát Angliában.
Jellemző egyébként az angol
helyzetre, hogy a szabadabb szurkolás az alacsonyabb ligákban tud kibontakozni,
hiszen ott lazább a szabályozás, mint az első két osztályban. Itt még megvannak
az olcsóbb állóhelyek és többnyire a klubok is partnerek abban, hogy jó
hangulat legyen a találkozókon. A balhé
nem az angol ultrák kenyere, így azzal nincs gond viszont a politikai
megnyilvánulások, a pirotechnika, vagy pár rigmus okozott már galibát egy-egy
csoportnak. Vannak még sajátosságaik, mint például hogy kellékeiket egyszerűen
a teraszon hagyják, így stadionlátogatásaim során összeszedegethettem volna jó
pár transzparenst. A colchesteri brigantik (Blue White Army) megtették ezt helyettem Exeterben. Egyszerűen besétáltak
a stadionba és elvitték a 2015-ben alapított Red Legion molinóját, majd tanulva az európai módiból be is mutatták
azt a megfelelő online felületeken. Ez egy teljesen új akció volt egy angol
csoporttól. Az exeteri ultrák gyorsan be is jelentették, hogy befejezik a
tevékenységüket, ezzel lezárva egy majdnem 5 éves periódust. Az ügynek ezzel
még nem lett vége, ugyanis a zászló a stadionból tűnt el, így a klub beavatta a
rendőrséget, plusz nem kis médianyomás nehezedett a Colchester United szurkolókra, így jobbnak látták, ha inkább
visszaküldik az ellopott lepedőt. Exeterben ettől még nem állt meg az élet,
hiszen 2011 októberétől a Siege Army is
működik arrafelé.
Szintén a hátországban tevékenykedett az Ultras Barrovia (Barrow AFC), amely 2008-ban alakult és fennállásuk
alatt előrukkoltak pár szép látvánnyal. Az Oxford
Ultras (Oxford United) 2009-ben kezdett el funkcionálni és a Giallo Escercito csoportja komoly
aktivitást mutat, így az egyik legismertebb és legtermékenyebb banda Angliában.
A 617 Squadron (Lincoln City) 2011 decemberében
kezdett el működni és komoly látványokra és szurkolásra képesek, ráadásul a mai
napig aktívak és jól szervezettek. Az OA 95 Athletico Ultras (Oldham Athletic) 2012-től van bejegyezve,
de igazán nagy akciójuk még nem volt a lelátón. Swindonban érdekes a helyzet,
mert Paulo Di Canio edzősége alatt a városban éldegélő Lazio fanatikusok
szervezetten látogattak ki a piros-fehérek meccseire, így megjelent az Ultras
és IRR felirat vagy éppen Mr. Enrich a lelátón, ráadásul az Ultras Swindon is azzal rukkolt elő a
szurkolói fórumokon, hogy ők az első angol ultracsoport, de ezt idáig még nem
tudták hitelt érdemlően bizonyítani. Volt pár kisebb akciójuk a lelátón, de összességében
nem érnek fel még az angol középmezőnyhöz sem, de pozitívum, hogy még léteznek.
Meg kell még említeni a K-Block Bantams
társaságát, akik hangosan és látványosan támogatják a Bradford City csapatát és
előszeretettel varázsolnak színes sarkot a szektorukból rudasaikkal. Aktívnak
és jól szuperáló alakulatnak tekinthető a Blue
Action Ipswich Town is. Működik (működött) még a Burton Boys (Burton Albion FC) Crawley
Devils (Crawley Town), Ultras
Carvetii (Carlislie United), The PLC
& U's Ultras (Peterborough United), Sector N3 (Telford United) Celt
Fans Ultras (Farsley Celtic), de látható jelet nagyon keveset adnak (adtak)
magukról.
A második vonalban már komolyabbak
a szabályozók, hisz túl közel a Premier League, de ennek ellenére vannak
csoportok. A North Stand Loyal 2014-óta támogatja a Huddersfield Town
csapatát (de a helyi ultraélet egészen 2007-ig vezethető vissza) és azon kevés
ultracsoportok közé sorolandó Angliában akik megjárták a legmagasabb osztályt. 2017-ben
a névcsere mellett döntöttek, de a Cowshed
Boys túl szexistának bizonyult a Huddersfield szurkolók számára, így mint Cowshed Loyal folytatták tovább, de
jelenleg épp átszerveződnek. A létszámuk az első osztályban sem volt
kiemelkedő, de voltak látványaik és hazai nagy transzparensüket kitehették
előre, ami elég ritka errefelé a szabályozások és a reklámfelületek miatt. A Red Fraction (Middelsbrough) 2008-óta
küzd az elemekkel és kisebb látványok mellett a pirotechnikát sem vetik meg. Elég
jó respektjük van itteni berkekben és a mai napig igen aktívak. Előttük már
létezett ultraélet Middlesbrough városában, ők voltak az Angel Ultras. A Forza
Eastend vagy East End Ultras
(Bristol City) még csak megmutatta az ultrát a piros-fehér közönségnek, viszont
a Section 82 igen komoly munkával
(piro, koreo, rudasok) rukkol elő meccsről-meccsre. Leedsben 2004-ben alakult a
LUFC Ultras 04, majd 2005-ben az Ultra Whites vette át a vezető
szerepet, de még mindig csak szárnybontogatási periódusban vannak, így az
Premier League-ban sem mutatnak nagy aktivitást. Turf Moor Longsiders (Burnley) szintén egy korai csoport volt, de
sok mindent nem tettek le az asztalra a lelátón és inkább voltak egy internetes
csoportosulás mint igazi ultrák, az első osztályba jutást már nem élték meg.
A megfogalmazott sztereotip elméletnek,
miszerint a Preimer Ligában nem lehetnek ultrák, homlokegyenest ellentmond, hogy Anglia
leghíresebb, folyamatosan működő csoportja épp a legfelsőbb osztályban tevékenykedik
már évek óta. A nevük egybeforrt az
itteni ultra fogalmával, így ha valaki mostanság az angol szurkolókról kezd el
beszélni a Holmsdale Fanatics
(Crystal Palace) ugrik be neki elsőnek. A 2005-óta működő csoport folyamatosan fejlődött
az elmúlt évek alatt számtalan akció fűződik a nevükhöz. Koreográfiák, rudasok,
előénekes irányította tábor, komoly csoportlétszám, egységes fellépések otthon
és idegenben egyaránt. Szoros barátságot ápolnak a görög Panthers 1983 (Panionios
Athén) csoportjával, de erősnek mondható
a Shadows (Steaua Bukarest) tagjaihoz fűződő kontaktjuk is. Ráadásul az utolsó
szezonban beköltöztek a szektor aljából, a kapu mögötti lelátó kötepére, hogy
mégtöbb embert tudjanak bevonni a szurkolásba és a látványaikba.
Legnagyobb riválisuknál a Blue Brigade (Brighton & Hove)
csoportja működik és próbálják is felvenni a kesztyűt, de hatalmas a
lemaradásuk. A Fosse Boys (Leicester
City) csak igen alacsony létszámmal és kissé visszafogottan szerepel,viszont a
2013-as alapítású Union FS mintha
komolyabban venné a dolgát, igaz elmondásuk szerint ők csak fanok és nem ultrák.
Toon Ultras (Newcastle United) már a
kétezres évek közepétől létezik és 1-2 komolyabb lelátói tevékenység fűződik a
nevükhöz, plusz azon kevés csoporthoz tartoznak, akiknek volt nyílt
összetűzésük a hagyományokhoz hű angol szurkolókkal házon belül. A Brigade 1874 (Aston Villa) egy
antifasiszta csoport Birminghamban. Már tíz éve működnek és felveszik a harcot
a korrupt médiával, de volt csatájuk a saját klubjukkal is a zászlóik, kiírásaik
és kirívó magatartásuk miatt. Barátként és példaképként tekintenek a madridi
Bukaneros (Rayo Vallencano) csoportjára. Rajtuk kívül a Project B6 és velük karöltve a Claret
Blue Army is tevékenykedik a Villa Parkban, igaz ez utóbbi csak egy
összefoglaló név, amelyre számtalan példa van az angol lelátókon Amber Army (Cambridge United), Green Army
(Plymouth Argyle), Blue Army (Portsmouth), Blue Army (Chelsea), Red Army
(Manchester United), Yellow Army (Burton Albion). Ezen zászlók mögé gyakran az
adott club legaktívabb szurkolóit sorolják, de csak nagyon ritkán jelent külön,
igazi csoportként működő társaságot. A Spion
Kop 1906 (Liverpool FC) és Stretford
End Flags (Manchester United) is
szervezett kezdeményezéseket a régi hangulat visszaszerzésére, néha ultrának is
mondják magukat és vannak is jelek, hogy talán sikerül ebbe az irányba
elmenniük, de ez még nagyon képlékeny arrafelé.
Az eddig felsoroltakon kívül, van
még egy réteg az angol ultra társadalomban, amely komoly erőt képvisel. Ők az
antifasiszta kis táborok, de a kis jelzővel azért kell vigyázni, mert
csoportszinten meg tudnak mozgatni annyi embert, mint a már felsorolt klubok
ultrái. A leghíresebb ilyen brigád a Clapton
Ultras (Clapton FC), akik baráti társaságként, labdarúgómeccseken kezdték
el propagálni a nézeteiket. 2012-ben alakultak és számtalan antifasiszta
megmozdulás fűződik a nevükhöz, nem csak a lelátóhoz kötve. Minden zászlójukon
szerepel a No Racist, No Sexist, No Violence, Against Homophobia és más hasonló
feliratok és minden koreográfiájuk, kiírásuk erről szól. Elég sok követőjük
volt antifasiszta berkekben, de mindezek ellenére nem élték meg a hatodik
évüket és 2018-ban megszűntek. Hasonló mentalitású és beállítottságú a Dulwich
Hamlet brigádja (ComFast Chapter),
akikre a "nyíltan kommunisták" jelzőt is rá szokták aggatni. A
bristol környéki Inter Village Firm
(Mangotsfield United) is ide sorolandó, akárcsak a brightoni Whitehawk Ultras (Whitehawk FC)
társasága. A politikai beállítottságuk miatt ezen csoportok igen jó és szoros
kapcsolatban állnak egymással, de baráti a szál a hamburgi Altona 93 és St.
Pauli FC csoportjaival is, illetve az egyik leghíresebb és egyben az első brit
meleg futball klubot a Stonewall FC-t is kiemelten támogatják.
Londonban és a környékén elég sok
kisebb csapatnak vannak még ultrái. Ők az Enfield
Ultras (Enfield Town), Ultras
Bracknell (Bracknell Town), Young Terrors
(Tooting & Mitcham), Noyz Boyz
(Folkestone Invicta), de szervezett kis galerik vannak a Haringey Borough,
Wealdstone, Sutton United, Eastbourne Town meccseken is.
A felsorolt csoportokon kívül is működik
még hasonló beállítottságú és mentalitású csoport Angliában, mint ahogy Wales
és Észak-Írország is egyre több működő galerit szül. A skót mozgalom egy
kicsivel az angol előtt jár, lévén ott a
szövetség és a klubok is próbálnak az állóhelyek és a szurkolók felé
nyitni. Az aberdeeni Red Ultras 1999-es
alapítású, így a legöregebbek a szigeteken, de Skóciában is csak a kétezres évek közepétől indultak be igazán
az ultrák. Jelenleg a Green Brigade
vezette Celtic tábor a legismertebb, de ott van a nyomukban az Union Bears (Rangers FC) is, de rajtuk
kívül is több, szervezett galeri működik arrafelé, szinte minden klubnál
fellelhető valamiféle formáció.
Európai mintára Angliában is van
más sportág amelyet támogatnak ultrák, ebből az egyik leghíresebb a Brigantes nevű csoport, amely a Wigan Warriors Rugby Club meccsein teremt
remek hangulatot.
Az Egyesült Királyságban
évtizedek óta hatalmas harc megy a rasszizmus ellen, így napjainkban már szinte
senki nem meri felvállalni jobboldali beállítottságát a lelátón. 2009-ben
megalakult ugyan a Casuals United, akik összefogták a brit lelátó jobboldali világát,
majd az iszlám ellen szerveztek békés
felvonulásokat, de a csoport 2014-ben feloszlott. Megmaradt tagjaikból
szerveződött a "Pie and Mash Squad", akik 2014-16 között indítottak békés
megmozdulásokat szélsőbaloldali ultrák ellen. Arra próbálták felhívni a közvélemény
figyelmét, hogy ha a stadionokban tilos minden
politikai ábrázolás, akkor ezen csapatok meccsein miért lehetnek kint
kommunista jelképek. Akciójuknak köszönhetően a szövetség több vizsgálatot
folytatott az érintett klubok ellen.
Az ultrák mellett természetesen a
klasszikusnak mondható angol huligán és casual csoportok is megvannak, sőt, a
mai napig ez az irányzat határozza meg a lelátói és utcai eseményeket. Ugyanis
pár brigádot leszámítva még nem jött át az "ultra" lényege, de a
szóval már szívesen játszadoznak itt is.
A helyzetük nem rózsás, hisz a
magasabb osztályokban a legtöbb helyen hallani se akarnak az álló szektorokról,
sem nagyobb transzparensekről vagy pirotechnikáról, pedig évek óta téma, hogy
újra kellenének "éneklő szektorok", hisz lassan már a családias jelző
is erős lesz egyes stadionok atmoszférájára. Ennek ellenére a legtöbb helyen
inkább szigorítanak. A Manchester Citynél nem engedik kitenni a zászlókat,
helyette a szurkolói klubok a digitális reklámfelületen jeleníthetik meg a
városuk, régiójuk nevét, de a többi helyen se sokkal jobb a helyzet. A legtöbb
stadionban a klubok marketing csoportjai gyártják a rudas zászlókat, amelyeket
aztán jobb esetben a drukkerek a szektorban, rosszabb esetben a klubok
alkalmazottai a szektorok előtti részen lengetnek, szigorúan csak olyan
periódusban amikor nincs játékban a labda. Néha vannak egész szektoros vagy épp
stadionos koreográfiák, nagyobb kiírások, zászlózások, de csak kis részüket
tervezik és koordinálják a drukkerek, fizetni pedig szinte mindig a klub fizeti
a költségeiket. Sokszor egy-egy környékbeli kocsmában jobb hangulat van a meccs
alatt, mint bent a stadionban. Közben azért zajlik az élet angol módra, akár
stadionon belül is, így a magyar sajtóban sokszor látható "nyugaton már megoldották"
elcsépelt szöveg nem igaz, hisz itt egy hónapban van annyi akció, mint nálunk évek
alatt.
A helyzet tehát sajátos,
megjelentek ugyan az ultrák az angol teraszokon, de igazán csak az alacsonyabb
ligákban tudnának kibontakozni, de ott se igazán teszik, így még mindig a
klasszikusnak mondható casual, huligán stílus a mérvadó errefelé és
valószínűleg az is marad még egy jó darabig.
hancsi78
Képek: onstanleyon.com / ultras-tifo-net / myoldmansaid.com / Barrow AFC (twitter.com) / bristolpost.co.uk / notforsecond.com / claptonultras.org / devonline.com / theeaglesbeak.com / holmsdale.net / brixtonblog.com / exetercityfc.co.uk / cowsheadloyal.co.uk / thefoxfanzine.wordpress.com / foxstalk.co.uk / theanfieldwrap.com / croniclelice.co.uk / express.co.uk / oufc.co.uk / truststfc.tv / theargus.co.uk / hooligansonle.forumation.com / wordpress.com