DVSC - Győri ETO FC 2-1
Magyar Kupa Elődöntő - 1999.04.14
1999 nevezetes év a Debreceni Vasutas
szurkolók életében, hiszen ebben az esztendőben jutott be először a Loki a
Magyar Kupa fináléjába, de mielőtt megérkezhetett volna a piros-fehér alakulat
a Váci Városi stadion szent gyepére, várt még rá egy hazai megmérettetés az
elődöntőben, ahol az addigi legsikeresebb magyar alakulat, a Győri ETO FC
csapatát kellett legyőzni a fináléhoz.
A meccs előtt nagy volt a várakozás és az
izgalom a városban, olyan nagy és oly furcsa amit előtte még soha nem
érezhetett a Vasutas publikum. A város mindössze egyszer adott Magyar Kupa
finalistát, még 1930-ban, akkor a profi Bocskai jutott be a döntőbe és végül elhódították
a trófeát a Szegedi Bástya 5-1-es legyőzésével. Ezzel a győzelemmel és egy
megszerzett bajnoki bronzzal a Bocskai számított 1999-ben is a legsikeresebb
hajdúsági együttesnek, amely csúcsbeállításra esélye nyílt a Nagy Lokomotívnak,
feltéve, hogy legyőzi elődöntős
ellenfelét.
A hétközi forduló miatt nem volt és nem
is számított senki teltházra, de 5.500 nézős így is összegyűlt a meccs
kezdetére, igaz a korai indítás miatt nem
ártott lerövidíteni egy-két műszakot. A győri drukkerekkel ebben az időszakban
nem volt nagy ellenségeskedés, de azért a Dunántúlon kiosztásra került jó pár pofon,
amolyan elszigetelt, kiscsoportos összecsapások keretein belül. Debrecenben
viszont nyugodt volt a légkör, mert a Hajdúságba soha nem volt nagy a győri
utazókedv, így az a tucatnyi, vagy pár fős zöld-fehér szurkoló nem igazán
szúrta a cívisek szemét. Ezen az 1999-es Tibor napon viszont ez is másképp
alakult, hisz a győri legények a klubjuk ingyen buszos ajánlatát kihasználva gördültek
be egy nagyobb járgánnyal a Nagyerdőbe, de mellettük pár kocsi is érkezett. Időben
csak az autósok érkeztek, így ők kaptak pár keresetlen szót és pofont, amikor
belefutottak a meccsre sétáló debreceni szurkolók közepébe. Mivel nagyon nem
arcoskodtak, nem történt semmi olyan, amit ne bírt volna meg az a tucatnyi Rába
parti legény. A nagybusz ekkor még szelte a kilométereket és a 15 perces
késésük pont arra volt elég, hogy ne lássák a találkozó góljait. A debreceni oldal
már a kezdetektől elemében volt, szépen behangolták magukat a három nagy dobbal
és az Újpest elleni bajnokiról ismerős, az egész északi oldalt beborító
szárnyaskerekes órászászló felhúzásával. A kerítésre a kornak megfelelő
csoportok zászlói kerültek, így a Szívtiprók
Debrecen, Force Field, Vadmacskák, Red Hell és a Red Front DVSC nagy lepedője. A vendégben csak a busz megérkezése
után került ki a Green Lions, Arrabona
'97 és a Wild West Győr lepedője
és ekkor kezdtek el komolyabban szurkolni a győri drukkerek négy nagyobb
lengetős bevetésével. Azt kell mondjam remek hangulat volt a soraikban, amihez
kellett, hogy a pályán sem volt egyértelmű a hazai fölény, végig volt esélye egyenlíteni
az ETO-nak, aminek köszönhetően az első félidőt intenzíven végig is nyomták a
győri ultrák, akár csak a hazai oldal, így a két tábornak köszönhetően igazi
kupahangulat volt a Nagyerdőn.
A második félidő elején mind a két
brigád rátett még egy lapáttal. A hazai oldalon egy egyszerű koreográfia lett
bemutatva, amelyen a LOKI névbetűit csíkos kiszászlókkal választották el
egymástól a Szívtiprók tagjai. Közben a vendégszektor sem tétlenkedett és az
említett lengetősök mellett a fejük fölé egy ETO címeres nagyzászlót is
kifeszítettek. A hangulat továbbra is jó
volt, amely ekkortájt Debrecenben amolyan meccstartozék volt, de a győriek kiemelkedőt
nyújtottak, hisz az addigi legjobb debreceni fellépésükön voltak túl ezzel a
kupakalanddal. A meccsen, főleg a második félidőben egymással is foglalkoztak a
felek, de ebből nem lett semmi komoly, a győriek is inkább a mellettük lévőkkel
szájkaratéztak, miután nőt a feszültség a soraikban, lévén a csapatuk sehogy
sem tudott kiegyenlíteni. A hazai oldal hangosabban szidta őket, de itt meg
ugye a győzelemmel járó ugratás és odapiszkálás volt a motiváló ok és ilyen körítéssel
le is csordogált a találkozó. A vendégek gyorsan megtapsolták a csapatukat,
majd rendőri kísérettel elhagyták a várost, míg a hazai oldal még percekig
ünnepelte az övéit, akik olyat tettek amivel beírták magukat a Vasutas
nagykönyvbe. Jöhetett a kupadöntő Vácon, de az már egy másik sztori, amely egy
másik bejegyezést követel.
hancsi78
Képek: Ultras Debrecen / Sándor Mihály / 3. Félidő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése