Ultras England

ULTRAS ENGLAND

Nem is olyan rég a Vendégszektor c. újság szerkesztői kértek fel egy beszámolóra az angliai ultraéletet bemutatandó, amely egy teljesen új, szinte ismeretlen terület a magyar érdeklődők számára, így számomra is. Ezen alapcikk lett itt-ott kiegészítve egy picit és ez kerül most fel az oldalra, hogy bepillantást nyerhessünk az angol lelátói élet ezen szegmensébe is. Mindez a saját szemszögemből nézve, az általam átélt, látott és halott eseményekből szemezgetve.

Mivel én az olasz ultramódit próbáltam követni és figyelni egész életem során az angol lelátói élet nem vonzott vagy kötött le igazán, így komolyabban soha nem is tanulmányoztam vagy követtem a szigetországi eseményeket egészen 2008-ig. Akkor egy tévés összefoglaló kapcsán megláttam az aldershot-i ultrák lelátói tevékenységét, ami arra sarkalt hogy egy kicsit jobban utána nézzek hogyan is alakult (alakul) az ultras Angliában.

Aki egy kicsit is követi a lelátót az tudja, hogy az Egyesült Királyságban minden másképp alakult, így például soha nem nyert igazán teret az olasz ultra stílus, de azért már megjelent a brit lelátókon bő egy évtizeddel ezelőtt. Az általam elsőnek látott Red Blue Army (Aldershot Town) például 2007-ben jött létre és onnantól éveken át Angliában szokatlan lelátói látványosságokkal (koreográfiák, füstölések, zászlózások) rukkoltak elő és annyira beindultak, hogy 2009-ben már a Phoenix Supras csoportjával együtt húzták az igát. Az ő megjelenésüktől csak egy picit kell visszamenni, hogy találkozzunk az első, önmagát ultracsoportnak jegyző bandáig. Ők a Yorvik Reds (York City) akik 2004.07.05-én bontottak zászlót, így minden bizonnyal ők az első ultracsoport Angliában. A 30 fő alapítási létszám után csúcsidőben 100 főt tudtak megmozgatni. Tucatnyi koreográfia, rudasok, pirotechnikai bemutató fűződik a nevükhöz, idegenbe pedig saját busszal jártak. A csoport apolitikus, csak York és semmi más a jelszavuk. Nem rivalizálnak senkivel és elítélik az erőszakot és mindenféle diszkriminációt. Szintén 2004-es alapítású a Stanley Ultras, amely  Accringtonban székel, de náluk napjainkban egy Stanley Boys lepedő is kint függ.  Főleg zászlós koreográfiák és hangos, folyamatos szurkolás jellemző rájuk és nem egyedülálló ugyan, de volt egy saját focicsapatuk is a vasárnapi ligában. Sajnos az említett három tábor napjainkban már kissé inaktív, viszont a kétezres évek végén vezették a képzeletbeli ultratabellát Angliában.

Jellemző egyébként az angol helyzetre, hogy a szabadabb szurkolás az alacsonyabb ligákban tud kibontakozni, hiszen ott lazább a szabályozás, mint az első két osztályban. Itt még megvannak az olcsóbb állóhelyek és többnyire a klubok is partnerek abban, hogy jó hangulat legyen a találkozókon.  A balhé nem az angol ultrák kenyere, így azzal nincs gond viszont a politikai megnyilvánulások, a pirotechnika, vagy pár rigmus okozott már galibát egy-egy csoportnak. Vannak még sajátosságaik, mint például hogy kellékeiket egyszerűen a teraszon hagyják, így stadionlátogatásaim során összeszedegethettem volna jó pár transzparenst. A colchesteri brigantik (Blue White Army) megtették ezt helyettem Exeterben. Egyszerűen besétáltak a stadionba és elvitték a 2015-ben alapított Red Legion molinóját, majd tanulva az európai módiból be is mutatták azt a megfelelő online felületeken. Ez egy teljesen új akció volt egy angol csoporttól. Az exeteri ultrák gyorsan be is jelentették, hogy befejezik a tevékenységüket, ezzel lezárva egy majdnem 5 éves periódust. Az ügynek ezzel még nem lett vége, ugyanis a zászló a stadionból tűnt el, így a klub beavatta a rendőrséget, plusz nem kis médianyomás nehezedett a Colchester United  szurkolókra, így jobbnak látták, ha inkább visszaküldik az ellopott lepedőt. Exeterben ettől még nem állt meg az élet, hiszen 2011 októberétől a Siege Army is működik arrafelé.

Szintén a hátországban tevékenykedett az Ultras Barrovia (Barrow AFC), amely 2008-ban alakult és fennállásuk alatt előrukkoltak pár szép látvánnyal. Az Oxford Ultras (Oxford United) 2009-ben kezdett el funkcionálni és a Giallo Escercito csoportja komoly aktivitást mutat, így az egyik legismertebb és legtermékenyebb banda Angliában. A 617 Squadron (Lincoln City) 2011 decemberében kezdett el működni és komoly látványokra és szurkolásra képesek, ráadásul a mai napig aktívak és jól szervezettek. Az OA 95 Athletico Ultras (Oldham Athletic) 2012-től van bejegyezve, de igazán nagy akciójuk még nem volt a lelátón. Swindonban érdekes a helyzet, mert Paulo Di Canio edzősége alatt a városban éldegélő Lazio fanatikusok szervezetten látogattak ki a piros-fehérek meccseire, így megjelent az Ultras és IRR felirat vagy éppen Mr. Enrich a lelátón, ráadásul az Ultras Swindon is azzal rukkolt elő a szurkolói fórumokon, hogy ők az első angol ultracsoport, de ezt idáig még nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani. Volt pár kisebb akciójuk a lelátón, de összességében nem érnek fel még az angol középmezőnyhöz sem, de pozitívum, hogy még léteznek. Meg kell még említeni a K-Block Bantams társaságát, akik hangosan és látványosan támogatják a Bradford City csapatát és előszeretettel varázsolnak színes sarkot a szektorukból rudasaikkal. Aktívnak és jól szuperáló alakulatnak tekinthető a Blue Action Ipswich Town is. Működik (működött) még a Burton Boys (Burton Albion FC) Crawley Devils (Crawley Town), Ultras Carvetii (Carlislie United), The PLC & U's Ultras (Peterborough United), Sector N3 (Telford United) Celt Fans Ultras (Farsley Celtic), de látható jelet nagyon keveset adnak (adtak) magukról.

A második vonalban már komolyabbak a szabályozók, hisz túl közel a Premier League, de ennek ellenére vannak csoportok. A North Stand Loyal  2014-óta támogatja a Huddersfield Town csapatát (de a helyi ultraélet egészen 2007-ig vezethető vissza) és azon kevés ultracsoportok közé sorolandó Angliában akik megjárták a legmagasabb osztályt. 2017-ben a névcsere mellett döntöttek, de a Cowshed Boys túl szexistának bizonyult a Huddersfield szurkolók számára, így mint Cowshed Loyal folytatták tovább, de jelenleg épp átszerveződnek. A létszámuk az első osztályban sem volt kiemelkedő, de voltak látványaik és hazai nagy transzparensüket kitehették előre, ami elég ritka errefelé a szabályozások és a reklámfelületek miatt. A Red Fraction (Middelsbrough) 2008-óta küzd az elemekkel és kisebb látványok mellett a pirotechnikát sem vetik meg. Elég jó respektjük van itteni berkekben és a mai napig igen aktívak. Előttük már létezett ultraélet Middlesbrough városában, ők voltak az Angel Ultras. A Forza Eastend vagy East End Ultras (Bristol City) még csak megmutatta az ultrát a piros-fehér közönségnek, viszont a Section 82 igen komoly munkával (piro, koreo, rudasok) rukkol elő meccsről-meccsre. Leedsben 2004-ben alakult a LUFC Ultras 04, majd 2005-ben az Ultra Whites vette át a vezető szerepet, de még mindig csak szárnybontogatási periódusban vannak, így az Premier League-ban sem mutatnak nagy aktivitást. Turf Moor Longsiders (Burnley) szintén egy korai csoport volt, de sok mindent nem tettek le az asztalra a lelátón és inkább voltak egy internetes csoportosulás mint igazi ultrák, az első osztályba jutást már nem élték meg.

A megfogalmazott sztereotip elméletnek, miszerint a Preimer Ligában nem lehetnek ultrák,  homlokegyenest ellentmond, hogy Anglia leghíresebb, folyamatosan működő csoportja épp a legfelsőbb osztályban tevékenykedik már évek óta.  A nevük egybeforrt az itteni ultra fogalmával, így ha valaki mostanság az angol szurkolókról kezd el beszélni a Holmsdale Fanatics (Crystal Palace) ugrik be neki elsőnek. A 2005-óta működő csoport folyamatosan fejlődött az elmúlt évek alatt számtalan akció fűződik a nevükhöz. Koreográfiák, rudasok, előénekes irányította tábor, komoly csoportlétszám, egységes fellépések otthon és idegenben egyaránt. Szoros barátságot ápolnak a görög Panthers 1983 (Panionios Athén) csoportjával, de  erősnek mondható a Shadows (Steaua Bukarest) tagjaihoz fűződő kontaktjuk is. Ráadásul az utolsó szezonban beköltöztek a szektor aljából, a kapu mögötti lelátó kötepére, hogy mégtöbb embert tudjanak bevonni a szurkolásba és a látványaikba.

Legnagyobb riválisuknál a Blue Brigade (Brighton & Hove) csoportja működik és próbálják is felvenni a kesztyűt, de hatalmas a lemaradásuk. A Fosse Boys (Leicester City) csak igen alacsony létszámmal és kissé visszafogottan szerepel,viszont a 2013-as alapítású Union FS mintha komolyabban venné a dolgát, igaz elmondásuk szerint ők csak fanok és nem ultrák. Toon Ultras (Newcastle United) már a kétezres évek közepétől létezik és 1-2 komolyabb lelátói tevékenység fűződik a nevükhöz, plusz azon kevés csoporthoz tartoznak, akiknek volt nyílt összetűzésük a hagyományokhoz hű angol szurkolókkal házon belül. A Brigade 1874 (Aston Villa) egy antifasiszta csoport Birminghamban. Már tíz éve működnek és felveszik a harcot a korrupt médiával, de volt csatájuk a saját klubjukkal is a zászlóik, kiírásaik és kirívó magatartásuk miatt. Barátként és példaképként tekintenek a madridi Bukaneros (Rayo Vallencano) csoportjára. Rajtuk kívül a Project B6 és velük karöltve a Claret Blue Army is tevékenykedik a Villa Parkban, igaz ez utóbbi csak egy összefoglaló név, amelyre számtalan példa van az angol lelátókon Amber Army (Cambridge United), Green Army (Plymouth Argyle), Blue Army (Portsmouth), Blue Army (Chelsea), Red Army (Manchester United), Yellow Army (Burton Albion). Ezen zászlók mögé gyakran az adott club legaktívabb szurkolóit sorolják, de csak nagyon ritkán jelent külön, igazi csoportként működő társaságot.  A Spion Kop 1906 (Liverpool FC) és Stretford End Flags (Manchester United)  is szervezett kezdeményezéseket a régi hangulat visszaszerzésére, néha ultrának is mondják magukat és vannak is jelek, hogy talán sikerül ebbe az irányba elmenniük, de ez még nagyon képlékeny arrafelé.

Az eddig felsoroltakon kívül, van még egy réteg az angol ultra társadalomban, amely komoly erőt képvisel. Ők az antifasiszta kis táborok, de a kis jelzővel azért kell vigyázni, mert csoportszinten meg tudnak mozgatni annyi embert, mint a már felsorolt klubok ultrái. A leghíresebb ilyen brigád a Clapton Ultras (Clapton FC), akik baráti társaságként, labdarúgómeccseken kezdték el propagálni a nézeteiket. 2012-ben alakultak és számtalan antifasiszta megmozdulás fűződik a nevükhöz, nem csak a lelátóhoz kötve. Minden zászlójukon szerepel a No Racist, No Sexist, No Violence, Against Homophobia és más hasonló feliratok és minden koreográfiájuk, kiírásuk erről szól. Elég sok követőjük volt antifasiszta berkekben, de mindezek ellenére nem élték meg a hatodik évüket és 2018-ban megszűntek. Hasonló mentalitású és beállítottságú a Dulwich Hamlet brigádja (ComFast Chapter), akikre a "nyíltan kommunisták" jelzőt is rá szokták aggatni. A bristol környéki Inter Village Firm (Mangotsfield United) is ide sorolandó, akárcsak a brightoni Whitehawk Ultras (Whitehawk FC) társasága. A politikai beállítottságuk miatt ezen csoportok igen jó és szoros kapcsolatban állnak egymással, de baráti a szál a hamburgi Altona 93 és St. Pauli FC csoportjaival is, illetve az egyik leghíresebb és egyben az első brit meleg futball klubot a Stonewall FC-t is kiemelten támogatják.

Londonban és a környékén elég sok kisebb csapatnak vannak még ultrái. Ők az  Enfield Ultras (Enfield Town), Ultras Bracknell (Bracknell Town), Young Terrors (Tooting & Mitcham), Noyz Boyz (Folkestone Invicta), de szervezett kis galerik vannak a Haringey Borough, Wealdstone, Sutton United, Eastbourne Town meccseken is.

A felsorolt csoportokon kívül is működik még hasonló beállítottságú és mentalitású csoport Angliában, mint ahogy Wales és Észak-Írország is egyre több működő galerit szül. A skót mozgalom egy kicsivel az angol előtt jár, lévén ott a  szövetség és a klubok is próbálnak az állóhelyek és a szurkolók felé nyitni. Az aberdeeni Red Ultras 1999-es alapítású, így a legöregebbek a szigeteken, de Skóciában  is csak a kétezres évek közepétől indultak be igazán az ultrák. Jelenleg a Green Brigade vezette Celtic tábor a legismertebb, de ott van a nyomukban az Union Bears (Rangers FC) is, de rajtuk kívül is több, szervezett galeri működik arrafelé, szinte minden klubnál fellelhető valamiféle formáció.

Európai mintára Angliában is van más sportág amelyet támogatnak ultrák, ebből az egyik leghíresebb a Brigantes nevű csoport, amely a  Wigan Warriors Rugby Club meccsein teremt remek hangulatot.

Az Egyesült Királyságban évtizedek óta hatalmas harc megy a rasszizmus ellen, így napjainkban már szinte senki nem meri felvállalni jobboldali beállítottságát a lelátón. 2009-ben megalakult ugyan a Casuals United, akik összefogták a brit lelátó jobboldali világát, majd az  iszlám ellen szerveztek békés felvonulásokat, de a csoport 2014-ben feloszlott. Megmaradt tagjaikból szerveződött a "Pie and Mash Squad",  akik 2014-16 között indítottak békés megmozdulásokat szélsőbaloldali ultrák ellen. Arra próbálták felhívni a közvélemény figyelmét,  hogy ha a stadionokban tilos minden politikai ábrázolás, akkor ezen csapatok meccsein miért lehetnek kint kommunista jelképek. Akciójuknak köszönhetően a szövetség több vizsgálatot folytatott az érintett klubok ellen.

Az ultrák mellett természetesen a klasszikusnak mondható angol huligán és casual csoportok is megvannak, sőt, a mai napig ez az irányzat határozza meg a lelátói és utcai eseményeket. Ugyanis pár brigádot leszámítva még nem jött át az "ultra" lényege, de a szóval már szívesen játszadoznak itt is.

A helyzetük nem rózsás, hisz a magasabb osztályokban a legtöbb helyen hallani se akarnak az álló szektorokról, sem nagyobb transzparensekről vagy pirotechnikáról, pedig évek óta téma, hogy újra kellenének "éneklő szektorok", hisz lassan már a családias jelző is erős lesz egyes stadionok atmoszférájára. Ennek ellenére a legtöbb helyen inkább szigorítanak. A Manchester Citynél nem engedik kitenni a zászlókat, helyette a szurkolói klubok a digitális reklámfelületen jeleníthetik meg a városuk, régiójuk nevét, de a többi helyen se sokkal jobb a helyzet. A legtöbb stadionban a klubok marketing csoportjai gyártják a rudas zászlókat, amelyeket aztán jobb esetben a drukkerek a szektorban, rosszabb esetben a klubok alkalmazottai a szektorok előtti részen lengetnek, szigorúan csak olyan periódusban amikor nincs játékban a labda. Néha vannak egész szektoros vagy épp stadionos koreográfiák, nagyobb kiírások, zászlózások, de csak kis részüket tervezik és koordinálják a drukkerek, fizetni pedig szinte mindig a klub fizeti a költségeiket. Sokszor egy-egy környékbeli kocsmában jobb hangulat van a meccs alatt, mint bent a stadionban. Közben azért zajlik az élet angol módra, akár stadionon belül is, így a magyar sajtóban sokszor látható "nyugaton már megoldották" elcsépelt szöveg nem igaz, hisz itt egy hónapban van annyi akció, mint nálunk évek alatt.

A helyzet tehát sajátos, megjelentek ugyan az ultrák az angol teraszokon, de igazán csak az alacsonyabb ligákban tudnának kibontakozni, de ott se igazán teszik, így még mindig a klasszikusnak mondható casual, huligán stílus a mérvadó errefelé és valószínűleg az is marad még egy jó darabig.

                                                                                                                                                       hancsi78

Képek: onstanleyon.com / ultras-tifo-net / myoldmansaid.com / Barrow AFC (twitter.com) / bristolpost.co.uk / notforsecond.com / claptonultras.org / devonline.com / theeaglesbeak.com / holmsdale.net / brixtonblog.com / exetercityfc.co.uk / cowsheadloyal.co.uk / thefoxfanzine.wordpress.com / foxstalk.co.uk / theanfieldwrap.com / croniclelice.co.uk / express.co.uk / oufc.co.uk / truststfc.tv / theargus.co.uk / hooligansonle.forumation.com / wordpress.com