2006 októberének egyik hétvégéjén kisbuszba vágtuk magunkat pár megrögzött "seria" rajongóval és meg se állunk Olaszországig, ahol három meccs is szerepelt a programban. Debrecenből indultunk, de már Budapesten jelentősen eltértünk a tervektől, lévén a pesti dugóban araszolva valami kőfaragott mozaikos cuccot kellett felszednünk, amely beborította a csomagtartó alját és ki tudja miért ezt magunkkal is vittük Itáliába.
Az út a szokásos jó hangulatban telt, megfelelő bodzapálinka és egyéb italkülönlegességek elfogyasztása mellett csak a sofőrünk és segédsofőrünk nem került mámoros állapotba, de ők mindent bepótoltak Genovában. Ezzel el is árultam, hogy az első állomás, szállás és meccs ide szólított minket, de erről majd később, most ugrunk egy nagyot és a reggeli ébredés után már robogtunk is Bergamo felé és velünk robogtak a doria ultrái is, hiszen aznap egy órakor az Atalanta - Sampdoria meccsre került sor, ahol nekünk is jelenésünk volt. A város határában találtunk egy térképet és a kor GPS lehetőségeiből mi azt választottuk, hogy lefotóztuk eme útmutatót és a digitális (ilyen már volt akkoriban) fényképezőn kinagyítottuk a képet, majd próbáltuk a gépjármű mozgásával együtt haladva tanácsokkal ellátni a pilótát, hogy merre is van a stadion. A többszöri újrakalkulálás ellenér is korán érkeztünk, így a jegyvásárlással sem volt nagy gond, meg ugye olaszul is tudtunk a Supertifokból. Jeggyel a zsebben még megnéztük a hazai kanyar készülődését a találkozóra, amely kiírás festésből állt a parkolóban, majd körbejártuk a stadiont és beültünk pár sörre egy kocsmába, ahol természetesen a maradék pálinkáinkat is elfogyasztottuk.
A vendégszektor melletti kanyarba szólt a jegyünk, hisz innen mind a hazai, mind a vendégtábort figyelemmel lehetett kísérni. Sokan nem voltak, olyan 15.000-en gyűltek össze, de az Atalanta kanyar azért majdnem fullos volt és teljes harci díszben állt és a hazai transzparensek mellett a meccs előtt festett kiírások is kikerültek. Nagy lengetősükkel és pár kétrudassal operáltak, majd tucatnyi színes füsttel rukkoltak elő, amely igen szép látványt nyújtott, de a lényeg a szurkoláson és vele a hangerőn volt. Tolták a bergamóiak, ahogy a csövön kifért! Igaz a vendégek kettő nullás vezetése nem segített a helyzetükön, de aki járt már olasz meccsen az tudja, hogy ez nagyon nem befolyásolta a hazai kanyar jó teljesítményét.
Közben a vendégek sem tétlenkedet és a megszokott Sampdoria színekben, azaz teljes pompájában virított az egész had. A csoportok és egyéb transzparensek mellett a kétrudasoké és rudasoké volt itt is a főszerep, amelyet használtak becsülettel az első félidőbe. A vezetésük ellenére nem volt nagy hangulat a soraikban, látványosnak látványosak voltak és a zászlók mögött nagyon szépen hullámzott az egész tábor, de hangerőben jóval elmaradtak a várttól. A szünet nyugiban telt, nagyon nem érdeklődtek egymás iránt a két csapat fanatikusai, így nem volt külön műsor számunkra, így csak italozgattunk és észrevettük, hogy a Stadio Atleti Azzurri d'Italia eredményjelzőjét a magyar Műszertechnika vállalat gyártotta, így volt miről diskurálni és fényképezni a félidők között is.
A második játékrészben a vendégek az első félidőben már látott mozgalmas, de nem túl életerős szurkolást mutatták be és az amúgy sem túl nagy lelkesedésüket tovább lombozta a hazai csapat ébredése és egyre jobb és harciasabb játéka. Mert igen, az Atalanta Bergamasca Calcio nagyon belekezdett és az első félidei szépítés után sikerült egyenlíteniük is. A Curva Nord meg persze még jobb lett, újabb füstök, újabb tüzek és a megszokott zászlók, plusz pörgés, de már nem csak a fő kanyarban, hanem szemben és a tribünökön is. Fantasztikus volt látni és átélni mindezt! A végére viszont kicsit leült a találkozó a pályán és a lelátón is. Mindenki elkönyvelte a döntetlent, így gondoltuk angolosan lelépünk, elkerülve ezzel a meccs utáni dugót, hisz ránk még várt egy AC Milan - US Palermo találkozó az estére. Szépen slisszoltunk is kifelé, amikor is dörrent a stadion és a 89. percben megszerezte a győztes találatot a kék-fekete gárda. Persze rohanás vissza a lelátó mögül, hiszen az ünneplést látnunk kellett és szerencsére láttuk is, igaz a könnyebb utat választva a tribünön szaladtunk fel és onnan néztük meg a hátralévő pár perces hosszabbítást és az örömmámort a hazai oldalon. Majd mielőtt még mindenki elindult volna kifelé, futtában vágtuk be magunkat az előálló Tranzitunkba, hogy még időben odaérjünk a milanói San Siro-hoz......de ez egy újabb meccs, egy újabb sztori, egy újabb bejegyzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése