Interjú - Veterán Velorex (Csepel)

 VETERÁN VELOREX 

Eddig nem vállalkoztam ilyesmire, de az új blog arculatába már simán belefér egy-egy interjú a hazai szurkolói élet nagy öregjeivel, gyűjtőkkel, fanatikusokkal, groundhopperekkel,  a lelátó és a sport szerelmeseivel. Első körben egy sokat megélt, igazi nagy futball rajongóval, több magyar és külföldi csapat lelkes szurkolójával, a nyolcvanas évek óta a BLASZ és NB-és bajnokságok padkoptatójával, a csepeli Veterán Velorex-szel, azaz Sz. Attilával következik egy kis nosztalgiázás és helyzetértékelés az ő szemszögéből nézve.

Vágjunk is bele. Kezdjük  az alapokkal. Hogyan kezdődött? Családban téma volt a foci?

Igen családi örökség volt. Apám az 1960-as évek elején focizott a Csepel Papírgyár csapatában, amely akkor a kerületi ligában játszott. Akkor még ilyen osztályok is voltak, mert nagyon sok volt a csapat a fővárosban. Aztán egy sérülés miatt abba kellett hagynia a focit és képzeld a mai napig nem tudom melyik csapatnak szurkolt! Mindig azt mondta, hogy a jó focit szereti.

Melyek voltak az első meccsélmények?

1965-ben születtem Budapesten. Apám Csepelen volt rendőr és ő vitt ki az első Csepel SC meccsemre a hetvenes években, ha jól emlékszem egy NBII-es  Kecskeméti SC elleni találkozó volt ez a Közép csoportban, amelyet a szigetországi gárda nyert talán 1-0-ra, de a pontos dátumra már nem emlékszem. Az biztos, hogy a Csepel SC bajnok lett, míg a Kecskemét a hatodik hely körül végzett abban a szezonban. Ezután még voltam pár Csepel meccsen, de nem emlékszem már kik voltak az ellenfelek, túl fiatal voltam még ekkor. Élesen él még bennem a korai évekből egy Röszke - Balástya járási derbi, amelyre azért mehettem ki, mert a nagyszüleim Röszkén laktak, ez talán az 1978-79-es bajnokság volt.

Aztán mégis az Újpest lett az első igazi nagy szerelem?

Igen, mondhatjuk. Apámmal a TV-ben láttuk az Újpest - Fradi 8-3-as meccset ahol Kapa 5 gólt rúgott, ekkor jött elő, hogy én lila-fehér drukker leszek. Viszont az első élőben megtekintett meccsemre csak jóval később 1982-ben került sor, ami az Újpesti Dózsa - Ózdi Kohász 1-0-ás találkozó volt. Az utolsó fordulóban volt ez a meccs, ahol az Újpest nyert 1-0-ra, az Ózd viszont kiesett. Ami viszont meglepetés volt, hogy mindössze vagy 50 néző volt kint ezen  az NBI-es mérkőzésen. Ezután éveken keresztül bérletes voltam a Megyeri úton még arra is emlékszem, hogy a szezonbérletet az Eötvös utcai székházban lehetetett megvenni. Az 1986-os bevonulásomig minden hazai bajnoki, magyar kupa és nemzetközi kupameccsen kint voltam.

....de mikor kezdtél el rendszeresen meccsekre járni?

1980-ban kezdtem a szakközépiskolát és ekkor kezdtem el rendszeresen meccsekre járni, de érdekes mód az első két évfolyam alatt nem Újpest meccsekre mentem ki, hanem Ganz MÁVAG találkozókra, illetve ez erzsébeti haverjaimmal Fradi meccsekre, annak ellenére, hogy ekkor már újpesti érzelműnek számítottam és ezt tudták is rólam a környezetemben

Fradi meccsen lilaként?

Igen, simán kimentem. A legemlékezetesebb a Fradi - ETO 3-4-es meccs volt, szerdán, szakadó esőben az Üllői úton rengeteg ember volt, de ezen kívül is voltam számtalan egyéb találkozón, de mindig csak nézőként.

Nem volt bajod belőle, hogy Újpest érzelmű vagy?

Meccseken nem, hisz a baráti társaságon kívül nem tudták kinek szurkolok igazán, meg ekkor még nem is jártam ki a Megyeri útra. Viszont az iskolában akadtak gondok. Az I. István SZKI egy Fradi labor volt! Elsős voltam még, amikor megtudták, hogy lila-fehér érzelmű vagyok jól meg is ruháztak a WC-ben, a második végéig lapítottam a suliban mint szar a fűben, de aztán kezdődött az újpesti "kaland".

Meddig tartott ki az első nagy "kaland"?

Az Újpest az 1982-1991 között dukált. Az asszony akkor azt mondta vagy ő vagy a Dózsa, majd megegyeztünk a Csepelben! :) Aztán a kétezres évek elején újra Újpest meccsekre kezdtem járni, de csak pár évig 2002-2005 között.

Miért maradtál el Újpestről?

1991-ben az új élet és az asszony miatt, 2005-ben meg elegem lett az első osztályból, most már az egész csak oligarchák ligája, magyar játékosok alig játszanak, megundorodtam az egész NBI-től, ami szerintem folyamatosan rosszabb és rosszabb lesz. Egyszerűen nem is érdekel a magyar "elit" liga, még tippmixen sem játszok ilyen meccseket. Nincs egy kimagaslóan jó játékos, nincsenek sztárok, pedig csak meg kellene nézni a Fradi vagy akár az Újpest költségvetését, nincs már miért kimenni számomra.

Kivel, kikkel jártál abban az időben meccsre?

A Megyeri útra elsőnek egyedül jártam, majd Cs. Leventével, azaz Bélával voltam kint a meccseken, majd megismertem a csepeli lila különítményt és onnantól velük és ekkor még természetesen a dühöngőbe. Akkor még minden meccset nagyon vártunk, főleg a Fradi elleni derbiket.

Vidékre, idegenbe jártál ebben az időben?

Nem nagyon, volt pár túrám, egy győri utazás ugrik be hírtelen, de nem volt pénzem akkoriban ilyesmire.

Akkor gondolom külföldre se nagyon jutottál el a lilákkal?

Nem, a mai napig az egyetlen határon túli meccsem az 1988 vagy 1989-ban volt Kárpátalján, ez az első és eddig az utolsó nemzetközi futballélményem, de igazából ez is magyar vonatkozású volt. A sógorom (A. László) játszott a helyi csapatban Huszton, így neki köszönhetően láttam a Huszti Cipőgyár - Kirvai Gránit 4-1-es meccset.

Említetted a tábort? Mennyire voltál aktív? Ott voltál az Újpest Ultras alapkő letételénél?

A régi Újpest táborba bejártam, de a modernkori ultrákhoz már nem. Nincs közöm a Mildenberger kanyar ultráihoz és nincs is róluk semmilyen emlékem abból az időből. Volt sálam, zászlóm, azt hordtam, nem tartoztam az 1992-ben alapított Újpest Ultras közé lévén én pont ekkor kezdtem elmaradni az Újpest meccsekről.

Említetted, hogy kijártál GANZ MÁVAG meccsekre, más csapatok is érdekeltek ebben az időben?

Igen,  jártam ki Ganz MÁVAG meccsekre a szakközépiskola kezdetétől, azaz 1980-tól a bevonulásomig, azaz előbb kezdtem el másodosztályú meccsekre járni, mint a Megyeri útra. Ebben az időben egy NBII-es Ganz MÁVAG bajnokin 4-6 ezren voltak kint a Salgótarjáni úton. Egy régi általános iskolai osztálytársammal jártunk vasárnaponként, unaloműzés gyanánt. Jó volt látni a vidéki csapatokat a második vonalban, nem volt úgy tele lökve pesti gárdákkal mint az NBI. Erzsébet a "szülővárosom" így oda a kezdetektől kijárok, ha van időm.

Vissza még a nyolcvanas évekre. Melyik meccsek voltak a legmaradandóbbak?

Az élőben látott nagy meccseim azaz Aberdeen, 1. FC Köln, FC Den Haag legyőzése, ezekre mindig szívesen gondolok vissza. Ezen kívül minden Fradi elleni meccsre nagyszerű emléket idéz fel bennem ebből az időszakból. Olyan játékosokat láttam a pályán mint Törő az Isten, Kardos, Tóth Jokka, Tóth Andris, Fekete Laci, Kisznyér, Kiss Sanyi, Dunai III. A Fradiból is volt kapcsolatom Szeiler osztálytársam Haáz Feri meg az iskolatársam volt.

A nemzetközi ellenfelek szurkolóira mennyire emlékszel?

Nagyjából, de abban az időben még teljesen lekötött minket ami a pályán zajlik, alapból jó hangulat volt, még ha nem is volt olyan szervezett a lelátó mint a kilencvenes évek után.  A skót Aberdeen szurkolókra nem emlékszem, de az 1. FC Köln és FC Den Haag drukkerek voltak szép számmal. Egy hágai fantól még sálat is szereztem. Volt egy AEK Athén elleni meccs, ott a zászlómat cseréltem el egy göröggel egy sapkáért és egy gagyi nylon zászlóért.

Vidéki szurkolók ebben az időben?

Jártak vidéki szurkolók is fel a budapesti meccsekre, akkoriban a Tatabánya, Haladás, Fehérvár szurkolók voltak a legtöbben.

Kettős rangadók?

A Népstadion hangulata kurva jó volt. Egy Fradi gólnál a 4. felső karéj, a kakasüllő dübörgött. A lila tábor és a honvéd tábor a kapuk mögött voltak az egyik illetve a másik oldalon. A Vasas szurkolók nem voltak sokan, ők a Fradival szembeni részen voltak, de egy fél szektort sem tettek ki. Akkor olyan nagyágyuk futottak ki az NBI-be mint Törőcsik, Kapa, Tóth Jokka, Kardos, Kisznyér, Nyilasi, Ebedli, Zsiborás, Eszterházy, Sallai, Détári, Weimper, Zombori, Váradi, Kiss Laci, Mészáros Bubu és sorolhatnám reggelig. A Népstadionba imádtam kijárni, az összes meccsre szívesen emlékszem vissza.

Katonasági futball élmények?

1986 februárjában vonultam  be  határőr kiképzésre, amelyet  Nyírbátorban kaptam meg, majd visszakerültem Adyligetre. A körletemben csak véresszájú Fradisták voltak, így mint egyedüli kopaszt, hogy ne szívassanak még jobban, azt mondtam, hogy Csepel és Sanbenedettese drukker vagyok. Mind a két csapat szimpi volt már akkor is. Mivel látták, hogy "komolytalan" csapatoknak szurkolok nem zrikáltak annyit. Persze az eltávon a szabadidőmben továbbra is Újpest meccsekre jártam, majd 1987-ben leszereltem és kezdődhetett a civil pályám.

Ott folytattad, ahol abbahagytad?

Igazából soha nem hagytam abba, de igen. A leszerelésem napja emlékezetes marad, mert  egy Kispest - Fradi meccsen kötöttem ki!  Megismertem a seregben egy  "Hey" nevű fradista "huligánt", később hallottam, hogy a Szaki nevű haverjával szétkaptak egy kisebb Slovan galerit a balhés pozsonyi meccs előtt. 

Mi történt az Újpest után?

1992-ben a XXI. Kerületbe költöztem és az akkor másodosztályú bajnok és NBI-be jutó Csepel SC meccsére kezdtem el kijárni rendszeresen, de ez nem új szerelem volt, mindig is szimpatikus volt a szigetországi egylet, így nem volt nehéz megszokni a Béke téri légkört. 2002-ig jártam ki, akkor szűnt meg a csapat.

Hogy vészelted át ezt a nehéz időszakot?

Szar volt amikor megszűnt a Csepel, de aztán jött a Szabadkikötő és kicsit kárpótolt, majd ismét kijártam a Megyeri útra pár évig, de az nem fogott már úgy meg. Egyre jobban érdekelt az alacsonyabb szintű labdarúgás, így az NBIII és a BLASZ első három osztálya bőven nyújtott kikapcsolódási lehetőséget.  A kilencvenes években, annak is a közepe táján kijártam Budapesti Építők meccsre is, akik akkor az NBIII-ban szerepeltek. A Népligetben igazi hangulatos, tipikus angol lelátója volt a pályájuknak, nagyon szerettem oda kimenni.

Erzsébet? Ganz MÁVAG?

Erzsébetre továbbra is mindig kimentem, ha volt időm, ez kicsit összeegyeztethetetlen volt a csepeli mivoltommal, mert nem szerette egymást a két fél. Arról szólt a fáma, hogy egy Liza drukker megkéselt egy Szigetországit, emiatt nagy volt az ellentét a felek között. Nálam más volt a helyzet, szeretem az ESMTK-t mivel születésemtől kezdve egészen 1991-ig ott laktam. Ganzra ekkor már nem jártam, lévén 1987-ben egyesületek az Építőkkel, ezért jártam a Népligetbe.

Szabadkikötő?

Igen a Csepel után,  a régi Szabadkikötő pályára is rendszeresen kijártam a kilencvenes évek elejétől a kétezres évek elejéig, de amikor ide jött a MGSK Sashalom, a Tintahalak akkor már nem érdekelt. A Szabadkikötőt idegenbe is rendszeresen kísértem a BLASZ-ban nem voltak távolságok. Hőerőmű, KFKI, Postás, Újhegy, Magnezit pályán is megfordultam, de a legemlékezetesebb a Magyar Kábel pálya volt, hisz ott összefutottam Nyilasival és Törőcsikkel.

BLASZ pályák? BLASZ hangulat?

Kijártam az I, II, III osztályba, mikor mire és kire volt időm. A BLASZ meccseken két pálya ragadott meg igazán. Az első a FÉG Vasas pályája, amely a legrövidebb volt az országban, a másik pedig a Gránit pálya volt. Itt játszott az Aszfaltozó, olyan volt mintha egy kőbányában lettem volna.  Jelenleg a Pátria Nyomdában (Ez itt a reklám helye!) dolgozom, mögötte van egy elhanyagolt salakos nagypálya, még a kilencvenes évek elején itt játszott a Keripar csapata az albertfalvai Karcag utcában. Ide is elkísértem a Szabadkikötőt, de egyébként ez a Szellőző Gyár pályája volt.  50-100 néző volt kint ebben az időben a BLASZ meccseken, volt pár "meleg" hely, mint Nagytétény, vagy Pestszentimre, ekkor több csoportban nagyon sok csapattal zajlott a BLASZ II és III, lehetett válogatni.

Mikor jött el a nagy visszatérés Csepelre?

2007-tól, amikor ide jött Csepelre a  Láng Vasas! Bajnokságot nyertek és felvettek a Csepel FC nevet és a csapat színeit, attól kezdve újra Csepel FC meccsre járok. Nagyon jó érzés volt, hogy újra volt nagypályás felnőtt csapatunk.

Ha már újra Csepel, akkor itt az ideje kideríteni, hogy honnan jött a Velorex?

A Veterán Velorex egy régi vágású, jobboldali beállítottságú, lokálpatrióta brigád legjobb esetben 15-20 fővel. Mindig külön frakciót alkottunk, így külön is álltunk! Eleinte a tábor mellett, majd átköltöztünk a tribünre 2007-ben. Régi csepeli haverok vagyunk. Petőfi, Verona, Czinke, 21, a Katona fivérek és a többiek, velük töltöm most a csepeli hétvégéimet. Feszt Zolikával, a Csepel SC és a Dömsödi Dózsa MGTSZ SK ifi válogatott labdarúgójával a mai napig tartom a kapcsolatot. Minden héten talizunk és nosztalgiázunk a régi idők focijáról. Sok újpesti érzelmű szurkoló járt egykoron Csepel kosármeccsekre, ott és akkor alakítottuk ki a magunk kis frakcióját. Mondhatni 1992-ben alakult ki a Veterán Velorex a régi lila-fehér és azúrkék-meggypiros szurkolókból, de a Veterán Velorex csak Csepelhez köthető csoport és zászló ügyileg, lévén már senki nem jár nagyon régóta Újpest meccsekre. A Velorex becenevem innen már adott volt a Csepel tulaja Taki és a fanok vezére Ricsi nevezett így el, lévén én vagyok a zászlóhordozó.  

Idegenbe?

Ha megyünk idegenbe, akkor többnyire a táborral együtt állunk és szurkolunk.

Külföldi kedvencek? Úgy hallottam van egy pár?

Kedvenc angol csapatom a West Ham United, de a kicsik közül szeretem a Charlton Athletic, Hartlepool, Blackpool, Torquay United csapatát, egyszerűen megtetszett a csapatok nevének a hangzása. Az Atletic Bilbao a baszk öntudat miatt lett szimpatikus, Derry City az írekhez való ragaszkodás miatt, az AEK Athén esetében a K betű Konstantinápolyt jelenti, ez fogott meg. A Dynamo Dresden a keletnémet státusza miatt lett szimpatikus, míg a Sochaux a Peugeot gyár miatt.  Aztán vannak csapatok amelyeket egy-egy játékos miatt kedveltem meg, így a Hamburger SV-t Kevin Keegen, AS Roma-t Totti miatt. Ne kérdezd, így alakult az évtizedek során, rengeteg csapatot kedvelek és követek itthon és külföldön egyaránt. Szinte minden európai országból van egy-vagy két kedvencem, így a lengyeleknél a Pogon Szczecin, vagy a skótoknál a Hearts. Kedvencek még a Sepsi, DAC, Topolya és az FC Ungvár és még tucatnyi gárda, de most csak nem sorolhatom fel mindet.

Európán kívüli kedvenc?

Bolivar, Colo Colo, Vasco de Gamma, Olimpia Asucion, Penarol, Gremio, Danubio, nekem Cavani az Isten és Forza Uruguay. A többi földrész viszont nem jelent semmit.

Válogatott meccsek?

Válogatott meccsekre is jártam, magyar - norvég 4-1-es meccs volt az első 1981-ben és jött a többi, de ebben az évszázadban még nem jártam válogatott találkozón és nem is nagyon akarok. Érdektelen vagyok, nem köt le a sok negatív élmény miatt, nincs meg a játékosokban a labdarúgás iránti alázat. Nem volt kimagasló tehetség sem a válogatottban, aki meghatározó lett  volna a kiemelt ligákban. Gera Zoli után nincs meghatározó szerepet betöltő játékos az angol egyben sem.

Más sportágak?

Focin kívül jártam Újpest hokimeccsre a 80-as években. Ancsin Jani volt a kedvencem. Akkoriban igen sokan jártak ki főleg egy Újpest - Fradi meccsre. Igaz akkor csak három csapat volt az OB I-ben az Újpest, Fradi és a Székesfehérvári Volán. Kisstadionban és a Millenárison voltak a meccsek. A 90-es években Csepel kosárra is kijártunk az újpesti haverokkal, ahogy már említettem, akkor elég sokan tették ugyanezt, még idegenbe is jártak a fanok. Röplabda férfi divízió meccsekre is kijártam, de nem olyan rendszeresen mint kosárra.  Olyan nevek kosaraztak ekkor mint Cuhorka, Scala vagy Székely Tono, míg Tomanócy, Buzek és Mászáros Dömötör röpiztek a csepeli a csapatban. Akkoriban még volt egy szuper csarnokunk, ami mára már egy rakás szar, hagyták lerohadni, tönkremenni. A modern időkben kinézek a Csepel DSE női kézilabda meccsekre.

Nagy gyűjtő is vagy, mesélnél erről?

Rengeteg dolgom van. Jelvények, képek, bekötött újságok, klubokról könyvek, felvarrók, sapkák, sálak, zászlók, jegyek, bérletek. Vagy 35 öve teszegetek el mindent. A fém és zománcozott club címeres jelvényeket a kedvencek, a briteket imádom.

Boncolgassuk egy kicsit a régi idők lelátóját! Milyen volt régen a Fradi - Újpest kapcsolat a te szemszögedből?

A nyolcvanas években is ismertük egymást a komolyabb szurkolói elemekkel, vagyis akkor is tudtad, hogy kik a meghatározóak egy-egy oldalon. Személyesen ismertem például Gumibotot a fradi tábor egykori vezérét a nyolcvanas évek elején. Erzsébeti csibész volt, jártam  vele Mindhalálig Beatles koncertekre és együtt beléptünk a Magyar Október Pártba 1989-ben! Aztán a már említett Hey volt a katonatársam Adyligeten, ő is Fradista volt. A csepeli fradisták és a csepeli lilák amúgy igen jóban voltak, összejártunk a csepeli Karcsi kocsmában. Én ekkor még főleg egy nyóckeres csávóval a Bélával jártam Újpest meccsre, csak a leszerelésem után kezdtem el a csepeli brigáddal járni, akiket akkor már a lelátóról ismertem.

Legnagyobb sztori?

A legnagyobb sztori, amikor egy Újpest - Fradi meccsen a Népstadionban a meccs után Bures, Blondy, Tejgyár, Csillag, Marosvölgyi  és a többiek odamentek a Fradi táborhoz és ahogy jöttek lefelé a lépcsőn szétkapták őket. Olyan cséplést rendeztek közöttük, amit azóta se láttam, hihetetlen volt.  Ez volt az első igazán látványos bunyó amit élőben láttam. Érdekes volt átélni ezt a fajta kezdeti huliganizmust, levettek magukról mindent, csak a kis Újpest kitűző, a kis fém Dózsa címeres maradt kint és úgy mentek vadászgatni. Előtte főleg a metrókon láttam verekedéseket a két fél között. Akkor a zsernyákok még nem nagyon mozdultak rá ezekre a dolgokra, ez a nyolcvanas évek eleje, közepe, vége. Ekkor láttam először, hogy egy Fradista srác leszedett a lóról egy lovasrendőrt, de csak a komolyabb derbiken voltak balhék, főleg a kettős rangadókon. Akkoriban a  vidék még nem volt felnőve ehhez, de aztán ahogy teltek az idők, egyre jobbak lettek ők is Szeged, Debrecen, Diósgyőr, Szombathely, Békéscsaba stb.

Agresszió Csepel meccseken?

Volt pár kisebb sztori. Csepel meccsen történt, hogy a fiatalok beszóltak a Fehérváriaknak, majd elszaladtak. Én, az öreg Torgyán és Ő. Bandi maradtunk ott, az volt a mázlink, hogy pont jöttek a zsaruk.  Aztán volt  egy Csepel - Fradi a nyolcvanas évek elején  én meg bementem a Fradi táborba, hogy beszéljek Gumibottal, de a haver nagyon be volt baszva és egyből le mocskos lilázott. Az volt a mázlim, hogy a Fradi épp gólt szerzett ezért nem velem foglalkoztak. Kan Veréb nagyon sasolt, de sikerült lefarolnom onnan. Egy nagyon emlékezetes momentum volt még a Béke téren, amikor felállították a labdát szöglethez az Ő. Zsolti meg beszaladt és bevarrta a felső sarokba, a nép őrjöngött, de a zsernyákok lefogták Zsoltit és elvitték. Ő. Zsolti  a Vidámpark énekese,  jó csávó volt, sajnos már nincs közöttünk! Isten nyugosztalja. ...... sajnos azóta sokan elmentek, tavaly elvesztettem két igaz jó barátot Bézét, meg Zsugás Kamit, nagy Újpest fanok voltak. Zsugás Kamit már 16 éves korom óta ismertem, ő is Csepel meccsekre járt az elmúlt évtizedben, jó beköpései voltak: "fagyaszd a tököt / kell a gól / már lefőtt a kávé", nagy érvágás volt az elvesztése. Azóta elment Bures, Mentős...... legyen nekik könnyű a föld.  R.I.P.

Csepel más pályáin és a BLASZ-ban hogy fest most a lelátó?

A Csep Gól pályán van szurkolás, de mókusörs. Vannak a Tesi, REAC, Gázművek és Vízművek meccseken is szurkolók, de nagyon kevesen, de legalább vannak. Ezek igen kis csapatok, gondolom a helyiek árnak ki, mint mondjuk Debrecenben a DEAC meccsre. Ikarus meccsen is vannak még, de nagyon karcsúak mostanság. Az NBIII-ban Erzsébeten és BKV meccsen is kitartanak, kitartottak páran, de az is nagyon sovány.

Milyen meccseken voltál kint legutóbb?

Nemrég  voltam az Ady Endre utcában az ESMTK - Balassagyarmat meccsen, alig voltak kint sajnos.  Most épp Kelen meccsen készülök a Sopron ellen, de ott se várható sok néző és szurkolás. A Kelen SC meccseken az utánpótlás csapat szokott néha szurkolni a nagyoknak, ez egy kertvárosi csapat kisebb közösség..... de mennem is kell, majd folytatjuk.

Ok! ...... milyen volt a Kelen meccs?

Nagyon  gyenge, unalmas, viszont szép gólokat láttam. Nem voltak se hazai, se soproni aktív szurkolók, semmilyen zöld-fehér-fekete kelléket nem láttam, a szurkolók többnyire rokonok lehettek. Állandóan csak Mátyus hangját, a Sopron trénerét lehetett hallani. Családias hangulatban lezajlott meccs volt.

Más meccsek mostanság?

Esetenként, vasárnaponként ESMTK és Soroksár meccsekre is kimegyek, meg voltam a BKV - Tállya találkozón. Ingyenes volt a mérkőzés, de sajnos így belépőjegyem sincs, de ami még szomorúbb, hogy már szurkoló sincs. Ez a Tállya meg nem NBIII-a szintű csapat, harmat gyenge, a BKV-nak meg kellett volna szórnia őket, de nem tették, túl udvariasak voltak.

Csepelen játszott a Honvéd II és az Újpest II is? Ezekre kijártál?

Már sem az Újpest II, sem a Budapest Honvéd II nem játszik Csepelen, pedig nekik is hazai pálya volt egy jó ideig. Többnyire vasárnaponként játszottak délelőtti meccseken 11-től, pár meccsre ki is mentem az ESMTK, vagy a Hódmezővásárhely ellen. Zsugát nem szedtek, de állandóan geciskedtek a rendezők.

Legutóbbi Csepel meccs?

Csepel - Pénzügyőr a Béke téren. Mivel idegenbe kiütöttük a REAC-ot kicsit többen kijöttek a Fináncok ellen. Első körben volt négy pasaréti is, de a végére összeállt egy tíz fős brigád a vendégben és előkerült egy-két zöld szakadt drapi is.

Kedvenc stadionok régről?

Nekem minden stadion remek volt, kivétel csak a veszprémi pálya, ahol olyan távol volt a lelátó, hogy élvezhetetlen volt a meccs.

Mostanság?

A válaszom szomorú, mostanában szinte csak csöves pályákon fordultam meg. A Soroksár SC pályáján kívül nem nagyon ütötte egyik sem a "stadion" szintet. Esetleg a balatonfüredi és az Ikarus pálya ami még elment. A Csepel SC pályát nem kell részleteznem.

Kedvenc játékosaid a kedvenc magyar csapataidban?

Újpesten Törőcsik, Csepelen Juhász Laci, Teplán Jani, Pulyol alias Fisli, Szabadkikötőben Szalai Zsolt azaz Szasa.

Remek, köszönöm! A végére engedj meg egy hozzám kapcsolódó kérdést: Debrecenről,  a  DVSC-ről valami emlék?

A Lokiról nem sok emlékem van. Amikor NBI-es meccsekre jártam (Újpest, Csepel) akkor még Budapest dominált. Nagy vidéki csapatok akkor a Tatabánya, Rába ETO, DVTK, Videoton voltak. Kelet Magyarország ez időben kevésbé képviseltette magát, talán csak a Csaba a kilencvenes évek elején.

Köszönöm a válaszokat! Nagyon jó volt nosztalgiázni az elmúlt évtizedek budapesti labdarúgásáról! További jó amatőr foci nézelődést, sok meccset, nagy élményeket, szerethetőbb magyar labdarúgást kívánok neked és mindenki másnak.

hancsi78

Groundhopping 2021 - Magyarország II.

 A tavaly nyári magyarországi tartózkodásom második kirándulása a Debrecen - Mezőkövesd útvonalra esett, azon nemes egyszerűségből kifolyólag, hogy megígértem két ottani cimborának, hogy ha hazajutok egyszer ebben a nagy világjárványos időszakban, akkor egy reggel elkocsikázok arra egy kis stadion, csarnok és pofavizitre. Természetesen, ha már nekivágtam, akkor odafelé beiktattam pár pályát is a repertoárba, hadd hízzon a képgyűjteményem a magyar grundokat illetően is.

A forgatókönyv hasonló volt a paksi nekilóduláshoz, azaz hajnali ébredés, elemózsia csomagolás, plusz kávé, hideg ital és már ültem is bele a kimustrált Fiát márkájú automobilba, hogy ráállva a 33-as főútra Hortobágyig meg se álljak. Itt már jártam korábban, lévén ez még a megyehatáron erről eső település, így nagy meglepetést nem okozott a kilenclyukú híd mellől a "falu" másik szélére költöztetett labdarúgópálya. A fotózással akad egy kis gond, lévén olyan nyári zivatar ereszkedett a pusztaságra, hogy félő volt dugába dönti az egész reggeli nézelődésemet. Szerencsére itt még nem volt gond, hisz a pályának olyan jó a kialakítása, hogy a mellette lévő sokadrendű útról az oldalablak lehúzása mellett simán fotózható, még erős, csapadékos időben is. Pár perces forgolódás, gyönyörködés után indultam is tovább, hisz Tiszafüreden már egy NBIII-as stadion várt rám, szerencsém volt, hisz itt már nem volt gond, azaz eső után kellemes hajnali derengésben érkeztem a városba. A Lipcsey Elemér sportközpont egy széppé varázsolt kis szentély, egyoldalas, teljesen beszékezett és fedett lelátóval, rendbe vágott udvarral és klubházzal, azaz a "Tiszta udvar, rendes ház" táblácska simán kiférne a kertkapura. Innen a település műfüves pályájához vezetet az utam, amely játékteret nemrég adta át a város a Kistisza úton, de ez egy elég semmitmondó műfüves volt, mondhatni a szokásos jellemtelen, jellegtelen műanyag grund. Ezen a területen korábban állt egy szimpla füves pálya, annak azért még több karaktere volt. 

A füredi kanyargózás után a Tisza túlpartján Poroszló település érdekes lelátóval megáldott sporttelepe és benne egyetlen focipályája következett, amely egyedisége miatt meg is hódította a szívemet. Besenyőtelken kicsit jobb és szigorúbb volt a pályarendszabály, így korai érkezésem miatt csak a kerítésen túlról sikerült pályabejárást tartanom a Dr. Vass Géza nevét viselő sportkomplexumban, amely így nem lett teljes, de akkor per pillanat  kielégítőnek bizonyult. Aztán tovább kacskaringóztam, mert Füzesabonyban már jártam korábban, így inkább Mezőszemere lucernássá változtatott faluszéli pályája szerepelt a listámon, illetve innen Szihalom egészen rendben lévő sportpályája, ahol egy kisebb salakosnak is örülhettem. 

A reggeli  túrázás ezzel be is fejeződött, hisz menetvonalon már nem volt merre menni és ezt már az időm se engedte, így Mezőkövesdre érve a Temető utcai sporttelep, vagyis a Tűzoltó utca volt az elsődleges cél. Itt a GPS kicsit elkavart és egy utcavégén, a szántás mellett kötöttem ki. Ott egy munkába induló mikrobusznyi helyi segítségét kérve, de a tanácsukat nem megfogadva keveredtem ki végül a sporttelepre. A tanács szerint, nyugodtam hajtsak rá a félig beszántott düllőre, mert kicsit sáros ugyan, de simán elmegy a kocsi, ők is ott járnak, mert gyorsabb. Köszöntem szépen, de a Fiátban nem láttam azt az elemi erőt, ami megbirkózott volna ezzel a felázott és sárossá vált földúttal,  így inkább visszafordultam és egy 3-4 perces kerülővel megtaláltam a főbejáratot és már fényképezhettem is a füves és műfüves alkotta telepet, amely újszerűnek tűnt ugyan, de egyáltalán nem mutatta azt a szépen karbantartott sporttelep jelleget, amelyet elvárna az ember egy ilyen, aránylag friss építésű komplexumtól.  A füves nagypálya mellett felfedeztem magamnak a régi MSE pálya tribünjét, amely az egyetlen lelátó volt még 2009-ben a központi sporttelepen. Most ide került, de ahogy oda le volt téve, olyan érzése volt az embernek, mintha csak úgy odabas...ták volna, hogy ne kelljen elbontani. A műfüves mellé volt felhúzva a kiszolgáló egység, a klubház és az öltözők, de mint ahogy mondottam, nem tűnt egy szépen karbantartott létesítménynek, számomra kicsit csalódás volt. Innen már csak az utolsó állomás volt hátra, méghozzá az MSE Sporttelepének stadionja, de előtt összefutottam Zega barátommal a csarnok előtt, aki kellő helyismerettel rendelkezve elkísért a stadionhoz, amelyet kívül-belül feltérképeztünk a kispályától kezdve a műfüvesen át a stadionig. 

A stadion vizit után egy füstös kiskocsma volt a cél, amely a Magico Ultras törzshelyének számít, itt ejtettük meg az egy éve tervezett ajándékozási ceremóniára szánt ereklyék rituális átadását, amelybe Györke sporttárs is becsatlakozott a maga kis motyójával. Köszönöm Matyók, örök hála a kapott ajándékokért és a nem túl hosszú, de tartalmas beszélgetésért és eszmecseréért. Innen még visszasétáltunk a csarnokhoz, amelyet a két "varázslónak" köszönhetően belülről is megtekinthettem. Több mint húsz éves képsorok kapcsolódtak össze az akkor látottakkal és a  két útikalauzomnak köszönhetően  egyre színesebb lett az emlék, egyre élőbbek a képsorok és már láttam is magam előtt a folyton lengő zászlókat, az éneklő piros-fehér-fekete ultrákat, az  előénekest, ahogy emeli a megafont és adja ki a következő vezényszót.....most mindenki, emeld fel a kezed..... az ábrándozásból egy a lelátóra kivágódó labda ébresztett fel, mert épp a város női kézilabda palántái gyakorlatoztak a pályán. Jó kis reggeli program volt ez a matyóföldi kirándulás! Lehet jövök máskor is! Mivel szorított az idő, ezért gyors búcsú a "hazaiaktól", majd irány az autópálya és a megengedett sebességhatárokat betartva száguldottam szeretett városom felé........

hancsi78

Wales - Magyarország (2019.11.19)

Nem vagyok nagy válogatott meccsre járó, de ha esélyem nyílik megtekinteni a nemzeti 11 fellépését akkor nem nagyon hezitálok és kiballagok megnézni az aranylábúak teljesítményét is. A 2019-es cardiffi sorsdöntő EB selejtező meccs ilyen volt, ahol mondhatni hatalmas szerencsével, vagy ha úgy jobban tetszik jó ismeretséggel megáldva eljutottam én is.

A történet ugye ott kezdődött, hogy Wales válogatottjával egy csoportba kerültünk és a november 19-re kiírt találkozóra igen nagy volt az érdeklődés odahaza, lévén az EB-re való kijutás volt a tét. Debrecenből is sokan jelezték utazási szándékukat, így én is rápillantottam a lehetőségekre, amely első körben semmi jót nem ígért lévén igényelni kellett a jegyvásárlási lehetőséget online, de ahhoz meg kellett szurkolói kártya, amivel én nem rendelkeztem, azaz esélyem a meccs élőben való megtekintésére majdnem egyenlő lett a nullával.  Nem is ringattam magam nagy reményekben, plusz úgy voltam vele, mások jobban megérdemlik én majd megnézem a  televízióban, ahogy szoktam. Aztán jött az a bizonyos szerencse, vagy jó ismeretség és egy baráti beszélgetés során K. Peti  szólt, hogy lenne egy jegyigénylés, amire már nincs meg a "vevő", így ha gondolom átírjuk a nevemre és már mehetek is a meccsre. Persze ez a művelet nem volt ilyen egyszerű, ugyanis az átíráshoz is kellett kártya, ami nekem még mindig nem volt. A kártya igényléshez meg személyes jelenlét szükségeltetett, amire esélyem sem volt. Aztán szóltak, hogy nem muszáj az MLSZ adta válogatott meccsekre szóló kártyájának a kiváltása, hanem egy debreceni stadion kártya is megteszi. Mondjuk előrébb nem jutottam, mert maradi vén trottyként, nekem az se volt. Ezt jeleztem a srácoknak, hogy, köszi mindent, de nincs  stadion kártyám sem! Akarsz? - Jött a gyors kérdés - Lehet? - ment a  gyors válasz - Megoldjuk......... és egy óra múlva már volt is kártyám, amivel a nevemre is írtuk a bilétát, pontosabban csak azt a voucher-t, amivel a jegyet lehetett majd átvenni a stadionnál. Szóval köszi mindenkinek, hogy a nulláról így felszaladt az esélyem a cardiffi utazásra.

Közben a debreceni srácok is szerveződtek és a többség fapados repülőkkel érkezett Lutonra, majd a egy kis londoni városnézés után vonattal vagy busszal érte el a célt aznap, vagy előző nap, de volt egy komplett különgép is Debrecenből.

Én a munka miatt a kocsival való kényelmesebb utazási formát választottam, amely kisautós, még sem olyan túl kényelmes utazásra velem tartott három debreceni fiatal cimbora, akikkel London-Hillingdon állomáson volt a megbeszélt találka. Mindenki időben érkezett én a kis Hyundai I10-essel, ők egy tálca "minőségi" Fosters sörrel. Pacsi-pacsi, aztán irány az autópálya, mert szorított az idő. Kellemes időben, jó tempóban haladtunk, fogyott a sör is, így meg is kellett állni néha, de ez 4 fő esetében nem vett sok időt igénybe. Közben telefonálgattunk ide-oda, mert mint kiderült a négy főből csak ketten rendelkeztünk jegyátvételre feljogosító dokumentummal, így a "csoport" másik felének a bejutása ezen  telefonbeszélgetéseken múlott. Sajnos nem sikerült semmit intézni, így elkapva a délutáni cardiffi dugót, már azon is idegeskedhettünk, hogy időben odaérünk e a stadionhoz. Végül nem a City Stadion lett a cél, hanem a srácok szállása (én a meccs után téptem haza, mert másnap reggel várt rám a munka), hogy be tudjanak jelentkezni. Az araszolgatást megunva egy rövid szakasz erejéig a buszsávot is igénybe vettük, ezt viszont nem díjazták a helyi szervek és a meccs utáni 4. nap már csengetett is a postás egy befizetendő büntetéssel csekk formájában.  Az újratervezés egyébként arról szólt, hogy otthagyom a kocsit a szállodánál, ahonnan egy hosszabb sétával eljutunk a helyszínig. Így is történt, sőt, a hosszú gyaloglás alatt társaságunk is akadt mert 4 Swansea City szurkoló is ott szállt meg és épp akkor indult a meccsre amikor mi, így innentől együtt kapkodtuk a lábainkat egy-egy sörrel a kézben. Mivel fogytán volt az idő már nem tudtunk a belvárosi gyülekező pontra menni és mint később kiderült egy igen fontos mozzanatot mulasztottunk el ezzel, de mi vagányok voltunk és leszartuk. 

Mentünk, bandukoltunk, matricákat ragasztottunk és beszélgetünk a City drukkerekkel, míg egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy egy nagyobb magyar csoport közepén slattyogunk. Ment is a diszkurzus közöttük, hogy vigyázzatok ezek helyiek, maradjunk együtt ne hogy megtámadjanak, tartsd a sort és így tovább. Persze voltunk annyira mocskok, hogy nem árultuk el nekik,kik vagyunk, ha nem képesek összerakni, hogy mit takar az SZUD betűkombináció a ruházatunkon, akkor hadd főjenek a levükben, gondoltuk mi és így bandukoltunk tovább. Az újdonsült  walesi haverjaink persze jót derültek az eseten, főleg, hogy eszükben sem volt pofozkodásba bonyolódni senkivel, nekünk mondjuk annál jobban szúrta a szemünket a sok tahó magyar, na, de ez egy másik sztori, most egy célért jöttünk, nincs helye a belső viszálynak. Ezt mondjuk el lehetett volna mondani annak a pár újpestinek is akik kicsit többet ittak a kelleténél és Dávidkát alig tudták lefogni, hogy valakiben, de legfőképpen magában kárt ne tegyen. Végül már a zsaruk is figyelmet szenteltek a tombolni vágyó fiatalnak, de nekem ennyi elég is volt a Mónika showból, inkább csináltam pár képet a Cardiff City stadionról a "mi a kurva anyádat fotózol" magyaros kísérő szöveg közepette. Ekkor jött el az a pont amikor megszakadt az érzés,  az érzés, tudod, amikor már kezdted elhinni, hogy jó lesz ez neked,  de nem, az ilyen kis közjátékok miatt lehet elhatározod, hogy legközelebb nem nagyon teszteled a szerencséd és marad a jó öreg kanapé, ha a válogatottról van szó.  Pedig a már említett túlerős, túlmagyar, túlszurkoló társaim csak az alaphangulatot adták meg, a fekete leves még ezután következett, ugyanis az előzetes tájékoztatás ellenére nem a stadionnál, hanem a belvárosi gyülekező helyen lehetett érvényesíteni a kuponokat,  aki nem volt ott az bizony beszopta, mert vagy visszatekergőzött valahogy a központba, vagy a szigorú steward-ok egyszerűen  nem engedték be. Mi ugye nem voltunk ott, mert mire oda értünk volna már mindenki elindult, igaz persze az is, hogy aznap beszéltünk tucatnyi emberrel, de senki nem mondta, hogy hé hülyék, a jegyet nem árt átvenni, mert a stadionnál bizony szarnak majd a fejetekre. Szóval ott álltunk négyen, két kuponnal, nulla jeggyel és igazából azt se tudtuk, hogy sírjunk e vagy nevessünk, aztán inkább mosolyogtunk, mert egy hasonló cipőben járó ismerős arc épp, az egyébként nyitva lévő jegypénztárnál mondta, hogy "itt van az érvényes  jegyem amit kifizettem, a jó kurva anyátokat, nyissátok már ki azt a szájbabaszott kaput", mindezt persze magyarul,hangosan, kicsit eltorzult fejjel, amire  a kuckóban lévők csak illedelmesen mosolyogtak, lévén egy szót sem értettek abból amit F. Norbert ecsetelt nekik ízes debreceni dialektusban. Végül egy kivezényelt MLSZ fullajtár kegyelmezett meg nekünk és tucatnyi hasonló cipőben járónak, majd kőkorszaki módszerekkel neveket, igénylési számokat és egyebeket felírva beküldött egy alacsonyabb rendfokozatú segédet, hogy hozza ki nekünk a jegyeket. Ez végül megtörtént, így a meccs 15. percére én már bent is voltam, a többiek egy kuponnal és nulla jeggyel úgy döntöttek bemennek ugyan a belvárosba, de inkább keresnek egy jó pubot és majd ott megnézik a találkozót. Erős volt a vonzerő, hogy én is hagyom a pitsába az egészet, de végül győzött a groundhopper vágy, így immár érvényes jeggyel a kezembe odaléptem a forgókapuhoz. 

A beléptetéssel nem volt gond, jegy leolvas, nulla motozás és már bent is voltam a vendégszektor lelátóján, ahol már nagyban ment a szurkolás. Mivel válogatott meccsen én nem nagyon szoktam az ultrát játszani, kerestem egy csendes sarkot és onnan követtem az eseményeket. A lelkesedésem már rég elszállt a meccs iránt, már az se nagyon foglalkoztatott hogy ott lehetek, de azért próbáltam élvezni a pillanatot, amelyet magyar csapat eredménytelen játéka nem nagyon dobott fel, így a lelátóba fektettem minden hitem és figyelmem. Ott nem is nagyon volt gond, a vendégszektor jól szólt, szépen ki is volt dekorálva, a szomszédos hazai szektorokkal is ment a pofázás, szóval volt mit nézni. A wales-i drukkerek nem voltak  ugyan a  toppon, de azért ha elkezdett az egész stadion énekelni az remekül szólt és élvezetes is volt, kár hogy erre alig párszor került sor. A góljaik után ment egy kis mutogatás, meg örömittasan " baszkódtak" egy kicsit a vendégszektorral, de ezekből nem volt semmi gond, ami meglepőbb volt, hogy egy piros füstbombát is begyújtottak az egyik góljukat követően. Ez ott nem okozott gondot a szerveknek, viszont a vendégszektorban begyújtott füstökkel és tüzekkel volt probléma, mert azok kiváltották a rendezők és a rendőrök ellenszenvét és megpróbáltak bejönni a szektorba, de elég kemény ellenállásba ütköztek, így jobbnak látták inkább hagyni a dolgot mielőtt még nagyobb verekedés kerekedne az egészből . A pályán érdemben nem történt változás, kiderült hogy egyenes ágon már biztos nem leszünk ott az EB-n, de azért a srácoknak járt a taps a magyar tábortól.  

A szektorok hamar kiürültek, de én nem siettem, így láthattam, hogy tucatnyi magyar zászló hevert a "porban", ami előtt értetlenül álltam és állok a mai napig. A meccs után egyébként mindenki indult amerre látott, vegyesen, keveredve, de nem tudok róla, hogy gond lett volna ebből. Én még gyorsan feltérképeztem éjszakai üzemmódban a Millenium stadion és a mellette lévő Arms Parkot , majd mentem én is a gyülekező kocsmába, hogy búcsút intsek a  barátoknak, mert várt még rám egy kis hazakocsikázás a másnapi meló miatt. Aztán ebből az lett, hogy a srácok is úgy döntöttek elegük van a walesi fővárosból és inkább az angolban töltenék az estét és a másnapot, feltéve, hogy elviszem őket. Ezzel nem volt gond, így a szállodai kicsekkolás után már robogtunk is London felé, de azt mégsem hagyhattam hogy a nagyfaluba töltsék az estét fedél nélkül. A sokadik újratervezés után "bérbe" adtam  egy kényelmes kanapét és egy vendégágyat a lakban, így a hajnali hazaérkezés után reggelig legalább tudtak pihenni egy csöppet. Másnap, vagyis még aznap irány a közeli állomás, hogy repülőrajtig felfedezhessék maguknak Londont és stadionjait, de ez az ő sztorijuk,  nekem jött a robot és a további szorgos hétköznapok.

Nem ez volt életem meccse és túrája, de legalább ott voltam és a haverokkal is jó volt eltölteni egy napot, de legközelebb kétszer is meggondolom, hogy szükségem van e erre......a választ persze már tudtam akkor is...... :)

hancsi78