A tavaly nyári magyarországi tartózkodásom második kirándulása a Debrecen - Mezőkövesd útvonalra esett, azon nemes egyszerűségből kifolyólag, hogy megígértem két ottani cimborának, hogy ha hazajutok egyszer ebben a nagy világjárványos időszakban, akkor egy reggel elkocsikázok arra egy kis stadion, csarnok és pofavizitre. Természetesen, ha már nekivágtam, akkor odafelé beiktattam pár pályát is a repertoárba, hadd hízzon a képgyűjteményem a magyar grundokat illetően is.
A forgatókönyv hasonló volt a paksi nekilóduláshoz, azaz hajnali ébredés, elemózsia csomagolás, plusz kávé, hideg ital és már ültem is bele a kimustrált Fiát márkájú automobilba, hogy ráállva a 33-as főútra Hortobágyig meg se álljak. Itt már jártam korábban, lévén ez még a megyehatáron erről eső település, így nagy meglepetést nem okozott a kilenclyukú híd mellől a "falu" másik szélére költöztetett labdarúgópálya. A fotózással akad egy kis gond, lévén olyan nyári zivatar ereszkedett a pusztaságra, hogy félő volt dugába dönti az egész reggeli nézelődésemet. Szerencsére itt még nem volt gond, hisz a pályának olyan jó a kialakítása, hogy a mellette lévő sokadrendű útról az oldalablak lehúzása mellett simán fotózható, még erős, csapadékos időben is. Pár perces forgolódás, gyönyörködés után indultam is tovább, hisz Tiszafüreden már egy NBIII-as stadion várt rám, szerencsém volt, hisz itt már nem volt gond, azaz eső után kellemes hajnali derengésben érkeztem a városba. A Lipcsey Elemér sportközpont egy széppé varázsolt kis szentély, egyoldalas, teljesen beszékezett és fedett lelátóval, rendbe vágott udvarral és klubházzal, azaz a "Tiszta udvar, rendes ház" táblácska simán kiférne a kertkapura. Innen a település műfüves pályájához vezetet az utam, amely játékteret nemrég adta át a város a Kistisza úton, de ez egy elég semmitmondó műfüves volt, mondhatni a szokásos jellemtelen, jellegtelen műanyag grund. Ezen a területen korábban állt egy szimpla füves pálya, annak azért még több karaktere volt.
A füredi kanyargózás után a Tisza túlpartján Poroszló település érdekes lelátóval megáldott sporttelepe és benne egyetlen focipályája következett, amely egyedisége miatt meg is hódította a szívemet. Besenyőtelken kicsit jobb és szigorúbb volt a pályarendszabály, így korai érkezésem miatt csak a kerítésen túlról sikerült pályabejárást tartanom a Dr. Vass Géza nevét viselő sportkomplexumban, amely így nem lett teljes, de akkor per pillanat kielégítőnek bizonyult. Aztán tovább kacskaringóztam, mert Füzesabonyban már jártam korábban, így inkább Mezőszemere lucernássá változtatott faluszéli pályája szerepelt a listámon, illetve innen Szihalom egészen rendben lévő sportpályája, ahol egy kisebb salakosnak is örülhettem.
A reggeli túrázás ezzel be is fejeződött, hisz menetvonalon már nem volt merre menni és ezt már az időm se engedte, így Mezőkövesdre érve a Temető utcai sporttelep, vagyis a Tűzoltó utca volt az elsődleges cél. Itt a GPS kicsit elkavart és egy utcavégén, a szántás mellett kötöttem ki. Ott egy munkába induló mikrobusznyi helyi segítségét kérve, de a tanácsukat nem megfogadva keveredtem ki végül a sporttelepre. A tanács szerint, nyugodtam hajtsak rá a félig beszántott düllőre, mert kicsit sáros ugyan, de simán elmegy a kocsi, ők is ott járnak, mert gyorsabb. Köszöntem szépen, de a Fiátban nem láttam azt az elemi erőt, ami megbirkózott volna ezzel a felázott és sárossá vált földúttal, így inkább visszafordultam és egy 3-4 perces kerülővel megtaláltam a főbejáratot és már fényképezhettem is a füves és műfüves alkotta telepet, amely újszerűnek tűnt ugyan, de egyáltalán nem mutatta azt a szépen karbantartott sporttelep jelleget, amelyet elvárna az ember egy ilyen, aránylag friss építésű komplexumtól. A füves nagypálya mellett felfedeztem magamnak a régi MSE pálya tribünjét, amely az egyetlen lelátó volt még 2009-ben a központi sporttelepen. Most ide került, de ahogy oda le volt téve, olyan érzése volt az embernek, mintha csak úgy odabas...ták volna, hogy ne kelljen elbontani. A műfüves mellé volt felhúzva a kiszolgáló egység, a klubház és az öltözők, de mint ahogy mondottam, nem tűnt egy szépen karbantartott létesítménynek, számomra kicsit csalódás volt. Innen már csak az utolsó állomás volt hátra, méghozzá az MSE Sporttelepének stadionja, de előtt összefutottam Zega barátommal a csarnok előtt, aki kellő helyismerettel rendelkezve elkísért a stadionhoz, amelyet kívül-belül feltérképeztünk a kispályától kezdve a műfüvesen át a stadionig.
A stadion vizit után egy füstös kiskocsma volt a cél, amely a Magico Ultras törzshelyének számít, itt ejtettük meg az egy éve tervezett ajándékozási ceremóniára szánt ereklyék rituális átadását, amelybe Györke sporttárs is becsatlakozott a maga kis motyójával. Köszönöm Matyók, örök hála a kapott ajándékokért és a nem túl hosszú, de tartalmas beszélgetésért és eszmecseréért. Innen még visszasétáltunk a csarnokhoz, amelyet a két "varázslónak" köszönhetően belülről is megtekinthettem. Több mint húsz éves képsorok kapcsolódtak össze az akkor látottakkal és a két útikalauzomnak köszönhetően egyre színesebb lett az emlék, egyre élőbbek a képsorok és már láttam is magam előtt a folyton lengő zászlókat, az éneklő piros-fehér-fekete ultrákat, az előénekest, ahogy emeli a megafont és adja ki a következő vezényszót.....most mindenki, emeld fel a kezed..... az ábrándozásból egy a lelátóra kivágódó labda ébresztett fel, mert épp a város női kézilabda palántái gyakorlatoztak a pályán. Jó kis reggeli program volt ez a matyóföldi kirándulás! Lehet jövök máskor is! Mivel szorított az idő, ezért gyors búcsú a "hazaiaktól", majd irány az autópálya és a megengedett sebességhatárokat betartva száguldottam szeretett városom felé........
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése