DVSC - Videoton (2022.04.30)

Debreceni VSC – Videoton FC 0-3

Debrecen, Nagyerdei Stadion

2022.04.30 NBI

2014-15 körül vetődött fel egy gondolat pár régi harcostárs fejében, hogy minden évben, legalább egy meccsre össze kellene trombitálni azokat a srácokat is, akik ilyen-olyan okoknál fogva már nem aktív részesei a debreceni lelátónak, de egykoron meghatározó szereplői voltak a Lokista tábornak és csoportoknak. A gondolatot tettek követték és 2016-ban a Szívtiprók Ultras Debrecen 20 évét bemutató könyv kiadására és az aktuális focitornára meg lett szólítva nép, amolyan próba gyanánt. Ez egész jól sikerült, így egy hazai Újpest elleni meccs (ez még nagyobbat szólt) következett, hogy egy felcsúti kirándulással záruljon az eddigi nosztalgiavonatozás, vagy ha úgy jobban tetszik az öregdiák találkozó. Aztán jött egy kis szünet, majd a covid, a lezárások és az össznépi ramazúri feledésbe merült. Viszont az idei esztendő ismét lehetőséget adott, hogy újra összerázódjon a fiatal, öreg, fiú, lány, ultra, huligán, szimpla néző úgy „ámblokk” mindenki, aki egyszer részese volt a debreceni lelátónak, és most úgy gondolta, itt az ideje visszatérni, legalább egy meccs erejéig a táborba. 

Nagy toborzás nem volt az eseményt illetően, egy kiértesítési rendszeren keresztül jutott el a hír a legtöbb emberhez, vagyis, hogy az április 30-i Videoton elleni hazai meccsen lesz újra egy nosztalgikus találka. Azért valljuk be, nagy lázba nem jött a nép, de mint minden évben most is sok olyan ember jött el, akik eddig még nem voltak, viszont sokan távolmaradtak azok közül, akik eddig minden évben eljöttek. Szóval így utólag vegyesek az érzelmek, de az egyértelmű volt, hogy megfelelő ráhangolódás, beharangozó és összefogás nélkül, csak egy kicsivel több egy-egy ilyen társas találkozó, mint egy átlagos meccs. Persze mint a felcsúti kirándulás kapcsán itt is rengeteg hátráltató tényező jött elő. Mindjárt a legkomolyabb, hogy az MLSZ bezárta a hazai B-lelátót, így az NBII-ből már ismerős ideiglenes szektorokban vert tanyát a tábor. Aztán, hogy ne csak ennyi legyen, a paksi pályára rohanás miatt megszülettek az ítéletek, amely több mint 50 ember kitiltásához vezetett, de ezen a meccsen és a szezon hátralévő meccsein mindez még nem emelkedtek jogerőre, de a néphangulatra erősen rányomta a bélyegét. Persze aki jönni akart az jött és ki-ki a maga habitusában gyülekezett a nap folyamán erre-arra, de egységesen a Víztoronyban volt találka koradélutántól. 

A meccsnek volt még egy pikantériája, nevezetesen a két tábor aktív állománya nagyon összerúgta a port az elmúlt két találkozón, így sok idősebb szurkoló (akik nem jártak mostanság Loki meccsen) egy teljesen új szituációba csöppent. Visszatérve a gyülekezőhöz. Jöttek a népek, gyűltek, gyülekeztek, beszélgettek, sörözgettek, néha énekelgettek, jó volt látni sok megjelent régi arcot, na meg azt, amikor megpróbálták egymásról kitalálni, hogy te ki is lehetsz, mert ismerős ugyan a fizimiska, de eltelt egy, de több esetben két évtized is az utolsó találkák óta. Ilyenkor sajnálhatja az, aki nem jött el, mert ezek az a találkozások és azaz „Ó baz+ te vagy az!”szituációk egyszerűen pótolhatatlanok. Szóval összejöttünk, beszélgettünk, befutott pár diósgyőri fiatal is, majd szedelőzködtünk és elindult a nem túl hosszú menet, a nem túl távoli Nagyerdei stadionba. Pár kisebb füst és hanggránát szárnyra is kapott, de ez csak amolyan itt vagyunk, együtt vagyunk elindultunk jellegű volt, majd jött a Vidi elleni meccsek mostani klasszikusa, a Fehérvár szidása. Ez azért nekem még mindig furcsa és persze az is marad! Húsz barátságos év és meganyi jó cimboraság után, nekem azért nem áll a számra a Videoton és szurkolóinak a gyalázása. Egy semleges szakítás azért emberibb lett volna mind a két fél részéről, mind a két félnek! Nem hiába mondják, a legjobb barátokból lesznek az legádázabb ellenségek és ezt most a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, mind a két oldalon. A fiatalok szemében, megnyilvánulásaiban olyan gyűlölet sugárzik, hogy nem igen lehet tudni, hogy hová fog mindez vezetni, vagy mikor fog csillapodni. Egyelőre nem látszik, hogy a meghatározó emberek közül bárki is a békére vagy legalább a semleges viszony kialakítására törekedne. Szóval a Vidistákat szidva elindult a menet, hogy egy gyors bejutás után elfoglalja a nem túl acélos debreceni tábor az ideiglenesen kijelölt szektorát. A korlátra a megszokott lepedők kerültek, itt volt a baráti táborok 1-2 képviselője, de drapikat nem hoztak és eleve, látványos elemek ma nem tűzdelték a debreceni szurkolást. A Vidisták közben már a szektorukban voltak, nem volt túl nagy felhajtás a szektorfoglalásuk körül és nem is tudok róla, hogy az elmúlt két meccs pörgős eseményei után most is oly intenzív lett volna a kapcsolatteremtési fázis. A létszámuk olyan 80-100 fő körüli lehetett és egységesen, összetömörülve álltak, többnyire feketében, a Red Blue Devils lepedője mögött. 

A szurkolásukból ugyan kevés szűrődött át a hazai táborba, de azért mozdulataikból látszott, hogy nem pihenni jöttek a Nagyerdőre, amihez a csapatuk is kellő asszisztációt nyújtott és lemosta az akaratgyenge debreceni gárdát a pályáról. A gólok és a biztos győzelem tudatában a vendégszektor élénk maradt és mondhatnánk, hogy tőlük zengett a stadion, de ez csak félig volt igaz, mert a vereség ellenére a debreceni kanyar sem csendesedett el, sőt, a rangadónak megfelelően végig szurkolt. Egyedül a létszám volt számomra kevesebb a vártnál és kicsivel több látványelem azért feldobta volna a piros-fehér egységet, így viszont maradt pár kétrudas és lengetős. Az ellen szidása az végig meg volt a meccs alatt, de a Fehérvár mellett a többiek is sorra kerültek, mondhatni futószalagon jöttek az ellenfeleket becsmérelő nóták is. 

Kép:Hajdú-Online

A meccs nagy csalódás volt, így jobbnak látta mindenki, ha italba folytja a bánatát és hajnalig mulat valamelyik debreceni kricsmiben. A Fehérváriakkal meccs után sem volt kontakt, így az ádáznak kikiáltott ellenségeskedésnek ez a nap egy csendes szegmense volt csak.

hancsi78