FC Girondins Bordeaux – Debreceni VSC 5-1
Bordeaux – Chaban Delmas Stadion
2001.09.20
A nem túl nagy nevű FC Nistru Otachi Unisport kiverése után a már sokkal ismertebb FC Girondins Bordeaux várt a csapatra az UEFA kupában és ezzel együtt egy komolyabb túra ránk, szurkolókra. A szervezkedés a sorsolás után el is indult, szerencsére hamar meg is durrantottunk egy 12 fős kisbuszt és már jöhetett is a túra. Persze kellő mennyiségű étel és ital készlettel ellátva, főleg itallal, amelynek bázisát két húszliteres kannába bekevert boroskóla adta a csomagtérben. Az út nagyon jól telt, ráadásul elég hamar indultunk, így volt idő sok pihenőt beiktatni, ami dalolászással, focival és nézelődéssel telt. Persze a buszunkkal akadtak problémák, így a világítás, a kézifék sérülése és az a tény, hogy csak kilenc főre van levizsgáztatva nem nagyon zavarta a brigádot. Bíztunk sofőrünk leleményességében és szakértelmében. Igaz ilyen kvalitások mellett keresni kellett azt az osztrák határátkelőt, ahol át tudunk slisszanni, ami végül is sikerült, sőt, hogy a figyelmet ne vonjuk magunkra, volt, aki papírok nélkül nemes egyszerűséggel sétált volna át a határon. Megoldottuk, nem volt gond.
A komolyabb baj Franciaország közepén kezdődött (de nem a busz volt a hibás), ekkor jött ugyanis az első üzenet, hogy a megtámadhatatlannak hitt Amerikát terrortámadás érte és emiatt Európában elmaradnak a nemzetközi labdarúgó meccsek. Mi ennek minden részét poénnak vettük, majd egy francia kis kocsmában már láthattuk a TV-n keresztül, hogy a repülőgépes merénylet nem volt tréfa! Bánatunkba (vagy éppen örömünkben) mindjárt sikerült is elveszteni „privát ballonunkat” egy tóban, majd rövid megbeszélés után úgy döntöttük folytatjuk az utunkat, hiszen már a közelben jártunk (alig 5-600 kilométerre), illetve nem nagyon akartuk elhinni, hogy el fognak maradni a meccsek. A többi kisbusz visszafordult, lévén ők jóval később indultak, nekik ez csak egy röpke kaland volt, de mi vánszorogtunk tovább, folytatva életünk nyugati túráját. Volt egy repülőgép is szervezve „gazdagabbéknak”, de ők meg fel sem szálltak. Mi viszont robogtunk az ismeretlenbe, sofőrünk már elég fáradt volt, de megállni nem szeretett volna, így műanyag flakonba ürített, ezzel is csökkentve a menetidőt, amit megnövelt azzal, hogy nagy ívben próbáltuk kerülni a fizetős autópályákat. Bordóba érve aludtunk egyet (lévén este érkeztünk meg) a halpiacon, a hajnali kufárok nagy örömére, majd másnap felderítettük a várost, a stadiont és kiszaladtunk az óceánpartra egy kis hideg fürdőzés kedvéért. Itt ismét foci, úszás és egy UEFA-nak küldött látványos üzenetet vetettünk be és nem mellesleg le is zuhanyozhattunk a nyilvános tusolókban. Ekkor még eszünkbe se jutott, hogy meg is lehetne szállni valahol, mondjuk pénzünk se sok volt rá, így maradt a jöttünk, láttunk, mentünk verzió. Sajnos most nem láttunk, vagyis láttunk, csak nem azt, amiért elindultunk, így csalódottan hazafelé vettük az irányt. A haza út kissé „balesetesre” sikeredett (na itt jött el a busz és a pilóta ideje) megdolgoztunk egy vadonatúj Peugeot, kivittünk pár sorompót a fizetőkapuknál, tolattunk az autópályán mindez kiváló sofőrünknek köszönhetően, aki hazafelé is úgy gondolta, inkább nem alszik, mert úgy gyorsabb. Aztán Németországban jött egy nagy dugó, melyben a fék nem bírt magával és Stuttgartnál teljesen el is szállt. Szóltunk, hogy nem lehetne használni esetleg a kéziféket, de mint kiderült az már akkor sem működött amikor elindultunk.
Persze mindezen tények sem zavarták a sofőrünket és úgy gondolta ő így is haza visz minket és egyetlen szeme fényét a kisbuszt. No Para! No Pánik! Semmi Pác! Mondta ő, de volt! Meg elég volt! Fáradtak és nyűgösek voltunk és még a meccs is elmaradt! Nem kértünk tovább a „féktelen” száguldozásból! Pihenni akartunk és nyugodtan utazni. Ezért váltottunk és stoppal eljutottunk Sopronig, majd onnan vonattal haza. Éppen időben, mert egy gyors zuhany után már mehettünk is az „oláhgabira” ahol az Újpest várt ránk ellenfélként a magyar nemzeti bajnokságban. Ezen meccs részleteiről, majd talán később számolok be, most átugorjuk ezt a kilencven percet és azt a két napot, amit otthon töltött a társaság. Sok időnk nem volt regenerálódni, hiszen másfélnapos pihenő után újra nekivágtunk Franciaországnak, igaz ekkor már pár fős csere történt az utaslistán, hisz szabadsággal, pénzzel is szűken voltunk ellátva. Második nekifutásra kicsit komolyabb volt a busz és a vezetője, így nem volt gond az oda út során. Ráadásul nem is robbantottak azon a héten a sebezhetetlen USA-ban, így úgy nézett ki a meccs is meg lesz tartva. A második megérkezés is hasonlóan telt, azaz parkolás után jött a városnézés, a stadionlátogatás, majd az óceán helyett most fürdés egy szökőkútban, egy „tokaji” elvesztése, kis evés, sok ivás, majd ezután szerencsére nem haza kellett venni az irányt, hanem a stadion vendégszektorába. A hazaiakkal nem volt semmi gond, aki felfedezte maroknyi brigádunkat, az többnyire barátságosan közeledet, majd úgy is távozott, még ezzel-azzal el is láttak minket.
A kijelölt vendégszektorunkba mintegy 25-en lehettünk (rajtunk kívül is ultrakeltek még) és a repülővel érkező VIP drukkerek is megérkeztek, igaz ők teljesen külön ültek a mi társaságunktól. Aztán volt, aki óriásnak képzelte magát és egyszerűen lelépett a második szintről, majd zuhant egy keveset. A legtöbben azt hitték itt a vég, de igazából semmi nem történt, csak egy kicsit poros lett a kece. Mondjuk a társaság egyből ki is józanodott, majd rájött, hogy ha nincs az ital, akkor hétmérföldes léptű kistársunk biztos rosszabbul járt volna, így igenlő fejbólintások közepette folytatódott a sörözés. A meccsről és a teljesítményünkről nincs nagyon mit leírni. Egy buta kiállítás után kaptunk egy ötöst, míg a lelátón csak magunkat szórakoztattuk, hiszen a hazai kanyarral, még ha tízszer ennyien lettünk volna se vettük volna fel a versenyt. Az élmény viszont megmaradt, hiszen elég tortúrás, de emlékezetes másfél hétbe került nekünk ez a kis „bordói” kirándulás, kétszer és hazafelé már csak egy napot kellett Münchenben vesztegelni a pilóta üzleti ügyei miatt.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése