GH 2022 - Kos (Görögország)

 Kos - Görögország

Álmodni se mertem, hogy a 2022-es esztendőben még lesz lehetőségem elutazni valahová nyaralni, de Fortuna mellém szegődött és egy „last minute” ajánlatnak köszönhetően Kos szigetén kötöttem ki kedves feleségemmel, egy egyhetes görög kaland keretében.

Mivel kevés volt az indulásig hátralévő idő, nem nagyon tudtam belemelegedni a sziget és az ottani labdarúgás tanulmányozásába, így csak felületes ismeretekkel felvértezve indultunk neki a kirándulásnak. Azt azért hamar láttam, hogy Kos nem túl nagy, így egy egynapos kocsi bérléssel könnyűszerrel bejárható és ebbe még az is beleférhet, hogy a focipályák nagyját megnézze az ember.

A pár órás repülés végállomásaként a helyi reptér kifutópályájának két végében akadt egy-egy pálya, így leszállási iránytól függően reméltem, hogy legalább az egyiket meglátom a levegőből. Szerencsém volt, mert landoláskor a Kardamena legszélén található Doxa Kardamena Stadiont figyelhettem az égből. Aztán a transzferbusz is arra vitt, így még aznap a földről is készíthettem pár villámfelvételt a fekete-fehérek otthonáról. 

Innen a szállás elfoglalása és a tengerpart tenisz és strandröplabda pályáinak a feltérképezése következett, illetve pár kézilabdapálya méretű grund is az utamba akadt. Ekkor még döntés alatt volt, hogy kocsit béreljünk, vagy buszozgassunk, mert mind a két opció kecsegtető volt a maga nemében. Végül a kényelmesebb utat választva béreltünk egy kiskocsit arra a napra, amikor a legkedvezőtlenebb kondícióval kecsegtetett minket az időjárás előrejelző.

Ez egy csütörtöki nap volt, de korán nem indultunk neki, hisz a sziget két legtávolabbi vége 45 perc alatt összeköthető volt közúton, mi meg úgy középtájon vertünk tanyát. Első utunk a sziget fővárosa felé vezetett, amit egyszerűen Kosként neveznek és érdekessége, hogy a határa alig 4 kilométerre fekszik a török partoktól. Tankolás után a gázra taposva, kardameniai indulással keresztbe átszeltük a szigetet. Kisebb szerpentineken haladtunk, de sok szépet nem láttunk. Szeméttelep, cementgyár és kopár, sivár hegyvidéki utak. Nem valami lenyűgöző látvány. Később kiderült ez volt a leggyorsabb, de nem a legszebb út a szigeten dél-északi irányban. A megszokott görög közlekedési káosszal tarkított főutat elérve pillantottam meg az első stadion jellegű létesítményt, amely a főváros külterületén volt kialakítva. Elsőre nem varázsolt el. Az Anthantiko Kentro Filinos létesítménye egy félig-meddig mobil lelátókkal körbekapott stadion volt, de mint később kiderült, a hasonló néven szereplő csapat inkább az új központi stadiont használja, így kérdés maradt számomra, hogy ez a pálya milyen funkciót tölt be az egyesület és a város életében. 

Innen már befelé haladtunk a zsúfolt fővárosba, amely inkább volt tele turistákkal, mint helyiekkel, így hiába az aránylag sok parkolóhely elsőre nem sikerült leállni. Tovább haladtunk hát a város kikötője és az onnan nem messze lévő új stadion felé. Kis keresgélés után (közben bejutottunk privát tyúkudvarba, külvárosi zsákutcába) megtaláltuk a helyes utat a sziget legnagyobb sportközpontja felé, amely a Neo Domitiko Stadion Antagoras névre hallgat. Ez Kos legnagyobb befogadó képességű pályája és a stadion mellett egy műfüves edzőpályát, illetve sportcsarnokot is magába foglalt. Szerencsére nyitva volt, így felsétáltam az egyetlen masszív lelátóra, amelynek semmiféle szépsége nem volt. Roppant egyszerű volt az egész kóceráj! Egy nagy, félig befejezett (ez olyan görögös) beton lelátó, alatta a klub iroda helyiségei, szinte nulla festés, fakult székek, törött ablakok, szemetes környezet. Hát láttam már szebbet! A sziget nagycsapatai viszont itt játszanak, így a független AE Kos, a fekete-fehér függőségben szenvedő PAOK Kos, a már említett KAO Filinos és a röpicsapattal rendelkező PAS Antigonos Kos. Ez utóbbinál nem sikerült kiderítenem, hogy van e focicsapatuk, vagy csak a csarnokban nyomják. 

Innen kis turistáskodás a környékre, majd vissza be a városba, mely közben felfedeztem magamnak a régi stadiont is. A régit, amely új, hisz lebontották és varázsoltak egy újat a helyére. A neve nem is változott, az továbbra is Neo Antagoras Stadion maradt. Leszékezett üllőhelyeket és rendezett környezettel fogadott, vagyis sokkal szebb volt mint az elvileg új, de a réginél mégis csak öregebb nagy aréna a határban.  Ha minden igaz, akkor az AO Athlopoides csapata játszik itt és természetesen a szomszédos iskola növendék csapatai.

A főváros után jött a vidéki kalandozás! Fel a hegyre, le a hegyről és közben néztük micsoda szépségek alkotására képes a természet és az ember. Egy putrira emlékeztető domboldali részen kívül, nagyjából rendben volt a sziget ezen oldala. Főleg, hogy a Zipari Stadion keresése közben megtaláltam a Pyli stadionját, amely örömmel és boldogsággal töltött el, hisz nem várt meglepetést adott. Ráadásul az AO Pylivu piros-fehérben pompázik, a zöld-fehér AO Anagennisi Asfendiu csapata ellenében, akik ugye Zipariban székelnek. 

Szóval bejártam a pofás kis stadiont, majd a hegyre kapaszkodva a távolban megpillantottam a Anagennisi Asfandiu sziluettjét is, így az is befért a listámra. 

Ezután tengerparti nézelődés következett, majd irány a sziget központjában található reptér, ahol az Antimachia Stadiont húzták fel. Ez egyike volt annak a két pályának, amit a repülőről látni szerettem volna, de ezt a levegő helyett a földről pillanthattam meg elsőnek. A nap egyik meglepetése volt az aréna! A süllyesztett, betonkaréjokkal ellátott létesítmény és az AS Antimachos piros-fehér színe is kedvemre való volt. 

Innen a sziget számunkra legszebb része felé vettük az irányt és meg sem álltunk Kefalosig és az ottani partokig. A települést megmászva fenséges látvány tárult elénk, amely kilátást csak tovább ékített a Gepedo Football Pitch, amely a szintén a dombtetőn volt, mögötte a tengerrel. Az AS Nikagoras Kefalou otthona még akkor is szuper látványt nyújtott, ha belevesszük, hogy épp cserélték a műfüvet, így a játéktér inkább egy homokozóra emlékeztetett. 

Ezzel be is fejeződött a sziget labdarúgó pályáinak felfedezése, igaz a tengerparti nézelődés közepette még belefért a Doxa Kardamena testközeli, újabb felfedezése.  A fekete-fehér stadionocskát a tengerparttól csak egy út választja el, így igen impozáns képet festett a sziget déli részén. Mondhatni szebb volt lentről, mint fentről! A hazaútra még maradt egy szerencsés pillanatom, amikor is elrugaszkodva a földtől alattunk feltűnt az Antimachia Stadion, így ez a számomra kedvessé vált pálya a légből is meg lett örökítve.

Remek egy hét után, sok élménnyel gazdagodva, újabb stadion csodákkal a tarsolyba térhettem vissza a dolgos hétköznapokba! Soha rosszabb groundhopperes nyaralást!

hancsi78