Interjú - Ákos (WK '97)

Ritka szerencse, ha egy magyar csoportnak olyan vezetői vannak, akik tűzön-vízen át kitartanak a csapatuk és brigádjuk mellett. A világban végbemenő változások ellenére hétről-hétre ott vannak a lelátón és jelenlétükkel biztosítják, hogy egy több mint 25 évvel ezelőtt lefektetett alap, bizony jó kezekben nyugszik. A Wudigess Kaos Budakeszi csoportja soha nem volt premier plánban, a legaktívabb éveikben is csak a téma iránt extra fanatizmussal érdeklődők tudták, hogy léteznek, csinálják, mert a kirakatba helyezett képek, beszámolók helyett ők a csapatuknak és a brigádjuknak éltek. Számukra ez volt az, ami mindennél többet ért! A csapataik megszűnésével az öregfiúk találkozóira jártak tovább, és ha nem is hangjukkal, színes zászlóikkal, koreográfiáikkal, de jelenlétükkel a mai napig támogatják a Budakeszi SC labdarúgóit. Ennek a társaságnak az egyik alapítójával és oszlopos tagjával, Ákossal beszélgettem el egy újabb terjedelmes interjú keretében, ahol sok érdekes dologra derítettünk fényt.

Kezdjük az elején! Magyarország, Budakeszi, Ultras! Hogyan, mikor, miért?

Az egész történet a 90-es évek elején, közepén kezdődött. Akkoriban gombamód szaporodtak a csoportok kis hazánkban. Mi is részesei voltunk ennek, láttuk a dolgokat Újpest, Fradi, Kispest stb. úgyhogy kézenfekvő volt, hogy itt Budakeszin is csinálni kéne valamit. Így született meg az Ultras Ghetto és a Cruelsu Assassini drapi.

Első csoportok?

Ezek csak vásznak voltak, semmiféle szervezettség nem volt mögötte. A szurkolás is esetleges volt, néha egy kis piró, petárda, ami akkor volt divat mindenhol.

Ezután?

Ezután készült el a Bad Boys drapéria, amivel a 95/96-os szezonban jelen voltunk az összes meccsen, a szokásos teljesítménnyel.

Hol szerepelt ekkor a csapat?

A pest megyei járási bajnokságban, a megye 3-ban borzoltuk ekkor a kedélyeket.

Az nem éppen a Nemzeti Bajnokság. Milyen volt odalent a kilencvenes évek?

Budakeszi elhelyezkedése igen érdekes, mivel a fővárosban vidékinek számítottunk, Budakeszin túl viszont már mi voltunk a köcsög Pestiek, így már meg is volt miért utáltak minket mindenhol.

Akkor nem babazsúr volt egy-egy hétvégi kirándulás?

Atrocitások mindenhol voltak itthon és idegenben egyaránt lévén akkor a megye 3-as meccsre is kijártak vagy 2-300-an, de volt, hogy ennél többen is. Ekkora tömegben pedig mindig van egy-két hangadó, plusz a meccs alakulása igencsak forró pillanatokat hozott vagy nekünk, vagy másnak.

Pár ilyen forró pillanatot említenél?

Ilyen volt Csobánka, ahol a helyi kisebbség támadt ránk és csapatunkra kapával, kaszával, lapáttal, ásóval, vagy Pilisszentkereszt, ahol köztudottan nagyszámú szlovák kisebbség él és nem fogadtak minket szeretettel, aztán a piliscsabai cigányok, akik a vonatállomáson támadtak ránk.

Mikor született a Wudigess Kaos?

1997 tavaszán hárman döntöttünk úgy, hogy megalapítjuk a Wudigess Kaost! Innentől kicsit jobban beindult a dolog.

Miben nyilvánult ez meg?

Zászlók, kétrudasok, dobok, komolyabb pirók, saját dalok, dallamok.

A zászlóparkotok igen terjedelmes volt anno?

 Rengeteg zászlót készítettünk, egészen nagyokat is! 3x4 méteres kétrudasok is készültek például szép számmal.

Kedvenc látvány?

Nagy kedvenc volt a Nagykovácsi ellen készített kb. nyolc méteres „pénisz” a hozzá tartozó kiírással: 2. Nagykovácsi orális játékok. Ehhez kapcsolódik, hogy amikor festettük egy helikopter vagy 3x elrepült felettünk.

Úgy érzem volt még kedvenc?

Egy másik, ami egy focikapuban trónon ülő ördög a kezében egy focilabdával, mögötte a pokol lángjaival és a hozzá tartozó kiírással: Ördögien jók vagyunk. Közben a futópályán lengtek a nagy rudasok.

És a bronzérmes?

Egy Ika elleni koreó. Egy gyerekszoba, benne különböző játékok, persze közte egy busz Ikarus felirattal, amit egy BSC ruhás kisgyerek kalapáccsal püföl, hozzá a kiírás: Eljátszadozunk veletek!

Kiírások?

Volt bőséggel. A kedvenc a Dunacipő elleni: Vízállásjelentés, a Duna Budakeszinél 3-0. Plusz a városi derbik, rengeteg kiírással.

Sokszor feltűntek szélsőjobbos drapik is a táborotokban?

A szvasztikától kezdve, a nyilas keresztes, kelta keresztes lobogókig minden szerepet kapott. Teljesen alap volt.

Létszám? Összetétel?

Rengeteg ismerősünk volt és még a focit is szerették, plusz a helybéli fiataloknak is tetszett a dolog, így a hazai meccseken 20-40 fő is összejött, de volt egy nagy problémánk, nem volt lelátónk és így nem mutattunk valami jól és látványt sem tudtunk készíteni.

Megoldás?

Megoldottuk! Az egyik hazai meccs után megbeszéltük, hogy a pálya melletti domboldalba kiásunk egy lelátót!

Az nem semmi! Összejött?

Úgy lett! Összejöttünk vagy húszan lapát és a többi és kiástuk a két kispad közötti részt, plusz raktunk magunk elé egy kerítést! Kellett valami a drapiknak is.

Akkor minden „hawaii” volt?

Egy darabig, itt és így folytattuk az áldásos tevékenységünket, majd meguntuk a hazai nézők folyamatos pofázását a füst és minden egyéb miatt.

Hogyan tovább?

Mit csináljunk? Merült fel a kérdés, majd úgy döntöttünk átköltözünk a szögletzászló mögé a túloldalra.

Akkor ismét építkezés lett a dologból?

Úgy-úgy, de tanulva az előző lelátó építéséből, most a lépcső kifaragása után betonoszlopokkal támasztottuk meg a lépcsőfokokat, így csökkentve az eróziót.

Kerítés?

A pálya szélén a gazban találtunk vascsöveket, amit hazahordtunk és egyikünk faterja a nagy hazai drapink méretére leszabta és összehegesztette, majd ezt vittük egybe vissza a pályára kéz a kézben.

Ez a világban mindenhol fordítva szokott lenni! Nagy hazai drapi?

Igen, mivel a pálya északi oldalára költöztünk, készült egy új drapi WKCN, vagyis Wudigess Kaos Curva Nord.

Mentetek tovább a megye háromban?

Igen.

Akkor maradtak az ellenfelek is?

Igen, de aztán váratlan fordulat történt! Megalakult a Budakeszi ’98 FC! Egy régi edzőnk csinálta, aki miatt 1996-ban elbuktuk a megye 2-be való feljutást. Nagy öröm volt ez nekünk. Városi derby Budakeszin! Ezekre a meccsekre nagyon készültünk. Természetesen sok-sok kiírás az edzőnek, koreográfia, piro, rajtunk nem múlott a siker.

Milyen hazai meccsek voltak még kiemelkedőek? Kik voltak a közvetlen rivális csapatok?

Páty, Nagykovácsi. Ezekben a községekben különösen utáltak minket! Mondjuk tettünk is érte. Rendszeresen betaláltak minket, de mivel már kicsit felnőttünk megmutattuk, hogy van vér a pucánkban, így okoztunk nekik meglepetést otthon és idegenben egyaránt.

Baráti légkör? Baráti csoportok?

Bián csípték a búránkat, lévén voltak ott Fradista ismerősök. Ők, a drapijukat soha el nem készítő Commandos Bia voltak.

Budajenő?

Igen, volt még a budajenői Spirits Noise nevű brigád! Velük is jól elvoltunk, jártunk egymás meccseire.

Hogyan tovább? A bajnokságban minden marad a régi?

Nem, olyan 2000 körül úgy döntött a klubvezetés, hogy mi lenne, ha a Budapest bajnokságban indulnánk. Induljunk, mondtuk, hátha több babér terem a csapatnak!

Termett?

Igen, ha jól emlékszem egyből feljutottunk a BLASZ 3-ba, majd onnan, valami amatőr licenc miatt, amely az egyik csapatnak nem volt meg rögtön a BLASZ 2-ben találtuk magunkat.

Mi várt ott rátok?

Itt jött a meglepi, mert hasonló licenc problémák miatt kizár Ikarus velünk egy csoportba került. Örültünk neki, legalább most egy „celeb” brigád ellen nyomhattuk.

Milyen volt egyébként a BLASZ légkör a megyei után?

A BLASZ-ban nem volt néző, amihez mi hozzászoktunk a megyeiben! Itt egy-két apuka, anyuka esetleg barátnők. Persze ott is volt pár gyökér, akit helyre kellett tenni, amit mi meg is tettünk, mivel így nevelkedtünk. Vidéken, ha nem álltál oda, akkor könnyen a kórházban köthetett ki az ember, itt viszont nem voltak felkészülve az efféle agresszív viselkedésre. Híre is ment ennek.

Mit tettetek?

Pályára rohanások, bíróüldözés, verekedése és persze rendőrségi ügyek. Sikerült megkavarni azt a bizonyos „blaszos szart”.

A csapat vezetése mit szólt ehhez?

A klub sok pénzt fizetett miattunk, de szerették, amit csinálunk, mondhatni nagyobb volt a pozitív hatásunk, úgyhogy megbeszéltük ezeket és pont.

Milyen volt egyébként a kapcsolatotok a csapattal?

Nagyon jó. Mivel imádjuk a focit, néhányan a csapattal edzettünk évekig. A téli, tavaszi alapozás, minden! Ez egy nagyon jó dolog volt. A szurkolók-játékosok közötti viszony a legjobb volt a világon.

Vissza a BLASZ 2-re és az Ikarusra. Milyen volt ellenük a rangadó?

Az Ikarus elleni rangadók igen jó hangulatú meccsek voltak. Különösen az első meccs, ami akkora ködben volt, hogy nem láttunk a találkozóból egy percet sem.

Milyen volt a kapcsolatotok az Ultras Ikarussal?

Megvoltunk, nem volt gond. Majd voltunk egy kispályás bajnokságon, amit az Ikások szerveztek. Volt egy mini 3. Félidő féle magazin, amelynek a „Mi Utunk!” volt a neve, így lett ez a „Mi Utunk Kupa”. Ott „összeismerkedtünk” a balos erzsébeti brigáddal, aminek természetesen majdnem egy komoly verekedés lett a vége. Ekkor derült ki, hogy ki-kivel van, addig elég jól elvoltunk az Ikásokkal.

Folytatás?

Az Ika elkezdtek balra tolódni és nagy haverok lettek a komcsi Erzsébet táborral. Pedig ők hangoztatták mindig: „ultras no politika”. Velünk megszakadt a kapcsolat és így eshetett meg, hogy az utolsó forduló után 3 kocsival kilátogatunk a meccsükre.

Történt valami?

Mi Újpesten játszottunk a Szusza mögötti műfüvön, ők a Tromos pályán. Voltak velük Bözsisek is, akik egyből levették a drapijukat mikor látták, hogy kik jönnek. Persze nyomtuk, hogy „Budakeszi, Budakeszi Sieg Heil!”, majd éltettük a Ducét, meg ilyesmi, de nem nagyon mertek szólni.

Milyen lett ezután a kapcsolatotok?

Eltávolodtunk teljesen. Nem is baj, mondtuk magunknak. Nem kellenek a kifordulós brigádok, jól elvagyunk mi magunknak is. A csapat ment tovább, jól szerepeltek a srácok, mi pedig szerintem a BLASZ top csoportja lettünk.

Mit hozott nektek a budapesti második vonal?

Szárnyalt a gárda és a kis csapatunk veretlenül jutott fel a BLASZ 1-be. Ez persze minket is pörgetett ezerrel. Rengeteg koreográfiát és pirózást prezentáltunk. A balhék is abbamaradtak, mert senki nem akart velük összeakadni.

Mit hozott a BLASZ egy?

Semmi jót. Egy kis idő elteltével a csapatunk meggyengült és kiestünk a BLSZ egyből, ahová soha többé nem tudtunk visszajutni. Az edzővel is megromlott a viszony, mert a fiatal játékosokat stresszelte, lehordta, így a csapat életkora nem hogy fiatalodott volna, hanem egyre idősebb lett. Pedig nem egy ígéretes fiatal került akkor a gárdába.

Mit léptetek erre?

Egyre jobban érdekelt minket a tartalékcsapat játéka. Igaz ők lejjebb játszottak, a BLSZ 4-ben, de a játékuk magávalragadó volt.

Akkor inkább jártatok ide szervezetten?

Igen! Sokszor inkább ezt a csapatot kísértük idegenbe is, mintegy figyelemfelkeltés gyanánt a felnőtt csapat és az edző felé.

Lett foganatja?

Idővel megjött az eszük és a két csapatból egyet kovácsoltak. Bár a feljutás elmaradt, de rengeteg jó meccsünk volt és a csapat is tisztességesen helytállt.

Mikor volt ez időben?

Ez olyan 2008 körül történt.

Ellenfelek akadtak még?

Mivel a lelátón már nem volt ellenfél, így az ellenfél játékosai lettek a célpontok. Nem egy mérkőzés ért véget hamarabb, vagy kis közjáték után folytatódott.

Mit szólt ehhez a BLASZ?

A szövetség rászállt a csapatra és rengeteg ellenőrt küldtek, akiket sokszor megtréfáltunk azzal, hogy mi voltunk a rendezők és 10.000 forintos jegyet akartunk velük vetetni, de mivel erre nem voltak hajlandóak, szépen kikísértük őket a létesítményen kívülre.

Merész! Mással nem volt gond?

Ha ez még nem lett volna elég, a játékvezetők ténykedése is sokszor sújtotta a csapatot.

Vissza a csapathoz, hogyan muzsikáltak tovább?

Nagy fordulat következett be a csapat életében. A régi edző teljesen szétzilálta a csapatot, ezért elhatároztuk, hogy lépünk!

Milyen fegyverhez nyúltatok?

Meccsfélbeszakítások, ami után úgy döntött, hogy inkább távozik.

Eredmény?

Célunkat elértük, távozott. Jöhettek a régi-új játékosok, akiket a régi edző jelenléte tartott távol. Elkezdődött egy új csapat építése.

Hogyan tovább?

Természetesen a  legalsó osztályban kezdtük, a BLASZ 4-ben. A várt eredmények viszont elmaradtak és a régi játékosok közül többen inkább az öregfiúkban találták meg a helyüket. Az új játékosok némelyike meg nem nagyon tartotta fontosnak az edzéseken való részvételt, ami nagyban kihatott a teljesítményükre. Ugye mi ezt nem szoktuk meg, mi még együtt edzettünk a régi gárdával, ez alap volt. Más lett a világ, más emberek, generációs különbségek, szóval a szokásos a mai világban.

Akkor ki se jártatok már?

A felnőtt csapat hozzáállása miatt elmaradoztunk, ahogy ők magukat, így mi őket nem vettük komolyan.

Teljes bojkott?

Néhány kivétel volt. Hidegkúton alakult egy csoport Hulk néven, akik meg is találtak minket. Ez olyan 2011 körül történt. Innentől rápörögtünk a témára. Alig vártuk a derbit, de hiába. Ketten jöttek Budakeszire, miután a „Parasztok nincsen hangotok” volt a menő nekik hazai pályán. Kicsit beparáztattuk őket, de nem volt semmi.

Új szezon, új remények?

Vártuk a következő derbit, amit a hidegkúti pálya felújítása miatt albérletben játszottak a 3Ker edzőpályáján. Erre a meccsre mi is csak a hangunkkal készültünk, meg egy kiírással, aminek az apropóját az előző meccsen a Hidegkút TV riportjában hallottuk tőlük. Akkor azt nyilatkozták, azért nem utaznak idegenbe, mert anyagilag megterhelő. Budapesten belül? Kérdeztük magunktól, majd erre készült el a „Megterhelő utazások a BLASZ-ban, hagyjuk már!” . Ezt a saját játékosaik is röhögve fényképzetek, majd közölték velünk, hogy hónapok óta nem látták őket. Ennyi volt az utolsó ellenfél rövid története ellenünk.

És a csapatotok?

A csapat ismét alulmúlta önmagát, volt olyan játékos, aki csütörtökön közölte, hogy a pénteki kispályás foci után, nem biztos, hogy tud jönni szombaton, mert fáj a lába. A sorozatos, még ebben az osztályban is gyalázatos játék után döntöttünk úgy, hogy ha nem muszáj, akkor nem megyünk. Teljesen szétesett a brigád, hamarosan a felnőtt csapat is feloszlott.

Mégis jártok! Vagytok, léteztek!

Néhányan kijárunk az öregfiúk meccseire. Szurkolás az nincs, de ott vagyunk, ahol tudunk! Maroknyian kitartunk a végsőkig. Egyszóval megöregedtünk. Akár csak a csapatunknak, utánpótlásunk nekünk sincs. Hogy meddig tart? Nem tudom, amit letettünk az asztalra azt soha nem vehetik el tőlünk. Ultras per siempre!

A Keszis évek mellett a Fradival is volt pár jó szezonod. Honnan jött a zöld-fehér szerelem?

A Fradi a családban alap dolog volt.

És Budakeszin?

A Kaos tagjai is 98%-ban Fradisták voltak, 1-2 ritka kivételtől eltekintve.

Mikor kezdődött a zöld-fehér lelátói karriered?

Az én történetem a kilencvenes évek közepén kezdődött. A Fradi csúcson volt. Ajax, Reál, Grashoppers. Ekkor remek volt minden.

Később?

A lelátón az ultracsoportok iszonyatos sebességgel fejlődtek, a csapatok meg vissza, de ez általános tendencia volt. Ezzel együtt a válogatott is teljesen mélyponton volt, elég, ha csak a jugók elleni két meccset nézzük. Kb. Európa kedvenc ellenfelei voltunk minden téren. Mindenki minket akart.

Viszont, ahogy mondtad a magyar lelátó fejlődött! Hogy nézett ez ki a Nagyvárad téri kapu mögött?

Természetesen a csapatok hanyatlása nem tartott vissza minket. Folyamatosan tanultunk mindenből! Néztem, néztük a híreket és internet hiányában ez a nyomtatott sajtóból sikerül leginkább. Supertifo, 3.Félidő és a többi.

Részletesebben?

A Fradi tábor egyre jobb lett. Monsters, Western Greens, Cannibals. Egyre több zászló, koreó, látvány, kiírás készült. A Stormy egy újabb lökést adott ennek az amúgy is jól működő gépezetnek.

És a Boys?

Mi ezután jöttünk. A csoportot a Stormy-ból és más csoportokból kilépők, valamint olyan szabadúszók alkották mint én.

Mi volt a cél az új csoporttal?

Egy igazi, olasz mintára működő csoportot akartunk létrehozni. Én úgy gondolom sikerült. Teljesen bolond stáb volt. Egyedi kinézettel, a többi csoporttól eltérő mentalitással.

Zászlók, transzparensek?

Természetesen készültek transzparensek a hazait az egyik tatabányai srác készítette, ő sajnos már nincs közöttünk. RIP Józsika! A többit én csináltam. A kétrudasokat is! Köztük a méltán híres „Buzi aki nem iszik!”és a Kriston Group feliratosat.

Egyéb kiegészítők?

A tatabányai srácok csinálták még kislengetősöket, kb. először Magyarországon! Viszont eme rendhagyó csoport, soha nem rendelkezett semmilyen saját sállal vagy pólóval, vagy ilyesmivel. A tagok az erre szánt pénzt italra és egyéb dolgokra költötték.

Legemlékezetesebb sztorik a Boys kötelékében?

Sok szép emlék. Sok jó sztori, de ez mindenkinek más. Legemlékezetesebb? Természetesen az egymás zrikálása, ami szerintem minden brigádnál így volt.

Legjobb túrák a Boys csoportjával?

Nekem a spliti, bár akkor még nem voltunk hivatalos csoport, de a társaság már együtt mozgott. Igazából ott minden jó volt, kivéve az eredményt.

Hogyan jöttetek ki a többi kapu mögötti társasággal?

Mivel régi motorosok voltunk ismertek minket. Kijöttünk velük, semmi extra. Segítettünk, amiben tudtunk.

Mikor és miért lett vége?

A megszűnés fogalmam sincs mikor volt, olyan 2006-ra mondanám. Én még kijártam az NBII-ben, majd elmaradtam, mert nem akartam a szurkolói kártyát. Azóta nem is voltam Fradi meccsen. Nem az én világom a regisztrálgatás. Miért nem lehet odamenni a kisablakhoz és jegyet venni?

És nem hiányoznak a Fradi meccsek?

Hiányzik e? Hiányzik is, meg nem is! Valahogy már nem tetszik az a stílus, amit a Fradi tábor képvisel. Meg természetesen a politikai háttér sem a kedvencem. Hiába a sok bajnoki cím, meg a folyamatos kupaszereplés. Nem tetszik, ami a háttérben folyik.

Azért követed a csapat meccseit?

Természetesen nézem a meccseket, de az említett dolgok miatt üröm van az örömben. Remélem, hogy egyszer még beteszem a lábam az Albert Flórián stadionba.

Válogatott?

Természetesen. Voltam, voltunk sok helyen: Olaszország, Románia, Litvánia, Szlovákia, San Marino, Lengyelország. A válogatottat kísérni mindig különleges alkalom volt számunkra. Volt, amikor 4 Keszis volt Kaunasban, vagy amikor 8-an voltunk Zenicán. Akkoriban ciki volt a válogatott, nem úgy, mint ma!

Élmények?

Emlékezetes volt a 2001-es bukaresti túra, aki ott volt az tudja miért. Zágráb is jó volt, bár az eredmény ott nem volt pozitív számunkra. A 2006-os zenicai kirándulás és 2x Bukarest minden tekintetben felülmúlta a várakozásokat.

No1 utazás?

 2009-es albániai túra. A brigád (a válogatott meccseken mindig, mint Wudigess Kaos vagyunk jelen) véleménye szerint a Szerbia –Koszovó –Montenegró –Horvátország - Bosznia útvonalon véghezvitt balkáni túra felejthetetlen élmény volt mindenkinek. Szarajevó+Mostar! Azóta nagy szerelem nekem ez a terület.

Napjainkban?

Mára ez is megváltozott. Egyre nehezebb jegyhez jutni, pláne idegenbeli meccsekre. Azért igyekszik a társaság ide-oda eljutni, valamilyen módon.

Külföldi kedvenc?

Az Inter. Nagyon régen a bratyóm katona volt és ott kapott vagy vett (már nem emlékszem) 3-4 darab Inter kollázst. Voltam akkor vagy 12-13 éves, de azóta is tart nálam, nálunk a rajongás a neroazzurrik iránt. Természetesen a kollázsok még megvannak! Lassan harminc éve.

A WK is Inter szimpatizáns? Vagy azért itt már jobban elkülönültök?

A keszis brigádból van Róma, Lazio, Fiorentina szurkoló, de abban teljesen egyetértünk, hogy az olaszok ennek a műfajnak a királyai, bárki, bármit is mond.

Más kedvenc csapat gyerekkorból?

Kedvenc  volt még a Chlesea. Jó csapatuk volt akkoriban. Vialli, Zola, Tore Andre Flo. Meg persze a Fejvadászok, akik kitettek magukért abban az időben

Kedvenc tábor az Interen kívül?

Sok van. Catania, Cavese, Catanzaro, de igazából szerintem bármelyik olasz brigád tud kiemelkedőt vagy valami újat mutatni. Az ex-jugókat is szeretem. Ott is van mit nézni. Nagy kedvenc a Horde Zla, a Manijaci, azok igazi bolondok, de jók még a zenicai foglyok is.

Más sportokat szeretsz a focin kívül?

Curling! Nem, nem nagyon! Egyszer, kétszer voltam kézilabdán, meg kosáron, de nem igazán tetszett.

Utolsó kérdés. DVSC? Debrecen?

Ellenfelek természetesen. Sok-sok futás! Voltak jó meccseink, jó hangulattal, de abban az időben nem volt nagy ellenfél az utcán a cívis bandérium. Néha sikerült összeférni, de ennyi.

Bármi élmény, kapcsolat, ami eszedbe jut?

Volt egy sztori. Egy debreceni meccs után sikerült kibújnunk a kordonból. Voltunk vagy 100-an. Elmentünk sétálni, sikerült is felszállni egy debreceniekkel tömött villamosra, persze lekapcsolták a stábot, majd kikísértek minket az állomásra, de mivel már nem volt vissza vonat, közöltük, hogy mi bizony akkor megyünk diszkóba.

Mi lett a vége?

Megjelent Kósa Lali elkezdett telefonálgatni és szerzett nekünk egy mozdonyt meg két vagont, csak takarodjunk!

Köszönöm!

Mit írhatnék utószónak? Semmi különleges nem jut az eszembe, így közhelyeket puffogtatva, további sok sikert, kitartást és szebb jövőt kívánok a Budakeszi SC csapatának és a lassan három évtizede kitartó szurkolóinak. Mert olyan nincs, hogy szar minden!

hancsi78

Képek: Wudigess Kaos Budakeszi, Ákos (WK ’97), Old School Supporters