Felcsút SE - DVSC (2004.10.27)

Felcsút SE – Debreceni VSC  2-3
Felcsúti Sportpálya
2004.10.27
Magyar Kupa, 16-közé jutásért

Volt idő, amikor Felcsútra még azért mentünk, mert a jelenlegi miniszterelnökünk fizikai segítségével – szó szerint értendő, hisz akkor még ott focizott – felkerült a csapat a Magyar Kupa főtáblájára. Akkor még nagyobb esélye volt kék-sárgáknak a honi Amatőr Kupa elnyerésére, mint az igazi MK-trófeára. Azóta viszont sokat változott Magyarország labdarúgótérképe. Most már nemcsak a kupa főtábláján, hanem az NBI-ben is találkozunk, hisz a falusi kiscsapat, a lopott nevével és jelentéktelen történelmével, már elég régóta a nagyok között dísztelenkedik. Sőt, az idei sorozatban épp ők ejtették ki a kupanegyeddöntőben a DVSC csapatát, ráadásul a Nagyerdőn. Ez a bejegyzés most visszarepít bennünket az időben, amikor még nagyjából minden a helyén volt a honi futball piramisában. 

2004. október végét írtuk akkor és a hétköznap ellenére Debrecenben simán megtelt egy nagybusz a kupakirándulásra, de még ezen kívül is akadt, aki vonattal vagy épp kocsival vágott neki a túrának. Nem volt ez meglepő, hisz a DVSC csapata abban a szezonban esélyes volt a bajnoki címre és a kupa elhódítására is. Ráadásul a Szívtiprók Ultras Debrecen csoportja épp a tízéves fennállását ünnepelte az ezt megelőző hétvégén az Újpest ellen, igaz vereséggel. Ennek ellenére Felcsútra egy felettébb vidám társaság indult neki a korai órákban. Miközben a busz szépen araszolgatott a célállomás felé, a vonattal nekivágók már Felcsút nevezetességeit fényképezgették. Ebből az egyik a helyi „Mediterrán Kávéház” volt, amelynek megtalálása a falusi turizmus végét is jelentette egyben a lokisták számára. Meglepetésre a busz is időben megérkezett, így mindenkinek maradt ideje Felcsút leghíresebb – ez akkor még a kávéház volt! – pontját felkeresni. Innen együtt indult meg a mag és a gyengécske áteresztő kapu, valamint az a pár nyugdíjas rendező, aki épp feladatát próbálta ellátni, nem képzett komoly akadályt a 80-100 fős piros-fehér hordának. Egyszerűen benyomultak a sporttelepre, így a többségnek jegyet már nem is kellett váltania.

Ma már szinte elképzelhetetlen, de abban az időben a helyi sporttelep még nem úgy nézett ki, mint manapság a Pancho Aréna. A centerpályát egy 4-5 soros kis betonlelátó kísérte az egyik oldalon, amelyet a játékoskijáró és egy nem túl masszív kerítés osztott ketté. A nagyobb rész volt a hazaiaké, míg a kisebb a vendégszurkolóké. Szemben egy kukoricatábla szélső sorainak száraz levelei lógtak be a pályára, ugyanis a betakarítás késett egy picit ezen a területen. Ettől függetlenül a pálya rendelkezett digitális eredményjelzővel, szép klubházzal és még világítással is, ami azért abban az időben nem volt mindennapos egy falusi csapat életében, még a harmadik vonalban sem.

A vendégek a kijelölt szektorrész teljesen megtöltötték. A korlátra pedig a kor megfelelő transzparensei kerültek: SZUD, SZUD Jugend, SZUD sec. Budapest, Vadmacskák, Force Field, Balmaz Front. Az összlétszám bőven meghaladta a 100 főt, de a szurkolással csak egy 40-50 fős mag foglalkozott komolyabban. A többiek vagy italoztak, vagy a szemközti táblában törték a kukoricát. Néhányan a hazaiakhoz is átszivárogtak, lévén a sporttelep büféjében volt a legközelebbi italbeszerzési lehetőség, és a teraszról remek kilátás nyílt a pályára. Volt, aki Orbán Viktorral fényképezkedett vagy csak egyszerűen sétálgatott egy sörösüveggel a kezében. A lelátón csak egy kisebb debreceni tábor volt végig aktív, de ők legalább kitettek magukért. Pár egy- és kétrudassal, valamint egy piros füsttel operáltak a meccsen. A hangulat és a hangerő nem volt a legkiemelkedőbb, de a három gól után volt egy kis kalamajka, mert mindig volt 4-5 cívis, akik beugrott a zöld gyepre ünnepelni, így akadt dolguk a sárgamellényeseknek is. Szerencsére, ekkor már lazán vették a dolgot, így nem lett nagyobb gond, hisz a dajdaj után maguktól is visszamásztak az ünneplő piros-fehérek a szektorukba.

A helyi szurkolók igazi nagypofájú parasztok voltak, már első perctől ment az átszólongatás, majd később egy sörösüveget is a cívisek közé vágtak. Ebből lett egy kis kerítésdöntögetés meg számonkérés, de szerencsére nem történt nagyobb baj. Sem a vasrácson szilánkjaira törő üvegdarabok, sem a felhevült debreceniek nem okoztak sérüléseket. Ezen kis összezörrenésnek köszönhetően a rendőrség is megmutatta magát és a jelenléte csitított a kedélyeken. A hazaiak szurkolásra nem nagyon vetemedtek, talán ha egyszer felcsendült a „Hajrá, Felcsút!” rigmus. Pedig nem volt rossz meccs. Végig jól tartotta magát az NB III-as hazai csapat. Lett volna esélye a meglepetésre is.

Nagy nehezen a DVSC megnyerte a meccset, így a végén a csapattal ünnepelték a továbbjutást a vendégszurkolók, majd aránylag csendesen távoztak a faluból, azzal a tudattal, hogy ide se kell jönni többet. Akkor még nem sejtette senki, hogy Felcsút nem Tápiószentmárton, Bodajk vagy éppen Mátészalka, és lesz olyan év, amikor 3x vagy 4x is ott kell majd vizitálniuk, csak már az első osztályban.  Ez viszont egy másik korszak, másik csapat és egy teljesen más stadion lesz. 

hancsi78

 

Interjú - Műhely (Ultras MTK)

Az idén harmincéves az MTK-hoz kapcsolódó szervezett lelátói élet. Ennek apropóján az Ultras MTK egyik oszlopos tagjával, a nagyon fiatalon ultrává lett Műhely barátommal következik most egy terjedelmes, majdnem minden igényt kielégítő interjú. Három évtizednyi küzdelem, harc és a velejáró megannyi öröm és keserűség kerül most terítékre a kék-fehér tábor életéből, egy „őrült” MTK szurkoló szemüvegén át.

Vágjunk bele! Te hol kezdenéd?

Hol is kezdeném?  Talán a legjobb mindent a legelejéről elindítani.

Ok, ha a legeleje, akkor MTK történelme megy?

Naná, de ahhoz vissza kell ugornunk egy jó nagyot.

Nem baj, kezdd el! Hadd művelődjünk!

1888. november 16-án alapították meg a Magyar Testgyakorlók Körét egy budapesti lakásban. Kezdetben a labdarúgás nem volt benne az MTK sportágai között. Később, 1901-ben hozták létre labdarúgó-szakosztályt. A klub hamar meghatározó lett a honi foci világában.1912-ben adták át a legelső Hungária körúti fapados stadiont, ahol teltházas meccseket játszottak. 1920-as évek végére már 13 bajnoki címet szerzett a klub.

És a szurkolótábor?

A szurkolótábor létszáma is szépen nőtt, így nem csoda, hogy ferencvárosi B-közép mintájára 1933-ban megalakult az MTK szurkolóit először összefogó társaság Kék-közép néven. Pontosabban a Hungária Futball Club szurkolói voltak, hisz ez idő tájt ezen a néven volt ismert a csapat.

Mit jelentett mindez az akkori Hungáriánál?

Régi újságcikkekből megtudhatjuk, hogy mai szemmel hihetetlen létszámmal bírt a Kék-közép, és olyan vonatos túrákat tettek meg például Kaposvár és Debrecen városába, ami nekünk maiaknak egy álom beteljesülése lenne. 

Számokat akarok hallani!

Kaposvár ellen 500, Debrecenbe 1400 fő indult útnak különvonattal.

Hogy jöttek ki ekkor az MTK-szurkolók a többi fővárosi táborral?

Érdekes módon a ferencvárosi B-középpel szinte „baráti” volt a viszony. A felek jó urak módjára többször találkoztak és segítették egymást. Megbeszélték mit és hogyan csinál a másik fél.

Riválisok?

Az akkori legnagyobb riválist a VAC csapata jelentette. Többször is tömegverekedést eredményezett a két gárda találkozója. Az oka elég érdekes volt, ugyanis a VAC nem találta eléggé zsidónak az MTK-t.

Egyéb gondolatok a Kék–középpel kapcsolatban?

Talán az egyik legfontosabb dolog, amit a Kék-középhez írhatunk a „Ria-Ria-Hungária” rigmus bevezetése.

Ez érdekesnek hangzik! Mondanál róla többet?

Bizony- bizony, ezt kevesen tudják, de ez nem a válogatott csapat buzdítása volt (ekkor még). Érdekes dolog, mikor halljuk ezt a rigmust pont ellenünk és talán a kiabálói nem is tudják, hogy valójában egy „ős” MTK-s rigmust kiabálnak.

Folytassuk a történelemórát!

A 2. világháború eseményeit senkinek nem kell bemutatni. A Hungária csapatát feloszlatták, illetve a szurkolóit és játékosait vagy elhurcolták, vagy egyszerűen a Dunába lőtték! Azért azt hozzá kell tenni, hogy természetesen a civil élet mellett a magyar sportélet is megjárta, csak hogy pár nevet említsek: Szűcs János UTE elnök, Bródy Sándor FTC labdarugó, Petschauer Attila kardvívó, kétszeres olimpiai bajnok. A sort még sajnos hosszasan lehetne folytatni. A háború után a régi névvel MTK-ként alakult újjá az egyesület.

És a szurkolók?

Természetesen nemcsak a klub éledt fel, hanem a szurkolótábor is (akik megmaradtak) és vele a Kék-közép is.

Mi várt a kék-fehérekre a háború után?

1947-ben adták át az új MTK stadiont, mivel a régit lebombázták. A 60-as években még teltházas stadionban játszott az MTK. 1957-ben például egy 500 fős különvonat ment Szegedre. A csapat több névváltoztatáson is átesett. Ilyen volt a Budapesti Textiles SE, Budapesti Bástya SE, Budapesti Vörös Lobogó SE, majd az MTK-VM

Szurkolói téren valami érdekesség ebből az időszakból?

1970-ben történt a mindenkori legnagyobb MTK szurkolói botrány. Decemberben egy nemzetközi kupamérkőzésen játszottunk az olasz Torinóval, ahol a vendégjátékosok nem tudták elfogadni, hogy kiestek a kupából és a hazai játékosokkal összeverekedtek. A szurkolók siettek a játékosok segítségére és kb. 300 fő be is rohant a pályára. Az olaszokat a rendőrségnek kellett kimenekíteni.

Mikor kezdtek elfogyni az MTK szurkolók?

A 70-es, 80-as években jött a nézőszám visszaesése, ami egy Videoton elleni mérkőzésnek köszönhető. Történt ugyanis, hogy a székesfehérvári szurkolók egy élő libát dobtak a pályára kék szalaggal. (Ezt később a debreceni és újpesti szurkolók is megtették!)

Csak a biztonság kedvéért! Biztos, hogy nem az újpestiek voltak az elsők?

Biztos!

Következmény?

Ez az esett volt az első nyílt zsidóellenes cselekmény ellenünk a hazai stadionokban. Sokaknak ez a megnyilvánulás nem hiányzott és inkább nem jártak meccsre. A nézőszám visszaesett 3000-4000 főre. Idegenbe is kevesebben utaztak.

Hazai meccseken hol helyezkedett el a tábor?

Ebben az időben a Kék-közép a BKV-pálya felőli oldalon foglalt helyett.  Később innen ment a tribünre.

Lassan elérkezünk ahhoz az időszakhoz, amit már te is testközelből éltél át. Mi jut eszedbe elsőnek a lelátó kapcsán a kilencvenes évekből?

Azok a drága 90-es évek! Magyarországon, a Ferencváros révén dübörgött a huliganizmus, illetve néhány Kispest szurkolónak köszönhetően elkezdődött nálunk is az igazi olasz ultra stílus. Ezt a későbbiekben már több csapat tábora is megpróbálta átvenni, így nem volt meglepő, hogy ez eljutott az MTK fiataljaihoz is.

Mit jelentett ez konkrétan?

1993-ban megalapították az Ultra Blue Geese csoportot. Drapijuk egy kék fehér kockás és sárga betűkkel ellátott molinó volt.

Te hogyan és kivel keveredtél ki elsőnek a Hungária körútra?

Édesapámmal! Nálunk, ha meccsnap volt, akkor kötelező volt megjelenni, főleg ha a csapat Pesten illetve környékén játszott. Kivétel volt a Fradi-pálya.

Miért volt kivétel a Fradi-pálya?

Akkoriban nem a Fradi-pálya volt a legbiztonságosabb. Nyílván apu úgy volt vele nem egy kisgyereknek való. Különben rosszul mondtam nem a Fradi-pálya volt kivétel, hanem maga a Fradi. A Ferencváros szurkolóinak azért megvolt már akkor is a híre.

Idegenben?

Természetesen, ha úgy adódott mentünk messzebbre is mindegy volt, hogy Zalaegerszeg vagy Békéscsaba, a lényeg hogy az MTK játsszon. Mi ott voltunk. 

Mi ragadt meg a korai ultra évekből számodra?

1994-ben voltam 10 éves, így nem tudtam mi az ultra, meg hogy ez pontosan mivel is jár. Azt láttam, hogy van egy társaság, akik mások, mint a többiek. Célom akkor az volt egyre közelebb és közelebb állni hozzájuk és a végén köztük lenni.

És mi ragadott magával?

Nekem az tetszett kisgyerekként, hogy volt pár idősebb srác, akik hangosan szurkoltak, pénztárgépszalagokat dobáltak, néha-néha feltűnt náluk egy lengetős kék fehér zászló, sálakat pörgettek.

Hol állt ekkor az MTK? Milyen volt a tábor?

Sajnos ekkor a csapat kiesett NB2-be, de én itt lettem (ha mondhatom ezt) teljesen a tábor része és a lelátó szerelmese. Egy gyors névváltoztatás Blue Boys-ra és máris Tiszakécskén játszottunk, ahová nagyon sok MTK szurkoló utazott el.

Hogy festett a Blue Boys vezette MTK-tábor az NBII-ben?

A tábor a megszokott társasággal, a megszokott helyen állt, ami akkoriban a stadion A-oldalán, a főtribünön, a tv közvetítő fülke melletti szektor legfelső soraiban volt. Létszámunk 20-40 fő közt mozgott.

Ekkor sokszor egy másik Blue Boys drapi is feltűnt az MTK meccsein?

Igen, az akkori barátság lévén néha-néha kilátogattak a BVSC szurkolói.

Egy jó sztori velük kapcsolatban?

Emlékszem egy olyanra amikor már javában ment a meccs és az utcáról hangos MTK, MTK kiáltásokra lettünk figyelmesek. Ezért gyorsan felszaladt szinte mindenki a korzóra, mert akkor még nem volt befalazva a stadion azon része. Láttuk, hogy kb. 15 zuglói kék fiú közelit a bejárathoz és megérkezésük után egy fantasztikus közös szurkolást mutattunk be.

Szurkolás? Dalok?

Ami az akkori kornak megfelelő volt. Dalunk akkoriban még csak 1-2 volt. Mindenki a hagyományos B-közepes és az akkoriban ismert nagyobb táboroktól átvett és átköltött dalokat énekelte. Meg nekünk ott volt a mai napig is használatos EEEMMM-TTTÉÉÉ-KÁÁÁ, ami nem egy dal, de sokak kedvence volt.

Transzparensek?

A drapik akkoriban a tribün alsó korlátjára kerültek ki. A jól ismert fehér kék és ellenkező színnel beleírva, hogy MTK. Ez az a zászló, amit egy fővárosi 3-asból álló társaság megszerzett és 3 részre vágva elosztottak egymás között. Igaz se a megszerzéséről se a visszaszerzéséről pontos információt nem tudok mondani.

Valamit csak tudsz?

Ahogy én hallottam egy Kispest meccsen kint volt egyben a felaprított zászló. A zászló jogos tulajdonosa is megjelent ezen a találkozón és visszaszerezte.

További lepedők?

Blue Boys fehér alapon kék betűkkel, illetve létezett egy kék-fehér-kék zászló, aminek a fehér részébe volt kékkel beleírva, hogy MTK és piros színnel, hogy Ajax.

Ez minek vagy kinek volt köszönhető?

Egy Magyarországon élő holland srácé volt. Soha nem volt különben MTK-Ajax barátság. Próbálkozások voltak ugyan, de lássuk be, az Ajax más kávéház.

Első sálak?

Sálunk nagyon nem volt maximum a Váci utcából beszerezhető sima MTK sál, illetve az akkoriban működő lány kosárcsapat és a szakosztály készített egy MTK Basket, másik oldalán Blue Angeles feliratú sálat.

Kosárra is jártatok szervezetten?

Tudtommal szervezetten nem, én meg pláne nem. Egy-egy fő kiment néha, de az első mindig a foci volt.

Legek, események a második vonalban?

Talán kevesen tudják, hogy ekkor, a Diósgyőr vendégjátéka során gyulladt először görögtűz a Hungária körúton. Aztán próbálkoztunk egy Nyíregyháza elleni meccsen, hogy a lezárt kanyarba megyünk a kapu mögé, illetve egy másik meccsen a III. kerület ellen a B-lelátóra mentünk, de kis létszám miatt jobbnak látta mindenki, ha visszatérünk a tribünre.

Emlékezetes idegenbeli események?

Életem első „önálló”idegenbeli túrája szurkolói busszal Balmazújváros volt. Kb. 15 -20 fő utazott el plusz az idősebb generáció. A kerítésre a Blue Boys drapi került. Nagyon jó és emlékezetes volt ez számomra hisz itt fogadtak el a nagyok maguk közé.

Más túra, ami megmaradt?

Sajnos hamar megtapasztaltam én is, hogy milyen MTK szurkolónak lenni, ha egy olyan városba mész, ahol nem kifejezetten szeretnek. Hatvanba ment egy kisbusznyi társaság, mi apuval kocsival. Helyi skinheadek (hozzáteszem itt még azt se tudtam mi az, hogy skinhead sőt, azt se miért utálja mindenki az MTK-t) mutatták meg mennyire nem vagyunk kedveltek.

Kaptatok?

Igazából verekedésre nem emlékszem! Itt is (mint a legtöbb helyen) a megfélemlítés ment, vendégszektor nélkül persze simán tehették. Apu gyorsan kapcsolt és jobbnak látta, ha arrébb megyünk az eseményektől. Egy sráctól vették el a sálját.

Úgy érzem van még miről beszámolnod az NBII-es túrákkal kapcsolatban.

A következő izgalmasnak mondható mérkőzés Hódmezővásárhely volt. Nekem mondjuk semmit nem jelentett csak egy meccs volt a sok közül, de az idősebb tagoknak már ismert volt a helyi csoportosulás, a vásárhelyi Blue Front. Itt meg is jegyezném, hogy semmi köze a nevűkhöz a későbbiekben alakuló Blue Front 96-nak. Páran jobbnak látták, hogy a busszal, amivel érkeztek mindenféle védő eszközt vittek magukkal. Mivel ide is apuval külön kocsival érkeztem, jobbnak is látták a srácok, ha nem velük állok és inkább jobb félni, mint megijedni alapon azt mondták menjek egy másik szektorba.

Külön mentél?

Nem mentem, csak MTK sálamat tettem be a kabátom alá. Talán tényleg a szerencse vagy a csak a vásárhelyi kopaszok nem akartak aznap semmit, de megúsztuk. Aztán szép lassan vége lett a szezonnak és újra a legjobbak közt voltunk.

Időben mit jelentett ez pontosan?

1995-öt írtunk és talán még fel se fogtuk, hogy ismét NB1-ben van a csapat.

Viszont te még ekkor is igen fiatal voltál?

Ááá, dehogy, ekkor már én is betöltöttem a 11. életévemet.

Mit hozott az első osztály?

A csapatba olyan nagynevű játékosok érkeztek, mint: Babos, Csertői, Kuttor, Lőrinc, Hamar és mindenki kedvence Illés.

A tábor mégis egyik pillanatról a másikra elfogyott! Mi volt ennek az oka?

Sajnos valami oknál fogva elkezdtek az emberek eltűnni, volt olyan meccs ahol már a zászlók sem jelentek meg.  Ennek oka a sorkatonaság volt, az iskolai tanulmányok befejezése vagy épp elkezdése, illetve sokan inkább BVSC meccsekre kezdtek el járni. Ezeknek dolgoknak köszönhetően aztán nem maradt más, mint bejelenteni a Blue Boys feloszlását.

Akkor nem is járt ki már senki a táborba?

Voltak emberek, akik kijártak, de szervezetlenül minden jel nélkül voltak jelen. Egy darabig megszűnt a szervezett szurkolás.

Meddig tartott ez az áldatlan állapot?

1996. május 5-én a Kispest-MTK meccsen jött el a fordulópont.

Mesélj, mi történt!

Kispestre is elmentünk édesapámmal, igaz nem a vendégszektorban voltunk, hanem a Kispest tábor és a vendégszektor közti lelátón álltunk. Szomorúan vettem tudomásul hogy a vendégszektorban alig vannak páran.

Kispest tábor akkoriban?

Le se tudtam venni a szememet róluk, már akkori is nagyon jó táborral rendelkeztek. Rengeteg zászló a kerítésen, dobok, rudasok, sálak.

Viszont még nem tudjuk mi volt a fordulópont?

A vendégszektorra pillantva feltűnt két számomra ismeretlen srác, akik valami kék zászlót tettek ki, de nem tudtam pontosan elolvasni mi van ráírva, így a másnapi gól összefoglalóból többszöri nekifutásra tudtam csak kivenni, hogy valami Front 96 szöveg olvasható a transzparensen. Ez volt tehát hivatalosan az első mérkőzés, ahol megjelent a legelső Front drapi.

Ismét volt csoport! Tábor, hogyan lett belőle?

Következő héten, hazai pályán is a korábban megszokott zászlók helyen kint lógott a Front. Sikerült megismerkednem a gazdáival. Elmondták kik ők és azt, hogy újjá szeretnék éleszteni a szervezett szurkolást a Hungária körúton. Abban az évben sajnos ez nem nagyon ment, hisz a régi emberek nagyon eltűntek és újak se érkeztek.

A korabeli nehézségek akkor most is fennálltak?

Sajnos hamar rá kellett ébredni a fiúknak, hogy nem könnyű MTK szurkolónak lenni, ezt egy angyalföldi kirándulás megmutatta.

Mi történt?

Tudatlanul esett meg, de tanultunk belőle, hogy nem a vendégszektorban helyet foglalva, biztonsági örök nélkül csak úgy kitenni egy MTK drapit nem szabad. Főleg nem a Vasas táborhoz közeli szektor kerítésére. Megtettük. 3-an voltunk mindössze, amikor megjelent két Vasas szurkoló, de szerintem inkább Újpestiek voltak. Az volt a szerencsénk, hogy némi ismeretség volt a zászló gazdája és a megérkezők között. Nagyobb atrocitás nélkül megkértek minket, hogy vegyük le a transzparenst.

Eleget tettetek a kérésnek?

A tulaj nem tett eleget, így mindenféle ellenállás nélkül ők maguk szedték le a kerítésről és indultak meg a zsákmánnyal a Vasas tábor felé. Már-már úgy nézett ki, hogy ennyi volt a Front 96 drapinak, mikor megjelentek a rendőrök az elvett zászlóval és visszaadták a jogos tulajdonosának.

További érdekes események?

Szép lassan vége is lett a szezonnak. Apuval voltunk Akasztón, ott találkoztunk ismét a srácokkal, akik vonattal érkeztek, de végül mi hoztuk őket kocsival haza. A rendőrség ugyanis nem garantálta, hogy a helyi ultrák nem látogatnak ki meccs után a vonatállomásra. Megjelentünk még a Népstadionba (életem első örökrangadóján) ahol a már bajnok Fradival játszottunk.

Nyári pihenés, vagy gőzerővel készülődés az új szezonra?

Nyáron, egy monori focitornán vett részt az MTK, ahová apámmal természetesen mi is mentünk. Legnagyobb meglepetésemre itt is megjelentek a fiúk, de már nem ketten, hanem pár fővel kiegészülve. Gyorsan bemutattak engem a többieknek és elmondták, hogy elhatározták, hogy innentől kezdve a szezon kezdetéig egy új szervezett csoportot akarnak létrehozni, aminek a neve: Blue Front 96 lesz. Tervbe volt egy új nagy drapi, amit az akkori magyarországi ultra újságban a 3. Félidőben reklámozott Ultra Service gyárt majd le, de ezen kívül is sok minden más is szóba került, ami egy ultracsoportnál szóba kerülhet.

Mi lett a tervekből?

 A hazai Újpest elleni meccsen került ki a korlátra Blue Front 96 műanyag festett drapi, amin egy egyszerűbb MTK címer is látható volt. A tábor viszont annyiban változott, hogy maradt a tribünön ugyanabban a szektorban, de lejött a felső sorokból egészen a korlátig.

Újpestiek hogy viszonyultak az új szerveződéshez?

Szünetben néhány lila jelent meg nálunk, de az ott ülő MTK-sok, illetve mi se örültünk a hívatlan vendégeknek, így igaz rendőri segédlettel, de távoztak is. A meccs utáni eseményeket átélve nem csodálom, ha akkoriban sokan inkább máshová szerveztek családi programot és nem egy stadionba.

Mi történt?

A történet nagyon egyszerű volt. Az akkori nagy kanyart használták vendégszektornak, így a távozó lila-fehéreket a 37-es villamos sínjeire terelték fel, akik az ott lévő köveket a lent álló MTK-sokra és rendőrökre dobálták. 

Viszont a következő meccs mérföldkő volt a BF életében!

Egy megfázásnak köszönhetően nem utaztunk apával a következő fordulóban Debrecenbe. Viszont elment 4 fő vonattal és valamiért úgy gondolták magukkal viszik az új transzparenst. Elég paprikás hangulatú meccsnek köszönhetően érezhető volt, hogy bizony meleg pillanatok várnak még rájuk. Ez még a tv-n keresztül is átjött, hogy nem mi vagyunk a kedvencek Debrecenben és mikor még egy kékre festett döglött libát is bedobtak a pályára tudtam baj lesz.

Tudjuk, hogy lett, de elmondod, te hogy élted meg?

Egy hét múlva tudtam meg, hogy az új drapit elvették a Debreceniek, akik Kb. 50 fővel (a srácok elmondásai alapján) meccs után kilátogattak a debreceni vasútállomásra. Majd akcióba is léptek a 4 fő MTK-ás ellen.

Innentől lett nagy a „szerelem”?

Így is mondhatjuk. Innentől kezdve lett egy nagyon erős debreceni gyűlölet a táboron. Több mérkőzésen is szidtuk őket és megjelent a tábor új helyén a tribün alatti lelátó kerítésén az Anti Red Front lepedő.

Ennek viszont semmi köze nem volt a Vasas kezdeményezésre korábban elindított ARF-hez.

Semmi. Tudtuk, hogy van egy ilyen csoportosulás, de azt is tudtuk, hogy felénk is nagy az utálat. Azért azzal is tisztában voltunk, hogy egy Loki táborral se utcán se lelátón nem vehetjük fel a versenyt így 1-2 évet leszámítva a későbbiekben már nem is nagyon foglalkoztunk velük.

A nagy drapi elvesztése a csoport vesztét okozta?

Nem. Elkészült az új MTK címer nélküli Blue Front 96 transzparens.

Ekkor újabb ellenség képe libbent be a BF elé?

Sokaknak már a debreceni visszavágó járt az eszébe, azaz még fel se ébredtünk a sokkból máris következett az újabb és azóta is tartó örök ellenségeskedés a váci szurkolókkal.

Hogyan kezdődött?

1996. november 11-én volt a Vác – MTK meccs. Senki nem gondolta, hogy ezen a találkozón bármi is lehet szurkolói szempontból. Márpedig rosszul gondoltuk. Talán a debreceni esettből is tanulva többen jöttek vonattal, ez nyilván a közelségnek is köszönhető volt plusz a csapat is nagyon jó eredményeket produkált. Mi a családdal természetesen kocsival mentünk.

Meccsbeszámolót, ha kérhetem!

A vendégszektorba érve láttam, hogy szép számmal érkeztek MTK szurkolók. A kerítésre a Front 96 drapi lett kirakva. KB 25 fő volt, akik állva és hangjukkal is buzdították a csapatot. Velünk szembe kb. ugyanennyi váci a Tiger Adoration zászlójuk mögött. Szépen folyt a mérkőzés mi szurkoltunk a saját csapatunknak, nem foglalkoztunk a Váciakkal. Különben se voltunk soha olyan tábor, aki az ellenféllel foglalkozott. Mivel akkor még nem volt teljesen elkerített vendégszektor a váci stadionban, szép kényelmesen átjött először két váci hozzánk és kitettek egy magyar zászlót, majd pár perc elteltével követték őket még páran és kikerült egy váci zászló is. Soraikban feltűnt nem egy skinhead is.  Mikor már elegen voltak elindult a szokásos zsidózás. Nem szégyen bevallani, hogy rendesen megfélemlítették a táborunkat.

Volt pofonosztás is?

Fizikai bántalmazás itt még nem történt, de aki ott volt az érezte, hogy bármikor elindulhat a lavina. Ezért jobbnak láttuk, ha levesszük a zászlónkat mielőtt ez is úgy jár, mint a nagy Debrecenben és távozunk a vendégszektorból.

Hová?

Átmentünk a másik oldalra a sima váci szurkolók közé és kitettük újra a Front 96-ot. Közben az egész váci tábor átjött a mi oldalunkra és a második félidőt a vendégből nézték. Kivéve azt a pár skinhead-et akik utánunk jöttek. Itt már volt sörrel locsolás és lökdösődés is. Aztán a rendőrök kapcsoltak, hogy valami nincs rendben és gyors falhoz állítás és igazoltatás után visszaterelték őket a többiekhez.

Akkor ennyiben is maradt a dolog?

Persze tudtuk jól, hogy ennek itt még nincs vége és veszélyes lesz a vonathoz eljutni, ezért aki tudott kocsikkal hagyta el a stadiont, de volt olyan, akit a csapat hozott haza. Viszont 3 tagunk bevállalta, hogy haza is vonattal mennek. Ahogy az várható volt a pályaudvaron el is kapták őket a váciak. A Nyugati pályaudvaron érdekesen nézték a járókelők a 3 vérző és igencsak piszkos, szakadt srácot. Innentől a Vác elleni találkozót is nagyon vártuk. Aki ott volt az sose felejti el azt a napot, ahogy én sem.

Mi lett ennek a két egymás utáni idegenbeli inzultusnak a vége?

A klub innentől kezdve nagyobb biztonság érdekében ajánlott fel szurkolói buszt, biztonságiakkal. Bárhova mentünk 2 db biztonsági mindig jött velünk.

Hogyan tovább, hisz a bajnokság még féltávnál sem járt?

Közbe elkészült első csoportsálunk, amit a klubnak is köszönhetünk. Szép lassan a csapat jó szereplése miatt is visszatértek a régi emberek és újak is érkeztek.

További emlékezetes meccsek?

Az Üllői úti örökrangadóra 2 csuklós BKV busszal mentünk. Az, ami ott volt, azt a gyűlöletet, amit ott is kaptunk, az leírhatatlan érzés, de mindenki tudta jól hogy nekünk egy Fradi nem ellenfél.  Magyarország egyik leghírhedtebb huligánjainak biztos viszketett a tenyere, de talán ott még ők is belátták, hogy nekik nem mi vagyunk az ellenfél.

Viszont sok nagy tábor ehhez másképp állt.

Sajnos több nagyobb tábor nem így gondolkodott. Újpesten és Kispesten is kaptak el MTK-ásokat.

Mentetek tovább?

Igen. A tábort ez nem fogta vissza. Sőt lettek új dalok, lettek rudasok, dobok.

Tavaszi visszavágók?

Nagyon vártuk a debreceni és váci meccseket, de egyik sem úgy alakult, ahogy mi terveztük.

Részletesebben?

Debreceniek páran jöttek, természetesen nem azok, akik a zászlót elvették meccs után, de így is sok MTK-ás szeretett volna átmenni, de a rendőrség ezt megakadályozta.

A Vác ellen?

Váciak abban az évben nem jöttek hozzánk, csak néhányan. A BVSC-pályára sem jöttek pedig mi ott voltunk és vártuk őket.

Más komolyabb szituációk?

Meleg pillanatok voltak még Győrben és Békéscsabán, ahol a helyiek rajtunk akarták megmutatni milyen kemények. Eredménytelenül.

Viszont az MTK szárnyalt a bajnokságban! Hogyan ünnepeltétek a sikereket?

A csapat megnyerte a bajnokságot, mi pedig bemutattuk életünk első koreográfiáját.

Hogyan sikerült?

Nem volt túl bonyolult, de az utolsó fordulóban a Haladás ellen sikerült kb. 40 kék és 40 fehér nylon lapot felemelnünk.

Hogyan telt a nyár?

Nagy volt a boldogság hisz így indulhattunk a Bajnokok Ligájába.

Milyen volt a BL kaland?

Az örmény Pjunik Jerevan csapatával játszottunk elsőnek. Egy egyszerűbb látványt mutattunk be. Fehér sálhoz hasonlító nylon lapokat emeltünk fel közepén a legelső BF96-os rudas zászlóval.

Tovább?

Következett a norvég Rosenborg.  Egy nagyon érdekes és dühítő dolog miatt emlékezetes az itthoni meccsünk, ugyanis győzelemre álltunk mikor egyszer csak elment a világítás a stadionban. Sajnos hiába várt mindenki hosszú-hosszú percekig nem tudták megjavítani a reflektorokat. Az újrajátszott mérkőzésen meg már kikapott a csapat. Ki így, ki úgy élte meg az eseményeket, ha jól tudom mai napig nem derült ki mi történt pontosan.

Valamivel készültetek?

Az első meccsen egy egyszerűbb látványt mutattunk be.

Aztán jött egy sokkal komolyabb ellenfél.

Az UEFA kupasorsolásnak köszönhetően egy szurkolói szempontból igen izgalmas csapatot kaptunk a horvát Dinamo Zagreb személyében, vagyis akkori nevűkön a Croatia Zagrebet. A híres szurkolói csoportjukra a Bad Blue Boysra viszont nem csak mi MTK-sok voltunk a kíváncsiak.

Hogyan telt a meccs?

Szép számmal érkeztek hozzánk horvátok és a fél stadiont meg is töltötték. A lelátón a 3 nagy budapesti csapat szurkolóit is lehetett látni. Nálunk meg újra tiszteletét tette a zuglói különítmény, akik rengeteg konfettit vágtak össze. Erre a meccsre elkészültek az új rudasaink is. Ezek mai szemmel nézve nem a legigényesebbre sikerültek, de mindenki örült, hogy vannak. A horvátokról el kell mondani, hogy brutális hangerővel szurkoltak, volt olyan része a meccsnek, hogy szinte nem is a meccset néztem, hanem a horvátokat. Magyar szemnek és fülnek eszméletlen produkciót mutattak be. A stadionban és az utcán is rend volt.

Visszavágó?

A visszavágóra 2 nagy busz ment ki, különösebb atrocitás nélkül. A meccsen újra megjelent a hajdani Blue Boys drapija, annyi kiegészítést kapott, hogy rákerült a Budapest felirat.

Bajnoki rajt?

Közben a bajnokság is elindult stadionunkat kicsit felújították és a régi fapadokat, műanyag székekre cserélték. Nagyon nagy várakozás előzte meg a Vác elleni meccset és a Debrecenit, de mindenki kíváncsi volt az NB2-ből feljutó Diósgyőrre is.

Kezdjük a cívisekkel!

Debrecenbe egy elég jó kis társaság jött össze. Természetes a szájkarate ment az egész meccs alatt. Egy szép füstülést terveztünk volna, de sajnos nem volt rá lehetőségünk begyújtani így hazafelé egy parkolóba tettük ezt meg.

Vác?

Magyar kupában Fortuna segítségével összejött egy Vác-MTK párosítás. Erős brigád érkezett néhány BVSC és csepeli szurkolókkal kiegészülve. A kerítésre ki is került a Dragons Csepel zászló is.

Csepel?

Igen. Azért jelentek meg, mert akkoriban ők se rajongtak a váciakért. Amúgy Csepel-MTK barátság nem alakult ki a jövőben.

Mi történt a meccsen?

A meccsen nagyobb rendbontás nem történt, csak a szokásos szidások mentek mindkét féltől illetve egy kisebb kerítésrángatás volt.

Érdekesen alakult a Siófoki szurkolókkal is a kapcsolatotok?

Igen. Az első találkozásunk a Balaton-partiakkal még egy új barátság kezdetét jelentette, közös fotó, sálcsere, beszélgetések. Aztán a következő látogatásunkkor ennek már nyomát se láttuk. Sokat szidta egymást a két tábor. Volt olyan is, hogy tettlegességig fajultak a dolog mikor átsétáltunk páran a hazai szektorba. Viszont abba nem vagyok biztos, hogy 100%-ig siófoki szurkolók vettek benne részt. Legtöbbjük a következő heti Fradi-MTK-ra hívott minket, hogy majd ott ezt meg azt tesznek velünk.

Viszont nem ők voltak az egyetlenek, akik bicskát nyitottak rátok?

Közben komoly ellenfél jelent meg a Vasas tábor személyében. Igazából mi úgy álltunk hozzájuk, hogy Debrecen ellenes brigád, akkor mi akár már puszi pajtások lehetünk. Hamar rá kellett jönnünk az angyalföldi tábor valódi arcára, ami komoly gondokat eredményezett. Mi őket se vettük a szánkra még akkor sem amikor gá-gá-gáztak vagy mocskos zsidóztak. Vérszemet kaptak ellenünk. Talán úgy voltak vele, hogy na, itt van, egy kis tábor akkor ellenük megmutathatjuk, mennyire kemények vagyunk.

Események?

Többször volt verekedés köztünk és többször játszottunk velük fogócskát. Aztán eljött az a Vasas- MTK, amikor tudtuk, hogy már nem fogunk szervezetten megjeleni, így néhány Front tag kb. 5-en 6-an a tribünön foglaltunk helyett, minden jelzés nélkül. Persze nem kellett sok, hogy kiszúrjanak minket. Elkezdődött az adok-kapok, de amíg bírtuk álltuk a sarat. Ez egészen addig tartott, míg a szembe lévő Vasas tábor tagjai át nem szaladtak erősítésnek. Itt már esélyünk se volt a túlerővel szemben. Rendőrségi kísérettel elhagytuk a mérkőzés helyszínét.

A váciakkal volt még kaland?

 Természetesen! Elérkezett a nagy nap és újra Vácon volt jelenésünk. A Front vezetői erre a meccsre elhozták már saját kezűleg készített új hazai Blue Front drapériát, és néhány tagunk már az új egyen pulóverben tette tiszteletét. Egy busszal mentünk, de a vendégszektor helyett néhányan a hazai főbejáratot vették célba ahol a rácsok mögött volt az ellen, ám ők nem voltak hajlandóak kijönni. Mire megérkezett a biztonsági szolgálat már magunktól is elindulunk volna visszafelé.

Viszont itt is volt folytatás, amitől hangos volt az akkori sajtó?

Visszafelé néhány váciba belefutva ki lett osztva pár pofon. Itt esett meg az a történet, amit másnap a sajtó kicsit elferdítve írt le. Miszerint az MTK-sok egy lányt vertek.

Mi volt a sztori?

A sztori annyi volt, hogy valóban volt egy váci pár az út túloldalán, akiket egyik tagunk kiszúrt majd átszaladt hozzájuk és mivel hátat fordítottak neki hátulról a fiút, hogy finoman fogalmazzak fenékbe billentette. Ennyi volt a történet, amiből az jött le, hogy lányt vertünk.

Még hangosabb lett a sajtó, amikor elorroztátok a piros-kékek egy fontos drapiját.

Mivel nem tudtuk elkapni a váciakat otthon, úgy döntött néhány Front tag, hogy kilátogatnak egy BVSC-Vác meccsre. Úgyis rég voltunk BVSC meccsen és bíztunk abban, hogy jönnek váciak is. Ha nem is sokan, de voltak.  Az akkori egyik csoportjuk, a Boys drapiját hozták magukkal. Mint később kiderült ez nem volt szerencsés részükről, mert meccs után az MTK-soknál kötött ki.  Lett ebből is nagy sajtóvisszhang, rendőrségi ügy, házkutatás stb.

Említetted, hogy vártátok a Diósgyőr elleni meccseket. Emlékezetesre sikeredtek?

A várt diósgyőri meccsen nem történt említésre méltó dolog, még akkor sem, ha a miskolci csapat szurkolói erősen főváros ellenesek voltak. Talán ők is belátták, hogy nem attól lesznek kemények, ha a kisebbet betámadják.

Voltak olyan brigádok, akik nem foglalkoztak veletek?

A Miskolciakhoz hasonlóan soha nem volt gond akkoriban a Szombathelyiekkel vagy a Zalaegerszegiekkel.

A hétköznapokban is megvolt ez a gyűlölet felétek, vagy ez csak meccsnapokra korlátozódott?

Csak meccsnapokra, ha ellenünk játszottak. Kevesen tudják, de akkoriban nagyon sok MTK meccsre jöttek ki kispesti, újpesti és ferencvárosi szurkolók. Na, nem azért, mert annyira szerették volna a klubot, hanem sok személyes barátság volt emberek között. Köszönhető egy-egy közös osztálytársnak vagy csak egy suliba jártak a felek.

Válogatott meccseken voltak közös akcióitok is! Az sem mindennapi sztori! Mesélnél erről?

A ’98-as magyar-román válogatott meccs nagyon emlékezetes volt. Mi MTK-sok KB. 10-en találkoztunk az akkori Népstadionnál lévő buszpályaudvarnál. Talán még köszönni se volt időnk mikor két román szurkolóra lettünk figyelmesek. A helyzetet kihasználva gyorsan támadás is lett a következménye, de amire senki nem számított, megjelent hirtelen a semmiből kb. 50 ferencvárosi Monsters és az akkoriban még létező Stormy tag.

Meleg volt akkor a szitu?

Mondanom se kell levert a víz, mert gondoltam, hogy a románok után majd mi is kapunk hisz minket mindenki utál.

Mi lett a vége?

Ott, akkor valami olyan történt, amit el se hittem, annyira hihetetlennek tűnt. Puszi, pacsi mindenkivel. A személyes barátoknak köszönhetően nem szóltak hozzánk egy rossz szót sem. Egy számított aznap: Ne beszélj románul! Így történt meg hogy Fradi - MTK páros elindult közösen vadászni.

Sikeres volt a közös hajsza?

Nem kellett sokat menni, mert a buszpályaudvar tele volt románokkal, lett is nagy káosz hamar. Az MTK is kivette magát a jóból és mindenféle román relikviákat szerzett. Aztán a zöldek egyszer csak abbahagyták a támadást és meghívtak minket a Fradi pályához a kocsmájukba, mert ott van a találkozó a huligánokkal.

Zabszem a gatyában?

Életembe akkor voltam először a Fradi sörözőbe furcsa volt, hogy ott állok MTK-sként, mellettem meg ott a fél ferencvárosi hooligans és az ultrák. Egy két zalaegerszegi is ott volt hisz ők barátságban voltak egymással, de aznap még az örök ellenség Újpest is barát volt. Amit volt szerencsém a saját szememmel látni mikor az 1-es villamosról leszálló lilákat szintén puszi és pacsi fogadta zöld részről. Majd a bordó egyenkabátban megérkező Kispestieket is.

Hogy folytatódott a nap?

Nem volt más, mint előre! A stadionnál nem volt jegyellenőrzés meg motozás. A tömeg egyszerűen benyomta magát. Mi MTK-sok a Kispestiekkel együtt a tábor alatti szektorba mentünk, nem a vendégszektor mellé. Ez sokáig nem tartott, mert láttuk, hogy a túloldalon elindult a balhé a két tábor közt. Elég kalandosan, de sikerült átérkeznünk. Életembe először éreztem könnygázt. Nem kellemes.

Este is volt bőven akció?

A meccs utáni eseményeket felesleges részletezni. Nem jártak jól a román rendszámú autók és buszok.

Válogatottal volt még élmény?

Másik válogatotthoz kapcsolódó esemény a bécsi túra volt, ahová ingyen kapott mindenki az MLSZ-től a belépőt és arányosan elosztva mindenki kapott buszokat. Mi egy buszt kaptunk, amit néhány Újpestivel meg is töltöttünk.  A Hősök teréről volt az indulás. Az út eseménytelenül telt, egészen a határig ahol a fővárosi buszok bevárták a vidéki kollégákat. Már mindenki leült a buszon vártuk az indulást mikor egy nagy robbanást hallottunk és láttuk, ahogy velünk utazó In-Kal Security emberei szaladnak. Természetesen mi is megnéztük mi történhetett.

És mi történt?

„Zeg-zeg-zeg Buzi Egerszeg!” kiabálás után már egyértelművé vált a dolog. A szombathelyi szurkolók támadták be Zala-megyei ősi ellenségűket.

Viszont emlékeim szerint győzött a józanész?

Hamar rend lett és folytatódott az utunk Bécs felé. Komolyabb balhé már nem volt. Mindenki félt ugyan a Kispest - Diósgyőr találkozástól, de szerencsére mindkét fél belátta, hogy itt most nincs ellenségeskedés. Hazafelé néhány fehérvári ördög is velünk jött, akik Pestre akartak eljutni kiegészülve néhány Hableánnyal. Az egyikőjük szorosabb barátságot is kötött egy BF taggal.

Itt is volt egy kis romantikus folytatás?

 Ennek köszönhetően több fehérvári ultra megjelent a vendégszektorban, amikor a Gázszer csapatával játszottunk Fehérváron. Ellenségeskedésnek nyoma sem volt. Egészen addig, amíg a fehérváriak szorosabb barátságot nem kezdtek el ápolni a váciakkal.

Közben teltek az évek és második szülinapra készülhetett a BF?

2 éves lett a Blue Front, amit egy koreográfiával is megünnepeltünk a Haladás ellen. Nagy két rudasokból kiraktuk az MTK betűit a többiek fehér kis zászlókat lengettek és a kerítésre egy üzenet volt kirakva a csapat felé: 2 éve az MTK-ért.

A népszerűségi listán továbbra is élen álltatok?

Igen, sikerült összerúgnunk a port III. Kerület szurkolóival is.

Hogy történt?

Meccs előtti összetalálkozásunkkor megegyeztünk velük, hogy folytassuk a meccs után, de hamar híre ment köztünk, hogy néhány lila is jönne, akiknek nyilván nem tetszett a meccs alatt kifeszített üzenetünk az akkoriban felmerülő két klub fúziójáról. Meg nyilván emlékeztek még a kupadöntőre.

Mi történt a kupadöntőn?

1998. május13-án az Újpesttel játszottunk a Fáy utcában. Tudtuk, hogy a lelátón semmi esélyünk, de amit tudtunk azt megtettük. A meccs utáni rendőrség és lilák összezörrenéséből mi csak szemtanuk voltunk. Mindenesetre az Újpestiek követték a debrecenieket és a mérkőzés előtt, igaz ők nem döglötten, de 2 kékre festett libát dobták a pályára

Sikeres szezonok után volt egy alap nézőszám az MTK meccsein, de a várva-várt növekedés elmaradt?

Kupagyőzelem ide, bajnokságban jól játszó csapat oda még se jöttek a tömegek hozzánk.

Hogy alakult az MTK – Vác a megszerzett Boys drapi után?

Tömegek nélkül vártuk a váciakat plusz megjelent az elvett drapijuk fejjel lefelé a korláton. Ám ez nem tetszett a biztonsági vezetőnek, de többszöri kérés ellenére se vettük le, ezért úgy döntött ő maga veszi le és viszi vissza a váciaknak.

Sikerült neki?

Gyorsan kapcsolt az a néhány Frontos, aki kilátogatott a meccsre és sikerült kitépni Lasz György kezéből a zászlót és elrejteni. Ez egy kis olaj volt a tűzre, mert jött is a bosszú, amit meccs után néhány BF tag nem tett zsebre.

Milyen lett ezután a klubbal a kapcsolatotok?

Talán az első törés itt volt a klub és az idősebb Frontosok között. Páran nem is jártak már ezek után ki. A többség még maradt és sikerült a bajnokcsapatnak a Gázszer ellen egy látványt csinálni, melyben megint főszerepbe a nylon lapocskák kerültek kék fehér összeállításban. Annyival feldobtuk, hogy középen egy bajnoki serleg jelent meg egy nagyzászlón. Elég jó létszámban voltunk itt jelen kb. 100-120 fő.

Hogy alakult a következő szezon nemzetközi szereplése?

A következő nemzetközi kupába 1998. szeptember 16-án a nem túl messzi Linz városába mentünk az SV Ried ellen. Két nagybusszal indultunk el. Az egyiken az öregebb MTK szurkolók foglaltak helyet néhány fiatallal kiegészülve a másikon a Blue Front legénysége.

Milyen viszonyban voltatok a szimpla MTK drukkerekkel?

Az első megállónál már kisebb vita alakult ki köztünk és az idősebb generáció csoportjával. Nem nagyon tetszett nekik az alkoholfogyasztás és az sem, hogy nem mindig fizettünk távozáskor.

Volt ebből még kalamajka?

Azért rendbe megérkeztünk a kis osztrák városkába. A buszok rögtön a vendégszektorhoz mentek, de a leszálló szurkolók közül páran inkább a várost vették célba. Szakadó esőben ismeretlen utcákban sétálva teljesen eltévedtünk, így egy másik útvonalon jöttünk vissza, ahol már pár hazaival is összetalálkoztunk.

Mi lett a vége?

Pár sál nálunk kötött ki, de mikor az egyik akciónkat meglátta egy helyi trolibuszvezető gyorsan rendőri segítséget kért. A csoport ezt meglátva kettészakadt. Pár perc múlva meg is érkezett a helyi kommandó, akik elkapták egy 5 fős társaságot. Egy gyors motozás után előkerültek a sálak, amelyekre hiába mondtunk, hogy vettük. Útlevél ellenőrzés következett majd kedvesen útba igazítottak minket és egészen a stadionig kísértek.

Milyen volt a meccs?

Bent a stadionba elég sokan gyűltünk össze kb. 400 an voltunk. Sokan jöttek autókkal. A szokásos zászlókon kívül kikerült megint Blue Boys Budapest és az Ultras Ecser drapija.

Ultras Ecser. Erről mondanál néhány szót?

Ecseren élő MTK-sok voltak. Emlékeim szerint 2 srác járt ki már régebben is hozzánk, aztán meglepetésre Linzbe is kihozták a drapit. Ezután egy hazai meccsen még megjelentek zászlójukkal, de ebben ki is merült a molinó története.

Volt később Gyöngyös meg Dombóvár drapi is?

Dombóvár? Na látod ilyenre nem emlékszem, de lehet neked van igazad és volt ilyen. A Gyöngyös nem a BF-hez tartozó személyeké volt, ahogy később a 2008-as bajnokavatón megjelent Szekszárd sem. Ezeket a zászlókat sima MTK szurkolók csinálták. Nem volt köze a csoportokhoz.

Más szekciók?

Nem nagyon, de azt azért megfigyeltem az évek során, hogy bárhova mentünk vidékre mindig voltak a vendégszektorban olyanok, akik helyiek vagy legalább is a közelben éltek, de az MTK-nak szurkoltak. Kimondottan viszont vidéki szekciókról, akik a táborhoz kapcsolódtak nincs tudomásom.

Vissza a Ried elleni meccsre. Milyen volt a hangulat?

A mérkőzés elején kék színű lufikkal próbáltuk segíteni a csapatot, ám sajnos ez és a folyamatos szurkolás kevés volt.

Budapesten?

A visszavágón Budapesten a sötét pesti utcában a stadionhoz közel még egy pár Ried szurkoló csúszott el.

Aztán eljött a generációváltás ideje?

Sajnos a következő szezonban az idősebb Front tagok kezdtek eltünedezni, de egy fiatalabb generáció jelent meg.

Hogyan élted meg mindezt?

Nekem ez fájó dolog volt, hisz azok az emberek tűntek el, akikkel szinte felnőttem és minden hétvégén találkoztam. Viszont hamar megtaláltam a közös nevezőt az újakkal.

Hogyan alakult a kapcsolat?

Többször ültünk le beszélgetni. Több terv is szóba került a hovatovábbról. A lényeg az volt, hogy vinni kell előre a szurkolást. A kérdés inkább az volt, hogy 0-ról egy teljesen új csoporttal és új névvel, vagy marad a Blue Frontot kisebb-nagyobb finomításokkal.

Mi lett a vége?

A döntés hamar megszületett maradunk BF, viszont minden mást a 0-ról. Megjelentek az igényes drapik kétrudasok, illetve kitaláltunk egy jelképet Sonic a sünben. Tervbe voltak a koreográfiák készítése, új dalok, de a legfontosabb a tábor létszámának növelése.

És mi lett a nagy tervekből?

Talán sokat akartunk egyszerre vagy nem tudom, de ennyi idővel visszagondolva valamit elronthattunk. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Bíztunk talán a régi Frontosok visszatérésében. Bíztunk a csapat jó szereplésében. Valahogy egyik sem jött be.

A riválisok ellen hogy alakultak a dolgok?

Jött a nagy rivális Vác elleni összecsapás, ahol már tudtuk, hogy ebben a felállásban az utcán nem győzhetünk, de legalább a lelátón legyünk partnerei az addigra igen igényes és aktív Dunakanyar Ultráinak.

Látványok?

Nekiálltunk életünk első önálló (idősebbek nélküli) koreójának az elkészítéséhez.

Hogy sikerült?

A terv az sokkal szebb és jobb volt. Őszintén, azt se tudtuk milyen anyagra fessünk, milyen festékkel, de lelkesen csináltuk készültünk. Helyünk se volt, időnk se, pénzünk se. Így aztán maradt egy olcsóbb takaró fólia, olcsóbb festékek. Végre elérkezett a nap. Tudatlanul összehajtottuk és felszálltunk a buszra vele és irány Vác. Aztán a buszon vettük észre hogy az egész összeragadt.

Kezdők hibája. Mi lett vele végül?

Voltak, akik azt mondták dobjuk ki, így ne, de a többség úgy döntött, ha már megcsináltuk igen is mutassuk be a rivális otthonában. Buliként fogtuk fel mire Vácra értünk senkit nem érdekelt.

Azért nem adtátok fel?

Hibáiból tanul az ember így a következőt már a Dunaferr ellen nagyobb odafigyeléssel és minőségi kellékekkel csináltuk. Azért az már szebb lett, mint a váci, azt el kell ismerni. De a pontot az i-re a Nantes elleni tette fel.

Azért voltak még próbálkozások?

Lett volna egy másik méghozzá az Üllői úton a vendégben. Ez méretével is tartalmával is az akkori legszebb MTK koreó lett volna, hogy ezt senki nem láthatta arról saját klubunk tehet..

Mi tettek?

Történt, hogy Várszegi Gábor betársult a Fradiba, ami nyilván se nekünk, se a zöldeknek nem tetszett. Ezért egy odavágós látvánnyal készültünk, ahol egy épp gólörömben látható Illés Bélát rajzoltunk egy szomorú Lipcsei Péterrel. A kiírás meg hozzá a „Válaszd az igazit!” szöveggel készült el. Iszonyatos munka volt benne rengeteg idő saját pénz. Nem kértünk segítséget a klubtól, így nem is tudhatták mire készülünk. Egészen a meccs napjáig, amikor is az akkori szabályok betartásával mindent le kellett pecsételtetnünk és engedélyeztetni, amit be akarunk vinni a stadionba. Egyszerűen azt mondták szó sem lehet róla, hogy ezt mi bevigyük. Egy órás huzavona után úgy döntöttünk akkor megpróbáljuk bevinni engedély nélkül. Az eredményt már tudja mindenki. 

Ez, gondolom, visszavetette a lelkesedést.

Ezután már csak erőtlen próbálkozások voltak.

Aztán jött egy újabb döfés?

Az utolsó kegyelemdöfést következő évben a Fradi pályán volt. A pályára beszaladó zöldek a kerítésen hagyott Blue Front drapit egyszerűen levették és már vitték is minden ellenállás nélkül.

Mi lett a a csoporttal?

Így ért véget a Blue Front’96 létezése, mint csoport. Néhány tag még a mai napig is kijár igaz már nem aktívan.

Volt, aki vitte tovább a tábort?

Vagyunk páran, akik beálltak a következő csoportokba és aktívan segítik a működését. Sokan viszont teljesen elfordultak a csapat mellől. Nekem kb. ez a korszak volt az úgy nevezett ultras!

Úgy érzem neked ezek feledhetetlen évek voltak.

Míg más tinédzser a Bravo és Ifjúsági Magazint olvasott én a 3. Félidőt lapozgattam. Vártam a hétvégéket hogy kedvenc csapatomat láthassam, nem érdekelt az a sok mocsok, amit kaptunk. Mentünk és csináltuk. Szívből jött! Nekem az a korszak volt a csúcs! Mikor élőben láthattam egy tábort, csoportot legyen az bármelyik budapesti vagy vidéki, akik ott voltak, a drapijaikkal együtt. Megnézni 1000 x a Keménymag című filmet és ugyanazt átérezni, hogy mentek a busszal és mindjárt megérkeztek az adott stadionhoz, de nem tudják, hogy mi vár rájuk. Amikor egy konfetti eső után jókat nevetsz azon, hogy a társad vállára pont egy pornó újságból összevágott kis papirfecni esett. Mikor felébresztenek álmodból és úgy elmondod a kezdő 11-et mint a 7 vezért. Mikor egy látványt festesz és már olyan fáradt vagy, hogy alig bírod húzni az ecsetet, de csinálod, mert mindjárt itt a hétvége. Ezek az érzések és még sok minden más, amit csak mi értünk és érzünk klubszínektől függetlenül! Ezt, amit átéltünk már senki nem veszi el tőlünk!

Jövő?

Hogy mit hoz a jövő? Jó kérdés. Jelenleg egy nagyon jó kis társaság van a csapat mellet. Az biztos, hogy a valaha volt legjobb tábora van most az MTK-nak. A kornak megfelelő igényes zászlókkal, drapikkal, ajándéktárgyakkal, dalokkal. Talán, ha a csapat egy kicsit jobban szerepelne, a létszám is jönne. Egy jó úton haladnak, amit nem szabad abbahagyni!

Köszönöm a tartalmas eszmecserét!

Én köszönöm a lehetőséget! Tetszett ez a kis beszélgetés! Jó volt nagyon! Nem folytatjuk?

Rajtam nem múlik! Folytassuk! Mi történt a BF megszűnése után?

Blue Front megszűnése után és az események miatt én is kicsit szüneteltettem a meccsre járást. Ez azért nem azt jelenti, hogy soha nem voltam kint, hanem azt, hogy inkább ültem a tribünön néhány ismerőssel.

Azért a lelátótól gondolom nem szakadtál el.

Persze a lelátói életet figyelemmel követtem (nem csak az MTK-t). Így tudtam meg, hogy alakult egy új csoport Blue Brothers néven, de különösebben nem érdekelt a dolog. Aztán jött egy telefon a régi BF vezetője keresett meg, hogy a fiatalok meghívtak minket Pápára.

Nofene! Mi volt a válasz?

Bevallom sokat nem gondolkodtam és már a Pápára induló buszon ültem a régi barátaimmal, illetve megismerkedtem a Brothers-es srácokkal.

Milyen érzés volt?

Érdekes volt, hogy olyan fiatal srácok voltak, mint anno én és az, hogy már nem én voltam a „kicsi”. Tetszett a lelkesedésük és a tűz, ami bennük volt. Sokat sztorizgattunk, elmesélték, hogy eddig vonattal jártak mindenhova, aztán hogy milyen incidenseket éltek át itt-ott, de ennek ellenére csinálták, mert csinálni akarták.

Milyen volt a „visszatérő” meccsed?

Pápán a vendégbe 3 tűzet is begyújtottak én meg csak pislogtam, hogy basszus nálunk ilyen is van?

Hogyan tovább? Elkapott a láz?

Igen, főleg, hogy jött a következő fontos meccs és megbeszéltük, hogy megyünk.

Milyen meccs volt ez?

Régi barátainkhoz Vácra mentünk szintén egy busszal.

Hogyan alakult a túra?

Régi Frontosok új Brothersesek indultak neki. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Újra érezni lehetett azt a „feelinget”, amit rég nem éreztem. Az anno elvett Boys drapi is megjelent. Tüzek a meccsen, egy kis balhé a kerítésnél.

És hogyan alakult a szereped az MTK tábor életében?

Furcsa érzések voltak ebben az időszakban bennem hisz kicsiből most én lettem a nagy. Nagyon jó barátságok alakultak ki a Brothers tagjaival, így nem is volt számomra kérdés, hogy nekem ott a helyem köztük, és mivel visszatért pár frontos ezért újra megjelent a BF  Sonicos drapija is a meccseken.

Aztán egyszer csak megtisztelő feladatot kaptál.

A csapatnak is jól ment, az emberek is jöttek és igen kaptam egy nagy feladatot, az MTK tábor előénekese lettem.

Időben hol járunk? És hogy alakult ekkor a szezon?

2008-at írtunk és a szezon ultra szempontból valami iszonyatosan jól alakultak. Többször is nagybusz idegenben, tüzek, füstök hazai pályán. Kispest ellen a tűz miatt egy kis balhé a szekuval.

A csapatotok is szárnyalt és bajnoki cím is zsebbe került?

Igen! Az i-re a pontot a soproni bajnokavató tette fel. Fantasztikus nap volt. Teli vendégszektor, több tűz is begyulladt. 90 perces szurkolás. A kilátogatott soproni szurkolókkal egy kis szokásos szájkarate. Igazából mi nem tudtuk mi bosszantotta őket ennyire fel!

Mi viszont tudtuk a tévé előtt ülve! Nektek mikor esett le?

Mi később tudtuk meg, hogy a vendégszektorba felfedeztek többször egy izraeli zászlót.

Azért ez elég komoly vörös posztó a magyar táborok jelentős részének! Tudjátok, ki volt az elkövető?

Ez egy ember és nem csoporttag magánakciója volt, így a tábor nem is foglalkozott az ügyel komolyabban.

Ha már érintjük ezt a kérdést, elmondanád az MTK-tábor politikai álláspontját?

Igen, szeretném elmondani, hogy a se a múltban, se a jelenben és szerintem a jövőben sem, az MTK tábor és csoportjai nem politizálnak a stadionon belül. A lelátón csak az MTK van. Sokan mondják, hogy balos tábor vagyunk, de ez nem igaz! Semmilyen politikai oldal tábora nem vagyunk! Jelenleg a legfőbb szabály nálunk, hogy tilos a politika 90 percig!

Néha azért volt politikai megnyilvánulásotok?

Kétszer fordult elő, hogy ha mondhatni politikai kiírás volt nálunk, mind a kettő a dunaszerdahelyi eseményekkel kapcsolatban történt.  Ezt a részét itt le is zárnám.

Ok! Bajnokavató?

Szóval visszatérve a bajnokavatóhoz meccs után hazaérve a stadionnál bevártuk a csapatot és együtt ünnepeltük az első hely megszerzését.

Közben a BB is 5 éves lett?

Igen, 2008-ban ünnepeltük egy látvánnyal a Brothers 5 éves szülinapját az új jelkép, egy baseball sapkás fej felhasználásával.

Meddig tartott az idilli állapot?

Szép lassan elmúlt. Ahogy lenni szokott minden jónak vége van egyszer. Sajnos a csapat se úgy szerepelt, ahogy mi szurkolok szerettük volna, és megtörtént az, amire senki nem számított kiestünk az NB2-be pedig még a FTC ellen egy látvánnyal arra buzdítottuk a srácokat, hogy helyes úton járjanak.

Hatása?

Ez a kiesés eredményezte sajnos, hogy megint emberek tűntek el, illetve a saját házunk táján se volt minden rendben. Előjöttek a személyes ellentétek, amit egy ilyen kis tábor nem engedhet meg magának.

Mi lett a vége?

Próbáltuk házon belül rendezni kisebb-nagyobb sikerrel, de egy szűkebb baráti társaság életre hozta a Liba Army formációt. Itt volt az első, hogy bevállaltuk és elfogadtuk a ránk ragasztott „liba”jelzőt.

Ez zászlóban visszatükröződött?

Külön transzparens nem volt csak a tagoknak készített egyenpulóver és egyenpóló.

Mikor történt mindez?

2012-ben Békéscsabán MK meccsen jelent meg először egyben az „új” társaság, és ha már ott voltak úgy gondolta pár tag át is megy a hazaiak közé. Lássuk be egy elég örült ötlet volt. Meccs elején egy kék fehér kiszászlókból csináltunk látványt, meccs után meg a hazaiakkal folytattunk egy kis eszmecserét szóban.

Az NBII ellenére a Magyar Kupában brillíroztatok, erre igen csak jól emlékszem! Hogy élted meg?

Igen, a kupában elég jól teljesítetünk, ahhoz képes, hogy NB2-esek voltunk így a Debrecen csapatával játszhattuk a döntőt, az akkori Puskás Ferenc stadionban.

Milyen érzés volt újra kupadöntőt játszani?

A mérkőzés rangjához megfelelően készültünk. Egy gyors koreográfia ötlet kitalálása után az anyagok beszerzése, hely találás a készítésére, egy emléksál legyártása, illetve egy közös vonulás a Puskásig. Ezek az ötletek vártak megvalósításra.

Mit sikerült kivitelezni?

Pár hét állt a rendelkezésünkre így gyorsan neki láttunk a feladatoknak. Valaki festett, valaki anyagért és festékekért rohangált. Közbe ment a vonulás szervezése is. Szép számmal jelentünk meg a Hidegkutiban, ahonnan közösen indultunk át a szomszéd Puskásba. A látványunkat sikerült időben kirakni majd bemutatni, ami 3 nagyzászlóból állt és egy „A tradíció kötelez!” kiírásból. Több kétrudason pedig az addigi kupasikereink voltak láthatóak.

Végeredmény?

Sajnos ez is kevés volt és nem lett meg a kupagyőzelem, de így is indulhattunk az Európa Ligába. A szlovák Senica csapatát kaptuk, aminek természetesen mindenki örült. Közel is volt, és bíztunk benne, hogy a csapat is jó eredményt produkálhat.

Mi lett a vágyakból?

Sajnos nem így lett. A szlovák túra viszont mindenki számára emlékezetes maradhatott volna, de kb. senki nem emlékszik rá.

Mi történt?

Az ok nagyon egyszerű, úgy indultunk neki, hogy azért legyen mindenki észnél, mert azért csak a szlovákokhoz megyünk. A határtól egészen a stadionig rendőri kíséretet kaptunk, támadásnak nyoma se volt felénk így mindenki elkezdte a lemaradt ital mennyiségeket pótolni. Majd egy borzasztóan rossz meccset látva csalódottan, de azért „jókedvűen” indultunk haza.

Hogyan alakult közben a kék-fehér tábor sorsa?

2012-ben sajnos megint odajutottunk, hogy érezni lehetett az embereken elfáradtak. Itt olyanokról beszélek, akik több mint 10 éve ott voltak a táborban. Hiába volt egy jó NB2-es szezon, egy izgalmas kupadöntő, egy nagyon jól sikerült szlovák túra. Többen ismét azt választották, hogy nekik ebből elég és inkább máshol szórakoznak hétvégén, mint egy MTK meccsen.

Mégis volt, aki maradt?

Mi régiek ott maradtunk pár Blue Brothers taggal, plusz a lányokkal, akik Mystical Girls néven futottak.

Mire jutottatok?

Úgy döntöttünk, hogy lezárunk minden csoportot és egy egységes MTK 1888 zászló mögött fogunk felsorakozni. Ez sokaknak tetszett és megint új lendülettel vágtunk neki. Elkészült egy 1888-as feliratú pulóver is. Egy szintén 1888-as kék fehér kék csíkos sál és hozzá egy téli sapka is.

Itt volt egy nagy formai átalakulás.

2013-as szezont így is kezdtük el a megmaradt tagokkal, akiknek már volt annyi tapasztalata a háta mögött, hogy a mennyiséget összehozza a minőséggel. Kb. az összes drapi, amit idegenbe használtuk le lett cserélve igényesebbre és szebbre.

Ez az esztendő jubileumi év is volt egyben.

2013-ban ünnepelte szeretett klubunk a 125 éves szülinapját, mire mi szurkolok is készültünk. Egy sálat készítettünk nem csak a tagoknak, illetve maga a mérkőzésre is ahol a Kispestet fogadtuk egy óriási látvánnyal készültünk.

Részleteket akarok hallani!

Az egész „A” oldalra készült látvány elemei két nagy zászló, több kék fehér csík, 12 db két rudas mindegyiken egy-egy kornak a legnagyobb MTK-ás alakja, illetve a klub alapítói voltak felfestve.  A látványhoz egy mega hosszúságú kiírást készítettünk az egyik jól ismert dalunk első két sorából. A tribün korlátján megjelentek a régi csoportok zászlói.

Folytatás?

2014-ben megint egy fontos évhez értünk, ami 2 dologtól maradt emlékezetes. Az egyik a ferencvárosi örökrangadó, míg a másik 2014. május 31-én a Kaposvár ellen búcsúztattuk el a stadionunkat.

Mi volt a Fradi ellen?

 Természetesen megint egy látvánnyal készültünk. Ahol megpróbáltuk a felettünk helyett foglalókat is bevonni egy kis „kartonozásba”, alul meg egy MTK címer jelent meg kék fehér csíkokkal, míg a tribün legalján két rudasokból a Magyar felirat, lent a kerítésen pedig a Testgyakorlók Köre jelent meg nemzeti zászló színeivel.

És a somogyiak ellen?

Kaposvár ellen más jellegű látványt terveztünk. Kék csíkokat húztunk ki a szektorban felette meg több rúdból álló nagyzászlón maga a stadion kicsinyített mása volt látható, mindezt kék kiszászlókkal dobtuk fel. A lényeg viszont a kerítésre került és mindennek ez adta meg az alapját. Sok-sok emlék maradt meg, amit igazából megfogni nem lehet, de emlékezni rá, örökké kell! Főleg nekünk kik ott nőttünk fel.

Nehéz idők jöttek rátok! Hogy telt a saját stadion nélküli időszak?

2014-ben Kispesten kezdtük meg albérletünket, majd mentünk Angyalföldre és végül kikötöttünk Dunaújvárosban. Mondanom se kell kis táborunkat teljesen megölte ez a pár év. Meghatározó tagok nem jártak ezekben az években köztük bevallom én se. Tisztelet annak a néhány fanatikusnak, aki mindenhova elkísérte a csapatot. Tényleg minden tiszteletem az övék.

Akkor ez egy feledhető időszak volt számodra?

Igen, sok mindenről itt nem tudnánk most beszélgetni, de hála 2015-ben a csapat 3. helyezésének elindulhattunk újra nemzetközi vizeken. A Vojvodina csapatát kaptuk meg, így egy megint jó kis túra volt kinézőben. Az első meccs is idegenben volt hisz Újpesten játszottunk. Szép számmal jelentünk meg mi is és a vendégek is. Említésre méltó esemény nem történt. Annál inkább a visszavágón.

Hogyan alakultak a dolgok?

Egy nagy busz jött össze, szinte csak fiatalok, és egy direkt csak erre az alkalomra készült pólóval indultunk el. Az utazás jól telt, újra együtt volt a brigád. A határon kisebb várakozás volt csupán, aztán rendőri felvezetéssel mentünk végig a stadionig, ahol rögtön a vendég parkolóba mentünk, ahol egy nem gyenge rendőri egység várt ránk. A beléptetés simán ment mindenki bejutott kivéve egy társunk, aki annyira jó állapotban volt, hogy nem léphetett be a stadion területére. Így a srácot feltettük a buszra, hogy egy kicsit aludja ki magát. Közben bent is érdekes dolgok történtek a „kedves” UEFA ellenőr ugyanis leakarta vettetni velünk az egyik drapinkat, majd mikor látta, hogy ezt nem tesszük meg a security jött segíteni.

Mi volt a baj?

Mi is ezt kérdeztük! Először az volt a válasz, hogy az ultras szó náluk tiltott. Aztán látták, hogy ezt kb. senki nem hiszi el. Akkor az jött, hogy a baseballsapkás embléma nem tetszik neki. Még ezt is sikerült megmagyarázni, de később jött a számunkra hihetetlen indok, az 1888 évszámmal volt neki problémája, mert az ugye titkos náci kódokat tartalmaz. Hiába próbáltuk neki elmagyarázni, hogy nem jó ajtón kopogtat, nem jártunk sikerrel. A drapi lekerült. Ezt itthon úgy hozták le szurkolói oldalak, hogy elvették a hazaiak, de ez nem így volt, köszöni szépen, azóta is jól van a gazdájánál.

Hazaiak?

Hazai oldalon olyan nagy durranás nem volt, nem ez volt életük legfontosabb meccse, mi azért gólunknál dörrentünk egyet, és amíg lehetett szurkoltunk is becsülettel. Meccs után buszunkhoz érve jött a meglepetés, a fent hagyott társunk egyszerűen eltűnt. Egy újabb huzavona vette kezdetét, mert mondtuk, hogy nem indulunk el nélküle

Megkerült?

A mai napig nem tudom, hogy jutott ki annyi rendőr és biztonsági ember közül! Természetesen mi is a keresésére indultunk volna, de a rendőrség ezt megakadályozta és mondták, hogy most már elég lesz és menjünk. Egyórás várakozás után közölték, hogy nincs meg, de nekünk menni kell. Nem tudtunk mit tenni fel a buszra és indulás a határ felé, elég ideges volt a társaság hisz azt se tudtuk él e még egyáltalán. Aztán egyszer csak egy rendőrautó állt elénk és félreállította a buszt, mi meg végre megláttuk emberünket a kocsiban.

Mi történt vele ténylegesen?

Elmondása szerint egy strandon kötött ki, és ha már ott volt lefeküdt egy kicsit aludni. A rendőrök ébresztették fel pár kedves szóval és pofonnal. A többit már mi folytattuk a buszon hazafelé.

Új stadion! Új remények?

Nagyon várta mindenki. Végre elkészült stadionunk és mi is készültünk az avatóra. Újra együtt volt a társaság is.

Mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztétek?

A stadionavatóra a klub azt a Sportingot hívta el, velük játszottuk 52 évvel ezelőtt a  KEK döntőt. Természetes mi is megadtuk volna a módját a meccsnek koreográfiával és pirotechnikával készültünk. Az első pofon akkor jött mikor valami nagyokos kitalálta, hogy egységesen 5900 forint lesz a belépő ára.

Ez, azt hiszem szíven ütött benneteket?

Rögtön jelezte a tábor vezetősége, hogy ezt kb. a fél brigád nem tudja kifizetni. Sajnos nem nagyon érdekelt senkit, így az is felmerült, hogy nem megyünk ki.

Aztán mégis csak ott voltatok?

Az utolsó pillanatban a klub mégis meggondolta magát, ha nem is a legjobb megoldás született, de kaptunk 100 jegyet olcsóbban.

Ezzel viszont még nem volt vége az „avatásnak”?

A következő pofon a stadionban ért mikor megláttuk az új biztonsági szolgálatot. Sejteni lehetett, hogy itt ma még lesz valami. A pirót el is hagytuk látványunk bemutatásánál. Azért így sem lett rossz. Egy nagyzászlón egy főnix madár jelent meg kék-fehér csíkok közt. „Hamvaidból születtél újjá!” kiírás tette teljessé, illetve az a pár tűz, amit szerettünk volna begyújtani, de esélyünk sem volt annyira lestek a szemek.

Végül mégis volt tűz?

Egészen a második félidő elejéig vártunk és mikor eljött a megfelelő pillanat gyulladtak is a tüzek és egy kék füst. Sejtésünk beigazolod és rögtön ránk jött a szeku. Akik a fáklyákat tartották egyből vitték ki és adták oda a rendőröknek. Próbáltuk védeni társainkat, volt akit a kezeikből akartunk kitépni, de sajnos hamar további segítséget kaptak így nem jártunk sikerrel.

Folytatás?

A második félidőt már senki nem nézte. A büfénél ment a csata a rendezőkkel. Pár pofon betalált mindkét oldalon. Hozzáteszem ez egy barátságos mérkőzés volt. Végül 4 tagunkat vitték el és jutalmazták pénzbüntetésre. Ezt később közösen összedobtuk nekik!

Következmény?

Sajnos itt megint az történt, mint évekkel ezelőtt. Nem egy két ember mondta azt, hogy nekik ez nem kell, és inkább nem jönnek többet ki.

A többiek?

A többség még most sem dobta be a törölközőt és folytatta az utat, amin elindultunk. Gyors egyeztetések a klubbal és az új biztonsági szolgálat főnőkével, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. Mindenki megértette mit akar a másik, még ha ez áldozatokkal is jár.

Rossz kezdés után milyen volt a folytatás az új stadionban?

Az új stadion lehetővé tette, hogy egy teljes szektor csak a miénk legyen, illetve a klubnak köszönhetően létrejött életünk első klubhelysége a szektor felett. Meccsek elején ezt a külön termet csak mi használhatjuk. Kaptunk egy hűtőt, amit mi töltünk fel.

Ekkor még te voltál az előénekes?

Nem, időközben én, mint régi capo közös megegyezéssel átadtam a helyem

Akkor lassan elérkezünk a jelenkorhoz?

Igen! Mivel mindenkinek tetszett a libás vonal a tábor vezetői létrehozták az ULTRAS MTK-t és új jelképét egy libát. Elkezdődött megint az építkezés szépen jöttek új tagok is. Lett új pulóverünk már a libás címerrel. Egy és két rudasainkat is lecseréltük modernebbre, szebbekre, és mindenhol főszerepet kapott a liba.

Gedeon?

Nem. Ez a liba nem összekeverendő a klub kabalafigurájával, ahhoz nekünk semmi közünk. Sőt nem is tartjuk jó ötletnek az ilyen beöltözött bohóckodásokat.

Hogyan alakult az Ultras MTK sorsa?

Hihetetlen, de a csapat iszonyat pocsék játéka ellenére (hol NB1, hol NB2) összetartotta ezt a kis csoportot az alapembereivel (akik immár több mint 10 éve nyomják a lelátót) az új tagokkal.

Érdekes meccsek? Érdekes események?

Újra úgy hozta a sors, hogy találkoztunk régi „barátainkkal” Balassagyarmaton.

Részeltek?

Enged meg nekem, hogy ezt a találkát nem itt fogom kitárgyalni, mert ez úgy korrekt, ha a két társaság belügye marad. Viszont, ami nem ennyire titok a meccsen egy jó kis pirózást mutattunk be.

Hogy fest most a repertoár? Dalok? Látványok?

Elmondhatjuk magunkról, hogy szinte teljesen elhagytuk a régi 90-es dalokat. Olyan dalokat irtunk át magyarra, amit eddig nem hallottunk idehaza. Egyedül a régi EEMMTÉÉKÁÁÁ maradt meg. Ma ott tartunk, hogy egy meccsen nincs olyan dal, amit kétszer énekelnénk. Kivéve a gólöröm és a győzelmet ünneplő dalainkat. Koreográfia terén is változtak a dolgok.  Mi is haladtunk a korral, lett egy állandó helyünk ahol ezeket készíthetjük akár süt a nap vagy esik az eső.

Legemlékezetesebbek?

Legemlékezetesebbek? Az NB2-ből való visszajutást szimbolizáló, vissza a jövőben nagyzászló a képeken ugyan nem látszik, de úgy volt teljes, hogy a film zenéje ment a stadionban. Majd 130-as szülinapos és az FTC elleni bemutatottak voltak.

Melyik volt a kedvenced?

A számomra viszont a kedvenc Kanta Józsinak készített búcsú látvány volt, ami már nem festett, hanem egymásra ragasztott technikával készült. Kicsit furcsa is volt, hogy nem vagyunk nyakig festékesek.

Emléktárgyakban is nívós és gazdag lett a táborotok?

130 szülinapra elkészült egy emléksál, de itt is a múltba mentünk vissza és a Hungária Futball Klub felirat került rá régi címerével a másik oldalára régi fotók láthatok. Megtisztelő felkérést kaptunk egy interjú formájában a lengyel szurkolói magazintól, amiből egy elég jó kis olvasni való született. Az Ultras MTK több pólót, matricát is gyártott. Lett egy széldzsekink, téli sapkánk, baseball sapkánk, sálunk. A vírus ideje alatt lett saját maszkunk, illetve 2 kórházat is nagyobb adománnyal tudtunk támogatni.

Graffiti is készült ebben az időszakban, ha jól emlékszem.

Igen, elkészült életünk első falfestménye is mely készítése ideje alatt egy családi napot terveztünk. Ahová már fentebb említett srácok saját gyerekeit hozták el, és lett egy nagyon szép napunk.

Magyar válogatott?

Szinte mindegyik válogatott meccsen ott voltunk kisebb nagyobb létszámban. Legyen az Bukarest, Amszterdam, vagy a Franciaországi EB!

Sokáig azt lehetett hallani, hogy egy könyv kiadásán is gondolkodtok, ami csokorba fogta volna az elmúlt 30 éveteket.

Régi álmunkat sajnos nem tudtuk megvalósítani, hogy ezt a 30 évet könyv formában kiadhassuk, de az internetnek köszönhetően részletesebben megtalálható munkásságunk az Ultras MTK facebook oldalán

Hogy fest a jelened? A jelenetek?

Az én jelenem köszönöm szépen jól van, ha időm engedi természetesen járok meccsre és ott vagyok a táborban, viszont már akkora tűz bennem sincs. A lelátói élet idehaza és külföldön is iszonyatosan megváltozott. Lehet én vagyok a régimódi, de szerintem nem jó irányba. Sokszor hoztuk fel a 90-es éveket, de nekem az tetszett pont, hogy az ultra az ultra, a huligán az huligán volt. Órákat lehetne még erről beszélni,de úgy gondolom, aki régen is ott volt a lelátón és ma is az tudja mire gondolok.

És az MTK-nál?

Az MTK-nál meg, sajnos csapatunk beállt erre a hol NB1, hol NB2, de ez a társaságot már lassan nem érdekli. Egyszerűen szeretjük ezt a klubot akkor is, ha jól szerepelnek, akkor is, ha rosszul. Összejött egy olyan baráti társaság, hogy ha már nem is a meccsért, de a másikért kimegyünk egyet beszélgetni, inni egy sört. Lassan már mindenki 40 éves lesz, vannak páran, akik már el is múltak. Utánpótlás egyelőre nagyon nem akar jönni, talán oda kell egy jó és stabil NB1-es MTK, ami nekünk is megadatott.

Zárszóként akkor azt kívánom nektek: legyen így! Köszönöm a beszélgetést!

Én köszönöm a felkérést. Lehet egy kérdésem nekem is?

Természetesen. Mi lenne az?

Tényleg nincsenek MTK Ultrák?

hancsi78

Fényképek: 3. Félidő / BB Ultras / Blue Front 1996 / Cívishír / Derencsényi István / Dihen Tibor / DVSC / Focivilág / Gyenes Róbert / Hajdú-Online /  magyarfutball.hu / Mátay Detre / MTK Budapest / Műhely /
Réti Zsolt / Sándor Jutka / Sándor Mihály / Szőke Péter / ultrashun / Ultras MTK /