A mostani riportalanyom régi motoros a szakmában, aki a kezdetektől a lelátót döngeti, mert elévülhetetlen szerelemre lobbant a szurkolással, annak minden válfajával. A kezdeti csoportalapítási láz, a meccsek izgalma őt is elragadta a kilencvenes években, ezáltal hosszú és változatos utat járt be a lelátón. A válogatott követése már akkor a vérében volt, amikor egy hazai meccsen nem a kanyar volt 3-4 ezres, hanem ennyien voltak kint az egész Népstadionban! Idegenbe? Természetes, csak még nem ezred magával. A P.Cs. monogram a legtöbb idősebb szurkoló számára ismerős lehet, hisz számtalan cikk, csoportbemutató, meccsbeszámoló után láthatta ezt a kilencvenes évek lelátói történések iránt érdeklődő népe. Egy idő után a 3. Félidőből már nem is hiányozhattak az értekezései, ahol a hátországi bandák és a csarnoktáborok váltak a fő profiljává, így nagyon sok érdekes csoporttal és sztorival örvendeztette meg az olvasót. Sajnos, aztán a legtöbbünk látóköréből teljesen kikerült, ám szerencsére az internet összefújta a régi srácokat, így most alkalmunk van áttekinteni, ő hogy látta a magyar lelátót, és mi történt vele az elmúlt három évtizedben.
Vágjunk akkor bele! Első élmények? Hogyan estél szerelembe a lelátóval?
A kilencvenes évek elején azt vettem észre, hogy az élő közvetítések alatt a szurkolókat is próbáltam figyelni. Kezdett érdekelni a zászlók hada, van-e vendégszurkoló, próbáltam fülelni, hogy a táborok miként és hogyan szurkolnak.
Első meccseidre emlékszel még?
Első élményem egy '94 februári Budafok–Vác felkészülési meccs volt. Akkor még baszott hideg volt februárban, de nem tántorított el. Másnap meg egy tatai úti BVSC-felkészülési mérkőzésre mentem ki.
Kinek kezdtél el szurkolni idehaza?
Anno volt egy teletext nevezetű oldal, ahonnan lestem mindig az NB I-es és NB II-es eredményeket. Láttam, hogy egy BKV Előre nevezetű csapat milyen jól szerepel a bajnokságban, így gondoltam, megnézem élőben is.
Mikor volt ez pontosan?
Ez 1994 tavaszán volt. Talán 50 forint volt egy diákjegy. Vicces, hogy az egész stadionban voltunk kb. százan. Akkor még a tribünnel szembeni állóhelyi szektorok is megvoltak (már elbontották őket), jelenleg meg csak a fatribün létezik a Sport utcában.
Sportoltál egyébként valamit?
Futballoztam.
Aktív, hivatásos labdarúgó voltál, vagy csak amatőr szinten kergetted a bőrgolyót?
Aktívan toltam, jelenleg már csak kispályázom.
Jött a BKV, de te nem ragadtál le egy csapatnál. Mondhatni, több vasat is a tűzben tartottál.
Igen, kezdetben volt a BKV Előre, majd elkezdtem mellette NB I-es meccsekre is járni. Péntekenként megvettem a Nemzeti Sportot, amiben benne volt a hétvége sportprogramja, időpontokkal együtt. Volt egy osztálytársam, aki tudott MTK-jegyeket szerezni, így kapva az alkalmon, oda is kimentem pár találkozóra.
Mi volt az, ami abban az időben a legjobban megmaradt a lelátóról, mint „ultras”?
Első ultraélményem az erzsébeti Area Ultra vendégszereplése volt a Sport utcában. Érkeztek vagy 10-en, de kiraktak kb. ugyanennyi drapit. Ez tetszett, illetve 94-ben, a Magyarország–Svájc Népstadion-beli meccs, ahol a magyar tábor szurkolása az üresen kongó stadionban is megfogott.
Ez volt az az időszak, amikor konkrétan senkit sem érdekelt a magyar válogatott.
Igen, abban az időben 2-4 ezren jártak válogatott meccsre, a tábort legnagyobb részt kopaszok alkották.
Kanyarodjunk vissza közlekedésiekhez! Miként festett akkor a BKV-tábor? Hogyan lettél te is aktív viking?
A Sport utcában ismertem meg Pogót (övé volt a fekete-fehér Viking drapi), illetve Viking Sanyit, akit szintén nem kell bemutatni senkinek. Nagyon hamar kialakult egy összetartó kis mag, akik a Viking-drapi mögött kezdett szurkolni a BKV Előréért.
Akkor első sorban BKV Előre-szurkoló lettél?
Nekem az első mindig a magyar válogatott marad, csak második a BKV Előre! Viszont a Sport utcában elég sok embert megismertem a kezdeti vikingektől, a North Fronton át a punkokig, illetve a hozzánk érkező kis csoportok tagjaival is jóban lettünk.
"A legtöbb bérletes, a legkevesebb néző", tartotta egy mondás a kilencvenes években. Milyenek voltak a hazai meccsek akkoriban a Sport utcában?
Kezdetben az állóhelyi részen helyezkedtünk el. Ekkor még lehetett petárdázni, és bármit be lehetett vinni a stadionba, mert a kutyát sem érdekelte.
Koreográfiára nem sokra emlékszem, talán a „Viking Historia X”, ami leginkább megmaradt. Viszont volt egy „sálazásotok” a busztáblákkal, az egy nagyon egyedi dolog volt, szerintem arra akkor mindenki csettintett egyet, hogy mekkora ötlet és pont tőletek. Hogyan jött mindez?
A 90-es évek elején sokan „hobbiszinten” gyűjtötték a busztáblákat. Egy tagunk az egyik hazai meccsre kihozott vagy tíz darabot, azokat mutattuk fel.
Emlékeim szerint mindig létszámgondokkal küzdöttetek. Emiatt voltak tagtoborzások, viszont azokra sem tolongott a nép.
Kezdetben volt a Viking. Idegenbe mindig a csapattal tudtunk elutazni, megkaptuk a buszon az utolsó sorokat. Általában hatan tudtunk pluszban felférni. Hazai meccseken meg kb. tízen jöttünk össze. Majd jött a North Front, ők a BKV Előre utánpótlásában fociztak. Ők 7-10 fővel feldobták az amúgy haldokló szurkolást a Sport utcában. Mikor megszűntek, maradtunk öten, akik aktívan jártunk. Aztán az egyik 99-es hazai bajnokin megjelent egy punk csoportosulás, 15 fővel. Mi azt hittük, hogy vendégszurkolók, azonban kiderült, hogy nem.
A punkokra még visszatérünk, de előbb az érdekelne, miként sikerült összehozni, hogy egy ilyen kis tábornak két szurkolói újsága is volt egyszerre?
Ez akkoriban nagyon nagy divat volt. Volt a Góóól című szurkolói újságunk, ami ingyenes volt, és Pogo szerkesztette. Majd a North Front kiadványa is megjelent, párhuzamosan, és a Góóól fanzine újsággal ment pár hónapot. Így, utólag visszatekintve, nagyon vicces volt, hogy ennek a pár főnek még saját újságja is volt. Játszottuk az ultrát, próbáltunk mindenben a legnagyobbakra felnézni és őket utánozni.
Egy kicsit nézzük át az éveket, amiket a BKV táborában töltöttél! Volt tehát a Viking mint alapcsoport, amihez jött egy szekció Darmstadtból! Feltételezem, Pogo keze lehetett a dologban?
Valóban ő állt mögötte.
Akkoriban látható volt egy Maglód-feliratos drapi is a szektorotokban. Erről megtudhatunk többet?
Sanyi Maglódon lakott abban az időben. Onnan jött minden hétvégén mérkőzésre. Majd utána egyre több embert beszervezett a lakhelyéről, ezt szimbolizálta a transzparens.
1998-ban megjelent a Viking mellett a North Front, akkoriban arról szólt a fáma, hogy ők lesznek a Viking '95 utódai.
A Viking már haldoklott akkor. Ők egy új csoportként jelentek meg a Sport utcában
Szesz?
A „Szesz” vásznat a punkok hozták. Kirakták párszor, de ennyi
És akkor el is érkeztünk a punk brigádhoz, vagyis a B.O.R.T.-hoz, akik egyszerűen mellétek csapódtak.
Igen, ami egy kicsit vicces sztori.
Halljuk a részleteket!
A 99-es első hazai meccsünkön csak a semmiből megjelentek vagy tizenöten és ott is ragadtak. Utána még két évig aktívak maradtak, hol több, hol kevesebb létszámmal. Ők voltak a B.O.R.T. (Békésen Ordibálók Ritkahülye Társasága).
Innen együtt mozogtatok?
Tőlük függetlenül külön utaztunk az idegenbeli meccsekre. Ők már akkor is kisbusszal (Barackca turnébusz) mentek minden idegenbeli találkozóra. Egy Újpest elleni idegenbeli kupameccsen aztán szembejött nekik a valóság. Ekkor szűntek meg. Majd egy évtizedig nyomoztam egy B.O.R.T.-sál után, amit végül sikerült megszereznem!
Létszámügyileg abban a korszakban festettetek a legjobban.
Nagyon esélyesek voltunk az NB I-re. Elkezdtek járni egyre többen abban az időszakban. Idegenben a Vidi elleni kupameccsen voltunk a legtöbben, harmincöten. Nekünk ez nagy szó volt abban az idősávban.
Egy nagyon érdekes dolog, ami már akkor is megragadta a figyelmemet. A Viking járt a BKV Előre tekeszakosztályának a meccseire is! Ezt hogyan képzeljük el, azon kívül, hogy tudjuk, ott áll a Tekecsarnok a Sport utcában?
Ez csak két alkalom volt. Egyszerűen nem fértünk el a húsz fős lelátón, így hagytuk is a dolgot.
A Viking zászlaja mellett többször feltűnt kelta keresztes molinó és magyarságára is igen büszke volt a csoport. A B.O.R.T. viszont a balos punk vonalat vitte. Ez hogy fért el a lelátón?
Nagyon sokat szívtuk egymás vérét a B.O.R.T.-tal. A hajlongásnál mi kizárólag jobbra hajoltunk, ők meg csak balra. Mi elfogadtuk, hogy ők teljesen máshogy gondolkodnak az élet dolgairól, és ők is toleráltak bennünket. Csak a BKV kötött minket össze. Van is egy számuk a srácoknak a „Hajrá, BKV!", a youtube-on megtalálhatja, akit érdekel.
A baráti szál is érdekesen alakult. Jóban voltatok az erzsébetiekkel, akik a korai évek szélsőjobbos irányából balra váltottak.
Mi az Areával lettünk nagyon jóban. A váci osztályozónkra is elutaztak, majd elég sokszor látogattuk egymás fellépéseit. Amikor az erzsébeti Area Ultra megszűnt, elmaradt az egymás mérkőzéseinek látogatása.
Volt még pár baráti nexus. A csepeli srácokkal például ugyanúgy jóban voltak ez erzsébetiek, ám veletek nem volt olyan sima a kapcsolat.
A Kaposvári Arany Hordával nagyon jóban lettünk. Ők felutaztak Csepelre, és mi is megjelentünk mellettük a vendégszektorban. Én csak arra emlékszem, hogy a meccs után egész Csepelen vadásztak ránk a hazaiak.
Az Ultras Ikarusszal volt már baráti kapcsolat a te idődben is?
A budapesti Ikarus a kicsik közül a legnagyobb volt! Barátság nem volt velük akkor, amikor én jártam.
A North Front viszont RTK-meccsen tűnt fel.
Az Ultras ReTeK-kel jóban voltunk. Sok volt a személyes kapcsolat a két galeri között.
Vidékről az említett Kaposvár, ami kapásból beugrik, de ott volt a Kecskemét vagy a Szentgotthárd is.
Kaposvár az főleg Sanyi szerelme volt. Ő rengeteget járt Kaposvár-meccsre, hol egyedül, hol többedmagával és ilyenkor vitte a Viking kis drapit. Nekem az ESMTK volt a kedvenc baráti kapcsolat. A Kecskeméttel a kaposváriak voltak jóban és így egy-két meccsükre Sanyi is kinézett. A Szentgotthárd meg pozitív meglepetés volt. Nekik is kék-sárga a színük, és kb. ugyanannyian voltak, mint mi.
Az ellenség rovatba viszont nem nagyon van kit beírni. Talán a dorogiak?
Érdekes ez is. Pogo a dorogi D-Town Ultrasszal jóban volt, amikor mi játszottunk Dorogon, nem történt semmi különös. Aztán az 1997–1998-as szezonban eljöttek vagy hatvanan. A vendégből már át akartak törni hozzánk, de aztán annyiban maradt a dolog.
Mikor zártad le végleg a Viking-éveket?
2000-es évek legelején.
Később kijártál még?
Nagyon ritkán, sajnálom, hogy jelenleg nincs semmi.
Ma hogyan érzel a közlekedési csapat iránt?
Csupán követem az eredményeit.
Ugorjunk át a szomszédságba! A kilencvenes évek közepén párszor feltűnt a Viking transzparense a szemközti MTK-stadionban, de nem a hazai táborban, viszont neked ennél is több szereped volt a kék-fehérek ultraéletében.
Igen, az úgy volt, hogy jöttek az ingyen jegyek az MTK-meccsre. Itt az első mérkőzésem egy Stadler elleni bajnoki volt, majd utána is kimentem pár találkozóra.
Hogy festett akkor az MTK-stadion lelátói szempontból?
Ott tábornak abban az időben hűlt helye volt. A Blue Boys akkor már megszűnt. Viszont egy-két fiatalabb sráccal megismerkedtem ott, majd úgy döntöttünk, hogy kéne ide is egy csoport.
És a gondolatokat tettek követték.
Igen, először egy négyméteres anyagot tudtunk venni és azon gondolkodtunk, hogy mi legyen rajta a név.
Persze, tudjuk, de áruld el, mi lett a vége?
A Front’96 lett végül rávarrva.
Debütálás?
Az első idegenbeli meccsre, a Vasas otthonába hárman mentünk és vendégszektor híján a hazai szektorban raktuk ki a drapit. Persze, itt a helyiek egyből leszedték és a hazai ultrák közé vitték, de respect, mert még a találkozó alatt visszaadták.
Abban az időben nem volt életbiztosítás MTK-szurkolónak lenni. Mondhatni, szabad préda voltatok, a rendőrség sem figyelt, a rendezők pedig nem a mostani, kommandós kinézetű izomemberek voltak, hanem nyugdíjas bácsikák egy karszalaggal. Sok pofonba beleszaladtatok és sokan rajtatok élték ki fővárosellenességüket vagy épp antiszemitizmusukat.
Hát, igen, abban az időszakban, ha nem álltál ki magadért, akkor futás lett a vége.
Futottatok?
Futottunk Újpesten, Kispesten, Angyalföldön, Fehérváron. Érdekes, hogy mindig ugyanazt a tagunkat kapták el, mindenhol. Innen lett a beceneve Ütőember. Majd elköltözött Budapestről és a diósgyőri táborban lett utána aktív. Sajnos, Ütő már nincs velünk.
Neked lett valami bajod ezen akciókból?
Én azt az időszakot egy töréssel megúsztam.
Meddig voltál aktív az MTK meccsein?
Nem sokáig. Az egy rövid időszak volt az életemben.
Mi volt az oka, hogy elmaradt?
Az identitásom teljesen az ellentéte volt az ott tapasztaltaknak.
Kijártál még később a Hungária körútra?
Egyszer, az új stadiont kimentem megnézni
Közben már ugye, ment a Viking-sztori is a BKV-stadionban. Hogyan képzeljük ezt el? Jártál párhuzamosan a két csoporttal, vagy az MTK-s évek alatt dobtad a BKV-ét?
Ezzel nem volt baj. Minden szombaton volt NB I, vasárnap meg az NB II.
Már említettük, hogy a Viking feltűnt párszor a Hungária körúton drapival, de nem a BF mellett. Ezek szerint nem volt baráti szál a két brigád között, még úgy sem, hogy te egy kapocs voltál, vagy lehettél volna?
Nem volt kapcsolat. Nem volt baráti szál, csak én.
MTK-tól függetlenül meddig jártál ki aktívan a meccsekre?
Több mint egy évtizedig minden hétvégén jelen voltam valahol.
Tartottad tovább a kapcsolatot a régi barátokkal?
Igen, de sokan a család miatt lemorzsolódtak, eltűntek.
Milyen meccsekre jártál ezután? Jártál egyáltalán?
Csak a válogatott mérkőzéseire.
Meghatározó élmények az aktív időszakodból?
Abban az időszakban minden jobb volt!
Később mennyire követted a magyar lelátó alakulását?
Napi szinten követtem és követem.
Sokan emlékezhetnek rá, hogy te anno a 3. Félidőben egy olyan részt szerkesztettél, ami sok csemegével szolgált a magamfajta hátország és csarnoktáborok szerelmesének. Hogyan kerültél kapcsolatba a 3. Félidővel?
A Félidő? Pogo által kerültem be, de állandó rovatot csak a jugó - magyar meccs után kaptam. Ugye volt 1997-ben egy Magyarország–Jugoszlávia világbajnoki pótselejtező, amin az Üllői úton csúfosan, 7-1-re kikaptunk.
Ki ne emlékezne rá! Viszont te kimentél a belgrádi visszavágóra az 1-7-után is. Hogy jutott egyáltalán mindez eszedbe?
Volt egy osztálytársam, aki a Győrnek szurkolt és Budakeszin lakott. Vele jött az ötlet, hogy ki kéne utazni a visszavágóra. Hát, kimentünk!
Nem sokan.
Nem, a vonaton ismertem meg Donátot (RBD), illetve a Takács testvéreket (szintén RBD), és igazából ennek az útnak is köszönhetem az első megjelenésemet a Félidőben, plusz Pogónak, aki összehozott K. Z.-val.
Ezzel el is jött egy új időszámítás az életedben, hiszen állandóan úton és meccseken voltál.
Igen, innentől beindult az üzem. Hétvégente volt, hogy öt labdarúgó-mérkőzésre is kimentem. Akkoriban még délelőtt 11-kor is volt NB I-es meccs.
De nem csupán a foci lett a profilod.
Rengeteg kosár-, kézi-, jégkorong-találkozóra is kimentem, csak úgy, mert nagyon érdekelt a lelátói élet. Ebben az időszakban lettek tartós személyes kapcsolataim a lelátó világából.
Akkor volt élmény bőven és volt miről írni.
Volt, de igazából, ha nem tudtam elutazni, akkor általában kaptuk a beszámolókat. Sokszor csak egyik fél küldött anyagot, plusz képet, így nekem kellett megkérdezni a másik felet, vagy utánajárni, hogy mi is történt.
Hogyan lett ebből folyamatos írás?
Igazából K. Z. nem akart foglalkozni a csarnoktáborokkal, mivel engem érdekelt a téma, így a rovatot „megnyertem”.
Hogyan jutottál be a meccsekre?
Az Örsön volt egy diákújságíró egyesület, befizettél valamennyi pénzt és már adták is a diákújságírói igazolványt. Azzal szinte bárhova ingyen bejutottam! A fotózással már voltak gondjaim. Nem mindig úgy sikerültek a csarnokképek, ahogy szerettem volna.
Egy kicsit menjünk bele a témába! Miként festettek például akkoriban a korongmeccsek Budapesten?
Az időtájt még nem volt Budapesten fedett jégkorongcsarnok, így a mérkőzések fedetlen jégpályákon zajlottak. Jégkorongon 1995–1996-ban Újpesten, nyitott létesítményben voltam először a Fradi ellen. Az is megér egy misét. Szerintem a pályán nem verekedtek annyit, mint a nézőtéren. Nekem még tetszett abban az időben a fehérváriak dunaújvárosi fellépése a bajnoki döntőn! Akkor még jártak hokira az ultrák, illetve a magyar C osztályú világbajnokság összecsapásai is rendben voltak, ahol szintén megjelentek sokan a fociszurkolók közül.
Kosárlabda?
Kosárban a 90-es években a Diósgyőr volt az elit. Hazai pályán fülsiketítően szurkoltak. Nem is nagyon utazott hozzájuk szinte senki akkoriban! Viszont, ha Budapestre utaztak, sokszor a zöldek is várták őket. A Keleti erről sokat mesélhetne.
Kézilabda?
Kéziben a legjobb fellépésnek a 95-ös bécsi női döntőt tartom, ahol még tényleg volt magyar tábor, nem csak ilyen katyvasz, ami most van a kézin, hanem igazi ultrák.
A futball hátországa is olyan terület volt, amiről főleg te tudósítottál akkoriban.
Fociban könnyebb dolgom volt. Rengeteg budapesti csapatnak volt kisebb tábora az alacsonyabb osztályokban. Több apróbb csoportot megismertem. A Blue Boys BVSC frontembere (M. Tamás) alattam járt egy évfolyammal, illetve a Békás City két tagja is. Az Area Ultra Erzsébettel a Viking BKV-s időszakban lettünk jóban. Eléggé sokat jártunk egymás fellépéseire anno.
Volt favoritod a „kicsik” között?
Kedvencem az Ultras Ikarus volt, a sok és remek lelátói látvány miatt.
Már részben érintettük a válogatott meccseket, ami neked az első és legfontosabb volt. Mikor kezdtél el kijárni a nemzeti tizenegy találkozóira?
Válogatott meccsre 1994-től jártam. A hazai mérkőzésekre általában be lehetett lógni, ha az a Népstadionban volt.
Idegenbe?
Idegenbe abban az időben nem volt egyszerű elutazni. Szervezett szurkolói busz akkortájban nem volt.
Tudom, vissza lehetne lapozni meg olvasni, de így, majdnem harminc év távlatából elmondanád, hogyan festett az a bizonyos belgrádi túra?
A már említett srácokkal egy vonattal öten mentünk a Marakanába. Megúsztuk, egy örök élmény volt a két legnagyobbat (Grobari, Delije) élőben látni, hallani. Ott teljesen más az identitás. Úgy voltak vele, hogy hiába válogatott meccs, feldobják a napot egy kis „mókával”. A két kanyarban egymással szemben helyezkedtek el. Mi azt láttuk, hogy a Grobari rohan a kijárathoz, mert a Delije rátámadt, de azon kívül is láthattunk mindent azon az estén. Görögtüzeket, füstöket, élőképet, attakot. Hát, nem egy mai Kazincbarcika–Puskás Akadémia bajnoki volt – úgy körülbelül 50 fővel..
Legemlékezetesebb portyád ezen kívül?
Az 1999-es pozsonyi túra, ahová 25 buszt indított az MLSZ. Oda tényleg csak a hazai táborok utaztak el! Nem voltak felesleges „divatember”. Tudtuk ugyan, hogy szar a válogatott, szar játékosok is alkotják, de ez senkit sem érdekelt! Mi ott voltunk Pozsonyban, megmutattuk a szlovákoknak!
Más ilyen nagy volumenű utazás akkoriban, ami emlékezetes?
Talán még a bécsi fellépésünk volt ütős akkoriban.
A meccsek nagy részére viszont nem szervezett senki utazást, mert igazából nem volt kinek. Viszont néhányan mégis mentetek.
Ha akartunk idegenbe menni, akkor nekünk kellett magunknak megoldani. Ezért nagy köszönet a Wudigess Kaos tagjainak, akikkel a válogatott idegenbeli fellépéseire utaztam akkoriban!
Emlékezetes kaland?
Zenicán nyolcan voltunk a vendégben. Nem is a bosnyák táborral volt gond, hanem a korrupt balkáni rendőrökkel, akik a hazaút során szépen „kiraboltak” bennünket minden útellenőrzés alatt.
Azért ezek olyan idők és olyan túrák voltak, amik örök emlékeket és élményeket jelentenek egy szurkolónak, így, ha nem gond, egy kicsit részleteiben is érdekelne a bosnyák expedíciótok.
Budakesziről egy mikrobusszal indultunk. Kifele menet nem is volt semmi gáz. Rendesen, már délelőtt megérkeztünk Zenicára, ahol egy jót tudtunk ebédelni a háború által még nagyon lepusztult városban. Utána elmentünk a csapat szállásához, ahol kaptunk jegyeket és azzal mentünk a stadionba. Mint fentebb említettem, nyolcan voltunk a vendégblokkban. A hazaiak a fedett tribünön szurkoltak. Igazi balkáni hangulatot teremtettek. Hazafelé sem történt a városban semmi, hanem a hazaúton, Magyarország felé az első ellenőrzés során már mondvacsinált okokból büntetést kellett fizetnünk. Majd még Boszniában egyszer, még egyszer és még ötször állítottak meg bennünket a tisztességtelen fakabátok.
A magyar csapatoktól tekintsünk egy kicsit messzebbre. Kedvenc külföldi csapat, csapatok? Van olyan terület, amire jobban odafigyelsz, ha a külföldi futballról van szó?
Nekem mindig is az olaszok maradnak az etalon! Rajtuk nőttem fel. A RAI 1 gólösszefoglalója volt a vasárnap esti programom általában. Ez már nem változik! Hiába lett egy fos a Juve-tábor, hiába szűnt meg az Irr Lazio, tűnt el az FdL, az FdG, nekem a szívemhez közeliek maradnak mindig!
Hobbi, szenvedély, ami összeköthető a sporttal, labdarúgással, lelátóval? Gyűjtsz például valamit?
Jelenleg sálakat gyűjtök, hobbiszinten
Van, amire külön rá vagy kattanva, vagy csak úgy általánosságban gyűjtögetsz?
Igazából, ha megtetszik valami, akkor megveszem.
Hogy állsz most? Mennyi sál ékíti a gyűjteményed?
Magyar válogatott sálból van 40 féle. A többi 100 az inkább csoportsál.
Bármi más hobbi a sporton, focin, lelátón kívül?
Nincs.
Még egy kis visszatekintés. Szerinted melyik magyar brigád volt a legjobb és legkeményebb az 1991–2001-es időszakot figyelembe véve?
A 90-es években az etalon a Ferencváros volt minden tekintetben! Itt az Újpest második helye is fix, aki ekkortájt hozzájuk utazott, az számolhatott egy jókora veréssel!
Legjobb csarnoktábor?
Csarnoktáborok közül egyértelműen a diósgyőriek (DVTK női kosár) a top. Majd a Szolnok (férfi kosár), illetve Alba Volán (hoki), amikor még jártak az ultrák jégkorongra. De ki lehetne emelni az egri röplabdás Agria Angelst a 90-es évek elejéről, a körmendieket szintén kosárról, a pécsieket női kosárról és a debrecenieket női kéziről.
Debrecen, DVSC, Ultras Debrecen vonatkozásában mi az, ami megmaradt neked, amit említésre érdemesnek tartasz? Van egyáltalán ilyen?
Persze. Van. 1996, Debrecen–MTK.
Ez azt hiszen, a fájdalmas kategória lesz!
Az volt! Az új Blue Front 1996 drapi az Oláh Gáboron került ki idegenben először. Meccs vége előtt 10 perccel a rendőrség megkért bennünket, hogy hagyjuk el a vendéget, mert kivisznek a pályaudvarra. Ami érdekes volt, hogy kb. 30 percig vittek az állomásra. Bejött a vonat, majd ahogy felszálltunk, megjelentek a debreceniek olyan 60 fővel. 60 a 4 ellen. Minden tisztelet az övék, mert megtehették volna, hogy szarrá vernek, de nem tették! Csak a drapit vették el...
Más debreceni vonatkozás, ami említésre méltó?
Egy téli, dunaújvárosi teremlabdarúgó-bajnokságon megismerkedtem a Force Field tagjaival. Korrekt srácokat ismertem meg bennük. Aztán amikor a Debrecen–BKV Előre Magyar Kupa-elődöntőn a hazaiak közül páran megköszönték, hogy megjelentünk! Respect!
Egy utolsó gondolat az interjú végére, amit szeretnél megosztani az olvasókkal?
Sajnálom, hogy ennyire elkúrták az NB I-et egyes hozzá nem értő egyének, és sok hagyomány, valamint szurkoló nélküli csapattal rakták tele, mint Kazincbarcika, Puskás Akadémia, Kisvárda, Paks (pár éve még: Gyirmót, Balmazújváros, Mezőkövesd). Ezeknek a gárdáknak a legjobb esetben is az NB III-ban lenne a helye. Hiányzik nekem nagyon egy jó Békéscsaba, Szombathely, Pécs, Tatabánya, Székesfehérvár. Szurkolói szempontból mindenféleképpen érdekesebb lenne, mint ami most van, ám szerencsére a Kispest visszajut!
Köszönöm az interjút!
hancsi78
Képek: 3. Fééidő / BB Ultras / BKV Előre SC / Csontos "Kopi" J. / Dihen Tibor / Mühi / OSS in Europe / P. Cs. / Pogo / Réti Zsolt / Sándor Mihály / Ultras Debrecen / Ultras Hungary / Viking'95 / Viking Sanyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése