A kilencvenes évek elejéig a Budapest Honvéd csapatának nagy respektje volt Debrecenben, akár csak a Fradi, Vasas, Újpest hármasnak, hiszen a kezdetektől ezek a nagy fővárosi csapatok határozták meg a magyar labdarúgást. Ott volt persze az MTK is, de az értük való rajongást nem verték nagydobra vidéken, így a Hajdúságban sem. Ezen csapatok és a kettős rangadók sok debreceni srácot sarkaltak budapesti utazásra, hogy élőben láthassák a kiválasztott fővárosi kedvencet és élvezhessék az igazi magyar focit a második és harmadik vonal bundagyanús találkozói mellett vagy helyett. A kilencvenes évek elején, a bontakozó magyar ultraélet kezdetén épp egy osztály választotta el a Debreceni Vasutast és a Budapesti Honvédot egymástól. Az utolsó két találkozón (1989, 1990) pedig még csak épp hogy felvetődhetett pár kispesti srác fejében egy ultracsoport megalakítása, így akkor még nem oly szervezetten, de azért érkeztek Honvéd-szurkolók jó páran a Vágóhíd utcai NB I-es meccsekre.
1993 tavaszán viszont bajnok lett a Loki az NB II Keleti csoportjában így októberben már elég sok kispesti drukker érkezett a városba az NB I-es bajnokira, amelyen azért nincs mit csodálkozni, hiszen a friss bajnokcsapatot kísérték el, ráadásul két éve nem is jártak a Hajdúságban. Az új vizitre már új köntösben került sor, hiszen a Loki másodosztályban töltött évei után úgy lépett vissza a legjobbak közé, hogy minden jelentősebb szurkolóbázissal rendelkező helyen már szervezett csoportocskák, csoport kezdemények utaztak a kedvenceikkel. A kispesti ultrák ebben élen jártak, ugyanis Magyarország legkorábban jegyzet szervezett szurkolói csoportja (URB) a piros-feketékhez köthető, így a magyar szervezett szurkolás úttörői érkeztek az Oláh Gábor utcába. A vendégszektor feldíszítésén meg is látszott ez a fajta szervezettség, hiszen a kisebb klubszínű zászlókat és a mindenféle festékkel összefújkált igénytelen lepedőket felváltották a nagyobb, igényesebb transzparensek mint az Ultras, Ultra Red Boys Kispest, Sexy Hamburgers. A soraikban feltűnt pár kisebb lengetős zászló és a kerítésre egy guminőt (!) is kiakasztottak, habár Debrecenbe nem hozták hozzá az "Érezlek Kispest!" feliratot. A szurkolással 70-80 fő foglalkozott és lendületesen, dallamosan énekeltek, több olyan dalt előadva, ami Debrecenben teljesen idegenül csengett. Mindezt a teljes kilencven perc alatt tették, ami szintén egyedülálló volt akkoriban. Hangerőben ugyan nem tudtak felnőni a hazaiakhoz, de változatosságban, lendületben magasan a cívis tábor felett teljesítettek. A hazai maggal nem volt komolyabb szóváltásuk, viszont a vendégszektor mellett lévő nagyszájú provokátorokkal akadtak gondjaik.
A bajnoki vizit után a kupanegyeddöntőben is összeakadtak a felek, így a kispesti ultrák ismét Debrecenbe vizitáltak, de jóval kisebb létszámban tették tiszteletüket, így a hangulat sem volt olyan jó soraikban, mint a bajnoki alatt. A kerítésre a Mastiffs Supporters drapija került, illetve egy Napoli kis zászló.
A következő évadban a szezon végén érkeztek olyan 200 fővel és rengeteg transzparenssel (URB, Irriducibili, Red Side Hooligans, Mastiffs Supporters, Red Zone, Ultras). A budapesti események után (hajtóvadászat a debreceni szurkolók ellen), már nem csendesen érkeztek, hanem derékig kilógva a buszból adták tudtára mindenkinek, hogy nem szeretik a cívis fajtát. Az eddigi sima vizitjeiket most egy kisebb koreográfiával toldották meg, melyben egy kiírás adta a fő mondanivalót: debrecenit veszünk kilóra, mely üzenet kihúzása közben nagyobb méretű bankjegyeket mutogattak a hazaiaknak. Aztán feltették azt a kérdést egy kiírás formájában, amellyel akkoriban a legtöbb budapesti brigád foglalkozott, ha vidékre érkezett: Hol a metró? A szurkolással nem foglalkoztak olyan gondosan mint korábban, inkább a hazaiakat szidták végig, illetve heves szócsatában voltak a szektoruk körül ólálkodókkal. Az akkoriban szakszerű és nagy számú rendőri biztosítás Debrecenben csak ezt a fajta acsarkodást tette lehetővé.
1996-ban májusban érkeztek, ám kicsit kevesebben mint az előző évben, viszont annál szervezettebben. Az ultrák a megszokott buszokkal jöttek és erős rendőri felvezetés után foglalták el a vendégszektort és díszítették azt fel lepedőikkel (URB, Ultras dei Curva Rosso, Szelídek). Már ekkor több, angol mintájú kiszászló felfedezhető volt soraikban (Wild Boys, KHFC, URBK, Kelenföld) amelyekkel teljesen beborították a rendelkezésükre álló kerítés részeket. Mivel nem töltötték meg teljesen a vendégszektort, egy nagyobb KHFC címeres zászlóval pótolták ki a helyet és a hazaiaknak két kisebb üzenetet is kiraktak: DVSC Ebola, Loki Merda. A szurkolásukat pár kisebb lengetőssel dobták fel és gyakran sálaztak, amely közben látható volt pár nyíregyházi drukker aktív jelenléte is. A meccsen egy nagyzászlós koreográfiát is bemutattak, egy piros-fekete csíkos kellékkel, amely teljesen beborította a vendégszektort. A szurkolásuk többnyire folyamatos volt, ha megálltak akkor vagy a hazaiakat szidták, vagy aktív dobálás folyt a mellettük lévőkkel. A hajigálásnak a rendőrök vetettek véget, akik bevonultak a szektorokba. Ez volt az első debreceni meccs, amikor volt szórványos összecsapás a felek között. Az elsőre még Hajdúszoboszlón került sor, ahol a Szelídek tagjai tették le névjegyüket, míg a meccs után kisebb pofozkodás volt a hazaiak és a kocsival érkező kispestiek között.
1997 tavasza volt az első, hogy üres maradt a vendégszektor kerítése, mert egy lehetetlen szerda kora délelőtti időpontban csak 25 szimpla kispesti drukker volt a vendégszektorban
Őszre már beerősítettek és a fiatalok alkotta Nuova Guardia brigádjával felfrissülve, 100-as létszámmal, folyamatos szurkolással, egy nagyon egységes, jó tábor benyomását keltették. A soraikban ismét megjelentek a szomszédos nyíregyházi ultrák és ezúttal az UEM egy kisebb lepedője is kikerült a kerítésre. A szurkolás mellett természetesen nem maradt el a hazaiakkal való társalgás sem, melyet egy "Pusztulj Paraszt!" felirattal is nyomatékosítottak. Mindezek ellenére ismét csak acsarkodás volt a két fél között.
A következő év őszén kísértetiesen hasonló bemutatót tartottak. Körülbelül 80 fő, a megszokott transzparensek, pár szabolcsi segéderő és folyamatos kontaktus a hazaiakkal, főleg a kerítés mellett lévőkkel. A szurkolást nem erőltették, az az csak elfogadható perceik voltak és nem folyamatos, jó szurkolás.
Legközelebb majdnem pontosan egy év múlva érkeztek Debrecenbe a megszokott külsőségekkel (Red Boys, Nuova Guradia, Szelídek) és pár Mastiffs tag Nyíregyházáról, plusz az URB Elit mellett a keltakeresztes zászlóikat sem hagyták otthon. A szurkolásuk ismét elég szaggatott volt és létszámban sem lépték át a 100 főt. A hazai bulihuligánokkal ismét folyamatos volt a kontakt, de ennél több ismét nem történt.
A következő esztendőben a kvalifikációban nem találkoztak a felek, de a bajnoki rendszerben tavasszal igen nagy létszámban jelentek meg a piros-feketék. A társaságuk egy kisebb része már a meccs előtt a cívisvárosban volt és össze is futottak egy kisebb hazai maggal, de nem volt semmi említésre méltó. Másnap a buszokkal érkezőket hamar lekapcsolta a yard, de az előző napos brigád szabadon kószált, ám sokan nem kötöttek beléjük, így nyugiban foglalták el a szektort. A kerítést teljesen feltapétázták igényes lepedőikkel, ami jelezte a kispesti ultraműhely nem pihen. Az URB, NG, Fedayn zászló mellett a Soldados del Inferno új brigádjának molinója is láthatóvá vált. Látványként egy kisebb füstöt és kisebb rudasokat vetettek be, amelyek az egész meccs alatt lengedeztek. A szurkolásuk kiemelkedő volt, szinte meg sem álltak, tapsoltak, sálaztak, de a leglátványosabb az egész szektoros háttal szurkolásuk volt. A meccs után a hazaiakkal nem volt semmi, Karcagon viszont összecsaptak a vonatra felszállni próbáló "kisebbséggel".
2001. augusztusában is találkozhattak a felek, hiszen a visszalépő BKV Előrének köszönhetően az egyébként kieső DVSC maradt az első osztályban. Az alapszakaszban nem érkezett csak 80 fő, akik kisebb lepedőkkel díszítették fel a szektorukat. Ezen a fellépésen a szurkolásuk nem volt olyan intenzív és inkább a hazaiak Sonderling nevű formációjával ment a kontaktus. Ebben a kis párbeszédben annyira felhergelték magukat, hogy megindultak a kiszemeltek felé, de a rendezők és rendőrök alkotta sorfal túl nagy falatnak bizonyult és visszaszorították őket. A második félidőben sem csitultak a kedélyek és emiatt a szurkolás sem lett jobb. Az egyik góljuk után egy görögtüzet gyújtottak be, amit még égő állapotban a pályára dobtak. Emiatt bemasíroztak közéjük a rendfenntartók és kiemelték a vélt elkövetőt, ami miatt állt egy kicsit a bál a szektorukban. A meccs után még maradtak páran Debrecenben és össze is futottak pár hazaival, de nem történt összecsapás a felek között.
Az alapszakasz következő debreceni összecsapására ismét érkeztek vagy 100-an. Többnyire kocsikkal jutottak el a Nagyerdőre, hiszen a szerdai nap nem kedvezett az utazásnak. A megfelelő módon, szinte minden rendelkezésre álló helyet kitapétáztak a lepedőikkel és kis kihagyás után az UEM is megjelent a soraikban egy kisebb magyar trikolórral. A szurkolást nem nagyon erőltették a kilencven perc alatt, mint ahogy a hazaiakkal sem volt azaz ádáz szitokáradat. Sokat konszolidálódott a két fél csoporttagjainak a kapcsolat és igaz tábor szinten még mindig ellenségeskedés volt megfigyelhető a felek között, viszont egyes csoportok tagjai szimpatizálnak a másikkal, ami egyfajta semlegesség kialakulásához vezetett.
A rájátszásban külön osztályba kerültek a felek, így az újabb randevúra a következő szezonig kellett várni. Ott ismét szép létszámú rossonero érkezett Debrecenbe és egységes, összetartó és jó szurkoló brigád benyomását keltették. Létszámban ugyan nem nőttek fel a Fradi, vagy Újpest-táborhoz, de jóval kevesebb töltelék ember volt közöttük, ami sokkal jobbá tette a megjelenésüket. A hazaiakkal maradt a semleges viszony, mármint ami a vezető csoportokat illeti, mert a szimpla drukkerekkel továbbra is ment a szájkarate. A lepedőik most csak előre kerültek ki, közte egy Support Sadam molinó az URB műhelyéből.
A rájátszásban ismét nem találkoztak a felek, sőt, egy esztendő randevú nélkül maradt, mert a Honvéd kiesett az élvonalból.
Szerencsre sokáig nem maradtak a hátországban és Debrecenbe a tavaszi nyitányra érkeztek újra, kiemelt létszámban. A kerítést a megszokott módon, teljesen kiposztózták. Rengeteg régi (URB, NG, Békés-megye, Veszprém, Rákospalota, Forever Ultras, Hawanna) és új (Szövetség, Famiglia di Corleone, Mods) lepedővel. Kezdésre 5 tűzzel és számtalan kisebb lengetőssel nyitottak, valamint a kórusaik is jól szóltak. A szomszédos szektorlakókkal sem felejtették el a kommunikációt és alpári stílusban osztották egymást. Emiatt a szurkolásuk is jelentősen visszaesett, mert teljesen lekötötte őket a nem éppen irodalmi stílusú párbeszéd. A lefújás után megpróbáltak a provokátorok közelébe férkőzni, de a rendőrség könnygázzal állította meg őket. Aztán mégis az egyik legnagyobb összecsapásra került sor a felek között, amikor a már buszon lévő piros-feketék eleget téve a mutogató hazaiaknak a stadiontól pár száz méterre leszálltak és összecsaptak velük. A fellépésük erőteljes és gyors volt, mondhatni meglepték a cívis oldalt. Gyors győzelmet arattak és mire a rendőrség a helyszínre csoportosította erőit, már a buszon is voltak.
2005. decemberében száz fölötti létszámban jöttek és tucatnyian már egy nappal a meccs előtt a városban mulattak. A csoportok képviselői találkoztak is egymással és egy jót beszélgettek. Barátság még mindig nem alakult ki a két tábor között, csak pár fő jó kapcsolatáról beszélhettünk akkoriban. A semlegesség se volt igaz még akkor, hiszen a Guardia drapiján ott virított egy szerzett debreceni sál a meccs kezdetére. A kerítést teljesen telepakolták a lepedőikkel és két tűzzel és egy kiírással nyitottak: "Egy csaló százat csinál!" amely üzenetet a hazaiak is bemutattak az előre megbeszéltek alapján. Mindez a sorozatos játékvezetői tévedésekre kívánta felhívni a figyelmet. A pályán landoló tüzek mellett a kisebb lengetősök és kétrudasok is bevetésre kerültek, de a főszerep a kiírásoké volt: Eltiporhatatlanok - Saskőy! Kispesten halott vagy! - Puszi a stadionban, faszszopás az újságban. Mindezen akciót a szünet szakította félbe, amikor a sárga mellényesekkel mentek össze a pályára dobott tüzek miatt, majd a rohamosztag is megérkezett a szektorukba. A 2. félidőben is folytatták az üzengetést: Modern labdarúgás: JT, MLL, MLSZ, Média: csalók, hazugok, tolvajok, buzik!, amely közben nagyobb méretű piros lapokat mutattak fel és sípjaikat fújták. A sípokat innentől mint szurkolói kelléket végig használták és közben még bevetettek pár tüzet. A szurkolást még ekkor se erőltették inkább szidták, aki nem tetszett nekik, majd egy újabb kiírást emeltek fel: 2005.11.29! Igazságot! Puhl maffia!, majd a 6-1-es vereség ellenére az eléjük kivonuló csapatuknak is felmutattak egy kiírást: "Mi erre vagyunk büszkék: Csak a Kispest!". A mozgalmas szektorélet után már nem volt említésre méltó esemény a városban, mondhatni csendesen távoztak Debrecenből.
Majdnem egy év múlva szeptemberben, száz körüli létszámmal vizitáltak Debrecenben, de a többi nagy táborhoz hasonlóan nem vittek, pontosabban nem raktak ki transzparenseket, az egységes MLSZ elleni tüntetés jegyében. A szurkolást sem nagyon erőltették, így az egyik leghangulatlanabb debreceni fellépésük volt. A meccs végén ismét a rendezőkkel akadtak össze, majd a rendőrök is besegítettek és pár piros-fekete srácot elő is állítottak.
2007 nyarán egy új színtéren is csatáztak a felek, nevezetesen a Szuperkupa-döntőjének második meccsére érkeztek Debrecenbe. Tették ezt elfogadható létszámban és az ismert lepedőik mellett egy nagyobb trikolóros molinót is kitettek a szektorba. Nagy hangulatban nem voltak, amit a sima vereségük sem javított. Ráadásul feszült viszonyban voltak az őket elkísérő security tagjaival, ami tettlegességig fajult. A rossonerok le is léptek hamarább, majd a hazafelé úton is összeakadtak a rendezőkkel, akik meg akarták szabni, hogy kinek hogyan kell viselkedni. Ez nem nagyon feküdt a piros-feketéknek, így nem maradt el az újabb külön menet sem.
Decemberben a Ligakupában is összekerültek a felek, de ez a sorozat nagyon kevés szurkolót és annál is kevesebb aktív csoportot érintett, így nem csoda, ha csak tucatnyi szimpla kispesti drukker volt a vendégben.
A tavaszi bajnoki fordulóra jó 80 kispesti érkezett a már sokszor említett igényes kisebb lepedőkkel. A Nuova Guardia egy üzenetet is a kerítésre rakott, amelynek egyértelmű volt a mondanivalója: Szabadságot az ultráknak! Velük volt pár Hajdúnánás szurkoló is, amelyet az elválasztó kerítésre kitett lobogójuk jelzett. A semleges viszony megmaradt a két fél között, sőt, az "ultra reneszánsz" című klasszikus megtekintésével közös régi élmények is felelevenítésre kerültek.
A kupadöntő visszavágójára kevesen érkeztek, ami érthető volt a hazai 7-1-es vereség után. A csoport lepedők kerültek ki előre és egy üzenet: 1920.06.04: Igazságot Magyarországnak! A meccsen szinte semmit nem csináltak, csak a megjelenés volt díjazandó. A találkozó után egy részük Debrecenben maradt és a hazaiakkal sörözött.
Még ebben az évben ősszel ismét a kupában érkeztek Debrecenbe, de ezúttal a DVSC II DEAC ellenfeleként. Negyven kispesti, pár kisebb lengetőssel elszurkolgatott a találkozó alatt, majd a győzelmet megünnepelve csendesen távoztak a Hajdúságból.
Egy jó hónap múlva az NBI-be dupla annyian érkeztek és a kerítést mértani pontossággal díszítették fel lepedőikkel. Ezzel el is lett mondva minden a teljesítményükről, mert pár rigmustól eltekintve csendben nézték a pályán történteket.
Tavasszal ismét a Ligakupában kellett volna jönniük, de most a tucatnyi piros-fekete sem jelent meg, így teljesen üresen maradt a vendég.
Három nap múlva viszont jöttek és kiegészülve pár hajdúnánási drukkerrel szépen feldíszítették a szektorukat. Az NG az FF tagjaival italozott a találkozó előtt, majd közösen mentek a stadionhoz. A Hódos előtt volt egy kis méregetés a többiekkel, de pár beszóláson kívül nem történt más. A meccsen jól néztek ki külsőleg, de a szurkolást egyáltalán nem erőltették, így csendes volt a vendég a kilencven perc alatt. A meccs után páran bekóstolták őket a hazaiaktól, hiszen nem minden brigád díjazta a két fél közelebb kerülését egymáshoz. Érdekes szituáció volt az biztos.
Pár nap múlva a magyar kupában is DVSC - BHFC meccset rendeztek, így a rossonerok ismét az Oláh Gábor utcában vizitáltak. Ha a visszavágókat is belevesszük, akkor egy hónapon belül 5-ször találkozott egymással a két csapat. A szektorban most kevesebben voltak, de a drapijaik nem hiányoztak, mint ahogy a nánási fiatalok sem. Ami meglepő volt, hogy egy nagyobb létszámú rendezői gárda folyamatosan a szektorukban állt, amolyan erődemonstráció jelleggel. A meccs alatt nem sokat szurkoltak, közönnyel vették tudomásul a kupabúcsút, majd távoztak a Hajdúságból.
A csapatuk és táboruk hanyatlása 2011 tavaszán éreztette hatását, de szétszórva egy 60 fős piros-fekete különítmény azért tiszteletét tette Debrecenben. A vendégszektor a megszokott képet mutatta, szépen kidekorálva a kispesti lepedőkkel, illetve a Nánás Casual Firm molinójával. A szurkolásukról sok jót nem lehet elmondani, néha megszólaltak, de semmi több.
A következő esztendőre feljavult a Honvéd, így a kispesti szurkolók is sokkal többen érkeztek Debrecenbe. A szektort a megszokott módon teljesen kitapétázták (URB, NG, Puskás Army, Szövetség, Kispest City, Fans, Fedayn, illetve most sem hiányozott a Nánás Casual Firm lepedője. A meccs előtt pár kisebb csoport találkozott egymással, de nem erőfelmérő volt a dologban, hanem közös piálgatás. A meccsen a nagyobb létszám megtette hatását és az elejétől kezdve jó hangulatot teremtettek. A lelkesedésük a meccs végéig kitartott, így rég nem hallott jó szurkolás volt a vendégben.
2012. szeptemberében az átlagosnak mondható 80-as létszámmal érkeztek, viszont nagyon őket sem dobta fel a vasárnapi túrázás. A meccsen előtt néhányan meglátogatták a Hódost, ahol a helyiekkel sörözgettek. Most kevesebb lepedőt hoztak magukkal, de a szurkolni nem felejtették el és ha nem kapják azt a sok gólt, egész jó lett volna a produkció. Az utolsó 20 percben már a gólok száma sem érdekelte őket és végig szurkoltak a lefújásig.
Legközelebb csak 2014. júniusában utaztak Debrecenbe, ahol akkora felépült az új Nagyerdei stadion. Egy masszív 200-as létszámmal foglalták el a vendéget, de zászlót jóval kevesebbet hoztak magukkal mint szoktak. Ennek meg volt a miértje, hiszen összetűztek a rendezőikkel és egy előállítás miatt a fő csoportok lepedői kint maradtak. Kikerült viszont több szekció zászlója: Mátraalja, Lajosmizse, Eger, Rákospalota, illetve a Havanna Boys, Kispest Youth molinója. A fiataloknál pár kisebb lengetős is feltűnt, de a szurkolásuk csak az utolsó 20 percben volt jó, amikor biztossá vált, hogy hosszú idő után győztesen távoznak Debrecenből.
Októberben már csak 20-an érkeztek. Az össznépi bojkott az MLSZ szurkolók elleni hajtóvadászatának szólt. A magyar labdarúgás körüli áldatlan állapotok, a kispesti tulajdonossal való rossz kapcsolatuk mind-mind rányomta a bélyegét az utazásukra, így drapi nélkül, néha egy-egy bekiabálással tudták le a kilencven percet.
2015-ben már minden megoldottnak látszott a kispesti kanyarban és a szezont nem is kezdték rosszul. Ennek ellenére Debrecenbe csak 60-an jöttek pár kisebb lepedővel. A találkozó előtt meglátogatták Komcsi sírját, majd a stadionban együtt éltették a debreceni vezért a hazaiakkal. Nem tűntek túl egységesnek a szektorban, mert teljesen szétszóródtak és a szurkolást se nagyon erőltették.
Márciusban kicsit többen jöttek (vagy tömörebben álltak) és a csapatuk megtáltosodva hármat gurított a DVSC esélyesebbnek titulált gárdájának. Ezt előbb néma közönnyel, majd kis szurkolással, aztán mosolygós meccsnézéssel konstatálták. Igazából nem hittek a szemüknek, így inkább nézték a meccset komolyabb szurkolás nélkül, pár nánási szurkolóval kiegészülve.
Az új szezonban, 2016. szeptemberében is jöttek vagy hatvanan és együtt sörözgettek a hazaiakkal meccs előtt és után. Aztán a csapatuk ismét vitte a három pontot Debrecenből, ők meg egy álmos kezdés után egész jól elszurkolgattak, habár maguk is alig hitték, hogy ismét megszerezték mind a három pontot. Külsőségben szinte semmit nem változtak, a megszokott minőségi kiszászlókkal volt kitapétázva a nagyerdei vendégszektor.
A következő év mennyiségi változott hozott a piros-fekete szurkolók életében, hisz a Honvéd újra a bajnoki címért hajtott, ami azt eredményezte, hogy soha nem látott létszámú rossonero érkezett Debrecenben. A felajánlott 2000 jegy pillanatok alatt gazdára talált, így egyértelmű volt a piros-fekete invázió a Hajdúságba. A legnagyobb kontingens különvonattal érkezett, akik rendőri felügyelet mellett sok pirotechnikai "szünettel" tudták le a távot, de nagy gond nem volt velük az út során. Azért akadtak szép számmal, akik a közutat választották, az ő érkezésük kevesebb figyelmet kapott a rendőrségtől, de a nagy létszám ellenére béke honolt a városban. A kerítésre több tucatnyi molinó került, illetve kisebb-nagyobb lengetősökkel operált a vendéghad és ilyen létszám mellett a hangerővel sem volt gond. Egy nagyobb, fej felé kifeszített zászlót is bemutattak, egyfajta koreográfia gyanánt. A pályán egyértelmű volt a vendégek fölénye és egy ötöst gurítottak a cíviseknek, ami tovább fokozta a jó hangulatot, az utolsó 15 percben nagyszerűen teljesítettek és ha kedvezőbben alakult volna az esti Videoton - FTC meccs, akkor már bajnokként érkezhettek volna Budapestre. A hazaiakkal továbbra is tartott a semleges, baráti viszony, aminek jeleként a kispesti szurkolók 20-25 fője átment a debreceni táborba és megkoszorúzta Komcsi emléktábláját.
2017-ben a diósgyőri stadion építése miatt az őszi meccsek egy részét Debrecenben játszotta a DVTK csapata, amibe pont beleesett a Kispest elleni találkozó. Ráadásul mindez egy kettős rangadó volt, mert az ő meccsük előtt a DVSC a Haladás csapatát fogadta a Nagyerdőn. Ennek köszönhetően Miskolc helyett is Debrecenbe vizitált a piros-fekete mag. Lehettek vagy 250-en és egy részük már a Hali meccsen is a vendégszektorban tanyázott. A megszokott zászlóparkot pár zöld-fehér kellék egészítette ki, ugyanis maradtak a szombathelyiek az ő meccsükre is, de a jó létszám és a baráti segítség ellenére a hangulat nem volt a legjobb ezen a fellépésükön.
Legközelebb decemberben kellett Debrecenben vizitálniuk most a DVSC ellen, ám mindössze nyolcvanan érkeztek tucatnyi lepedővel, de csak alapjáraton szurkoltak és még ki is kaptak. Az előző évi szenzációs teljesítményük után, az új érában addig csak szenvedtek, amely nem kedvezett a drukkerek utazó és szurkoló kedvének sem.
Aztán ismét a DVTK ellen érkeztek Debrecenbe március legvégén, olyan 120-an. Az elején elég kevesen, szétszóródva álltak, majd szépen összeálltak és megszokott kiszászlókkal szépen kidekorálták a szektort alul és felül is.
Még ebben a szezonban a kupában is összekerültek a felek és az újabb bajnoki arany távol kerülése miatt mindenki ide koncentrált kispesti részről, így a keddi napon mintegy 100 rossonero érkezett Debrecenbe és komoly szurkolásba fogtak a vendégben, még a kettő-nullás hazai vezetés sem szegte kedvüket. Ennek ellenére nem jött össze a győzelem és a továbbjutás. Kiestek, így egy kupaálommal szegényebbek maradtak.
A következő szezonban ismét decemberben érkeztek Debrecenbe és egy kicsivel többen gyűltek össze a vendégszektor felső részében mint 100 fő. A hangulat nem volt az igazi a soraikban, de azért nagyobb szünetekkel szurkoltak a meccs alatt a simának tűnő vereség ellenére.
2019-ben újra decemberben -mikor máskor- érkeztek a megszokott létszámban, a megszokott külsőségekkel. A hazai csendesség miatt, csak tőlük volt hangos a Nagyerdő, de azért ők se vitték túlzásba a szurkolást ezen a találkozón. A meccs egyik legérdekesebb sztoriját az a négyfőnyi kispesti drukker szolgáltatta, aki repülővel érkezett a meccsre, beiktatva egy milánói átszállást is a túrába.
Aztán nagy meglepetésre 2020-ban kipottyant a Loki az NB II-be, így a nagy covid hullám alatt nem kellett nézni a kispesti magnak, hogy tudnak e jönni vagy nem Debrecenbe, mert egy osztálynyi különbség akadt a két csapat között, amire jó ideje nem volt példa.
2021. novemberében jött el az újabb vizit ideje és 150 fővel a vendégszektor felső részén vertek tanyát a Kispest-szurkolók. Ide kerültek ki a változatos és szépen kidolgozott molinók, köztük a Kispest Troublemakers és Ultras Over 30. Az első félidőben elemükben voltak, akár csak a csapatuk, hisz hárommal ment a Honvéd, mondhatni örömmámor volt a vendégszektorban. Aztán olyan fordulat jött, amit ők se nagyon hittek. A DVSC ugyanis megfordította a meccset és 5-3-ra nyert, ami teljesen elcsendesítette a vendég blokkot. A személyes jó kapcsolatok ellenére a két brigád továbbra is semlegesen tekint a másikra, de ennek ellenére volt egy leszervezett erdőszéli felmérő a fiatalok között.
2022-ben kétszer érkeztek a Nagyerdőre. Az első túrára októberben került sor. A rossonerok nem voltak túl aktívak az elején, hisz a Loki 4-0-ra vezetett, majd majdnem jött egy előző évhez hasonló fordulat, csak most a Kispest szaporázta és fel is jöttek 4-3-ra, de egyenlíteniük nem sikerült. Viszont a csapat harcosságát látva megőrült a kispesti "kanyar" a meccs hátralévő részében.
A második debreceni találkozóra kicsivel többen érkeztek és akkor már minden pontra szüksége volt a Honvédnak a bennmaradáshoz, ami azt jelentette, hogy tömören beálltak védekezni, amely taktikával sikerült is elvinni az egy pontot a Hajdúságból. Az egy más kérdés, hogy ez sem segített a Honvédon és a szezon végén búcsúztak az élvonaltól. Az eddigi utolsó bajnokira jó létszámban érkeztek a piros-feketék és a szurkolásuk is jónak volt mondható. Azóta viszont az NB II-ben szerepelnek, de a következő szezonban nagy valószínűséggel lesz újra DVSC - Honvéd találkozó az NB I-ben, ráadásul újra Kispest Honvéd néven érkezhetnek a Hajdúságba a piros-feketék.
Kicsit előre szaladtam, hisz az idei osztálykülönbség azért adott a rossoneroknak egy debreceni kirándulási lehetőséget, mert a magyar kupában összeakadtak, amelynek a legtöbb kispesti nem örült a sorsolás pillanatában. Persze, miután kiejtették a Debreceni Vasutast, már másképp gondoltak erre az összecsapásra, erre a túrára, ahova szép számmal és igényes külsőségekkel érkeztek. A 2025.10.30-án lejátszott találkozón végig a hazaiaknak állt a zászló, de hiába a számtalan helyzet a Honvéd jól tartotta magát és előbb döntetlenre -és vele hosszabbításra- mentette a meccset, majd a 117. percben bevitték a győztes találatot is, amire nem volt hazai válasz, így ők masíroztak tovább a kupában, ahol azóta is menetelnek és szó szerint a döntő küszöbén tanyáznak.
Az esetleges kupa elsőséghez nagy valószínűséggel a feljutás is összejön, így három kihagyott szezon után jövőre remélhetőleg újra lesz egy, esetleg két bajnoki túrája a kispestieknek Debrecenbe, plusz a kupa útjai is mindig kifürkészhetetlenek.
hancsi78
Képek:
3. Félidő / 1909Foto / Babar / Basildon / Bődi Balázs / Derencsényi istván (Deri) / Dihen Tibor / DVSC / Gyenes Róbert / Hajdú Online / Honvéd FC / Komáromi Gábor (Komcsi) / Lovi / MLSZ / Péter Fűzfa Photography / Sándor Jutka (Csuti) / Sándor Mihály / Sós Tibor / Szabó Viktória (Vikcsi) / Ultras Debrecen / Ultras Kispest / Városok, stadionok, kocsmák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése