Debreceni Sport Club
2011
májusában kezdett el kialakulni egy gondolat a Józsa SZTSE keretein belül egy
új labdarúgó egyesület megalapítására Debrecenben. A tavasz eltelte után a
tettek mezejére léptek az ötlet kiagyalói (Nagy Róbert és Fehér János) és
elindították azt a folyamatot, ami a Debreceni Sport Club megalapításához
vezetett 2011 augusztus 31-én. Szerencsére hamar sikerült szponzorokat találni
és a játékosállomány kialakításával sem volt gond, így a 2011-12-es szezonnak
már neki is vághatott a csapat, amely a Hajdú-Bihar megyei bajnokság II.
osztályának északi csoportját jelentette. Az egyesület a kék-sárga színeket
választotta magának jelezve ezzel a városhoz való ragaszkodást és tiszteletet,
valamint rovásírással, magyar motívumokkal mezükön és címerükben azt is
kihangsúlyozták, hogy a hazaszeretet is nagyon fontos a klub számára. Az
első szezonnak 22 játékossal vágtak neki és az ifi csapatuk is megfelelő
létszámban állt készen a kezdésre. A csapat edzője Nagy Róbert lett, míg a
vezetői feladatokat Fehér János látta el.
A
rövid felkészülés után 2011 augusztus 20-án mutatkozott be a Debreceni Sport
Club a nagyközönségnek és története egyik legnagyobb idegenbeli győzelmével
(Egyek SK - DSC 0-7) kellő alapokat teremtett egy szerethető csapat kialakítása
felé. Arról már nem is beszélve, hogy három év után nekik sikerült először
hazai pályán legyőzni a Monostorpályi csapatát, ami kellő önbizalommal ruházta
fel a vezetést és a játékosokat egyaránt. Az ősz már kicsit felemásabbra sikeredett,
de a megye II egyik erős középcsapata lett a DSC az első szezonjában. Fájó
vereségeket is összeszedett a csapat, amiből a DEAC II elleni kettős vereség
tűnt a legrosszabbnak, főleg, hogy a 0-11 arányú zakót "hazai" pályán
szedték össze a srácok. A szezont a hetedik helyen zárták, a kupaselejtezőn
viszont egyből buktak az erősebb Hajdúnánás ellen, de mindent összevetve a
vezetőség sikeresnek ítélte meg a bemutatkozó évet.
A
következő szezonnak nagyobb tervekkel vágtak neki és a dobogós helyek valamelyike
lett a cél, szintén a megye kettő északi csoportjában. Ennek érdekében 8 új
játékos érkezett a csapathoz, ami jelentős változást jelentett a kezdetekhez
képest. Aztán kiderült, hogy korainak tűnt a dobogós álom, mert Nyírmártonfalván
4-2-re kapott ki a gárda, amit a vezetőség elég nehezen emésztett meg és nem
fukarkodtak a bírálattal. "Azt a munkát, amit egész nyáron belefektetett
a társaság az ezzel a meccsel kiderült, hogy jó pár embernél SZART SE ÉRT!!!! Úgy
látszik páran csak az edzéseken mernek odalépni a másiknak, edzésen mindent meg
merünk csinálni, ha a bajnoki pontokért játszunk akkor meg remeg a
lábunk, mint a hugyos disznónak!". Télen újabb 6 játékos érkezett és
velük együtt a gyenge őszt egy sikeresebb tavasz követte, amellyel az 5. helyet
csípte el a gárda. A megyei kupaselejtezőben viszont brillíroztak és a Báránd,
Létavértes, Pocsaj kiverése után a negyedik körben a Körösszegapáti parancsolt
nekik megálljt. A Létavértes kiverése azért volt nagy szám, mert ebben az
időben ők adták a DVSC utánpótlás bázisát.
A
2013-as nyári felkészülés már ténylegesen a dobogós hely megszerzéséről szólt,
ezért elég kemény munkát végzett a csapat, hiszen nagyon szerettek volna egy
csillogó érmet a vitrinbe. A keretben ismét nagy volt a mozgás és az
ifiből is többen felkerültek, mint Párványik Peti vagy Bai Geri. A nyitányon egy hatost gurítottak a Sárándnak, de
aztán jöttek fájó pontvesztések, de így is a második helyen telelt a társaság,
úgy, hogy története során először legyőzte a városi rivális DEAC II csapatát.
Télen teremtornák, edzőmeccsek szerepeltek a programba és új néven DSC Pannini
vágtak neki a tavaszi hadjáratnak. Sajnos ismét jöttek fájó pontvesztések, így
csak harmadik lett a gárda, de így is, története során először dobogós helyen
végeztek a megyei küzdelmekben. A kupában idén kevésbé voltak sikeresek és
hazai pályán búcsúztak a Monostorpályi ellenében.
A
2014-15-ös szezonnak ismét nagy álmokkal, fényesebb éremreményekkel vágtak neki
és ennek érdekében megpróbálták együtt tartani a csapatot, ami sikerült is, így
alig volt mozgás a DSC játékos piacán. A Le Petit névszponzori szerződést
kötött a csapattal, így innentől ezen a néven szerepeltek. A szezon jól
sikerült, amelyben ismét sikerült legyőzniük a városi riválist, majd a
megszerzett 2. hellyel szépítettek a tavalyi érem csillogásán. Ebben az évben a
megyei kupaselejtezőkben is tovább bírták és a Bakonszeg kiverése után a Csökmő
állta útjukat a 2. kanyarban. A szép teljesítményre mindössze egy kisebb
árnyék vetült, nevezetesen, hogy nem volt igazi otthona, tényleges saját
pályája a klubnak, így többnyire az Agrár Egyetem nagypályáján fogadták
ellenfeleiket.
A
2015-16-os szezonra már csak álomnak tűnt a kitűzött dobogós hely, hiszen alig
akart beindulni a gépezet. Sorban jöttek a vereségek és egészen novemberig
kellett várni az első győzelemre, ami a Létavértes ellen következett be.
Ezután viszont kétszer nyert zsinórban a csapat és elkerült a tabella utolsó
helyéről. 2016 tavaszának legnagyobb dobása az volt, hogy a DASE elleni hazai
meccsüket a Nagyerdei Stadionba szervezték és szerencsére ebben mindenki
partnernek bizonyult, így a két megyei csapat egy álom arénában mérhette össze
tudását. Az élmény maradandó volt a két csapat játékosainak, a stábnak és a
kilátogató 1.000 nézőnek egyaránt. A DSC szempontjából sajnos fájó is volt
egyben, hiszen 8-0-ra kaptak ki, így a csapat edzője most sem spórolt az
őszinteséggel a Haonnak adott nyilatkozatában: "Becserkésztek,
levadásztak, felnégyeltek és felfaltak minket. Köszönöm a kilátogatóknak, hogy
a szabadidejüket ránk áldozták, de mélységesen szégyellem magam. Mondhatom ezt
az egész csapat nevében, hogy ekkora csalódást okoztunk nekik". Sajnos
nem csak ez volt az egyetlen súlyos veresége a csapatnak, a tavaszi szezonban
beleszaladtak pár bökőbe, ami nem tett jót a morálnak. Csak 14. lett a gárda a
szezon végén, ami jelentős visszaesés az elmúlt évek remek szereplései után, ráadásul a gólkülönbsége -60 volt, ami nagyon sok. Egyszerűen
nem alakultak jól a dolgok, a csapat nem akart összeállni. Újítottak ugyan a
játékstíluson, de a csapat vagy nem tudta, vagy nem akarta végrehajtani a
kitűzött taktikai feladatokat. Az se segített, hogy a gárdának továbbra sem
volt állandó hazai pályája, így mindig idegenben kellett játszani, ami ebben a
szezonban főleg Létavértest és a DASE pályáját jelentette.
A
2016-17-es szezon se indult jól a csapat számára, hiszen két 11-0-ás vereség
minden volt csak jó kezdés nem. A harmadik meccsen már csak hatot kapott a DSC,
de három meccsen 1-28-as gólátlaga nem volt éppen biztató a jövőre nézve. Aztán
összekapta magát a gárda és két győzelmet csak sikerült begyűjteni, amivel
elmozdultak az utolsó helyről. A többi meccsük viszont vereség volt, a 11
meccsen kapott 55 gól pedig a legtöbb az osztályban. Ennek ellenére nem állt le
a munka a csapatnál, a célok továbbra is megmaradtak: a
lehető legelőrébb végezni és a legtöbb pontot gyűjteni. Tavaszra össze is
kapta magukat, de így is csak kilencedikek lettek a 12 csapatból. Ezt a szezont
hamar gyorsan el is lehet és kell felejteni. Közben Mikepércsre tették át az ideiglenes székhelyüket, lévén hazai pálya híján most ott fogadták a megyei
riválisokat.
Az utolsó két rosszul sikerült "északi" szezon után 2017-18-ban a
DSC a megye kettő déli csoportjában kezdte meg a menetelést, de vérmes
reményeik nem voltak a jó szereplésre, a bennmaradás, tisztes helytállás és csapatépítés
szerepelt a repertoárban. A hazai meccseiket továbbra is Mikepércsen rendezték,
lévén a TBG pályán még nem fejeződtek be a munkálatok. A déli csoportban
mindössze tíz csapat szerepelt és itt tudott csak kilencedik lenni a DSC. Nem
nagyon volt kérdés! Három győzelemmel és két döntetlennel nem is lehet előrébb
végezni! A kapott 132 gól és a -88-as gólkülönbség pedig arról árulkodott, hogy
a védelem még nem állt össze. :) A városi rivális DEAC II egymaga 24 gól
termelt ellenük a három meccsen, ami több volt mint arcpirító. Az utolsó helyet
csak azért kerülte el a gárda, mert a Hajdúszovát SE csapatától levontak 13
pontot, ami több, mint amit a DSC az egész szezonban szerzett. Szóval ez a
szezon elment, elúszott, elcsesződött, szerencsére a szováti gárdának csak tíz
pontja maradt a levonások után, így a DSC-t nem érte az a szégyen, hogy a
tabella végére kerüljenek a bajnokság befejeztével.
Az új 2018-19-es szezonra a megyei szövetség összevonta a második vonalat,
amelyben továbbra sem ment a Debreceni Sport Clubnak a labdarúgás. Az
alapszakaszban csak a hátsó traktusban tudtak végezni, így a rájátszásban is csak
az alsóág maradt a csapat számára, ahol 5 győzelemmel és 7 vereséggel
biztosították maguk és szurkolóik számára az újabb megye kettes esztendőt. A
gyenge szereplés ellenére a csapat egész kiegyensúlyozott teljesítménnyel
rukkolt elő, de sajnos még mindig akadtak nagyarányú vereségeik, így a Nagyrábé
9, a Püspökladány 8 góllal terhelte meg a csapat hálóját még az alapszakaszban,
majd az alsóági utolsó meccsen is kieresztettek a Tiszacsege elleni 7-0-val. A
vége egy 15. hely lett, amellyel mindössze két csapatot előztek meg, vagy
négyet, ha beleszámoljuk a szezon közben kizárt két másik alakulatot is. Az újabb
gyenge szereplés ellenére öröme is lehetett a csapatnak és a vezetőségnek, hisz
végre elkészült a TBG Sportpálya, így a DSC végre igazi otthont kapott
Dél-Debrecenben.
2019 nyarán ismét ketté vált a
bajnokság a második vonalban, amelynek déli csoportjában kezdte meg a szereplését
a DSC. Közben elvesztették névszponzori szerződéséüket, így innentől ismét
Debreceni Sport Club néven szerepeltek. A kilenc csapatos mezőnyben ősszel a
hetedik helyen állt a sárga-kék alakulat, ami mint később kiderült nem hivatalos
végeredménye is lett egyben. Ebben a szezonban a DSC ugyanis nem játszott több
bajnoki meccset, mert a hátralévő találkozókat és az egész bajnokságot teljes
egészében törölte a szövetség a koronavírus világjárvány miatt, így ebben a
csonka szezonban ez a nem hivatalos eredmény került be a csapat nagykönyvébe.
2020-21-re a változatosság kedvéért újra egycsoportos lett a második vonal
a megyében, amelyben pár fájó és súlyos vereséget leszámítva egész jól
masírozott a DSC gárdája. Ebben a covidos időben sem dédelgetett felsőházi
reményeket a csapat, de legalább nem a szerencsének, pontlevonásnak vagy épp
kizárásnak köszönhették, hogy elkerülték az utolsó helyeket. Az alapszakaszban
a 12. helyre ért oda a gárda és mindössze négy győzelemmel és három
döntetlennel sikerült ez elérni, de a gólkülönbség legalább mínusz harminc
alatt maradt, ami nagy szó a pár évvel ezelőtti mínusz 60-80-as átlaghoz
képest. A rájátszásban negyedik lett a gárda és az elért hét győzelem és pozitív
gólkülönbség biztató volt a csapat jövőjére nézve.
Az idei összevont szezon sem indult jól a gárdának, hisz három meccsből
eddig három vereség a mérleg és még nem sikerült gólt se rúgni, viszont a három
meccs eredménye a vereségek ellenére is biztató, így remélhetőleg megkezdi a
felkapaszkodást a DSC a megye II első traktusába, hisz nagyon rég volt már,
amikor a nagycsapat ezüst és bronzérmet tehetett a vitrinbe. Az is bizalomra ad
okot, hogy az ifik még nem veszítettek idén pontot. Közben a Magyar Kupa megyei
selejtezőiben is újra elindult a gárda (erre legutóbb 2014-15-ben volt példa),
de a Sárrétudvari KSE már az első fordulóban az útjukat állta.
A
neves játékosok közül Veres Sándor az NBI-et is megjárta a DVSC-vel és a
kezdetektől a csapatot erősítette, akárcsak a megyei legenda Zsíros Norbert.
Szintén a kezdetektől a DSC-vel meccselt Pintér Dániel és egy kicsit később
csatlakozott a gárdához az NBII-t is megjárt Magi Laci. Az Ultras Debrecen a veterán
Nagy Balázs a fiatalabb Dobrán Csabi, Párványik Peti képviseli, de itt rúgja a
bőrt Frida Gyuri, Géhl Ádám, Komlósi Patrik is. A
csapatnál olyan fiatalok értek be mint Bai Gergő vagy Gyulai Renátó, de az
utánpótlásban több tehetséges fiatal is rúgta és rúgja a bőrt a mai napig.
A csapat otthonát tekintve sokáig nem rendelkeztek saját hazai pályával,
így a legtöbb otthoni meccset a DASE Sportpályán rendezték az Agrár Egyetemen
20-50 néző előtt. Egy szezont Létavértesen is lehúztak, majd két évre
Mikepércsre költöztek, azaz kénytelenek voltak városhatáron kívül fogadni az
ellenfeleiket, mert e Vértesi úton nem sikerült időben átadni a felújított TBG
pályát. A 2018-ban költözött haza, azaz Dél Debrecenbe a DSC csapata, így azóta
Vértesi úton, nagyszerű környezetben fogadják az ellenfeleiket a sárga-kékek.
A felnőtt csapat eddigi legnagyobb sikere a megszerzett bronz, majd
ezüstérem a megye II-ben. A hátországot tekintve az ifik és az utánpótlás többi csapata ennél
sokkal jobban teljesítettek az eltelt tíz esztendőben, hisz többször is
bajnokságot nyertek és különböző kupákban is rendre szállítják az érmeket. A
2015-16-os szezonban a DSC II is elindult a bajnokságban és a megyei III.
osztály északi csoportjában végeztek az utolsó előtti helyen, de a következő
szezonra már nem neveztek és azóta se indított második számú alakulatot a honi
pontvadászatban a DSC vezetése.
A sportegyesület másik és egyben legsikeresebb szakosztálya a DSC Asztali
Labdarúgó Szövetség, amely 2017 szeptember 9-én alakult meg a Debreceni Sport
Club kötelékén belül, de már előtte is gazdag múlttal és sikerekkel bírt. A
Kovács Nándi vezette szakosztály fő profilja a 12 érintéses verseny, amelyben
az elmúlt 4 évben sorozatban csapatbajnokok tudtak lenni és ebben a szakágban
Puskás László háromszoros, míg Kiss Levente egyszeres magyar bajnoknak
mondhatja magát egyéniben. A 2017-es lakitelki EB-n a magyar válogatott gerincét
is ők adták és aranyérmet szereztek csapatban, egyéniben pedig Kovács Nándi
ezüstérmes lett. A 2018-as liszaboni VB-n ezüstérmes lett a négy debreceni
játékossal felálló válogatott, míg a klubvilágbajnokságon a DSC ALSZ a negyedik
helyet szerezte meg. Közben a hazai pontvadászatban a szektorlabdában NB3-as
szinte versenyeznek és 2018-ban újraélesztették a retro amatőr gombfocit, ahol
azóta is folyamatosak a versenyek immár országos szinten.
Eredményektől függetlenül a célok továbbra is megmaradtak a Debreceni Sport Clubnál: A lehető legjobban szerepelni a honi küzdelmekben és kialakítani egy szerethető csapatot a város "déli" lakosainak.
Az eltelt 10 esztendőben sok minden megélt a Debreceni Sport Club. Voltak fent és egész mélyen, de nem adták fel és dacolva az elemekkel továbbra is mennek előre mind a zöld gyepen, mind az "asztalon". Egy jó közösségben, egy összetartó kis csapattal teszik mindezt, hogy a tizedik év után jöjjön újabb tíz, húsz és még amennyi írva vagyon. Hajrá DSC! Boldog
Szülinapot DSC!
hancsi78
Források:
Fehér János /Kovács Nándor / www.magyarfutball.hu / www.haon.hu / Debreceni SC - Facebook
Képek:
Debreceni SC / Lente Mihály / Égerházy Péter /
Fehér János / Nagy Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése