West Ham United FC - Aston Villa FC 2-0
London – Upton Park
2016.02.02
Miután kiderült, hogy a West Ham United a 2016-17-es szezont biztosan az Olimpiai Stadionban kezdi, lázasan kezdtem el kutatni a lehetőséget egy hazai meccs megtekintésére a Boleyn Groundon, amely elnevezést nem is tudom miért használom, mert szinte senki nem hívja így a WHU otthonát. 2007-ben jártam utoljára az Upton Parkban, így amikor megkaptam a Barclays-tól az Aston Villa elleni meccsjegyeket, boldog voltam, hogy még egyszer utoljára láthatom a méltán híres lelátókat, és hazai környezetben a méltán hírhedt hazai fanatikusokat. Miután a feleségem úgy döntött ő mégsem tart velem, egy szerencsés barátomnak adtam át a lehetőséget, aki épp Londonban töltötte a dolgos hétköznapokat. A korai indulásomnak hála én simán odaértem a stadionhoz, így testközelből figyelhettem a meccsre araszolgató népet és közben még enni és inni is volt időm, sőt a lelátókat is körbejártam, csak úgy ráadás gyanánt.
A keddi nap miatt nem volt túl nagy nyüzsgés a környéken, a többség épp a meccs kezdetére esett be, magyarul nem érződött az a nagy futball-láz a bajnoki előtt. Lovász barátom még ennél is tovább húzta, így a kezdeti "Blowing Bubbles-ről" kollektívan le is maradtunk. Ez, mint később kiderült nagy hiba volt, mert ez volt az egyetlen hangos momentum a félidőben, ugyanis ezután egyszer nem szólaltak meg a hazai fanatikusok, így majdnem teljesen csendben telt el az első 45 perc. A Villa drukkerek énekelgettek egy kicsit, de a meccs nem nekik állt, sőt a tabellát nézve az egész év nem nekik állt, így túlzásba ők sem vitték. A közvetlen mellettük lévő 40-50 fős West Ham maggal ugyan jól eltársalogtak, cukkolták egymást, de ebből kevés volt hallható a stadion többi területén.
A szünetben semmi érdekes nem történt. Én maradva a
hátsómon a második "Himnuszt" már nem hagytam ki, de azt kell
mondjam, nagyon nem nyűgözött le amit láttam és hallottam. Erőtlen volt ez is,
mint ahogy az egész lelátói produkció, ami nagyban köszönhető a hétköznapnak és
a meccs jellegének, de azért ennél akkor is többre számítottam. A második
félidőben semmit nem változott a körítés. Nulla szurkolás (most még a Villa
drukkerek sem szólaltak meg), gyenge és unalmas meccs, amely sima hazai
győzelmet hozott. A West Ham két találat sem okozott nagy extázist. Amikor megtörténtek,
akkor felpattant mindenki, volt egy kis „yeeee”, majd taps vagy ökölrázás,
aztán ült mindenki vissza a kissé szűkre szabott helyére. A lefújás után a félig már kiürült stadion
köszöntötte a győztes csapatot, majd pillanatok alatt távoztak a lelátókról azok
is, aki még bent maradtak ünnepelni. Mi még utolsó sanszként készítettünk pár
képet az üres lelátókról, mert erre bizony már nem lesz több lehetőségünk, majd
utolsóként távozva, még vártunk egy jó órát a metróra, de ez nem volt gond, jó társaságban
elszalad az idő.
A lényeg, hogy a bontás
előtt még sikerült elkapnom a Green Streeten felhúzott nagy múltú létesítmény,
amiért hálát adok a szerencsémnek. A következő vizitemre már az Olimpia (London)
Stadionban kerülhet sor, amennyiben
hazai West Ham meccset szeretnék nézni.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése