Vadmacskák 25

Vadmacskák 25

1997 - 2022

1997 októberében vált önállóvá az első debreceni női szurkolói csoport, akik közül a három alapító (Gabó, Réka, Saré) már ekkor a Szívtiprók kötelékébe tartoztak. A lányok hamar bebizonyították, hogy szerves részei lehetnek egy ultracsoportnak és ezt a tényt az elmúlt 25 esztendőben tetteikkel, hozzáállásukkal csak tovább erősítették.  

Hogy kicsit részletesebben megismertessem a csoportot a nagyérdeművel vissza kell kanyarodni egészen az 1997-98-as szezon kezdetéig, amikor pár fordulós tanakodás, gondolkodás, egyeztetés után, a fiúk unszolására 1997 október 19-én az Újpest ellen debütált az Oláh Gábor utcában a fehér-fekete lepedő, Vadmacskák felirattal. A nevet Saca szállította, a drapit meg Pethe és Komcsi festették. Nem titok az sem, hogy a mintát a székesfehérvári Sóstói Hableányok adták és így a két fél baráti kapcsolata itt is tovább mélyülhetett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen két szervezett, szebbik nemet képviselő csoporton kívül egyetlen magyar női alakulat sem tudott megmaradni és komolyabb eredményeket elérni a lelátón. Voltak próbálkozások Újpesttől Sopronig, de maximum pár évig, de inkább csak hónapokig bírták az amazonok a lelátói aktivitást. 

Kezdetben (és ez jellemző volt a csoportra a későbbiekben is) nem csatlakozhatott bárki, csak azért, mert lány volt! Bizonyítani kellett és erre megvoltak a szabályok, mint utazás, aktív szurkolás, segíteni a srácok munkáját stb. Másfél év múlva bővült csak a csoport és igaz Tündi nem sokáig húzta a szekeret, de Eszti igazi főnyereménynek számított, hiszen nagyon sokáig mozgatórugója volt a csoportnak. Innentől több mint 5 éven keresztül nem lett új tagjuk, majd Vera csatlakozott Fehérvárról és egy kicsit később Csuti, Viki és Andika is tag lett, majd  pár évre rá Bejja, Anett, Enikő, Erika és Ági is belépett. Ebben az időszakban (2003-2007) volt a legmagasabb létszámuk és ez meg is látszott az utazásokban, a megjelenésben és ekkor több, csoporton kívüli  "amazon" is velük mozgott. Mindezen taglétszám növekedés ellenére megmaradtak egy aránylag zárt kis közösségnek.  Sálat is csak három tag csináltatott külön, míg a többiek a SZUD nyakbavalóit hordták. Az ajándéktárgyak ugyan később bővültek és több felsővel is előrukkoltak, de túlzásba soha nem vitték. Pár bögre, matrica, kollázs árulkodik még a csoport egyéb tetteiről, de nem ez volt soha a prioritás. Az eredeti transzparensüket használták 20 évig, amely csak egyszer esett át egy komolyabb ráncfelvarráson, amikor piros hátteret kapott, de ennek is már vagy 18 éve. Az új drapi a 20 éves jubileumra készült el és a csoport fele Mezőkövesden tette elsőnek a kerítésre, miközben a régi éppen a lublini sportcsarnok vendégszektorában vizitált a csoport másik felével. Erre a neves alkalomra kaptak egy szép selyemsálat is a Szívtipróktól.

2007-ben egy szakadás következett be a lányszekción belül, ami a Sziporkák megalakulásához vezetett. A Vadmacskákat ekkor Eszti, Réka, Saré és Bejja vitte tovább és csatlakozott a csoporthoz  Enci is, így ők 5-en alkották majdnem egy évtizedig a Vadmacskákat. A Sziporkák tagsága ebben az időben aktívabbnak bizonyult, de hiába a fiatalos lendület, a taglétszám növelése, 2016-ra beadták a kulcsot és a megmaradt aktív tagok (Tündi, Andi, Ági, Jutka és Szilvike) átléptek a Vadmacskák kötelékébe. Rövidebb "csiszolódás" után egymásra talált a két generáció és mostanra ismét a régi fényében tündökölnek a lányok a lelátón, azóta mindössze egy taggal (Fruzsi) bővítve a taglétszámot.

Az utazásaik sora leírhatatlan, mert szinte mindenhol megjelentek ahol a debreceni tábor vizitált. Ezt gyakran külön vagy igen nagy létszámban tették, így Szófia, Firenze vagy éppen Olmütz és Podgorica kellemes élményeket ébreszt bennük, de voltak Donyeckben, Lipcsében, Leverkusenben vagy éppen Lublinban. A hazai fellépéseik felsorolása egyszerű, ahol a DVSC fellépett, ott ők is szinte mindenhol feltűntek, legyen az csarnok vagy stadion. A túrák mellett a koreográfia készítésekben, festésben, varrásban, vasalásban is mindig aktív szerepet vállaltak, mint ahogy az adminisztrációban, a szervezésekben, gyűjtésekben, események lebonyolításában is mindig tevékenyen részt vettek, azaz mindig is szerves részei voltak a Szívtipróknak és a debreceni tábornak. Reméljük, hogy még nagyon hosszú ideig azok is maradnak.

Erre a negyed évszázadra emlékezünk ma, ami megsüvegelendő, hiszen a Vadmacskák az eltelt 25 évet folyamatos lelátói jelenléttel, szervezett csoportként érték el. Nem tűntek el hónapokra vagy évekre (mint azt számtalan honi csoportra jellemző), hogy aztán egyszer csak megjelenve, látványos keretek közt ünnepeljék meg az éppen aktuális jubileumi kort. Tisztelet jár ezért, hisz a lelátói szerepvállalásukat semmi nem befolyásolta az elmúlt több mint két évtizedben. Jár nekik az ünneplés, a taps, a gratuláció, az elismerés. Nekem ők az igazi királynők! A lelátó királynői!

hancsi78

Forrás: Eszti (Vadmacskák)

Képek: Ultras Debrecen, Vadmacskák, Derencsényi István