Még a nyár elején történt, hogy kikapcsolódás gyanánt a nyakunkba vettük Észak-Wales részben már ismert helyeit és egyben a határszéli Angliát sem hanyagoltuk. Természetesen eme családi kirándulás keretén belül nem maradhattak ki az elém kerülő kisebb-nagyobb létesítményeket sem. Most erről a pár napról következik egy összefoglaló, szigorúan stadion vizitőr szemmel nézve.
Mindjárt az első napon, menetvonalon egy olyan helyet iktattam be a repertoárba, amely azért volt érdekes számomra, mert a stadion ugyan Angliában van, de a főbérlő az a The New Saints FC, amely a walesi bajnokság legsikeresebb együttesének mondhatja magát a megszerzett 14 bajnoki címével. A csapat egyébként a walesi Llansantffraid FC és az angol Ostwestry Town FC egyesüléséből jött létre még a kétezres évek elején és azóta majdnem minden évben ők ültek fel a walesi félamatőr trónra. A Park Hall stadiont egyébként a szomszédos falu csapata (St. Martins FC) is használja, valamint az újjáalapított FC Ostwestry Town is itt szerepelt, ameddig bírta szuflával. Innen csak pár yardot kellett menni, hogy a következő állomáson az Ostwestry Rugby UFC otthonát megcsodálhassam, amely sporttelep szép és rendezett pályákkal volt felvértezve.
Innen tovább már Wales „bugyrai” szerepeltek a programban, azaz walesi pályák és vele walesi csapatok kerültek fel a listámra. Mindjárt az első a The Club House néven futó rekreációs grund volt, amely egyszerre adott otthont Carwen krikett és labdarúgócsapatának. A stadion érdekessége, hogy a főlelátót teljesen bezárják, amikor nincs meccs, így a stand úgy néz ki, mint egy nagy doboz. Én bizony ilyet még nem láttam a több mint tíz éves groundhopperkedésem alatt. Ilyen érdekes élményekkel mentem tovább Bala városába, ahol a helyiek híres tava előtt a Tegid Field-re látogattam, amely a tavalyi walesi második helyezett csapat otthona, de kinézetében az angol 8-9. osztály valamelyik kis stadionjának felelne meg. Amikor betoppantam épp karbantartási munkálatok folytak korlát és kerítésfestés címszóval, így pár szót váltottam a gondnokokkal és ennek köszönhetően egy szép fekete-fehér sállal is gazdagodtam. A stadionocska mellett állt a Castle Street sporttelepe, amely a Bala Cricket Club otthona volt, ameddig léteztek, most már az itt kialakított két focipálya a BTFC edzéslehetőségeit bővíti.Bala sportnevezetességeinek megtekintése után, majd a tavat körbekocsikázva belebotlottam a Llanuwchyllen focipályájába, ami megért egy megállót, hisz egy egyszerű, de nagyszerű grund képeivel lettem gazdagabb.
A nap ezzel majdnem befejezett volt, már csak a szállást kellett elérni, de azért menetvonalon a Moldban található kisebb labdarúgó stadiont még megnéztem, de sajnos csak kívülről, mert az Alyn Park már bezárta délutánra a kapuit. Mivel a lefoglalt szoba Flint Mountain-ben volt, de még nem sötétedett ránk, így Flintben, a tengerparton lévő Essity Stadion megtekintése még belefért a napba. Elsőnek persze turistáskodtunk és a romokban heverő kastély tövében nézelődtünk egy picit, majd a stadion melletti rögbipálya és labdarúgó edzőpálya következett. Végezetül maga a stadion lett lencsevégre kapva és szerencsémre az itteni kapuk nyitva voltak, így kedvemre fényképezhettem mindent, amit akartam.
Másnap Northop mezején kezdtem, mert a helyi krikett klub oválisa éppen útba esett, majd innen ismét Mold városában kötöttem ki, de ezúttal a krikett és rögbipálya volt soron a reggeli vásárlás megszakítandó. Erre a napra Snowdonia ismerős útjai voltak beprogramozva, de stadionügyileg próbáltam új létesítményeket felfedezni magamnak, így még a lanka alján a Glan Conwy FC otthona jelentette az első megállót.
Innen egy ismerős hely, ismerős pályái következtek, ugyanis Llanwrst településén már jártam korábban, de a helyi krikett és labdarúgópályát most sem hagyhattam ki. A hely maga gyönyörű, aki erre jár, ne hagyja ki! Sétáljon át a hídon és igyon egy forró italt a tradicionális walesi teázóban, majd ha van kedve menjen el az innen csak pár méterre lévő pályákhoz, de a legegyszerűbb mindjárt a sporttelepnél parkolni, mert ingyen van és pár perc alatt minden elérhető, csak visszafelé kell gyalogolni. A következő pályát csak a véletlennek köszönhettem, lévén az elbújtatott szép helyek, kastélyok felkutatása során két rozsdás kaput láttam meg a Pont-y-Pant részen, így a legközelebbi buszmegállóba lehúzódva egy előre be nem tervezett, szemmel láthatólag már rég üzemen kívüli grund maradt fent a magam által kreált kis archívumban, nem mellesleg szívhattam magamba a friss hegyi levegőt. Snowdonia szívében akár csak pár éve most is megálltunk, így nem maradhatott ki a település centrumában lévő Village Green, amely a Betws-y-Coed Football Club otthona. A legutóbbi vizitem óta annyi változás történt, hogy a pálya gyepszőnyegét óvandó, egy laza kis kerítést húztak a játéktéren körbe.
Innen lefelé vezetett az utunk, hogy sűrűn megállva gyönyörködhessünk a táj szépségében, melynek végén Llanrug általam még nem látott kis stadionja volt a fordulópont. Onnan ismét vissza a hegyekbe, hogy újabb csodás élményekkel gazdagodjunk. A napi végállomást a Great Orme jelentette kirándulás szempontjából, majd kifelé jövet a Llandudno RFC otthona mellett gurultunk el, így nem hagyhattam ki egy gyorsrandevút a két rögbipályával. A szállás felé robogva már keveset turistáskodtunk, inkább átadtuk magunknak a menetvonalon fellelhető stadionok szépségének, így mindjárt Old Colwyn-ba érkeztünk és lencsevégre kaptuk a Colwyn Bay FC otthonát, de csak kívülről, mivel már zárva voltak a stadion kapui. Nem jártam jobban Rhyl városában sem, itt is csukva volt minden, így elég szegényes képekkel lettem csak gazdagabb a Bella Vue stadionjáról. Ezzel véget is ért a rövidke walesi kaland, másnap már visszafelé vettük az irányt Angliába, így Rhyl városával búcsút is mondhattam a számomra annyira kedvelt kisebb stadion csodáknak.
Viszont még nem volt vége a felfedező körútnak, hisz Anglia sok szép és főleg nagy stadiont tartogatott még számomra hazafelé. Mindjárt az első a Deva Stadion volt, amely a Chester FC otthona és érdekessége, hogy a város maga angol, de a stadion már a határ túloldalán, azaz Walesben található. Ezután a helyi Opel (Vauxhall) Motors FC sporttelepe felé vettem az irányt és ide eljutni régi álmom volt. Nem is csalódtam! A stadion nem volt valami nagy és híres, de én igazából ezeket kedvelem a legjobban. A két kis lelátóval felvértezett létesítmény mellett, az egész sporttelep rendezett és szép volt. A következő állomás is egy régen várt randevút takart, méghozzá a Tranmere Rovers csapatával, pontosabban a Prenton Parkkal. Itt volt egy kis plusz élményben is részem, ami a Shaftesbury Youth Club Ground lefényképezésében merült ki. A félsziget tengerpartjának megtekintése és az apály által lehetővé tett tengeri séta után West Kirby egyik általános iskolájának sporttelepe volt a következő állomás, de ide csak azért jöttem, mert a szomszédban volt a Greenbank Road, amely a helyi labdarúgó egyesület otthona.
Innen már „egyenesen” hazafelé vezetett az út, azaz már csak Crewe városában kellett megállni, hogy a helyi stadion megtekintése mellett egy sállal is gazdagodjam. Itt külön érdekesség volt, hogy a szezon végeztével teljese gyepcserét hajtottak végre, így ez a különleges alkalom adott pluszt a képeknek. Utolsó megállóként Stok-on-Trent városa következett. Előbb a Port Vale FC otthona, a Vale Park adott egy keveset magából, lévén az ódon falak övezte lelátókat csak kívülről csodálhattam. A Britannia Stadionnal már más volt a helyzet. Igaz ide se jutottam be, de a modern létesítmény kívülről és távolról is kellő élményt nyújt egy szimpla stadion látogatónak, amilyen én is vagyok. A piros-fehérek otthona volt a rövidke kalandom utolsó állomása, innen már tényleg egyenesen visszavezetett az út a dolgos hétköznapokba.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése