Már korábban indítottam egy sorozatot, amely a Debrecenben vizitáló vendégszurkolók tevékenységét veszi górcső alá. A visszaemlékezés a honi szervezett szurkolói élet kialakulása, vagyis a kilencvenes évek elejétől mutat részletes képet a Hajdúságba érkező vendégszurkolók teljesítményéről és tevékenységéről egészen napjainkig. A sorozat első része -Haladás on tour Debrecen- most felújított és kiegészített változatban, új képekkel megfűszerezve érhető el és terveim szerint a "többiek" is hasonló ráncfelvarráson esnek majd át.
Haladás on tour Debrecen 1990-2025
A rendszerváltás után megszűnt a DMVSC fúziója és az önállóvá vált vasutasok megnyerve az NB II Keleti csoportját bemasíroztak a legjobbak közé. A debreceni csapat visszakapta a nevét, a színeit és az eredeti otthonát a Vágóhíd utcán. 1989. szeptemberében ide kellett volna érkeznie a sok vasi szurkolónak, de az 5000 debreceni között csak elvétve tűntek fel a zöld-fehérek képviselői. A bajnokság mind a két csapatnak gyengén alakult. A szombathelyiek csont nélkül kiestek, a Loki viszont az osztályozón megmenekült. Ennek köszönhetően a következő évben nem találkoztak a felek, sőt, az azt követő kettőben sem, mert a debreceni csapat akkor már nem tudta sikerrel megvívni az újabb osztályozót és kiesett, majd a feljutás sem jött egyből. Szurkolói szempontból a semleges viszony volt jellemző a két bandára abban az időszakban, amit a kilencvenes évek derekán elrondított egy kisebb utcai csetepaté, majd egy kis „szájkarate”, ám aztán teljesen lecsitultak a kedélyek. A kétezres évektől ismét teljesen semlegesen viseltetett egymás ellen a két brigád, amit nem zavart meg a szombathelyiek soraiban olykor feltűnő kispesti vagy újpesti különítmény sem. Egy dunaújvárosi teremtorna alkalmával például egy szektorban volt a két társaság, lévén nem tudták megoldani a helyiek az elkülönítést. Ez nem okozott gondot egyik félnek sem és a semleges viszony nem változott. Aztán pár éve a fiatalabbak elég mérgesen néztek egymásra a Vasi megyeszékhelyen, de ennek sem lett ádáz ellenségeskedés a vége és még mindig tart a semleges kapcsolat. Nézzük viszont részleteiben, hogyan alakult a Hali szurkolók vizitje a Hajdúságban.
1993-ban egyszerre került vissza mindkét gárda az NB I-be és mind a két helyen bajnokcsapatot ünnepelhettek a szurkolók, a Loki keleten, a Hali nyugaton húzta be a második vonal bajnoki elsőségét. Ez az időszak már érdekesebbnek ígérkezett a lelátón, hiszen 1991-óta gombamód szaporodtak a hazai csoportosulások és ez alól Debrecen és Szombathely sem volt kivétel. A szeptemberi randevúra a Hali-tábor egy busszal rándult le, de a Dogs Elite Hooligans tagjai 8-10 fővel inkább vonatoztak. Hovatartozásukat nem rejtették véka alá, így nem csoda, ha volt egy kis ütésváltás a debreceniek hasonszőrűivel. A kerítésre a Dogs Front és a Dogs Elite nagyobb drapija mellett pár kisebb zöld-fehér kellék került és a brit stílus követendő pár Union Jack Wigan, Liverpool, Manchester United feliratokkal. A szurkolásuk nem volt egetverő, de a fellépésük határozott volt. Hazafelé az Elite is a busszal ment és verekedés tört ki a járaton, amiről a korabeli sajtó is beszámolt. Majd arról jöttek a hírek, hogy a történtek miatt a „kutyák" kivonultak a Hali-táborból. A szezon végén a Haladás kipottyant és randevú nélkül maradt a két végvár.
1995. októberében, mint a Nyugati-csoport bajnoka érkezett Debrecenbe a HVFC és vele a 60 fős „angol” különítmény. A kerítésre az Elite lepedője mellett egy Isis Taxi Hooligans molinó is kikerült. A meccs alatt óbégattak párat és kellemes szócsatát vívtak a déli oldalra átsereglett cívisekkel, majd csendben távoztak. A meccs közben nem nagyon tisztelték a nyugdíjas rendezőket, ezért pár rendőr bevonult és elvitte a duhajabb legényeket.
A következő évben (ezúttal tavasszal) nem érkezett számottevő vasi a Nagyerdőre és a következő szezonban is csak 15-en üldögéltek a vendégszektorban . 1999. májusában a létszám nem nőtt, de a kerítésre már kikerült egy HVFC Hooligans lepedő, pár brit molinóval egyetemben.
Őszre egy kicsit megnőtt a létszám, de drapik hiányoztak, sőt, teljes csend és nyugalom volt a vendégben. Ami érdekes volt a debreceni vizitjeik alkalmával, hogy az akkori szombathelyi ultracsoportok (Front Side, majd Green Squad) egyszer sem jelentek meg zászlóikkal.
Az MLSZ új bajnoki rendszert írt ki a következő (2000-2001) szezonra és a kvalifikációk alatt elkerülte egymást a két társaság. A Halinak nem is sikerült bekerülni a legjobb 12 csapat közé, így külön osztályban folytatták a felek. Egy félévnyi pihenő után ismét a legjobbak közé jutottak a zöldek, így az NB I alapszakaszának 2. fordulójában érkeztek vagy 10-en, két kisebb zászló társaságában.
A tavaszi alsóházi rájátszásba, egy elvesztett kupadöntő után 15-en érkeztek, de maradandót nem alkottak. Egy brit zászló került ki a kerítésre, de a szurkolás nem volt komoly, inkább csendesen szotyizgattak.
A bajnoki szezon végén ismét búcsúztak az első osztálytól, de azért jöhettek Debrecenbe a következő évben is, mert a Téli Labdarúgó Teremtorna döntőjét a Cívisvárosban rendezték és ők is bejutottak a másodosztályú létük ellenére. Érkeztek is vagy 20-an a Főnixbe. Egy Union Jack és egy Hajrá Hali zászló kísérte el őket, de a szurkolást nem nagyon erőltették.
A feljutással ismét nem volt gond, így az NB I alapszakaszának őszi fordulójában 30-an érkeztek egy kisebb zöld-fehér zászló mellett két brit lobogó is kikerült, de ülve, csendes szemlélői voltak az eseményeknek. A rájátszásban viszont már elkerülte egymást a két csapat, sőt, a Hali ismét búcsút vett az NB I-től, igaz kicsit fura módon. Papíron simán kiestek, de az első osztály újabb bővítésével maradhattak volna a legjobbak között egy osztályozó megvívása után, viszont a Lombard Group nem így gondolta. Megvonták a csapat licencét és az NB I-es gárdát Pápára költöztették. A vasiak csak annak örülhettek, hogy indíthattak csapatot a másodosztályban.
Háromévnyi kihagyás után tértek vissza az NB I-be és így a debreceni vendégszektorba. 30-an jöttek, kicsit ittasan és rengeteg zászlóval, melyek között a Dog Elite öregjei, a GWA fiataljai és a Szombathelyi Fehérnép hölgyei is megtalálhatóak voltak, de a kerítésről nem hiányozhatott a brit vonalat jelentő Liverpool lobogó sem. A meccs alatt egész jó elszurkoltak, így ebből a szempontból az egyik legjobb debreceni fellépésük volt.
A következő évbe kicsit többen jöttek és zászlóikkal újra teljesen kidekorálták a vendégszektor kerítését. A Green White Army mellett a Szombathelyi Szurkolói Kör zászlója volt meghatározó, a többi a megszokott zöld-fehér, vagy brit textília. A szurkolásukkal ebben az esztendőben sem volt gond, sőt, a nagy melegnek és az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően a többségük egy idő után félmeztelenül dalolászott.
2011-ben az újra bevezetett téli teremtorna döntőjébe érkeztek elsőnek Debrecenbe és voltak is vagy harmincan a GWA és HSZK lepedői mögött. Az Army egyen felsőben jelent meg a rendezvényen és a két csoportmeccsen rendesen kitettek magukért, ám ettől még simán kiesett a csapatuk, így idő előtt szedték is a sátorfájukat.
Aztán a Ligakupa elődöntőjében is összetalálkoztak a felek, de mivel ezen sorozatot alig respektálta valaki a magyar bandákból, így nem csoda, hogy nem érkeztek vendégszurkolók. A záró fordulóban csak tucatnyian érkeztek, ám drapijuk ismét volt bőven, köztük egy nagyobb igen tetszetős Haladás feliratos. A meccsen még szurkoltak is, lévén a csapatuk meglepetésre legyőzte a Debrecent, amit félmeztelenre vetkőzve ünnepeltek. A berohanó hazaiakkal nem volt semmi érdemleges, tartotta mindkét fél magát a semleges viszonyhoz.
Pont egy év múlva ismét a záró fordulóban érkeztek Debrecenbe, de a DVSC újabb bajnoki címének ünneplése miatt ekkor csak egy kisebb vendégszektort kaptak, de ebben is nyugodtan elfértek, mind a 15-en.
2012. szeptemberében egy tucatnyian érkeztek a Szurkolói Kör tagjai, majd kicsit megkésve a GWA is befutott, de húsz főnél így sem voltak többen. Az alacsony létszám ellenére jól elszurkolgattak. Azaz a lelkesedéssel nem volt baj, de a hangerővel igen.
2014. márciusában, a tavaszi nyitányra ismét csak 20-an érkeztek és egy kiírással vétették magukat észre: „Egy szezon 7250 kilométer!", ha a kedvük úgy tartotta akkor még szurkoltak is.
Az új Nagyerdei Stadionba ősszel érkeztek elsőnek. A vasárnap esti kezdés ellenére voltak vagy harmincan és a vendégszektort teljesen kitapétázták. A szurkolásuk folyamatos volt, melyet csak akkor szakítottak meg, amikor a hazaiakkal közösen szidták az MLSZ-t. A debreceni tábor kivonulása után egyeduralkodóvá váltak a stadionban és tőlük zengett a létesítmény 45 percen keresztül. A kitartásukhoz és lelkesedésükhöz nem tudott felnőni a csapatuk és vesztesen hagyták el a Nagyerdőt.
Egy év elteltével augusztusban érkezett a Hali az új 12 csapatos, három fordulós NB I első Debrecen - Szombathely összecsapására, amelyet ismét vasárnapra illesztett be az MLSZ, így az is csoda, hogy 20 vasi megjelent a vendégszektorban. A transzparenseikkel ismét körbeaggatták a vendégszektort és az elhunyt debreceni vezérszurkolónak is kihelyeztek egy RIP Komcsi feliratot. A kilencven perc nagy részében aktívak voltak és néhány kétrudast is bevetettek, ami nem volt addig jellemző a Hali-táborra. A 20 fanatikus mellett a szerencse is elkísérte a csapatot Debrecenben és egy potyagóllal megszerezték a győzelmet, könnyebbé téve ezzel a hátralévő 450 kilométeres utat hazáig.
2016-ban ismét augusztusban rendezték meg a DVSC - Haladás meccset, de most a változatosság kedvéért vasárnap helyett szerdán, így sajnos még kevesebb vasi drukker érkezett Debrecenben és a megszokott zászlórengeteg is elmaradt. Mindössze 15 zöld-fehér szurkoló és a „Haza és Haladás" zászló jelezte, nem üres a vendég! Ha már eljöttek elnyomtak pár rigmust és ismét ünnepelhettek, mert újra nyert a csapatuk. Tavasszal ismét jöhettek, mert a háromfordulós rendszerben most ők húzták a rövidebbet, pontosabban a hosszabbat. Ekkor viszont kevésbé voltak aktív a tucatnyi vendég, akik a Szurkolói Kör zászlója mögött szinte észrevétlenül tekintették meg a gólokban gazdag találkozót.
Legközelebb 2016. novemberében kellett Debrecenbe utazniuk, de ezúttal a Diósgyőr volt az ellenfél, akik ideiglenesen Debrecenben rendezték akkor a meccseiket az új DVTK-stadion építése miatt. A vendégszektorba a GWA és HSZK idegenbeli vásznai mellé egy nagyobb Haladás 1919 lepedő került és még pár kisebb kiegészítő. Maradandót nem alkottak, de ott voltak.
2017. októberében egy kettős rangadóba csöppentek Debrecenbe, ahol a Hali a Lokival, míg az ideiglenesen még mindig a Hajdúságban (is) játszó Diósgyőr a Kispesttel meccselt. A majdnem három évtizedes barátságnak köszönhetően a Haladás és Honvéd szurkolóknak közös szektort jelöltek ki, így a zászlók is vegyesen kerültek a kerítésre. A nyugati végeket a GWA és a Fiatalok brigádja képviselte, a létszámuk olyan 50 fő lehetett, plusz ehhez hozzájött a kispestiek 250 fője, ami azt jelentette, hogy soha ennyi vendégszurkoló nem volt még a két csapat összecsapásán Debrecenben. A vendégblokk hamar megbolydult, hisz már a negyedik percben vezetést szerzett a Hali, így vidáman szelte a levegőt a 4-5 címerrel felvértezett lengetős zászló. Innen viszont mintha leblokkoltak volna és alig-alig volt jó szurkolás a vendégben. Talán izgultak, hátha kihúzzák a végéig, mert a három pontra égetően szükségük volt a bennmaradáshoz. Ez nem jött össze, a Loki kiegyenlített, de az egy pontnak is tudtak örülni. A meccs után nem mentek egyből haza, hanem természetesen maradtak szurkolni a Honvédnak a Diók ellenében.
2018-ban szeptember elsején érkezett 20 Hali drukker a Szurkolói Kör kötelékéből, ami nem volt egy acélos megjelenés annak függvényében, hogy a tavaszi nyugati randevú alkalmával nem alakult minden simán a két fél között, de a visszavágóból úgy tűnt nem maradt senkiben tüske, így nyugodt maradt a légkör. A csapatuk szerencsével mentett egy pontot, ami a második félidőben őket is szurkolásra serkentette.
Tavasszal ismét ők utaztak Debrecenbe. A kiesés ellen menekülő csapatukat mintegy 40-en kísérték el és a régi szokásukhoz híven szépen körbedekorálták a vendégszektort. A hangulat is jól alakult a soraikban, igaz látványt csak egy GWA kétrudas jelentett. A hatodik győzelmük nem lett meg zsinórban, így a végére kicsit leengedtek ők is a lelátón. Ez egy egész jó fellépés volt részükről, de mint később kiderült a vereség megpecsételte a sorsukat és kiestek az NB I-ből.
Mivel egy év múlva a DVSC is követte őket a második vonalba 2021. májusában jött el a következő randevú debreceni ideje, viszont Korona-vírus miatti bajnoki szünet, majd zárt kapus meccsek kérdésessé tette, hogy lehetnek e egyáltalán vendégszurkolók a meccsen. Végül az utolsó fordulókra engedélyezték a szurkolói jelenlétet, de ez már nem osztott és szorzott, Szombathelyről is mindössze egy kocsi érkezett.
Mivel a Loki bajnokként feljutott, az elmúlt években nem találkozott egymással a két vasutas egylet csapata. A debreceni Lokomotív azóta is az NB I-ben szerepel és hol a dobogóért, hol a kiesés ellen küzd. A Haladás pár közepesnek mondható NB II-es szezon után a 14. helyen végzett, de mégsem ez lett a végzete, hanem a klub tulajdonosi köre. A 2024-es szezon végén ugyanis bejelentették a Szombathelyi Haladás FC működésképtelenségét és megszűnését. A zöld-fehér színek viszont nem tűntek el Szombathelyről és a Haladás VSE jogán a harmadik vonalban tovább folytatták, ám itt is komoly nehézségekkel néztek szembe. A hihetetlen méretű szurkolói összefogásnak köszönhetően végül az egyesület stabilabb alapokon kezdte meg az építkezést az azt követő szezonban és remélhetőleg hamarosan újra az NB I kapuját döngetik. A szurkolók a jelenlegi helyzetnél mindenféleképpen többet érdemelnek.
hancsi78
Kép: 3. Félidő / Bődi Balázs / Dehír / Derencsényi István (Deri) / Dihet Tibor / DVSC / Hajdú Online / Haladás VFC / Hawk / Lokomotív Blog / MLSZ TV / Sándor Jutka (Csuti) / Sándor Mihály / Szabó Viktória (Vikcsi) / Ultras Debrecen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése