Debreceni Vasutas Sport Club
120 év zakatolás
Ez a nap a piros-fehér szurkolóknak fontosabb, mint bármi más, hiszen 120 éve megszületett egy sport klub, amely cívisek ezreinek adott szerelmet, hitet és életet! Nekem is megannyi örömöt és feledhetetlen élményt szerzett a Debreceni Vasutas Sport Club ezért nagy tisztelettel és némi érzelemmel szólok az elmúlt 12 évtizedről!
A Debreceni Vasutas:
Éppen ma 120 éve annak, hogy Debrecenben a Vagongyár 11, a sportot igazán szerető tagja megalapította az Egyetértés Futball Clubot, igen az EFC-t, hiszen a csapat csak tíz évvel később vette fel a Debreceni Vasutas Sport Club nevet. A gárda kezdetben csak barátságos meccseket játszott, majd az I. világháború után a Keleti Körzeti bajnokság meghatározó egyesülete lett, amit mi sem jelez jobban, mint a megszerzett 7 bajnoki cím. Aztán kissé visszább szorult a DVSC népszerűsége a városban, hiszen a legendássá lett Bocskai FC árnyékában csak amatőr szinten fociztak a Vasutasnál. A profi bajnokság széthullása után a DVSC újból a város első számú egyesülete lett, ami újabb körzeti bajnoki címet jelentett és ez előbb az NBII-be, majd az NBI-be való feljutást eredményezte. Az egyesület 5 évig szerepelt a legjobbak között és az 1946-ban megszerzett hetedik hely volt sokáig a csapat legjobb szereplése. Ezen évek alatt rengeteg változás volt a csapat háza táján, a legfőbb, hogy az alapító piros-fehér színek gyakran cserélődtek, így volt zöld-fehér, fekete-fehér és lila-fehér is az egyesület. A csapat neve sem szerepelt a kor elfogadott névlistáján, így előbb DVSE, majd Lokomotív és végül Törekvés néven játszott a társaság. A kor egyetlen pozitívuma, hogy a ma is használatos Loki becenév ekkor terjedt el a szurkolók körében. Az 1956-os események után visszakapta a csapat az eredeti színeit és nevét, de a bajnoki sikerre és az újabb első osztályú tagságra többet kellett várni, mint azt az akkori drukkerek gondolták. A gárda ekkor többnyire az NBII középmezőnyében lavírozott, majd 1967-ben mélypontra került és kiesett a harmadik vonalba. Szerencsére két évnyi hátország után sikerült fentebb lépni és ezen kis intermezzónak köszönhetően elmondhatja magáról egy Lokista, hogy a csapata egyszer a harmadosztályú bajnokságot is megnyerte (megtévesztésül ekkor épp NBII-nek hívták a harmadik vonalat), de az újabb első osztályú szereplésre egészen 1979-ig kellett várni. Viszont ez az időszak igen csak meghatározó epizód a DVSC életében, hiszen a másodosztály ellenére több tízezren jártak a Loki meccseire, biztosítva a rendszert és a város vezetését arról, hogy a klub elpusztíthatatlan. Mivel eltiporni nem lehetett, így a kor nagy vívmányával, a fúzióval élt a helyi kommunista vezetés, azaz tett róla, hogy ne „önállóan” kezdje meg a Debreceni Vasutas az újabb első osztályú epizódot. A mez sárga-kék lett, a név DMVSC, a címerben pedig két alapítási dátum (1902 illetve 1910) is szerepelt, de a szurkolók továbbra is piros-fehérek maradtak, mind a szívükben, mind a zászlóikkal. A kényszerházasság bajnoki szempontból egész jól sikerült és a nyolcvanas években két év kivételével végig a legjobbak között szerepelt a Debreceni Munkás Vasutas Sport Club. A rendszerváltás után ismét visszaállt minden az eredeti kerékvágásba szín és névügyileg, illetve eredményességben is, mert kétévnyi gyenge NBI-es szereplés után ismét az NBII Keleti csoportjában találta magát a Loki. A második vonalban aztán a „mester és tanítványai” összeértek és 1993-ban ismét a legjobbak közé kerülve 1995-ben elérte az addigi legnagyobb sikerét a Garamvölgyi Lajos edzett és vezetett gárda a megszerzett harmadik hellyel. Ikonikus tehetségek léptek ekkor gyepre, akik sokáig meghatározó alakjai voltak a csapatnak, mint Dombi Tibi, Sándor Tamás, Madar Csabi, Szatmári Csaba, Pető Zoli. A meglepő siker után többnyire a középmezőnyben vegetált a gárda, majd 1999-ben beállították a debreceni csúcsot és a megszerzett kupagyőzelemmel már nem a Bocskai FC volt a legsikeresebb cívis alakulat. Aztán a 100 éves jubileumot majdnem a második vonalban ünnepelte a csapat és a szurkolótábor, de szerencsére akadt egy jó BKV a sorban, így a háttér helyett az előtérbe vonult a Loki és 2005-ben történelmet írva megszerezte első magyar bajnoki címét. Persze előtte volt még pár kupasiker (győzelem vagy döntő formájában) majd újabb bajnoki és kupa elsőségek (MK, Liga, Szuper) illetve számtalan nemzetközi fellépés. A csapat sikeresen bejutott előbb a BL majd az EL csoportkörökbe, sőt 2010-ben hazánkban elsőnek a Debreceni Vasutas Sport Club hódította el az összes, egy szezonra kiírt magyar versenysorozat (NBI, MK, Ligakupa, Szuperkupa) első helyét, azaz a „Big Four-t”, melyet egyetlen honi klub sem tudott eddig megismételni. Kétségtelen ez volt a legsikeresebb időszak a klub életében, amely nagyszerű időszakra joggal lehet büszke minden egyes Loki szurkoló. Aztán hiába az új stadion, az új trend, az új brand a Loki napjainkban nem azt nyújtja, amihez a fiatalabb Vasutas drukkerek hozzászoktak, így az idősebbek számára az NBII-es nosztalgikus vonatozás mellett a harc az NBI-ben való megkapaszkodásért nem a legvonzóbb a sikerhez szokott új generáció körében. Mindezeket egybevéve köszönettel tartozunk a DVSC-nek, hogy számtalan támadás, megszüntetési kísérlet, fúzió, kiesés és minden nehézség ellenére nagyszerű sikereket és élményeket adott nekünk az elmúlt 120 évben! Köszönet és Boldog születésnapot DVSC!
A labdarúgók mellett van még egy szakosztály, ami talán még közelebb áll a szurkolók szívéhez, így hatalmas felelőtlenség lenne nem megemlíteni őket egy ilyen jeles napon. Igen ők a DVSC női kézilabdázói, akik ha nem is 120 éve, de több mint hét évtizede folyamatos részét képezik a nagy Vasutas családnak és ez a 120 év ugyanúgy az övék is, mint a labdarúgóké.
A csajok az ötvenes éveken kezdtek el összerázódni, majd a focistáknál is tapasztalható fúziónak köszönhetően az első bajnoki címet Törekvés név alatt szerezték. Innentől kezdve viszont csak visszafelé haladtak a ranglétrán és pár év első osztály után a második, majd a harmadik vonalba kerültek. Sok vizet ekkoriban nem zavartak a lányok a honi pontvadászatokban, sőt, ebben az időszakban sokáig nem is a DVSC volt a legsikeresebb női kézilabda egyesület a városban. A felemelkedés a nyolcvanas években jött el, amely siker oroszlánrésze Komáromi Ákosnak köszönhető. A mesteredző összerakott egy jó csapatot, amely magyar bajnoki címe és magyar kupagyőzelmeket szerzett. Nemzetközi színtéren is hamar letette névjegyét a DVSC Symphonia, de hiába kerültek be többször is a döntőbe ott rendre alul maradtak, sokszor csak a fránya idegenben lőtt kevesebb gól miatt. Az első nemzetközi kupagyőzelemre 1995-ig kellett várni, majd gyorsan jött a következő, amivel le is zárult a klub eddigi legsikeresebb időszaka. Ezután évekig a bajnokság első harmadában szerepeltek a csajok, majd a gyenge anyagi helyzet miatt ennél is hátrább sodródtak. Sokáig a középmezőny jelentette a maximumot és csak néha sikerült az egyhangúságot megszakítani egy-egy kiemelkedő nemzetközi meneteléssel vagy honi eredménnyel. Az újkori felemelkedés egy fanatikus kézilabda kedvelőnek volt köszönhető, így a mindig kitartó szurkolótábor újra megérezhette a siker ízét bajnoki ezüstök és BL szereplés keretében. Sajnos a megfelelő támogatottság hiánya miatt újra anyagi nehézségekkel küzdött az egyesület és ekkor csak egy csapatnyi tini jelentette a DVSC női kézilabda csapatát. Ők viszont sikeresen vették fel a harcot a "nagyokkal" és egy szenzáció számba menő szezon után egy kiesős év következett, de szerencsére a lányok is jól időzítettek és a szezon végén mégis csak bennmaradtak, mert ugye „kiesni tudni kell”. Ennek a figyelmeztető jelnek is köszönhetően elkezdődött egy tudatos építkezés a csapatnál, amely fejlesztés és fejlődés, azóta is tart és egyre kiegyensúlyozottabban szerepel a gárda a honi élvonalban, amely előkelőbb bajnoki helyezéseket, magyar négyes kupadöntőbe jutásokat és nemzetközi szereplést jelent napjainkban. Csak így tovább csajok!
A labdarúgók és a női kézilabdázók mellett meg kell említeni a Vasutasban egykor szereplő birkózók, bokszolók, kosarasok, úszok, vívók és tucatnyi más szakosztály versenyzőjét, akik a múltban a Vasutas keretein belül sportoltak. Sajnos napjainkban a DVSC-nek már nincsenek meg a „tömegsport” szakosztályai, de ez a 120 év azoké is, akik egykoron itt sportoltak, de legfőképpen a miénk szurkolóké! Igen, a miénk szurkolóké legyünk akár fiatalok, akár idősek, ez a mi klubunk és a miénk csak igazán! Isten éltessen DVSC!
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése