Mátészalka FC - DVSC 0-5
Mátészalka - Városi Sporttelep
Magyar Kupa / 32-közé jutásért
2002.09.18
2002. szeptember közepén a nem túl messzi Mátészalka városában vizitált a DVSC a Magyar Kupa aktuális (jelen esetben a 32 közé jutásért folyt a harc) fordulójában. Mivel a távolság nem volt nagy a hétközi forduló sem nagyon ártott a szurkolók utazó kedvének, így egy nagy Ikarus busz hamar megtelt, azaz már napokkal a találkozó előtt biztossá vált, hogy egész komoly debreceni biztatásra lehet majd számítani a Városi Sporttelepen, Mátészalkán. A meccs napján az említett nagybusz és pár kocsi indult neki a túrának és még Hajdúsámsont se igen érte el a társaság, amikor meg kellett állni kisebb dolgokat elvégezni. Persze ez természetes egy ilyen túrán, így nem is nagyon panaszkodott senki, inkább tovább szürcsölgetett, hisz ez a kupakiruccanás nem is nagyon szólt másról, mint sörözésről és a biztos továbbjutásról, habár ez utóbbit ekkor még csak a lelki szemeik előtt látták a Lokisták. Az út meglehetősen lassan, kimérten, sok megállóval volt tarkítva, de nagy riadalmat sehol nem okozott a társaság, pedig egy-két helyen egész sok időt töltöttek és igen jól (értsd: hangosan) érezték magukat. Mátészalkára érve az állomáson szállt ki a nagybusz „tartalma” és innen gyalogosan közelítették meg a stadiont. Ez sem okozott megrökönyödést a helyeik soraiban, hisz a városban alig voltak emberek, és ami még meglepőbb volt a stadion környékén se nagyon tobzódtak a piros-kék szimpatizánsok. A pályához érve, az hamar kiderült, hogy a helyi szeku nem nagyon volt felkészülve egy hatvanfős vendég különítményre, így a két nyugdíjas rendező nem tudta megállítani és jegyvásárlásra kényszeríteni a piros-fehéreket! Volt, aki egyszerűen benyomult a kapun és volt, aki a nem túl magas betonfalon átugrálva jutott be a sporttelepre! Az eredmény ugyanaz volt jegyet csak nagyon kevesen vettek a piros-fehérek részéről. A kissé érdekesre sikeredett beléptetés után a tribünnel szembeni hosszanti oldal korlát mögötti részét foglalta el a cívis mag és ide kerültek ki a csoportok (Szívtiprók, SZUD Jugend, SZUD sec. Budapest, Force Field, North Side Hooligans, Vadmacskák) transzparensei.
Az átlag kupatúrákhoz képest igen aktív volt a debreceni mag és már az első perctől kezdve jó és folyamatos volt a szurkolás, mondhatni nagyon jól érezték magukat. Szerencsére a csapat is úgy gondolta, hogy az alapjárattól egy kicsit komolyabban veszi a meccset és egy ötössel terhelték meg a hazaiak hálóját, így volt mit ünnepelni a lelátón. Minden gól egy kis pályára rohanással végződött, illetve a szögletzászló sem maradt egyszer sem a helyén és ezt lengette pár renitens, ha már rudasokat nem hoztak magukkal.
A hazai 500 fős közönség megrökönyödve figyelte a debreceni műsort, mert ők bizony nem ehhez voltak szokva. A lelátójuk elé ugyan kikerült egy „Hajrá Mátészalka!” lepedő, de mögé semmiféle szurkolói tartalom nem vegyült. Sem piros-kék mezek, sem piros-kék sálak nem jelezték a hazai szurkolók elkötelezettségét a helyi csapat iránt, de szerencsére Fradi mezekkel sem volt tömve a lelátó és külföldi kötődést sem nagyon lehetett felfedezni, amolyan szimpla, megye egyes közönség volt a mátészalkai, akiket a DVSC vendégjátéka sem zökkentett ki az egyhangúságból. Szurkolni egyáltalán nem voltak hajlandóak és se egy taps, se egy hangosabb hejehuja nem hagyta el az ajkukat. Szolid, csendes közönség volt az övék. A vendégszektorról ez nem volt elmondható és a hajdúsági legények végig ordibálták a meccset és bizony a pályára rohanást, a szögletzászló eltulajdonítását a két rendező nem nagyon tudta megakadályozni. Talán ezért történhetett, hogy az FF két tagja átvette a biztonsági szolgálat vezetését, amely ideiglenesen megoldást jelentett a problémára, legalábbis addig, amíg mindezen jót derült a cívis sereg.
A vége sima 5 gólos vendég győzelem, majd teljes pályára rohanás és ünneplés a csapattal a zöld gyepen. Aztán ahogy lenni szokott páran nem elégedtek meg ennyivel és a túloldalra siettek és magukkal hozták a hazaiak egyetlen drapériáját. Ebből aztán lett egy kis kavarodás, főleg azért, mert nem is a szurkolóké volt a zászló, hanem a csapat csináltatta magának önbiztató jelleggel. A hangosbemondó többször felszólította a cíviseket, hogy hagyják el a játékteret és adják vissza a lekötött transzparenst, persze ezt senki nem akarta meghallani. Kifelé menet aztán konfrontálódott az 5-600 hazai néző egy része és a busznyi debreceni, jöttek a beszólások, parasztozás a vendég részről és ez kezdett kicsit sok lenni a hazaiaknak. Nem elég, hogy szerintük a debreceni szurkolók viselkedtek paraszt módon és egész meccsen provokatívak voltak, még most is ők érzik magukat felsőbbrendűnek. El is csattant gyorsan pár pofon, amit kisebb dulakodás követett és a hazaiak ebben az összecsapásban becsülettel állták a sarat, azaz nem szaladgáltak sehová, oda álltak, ahová kellett. Igaz pofonokat nem osztottak, annál visszafogottabbak voltak, de nem húzták be a fülöket-farkukat, amiért jár a kalapemelés. A rendezők most is tehetetlenek voltak, viszont megérkezett pár rendőrségi autó néhány fiatal fakabáttal, akik megpróbálták csendre és rendre utasítani a feleket, ami egyenruhájuknak köszönhetően sikerült, sőt, a hazai klub elérte náluk, hogy a drapi is visszakerüljön a jogos tulajdonosához a stadionba.
Az utcán még volt egy kis erőfitogtatás
a rendőrség részéről, amelynek ellensúlyozására a debreceni szurkolók szívatás
jelleggel megindultak feléjük, majd támadás helyett jött egy kis pogó és némi
tánc. A rendőri kíséret egészen addig megmaradt, amíg a cívisek fel nem szálltak
a buszukra, de további eseményt csak a menetvonalon összesereglett hazaiakkal
való verbális kommunikáció jelentett. A járgány megtelítése után már nem volt
nagyobb gond, nyugiban és csendesen telt a hazaút, mígnem Nyíradony határában elment
a busz teljes világítása, ami okozott ugyan egy kisebb riadalmat, de a város
fényei megmentették a hangulatot. Szerencsére nem kellett sokat rostokolni,
mert pár ügyes kezű szaki a buszról hamar megoldotta a fénykérdést és végre hazaérhetett a cívis bandérium egy remekbeszabott
kupatúráról.
hancsi78
Képek: Derencsényi István / Ultras Debrecen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése