Groundhopping 2021 - Devon & Cornwall

Groundhopping 2021 – Devon & Cornwall

A nyár egyik leghosszabb és legmozgalmasabb kirándulása a Devon – Cornwall – Devon útvonalon vezetett és az 5 napos túra megannyi szépséget tartogatott számunkra, de nem csak sportpálya fronton. Azért a többesszám, mert a feleségem hűséges fegyverhordozóként ide is elkísért, akarom mondani megengedte, hogy a családi kirándulás közepette pályákat is fényképezzek!

Az indulás napján az első célállomásig nem volt megálló, így hamar odaértünk Taunton városába, ahol a helyi labdarúgó stadion jelentette a nyitányt. A Wordsworth Drive egy pici, de roppant hangulatos kis létesítmény régi lelátókkal és egy annál is régebbi apró tribünnel. Szerencsés voltam, mert a gondnok épp a pálya körül sertepertél, így a korai érkezésem nem volt akadálya annak, hogy bejussak, sőt, még a helyi shopot is kinyitotta nekem, ahol többféle sálat, kitűzőt, mezt és egyéb ajándéktárgyat lehetett venni, mint a legtöbb magyar NBI-es csapat boltjában. Két sál és pár kitűző mindjárt gazdára is talált és közben megbeszéltük a helyi foci helyzetét és felemlegettük az előző napi Anglia – Magyarország VB selejtező meccset. Kicsit eltelt az idő, így ismét egy hosszabb vezetés következett megálló nélkül, majd a parti „drivera” érve random jelleggel beiktattunk pár megállót, hogy a táj szépségeiben gyönyörködjünk. Sportpálya ügyileg a Holman Park adta a következő élvezeti pontot, amely apró létesítmény Lyntonban található és egy nagyon pici fedett lelátó is a grund része. Innen csak egy pár percnyire volt a Renaissance House-ra keresztelt krikettmező, amely pálya elnyert az eddig látott legszebb környezetben fekvő grund nagydíját részemről. Egyszerűen csodálatos látványvolt ott ülni a pálya feletti hegyoldalban és elfogyasztani a magunkkal vitt ebédet a padon. A nap nagy részét itt töltöttük, kirándultunk, sétáltunk, nézelődtünk, majd célba vettük a szállást, amely menetvonalon még akadt pár érdekesebb látnivaló számomra. Kilkhampton-ban csak egy gyors megállót iktattunk be, hisz a helyi pálya nem igen tartogatott sok érdekességet. Bude már egy kicsit más tészta volt, hisz ott régi lelátó üde színfoltot adott a kissé kopott stadionnak. A nap zárásaként Calemford-ba érkeztünk, ahol eléggé kiesett a Trefrew Park, de megérte a földúton kikocogni, hisz ott sem csak egy szimpla gyep volt, hanem egy lelátóval felvértezett apróság, plusz edzőpálya.  Ráadásul a rögbisek otthona is itt volt a szomszédban kialakítva, így ők is áldozatokká váltak a szállás elfoglalása előtt.

Másnap korán ébredtünk, hisz egy komolyabb túra várt ránk Cornwall déli részén. Sajnos itt kisebb bakival kezdtünk, mert  St Ives-ben egyszerűen nem találtuk a bejáratot a pályához, így kénytelenek voltunk feladni a keresést és eredménytelenül továbbállni. Nem indult jól a nap, de Hayle-ben megvigasztaltam magam a Memorial Parkkal, mely a helyi rögbisek otthona. Amennyire rosszul indult a nap, olyan kellemes lett a folytatás. Penzance városában előbb a Penlee Parkba kaptam bebocsájtást, majd a pár sarokra lévő Mennaye Field is nagyszerű élménnyel szolgált. Az előbbi a „szarkák” néven becézett labdarúgók otthona, míg a másik a rögbisek, azaz a „megye kalózainak” stadionja. Mind a két létesítmény a túra fénypontja volt, ráadásul majdnem egymás mellett, aki erre jár, ne hogy kihagyja a megtekintésüket. Moushole-ból kifelé jövet Paul-ba vezetett az út és előbb a helyi krikettpálya, majd a Moushole AFC otthona szerepelt a napi listán. Ez utóbbi egy apró, de szépen rendben lévő pálya, amelyet a grund felett lévő útról is lencsevégre lehet kapni, ha elég szerencsés az ember, hogy időben megálljon a szűk úton lévő egyetlen öbölben. Polgigga szélén csak a szerencsének köszönhetem, hogy megpillantottam a foci és krikett játékteret, de ha már arra vezetett a sors, persze hogy körbejártam. Land’s Endről visszafelé kinéztem magamnak a Sennen Community Play Ground-ot, amely egy szimpla pálya kapukkal, de mivel ez az egyik legdélebbre eső grund a Anglián belül, amolyan kuriózumnak számított. Mivel még volt a napból hátra egy kis idő elkocsikáztunk Marazion irányába, ahol nem csak a St. Michaels’s Mount, hanem a Gwallon Lane-en található labdarúgópálya is látnivaló volt, legalábbis számomra. Ez az egyszerű, de nevében jól csengő pálya jelentette a nap zárását groundhopping szempontjából.

A pénteki napot egy ismerős kisfalu meglátogatásával kezdtük, hisz Fowey szűk utcáin már jártunk korábban és ezt most sem akartuk kihagyni. Annyi volt a különbség, hogy most a már sajnos alig használt Park Road-on található két focipályát is megnéztük magunknak, amely az egykor szebb napokat is látott Fowey United otthona. St. Austell számunkra nem adja azt az élményt, mint a kisebb tengerparti települések, így itt csak átutaztunk, persze a Poltair Park stadionját nem hagytuk ki a sorból, igaz kaput nem találtuk nyitva, így csak külső fényképek születtek. Charlestown, a következő cél viszont pont az a település volt, amit szeretünk. Apró, csendes, habár pár hollywood-i produkció miatt napjainkban már igen felkapott. Itt kifelé jövet megpillantottam a helyi grundot, de megállni nem nagyon lehetett, így a feleségemet kértem meg pár fénykép készítésére, amíg én megfordultam a következő lehetséges ponton, hogy felvegyem a remek munkát végző segítőkész társam. Ha nem a labdarúgópályákat vesszük alapul, hanem a tényleges turisztikai látványosságokat, akkor Mevagissey volt a hét fénypontja, csak ajánlani tudom minden a kirándulni vágyóknak. Itt érthető okokból kicsivel több időt töltöttünk, de a kivezető mellett lévő labdarúgópályát azért nem mulasztottuk el így a Vally Road is bekerült a statisztikámba. Innen Cornwall legmagasabban jegyzett csapatának stadionjához vezetett az utam, de sajnos a Treyew Road-ról már teljesen kipakoltak, így a lelátókat is csak az egykori parkolóban tudtam lefényképezni, a pályából meg már szinte semmi nem maradt. Sajnos a csapat anyagi nehézségekkel küzdött, így el kellett adni a stadiont és vele a területet. Ígéret van egy új létesítmény felépítésére a helyi önkormányzat és befektetők részéről, de az ügyben még egy kapavágás sem történt, így a Truro City kénytelen a nem túl közeli Plymouth-ban játszani a hazai meccseit. A nap zárásaként a Kynance Cove-hoz mentünk naplementét nézni, ami csodálatos volt, de engem ugyanannyira izgatott, hogy végre találkozhassak az Egyesült Királyság legdélebben kialakított pályájával, amely a Lizard Argyle FC otthona és azon kívül, hogy ez van legdélebbre a szigeten semmi más extrával nem bírt. Mivel itt ránk sötétedett (nem véletlenül) , innen már a szállás felé vezetett az utunk, hogy másnap újult erővel vágjunk neki Tintagel várának.

A szombati kirándulást rövidre terveztük vezetés ügyileg, mert eleve volt már pár kilométer a lábunkban, plusz a hétvége miatt nagyobb volt a forgalom a turista övezetben, amelynek Cornwall egésze számított. Tintagel volt a fő cél, ahol szintén jártunk már korábban, de annyira megfogott akkor minket a látvány, hogy mindezt most sem akartuk elmulasztani. Az út azért tartogatott még pár meglepetést számomra, így mindjárt Delabole-on áthaladva nem hagyhattam ki a King George V Playing Field-et, amely egyszerre volt otthona a labdarúgóknak és a krikettereknek. Innen alsóbb utakon haladtunk a kastély felé és nagy mázlinak köszönhetően a nem tervezett St Tath-en áthaladva a frissiben kialakított labdarúgópályát csodálhattam meg, amihez egy nagyon apró kis fedett tribünt is hozzátoldottak. Nagyszerű élmény volt ez a kis pálya, akárcsak Tintagel az egyedülálló kastélyával, a régi postájával, a sziklás parttal. Mivel eddig még nem jártam a helyi sporttelepen, most nem akartam újra elmulasztani, így kikocsikáztunk a Butts Fieldre, ahol egymás mellett volt kialakítva a krikett és a labdarúgó szentély. Nagy dolgokra nem kell gondolni, egyszerű játékterek voltak, ahol egy kis klubház és pár konténer adta öltözőt. Padstow-ba nem mentünk be, viszont a pálya a főútvonal mellett volt, így ott megálltam fényképezni egy picikét. Innentől szabadprogram gyanánt csak a tengerparton, vagyis az óceánparton kocsikáztunk, majd a szállásra érve a labdarúgó stadionhoz is elszaladtam, amely cornwall-i viszonylatban egy közepes létesítménynek felelt meg, de egyedülállónak számított az egysoros, fedett, ülőhelyi lelátójával. A focisták után még volt egy kis időm sötétedésig, ami pont elég volt arra, hogy félhomályban a wadebridge-i krikettpályát is megnézzem magamnak. A rövidre tervezett nap kicsit hosszabbra sikeredett ezáltal, de azért volt idő pihenni a másnapi hazaút előtt.

Nem keltünk korán, de azért olyan későn se, hogy ne legyen idő egy komolyabb kis hazautat összeszervezni groundhopping szempontjából, de pár tengerparti településre is jutott még idő az ország délnyugati részén. Menetvonalon megálltunk reggelit vásárolni és voltam olyan szerencsés, hogy éppen a Bodminban található Priory Park felé vezetett az utunk, így ha kicsit messziről is, de megörökítettem ezt az aranyos kis stadiont is magamnak. Lanreath-ba tervszerűen érkeztünk és a vízpart közelsége miatt pálmafás labdarúgópályát jegyezhettem fel a listámra . A Rally Park elhagyása után a tengerparté volt a főszerep, majd Polperro-ban a helyi sporttelepet is megtekintettem. A Killgarth Manor-ban a krikettpálya már nem üzemelt, de pavilont még meghagyták mutatóba, a labdarúgópályának meg olyan lejtése volt, amilyet én sehol a világon nem láttam még. Innen már csak stadion túra szerepelt a programban és első megállóként mindjárt Looe települése, ahol sajnos csak a Barbican Playing Field kapuját csodálhattam meg a vasárnapi záróra miatt. 

Plymouth-ba érve szerencsésebb voltam, mert a kapuk ugyan zárva voltak, de a Bolitho Park ettől függetlenül fényképezhető volt. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a helyi Parkway FC mellett a Truro City is itt játssza most a hazai meccseit. A stadion mellett egy nagyobb krikettpálya is volt, illetve a Manadon Sports Hub műfüves részlegén a Plymouth Argyle Ladies FC (is) ontja a gólokat. Innen a Home Park-hoz vezetett az utam, amely találkozásra egészen 2022-ig kellett várnom, pedig terveimben egy korábbi vizit szerepelt. Örülök, hisz végre eljutottam és alaposan körbejártam az PAFC otthonát, majd Torquay irányába fordítottam a kormányt. Előtte még szerencsés találkozásom volt a Stinner’s Bridge közelében egy focipályával Darlingtonban, majd ténylegesen a Plainmoor stadionhoz érkeztem, ahol a nem éppen mai létesítmény is lehúzhatom a listámról, amelyen a meglátogatni kívánt angol stadionok szerepelnek. 

Hazafelé még beugrottunk Exeterben az autópálya mellett lévő Shandy Parkba, amely a helyi profi rögbisek (Exeter Chief) otthona és a parkolóba még vasárnap is fizetni kellett, de kibírtuk azt az egy fontot ezért az aránylag fontos és méretében is impozánsabb (a heti túrát figyelembe véve) stadion megtekintéséért. Innen csak hazafelé vezetett az út, de sajnos egy nagy balesetnek köszönhetően, csak két és fél órával később nyithattuk ki a kertkaput, de nem volt gond, mert élményekkel feltöltődve rostokoltunk a dugóban, azaz volt mit átbeszélni  még ott, frissiben.

hancsi78