A matricákat is, mint minden mást (könyveket, sálakat, jegyeket, zászlókat stb.) már elég régóta elrakosgatom, de különösebb figyelmet soha nem fordítottam arra, hogy minél több és színesebb legyen a skála. A legtöbb darabot ajándékba kaptam vagy cseréltem és így szép lassan gyarapodott a gyűjtemény, de hogy hány darab van........ na, ez egy jó kérdés! Eleinte (még gyerekként) sokat felragasztottam ide-oda, így azok (a gyűjtemény szempontjából) kárba is vesztek. Ezek főleg debreceni és a baráti táborok matricái voltak. Az ellenfeleink (értsd a DVSC táborának ellenfelei) portékáit sokszor elajándékoztam, elcseréltem, hisz akkor ezek még nem jelentettek túl nagy értéket számomra. Azért még így is tekintélyes maradt a kollekció, ami főleg magyar és azon belül is debreceni darabokat tartalmaz legnagyobb mennyiségben.
Van pár igen régi csoportok által készített levonó, mint az 1991-es Red Front DVSC, 1993-as Red Phoenix vagy éppen a Szívtiprók első fekete-fehér matricája, de van más magyar brigádoktól is (Újpest, Kispest, Ferencváros, Pécs, Videoton, Diósgyőr és így tovább) amelyek szintén nem ma jöttek le a gyártósorról. Ezek ma már szinte beszerezhetetlen darabok, néha el is merengek magamban, mi lett volna, ha gyerekként nem oly ostoba az ember, hogy az akkori matricákat csak úgy elszórja. Persze ezen már nincs mit sajnálkozni, hisz fiatalság bolondság, meg amúgy is ihatok rá már hidegvizet. Felfogom egyszerű tanulópénznek. Az alap darabok azért megmaradtak, majd a gyűjtemény jelentősen bővült, amikor egy nagyon kedves barátom (Sándor Misi) a gondozásomra bízta az évek óta gyűjtött matricáinak egy részét, így szinte megduplázta azt a készletet, ami addig a rendelkezésemre állt. Ennek köszönhetően az addig borítékban tárolt darabokat szépen mappákba rendeztem, készült róluk jó pár felvétel, be is lettek szkennelve és így már nem csak kézzel fogható formában álltak rendelkezésemre, hanem digitálisan is.
Aztán ez a digitális világ felgyorsította a matricatervezési és gyártási folyamatot is, így napjainkban már ömlik ránk mindenfelől a ragasztásra vagy gyűjtésre szánt levonó áradat, így a korábbi párszáz darabos kollekcióm szinte pillanatok alatt a többszörösére dagadt, amely növekedési folyamat a napjainkban sem állt meg, sőt, elég intenzív lett és a sálak után egy ideig ezen kellékek beszerzésére fordítottam a legtöbb figyelmet. A pontos darabszámot ellenben a mai napig nem tudom, majd egyszer talán neki állok és összeszámolom, de ha tippelnem kellene, akkor olyan 4-5000 darabot mondanék. Mostanság már kevés figyelmet szentelek a matricák beszerzésére is, azt is mondhatnám, hogy akár csak a sálak esetében, itt is elveszett a gyűjtögetés romantikája. Régen a táborok, csoportok, személyek azért készítették a matricákat, hogy amerre járnak, vagy ahol élnek ott kiragasszák és büszkén hirdessék csapatuk, csoportjuk jelenlétét. Ez a mai napig megvan, de jelenleg a mennyiség a meghatározó, amely a minőség rovására megy. Van egy vonal. amellyel viszont egyáltalán nem értek egyet, az pedig az eladásra gyártott matricák. Az addig ok, hogy a táborodon belül lehetővé teszed a szimpla szurkolóknak is, hogy hozzájussanak egy-egy adaghoz, de amikor ezeket bárki beszerezheti Nyíregyházától Zalaegerszegig két gombnyomással az interneten, akkor ott a baj már nem kicsi. Jelenleg nincs sok esély, hogy visszatér a régi cserebere kereskedelem, hisz a világunk haldoklik ezen a téren is. A gagyi, a szemét, az utánzott, a nagy haszonnal kecsegtető vonal a fő! Az eredeti, a hagyományos, az „old school” sokszor már elérhetetlen……..
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése