Újratöltve - ETO on tour Debrecen

 ETO on tour Debrecen (1991-2026)

A szervezett szurkolás magyarországi térnyerése előtt a vidék egyik nagy szurkolói fellegvára Győr városához volt köthető, mint ahogy a legsikeresebb vidéki egyesület is a Rába ETO csapata volt. Debreceni szempontból nem volt nagy visszhangja a győri zöld-fehérek vizitjeinek, jöttek, láttak és többnyire 1-1-et játszottak a Vágóhíd utcában, vagy a Nagyerdőn. Szurkolói szempontból nem volt ezeknek a találkozóknak komolyabb tétje és a mindenkinek kedvező döntetlen nem is korbácsolta túl a két tábor lelkesedését, így nagyon fel sem paprikázódtak egymás ellen a felek. A két csapat egyébként közel hasonló utat futott be az első világháborúig, vagyis az ETO is a körzeti bajnokság egyik meghatározó gárdája volt nyugaton, mint a Debreceni Vasutas keleten. Aztán az NB-s rendszer bevezetése után elkezdett mind a két gárda kapaszkodni az első osztály irányába, ami az ETO-nak pár évvel hamarább sikerült mint a DVSC-nek. 1943-ban került sor az első találkozóra a két gárda között, amely emlékezetes marad, hisz az osztályozó csoportmeccsen a Győr 7-0-ra ütötte ki a Debrecent. A visszavágón született 4-2-es debreceni siker csak gyenge vigaszt jelentett az odavágó csúfos vereségére, viszont a többi meccs eredményét is figyelembe véve, a debreceni gárda jutott fel a legjobbak közé, amely tény már igazi gyógyír volt a cívis drukkereknek. A következő évben félbeszakadt a bajnokság, mert a háború elérte Magyarország területét is, de az 1945-46-os nagy „Országos Bajnokságban” mind a két csapat bejutott, csak a csoport volt más és a rájátszásban sem találkoztak a felek, mert a Győr nem tudta beküzdeni magát a legjobb tízbe, a Debrecennek viszont sikerült. A negyvenes évek végén azért három szezont együtt töltöttek a legmagasabb osztályban, majd a DVSC alacsonyabb szintre ereszkedett és csak a hatvanas években volt újra randevú, de abban sem sok köszönet volt a Lokinak, mert ismét egy hetest kaptak, de ezúttal hazai pályán, a közben már Győri Vasas ETO néven szereplő Rába-parti alakulattól. Az ETO magyar bajnok lett, a Loki meg visszaereszkedett a másod, majd a harmadik vonalba, azaz nem volt találka a két fél között egészen a hetvenes évek végéig, amikor az egyesített DMVSC fogadta a Rába ETO csapatát. Így érkezünk el a bevezető pár mondatban taglalt nyolcvanas évekig, a nagy Rába ETO csapatáig és vele az igen nagy létszámú zöld-fehér táborig, a látszólag megbeszélt 1-1-es döntetlenekig, és a szervezett szurkolócsoportok megjelenéséig, tehát az 1991-es esztendőig. Akkor ugyan még egy osztály választotta el a két csapatot és szurkolótáborát, de eljött 1993 ősze, amikor Debreceni Vasutas újra az NB I-be jutott és sor kerülhetett az "ultra korszak" első nagyerdei találkozójára.

1993. október 30 volt ez a dátum, de mindössze negyvenen (akkori becslések) jelentek meg a keleti blokk közepén, a hazaiak között. Két szimpla zöld-fehér molinó volt csak velük, a győri csoportosulások láthatóan nem voltak jelen, és akik elutaztak, azok sem szurkoltak a meccsen. A két fél nem nagyon érdeklődött egymás iránt, így a semlegesség jegyében telt el ez a randevú.

1995-ben már jobb létszámban jelentek meg (szintén korabeli visszaemlékezésre alapozva) és a zászlóparkjuk is komolyodott. A kipakolt két molinó már nem csak szimpla zöld-fehér volt, hanem az egyik csíkos, a másik pedig kockás, ami lényegesebb, hogy a Green Lions is megjelent (drapi nem került ki) a vendégszektornak kinevezett részen, viszont hiába formális "arca" a győri tábornak, hiába lett jobb a létszám és alakult kedvezően a meccs (2-1-re nyertek) pokoli hangulat nem volt a soraikban és a hazaiak provokatív rigmusainak sem nagyon ültek fel.

Sajnos 1996 júniusára nem mentették ezt a „jó” formát és mindössze 20 győri volt a vendégben zászlók és szurkolás nélkül. A csapatuk harmatgyenge volt abban a szezonban és a kiesést jelentő 15. helyen végeztek, de szerencséjükre az MLSZ épp létszámot emelt, így maradhattak.

A szerencsés bennmaradás ellenére nem jöttek nagy lázba és 1997-ben a tavaszi nyitófordulóban mindössze negyvenen voltak az Oláh Gábor utcában. Egyetlen zöld-fehér zászlót akasztottak ki a hátsó kerítésére, majd ülve, csendben végignéztek egy álmosító 0-0-át.

Megjegyezendő, hogy kisebb létszámú vendégtábor esetén sokszor kinyitották a nekik szánt szektort is a hazaiak előtt ebben az időszakban. Akkor még csak a nagyobb, rizikósabb meccseken volt komolyabb biztosítás és elkülönített szektor. A győriek érkezése esetében is gyakran hazaiakkal volt tele a vendég, így az utazók létszámának megbecslése nem volt egyszerű feladat és sokszor emiatt nem is került ki zászló a vendégben, mert nagy kockázat volt benne, hisz bárki bemehetett közéjük és alacsony létszámú megjelenés esetén esélytelen volt megvédeni azt.

1998 májusában a főbb győri csoportok ugyan nem bontottak zászlót, de a Borsodi Green Tigers megjelent és mellette egy Hajrá ETO! és egy Hungary – Győr lepedő is kikerült. A 100 körüli létszámukkal sem volt gond, a szurkolást viszont nem erőltették.

Még ebben az évben, de már az új szezonban is utazniuk kellett Debrecenbe. Egy nagy busszal jöttek, ám az jelentősen késett. Az idejében érkezőkkel együtt mintegy hetvenen lehettek a vendégbe, viszont meglepetésre egyszerűen csak leültek és nézték a meccset. A góljaik után megrázták egy kicsit az öklüket, talán még egy „Hajrá ETO-t!” is megeresztettek, de ennyi és semmi több. Zászlót egyet sem hoztak magukkal.

Tavasszal a Magyar Kupa elődöntőjében is ugyanez volt a párosítás és győri drukkerek létszáma is ugyanakkora volt a vendégszektorban, de mégis mennyivel másabb volt ez a találkozó. Eleve hétköznap jöttek ennyien (oké, tudjuk, ingyenbusz), mondjuk most késtek egy negyedórát, ami pont elég volt ahhoz, hogy ne lássanak egy találatot sem (2-0-a Lokinak) a meccsen. Viszont a nagy busszal most az aktív állomány utazott, így kikerült a Green Lions, Wild West Győr, Arrabona 1997 transzparense brit, déli és angol zászlókkal, és egy nagyobb csíkos lengetőst is bevetettek. Ami még fontosabb szurkoltak, és az első félidő hátralévő részében le se akartak állni, pedig nem nekik állt a meccs. A második félidő elején egy ETO címeres nagy zászlót húztak a fejük fölé, majd ugyanolyan intenzitással szurkoltak, mint korábban. Nem is hagyták abba a lefújásig és még utána sem, mert a vereség és a kiesés ellenére a csapatukat éltették még percekig. A hazai oldallal nem volt különösebb gondjuk a nap folyamán és megjegyezendő, hogy ilyen jó fellépésük még nem volt Debrecenben.

1999 augusztusára nem tudták átmenteni ezt a jó formát és alig negyvenen érkeztek két angol zászlóval és egy Hungary – Győr drapival. A csoportok drapijai távol maradtak, de legalább volt szurkolás, igaz igen változó intenzitással. A hazaiakkal egész komoly szócsatába bocsátkoztak, aminek nem sok értelme volt, lévén a meccs után semmi nem történt.

A 2000-es kvalifikációban nem egy csoportba került a két gárda, de mind a ketten sikeresen kivívták az első osztályban maradást, így novemberben már utazhattak a győriek ismét Debrecenbe. Negyven körüli létszámmal érkeztek, de most a csoportok (Wild West, UCSK, Borsodi Green Tigers) kisebb lepedői kerültek ki. A szurkolásuk nem volt egetverő, de azért néha egész jól belejöttek az éneklésbe. A hazai oldallal megint csak verbális eszmecsere volt a meccs alatt, utána semmi.

A 2001-es alapszakasz második meccsére csak 15-en érkeztek a Borsodi Green Tigers vásznával, majd jóval később az UCSK is kikerült. Összesen lehettek vagy 40-en a vendégben. Szurkolni nem sokat szurkoltak, de a hazaiaknak bőszen mutogattak, így nem csoda, ha Ebesen utolérte őket pár hazai kocsi és megkérdezték mire volt ez jó?

A rájátszásban mind a két csapat az alsóházba került és az utolsó fordulóban, egy tét nélküli meccsen csaptak össze, amelyet a DVSC 4-0-ra megnyert. Talán a tétnélküliség, talán a közöny, talán az őszi debreceni rajtaütés, vagy ki tudja miért, de szinte senki nem volt a vendégszektorban.

Ez a hozzáállás annyira megtetszett nekik, hogy a következő szezonban sem érkeztek az alapszakaszbeli meccsre.

A rájátszásban sem vitték túlzásba és csak tucatnyi ember álldogált a Borsodi Green Tigers drapija mögött.

2003 októberében ismét a távolmaradást választották és a Téli Teremtorna debreceni döntőjére sem érkeztek. Ez egy nagyon gyenge periódus volt részükről. A rájátszásban külön „házba” került a két csapat, így az újabb „nem utazós” blama ezúttal elmaradt.

2004 augusztusában sem jelentek meg, pedig az MLSZ visszatért az alap bajnoki rendszerre, így mindössze egy bajnoki meccset kellett volna letudniuk Debrecenben. Nem tették, nem utaztak el és kihagyták az újabb téli teremtornát is a következő év elején. * Pontosabban megjelentek a bajnoki meccsen, de az MLSZ vagy a DVSC telepakolta a vendégszektort gyerekekkel, így a vonattal utazó két fő nem tette ki az UCSK vásznát.

A jeget 2006 márciusában sem törték meg és újra üresen hagyták a vendégszektort az Oláh Gábor utcában.

A következő szezonban már jöttek tucatnyian, de csak pár mez, sál jelezte, hogy melyik csapatért lelkesednek, szurkolni nem szurkoltak, zászlókat sem hoztak.

2007 július végén is hozták ezt a nem éppen acélos létszámot, de most egy pici zöld-fehér molinót legalább a kerítésre tettek.

2008 májusában a tavaszi Ligakupa döntőben is utazhattak volna a Hajdúságba, de ezúttal sem tették, de ezt senki nem fogja soha felróni nekik, lévén nagyon kevés brigád tette magáévá a harmadik számú sorozaton való aktív megjelenést.

Pont egy év múlva lett volna az újabb vizitre lehetőség, de ezúttal is csak egy kocsival jöttek, nem szurkoltak, de legalább állva tekintették a meccset, ami egy fokkal jobb mint az üllő szurkolók.

Ismét volt egy évük, hogy felkészüljenek egy kis keleti utazásra és végre gatyába rázták magukat. Ez megtörtént és 2010 májusában már megfelelő létszámban és külsőségekkel toppantak be az Oláh Gábor utcába. A dolog szépséghibája, hogy a bronzra hajtó csapatuk dobta össze a buszra valót, de legalább kaptak az alkalmon és utaztak. Mint általában a nagyobb létszámú utazásaik esetén most is késtek, nem is kicsit, az első félidőt szó szerint nélkülük rendezték, de aztán nagy dirrel-durral elfoglalták az vendégszektort az ultrák és az azon kívüliek. Összevissza olyan nyolcvanan lehettek és a kihelyezett zászlók számában csúcsot döntöttek. Kint volt az UCSK két lepedője, az UBAS, Zöld Stílus Szurkolói Csoport, Infinite Győr, Youth Unity, Etosokk transzparens és egy ETO feliratos magyar lobogó is. Látványként pár kisebb rudast is meglengettek és egy „Boldog Szülinapot!” kiírást is kifeszítettek valakinek. A szurkolásuk jó, hangos és folyamatos volt, a döntetlennel pedig elérték, hogy az első három hely sorsa az utolsó fordulóban dőlt el ebben a szezonban. Kár, hogy csak 45 percre érkeztek.

Az újra életre keltett téli teremtorna debreceni döntője most sem hozta őket lázba, ami nem csoda, mert csak a B csapatuk érkezett, az A csapat az esemény alatt már rég Törökországban edzőtáborozott.

2011 áprilisában csak 10-en vállalták be a hajdúsági túrát, ami nagy szó, mert épp náluk és épp akkor rendezték a női kézilabda magyar kupa négyes döntőjét, amiben az ETO is érdekelt volt. A 10 fő hozott magával jó pár zászlót: UCSK, UBAS, Ultras Győr és egy DAC címeres Nyárasd lepedő, valamint egy Győr feliratos magyar trikolór is kikerült. Az alacsony létszámuk ellenére szurkoltak a meccsen és az egyenlítő góljuk után a kerítés tetején csüngtek. Valahogy így kellene ezt csinálni alacsonyabb létszám esetén.

2011 októberében minden csúcsot megdöntöttek és a bajnoki aranyra hajtó csapatukat mintegy 800-an kísérték el Debrecenbe. Persze a klub most is besegített, de ezt már fel se kell venni, annyi, hogy a miskolci ingyen buszoztatást most azzal fejelte meg a klubjuk, hogy a belépőket is kifizették a vendégszurkolóknak. 11 buszt adott a klub, de azért voltak, akik magánúton tudták le a túrát. A rendőrök háztól-házig kísértek a konvojt így béke honolt az út alatt. A magas létszám miatt a beléptetés kissé lassú volt, de a kezdésre beért mindenki. A kerítést teljesen kidekorálták, előre kikerült az UCSK, UBAS, Green White Ultras, Infinite Unity, Youth Unity, Zöld Stílus Szurkolói Csoport és pár kiegészítő lepedő, míg oldalra az Etosokk és egy Nyúl feliratú magyar zászló. A meccs elején az egész szektor megdörrent, de a későbbiekben csak egy 150-200 fős magot tudtak rávenni a szurkolásra. Folyamatosan csak egy 70-80 fős aktív brigád énekelt, viszont ők kitettek magukért. A GWU egy és kétrudast is bevetett, illetve egy nagyobb zászlót is mindig a fejük fölé rángattak a Zöld Stílus műhelyéből. A második félidőben alábbhagyott a lelkesedés és az utolsó negyedórában mozgatták csak át a szektort újra, amúgy csak szócsatát vívtak a szomszédos debreceni szektorokkal és nézték a csapatuk aránylag sima vereségét. Kiemelkedő létszám mellett, nem volt ez rossz fellépés részükről.

2012-ben a bajnoki nyitányra érkeztek Debrecenbe, mintegy hatvanan az UCSK, Green White Ultras, Zöld Stílus lepedőkkel és pár kiegészítővel: Győr, ETO-címer, szimpla zöld-fehér zászló. Nem mutattak egységes képet, szurkolni se szurkoltak, teljesen idény eleji formában voltak a lelátón, és a pályán is kaptak egy négyest.

2014 márciusában a Ligakupa negyeddöntője volt a két csapat és szurkolótábor következő közös állomása, de erre a meccsre nem érkeztek ETO-drukkerek.

Egy hónap múlva a bajnokira 50-en érkeztek az Infinite Unity, Youth Infinite és Zöld Stílus Sz. Cs. csoportok zászlóival és kisebb lengetősöket is bevetettek. Elég szétszórva álltak a vendégben, ám ez nem akadályozta a szurkolásukat, egész jól eldalolásztak a kilencven perc alatt. Emberhátrányos helyzetükben a döntetlenért szurkoltak és össze is jött nekik. A meccs után egy kocsival belefutottak a hazaiakba, de gyorsan elinaltak, nem voltak mozgolódós kedvükben.

2015 májusában már kitört a "botrány" és tudta mindenki, hogy a győri csapatot visszasorolják a harmadik vonalba, de ennek ellenére, csak azért is alapon nekivágtak az utolsó NB I-es túrájuknak a szezonban. Mintegy 150-en toppantak be és velük volt pár nyíregyházi Elit és egy 20 fős lengyel (Unia Tarnow) brigád is. A kerítést szépen feldíszítették, kikerültek a csoportok (Infinite Unity, Green White Ultras, Zöld Stílus Sz. Cs.) zászlók és a lengyelek is hoztak magukkal egy rakat molinót. A meccsen végig jó szurkoltak és a debreceni tábor aktuális bojkottja miatt tőlük zengett a stadion. A meccs már nem alakult ennyire jól számukra és 5 bekapott góllal búcsúztak az első osztálytól. Ez nem hatotta meg őket, hisz már tudták, hogy megfelelő licenc híján jövőre csak az NB III-ban lehet jelenésük. Megünnepelték a csapatukat, majd elköszöntek Debrecentől és az NBI-től.

A száműzetés miatt a Magyar Kupában volt csak randevú a két csapat között, de arra mindig Győrben került sor. Viszont 2021-ben már a második vonalban vitézkedett az ETO, ahová a DVSC is kipottyant, így ha nem is a magyar elit ligában, de a második vonalban újra utazhattak a Hajdúságba. Mindjárt kétszer is.

Elsőnek a DEAC ellen jöttek a Nagyerdőre és mintegy 20-an voltak a vendégben, de ebből csak egy 6-7 fő szurkolgatott az ETO Fanatics, Etosokk drapik mögött. A többiek csak nézték a találkozót, amit nagy küzdelemben elvesztettek az egyetemi csapat ellenében.

A DVSC ellen sem utaztak többen, mindössze 20-an, de legalább az ETO Fanatics most is megjelent. Mondjuk kicsit furán festett, hogy a drapijaikat előre tették ki, ők meg a szektor tetején álldogáltak. Sok potenciál nem volt ebben a létszámban, de azért szurkolgattak és néhány elvetemült még félmeztelenre is levetkőzött a novemberi hidegben.

A szezon végén a Lokinak sikerült egyből visszakerülni a legmagasabb osztályba, míg az ETO-nak ez pár évbe még bele került, de 2024-ben egy elcsípett második hellyel már újra a magyar top ligában voltak. Utaztak is Debrecenbe mintegy 70-en és a brigád fele aktívan fel is vállalta a szurkolást. Aránylag folyamatosan daloltak és jól szóltak a kórusaik. A kerítésre az ETO Fanatics, Etosokk drapi mellett több magyar és kisebb, amolyan kiegészítő zászlót is kitettek, valamint hosszú idő után megjelent az Arrabona 1997 vászna is, sőt, a fiatalok által életre keltett és szervezett Arrabona 2019 is tiszteletét tette.

A 2025-26-os szezonban kétszer kellett Debrecenben vizitálniuk. Az első fordulóban hozták a stabilnak mondható 70 főt, de most többen álltak be szurkolni a drapik mögé, amelyekből most sem volt hiány. Láthatóan új arculata lett a győri transzparenseknek, amelyekből az Ultras Arrabona, Green Legion Ultras, Unity, ETO Fanatics, Etosokk csoport lepedői mellett több más zászló is a vendégszektort díszítette, benne egy Becse feliratos magyar trikolórral. A szurkolásukkal nem volt gond, hoztak egy jó átlagot, illetve csatlakoztak ők is a szövetségnek küldött össz-szurkolói üzenethez: "MLSZ - #csakegyütt, vagy mégsem?"

A harmadik fordulóra már bajnokesélyesként érkeztek, de a létszám nem lett sokkal jobb, viszont sokkal aktívabbnak mutatkoztak. Szurkolásban is átlag felett voltak és a magukkal hozott nagyobb néhány lengetős is javított a kinézetükön. A kerítésre az ősszel már látott csoportok (Arrabona, Green Legion, ETO Fanatics) lepedői kerültek ki egy az idősebb győri szurkolókat tömörítő Westside Veterans transzparenssel és több kisebb lepedővel kiegészítve.

Az idei első fellépésükre is hozták a stabilnak mondható debreceni létszámot (talán kicsit kevesebben voltak mint 70 fő), csak most a karzaton építették ki az állásaikat. Ide kerültek ki az ETO Fanatics, Green Legion és egy új Arrabona 1997 lepedő, plusz a kiegészítők. Most is hoztak lengetősöket, ami mindig javít az összképen és a szurkolásukkal sem volt gond, nyomták rendesen. A hazaiakkal volt egy kis egyeztetés, amelynek köszönhetően a fiatalok később adtak egymásnak egy erdőszéli felmérőt, amelyből a debreceni oldal jött ki győztesen.

Eddig így fest a győri ETO-szurkolók debreceni fellépése. Pár jó megjelenés mellett sajnos gyakori volt az „üresjárat”, de az új NB I-es érában egyfajta stabilitás érződik a soraikból. Mit is mondhatnék, csak így tovább, hisz a magyar lelátónak szüksége van a nagy vidéki fellegvárakra, ami a stabil fellépések mellett esélyt adhat a folyamatos fejlődésre, nem csak nekik, hanem a riválisoknak és a kisebb táboroknak is.

A női kézilabda meccseken sokkal kiegyensúlyozottabb volt a győri tábor fellépése, igaz ott nagyon régóta már egy teljesen más közeg szurkol, mint a labdarúgók találkozóin. Erről viszont majd máskor, egy újabb bejegyzés kapcsán, hisz a két gárda történelme ugyancsak komoly múltra tekint vissza a csarnokban is, lesz miből szemezgetni.

hancsi78

Forrás: *Јцндѕи Бчжгьч

Képek: 3. Félidő / Bődi Balázs / Csuti / Dehír / Deri / Dihen Tibor / Duna TV / ETO FC Győr / Eszenyi Dani / Égerházi Péter / Hajdú Online / Kurucz László - Fürdőváros on tour / Majoros László / MLSZ Archívum / MTV / Réti Zsolt / Sándor Mihály / Sándor Mihály / Sport TV / Ultras Debrecen / Ultras Győr / Vikcsi