DVSC - Puskás Akadémia FC 1-1
Debrecen, Nagyerdei Stadion
2022.08.27
A hétfői mezőkövesdi rossz idő és katasztrofális
meccs (cívis szemszögből nézve) után egy NBI-ben nem kívánt ellenfél debreceni
vendégjátéka jutott még ki nekem augusztusban. A Puskás Akadémia FC elleni
meccsek kb. úgy hiányoznak az embernek, mint púp a hátra. A magyar szurkolók még
jobban utálják ezeket a meccseket, mióta úgy döntöttek odafent, hogy a felcsúti
csapat tényező kell legyen a bajnoki címért folyatott harcban és a gazdag falusiak
ellen a győzelem reménye még hazai pályán sem kecsegtet. Én sem vagyok ezzel
másképp, de az önkéntes száműzetés elvesz tőlem évi 20-30 Vasutas meccset, így
az a 3-4, ami jut, azt próbálom a lehető legkellemesebben tölteni a csapatom és
a barátaim oldalán.
A szombati nap nem ígérkezett egyszerűnek számomra,
lévén a reggel még Piliscsabán köszöntött rám, hogy onnan hazafelé robogva egy
kis káli pihenővel Debrecenben legyek koradélután. Otthon egy családi program
keretében megtöltöttem a hasam mindenféle jó magyar ételekkel, majd irány a
meccs. Azt már meg se merem említeni, hogy pár nappal korábban még úgy volt,
hogy Füzesgyarmatra is elkocsikázom pár idősebb kollégával, hogy segítségükre
legyünk a vásárhelyi barátoknak az ott játszott Magyar Kupa csatában. Ez nekem
nem jött végül össze, de egy kocsi azért elindult oda is. A családi
rendezvényről időben lefaroltam, hogy az otthonmaradó vénségekkel tudjak inni
pár sört a Mob sörözőben. Ebből végül az lett, hogy én söröztem pár fiatalabb
baráttal, az öregek meg csak éppen kiestek meccsre. A lényeg, hogy a gyér
érdeklődés ellenére „pokolian” jól éreztük magunkat és a lelkünk megerősítése
után a testünket erősítendő kisétáltunk a Nagyerdei Stadionhoz.
Mivel bérletem nincs, a szokásos jegyvásárlási procedúrán
is át kellett esni. A shopba is jó lett volna nézni valami új sálat, kitűzőt,
de a kínálat nem nagyon változott az elmúlt években, így maradt csak a jegy és
persze még belefért egy sör is.
Odabent nem volt nagy nyüzsgés, a tábor sem volt
teljesen felpörögve a meccsre, de azért voltunk, vagyunk, leszünk…..na ez elég
„zöldre” sikeredett, szóval ott volt a tábor, teljes harci díszben, de
csökkentett létszámmal. Ezen nincs persze mit csodálkozni, a szezon elején, egy
Felcsút nem mozgat meg tömegeket, se Debrecenbe, se máshol az országban.
 |
| Kép: DVSC |
Mindezek ellenére a hangulat egészen jól alakult és
a visszafogottabb létszám ellenére szinte folyamatos volt a szurkolás. A
többség persze elég unottan énekelte a dalokat, de azért néha volt élénkség,
megcsillantak a szemek, de a tűz ma nem gyulladt fel, csak pislákolt. Látványosságokra
sajna nem futotta. Nem jöttek ki a rudaszászlók sem a raktárból, így nagy
bánatomra nem lengethettem kedvenc kellékeimből egyet sem. A második félidőre
aztán egészen jól bepörgött a társaság, ami nagyban köszönhető a lelkesedéséből
mit sem vesztő előénekesnek és már-már úgy nézett ki a csapat is csodát tesz,
de sajnos jött a felcsúti átok és az utolsó percekben kiegyenlítettek. Ez nem
kicsit volt dühítő a hazai szektorokra nézve, de persze a megszerzett egy
pontnak így is örülni kellett. Örültünk is, majd megtapsoltuk a csapatot és
biztattuk egymást, hogy lesz ez még jobb is.
Mivel egészségesen élünk, a meccs után újabb séta
következett, csak fordított menetvonalon, majd a célállomáson még belefért egy
sör, hogy onnan egy újabb családi rendezvényre beesve zárjam ezt a hosszú
szombatot.
A felcsúti szurkolókra sok szót felesleges
fecsérelni, de annyit igen, hogy újabban vannak. Most is voltak, igaz nem sokan
és lófasz szervezettséggel, de legalább nem volt üres a vendégszektor és zászlókból
sem volt hiány. Sőt, ez utóbbiból már indokolatlanul sok kerül ki. A Felcsúti
Öregfiúk volt a zászlóshajó, a többi meg a kíséret. Nagy kérdés, hogy valaha
lesz e komolyabb lelátói élet a kék-sárgák meccsein?
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése