BKV Előre SC

BKV ELŐRE SC

1912. június 15-én alakult meg a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság sportszerető alkalmazottainak kezdeményezésére a BKVT Sportegyesület bordó-fehér színekkel és labdarúgó szakosztállyal. Lelkesedésből nem volt hiány az új egyesületnél és a környékbeli csapatokkal sikeresen megvívott barátságos meccsek után 1913-ban beneveztek a honi küzdelmekbe, ahol a sokcsapatos negyedik osztályban, az előkelőnek számító kilencedik helyet szerezték meg. A következő idény már a háború alatt zajlott, így az MLSZ örömmel vette a csapat jelentkezését a hadibajnoki rendszerbe, mert egy saját pályával rendelkező csapat igen vonzónak számított akkoriban. A Budapesti Hadibajnokság II. osztályába kaptak besorolást és többnyire a hátsó régióban végeztek a tabellán. A békeidőben sem jöttek az eredmények a közben Budapesti Egyesített Városi Vasutak Tisztviselőinek Sport Egyesülete (röviden BEVVT SE) keresztelt csapatnak, és a második, majd a harmadik vonalban a tabella végéről pislogtak az elől állókra. Ezután nehéz idők jöttek a gárda számára és támogatás hiánya, valamint a dolgozók sanyarú helyzete miatt a csapat egyre nehezebben működött. Vissza is léptették a labdarúgóikat az MLSZ bajnoki rendszerétől és helyette barátságos meccseket játszottak más üzemi csapatok ellen. 1923-ban nagyobb változás következett be a csapat életében ugyanis összevonták Budapest különböző vasúttársaságait és megalakult a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság és így a sportegyesület is ezen a néven (BSZKRT SE) szerepelt tovább. A csapat egyre erősebb lett és közben (1926-ban) Matyók Aladár tervei alapján átadták a csapat stadionját, amelyet ekkoriban „Beszkárt” pályaként emlegettek és megváltozott a csapat színe is kék-sárgára.

Az erősödés egyértelmű jele volt, hogy 1928-ban megnyerték a BLASZ Amatőr Bajnokság II. osztályának Stobbe csoportját és feljutottak az BLASZ Amatőr egybe, ami ekkor a harmadik vonalnak felelt meg. Az erősödés itt sem maradt el és majdnem egy évtizedig bronz és ezüstérmeket szerzett a csapat mindössze a feljutás utáni ötödik és egy későbbi negyedik hely „kisiklása”során csúszott le a dobogóról. Ebben a bajnoki sikerkorszakba egy remek kupamenetelés is belefért 1930-ban, amikor kiverték az Újpestet, Vasast és a Szegedet, csak a III. Kerületi TTVE parancsolt nekik megálljt. 1934-ben is a kupában ment nagyot a csapat és csak a döntőben maradtak alul, de ott is csak a harmadik meccsen (előtte két döntetlent játszottak) a Soroksár ellen. A dolog kis szépséghibája, hogy ekkor a profi első osztályú csapatok nem indultak, csak a második vonal és az amatőr csapatok szerepeltek a Magyar Kupában. 1937-ben végre bajnoki arany került a vitrinbe, de a csapat még egy évig maradt a BLASZ egyben. 1938-ban, mint az egyik legjobb amatőr egyesületet az MLSZ beosztotta őket a megszervezett NBB (későbbi NBII) Nyugati csoportjába, majd átkerülve a Felvidéki részlegbe egy megszerzett harmadik hely és egy sikeresen megvívott osztályozó után történelmük során először feljutottak a magyar élvonalba. Az NBI-es bemutatkozásra a Latorca utcában került sor az Elektromos csapat ellen és 3-1-re nyertek, azaz jól sikerült a debütálás, de a folytatás annál döcögősebb lett, végül, mint legjobb kieső búcsúztak az első osztálytól. A búcsú ellenére ez a megszerzett 11. hely a legjobb bajnoki eredménye a csapatnak, ilyen jól csak az 1944-45-ös Hadibajnokságban álltak, de az sajnos félbeszakadt. A kiesés után az NBII Rákóczi csoportjában nagy csatát vívtak a Vasas gárdájával a feljutásért, de végül alulmaradtak, így a következő évben a Wesselényi csoportban próbálkoztak, amelyet végül fölényesen meg is nyertek. A groteszk csak az volt a dologban, hogy ez ekkor nem ért automatikus feljutást, ugyanis a másik négy második ligás bajnokkal kellett osztályozót vívniuk körmérkőzés jelleggel a feljutásért. Végül azt is megnyerték és újra NBI-es csapatot köszönthettek a „Beszkárt” szurkolók. Ez az NBI-es szezon sem úgy jött össze, ahogy tervezték és tökutolsóként búcsúztak a legjobb 16-tól. A következő évadot a háború szakította félbe és hasonlóképpen járt a beindított hadibajnoki rendszer is. 

A harcok befejeztével, ha nehezen is, de beindult a labdarúgó élet a fővárosban és a csapat, mint Magyar Közlekedési Alkalmazottak Szabadszervezetének Előre Sport Egyesülete, röviden csak Előre SE kezdte meg a szereplését a második vonalba. Újra bordó-fehér lett a szín és a közepes eredmények után egy bronz, majd egy arany került a vitrinbe. Ez utóbbi újabb első osztályú tagságot jelentett a csapatnak 1949-ben. A harmadik NBI-es szezon sem alakult jobban az Előre számára, de most csak papíron vettek búcsút a legjobbaktól, ugyanis a Budapesti Teherfuvar SE-vel 1950 nyarán kötött fúzió után maradtak legfelül, majd ősszel ebbe az egyesületbe olvadt bele az Angyalföldi Előre SE is. A nagy összeboronálás sem kecsegtetett sikerrel és a gumikerékre ültetett villamosságiak újra kiestek az NBI-ből, hogy az 1951-es szezont már Budapesti Előre SK néven folytassák. Ezután évekig az NBII élcsapatának számítottak, de feljutniuk egyszer sem sikerült. 1954-ben egy erőszakos fúziónak köszönhetően a Budapesti Postás SE-vel és a Budapesti Lokomotív SE-vel boronálta őket össze a hatalom és az új Budapesti Törekvés SE foglalta el az NBII-es pozíciót, piros-fekete színekkel. Mellettük az Fővárosi Villamosvasút Törekvés SE is a fúzió „mellékterméke” volt. Ők a BLASZ I-be kaptak besorolást, amolyan amatőr, vagy ha jobban tetszik másodikszámú csapatként. Ez a társaság vitte tovább az Előre címeit és a kék-sárga színeit 1955-től. Az erőszakos egyesítés nem tartott sokáig és az 1956-os forradalom szétszakította és újra létrejött a Budapesti Előre Sport Club, akik 1957-ben az NBIII-ért játszottak osztályozó, de ott olyan sikeresen szerepeltek, hogy még egy szinttel feljebb, az NBII-be kaptak besorolást, ahol egészen hatvanas évek közepéig vitézkedtek váltakozó sikerrel. A legjobb szereplésük a bronzérem volt, amelyet háromszor is sikerült elérni. Érdekesség, hogy az 1966-os harmadik hely egyben feljutást is jelentett az NBI/B-be. 1968-ban egy újabb egyesülés következett, ezúttal a Fővárosi Autóbusz SE olvadt be a kék-sárgákhoz. Az NBI/B-re keresztelt második vonal 5 évig volt a BKV Előre SC (1969-ben változott meg a csapat neve) „otthona” és egy megszerzett negyedik hely volt a legjobb eredményük. 1971-ben jött el a búcsú ideje, de csak azért, hogy újra bajnokcsapatot ünnepelhessenek a Sport utcában. Az NBII Keleti csoportjának megnyerése után nem mutatott jó játékot a csapat és utolsó előttiként kiestek az NBII Nyugati csoportjába. Itt 1974-ben harmadikok voltak, majd az átszervezéseknek köszönhetően a következő két szezonban az NBIII-ban szereztek újabb bronzokat. 1977-ben felültek az NBIII Délnyugati csoportjának a trónjára és újra az NBII-ben szerepelhettek, ami ekkor már a tényleges második vonalnak felelt meg. Itt kicsit visszafogottabb volt a csapat szereplése 5 év alatt egy megszerzett 10. hely volt a legjobb eredmény, majd 1982-ben ismét eljött a búcsú ideje. 

Az NBIII-ban a Duna, Körös, Mátra, majd újra a Duna csoportban próbálták ki magukat és sikerült is egy ezüstöt szerezni, de az 1990-es aranyig más érem nem jött össze a klub számára. A feljutás után csak a 11. helyre ért oda a gárda, majd megtáltosodtak és a megszerzett második helynek köszönhetően osztályozót játszhattak a DVTK ellen az NBI-ért, de két szoros meccsen nem jött össze a szintlépés. Aztán egy bronz, egy szerényebb hatodik hely és egy újabba ezüst, és azzal egy újabb osztályozó jött el a csapat életében, de ezúttal a korábbi bajnok Vác FC Samsung simán elütötte őket a feljutástól. 1997-ben porszem került a gépezetbe és a megszerzett 11. hely kiesést eredményezett a harmadik vonalba. Közben egy együttműködési megállapodás keretében az MTK fiókcsapatává váltak és elvegetáltak a magyar bajnoki rendszerben. A célok 1999-re megváltoztak és újra ezüst serleg került a kezekbe, amivel sikerült az NBI-be is bekerülni. A dolog szépséghibája, hogy ez az NBI az akkori második osztálynak felelt meg a bevezetett PNB mögött. Itt egy meglepetés bronzérem következett, majd az újabb átszervezésre kiírt NBI/B kvalifikációs bajnokságot simán nyerték és maradtak a második vonalban. Végül a bajnokságot is behúzták és végre ténylegesen is feljutottak az NBI-be. A dolognak ismét volt szépséghibája, ugyanis megfelelő támogatók híján a klub nem tudta vállalni az első osztályt, így a jobb kiesőnek számító DVSC maradt bent a legjobbak között. A remek bajnoki szereplés közben és után a Magyar Kupában is brillíroztak és szinte mindig bekerültek a 16 közé, de arra is volt többször példa, hogy az elődöntőig masíroztak és csak egy hajszálon múlott a döntőbe kerülésük. 

Ezután szerényebb eredmények következtek és az NBI/B-ben csak a középmezőnyben lavírozott a gárda. Az átszervezések után is maradtak a második vonalban, csak ekkor már újra NBII-nek hívták és hol a keleti, hol a nyugati csoportban szerepeltek, néha a kiesés rémével fenyegetve.  2013-ban jött el a búcsú ideje és a megszerzett 12. hely nem tartotta bent a csapatot és hosszú idő után az NBIII-ban folytatták. Itt lendületből szereztek egy bronzot, majd a keleti és nyugati csoportban jó középcsapatnak számítottak. Egészen 2021-ig, amikor is a megszerzett 17. hely nem volt elég a bennmaradáshoz, de a visszalépések, átszervezések és az érvényben lévő feltöltési szabályok miatt maradhattak az NBIII-ban. Ez a kiesés, majd a szerencsés bennmaradás annyira megijesztette a csapatot, hogy a tavalyi szezonban újra dobogóra állhattak és egy bronzéremmel a vitrinben készülhettek az idei NBIII-as megmérettetésre, ahol valószínűleg nem lesznek kiesési gondjaik, de az újabb bajnoki dobogóért nagyot kellene menniük.

hancsi78

Forrás: magyarfutball.hu / bkveloresc.hu / viking95.gportal

Képek: Szöszi, Roli, Velorex