Ultras Hajdúszoboszló
A szoboszlói labdarúgás elég régre, egészen 1912-ig tekint vissza, ám a fürdővárosi csapatok önerőből soha nem jutottak fentebb az NB 3-as szintnél. A legjobb eredményük egy 1982-es bronz és egy 1992-es ezüstérem volt a harmadik vonalban. A köztes időszakban többnyire a megyei élvonalat, vagy a területi bajnokság középmezőnyét erősítették. Szurkolói szinten a környező településekkel volt nagy a rivalizálás, főleg a Balmazújváros, Nádudvar, Kaba hármassal vívtak ádáz csatákat a pályán és néha a lelátón -vagy azon kívül- is. Amikor ment a szekér nem volt ritka az ezer feletti nézőszám otthon és ha nagy volt a tét, akkor idegenbe is elutazott pár száz hajdúsági drukker, ám összességében a szoboszlói csapatok és szurkolói, csak ritkán szerepeltek nagyobb terjedelemben a megyei lapok hasábján. A kilencvenes évek elejétől számolt szervezett szurkolói lét sem eresztett még akkor gyökeret a városban, pedig épp nagy csatában voltak a másodosztályba való feljutásért, hogy aztán ismét visszaessenek, és 1994-95-ben a megyei gyepet koptassák a középmezőnyben. Ekkor nem sokan sejtették, hogy a következő évadot már fentebb kezdik, ugyanis a Kabai Cukorgyár átköltöztette a "vagyonát" a szomszédba és az új esztendőt már az NB II Keleti csoportjában indította a "helyi" galeri. A magasabb osztály miatt a stadiont kipofozták és úgy tűnt megélénkül az élet a lelátón is, hiszen olyan neves ellenfelekkel és szurkolótáboraikkal kerültek azonos osztályba, mint a Diósgyőri VTK, a Nyíregyházi Spartacus vagy a Salgótarjáni BTC. Ez minőséget jelentett abban az időben, de nem csak ezen csapatok múltja, hanem a komolyabb szurkolótáboruk akkori jelene is megmozgatta az állóvizet Szoboszlón.
A gárda támogatására hamar meg is alakult az első jegyzett szurkolócsoport, akik a Szoboszló Sharks nevet vették fel és a transzparensük közepéről a kabala állatuk (nem meglepően egy cápa) vicsorgott ránk. Emellett több molinó is legyártásra került köreikben (Welcome to Fear City, Fuck off Budapest), de sokszor még egyszerű kivitelben. A Sharks mellett volt még egy csoport jellegű lepedő (Aligators) a hazai meccseken 1995 őszén, de mögötte nem volt igazi tartalom. A cápák is inkább voltak egy baráti, meccsen megjelenő társaság mint igazi csoport, ultráknak meg egyáltalán nem voltak nevezhetőek. Azon kívül, hogy a hazai meccseken megjelentek és kitették a lepedőiket, csak ritkán csináltak komoly hangulatot a Bocskai stadionban. Idegenben nem nagyon jártak és igazából se barátai, se ellensége nem volt a társaságnak, de a nyíregyházi és budapesti csapatokat és szurkolóikat nem szívlelték. Az ok kézenfekvő volt, a csoport nagy része az NB I-es DVSC meccsein is megjelent (főleg a keleti oldalon) és a fővárosi csapatok ellen általában vitték magukkal a "Fuck off Budapest" feliratú lepedőjüket is.
1996 tavaszán további erősítést kapott a szoboszlói tábor, ugyanis a Brutal Side csoport megjelenésével eggyel több brigád lett a városban. A BS egy fekete-sárga lepedővel jelent meg a kezdetektől és attól vált híressé, hogy gyakran megjelentek a Loki hazai meccsein a keleti oldalon, így sokan -igaz tévesen- egy debreceni brigádként azonosították őket. Ez nem volt teljesen igaz. A Brutal Side a KCFC Hajdúszoboszló csapatának támogatására alakult és csak alkalmi jelleggel és a csoportok közötti átfedés miatt jelentek meg az Oláh Gábor utcában. Többen a kötelékből debreceni drukkerek is voltak egyben, sőt, egyesek a Wrong Side csoportjának a tagjai is, de akadt köztük Kispest, Ferencváros és más fővárosi csapat drukkere is. A hazai meccseiken nem tudtak komoly lelátói aktivitást bemutatni, így nagyobb betűvel inkább a DVSC történelmébe írták be magukat. Sokáig nem is húzták és a többi helyi csoporttal karöltve 1996 őszére teljesen eltűntek a lelátóról. Ez azért volt furcsa, mert a csapat szárnyalt, két negyedik helyet csíptek el a második vonalban és a hazai meccseiken olykor 2500-an is összejöttek, ami abban az időben is szép létszámnak volt nevezhető
Ezen áldatlan állapotnak egy fiatal és az addigi csoportoktól teljesen független brigád vetett véget. 1997 tavaszán Immoral Brigade néven megalakult egy helyi csoport az ultra mentalitás jegyében. Gyorsan össze is fújtak pár lepedőt a szezon végére, de az igazi bemutatkozásukra várni kellett a következő etap kezdetéig. Ekkor átköltöztek a vendégszektor közelébe és legyártottak egy szebb transzparenst, amelyen már a címerük (egy UFO fej) is szerepelt, valamint elkészült a saját sáljuk is. A hazai meccseken 20-25 embert tudtak megmozgatni, de a nagyobb rangadókon többen is összejöttek. Ilyenkor pár debreceni fiatal is eljött nekik szurkolni, hiszen ők is gyakran feltűntek a Loki hazai meccsein. Ennek ellenére az IB teljesen függetlenül működött a cívis mozgalomtól. A debreceni baráti szálak mellett az érdi Árpád Hős Magzatjaival voltak jóban, illetve volt kapcsolatuk az akkori dorogi és kecskeméti drukkerekkel is. Komoly ellenségei nem voltak a csoportnak, de a nyíregyházi, békéscsabai és III. Kerület drukkereket nem szívlelték. A fennállásuk alatt minden hazai meccsen megjelentek, viszont idegenben igen keveset utaztak, mondhatni egyetlen nagy dobásuk sem volt a megyehatáron túl. Otthon konfettit, szalagokat és kisebb lengetős zászlókat vetettek be, illetve többször füstöltek. A pirotechnika mellett több kisebb koreográfiai is fűződik a nevükhöz. A Soroksár ellen két nagyobb zászlót feszítettek a fejük fölé, a Békéscsaba ellen csíkokkal egy IB címeres zászlót öleltek körbe.
1998 tavaszán, a Nagykanizsa ellen kiírással és egy nagyobb füstöléssel ünnepelték az egyéves szülinapjukat.1998 augusztusában az Érd ellen volt a legnagyobb dobásuk, amikor egy, az egész szektorukat beborító zászlón jelenítették meg az égboltot "A lehoznánk nektek a csillagokat!" című koreográfia részeként. Ezen kívül füstök, szalagok, lengetősök és füstbombák színesítették a műsort, amihez intenzív szurkolás is párosult, fennállásuk legjobb produkcióját nyújtva ezzel. 1999 tavaszáig tartottak ki a csapat mellett, majd belső ellentét és feszültség miatt feloszlott a csoport. Az IB vezetősége megalapította ugyan a Mártírok nevezetű formációt, de ez a csoport már csak papíron létezett. A névjegyüket nem sikerült letenniük a lelátón és ezzel pontot is tettek a hajdúszoboszlói ultraéletre, amely azóta se támadt fel hamvaiból.
A szervezett csoportok megszűnése után a csapat sem húzta sokáig, a Cukorgyár kiszállt a támogatók közül, így rövid időn belül eltűnt a komoly foci is a városból. Egészen a megye kettőig mentek vissza a 2000-es sikertelen NB III-as kvalifikáció után. Azóta a korábban megszokott eredményekkel a megye egy és az NB III között ingáznak. Ebben az időszakban nem sok lelátói aktivitást lehetett jegyezni a szoboszlói csapat mellett, csak alkalmi társaságok, alkalmi szurkolgatásait. 2021-ben nyerték meg utoljára a megyei első osztályt és jutottak fel a harmadik vonalba, ahol kiemelkedően szerepelt a csapat, hisz 4. lett újoncként.
A lelátón sem volt sok változás, viszont egy Hajdúszoboszló feliratos zászló folyamatos kísérője lett a csapatnak. Aztán az NB III-as szezonra elkészült egy Fürdőváros on tour lepedő is, így már több molinóval vétették magukat észre a kék-fehér drukkerek. Sajnos az alacsony létszám miatt komolyabb szurkolással mindössze egyszer, 2022 szeptemberében próbálkoztak a Sényő ellen, ahol az összesereglett 5-6 fő aktívan biztatta a fürdővárosi srácokat, ám ennek nem lett folytatása. Viszont a zászló azóta sem tűnt el a palánkról, a csapat ugyan nem vállalta a magasabb osztály költségeit, de a megyei grundokon ugyanúgy rója a kilómétereket a Fürdőváros on tour.
Úgy látszik a szoboszlói közönség egyelőre nem igényli a szervezettebb szurkolást, pedig a háttérben azért készülnek matricák, a klub többfajta sálat is piacra dobott, megjelent a klub történetét feldolgozó könyv, szóval alapok lennének, de folyamatosan működő, aktív tábor nincs. Ez persze nem jelenti azt, hogy alkalmanként nincs valami kezdeményezés, próbálkozás, hisz 2025 márciusában is megjelent egy 20 fős társaság Hajdúnánáson, ahol aktív szurkoláson kívül még arra is tellett hogy egy kék füstbombát begyújtsanak, viszont komolyabb folytatása ennek se lett. 2026 áprilisában hosszú idő után idegenben győzték le a Monostorpályit és a megjelenő pár szoboszlói egy táskányi kék és fehér füstbombát szórt el a lefújás után, egy kicsit adózva az "ultrasz" oltárán. Néha az utánpótlás csapat mellett is megjelentek egy-egy fontos meccsen zászlókkal, szurkolással, de ez is csak az adott találkozónak, tornának szól. Szervezetten és folyamatosan nem biztatja senki meccsről-meccsre a HSE csapatát. Talán egyszer összejön egy olyan fiatal (vagy idősebb) társaság, akik felveszik az "ultra" fonalat és újra látványos, hangos és szervezett lesz a szoboszlói lelátó.
hancsi78
Forrás:
Csabai S. (Wrong Side - SZUD) / Kurucz L. (Fürdőváros on tour) / Lukács T. (Immoral Brigade) / www.magyarfutball.hu /
Sándor Mihály: A hajdúszoboszlói futball 105 éve
Képek:
Dihen Tibor / Hajdúszoboszlói SE / Kurucz László / Lukács Tamás / Nagy Balázs / Sándor Mihály / Tóth Imre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése