Pécs on tour Debrecen

Pécs on tour Debrecen

A Pécsi Munkás Magyarország egyik legismertebb és legsikeresebb vidéki alakulata volt a hetvenes évek derekától a kilencvenes évek közepéig. Az 1977-es másodosztályú bajnoki címet megszerezvén 20 évig az első osztályban  szerepeltek és ott a vidék egyik legjobb alakulataként tartották számon. A dicsőség listájukon egy bajnoki ezüst (1986), egy bajnoki bronz (1991) és egy Magyar Kupa diadal (1990) szerepelt. A bajnoki jó szerepléseknek és a kupagyőzelmüknek köszönhetően kijutottak az európai nemzetközi szintérre is, ahol olyan ellenfelekkel kerültek össze mint a VFB Stuttgart, Feyenoord vagy épp a Manchester United.  Ekkor már bőven volt hangja, kinézette és ismertsége a pécsi B-középnek, és a vidéki táborok egyik legjobbjaként tartották nyílván őket, amely csak fokozódott, amikor a kilencvenes évek elején az Ultras Uniti Rossoneri, Déli Front, South Force  vagy épp a Kertvárosi Hiénák lepedőket kezdte el fújni a szél a Mecsekalján. A stadion utcában szerveződő társaság mind létszámban, mind teljesítményben kiemelkedett a vidéki alakulatok közül a kilencvenes évek közepéig.  Sűrűn használt füstbombák és jó utazások jellemezték a brigádot, valamit mindenki tudta és ők sem rejtették véka alá, hogy ki nem állhatják a Fővárost és az ott tobzódó szurkolókat. BECS, azaz a Budapest Ellenes Csoport egyszerű lepedő gyakori vendég volt a lelátón és ennek a Budapest gyűlöletnek volt köszönhető, hogy ebben az időszakban jó, mondhatni baráti kapcsolatban volt a pécsi és a debreceni tábor.

Ezen alapot megragadva következzen most a Munkás szurkolók debreceni látogatásairól egy összefoglaló a kilencvenes évektől kezdve egészen az utolsó, 2020-as vizitjükig.

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején még nem volt nagy szervezettség a lelátókon, de azért a nagyobb és sikeresebb csapatoknál mindenhol voltak táborok, akik olykor-olykor útra keltek, így néha a pécsi mag is befutott Debrecenbe változó létszámban és intenzitással, de maradandót egyetlenegyszer sem alkottak, így alkalmi fellépéseikről sosem cikkezett a sajtó és a régi debreceni drukkerek visszaemlékezéseiben sem találni rá utalást, hogy a PMSC szurkolók említésre méltó létszámban, vagy szurkolással  lepték volna meg a hajdúsági fővárost.

A Loki 1991-ben esett ki, így az épp beinduló "ultrász" szervezését a debreceni tábor alulról kezdte meg, ami hátrányosan hatott a piros-fehér szurkolókra nézve. Ezt az 1993-as visszajutás után tapasztalhatták meg a cívisek, mert összehasonlítva Vasutas tábort a pécsi brigáddal hónapokban volt mérhető a lemaradás és bizony meglátszott, hogy a rossonerok a Kispest, Fradi, Újpest táboraival edződtek, míg a Debrecennek maradt a Bag, Miske vagy épp a Budafok elleni NBII-es meccsre menetel. Ne feledjük, ebben az időben még nem volt internet és a TV is csak elvétve adta a labdarúgó mérkőzéseket, így tanulni, fejlődni leginkább az egymás elleni meccsek tapasztalataiból kiindulva tudtak a táborok.

Szervezett formában 1994 májusában pár fordulóval a bajnokság vége előtt utazhattak volna a elsőnek a szervezett pécsi szurkolók  Debrecenbe, de ekkor már a lényegi kérdések eldőltek, így mindössze 10-30 unott pécsi volt a vendégszektorban. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert nem álltak és nem szurkoltak és a kor szellemének megfelelően hazaiakat is engedtek közéjük.

Pár hónap múlva, a következő szezon elején mintegy negyvenen érkeztek, de azon kívül hogy pár srácon volt piros-fekete nyakbavaló, csak csendben és ülve tekintették meg a találkozót.

1996-ban áprilisban kellett volna utazniuk a pécsi srácoknak, de nem tették, így teljesen üresen maradt az Oláh Gábor utcai vendégszektor. A csapatuknak se állt jól a szénája, hisz az utolsó helyen végezve kiestek az NBI-ből. Pontosabban csak kiestek volna, de az MLSZ létszámbővítés gyanánt az utolsó négy helyezett csapatnak osztályozót írt ki az NBII elől végzett gárdáival, így a PMSC két unalmas 0-0-ás döntetlen után tizenegyesekkel vívta ki a bennmaradást a Tiszakécske ellenében.

Ez azt jelentett, hogy a következő szezonban is utazhattak volna Debrecenbe a pécsi srácok, de csak 15 szimpla drukker tette ezt meg 1997 májusában. Végül hiába volt a létszámemelése, csak 17. lett a gárda és hosszú idő után vettek búcsút a magyar első osztálytól. A debreceni fellépéseik első periódusa visszanézve elég vérszegényre sikeredett, de azt is hozzá kell tenni, hogy Nyugat Magyarországról a székesfehérvári szurkolók kivételével ritka volt az "állandó vendég" Debrecenben. Persze azért van bőven hiányérzete az embernek, hisz így a legendás Déli Front, Kertvárosi Hiénák, Ultras Uniti Rossoneri drapikat egyszer sem láthatta élőben a cívis közönség.

A második vonalban nem nagyon ment a foci a pécsi srácoknak és csak a középmezőnyben tudtak passzolni és tolódni.  A feljutásnak még csak a közelébe sem kerültek évekig, így a hajdúsági vizitjeik most érthető okokból kimaradtak.  Aztán mégis sikerült feljutniuk, igaz nem a zöld gyepen, hanem a zöld asztalnál. Történt ugyanis, hogy 2000 tavaszára a Gázszer FC nevével fémjelzett agárdi alakulat anyagilag kipukkadt, így megfelelő licencvásárló esetén a sárga-kékek hajlandóak voltak átadni az NBI-es jogukat. A Pécs erre jelentkezett, így féléves másodosztály után, a tavaszt már a legjobbak között tölthették. A bajnokságban a Gázszer FC eredményeit vitték tovább, viszont a saját, pontosabban az egy ideje már használt Pécsi Mecsek FC néven. (A Munkás jelzőt még 95-ben dobták a klub akkori vezetői) Ezen feljutásnak köszönhetően egyből profinak érezhette magát a pécsi vezetés, hiszen így a Professzionális Nemzeti Bajnokságban szerepelhettek, igaz csak egy fél év erejéig, lévén a szezon végén visszatért minden az NBI-es kerékvágásba. Debrecenben viszont nem kellett vizitálniuk, hiszen tavasszal Pécs - Debrecen meccset rendeztek.

2000-01-ben az MLSZ bajnoki reform keretében kvalifikációt írt ki a csapatoknak, amely két csoportos, két fordulós bajnoki "alapszakasz" után a legjobb 12 maradhatott az NBI-ben. A Pécsi MFC nem tartozott ezen klubok közé, de augusztusban még nem sejthették a drukkerek, hogy nem jön össze a kvalifikáció, de így is csak 15-en érkeztek, inkognitóban.

A következő esztendőkben folyamatosan harcban voltak a feljutásért, de a kettéválasztott második vonal nyugati csoportjából ez nem jött össze, viszont 2003-ban megnyerték az összevont NBI/B-t és újra a legjobbak között szerepelhettek, azaz mehettek ismét Debrecenbe.

2003 szeptemberében egy kisbusznyi Mecsek Alja ultra tette tiszteletét az alapszakasz első fordulójában, akik elszurkolgattak ugyan, de inkább a leutazott kilométerek miatt járt nekik a dicséret mint a lelátói teljesítményükért. A rájátszásban elkerülte egymást a két csapat, így ebben a szezonban már nem találkoztak a felek.

2005 májusában az utolsó előtt fordulóban játszottak Debrecenbe a csapatok, ekkor már bajnok volt a Loki, Pécsről meg nem jelezte senki utazási szándékát, így a vendégszektort is a hazaiaknak nyitották meg. A vendégségbe érkező 4 munkás drukker a debreceni tábor invitálásának eleget téve az északi oldalról tekintették meg a találkozót és ide került ki a Mecsek Alja egy kisebb lepedője is!

Októberben volt újra jelenésük Debrecenben, de hiába volt nyitva és lezárva nekik a vendég, mindössze 4-en érkeztek, akik hol ülve, hol állva tekintették meg a meccset.

2006 nyarán a szezonnyitányra érkeztek 25-en és annyira jól érezték magukat a hazaiakkal, hogy kicsit késve foglalták el a vendégszektort. A kerítésre a Mecsek Alja drapija mellett egy szimpla Pécsi MFC és magyar trikolor is kikerült. A szurkolást nem nagyon erőltették, így folyamatosan nem is szóltak a kórusaik. A lefújás után nem siettek haza és még lecsúszott pár korsóval baráti hangulatban. A szezon végén viszont nem volt pardon a baranyai gárdának és kiestek a második vonalba.

Az NBII Nyugati csoportjában néha csak egy hajszál hiányzott a feljutáshoz, de mégis 2011-ig kellett várni az újabb bajnoki aranyra és az eső osztályra. A csapatuk tavaszi gyenge szereplése miatt egy hete még sztrájkoló pécsi legények mintegy 30-an érkeztek az Oláh Gábor utcába, igaz az eredeti vendégszektort nem nyitották meg nekik, azt az ismét bajnoki címet ünneplő  hazaiaknak tartották fent, de a keletin lévő kis ütközőszektort elfoglalhatták és ide került ki a kisebb Mecsek Alja és Szélsőséges Alternatíva lepedő  pár igényes kis zászlóval kiegészítve. A meccs elején még szurkolásra is futotta és ha éppen a hazaiak egy csendesebb periódusban voltak, egész jól hallatszott a „Munkás” kiabálás. Aztán két üzenettel vétették magukat észre, melyből mind a kettő a csapatuknak szólt: „Csak magunk miatt jöttünk!” illetve a „Mi szerződésünk egy életre szól!”, jelezve ezzel is hogyan vélekednek a mostani piros-fekete játékosokról és idei teljesítményükről. A második félidőben már nem sok mindent csináltak, így jószerivel csak csendesen nézték a meccset és a hazai bajnoki fiesztát. A lefújás után páran közülük kicsit későn reagáltak, így a kerítésen hagyott Mecsekalja drapit sikerült pár hazai szurkolónak elhappolnia, így innentől egy kicsit izgalmasan alakultak a dolgok. Ugyanis a pécsi legények nem voltak restek és beugrottak a pályára, ahol kisebb konfliktusba kerültek a hazai drukkerek egy csoportjával, mely közben pár pofon is elcsattant, de a transzparens nem került vissza a birtokukba. Az eseményeknek a rendőrség vetett véget és kitessékelve a vendégeket a szektor, majd a stadion elhagyására kényszerítették őket, mely közben azért volt rendesen szóváltás a felek között, de az utcán már nem történt semmi. A drapi elvételnek voltak előzményei, lévén az őszi fordulóban a pécsiek kötöttek le egy kisebb debreceni lepedőt a pályáról, de ez a meccs után visszakerült a debreceni oldalra. (Az már csak egy plusz adalék, hogy ugyanez a kis lepedő később mégis Pécsre került, amikor Pakson betámadták a debreceni oldalt). Az biztos és kijelenthető, hogy ezzel a debreceni zászló elhappolással ért véget a kezdetben  baráti, majd semleges viszony  a két fél között.

Majdnem egy év telt el mire újra Debrecenbe utazhattak, de csak két mikrobusznyian vállalták be az utat 2013 márciusában, amely nem volt túl acélos a két fél között beállt ellenségeskedést figyelembe véve.  A meccs előtt nem nagyon akartak a hazaiakkal találkozni és a vendégből sem keresték a verbális kontaktust, viszont egész jól elszurkolgattak és az alacsony létszámuk ellenére igen aktívnak bizonyultak. A kerítést is szépen kidekorálták, ahol a Szélsőséges Alternatíva lepedői mellett egy Smoke Ultras molinó is feltűnt. A kapott négy gólt nehezen emésztették, majd csendesen távoztak.

Újabb egy év elteltével mintegy 40-en érkeztek Debrecenbe, igaz 10 percet késtek, de így legalább a látványos bevonulásukat minden debreceni megcsodálhatta. A megszokott SZA drapik mellett egy kisebb Pécs Hooligans zászlót is a kerítésre aggattak, de hiába volt ilyen drapi mind a két oldalon, a meccs előtti erdőszéli egyeztetés mégsem jött össze. A késés után teljes intenzitással vetették bele magukat a szurkolásba és a gyakran csendes debreceni tábor mellett bizony az Munkás rigmusaiktól szólt a Nagyerdő. A második félidőt is hasonló aktivitással nyomták végig, többségük félmeztelenül, de ekkor jött a feketeleves és egy időntúli bűntetővel nyertek a hazaiak. Csalódottan és csendesen vették nyakukba a kilométereket, ebben a napban több volt részükről és a csapatuk részéről is.

2014 őszén csak idegenbe mutatták magukat a  pécsi ultrák és huligánok, mivel ki voltak tiltva a csapatuk hazai meccséről. Debrecenben sem kellett hiányolni őket, mert mintegy 40-en fővel képviseltette magát a Szélsőséges Alternatíva brigádja. A csoport idegenbeli vászna mellett egy nagyobb  „Megtisztulást” és egy „No MLSZ, No Problem” lepedőt is kitettek. A hazai szurkolók hiányában a meccs első percétől kezdve az ő hangjuktól volt hangos a Nagyerdei stadion és bizony nem volt hazai szurkoló aki ma felvehette volna velük a versenyt. Ezt ki is használták és végig szurkolva a kilencven percig biztatták kedvenceiket, akik csúsztak és másztak és a kieső zónában való elhelyezkedésük ellenére megnyerték a meccset. Mondani se kell a maroknyi munkás drukker teljesen megőrült a szektorukban és szurkoltak ahogy csak kifért a csövön, majd percekig ünnepeltek a csapatukkal. Ismét volt megkeresés és egyeztetés a két fél "turista" csoportjai között, de a nagy egyeztetésből csak nem lett semmi, így erdőszéli mozgolódás nélkül telt el a két fél újabb találkozója.

Kép: DVSC

A bajnokság végén hiába végeztek bennmaradást jelentő helyen, az MLSZ nem adott a csapatuknak indulási jogot az NBI-ben, így egészen a megyei I. osztályig zuhantak vissza. Itt szenzációs meneteléssel, mindössze 5 pontot veszítve, 143 gólt gurítva és mindössze kilencet gólt kapva nyerték meg a legmagasabb megyei bajnokságot Baranyában, majd 4 évig ostromolták az NBIII Közép csoportjának a trónját, mire 2020-ban összejött a feljutás. Igaz a bajnokság a 19. forduló után félbeszakadt a világjárvány miatt, de ezt a félbeszakítást a Pécsi MFC az első helyen élte meg, így a az akkori szabályok értelmében ők jutottak fel a második vonalba.

Mivel a DVSC sem bírt az elemekkel és az ellenfelekkel a 2020-21-es esztendőt egy osztállyal lentebb, azaz azonos szinten kezdték meg a baranyai gárdával, ami azt jelentette, hogy hosszú idő után indulhattak újra ismét Debrecenbe a piros-fekete drukkerek.

Nem is kellett csalódni és a hétfői nap ellenére 20-an (pár fős diósgyőri segítséggel) érkeztek Debrecenbe és a vendégszektor feldíszítése után szurkolásba fogtak, amely olyan jól sikerült, hogy többször behallatszott a "Munkás" rigmus a stadion zöld gyepére és a TV nézők szobáiba is. A csapatuk roppant szimpatikus módon nem állt be védekezni, így nyílt sisakkal egy jó meccset hoztak össze a bajnokesélyes DVSC ellenében. Ezt a jó játékukat az egész szezonra átmentették és újonc létükre a negyedik helyet csípték meg a második vonalban. A régi találkozás ellenére nem volt semmi említésre méltó a két gárda között, még csak verbálisan se pocskondiázták egymást a mai meccsen.

Utoljára 2021 májusában jöhettek volna Debrecenbe, igaz itt a DEAC volt az ellenfél és hiába nyitottak ki a lezárások után a stadion kapui, ez a nyitás még nem volt teljes, így Pécsről nem is érkeztek szurkolók.

A Debreceni Vasutas feljutása miatt az idei esztendőben nem találkozhat egymással bajnoki meccsen a két gárda, viszont ott a Magyar Kupa, igaz itt korában mindössze egyszer kerültek össze a felek, még 2014-ben, ami akkor PMFC továbbjutást eredményezett Pécsen egy bojkottálós időszakban a lelátón, de ki tudja, talán ebben az évben ez is összejön és akkor már miért is ne lehetne mindez Debrecenben?

hancsi78

Képek: Sándor Mihály / Derencsényi István / Sándor Jutka / Szabó Viktória / Hajdú-Online / DVSC / MLSZ Archív