A zászlókat a sállakkal egy időben kezdtem el gyűjteni, de a nemzeti lobogók iránti szenvedélyem már jóval korábban jelentkezett. Még az általános iskola alsóbb osztályait koptattam, amikor a felsősöknek szánt földrajz atlaszt csentem el állandóan a testvéremtől, hisz annak közepén a világ összes zászlója megtalálható volt, persze csak "törpe" formátumban. Mondjuk mindez nem zavart, hisz én is "törpe" voltam még. Ezen elcsent atlaszokból aztán szépen rajzoltam, festettem, színeztem kifelé a lobogókat, így tinédzser koromra már egész jól tudtam, hogy Nepálnak vagy épp Naurunak milyen a zászlaja, de ugyanez igaz volt a világ majdnem minden országára. Idősödvén ez a szenvedély halványodott, így ma már ér meglepetés egy-egy új néven, új zászlóval futó állam visszaköszöntével, de azért még mindig rá-rá pislantok, hogy mi a is a helyzet a világ zászló frontján.
Az alapok tehát meg voltak és ehhez jött hozzá a lelátói életérzés, amelynek igen komoly szegmensét alkotják a zászlók, transzparensek. Ezen belül is a nemzeti lobogók, így nem csoda, hogy számomra is elsődleges fontosságú volt, hogy egy magyar zászló beszerzése után, egy brit, angol, német stb. zászlót magaménak tudjak. Ezek szépen beszerzésre is kerültek, így a kétezres évek elejére már tucatnyi lobogóval rendelkeztem, amelyek ugyanúgy ott sorakoztak a polcon, vagy lettek kitéve a gyerekszobám ajtajára, falára mint a sálak. Innentől gyarapodott és szaporodott a kollekció és nem kap ugyan akkora hangsúlyt a gyűjteményemben mint a sálak, jegyek, vagy épp a matricák, de azért folyamatosan bővül ez a szegmens is. Ennek köszönhetően ma már olyan nemzeti lobogók is vannak a birtokomban, amelyek nem számítanak gyakorinak, mint Etiópia, Malajzia, Zöld Foki Szigetek stb.
Ahogy elkezdem meccsre járni, azzal is szembesültem, hogy néhány klub előszeretettel készít zászlókat is a sálak mellett. Ez Magyarországon főleg a Fradira volt igaz, így nem csoda, hogy az első klubhoz tartozó molinóm egy nagyon régi Ferencváros zászló, amelyet Csótány barátomtól vettem 400 forintért, még a kilencvenes években.
Azóta magyar viszonylatban kevésbé bővült ez a szektor, csak pár debreceni zászlócska van nálam, viszont Európa több országából akadnak klubzászlóim Angliától, Hollandián át Olaszországig. Ezen kellékekre én kevésbé fektetek hangsúlyt, mondhatni nem élveznek prioritást, ha jönnek, ha találok párat azok maradnak, de csak ennyi és semmi több, azaz a vakszerencse műve, hogy mikor mivel bővítem épp a gyűjteményem.
A nemzeti és klubcsapatok lobogói mellett van pár érdekesebb lobogóm is, amely egy-egy régióhoz, ultracsoporthoz, politikai párthoz, sporteseményhez vagy éppen az adott állam haditengerészetéhez tartozik. Ezek szinte mindig csak véletlen útján kerülnek hozzám, piacokon, boltokban vagy épp ajándék címszóval, de mivel ezek is zászlók és valahol beillenek a sorba, természetesen megtartom őket, sőt, a gyűjteményem egyik legérdekesebb részének tartom ezen posztókat.
Zászlók terén is az angliai "életem" hozta el a legnagyobb gyarapodást hisz itt se szeri, se szám a Szent György keresztes lobogóknak vagy az Union Jack-eknek, mondhat lépten-nyomon kaphat egyet az ember, főleg egy-egy nagyobb sportesemény kapcsán. Igen, szó szerint kaphat a munkahelytől, a bevásárló központtól, a sportszergyártótól, a sörszponzortól, egy szimpla Pub-tól, egy nívós bártól, szó szerint bárhonnan. Aztán, ha ez nem lenne elég, vagy épp nem tetszik a szponzoros zászló és valami eredetire vágyik az ember, akkor vehet is magának. A boltok erre is fel vannak készülve az év minden napján. Nekem is így van vagy 30, amelyek külön-külön nem, de összeszedve egy kollázsba különösen jól mutatnak.
hancsi78
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése